Van egy szép nemzetközi szervezet, aminek tagja vagyok. Azon kívül, hogy minden évben befizetem a tagdíjat még sosem vettem igénybe az általuk nyújtott szolgáltatásokat, pedig rengeteg rendezvény van.

Nem is tudom mi ütött belém, mikor jött egy levél, hogy külföldi tagunk kis hazánkba jön tanulni 3 hónapra és szüksége lenne kísérőre. Illetve dehogynem tudom. Az ütött belém, hogy úgy voltam vele egy kis nyelvgyakorlás nem árt. Felvettem a kapcsolatot emberünkkel, nevezzük dr. Johnnynak. Nos, dr. Johnny elég furán reagált a leveleimre. Először azt gondoltam, hogy nagyképű olasz Don Huan. Legalábbis a képe alapján. Aztán találtam róla egy sport videót. Ott szembesültem vele, hogy Johnny doctor. Persze arra sem válaszolt, hogy milyen doctor. Már kb. 10 levelet váltottunk, mikor megírta, hogy pontosan mikor érkezik és azt kérte, hogy menjek ki elé a reptérre. Hát hogyne! Megírtam neki, ha majd itt lesz írjon rám és találkozhatunk. Szentül meg voltam győződve, hogy ez majd soha napján be is következik. Aztán meglepődve láttam, hogy jött tőle egy levél, melyben megkér, hogy találkozzunk. Nofene.

Persze a találkozót elég nehezen sikerült összehozni, egyáltalán nem tűnt kommunikatívnak a pasas. Ráadásul azt is alig értette meg, hogy én dolgozom, nem könnyű elszabadulni. Megkérdeztem tőle levélben, hogy mégis mi érdekli Nagyfaluból, de csak annyit írt, hogy a múzeumok. Na bumm! Abból annyi van, mint a rossebb, szóval enyhén kezdett vele tele lenni a hócipőm. Nem akaródzott találkozni, de úgy voltam vele, ha már megígértem...

Eljött a nagy nap. Johnny a szálláshelyén várt rám. Fele olyan jól sem nézett ki, mint a képén. A nagyobbik baj az volt, hogy kiderült, az angolt autodidakta módon tanulta, aminek az volt a hátránya, hogy a leveleit fordítóprogrammal írta, s az alapvető mondatokkal sem volt tisztában. A Margit-hídon hiába próbáltam vele megértetni, hogy a villamos több mint 50 éves, az alapoktól kellett kezdeni. A szinonima szótár ilyenkor roppant hasznos találmány. Azért menetközben kiderült, hogy roppant kedves fickó. Mesélt a munkájáról (amiből egy kukkot sem értettem), a sportról, a családjáról és meghívott vacsorázni. :) Vacsi közben előadta, hogy milyen olcsó ez a hely, mert előző nap egy kínaiban! vacsorázott, ahol egy magára fizetett 6.500,-Ft-ot, de a 10. alkalom után majd ingyen ehet. Meglepődve kérdeztem tőle, hogy melyik étterem volt ez, a táskájában való hosszas kotorászás után diadalittas mosollyal előhúzta az egyik japán étterem névjegykártyáját! :)

Vacsora után még akart inni egy kávét. (Este 10 ó-kor!) A kávéház nagyon tetszett neki, s utána vissza kísértem a szállására, mert nem jegyezte meg tömegközlekedéssel az utat. Az egyik kétes átszállási helyen mondtam neki, hogy a környék nem biztonságos, erre bólogat és megjegyzi, hogy jó, hogy mondom, mert most vett egy új Rolexet, s baj lenne, ha elvennék tőle. Majd a tök sötét tér közepén felhúzta a kabát ujját és megmutatta a szuper órát. :)

A végére olyan szinten elfáradtam a minden mondatot több féleképp való elmagyarázásban, hogy némán ballagtunk egymás mellett. A szállásra visszaérve megjegyezte, hogy nagyon jól érezte magát, ez volt az első alkalom, hogy gyakorolta az angolt és köszöni a társaságot. Reméli még találkozunk. :)

Mint korábban írtam, Mr. Lucifer egy éves kiküldetésen vett részt. Az egyik itthon tartózkodása alkalmával volt szerencsém mindkettejük társaságát élvezni, hallgatni a közös és külön élményeket is.

Volt egy nehéz időszak mindettőtöknek, remélem Luci soha többet nem kerül kórházba, s nem ijesztget minket. :)

Persze gondolom, hogy aki egyszer megkóstolta a kiküldetés ízét az menni szeretne még egyszer... Nem értek egyet a médiában elhangzó laikus, hivatásos szervet nem ismerők azon nyilatkozatával, miszerint ti, akik ezt vállaljátok, a pénzért teszitek. Persze. Ott van a pénz is. De nem ez az elsődleges. Sokkal inkább a szakmai kihívás. És ha a másik oldalról is megnézzük a mérleget, akinek családja van, felesége, férje, gyereke, az nem megy egy évre külföldre könnyű szívvel. Nem mindenkit vár meg a párja... Sőt! A legtöbbször egy ilyen kiküldetés az amúgy is ingatag lábakon álló kapcsolatokat meggyengíti és végleg szétszaggatja.

Épp emiatt örülök, hogy Ti ketten a kivételt erősítitek!!!

Nem akarok hosszú öröm ódákat zengeni, de azért egy röpke beköszönő jár a hazatérőnek! :)

Nagyon-nagyon büszke vagyok mindkettőtökre, mert mindketten hősök vagytok a szememben mindazért, amit eddig végigcsináltatok! Az igazi hősök köztünk vannak, teszik a dolgaikat naponta, s nem hivalkodnak!

Örülök, hogy újra itthon vagy Mr. egyben, egészségben! És remélem mindkettőtök társaságára számíthatok majd öreg napjaimon is! :))

A fenti címet az ismerősöm ihlette.

1.

Hétfő reggel beballag a kapitányságra. A hétvégétől lelkesen, még a buli hangulata visszahangzik lelkében, ám nem sokáig élvezi a hétvége utóképeit, mert közlik vele, hogy 8 után osztályértekezlet. Ismerős ki nem állhatja a reggeli értekezleteket, hiszen mindennek meg van az ideje, szigorúan betáblázott napirendjét remekül fel tudja borogatni egy-egy értekezlet.

Az értekezlet végén jön a kérdés az osztályvezetőtől: "Van valakinek szakmai kérdése?"

Ismerős kezet lenget: "A múlt héten odaadtam az egyik aktámat, azt ígérted, átnézed, ha a héten nem sikerül hazaviszed, tudod, hogy ma jön benne a gyanúsított, s nem tudom mit kéne kérdezzek. Vagy hogy megáll-e még az a másik bűncselekmény is?"

Osztályvezető elsápad, majd halványan közli: "Basszus... Azt otthon hagytam. De úgyis van másod példányod, nem?"

Ismerős: "Van. Hogyne lenne. Határidő hosszabbításon az ügyészségen...."

Gyanúsított hazaküld....

2.

Ugyanazon szépséges hétfőn úgy volt, hogy az egyik ügyben visznek neki bűnjeleket. Vár türelmesen, majd a megbeszélt idő leteltét követően fél órával telefonál. Rögvest kiderül, hogy sajnos dugó miatt a várva várt bűnjelek, melyekből SOS kellett volna dolgozni nem érkeznek meg aznap.

3.

Bejön a tanú a kihallgatásra. Végre valami pozitív. Egészen addig, míg a kihallgatás végén azzal nem szembesül az ismerősöm, hogy fizikai képtelenség nyomtatni. Telefon a rendszergazdának, aki nem tudja orvosolni a problémát.

4.

Telefonál a következő tanú, hogy ő bizony aznap nem jön be, és ha be is jön, nem mond semmit, mert az ilyen-olyan törvény megtiltja számára....

5.

Ismerős ebéd után elballag kávézni és sütizni a kollégáival a büfébe. Itt jön a kegyelemdöfés. A máskor vele kedves, mosolygós pultos olyan szemmel néz rá, hogy ha tekintettel ölni lehetne, már rég halott lenne. Persze ezt szóvá is teszi. Mire a válasz: "akkor majd nem nézek rád legközelebb sehogy. és amúgy is már csak három hétig kell elviselned, nem bírod ki?!"

fejlövés :D

Nos, ebbe a posztba néhány nap különböző eseményeit sűríteném.

Először is, láttam újra Columbot! Ismét vonat, ismét szétcsúszva... De legalább nem velem szemben ült. :)

Mostanában nem sok kedvem van írni. Ez persze betudható annak, hogy halálra dolgozom magam. Úgyhogy a korábban bemutatott Sztahanov érdemrendet ezennel újra magamnak adományozom. :)

Légiós Tündérmackó eltűnt... Bond Bélával hamarosan találkozom, kíváncsi leszek mesél-e valami újat... Kelan nőzik. Á szintén... Csak én maradok örökké facér?! :D

A szappanopera folytatódik, ígérem össze is szedek egy normális posztra valót, csak türelem... Híján vagyok mostanában...

No de, amiért a mai írásba belekezdtem...

Egyik éjjel egészen későn jöttem haza. Van a kerékpárút mellett egy vízgyűjtő, ahol esőzések után nagyon sokszor annyi víz van, hogy megtelik a környék vadkacsákkal, fagyban az ifjúság korcsolyázik a felületén, néhányan jó időben lejárnak pecázni. Bár nem tudom mit lehet fogni egy esővíz gyűjtőben?! :)

Szóval ballagtam hazafelé, jó öreg szokásomhoz híven a kerékpárúton, mert az hangulatosabb, mint a járda és mit látok?! Nem akartam hinni a szememnek. Vuk nézett rám, kb. 2 m-ről, szájában talán Tással. Egy pillanatra megállt bennem az ütő. A város közepén még sosem láttam Vukot. Ő békésen hátra-hátra sandítva eloldalgott. Engem meg azóta sem hagy nyugodni a gondolat, elvettük volna az életterét?!

Nos, Vuk nem  hagyott sokat gondolkodni. Vagy iszonyatosan fifikás, vagy öngyilokra készül, mert hogy egyik reggel 6 után pár perccel, mikor már a forgalom is jelentős ismét láttam. Az úton rohant keresztül, majd eltűnt kecses ugrások közepette a megszűntetett temető területén. Nem gondolnám, hogy ott lakik, de ha ott nem, akkor hol?! A temető túloldalán lakótelep terül el... Ej Vuk, baj lesz!!!

Stlíszerű a cím, csak épp nem a színházról szeretnék írni.

Tapasztaltátok már azt, mikor benne vagytok egy roppant fontos beszélgetésben, de vagy rossz az időzítés, s a másik fél kevésbé szeretné az adott témát feszegetni, vagy épp addig húzzátok a nagy kérdés feltevését, míg nincs idő érdemben kifejteni a választ?

Azt gondolom, sokszor ez önvédelmi mechanizmus. Kellő időt hagyva a másiknak a válaszra. Illetve a válaszra való felkészülésre, ami a következő alkalmakkor vagy előkerül téma képében, vagy sem. 

Nos én, mostanában rendre így járok. Számomra fontos, hogy választ kapjak bizonyos kérdésekre, meg is szoktam, hogy az emberek többnyire válaszolnak, ám néha belefutok abba a bizonyos hibába, hogy nem szeretném elrontani a találkozót a kérdéseimmel. Mivel ugye egy kérdés, egy válasz általában még több kérdést szül, s akkor van baj, ha nincsenek rá válaszok.

Persze a társadalom nem épp válasz központú. Megfigyeltem, hogy az emberek többsége gyávaságból nem teszi fel a kérdéseit, mert fél a válaszoktól. Sokkal jobb, egyszerűbb és kényelmesebb egy olyan helyzetben leledzeni, amiből még bármi lehet. Vagy hogy közhelyt használjak, amiről nem tudok, az nem fáj. Ergo, ha nem teszem fel a kérdéseimet, nem kapok kellemetlen válaszokat, elutasítást és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Ez nem én vagyok. Én felteszem a kérdéseimet. Csak tényleg nem mindig áll szándékomban elrontani a pillanatot, főleg akkor nem, mikor abból az értékes másik emberből csak egy-egy óra jut. Már kétszer előfordult, hogy a fontos kérdést a találka végére hagytam, s a következőképp nézett ki. Feltettem a nagy kérdést, amire jött a válasz tömören, majd az, hogy hát ez hosszabb lenne, s már szóra nyílott a száj, mikor a vonatajtó automatikusan becsukódott a felvonásnak vége volt, s a válasz ott maradt az ajtó túloldalán a levegőben lógva....

Az előadó úgy dönt, hogy telefonon idézi be a tanút, gyanúsítottat. A telefonos idézésnek speciális szabályai vannak, kell róla hivatalos iratot készíteni, s aki az idézésen ennek ellenére mégsem jelenik meg, az

a) első körben rendbírsággal sújtható

b) második alkalommal akár elő is vezethető. /ez utóbbi azért remek, mert az emberért rendőrök mennek taxi helyett./

Az ismerősöm mesélte, hogy mindig meglepődik rajta, mikor a telefonban történő beidézéskor a hívott fél a mondat közepén leteszi a kagylót, vagy amikor a korrekt tájékoztatás ellenére nehezen érti meg,  hogy mégis mi a fenéért kell neki megjelenni a hatóság előtt.

Legutóbb egy ugyanazon ügyben két ilyen telefon is megesett.

Az elsőnél a kedves idézendő személy különböző remek lehetőségeket sorolt fel arra, hogy miért nem jelenik meg.

1) Ha nem mondja meg miért idéz be, akkor nem megyek!

2) Szabályos az, ha telefonban idéz? Mert szerintem nem, tehát nem fogok bemenni.

3) Jó-jó, értem én, hogy állampolgári kötelességem a tanúskodás, de én nem ismerem várost, nem találok oda.

4) Tőlem aztán mondhatja hova kell menni, úgysem megyek. Küldje rám a rendőröket!

Mindezek tetejébe csak megjelent, ám hozta anyut is, aki roppant mód meglepődött azon, hogy az előadó miért is nem viszi be magával a kihallgatásra. :)

A második esetben a tudakozó adott céghez megadott három mobilszámot. Az előadó az elsővel próbálkozott. Kicseng, női hang felveszi, az előadó közli kicsoda és honnan telefonál, na meg persze kit keres. Női hang nem épp készségesen közli, hogy a keresett egyed nincs ott. Az előadó megkérdi kivel beszél és hogy tudja-e a keresett személy elérhetőségét. Női hang közli, hogy ő az anyukája, most nem tudja megadni a telefonszámát és az előadó mondatának a közepén leteszi a telefont. Előadó se rest, újra tárcsáz. Természetesen meglepetés nem éri, mikor a hívott fél a 200. kicsengés után sem veszi fel. A második számmal ugyanígy jár, a harmadikon meg sms értesítést lehet küldeni a hívott félnek.

Na bumm, telekommunikáció, technika, kultúra 2010. Magyarország.

Az ember lánya legyen stílusos és időnként hökkentse meg a környezetét...

Vörösből mondjuk szőkébe. Csak azért, mert...

Nos, azzal kezdődött nem mindennapi kalandom, hogy a fodrásszal majd ölre mentünk azért, hogy milyen színű és hosszúságú legyen a hajam. Ő ragaszkodott a 0-ás géphez és a kékes beütéses szőkéhez, vagy a vöröshöz. Én a szőke melír csíkokhoz, úgyhogy egy darabig elvitatkoztunk. Ám mivel én fizetek, én nyertem. Ugyan a fodrászom rengetegszer a saját elképzelése szerint alakít, 99%-ban meg vagyok vele elégedve.

Szóval győztem. Az első etap után néztem a homokszín hajamat a tükörben és mondtam, hogy még hamvasítsunk, vagy világosítsunk, vagy valami, drasztikus változásra van szükségem. Úgy is lett. Na, de ennyire?!

A fogadtatás minden képzeletet felülmúlt. Tudom, hogy egy konzervatív anyai szívet bármi, ami a megszokottól eltérő sokkol, és hát valljuk be az én anyukám amúgy is tud konzervatív lenni, rám nézett (első utam a fodrásztól hozzájuk vezetett), majd megjegyezte, hogy "hát fiam, gyönyörű vagy." A hangsúlyt sajnos az írott szó nem adja vissza. Gondoltam viccesen oldom a feszültséget, hogy ha majd barnulok még hozzá, sokkal jobban fog mutatni, erre meg azt mondta, hogy akkor legalább a kisebbséghez fogok hasonlítani. Na bumm.....

Kíváncsian vártam ezek után a barátaim véleményét. Akik neten kapták meg a képeket majd mind elszörnyedtek.... Aztán kezdett javulni az arány. Testőr felhívott, hogy szerinte igen is nagyon jól néz ki. Lütyővel személyesen találkoztam, vizsgálgatott, vizsgálgatott, majd kibökte, hogy fiatalos és "mit akarsz b...eg nagyon jól áll!" A barátnőim körében is vegyes volt a fogadtatás. Végül edzőtáborban osztottam a népet, s eljött a szabi vége is, kíváncsian vártam mit szólnak majd a kollégák.

Bent a hatás szintén leírhatatlan volt. Azzal kezdtem, hogy az új rucimban és a kalapkámban vonultam be. Ez már önmagában elég volt a nép meghökkentéséhez, de mindig is hatásvadász voltam, úgyhogy érdeklődve figyeltem a rám szegeződő tekinteteket. Gianni simán le Mary Poppinsozott. Akikkel a nap folyamán összefutottam, azok közt is megoszlott a vélemény..... Hódító a folyosó végéről méregetett, az osztályvezető csak mosolyogva csóválta a fejét, majd megjött Régi is, aki belemarkolt a hajamba, s megkérdezte, hogy "ez után hogy fogunk dugni, mibe fogok kapaszkodni?!" Mondtam neki, hogy pont úgy, mint eddig, sehogy. :)

Volt, aki lecsibézett, más érdekes színű sárgarépához hasonlított, de azt hiszem Régi megjegyzése viszi a prímet, addig-addig méregetett napközben, hogy csak kinyögte, "úgy nézel ki, mint egy svéd travi!".....

Túl vagyok egy remek három napos bulin az egyik baráti társasággal. Minden évben 3 napra összejövünk egy vadászháznál.

Az első este szolid ivászat volt, meg köcsögös bab és szarvaspörkölt evészet. Mindkettőt a mohácsi barátok csinálták, a köcsögös bab érdekes ,ahogy készül, és roppant finom. Sosem gondoltam volna, hogy a köcsögben egymásra rakott hozzávalók folyamatosan forognak a hő hatására, méghozzá elég látványosan.

Második nap reggelire egy nagy tálca hurkát és kolbászt kaptunk, meg mivel én annyira nem vok odáig érte volt péksüti is. Majd nekiálltunk az aznapi bográcsost előkészíteni. A szív alakú krumpli nekem jutott. Sajnáltam is meghámozni, de győzött a józan ész :D
Minden évben az egyik barátnőm kitalál mindenféle szuper játékokat nekünk, idén ismét én voltam az egyik csapat kapitánya, akikkel a második helyet szereztük meg!
A játékok idén is remekre sikerültek. Bekötött szemmel lufi szurkálás villával, víz kimeregetése egy nagyobb és távolabb lévő edénybe, célba lövés airsoft fegyverrel, képekről kitalálni, hogy mit ábrázolnak, acitvitys kártyákról elmutogatni a rajtuk szereplő dolgokat, ping-pong labdát egy kanálban elvinni az asztal túlvégén lévő tányérhoz és így tovább.  A játék után jött az ebéd. Aztán a szokásos program, a nyuszibusz. :)

Eddig 2x az ország közepét néztük meg vele, idén viszont egy tanyára vittek, ahol versenylovakat lehetett simogatni.

A tanyán a lovakon kívül voltak még vaddisznók és Bull kecskék, amelyekből nem sok szaladgál Magyarországon. A simogatósdi után a  házigazda  megvendégelt a pincéjében. Terülj-terülj asztalkám volt, szarvaspörkölt rizzsel, házi meggyborral, majd utána a pince legmélyén 78%-os narancspálinka kóstolás. :))  

 Volt ott egy fekete bárány is.

Hiába ettem a narancspálinka előtt, eléggé fejbe vágott. Mondjuk nem csak engem. A masszív férfiemberek se bírták.

A szálláshelyre visszaérve vacsora senkinek sem kellett, ám az alvás még messze volt. Készült a tábortűz, nagy beszélgetések, eredményhirdetés. Az oklevelek mellé minden évben kapunk valami jelképes ajándékot is. Idén sem volt ez másképp.

Vasárnap a délelőtti összepakolást még megelőzte a hamburgersütés, amely tárcsán készült,  s az elfogyasztása után kellett a hétvége legfinomabb ételére voksolni. A vándorkupa ismét máshoz kerül.

Jó hangulatban ígértük meg, hogy jövőre újra találkozunk! :) 

Ígértem és reméltem, hogy a szimpatikus fiatalemberről még lesz mit írnom.

Nos, már nem egyszer találkoztunk. A helyszín és az időpont eléggé változatos. Volt hogy vacsorázni mentünk, máskor szökőkutakkal teli parkban nyaltunk egy fagyit, aztán kávéházban röppent el egy órácska, s volt séta az egyik bevásárlóközpont tetején is.

Ez utóbbi hely azért volt érdekes, mert fogadtunk. Ő is állított valamit, én is, majd elhangzott a bűvös "Fogadjunk, hogy..." kezdetű mondat. Persze mindketten meg voltunk róla győződve, hogy veszélytelen a dolog, hiszen igazunk van. Végülis volt is, meg nem is. Abban a boldog tudatban, hogy úgyis én fogok nyerni, rábíztam a tétet. Ő azt mondta, hogy a nyertes bármit kérhet a vesztestől. Magamban már kajánul vigyorogtam, de csak annyit kérdeztem, hogy ezt jól meggondolta-e. Nem visszakozott, ez már tetszett. :) Aztán jött a meglepetés! Kiderült, hogy tulajdonképp, ha a fogadás szabályait nagyon szigorúan értelmezzük, akkor egyikünk sem nyert. Persze rám bízta a döntést. Megkérdeztem, hogy szerinte én hogyan értelmezném? Rávágta szinte azonnal, úgy, hogy mindketten nyertünk. :) Ebben maradtunk, ám nagylelkű lévén, mivel ő találta ki az egész fogadást, így azt  mondtam, hogy övé az első kérés joga. Azt mondta nem szeretné elbagatellizálni, gondolkodni fog rajta. Másnap kaptam egy üzenetet, hogy reméli nem évül el a kérés. :)

Sajnos a kérés még mindig nem hangzott el. Én már tudom mit szeretnék kérni tőle, de mindenképp meg kell várnom, míg ő kér....

Lassan nekem is muszáj lesz kérnem tőle valamit, de ez az én titkom marad egyelőre. ;)

3 napig dínom-dánom volt a városban. Ehhez társultak az utcai árusok, különböző kultúrális programok.

Beneveztünk az egyik színházi előadásra, melyet szabadtéri színpadon tartottak. Aznap valahogy nem volt langy meleg nyári este, s eleinte mindenki rajtam vigyorgott, hogy széldzsekiben ugra-bugrálok, aztán a térdig érő szélvihar közepén az emberek arcára fagyott a mosoly. A darab az Egy szoknya, egy nadrág volt. Klasszikus, ám többszörre is nézhető. A színészek remek teljesítményét dicsérte, hogy a második felvonás első felében sem estek kétségbe, amikor egyik percről a másikra elment a színpadi világítás. Jópofa beszólásokkal tarkították mondandójukat, nem kímélve az áramszolgáltatót sem. Derült az egész nézőtér. S játékuk hatására elfelejtettük azt is, hogy nagyon hideg van. :)

A barátnőm fejébe vette, hogy az árusoknál mindenképp beszerzi a horoszkóp kövét. Mondanom sem kell, hogy ennek hatására minden ásványos standnál megálltunk. Persze én sem maradhatattam ki, így még utolsó nap is, a szakadó esőben képesek voltunk újra az utcát róni. De meglett, amit szerettünk volna. :)

Közben családi esemény is zajlott, a diplomaosztó parti is jól sikerült, bár az eső az étteremben bekergetett bennünket a nyitott részről, de mivel az étkek fejedelmiek voltak, panaszra senkinek sem lehetett oka.

Voltunk egy aquaparkban is. Persze a jól sikerült szervezésnek hála kb. megmozdulni sem lehetett, a csúszdáknál fél órát kellett várakozni, ám az időjárás kegyes volt, süttettük magunkat és élveztük a salsa és koktél partit. A Ritmo 2003 Samba Batucada ütőegyüttesnek volt a legnagyobb sikere nálam. Sajnos a honlapjuk elég gyér, de akit érdekel, idelinkelek pár videót róluk a hangulat kedvéért.

https://www.youtube.com/watch?v=RfbI3-9bjQ4&NR=1

https://www.youtube.com/watch?v=nMaGBV5KHSc

https://www.youtube.com/watch?v=ivsNS0moG-o

Persze ez élőben sokkal jobb volt! Mindenkinek jó szórakozást hozzá!

Csak hogy trendi legyek! :D

Az egyik délután nyakunkba vettük barátosnémmal a várost. Szerettem volna egy aranyos ruhát, valami jó kis rövidet, amiben most flangálnak a csajok.

Az egyik nagy bevásárló központba tévedtünk be, nem is annyira véletlenül, mert előre le  volt foglalva a mozijegyünk. Úgy volt, hogy jön egy barátunk is, legalábbis beszélgetni, így az előadás kezdete előtt már vagy két órával ott voltunk. Ő nem jött, viszont nekem jött a remek ötletem, ha már úgyis itt vagyunk, mi lenne, ha szétnéznénk.

Boltba be, boltból ki. Kb. így nézett ki a nagy vásárlás. Ennek több oka is van. Egyrészt határozott elképzelésekkel bírok a ruhákat illetően, másrészt alig akadt valami, ami tetszett volna.

Az egyik derékban állt el, a másik vállban csinált belőlem díjbirkózót, de nem adtuk fel. A végén a barátnőm nem bírta ki röhögés nélkül, s az egyik XL-es darabban megörökített. Hozzátenném, hogy a konfekció méretből többnyire az M, vagy a 38-40-es méretű ruhák rám jönnek, még mielőtt bárki is bálnának képzelne. De ezek a plázapicsa ruhák kifogtak rajtam. Amelyik nagyjából jó lett volna, annak is volt valami baja. Egyre feszültebb lettem, s meg kellett állapítanom, hogy a ruhák a piszkafákra készültek.

Kész, feladtam. Végül azért egy fürdőrucit csak vettünk. Igaz az nem szerepelt a tervek közt, de legalább volt némi sikerélményem, hogy van, ami mégis jó rám és legfőképp még jól is áll. :)

Majd ezt követő hétvégén egy kalapkára is szert tettem. Bár a családtagjaim kétkedve fogadtak, hogy vajon hova fogom én ezt felvenni, és főleg mihez. De majd megoldom!!! A lényeg, hogy nekem nagyon tetszik, s már ki is ötlöttem, hogy mihez társítható. Persze azért nem ártana, ha némi jó idő is lenne hozzá.:)

Mielőtt a közepébe vágnánk, hosszú mesére készüljetek! :)

Jogerős szabin van már jó ideje. Viszont a munka nem állhat meg. Persze ő nem bírja ki, hogy ne hívogassa bent az embereket, mert aug. 1-gyel magasabb besorolásba került, s már boldog-boldogtalant azzal nyaggat, hogy az asztalán van-e már a papírja. De nem nyert hangszórót! :)

Viszont egyik nap úgy hozta a sors, hogy Régivel ketten vidéki ügyeket kellett intéznünk. Útba esett a lakhelyem is, úgyhogy fel is jöttünk hozzám. Míg a kávét szürcsölgettük Régi azon törte a fejét hogy lehetne a helyzetet a javára fordítani.

Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy Jogerős Pali kint volt Kölyökkel a múltkor, s azon gondolkodtak, hogy az egyik strand környékén lefényképeztetik magukat valami bikinis csajjal, s elküldik Réginek, vagy Hódító Alexandernak, hagy irigykedjenek a fiúk, hogy nekik milyen jól megy munkaidőben. Persze ezt megelőzően Régi küldött nekik valami shaket, vagy jeges kávét korábbi kinti munkája alkalmával.

Szóval ültünk a konyhában Régivel, s egyszer csak beugrott a nagy ötlet. Valami erotikusat kéne csinálni. Kitaláltam, hogy felveszem valamelyik baby dollomat, ő meg lefényképez. Persze, hogy ez se legyen egyszerű, kicsit tovább csavartuk a sztorit. Másszak fel az ágyra amit előtte jól összetúrtunk, s csináljak úgy, mint aki épp most igazgatja meg. Régi  meg lefényképez hátulról, mintha én nem is tudnék róla. :) Így is lett.

Visszaöltöztem, s még mielőtt elindultunk volna, ő elküldte dr. Jogerős Pálnak a képet azzal, hogy ez B.S hálószobája, de el ne mondja senkinek.

Válasz: Most szivatsz.

Régi: Ha nem hiszed, szagold meg az ujjam.

Jogerős: És mi van a boldog párkapcsolattal? /Régi abban él jó ideje, együtt is laknak a párjával/

Régi: Mi lenne, ez sima kollegális kapcsolat, kizárólag munkaidőben. De ha tudnád milyen hangokat ad ki közben!

Azt hittem itt a vége. :) De nem így volt. Bent ugye mi elmeséltük az egész osztálynak, mindenki dőlt a röhögéstől, s nem akarták elhinni, hogy Jogerős ezt is bevette. Már pedig bevette. Néhány nap múlva felhívta este Régit, hogy mesélje el mi volt, hogy volt...

Régi kanyarított egy hosszas mesét arról, hogyan is kötöttünk ki az ágyamban, s hogy mekkora vadállat vagyok. :) Majd a lelkére kötötte, hogy még véletlenül se szóljon róla senkinek, mert akkor tutira nagyon pipa leszek.

Jogerős még mindig nem dolgozik. Viszont Régi is szabin van. S mire mindketten visszajönnek,  már kész a folytatás! :) De ez egy másik mese lesz...

Ki kell ábrándítsak gyorsan mindenkit, nem én mentem férjhez, bár a szomszéd asszony épp a napokban csengetett be és kérdezte meg, hogy élek-e még, mert olyan ritkán lát.

És már azt hitte, hogy férjhez mentem, lebabáztam, csak ő nem tud róla. :) Nos, ez nem az a mese. :)

Bár, ha a két lépcsőházzal odébb lakó ezermesteren múlik, akkor még az is lehet, hogy ikreim lesznek. Már persze, ha vizuálisan bele lehet az emberbe szuggerálni a gyereket. A minap gyanútlanul ballagtam le a szemetes irányába, rajtam az itthoni "játszós" ruhám, amiben takarítani szoktam. A pasi (apám lehetne....) meg épp a lépcsőház előtt áll. Többnyire alig lehet lerázni. Van a fejében az esetek nagy részében, s mindenki tudja, hogy ő a környék férjezett asszonyainak réme. Na már most, nem volt rajtam melltartó. (Ha még nem mondtam volna, uuuuuuuuuuutálom!) Persze egyből kiszúrta és neki állt beszólogatni. Alig bírtam elmenekülni... jáááááj, hogy mennyire nem bírom a magukat Don Huannak képzelő kivénhedt f...okat.

De vissza az eredeti témához!

Egy nagyon kedves kollégám nősült meg a napokban. A munkahelyről a szertartásra ketten voltunk meghívva. Az esküvő helyszíne egy pesti templom volt. Nem vagyok vallásos, de a pap szépen beszélt, személyre szabottan. A leendő házastársak nagyon boldogok voltak, sugárzó mosolyuk a napocskát is előcsalta a nagy napra. Előző nap térdig érő vihar volt és izgultam értük. Mindketten gyönyörűek voltak, az igenek határozottan hangzottak el, hiba nem volt egy szál sem. Leszámítva azt, hogy a szülő köszöntő csokor otthon maradt. :) Így kb. 10 p-et csúszott az önkormányzati szertartás. /nem csak én hagyok el dolgokat, ez azért megnyugtatott/

A templomi szertartás után cukrot dobált az ifjú pár, hogy édes legyen az életük. Ilyen felénk nem divat. A pap amúgy a szerelemről beszélt! ami sosem múlik el. Hát... Ez mondjuk furcsán hangzott a szájából.

A házasságkötő előtt volt fényképezkedés, amikor mindenki odaállt egy kép erejéig. Erről mi sem maradtunk le. :) Az anyakönyvvezető 12 p alatt lezavarta az egészet. Nem volt vers, ének... Aztán megkérdeztem pár embert, s azt mondták, ha van egyházi szertartás is, akkor nem húzzák a polgárit. Nálam kénytelenek lesznek... :))

Az ifjú pár jött ki utoljára, s olyan rizs áldást kaptak, hogy szerintem egy kilót biztos rájuk szórtak a jót akaró rokonok. Itt fogadták a gratulációkat is, majd volt mennyasszonyi csokor dobás (szerintem előre leboltolva) és közös nagy fénykép is, amin tuti nem fogunk látszani a kolléganővel, mert mindenki magasabb volt nálunk. :)

Számunkra itt ért véget a történet. Illetve számomra ott, hogy a ház előtt kiszállok a taxiból, majd sutba dobva a méltóságom maradékát majd négykézláb araszolok a lakásig. Az a fránya cipő... Csak az ne lett volna... :D

 Az előadó telefonja cseng.

- Jó napot kívánok Gipsz Jakab vagyok, úgy hallom, hogy Önök engem köröznek egy olyan bűncselekményért, amit el sem követtem! Ez felháborító!

- Nézze uram, ahhoz, hogy kiderüljön, hogy Ön tényleg nem követte el az adott cselekményt, be kellene fáradnia hozzánk, hogy tisztázza magát! Mivel több idézést is kiküldtünk a lakcímére ráadásul személyesen is kint voltunk, de Önt nem találtuk meg, így kiadtuk a körözését!

- Jó hogy nem találtak otthon! Külföldön dolgozom. Vonják vissza a körözésemet, ha kérhetem!

- Értem. Sajnos a körözését nem áll módunkban visszavonni, míg be nem fárad. Honnan telefonál most? /a telefon ismeretlen számot jelez/

- Afrikából!

- Mikor jön haza?

- Én?! Ha köröznek, soha!

- Nézze, ha beteszi az országba a lábát, a rendőrség őrizetbe veszi. Könnyebb lenne a helyzet, ha megmondaná mikor jön haza, s a kollégák az érkezési helyen fogadnák, elkerülve az őrizetbevételi procedúrát.

- Nem jövök haza! Soha! Inkább nem! Ez megalázó! Egy becsületes állampolgárral így bánni! Maguk miatt a két éves gyerekemet se fogom látni felnőni.

- Nem kellene eltúlozni Uram. Hazajön, közöljük Önnel a gyanúsítást és utána visszavonjuk a körözését, amennyiben tartózkodási helyén fellelhető.

- Nem érti, hogy nem fogok hazamenni?! Alig bírtam telefonálni! A négerek ellopják a kábelt! Ezek rosszabbak, mint a cigányok!

- Kérem, gondolja át, s amennyiben úgy gondolja, hogy mégis hazajön, megbeszéljük a részleteket. A körözése meg addig érvényben marad!

- Nem megyek haza!!!! Hallo!!!! Áááá, már megint nem jó a vonal! Büdös négerek... - katt...

Hogy van az, hogy néha szinte hónapokig nem történik semmi, aztán meg annyi meghívást kap az ember lánya, hogy nem győz szelektálni a jobbnál jobb programok közül?!

Lássuk a nyaramat nagy vonalakban. Júliusban úgy néz ki, hogy az összes hétvégére volt valami rendezvény kilátásban.

Legutóbb például voltam egy búcsúban. De már a búcsúk sem olyanok, mint régen. A kakasos nyalókát felváltotta a nemiszerv alakú, a körhinta kiment a divatból, a vattacukromat meg elmosta az eső. :(

Aztán lesz itt kerti parti, aqaupark, fesztivál tele koncertekkel, portál buli, eljegyzés, meg amit akarok. :)

Tulajdonképpen nagyon szeretem amikor az árusok kirakodnak, s minden ócska kacatot és akár komolyabb dolgokat is meg lehet nézegetni. Ilyenkor az ember hajlamos olyasmiket is beszerezni, amire tulajdonképp semmi szüksége. Persze a tömeghez való hozzáállásom nem változott. Azt nem szeretem még mindig. Főleg, hogy annyi a zsebes.

Amennyiben valamelyik program kellően érdekesen alakul, ígérem lejegyzem. :)

Íme néhány újonnan előkerült érdekesség:

1. "T. Ügyészség!

Gipsz Jakab 2002. április hónap húsvét nagypéntek óta alkalmazásba tartott. Előzetes letartóztatásom után szembesültem azzal a ténnyel, hogy a cégnél bejelentés nélkül alkalmaztak. Kérem a felelősségre vonásukat. Kérem a vizsgálatot saját magammal szemben is, mivel úgyan folyik az eljárás a Bíróságon, de a nyomozó, aki a nyomozást végezte elfogult velem szemben..."

Körözött személynek semmilyen elérhetősége nem ismert a nyomozó hatóság előtt, csak egy email cím, ahol a gyanúsított az alábbiakat kommunikálja az előadó felé, tanúbizonyosságot téve leleményességéről:

2. "Tisztelt Előadó!

Most épültem fel egy nagyon súlyos trópusi betegségből, melybe a kollégám sajnos belehalt. Nekem kell hazaszállítani az ügyintézést követően, és akkor higgye el, jelentkezni fogok Önnél."

Mellékelve egy szívhezszóló értesítés, mely az elhunytat méltatja. Ebből részletet muszáj közreadnom. A poén a végére hagyva!

"2001. április 6-án Afrikából Mindenható Urunk magához szólította, Dr. Nagyontudós Elemér, okleveles földmérő mérnököt, automatizálási szakmérnököt, régészt, a Vitézi Rend tagját, a Szent Korona Szövetség Főtitkárát, a lus resistendi et contracicendi szellemiségének, a nemesi eszménynek a megtestesítőjét..."

blablabla mintegy további 20 sorban. Az előadó nem volt rest, ritka nevű tudósunknak utána nézett a különböző nyilvántartásokban, s kiderült, hogy egy ilyen nevű személy tényleg él Magyarországon, s ráadásul kiváló egészségnek örvend. :) Mondjuk engem személy szerint érdekelt volna az összes titulusa is, hogy vajon ebből melyik állja meg a helyét?! :D

Aki ismer és meghallotta a történetet, azt mondta, hogy nem is én lennék, ha ez nem velem történik meg. Mert, hogy velem mindig történik valami. :D

Lássuk a legutóbbi esetet, amely alig pár napos. :)

Adva vagyok én és adva van egy kedves, szimpatikus fiatalember. Hosszas egyeztetés után sor kerül az első randira... Felveszem a szoknyácskámat, gondoltam abból baj nem lehet, anyukám úgyis mindig azzal nyúz, hogy öltözhetnék nőiesebben is.

Randi előtt pár perccel csörög a telefonom. A kérdés: szeretem-e a meglepetéseket? Kérdem én, ha pozitív a meglepi, azt ki ne szeretné? :) Mondom, persze, de azért nagyban függ attól, hogy milyen a meglepetés. A srác: Mi van rajtad? Fogalmam sem volt hova akar kilyukadni, mondom neki, hogy papucs, top, szoknya. Erre ő: Húúú, hát az baj!

Ledobtam helyből az ékszíjat. Az ember lánya évente egyszer (na jó, max 4-5x) szoknyát ölt magára, s akkor sem jó? :D Persze hamarosan kiderült, hogy miért is nem voltam úgy jó, ahogy voltam. Pontos érkezést követően konstatáltam, hogy bizony a fiatalember motorozni szeretne vinni, s hát a szerelésemben ez nem igazán fog menni. Ránéztem az órára és közöltem mintegy két percnyi beszélgetés után, hogy nekem öt perc múlva megy a vonatom, úgyhogy szerintem  hazamegyek. Úgy is lett.

Persze azért van csavar a történetben, mert megbeszéltük, hogy összeszed a vasúton, majd átöltözöm és mehetünk bármerre. Azt gondolom így spontaneitásból nem volt hiány. Úgy is lett, átöltöztem, majd rövid városnézés következett, megspékelve némi sétával és sok-sok beszélgetéssel. Egy étteremben volt a folytatás, bár a szúnyogokat ki lehett volna hagyni az menüből, mert a drága véremet nem szívesen adtam nekik. :) Vacsora után ismét séta és majdnem éjfél volt, mire elbúcsúztunk.

Én nagyon jól éreztem magam, s kíváncsian várom a folytatást! :)

A fenti megfogalmazást az alábbi szitura mondta Lawry barátom.

Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy az itt alvós pasinak még lesz folytatása. Lett... Mennyi esély van rá, hogy felbukkan az életedben 250 km-rel odébbról?

Egyik langy meleg nyári este ballagok haza Nagyfaluból. Leszállok a metróról a kora esti órán a Nemzet Csalogányáról elnevezett téren, s mit ad isten?! Hát a mozgólépcsőn egy lépcsőfokkal előttem áll emberünk. Persze nem voltam benne 100 %-ig biztos, hiszen háttal volt. A világos nadrág nem volt ismerős, a kis táska sem, viszont a derekára kötött pulcsi igen... Mondjuk rajta kívül még egy csomó embernek lehet ilyenje, de a hajszerkezet már gyanússá tette, meg az egyszál metrójegy is a kezében. Ugye a tipikus budapesti túrista. :) Emberünk bámulta a lefelé menő tömeget (illetve helyesebben szólva stírölte a csajokat), s egyszer csak hátrafordult.

Vettem egy mély levegőt.... Aztán... aztán... nem történt semmi. Úgy átnézett rajtam, hogy csak na. Mondjuk meg sem lepődtem rajta, hogy nem ismert meg. :) Nem nem akart megismerni, egyszerűen lövése se volt róla, hogy ki vagyok. Hm...

Ahogy felértünk a lépcsőn bőszen körbe-körbe tekingetett, alig bírtam kikerülni. Gondolom randira jött a csajozós pulcsiban, hiszen szemmel láthatólag nagyon keresett valakit.

És anno még ő magyarázott nekem... Ej...

Remélem ez a záró akkord volt a hogyan ejtsük magunkat pofára c. történetben! :D

Essék szó hát a legújabb kollégáról is. Ő az egyik focista. Azt gondolom, hogy eddig egészen jól beilleszkedett. És úgy néz ki akar is dolgozni, sőt a hülyeségért sem kell a szomszédba mennie.

Gianni egész héten Whiskyssel dolgozott, s mikor ideje engedte nekem is sokat segített. Közben persze ment a hülyeség ezerrel. Kínai Lánykával és vele meglátogattunk egy remek intézményt, ahol beszélgetnünk kellett. Többnyire Kínai beszélgetett, mi meg Giannival vártuk, hogy vége legyen a kérdezz-feleleknek. Eközben rámtört az allergia... Néhány óra elteltével már nem csak prüszköltem, de a szemem is kezdett kifolyni a helyéről, köhögtem és kapart a torkom. És mellesleg baromira untatott a helyzet azon fonáksága, hogy Kínai Lánykának nem tudok tevőlegesen segíteni. Giannit azért vittük magunkkal, hogy tanuljon, ám olyan helyzetre nem került sor, ahol tanulhatott volna. A nap végére kínomban már a  haját húzgáltam. :) Mert jó focistához illően félhosszú haja van.

Kínai egész álló nap figyelt. Már reggel azzal kezdődött, hogy Gianni felé lekommunikáltam egy ilyen mondatot, hogy "nyúlj oda és húzd le!". Vagy valami hasonlót, a lényeg, hogy akár félre is lehetett érteni. És persze félre is értették. :) Pedig csak a belépőkártyámra vonatkozott, mivel adott pillanatban nem volt szabad kezem. Nos, délutánra szerintem Kínai is elfáradt és mondta, hogy majd jól megmondja dr. Jogerősnek, hogy már Giannival is kikezdtem, mert húzgálom a haját és félreérthetetlen ajánlatokat teszek neki. :)

Persze Kínait sem kell félteni. Egyik reggel félkómában ballagtunk a munkahely irányába, mikor megbotlott és lőn! Két kézzel a hátsófelembe markolt. :) Mindjárt le is csesztem, hogy engem gyanúsítgat szegény Giannival, pedig ő az, aki ki akar velem kezdeni. :D

Most, hogy itt a szabadságolások ideje, többnyire magunkat szórakoztatjuk kisded játékainkkal, mert dr. Jogerős szabin van. Lehet ő is NLT-vel?! :)

Meglepő módon egy csomó nőnemű ismerősöm is nézte. A pasik közül meg egy csomóan nem. :) Aki nem nézte az azt mondta, hogy azért, mert neki más a sportja. Jó volt amúgy látni a sok-sok embert, ahogy kivonultak a különböző helyszínekre, s a kivetítőkön követték az eseményeket. Szerintem a nők is elnézőbbek voltak a vb alatt. Már persze az, aki amúgy is olyan típus.

Nem pénzben játszottam, de fogadtam a spanyolokra. Az ismerősök kinevettek, hogy európai csapatnak esélye sincs Dél-Afrikában. És mekkorát tévedtek! Hihetetlen, hogy az első 3 helyért európaiak játszottak. :) Persze azért az sokaknak meglepő volt, hogy a németek játéka csak a harmadik helyre volt elég.

Az utolsó napokban olvastam a Paulról, a polipról, aki mindig a nyertes csapatra voksolt. Azt hittem ilyen nincs, de mégis van! :)) A vuvuzeláról kismillió köremail jött, hogy honnan származik, mit jelképez. A legjobb, hogy mivel európaiak játszottak a vb címért, így a döntőben sokkal kevésbé lehetett hallani, mint a vb alatt. Nem tudom ki hogy van vele, de engem tuti zavart volna az a hangzavar játék közben. A magyar bírót meg kell dicsérjem! Elegáns játékvezetés volt, sárga lapok nélkül.

Meglepett, hogy a bíró az első 60 percben már 7 sárgát osztott ki. Ami még szintén az idegeimet trenírozta, hogy annyi helyzetből, mint ami volt, még véletlenül sem sikerült a 90 perc alatt gólt rúgni. Na és, hogy a 111. percben megszületett a sok sárga lap eredménye, azaz kiállították a hollandok játékosát. 10 perc helyzeti előny a spanyoloknak. A kérdés adott volt, vajon tudnak-e vele élni? És mi van akkor, mikor valaki a síp után rúgja el a labdát és már van neki sárgája?! Azt akkor miért nem állítja ki? Akkor már 2 embernyi előnye lett volna a spanyoloknak. És igen! A 116. percben Andres Iniesta berúgta a spanyolok első gólját! És igen, és igen és igen!!!! VIVA ESPANA!!!! :) SPANYOLOK A VILÁGBAJNOKOK!!!! A 13. vb-n csak sikerült!!!!

Ez is eljött.

Pikk-pakk elrepült az év első fele, s már csak arra eszméltem elsötétített irodám ablakán kitekintve, hogy odakinn javában tombol a nyár.

De hol voltam én közben? :D Ja tudom. Sztahanov módjára dolgoztam a népköztársaság döcögő szekerének előre lendítésében. ;) És akkor íme a jutalom, mert megérdemlem. :)

Na jó, a munka hőse címet még jó pár embernek ki lehet osztani, úgyhogy kedves hölgyeim és uraim, aki magáénak érzi, tűzze a mellkasára. :D

Előkerült a szabis tábla is, melybe minden kolléga belekarcolta, hogyan is képzeli a nyarat. Egészen meglepő és pletykára okot adó információkkal gazdagodtunk. :) Gróf Grabovszky NLT-vel egy időben megy pihenni. A kérdés adott, együtt is?! :) Na jó, nem gonoszkodom, mert én meg az osztályvezetővel azonos időre írtam ki magam. Persze pletyka már így is van.... Amelyet dr. Jogerősnél az is megerősített, bizonyítékul szolgálva arra, hogy az osztályvezető és köztem valami tutira van, hogy a múltkor a Főnök elhagyta a tollkupakját. Ez önmagában még egyáltalán nem lenne dráma, sőt az sem, hogy nem találta, de az már igen, hogy dr. Jogerőst én küldtem ki az osztályvezetői irodából kaján mosoly kíséretében, hogy akkor most segítek megkeresni a kupakot, de ahhoz le kéne térdeljek. Főnök csak vigyorgott és intett Palinknak, hogy hagyja el az irodát.  Én meg aljasul becsukattam az iroda ajtót, s mondtam, hogy jó lenne,  ha egy darabig senki sem zavarna.... Látni kellett volna a fejét! :)

Avagy hogyan újítsuk meg a ruhatárunkat

Nos, a recept nagyon egyszerű. Példának okáért, végy egy halvány rózsaszín inget. Ezt tedd a mosásba egy új, élénk piros színű felsővel. Az eredmény garantált egy undorító árnyalatú rózsaszín ing képében. :(

Azt hittem ilyet csak kezdők követnek el. Tévedtem. Kb. ez volt a harmadik ruhadarabom, amely csúfos véget ért. :)

Az első nem is az enyém volt.... És nem is mosás volt. :) Egyszer anyu remek, rózsaszín csupa műszál pólóját kellett volna kivasalnom. Rátettem a vasalót és máris készen volt az új középen vasalótalpnyommal ellátott haspóló. :) Nem is értem anyunak miért nem tetszett a dizájn... Pedig akkoriban még divatosnak is számított. Persze nem az oltári lyukkal a közepén...

A második ilyen történet a sötétkék ruhámmal esett meg, melynek gyönyörű fehér gallérja volt. A baj csak az volt, hogy mosáskor egy halványkék árnyalatot kapott a gallér. S hiába minden sikálás, sehogy sem akart kifehéredni. Gondoltam, ha óvatosan adagolom a hypot, abból nagy baj nem lehet. Lett... :) A gallér nem akart fehéredni, viszont a maró folyadék komótosan csorgott hátközépen, érdekes mintát marva a ruhába. Így lett nekem egyedi, absztraktmintás, kék ruhám. :D

Egy ismerősöm Taktikai Blöff címmel írt szakdolgozatot, melyet volt szerencsém elolvasni, s alant ki is vesézem.

A szakdolgozat a fenti témát taglalja eléggé mélyen. Engem például meglepett, hogy mint sok másnak, ennek sincs igazán szakirodalma.

A blöff akkor jó, ha ütős és nem lehet megcáfolni, sikeresen eléri célját azzal, hogy a blöffölő megkapja azt a választ, amit szeretne tudni, de nem rendelkezik hozzá elég információval.

Ahogy olvastam a dolgozatot, rájöttem, hogy tulajdonképpen nem csak a nyomozók, hanem a hétköznapi emberek is rengeteg alkalommal élnek a blöffel, kisebb-nagyobb sikerrel. Mondjuk persze egy nyomozónak nem lehet hibáznia blöff közben, mert az saját magára száll vissza, s oda a tekintélye. Azon is meglepődtem, hogy a múlt századi csendőri krónikák szerint csak és kizárólag tiszta eszközökkel lehetett dolgozni, tilos volt a blöffölés. :) Bezzeg a bűnözőknek bármit lehet a mai napig is! Az amerikai rendőrök néha erőszakkal és hamis bizonyítékok gyártásával szerezték meg, amit akartak. Ez erkölcsileg teljességgel elítélhető.... Épp úgy, mint az érzelmi zsarolással kicsalt vallomás , s véleményem szerint az ilyen vallomásokat vonják vissza később....

Néhány példát kiragadnék a dolgozatból.

1. Két bojtárlegény kirabolt és megölt egy gazdát, aki az országúton a szekere mellett aludt. A legények a kikérdezésük során tagadtak, majd a kikérdező csendőr az idősebb gyanúsított tudomására hozta, hogy hiába tagad, az elrabolt pénznek nem veheti a hasznát, mert mindig figyelni fogják, de ha előadja a pénzt, a sértett gazda talán neki is ad belőle. A gyanúsított csodálkozva nézett a csendőrre és élénken kérdezte: „Hát nem halt meg?” Az előbbi mondatával elárulta magát, mert a csendőrökön kívül senki sem tudhatott a gyilkosságról, a gyanúsított az elszólása után bevallotta tettét.

2. Egy emberölés nyomozásánál néhány éve a fénymásoló segítségével szereztek beismerő vallomást. A gyanúsítottal elhitették, hogy a szerkezet egy hazugságvizsgáló. (gondolom ez egy kellően intelligens embernél nem ment volna.) A kérdések előre meg voltak  komponálva, s a válasznak megfelelően igaz és hamis feliratú lapok kerültek a gépbe. Először a nevét kérdezték és ő igazat mondott. Ezt követően kijött a gépből az igaz feliratú lap. Majd az anyja neve, családi adatok, stb. A gép ezeket szintén igaznak értékelte. Végül megkérdezték tőle, hogy ő ölte-e meg az áldozatot. A gyanúsított természetesen tagadott, mire a fénymásolóból hamis feliratú lap jött ki. A tettes elhitte, hogy a szerkezet mindent tud, s végül töredelmesen bevallotta tettét.

3. A 60-as években az egyik kerületi vezető-helyettes ügyészt a Legfőbb Ügyészség Nyomozó Osztálya letartóztatott befolyással üzérkedés gyanújával. A gyanúsított mindent tagadott, azt sem ismerte el, hogy zugirodát működtetett a Király utca sarkán. A nyomozók néhány tanút kihallgattak, azonban semmi eredményre nem jutottak. Az ügy előadója többször elsétált a korábbi ügyész előtt az aktával, az aktába minden ilyen sétánál egyre több üres papírt tett. A nyomozó csak annyit mondott a gyanúsítottnak, hogy „Béla, hízik ám a dosszié.” A gyanúsítottnak fogalma sem volt, hogy mi van a dossziéban, egy idő elteltével abban a hitben élt, hogy sok terhelő tanút találtak. A végén olyan dolgokat is beismert, amiről nem volt tudomása a hatóságnak.

S már el is érkeztünk a klasszikus filmbeli jó zsaru - rossz zsaru párhuzamhoz. Ha két kihallgató van jelen egy kihallgatáson, akkor ez egy igen szemléletes játék lehet. Ismerőseim mesélték, hogy a közelmúltban egy olyan embert hallgattak ki, aki az adott tettet elkövette, de eddig egyetlen egy alkalommal sem volt hajlandó vallomást tenni, sem az ügyvédje jelenlétében, sem anélkül. Legutóbb a börtönben látogatták meg, ahol a jó ember úgy döntött, hogy vallomást tesz, ha megszüntetik a "foglyosítását". /új magyar szó/

A kihallgatás ment a maga útján, de a pali sehogy sem akart semmi értékelhetőt mondani. Az eljárást vezető személy türelme fogytán volt. A kihallgatott mindent bevetett, az érzelmi zsarolástól a nagy jelenetekig mindent. A kettes számú kihallgató ekkor érzékenységéről tanúbizonyosságot téve zsebkendőt adott a fogvatartottnak, s megpróbált a lelkére beszélni. Emberünk nyelve kicsit megeredt, s olyan információkat is elkotyogott, amikről a hatóságnak csak feltételezései voltak. :) A vallomást úgy tette meg, hogy nem volt benne érzelmi zsarolás, ígérgetés, egyszerűen csak az egyik fél jobban odafigyelt a mondandójára, illetve a töltelékszövegekre is, mint az ügygazda. A végén megállapították a nyomozók, hogy igen, a jó-rossz zsaru játék még mindig bevethető. Persze, hogy aztán mi lesz az ügy kimenetele, azt valószínűleg még a jósok sem látják előre! :D

Azt korábban el is felejtettem leírni, hogy Kölyök nem találkozott az első időszakban Madár Benővel, mert szegény Benőkém eltörte mindkét karját bringázás közben. Aztán kiesett Régi is, mert ő meg foci közben a térdkalácsát rúgatta szét.

Aztán eljött a pillanat, mikor Benőt bemutattam Kölyöknek és közöltem mindkettővel, hogy ők egymásnak vetélytársai. :) Azóta minden reggel együtt megyünk dolgozni.

Volt egy sportnapunk is. Az egész iroda kivonult a valamikor neves úttörőtáborba. Nagy szomorúságomra a medencét nem töltötték még fel vízzel, de azért egész jól szórakoztunk.

Kínai Lánykával megállapítottuk, hogy míg nálunk virtuálisban dúlnak a lamúrok, addig más osztályokon ez kézzel foghatóvá vált. Már egész sok párocska van, s mi csak kapkodjuk a fejünket.

Jött ismét néhány új kolléga is. Pl. Whiskys, meg két focista srác. A focistákban kellemesen csalódtam, mert mindkettő jó fej, lehet velük beszélgetni, s a sportnapon már egész jól be is illeszkedtek.

Megmondom őszintén, Whiskys első pillanatban nem volt szimpatikus, de aztán egészen megkedveltem. S már az okát is tudom, hogy miért nem volt elsőre szimpatikus. Azért, mert sok mindenben hasonlítunk egymásra, s ugye az ember hajlamos a saját hibáival szembesülve ellenérzéseket tanúsítani. :)

A sportnapon volt alkalmam beszélgetni Grétával. Meg kell mondjam pozitív irányban csalódtam benne. Szegényem nem mert egy korty alkoholt sem inni, s nagyon szolidan viselkedett, mert mint mondta eléggé kibeszélik. Sajnáltam őt, mert abból a slamasztikából, amit első céges buliján magának összehozott szerintem igen nehezen fog tudni kikecmeregni. :(

Szótlan vezette a srácoknak a focimérkőzéseket, én egész nap a pálya szélén ugráltam. Főnök is ott téblábolt, féltem is, hogy napszúrást kap, de hál istennek semmi baja nem lett. NLT lebetegedett, persze mindenki fájlalta hiányát.... :) Gyakornok focizott, meg is lepett vele, hogy ilyet is tud. :) Madár Benő az ellenfél csapatát erősítette Testőrrel együtt, így volt kit fújolni a pályán. :)

Még nem is említettem, hogy az egyik lányba - nevezzük a Gyakornok által ráaggatott néven egyszerűen csak Szexmalacnak - szerelmes lett Szótlan szobatársa, Noname. Azért Noname, mert egyszerűen nem is tudok rá szavakat találni. Ő is jogi diplomás, valahol a zseni és az őrült közt lebeg, de hogy nem százas a csávó, az tuti! Sajnos minden ebédnél minket boldogít, s egyik lerázó praktika sem vezetett vele kapcsolatban sehova. Na már most én ugye látom, hogy Noname szerelmes Szexmalacba és rendre minden étkezésnél fel is hozom, hogy hogy áll az ügy. :) A csávó fogyatékosságáról csak annyit, hogy legutolsó válasza valami olyasmi volt, hogy ő maga sem tudja, hogy saját magától mit akar, hogy tudná eldönteni mit akarjon a leányzótól?! Noname stílusát nem lehet visszaadni, ismerni kéne... Persze mi mindig megpróbálunk nem hangosan kuncogni, de azért néha ez igen nehezen megy.A sportnapon Szexmalacot is megkérdeztem, aki mondta, hogy Noname és közte soha nem lesz semmi, bár mindenki cukkolja. :))

Tini Nindzsa hosszabb időre kikerült tőlünk, elküldték majd egy éves képzésre, de azért a sportnapon ő is megjelent. Neki van egy olyan kollégája az osztályon, akire azt mondom, hogy jaaaaaaaaaj nagyon bejön! :) Ám a srác legjobb ismereteim szerint foglalt, így ez marad virtuális nyálcsorgatásnak.:) Beszélgettünk egy csomót  róla  is, meg Tini dolgairól és végül Tini hozott el a vonatig. Annak ellenére, hogy nem akartam sokáig maradni, végül csak este lett, mire hazaindultunk.

Már nagyon régen írtam mind Bond Béláról, mind Kelanról és persze Légiós Tündérmackót sem emlegettem, sőt Á is kimaradt.

Ennek roppant prózai okai vannak.

Bond Béla már csak pár havonta találkozik Szöszkével. Ha még emlékeztek a történet elejére, úgy indult, hogy Szöszke akarta a mi Bélusunkat. S hogy nem dolgoznak már együtt, így Béla annyira nem erőlködik. Tulajdonképp ő helyén kezeli a dolgokat, ez csak szimpla szex volt részéről más semmi. :) Új áldozat meg nincs a láthatáron.

Kelan csak dolgozik, dolgozik, nem hallok egy csajos történetet sem tőle, pedig itt a nyár! :D Persze egymás agyát húzzuk, de az nem olyan, hogy papírra kéne vetni :D

Légiós is dolgozik ezerrel, s közben kijelenthetem, hogy szerelmes. Aki meg szerelmes, azon van egy ellenző, s észre sem veszi a külvilágot. Épp ezért nem is történhetnek vele olyan dolgok, amelyeket a világhálón kéne publikálni. Ha meg mégis, akkor nem ezen az oldalon. ;)

Á is szerelmes. Persze semmi közöm hozzá, de azt látom, hogy a nőnek könnyű dolga van, Á megtesz érte mindent, de a nő valahogy mégsem akarja magát hosszabb távra elkötelezni, pedig, ha valami így is működik, akkor 40 felé máshogy is kéne... De ez az ő dolguk.

Á már megkapta idénre a szanatóriumi beutalót, én meg még nem. :( A tavalyiból okulva előre is elnézést kérek mindenkitől, az év azon két hete részemre a pihenést fogja jelenteni, így az alatt szigorúan távol fogom magam tartani a technikától. :)

Itt szeretném Á-nak üzenni, hogy a regényből egy oldalt már átdolgoztam, ígéretemhez híven a többi is meg lesz! :) /Amúgy is! A jó dolgokra mindig várni kell!!!/