Aki ismer és meghallotta a történetet, azt mondta, hogy nem is én lennék, ha ez nem velem történik meg. Mert, hogy velem mindig történik valami. :D

Lássuk a legutóbbi esetet, amely alig pár napos. :)

Adva vagyok én és adva van egy kedves, szimpatikus fiatalember. Hosszas egyeztetés után sor kerül az első randira... Felveszem a szoknyácskámat, gondoltam abból baj nem lehet, anyukám úgyis mindig azzal nyúz, hogy öltözhetnék nőiesebben is.

Randi előtt pár perccel csörög a telefonom. A kérdés: szeretem-e a meglepetéseket? Kérdem én, ha pozitív a meglepi, azt ki ne szeretné? :) Mondom, persze, de azért nagyban függ attól, hogy milyen a meglepetés. A srác: Mi van rajtad? Fogalmam sem volt hova akar kilyukadni, mondom neki, hogy papucs, top, szoknya. Erre ő: Húúú, hát az baj!

Ledobtam helyből az ékszíjat. Az ember lánya évente egyszer (na jó, max 4-5x) szoknyát ölt magára, s akkor sem jó? :D Persze hamarosan kiderült, hogy miért is nem voltam úgy jó, ahogy voltam. Pontos érkezést követően konstatáltam, hogy bizony a fiatalember motorozni szeretne vinni, s hát a szerelésemben ez nem igazán fog menni. Ránéztem az órára és közöltem mintegy két percnyi beszélgetés után, hogy nekem öt perc múlva megy a vonatom, úgyhogy szerintem  hazamegyek. Úgy is lett.

Persze azért van csavar a történetben, mert megbeszéltük, hogy összeszed a vasúton, majd átöltözöm és mehetünk bármerre. Azt gondolom így spontaneitásból nem volt hiány. Úgy is lett, átöltöztem, majd rövid városnézés következett, megspékelve némi sétával és sok-sok beszélgetéssel. Egy étteremben volt a folytatás, bár a szúnyogokat ki lehett volna hagyni az menüből, mert a drága véremet nem szívesen adtam nekik. :) Vacsora után ismét séta és majdnem éjfél volt, mire elbúcsúztunk.

Én nagyon jól éreztem magam, s kíváncsian várom a folytatást! :)

A fenti megfogalmazást az alábbi szitura mondta Lawry barátom.

Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy az itt alvós pasinak még lesz folytatása. Lett... Mennyi esély van rá, hogy felbukkan az életedben 250 km-rel odébbról?

Egyik langy meleg nyári este ballagok haza Nagyfaluból. Leszállok a metróról a kora esti órán a Nemzet Csalogányáról elnevezett téren, s mit ad isten?! Hát a mozgólépcsőn egy lépcsőfokkal előttem áll emberünk. Persze nem voltam benne 100 %-ig biztos, hiszen háttal volt. A világos nadrág nem volt ismerős, a kis táska sem, viszont a derekára kötött pulcsi igen... Mondjuk rajta kívül még egy csomó embernek lehet ilyenje, de a hajszerkezet már gyanússá tette, meg az egyszál metrójegy is a kezében. Ugye a tipikus budapesti túrista. :) Emberünk bámulta a lefelé menő tömeget (illetve helyesebben szólva stírölte a csajokat), s egyszer csak hátrafordult.

Vettem egy mély levegőt.... Aztán... aztán... nem történt semmi. Úgy átnézett rajtam, hogy csak na. Mondjuk meg sem lepődtem rajta, hogy nem ismert meg. :) Nem nem akart megismerni, egyszerűen lövése se volt róla, hogy ki vagyok. Hm...

Ahogy felértünk a lépcsőn bőszen körbe-körbe tekingetett, alig bírtam kikerülni. Gondolom randira jött a csajozós pulcsiban, hiszen szemmel láthatólag nagyon keresett valakit.

És anno még ő magyarázott nekem... Ej...

Remélem ez a záró akkord volt a hogyan ejtsük magunkat pofára c. történetben! :D

Essék szó hát a legújabb kollégáról is. Ő az egyik focista. Azt gondolom, hogy eddig egészen jól beilleszkedett. És úgy néz ki akar is dolgozni, sőt a hülyeségért sem kell a szomszédba mennie.

Gianni egész héten Whiskyssel dolgozott, s mikor ideje engedte nekem is sokat segített. Közben persze ment a hülyeség ezerrel. Kínai Lánykával és vele meglátogattunk egy remek intézményt, ahol beszélgetnünk kellett. Többnyire Kínai beszélgetett, mi meg Giannival vártuk, hogy vége legyen a kérdezz-feleleknek. Eközben rámtört az allergia... Néhány óra elteltével már nem csak prüszköltem, de a szemem is kezdett kifolyni a helyéről, köhögtem és kapart a torkom. És mellesleg baromira untatott a helyzet azon fonáksága, hogy Kínai Lánykának nem tudok tevőlegesen segíteni. Giannit azért vittük magunkkal, hogy tanuljon, ám olyan helyzetre nem került sor, ahol tanulhatott volna. A nap végére kínomban már a  haját húzgáltam. :) Mert jó focistához illően félhosszú haja van.

Kínai egész álló nap figyelt. Már reggel azzal kezdődött, hogy Gianni felé lekommunikáltam egy ilyen mondatot, hogy "nyúlj oda és húzd le!". Vagy valami hasonlót, a lényeg, hogy akár félre is lehetett érteni. És persze félre is értették. :) Pedig csak a belépőkártyámra vonatkozott, mivel adott pillanatban nem volt szabad kezem. Nos, délutánra szerintem Kínai is elfáradt és mondta, hogy majd jól megmondja dr. Jogerősnek, hogy már Giannival is kikezdtem, mert húzgálom a haját és félreérthetetlen ajánlatokat teszek neki. :)

Persze Kínait sem kell félteni. Egyik reggel félkómában ballagtunk a munkahely irányába, mikor megbotlott és lőn! Két kézzel a hátsófelembe markolt. :) Mindjárt le is csesztem, hogy engem gyanúsítgat szegény Giannival, pedig ő az, aki ki akar velem kezdeni. :D

Most, hogy itt a szabadságolások ideje, többnyire magunkat szórakoztatjuk kisded játékainkkal, mert dr. Jogerős szabin van. Lehet ő is NLT-vel?! :)

Meglepő módon egy csomó nőnemű ismerősöm is nézte. A pasik közül meg egy csomóan nem. :) Aki nem nézte az azt mondta, hogy azért, mert neki más a sportja. Jó volt amúgy látni a sok-sok embert, ahogy kivonultak a különböző helyszínekre, s a kivetítőkön követték az eseményeket. Szerintem a nők is elnézőbbek voltak a vb alatt. Már persze az, aki amúgy is olyan típus.

Nem pénzben játszottam, de fogadtam a spanyolokra. Az ismerősök kinevettek, hogy európai csapatnak esélye sincs Dél-Afrikában. És mekkorát tévedtek! Hihetetlen, hogy az első 3 helyért európaiak játszottak. :) Persze azért az sokaknak meglepő volt, hogy a németek játéka csak a harmadik helyre volt elég.

Az utolsó napokban olvastam a Paulról, a polipról, aki mindig a nyertes csapatra voksolt. Azt hittem ilyen nincs, de mégis van! :)) A vuvuzeláról kismillió köremail jött, hogy honnan származik, mit jelképez. A legjobb, hogy mivel európaiak játszottak a vb címért, így a döntőben sokkal kevésbé lehetett hallani, mint a vb alatt. Nem tudom ki hogy van vele, de engem tuti zavart volna az a hangzavar játék közben. A magyar bírót meg kell dicsérjem! Elegáns játékvezetés volt, sárga lapok nélkül.

Meglepett, hogy a bíró az első 60 percben már 7 sárgát osztott ki. Ami még szintén az idegeimet trenírozta, hogy annyi helyzetből, mint ami volt, még véletlenül sem sikerült a 90 perc alatt gólt rúgni. Na és, hogy a 111. percben megszületett a sok sárga lap eredménye, azaz kiállították a hollandok játékosát. 10 perc helyzeti előny a spanyoloknak. A kérdés adott volt, vajon tudnak-e vele élni? És mi van akkor, mikor valaki a síp után rúgja el a labdát és már van neki sárgája?! Azt akkor miért nem állítja ki? Akkor már 2 embernyi előnye lett volna a spanyoloknak. És igen! A 116. percben Andres Iniesta berúgta a spanyolok első gólját! És igen, és igen és igen!!!! VIVA ESPANA!!!! :) SPANYOLOK A VILÁGBAJNOKOK!!!! A 13. vb-n csak sikerült!!!!

Ez is eljött.

Pikk-pakk elrepült az év első fele, s már csak arra eszméltem elsötétített irodám ablakán kitekintve, hogy odakinn javában tombol a nyár.

De hol voltam én közben? :D Ja tudom. Sztahanov módjára dolgoztam a népköztársaság döcögő szekerének előre lendítésében. ;) És akkor íme a jutalom, mert megérdemlem. :)

Na jó, a munka hőse címet még jó pár embernek ki lehet osztani, úgyhogy kedves hölgyeim és uraim, aki magáénak érzi, tűzze a mellkasára. :D

Előkerült a szabis tábla is, melybe minden kolléga belekarcolta, hogyan is képzeli a nyarat. Egészen meglepő és pletykára okot adó információkkal gazdagodtunk. :) Gróf Grabovszky NLT-vel egy időben megy pihenni. A kérdés adott, együtt is?! :) Na jó, nem gonoszkodom, mert én meg az osztályvezetővel azonos időre írtam ki magam. Persze pletyka már így is van.... Amelyet dr. Jogerősnél az is megerősített, bizonyítékul szolgálva arra, hogy az osztályvezető és köztem valami tutira van, hogy a múltkor a Főnök elhagyta a tollkupakját. Ez önmagában még egyáltalán nem lenne dráma, sőt az sem, hogy nem találta, de az már igen, hogy dr. Jogerőst én küldtem ki az osztályvezetői irodából kaján mosoly kíséretében, hogy akkor most segítek megkeresni a kupakot, de ahhoz le kéne térdeljek. Főnök csak vigyorgott és intett Palinknak, hogy hagyja el az irodát.  Én meg aljasul becsukattam az iroda ajtót, s mondtam, hogy jó lenne,  ha egy darabig senki sem zavarna.... Látni kellett volna a fejét! :)

Avagy hogyan újítsuk meg a ruhatárunkat

Nos, a recept nagyon egyszerű. Példának okáért, végy egy halvány rózsaszín inget. Ezt tedd a mosásba egy új, élénk piros színű felsővel. Az eredmény garantált egy undorító árnyalatú rózsaszín ing képében. :(

Azt hittem ilyet csak kezdők követnek el. Tévedtem. Kb. ez volt a harmadik ruhadarabom, amely csúfos véget ért. :)

Az első nem is az enyém volt.... És nem is mosás volt. :) Egyszer anyu remek, rózsaszín csupa műszál pólóját kellett volna kivasalnom. Rátettem a vasalót és máris készen volt az új középen vasalótalpnyommal ellátott haspóló. :) Nem is értem anyunak miért nem tetszett a dizájn... Pedig akkoriban még divatosnak is számított. Persze nem az oltári lyukkal a közepén...

A második ilyen történet a sötétkék ruhámmal esett meg, melynek gyönyörű fehér gallérja volt. A baj csak az volt, hogy mosáskor egy halványkék árnyalatot kapott a gallér. S hiába minden sikálás, sehogy sem akart kifehéredni. Gondoltam, ha óvatosan adagolom a hypot, abból nagy baj nem lehet. Lett... :) A gallér nem akart fehéredni, viszont a maró folyadék komótosan csorgott hátközépen, érdekes mintát marva a ruhába. Így lett nekem egyedi, absztraktmintás, kék ruhám. :D

Egy ismerősöm Taktikai Blöff címmel írt szakdolgozatot, melyet volt szerencsém elolvasni, s alant ki is vesézem.

A szakdolgozat a fenti témát taglalja eléggé mélyen. Engem például meglepett, hogy mint sok másnak, ennek sincs igazán szakirodalma.

A blöff akkor jó, ha ütős és nem lehet megcáfolni, sikeresen eléri célját azzal, hogy a blöffölő megkapja azt a választ, amit szeretne tudni, de nem rendelkezik hozzá elég információval.

Ahogy olvastam a dolgozatot, rájöttem, hogy tulajdonképpen nem csak a nyomozók, hanem a hétköznapi emberek is rengeteg alkalommal élnek a blöffel, kisebb-nagyobb sikerrel. Mondjuk persze egy nyomozónak nem lehet hibáznia blöff közben, mert az saját magára száll vissza, s oda a tekintélye. Azon is meglepődtem, hogy a múlt századi csendőri krónikák szerint csak és kizárólag tiszta eszközökkel lehetett dolgozni, tilos volt a blöffölés. :) Bezzeg a bűnözőknek bármit lehet a mai napig is! Az amerikai rendőrök néha erőszakkal és hamis bizonyítékok gyártásával szerezték meg, amit akartak. Ez erkölcsileg teljességgel elítélhető.... Épp úgy, mint az érzelmi zsarolással kicsalt vallomás , s véleményem szerint az ilyen vallomásokat vonják vissza később....

Néhány példát kiragadnék a dolgozatból.

1. Két bojtárlegény kirabolt és megölt egy gazdát, aki az országúton a szekere mellett aludt. A legények a kikérdezésük során tagadtak, majd a kikérdező csendőr az idősebb gyanúsított tudomására hozta, hogy hiába tagad, az elrabolt pénznek nem veheti a hasznát, mert mindig figyelni fogják, de ha előadja a pénzt, a sértett gazda talán neki is ad belőle. A gyanúsított csodálkozva nézett a csendőrre és élénken kérdezte: „Hát nem halt meg?” Az előbbi mondatával elárulta magát, mert a csendőrökön kívül senki sem tudhatott a gyilkosságról, a gyanúsított az elszólása után bevallotta tettét.

2. Egy emberölés nyomozásánál néhány éve a fénymásoló segítségével szereztek beismerő vallomást. A gyanúsítottal elhitették, hogy a szerkezet egy hazugságvizsgáló. (gondolom ez egy kellően intelligens embernél nem ment volna.) A kérdések előre meg voltak  komponálva, s a válasznak megfelelően igaz és hamis feliratú lapok kerültek a gépbe. Először a nevét kérdezték és ő igazat mondott. Ezt követően kijött a gépből az igaz feliratú lap. Majd az anyja neve, családi adatok, stb. A gép ezeket szintén igaznak értékelte. Végül megkérdezték tőle, hogy ő ölte-e meg az áldozatot. A gyanúsított természetesen tagadott, mire a fénymásolóból hamis feliratú lap jött ki. A tettes elhitte, hogy a szerkezet mindent tud, s végül töredelmesen bevallotta tettét.

3. A 60-as években az egyik kerületi vezető-helyettes ügyészt a Legfőbb Ügyészség Nyomozó Osztálya letartóztatott befolyással üzérkedés gyanújával. A gyanúsított mindent tagadott, azt sem ismerte el, hogy zugirodát működtetett a Király utca sarkán. A nyomozók néhány tanút kihallgattak, azonban semmi eredményre nem jutottak. Az ügy előadója többször elsétált a korábbi ügyész előtt az aktával, az aktába minden ilyen sétánál egyre több üres papírt tett. A nyomozó csak annyit mondott a gyanúsítottnak, hogy „Béla, hízik ám a dosszié.” A gyanúsítottnak fogalma sem volt, hogy mi van a dossziéban, egy idő elteltével abban a hitben élt, hogy sok terhelő tanút találtak. A végén olyan dolgokat is beismert, amiről nem volt tudomása a hatóságnak.

S már el is érkeztünk a klasszikus filmbeli jó zsaru - rossz zsaru párhuzamhoz. Ha két kihallgató van jelen egy kihallgatáson, akkor ez egy igen szemléletes játék lehet. Ismerőseim mesélték, hogy a közelmúltban egy olyan embert hallgattak ki, aki az adott tettet elkövette, de eddig egyetlen egy alkalommal sem volt hajlandó vallomást tenni, sem az ügyvédje jelenlétében, sem anélkül. Legutóbb a börtönben látogatták meg, ahol a jó ember úgy döntött, hogy vallomást tesz, ha megszüntetik a "foglyosítását". /új magyar szó/

A kihallgatás ment a maga útján, de a pali sehogy sem akart semmi értékelhetőt mondani. Az eljárást vezető személy türelme fogytán volt. A kihallgatott mindent bevetett, az érzelmi zsarolástól a nagy jelenetekig mindent. A kettes számú kihallgató ekkor érzékenységéről tanúbizonyosságot téve zsebkendőt adott a fogvatartottnak, s megpróbált a lelkére beszélni. Emberünk nyelve kicsit megeredt, s olyan információkat is elkotyogott, amikről a hatóságnak csak feltételezései voltak. :) A vallomást úgy tette meg, hogy nem volt benne érzelmi zsarolás, ígérgetés, egyszerűen csak az egyik fél jobban odafigyelt a mondandójára, illetve a töltelékszövegekre is, mint az ügygazda. A végén megállapították a nyomozók, hogy igen, a jó-rossz zsaru játék még mindig bevethető. Persze, hogy aztán mi lesz az ügy kimenetele, azt valószínűleg még a jósok sem látják előre! :D

Azt korábban el is felejtettem leírni, hogy Kölyök nem találkozott az első időszakban Madár Benővel, mert szegény Benőkém eltörte mindkét karját bringázás közben. Aztán kiesett Régi is, mert ő meg foci közben a térdkalácsát rúgatta szét.

Aztán eljött a pillanat, mikor Benőt bemutattam Kölyöknek és közöltem mindkettővel, hogy ők egymásnak vetélytársai. :) Azóta minden reggel együtt megyünk dolgozni.

Volt egy sportnapunk is. Az egész iroda kivonult a valamikor neves úttörőtáborba. Nagy szomorúságomra a medencét nem töltötték még fel vízzel, de azért egész jól szórakoztunk.

Kínai Lánykával megállapítottuk, hogy míg nálunk virtuálisban dúlnak a lamúrok, addig más osztályokon ez kézzel foghatóvá vált. Már egész sok párocska van, s mi csak kapkodjuk a fejünket.

Jött ismét néhány új kolléga is. Pl. Whiskys, meg két focista srác. A focistákban kellemesen csalódtam, mert mindkettő jó fej, lehet velük beszélgetni, s a sportnapon már egész jól be is illeszkedtek.

Megmondom őszintén, Whiskys első pillanatban nem volt szimpatikus, de aztán egészen megkedveltem. S már az okát is tudom, hogy miért nem volt elsőre szimpatikus. Azért, mert sok mindenben hasonlítunk egymásra, s ugye az ember hajlamos a saját hibáival szembesülve ellenérzéseket tanúsítani. :)

A sportnapon volt alkalmam beszélgetni Grétával. Meg kell mondjam pozitív irányban csalódtam benne. Szegényem nem mert egy korty alkoholt sem inni, s nagyon szolidan viselkedett, mert mint mondta eléggé kibeszélik. Sajnáltam őt, mert abból a slamasztikából, amit első céges buliján magának összehozott szerintem igen nehezen fog tudni kikecmeregni. :(

Szótlan vezette a srácoknak a focimérkőzéseket, én egész nap a pálya szélén ugráltam. Főnök is ott téblábolt, féltem is, hogy napszúrást kap, de hál istennek semmi baja nem lett. NLT lebetegedett, persze mindenki fájlalta hiányát.... :) Gyakornok focizott, meg is lepett vele, hogy ilyet is tud. :) Madár Benő az ellenfél csapatát erősítette Testőrrel együtt, így volt kit fújolni a pályán. :)

Még nem is említettem, hogy az egyik lányba - nevezzük a Gyakornok által ráaggatott néven egyszerűen csak Szexmalacnak - szerelmes lett Szótlan szobatársa, Noname. Azért Noname, mert egyszerűen nem is tudok rá szavakat találni. Ő is jogi diplomás, valahol a zseni és az őrült közt lebeg, de hogy nem százas a csávó, az tuti! Sajnos minden ebédnél minket boldogít, s egyik lerázó praktika sem vezetett vele kapcsolatban sehova. Na már most én ugye látom, hogy Noname szerelmes Szexmalacba és rendre minden étkezésnél fel is hozom, hogy hogy áll az ügy. :) A csávó fogyatékosságáról csak annyit, hogy legutolsó válasza valami olyasmi volt, hogy ő maga sem tudja, hogy saját magától mit akar, hogy tudná eldönteni mit akarjon a leányzótól?! Noname stílusát nem lehet visszaadni, ismerni kéne... Persze mi mindig megpróbálunk nem hangosan kuncogni, de azért néha ez igen nehezen megy.A sportnapon Szexmalacot is megkérdeztem, aki mondta, hogy Noname és közte soha nem lesz semmi, bár mindenki cukkolja. :))

Tini Nindzsa hosszabb időre kikerült tőlünk, elküldték majd egy éves képzésre, de azért a sportnapon ő is megjelent. Neki van egy olyan kollégája az osztályon, akire azt mondom, hogy jaaaaaaaaaj nagyon bejön! :) Ám a srác legjobb ismereteim szerint foglalt, így ez marad virtuális nyálcsorgatásnak.:) Beszélgettünk egy csomót  róla  is, meg Tini dolgairól és végül Tini hozott el a vonatig. Annak ellenére, hogy nem akartam sokáig maradni, végül csak este lett, mire hazaindultunk.

Már nagyon régen írtam mind Bond Béláról, mind Kelanról és persze Légiós Tündérmackót sem emlegettem, sőt Á is kimaradt.

Ennek roppant prózai okai vannak.

Bond Béla már csak pár havonta találkozik Szöszkével. Ha még emlékeztek a történet elejére, úgy indult, hogy Szöszke akarta a mi Bélusunkat. S hogy nem dolgoznak már együtt, így Béla annyira nem erőlködik. Tulajdonképp ő helyén kezeli a dolgokat, ez csak szimpla szex volt részéről más semmi. :) Új áldozat meg nincs a láthatáron.

Kelan csak dolgozik, dolgozik, nem hallok egy csajos történetet sem tőle, pedig itt a nyár! :D Persze egymás agyát húzzuk, de az nem olyan, hogy papírra kéne vetni :D

Légiós is dolgozik ezerrel, s közben kijelenthetem, hogy szerelmes. Aki meg szerelmes, azon van egy ellenző, s észre sem veszi a külvilágot. Épp ezért nem is történhetnek vele olyan dolgok, amelyeket a világhálón kéne publikálni. Ha meg mégis, akkor nem ezen az oldalon. ;)

Á is szerelmes. Persze semmi közöm hozzá, de azt látom, hogy a nőnek könnyű dolga van, Á megtesz érte mindent, de a nő valahogy mégsem akarja magát hosszabb távra elkötelezni, pedig, ha valami így is működik, akkor 40 felé máshogy is kéne... De ez az ő dolguk.

Á már megkapta idénre a szanatóriumi beutalót, én meg még nem. :( A tavalyiból okulva előre is elnézést kérek mindenkitől, az év azon két hete részemre a pihenést fogja jelenteni, így az alatt szigorúan távol fogom magam tartani a technikától. :)

Itt szeretném Á-nak üzenni, hogy a regényből egy oldalt már átdolgoztam, ígéretemhez híven a többi is meg lesz! :) /Amúgy is! A jó dolgokra mindig várni kell!!!/

Már azt gondolná az ember, hogy a munkahelyen unalmasan telnek a napok. Pedig ez nem igaz.

dr. Jogerős ismét terítékre került. :) Szerintem senki nem hitte volna, hogy lehet még fokozni és tényleg benyel minden hülyeséget, de megint sikerült. :)

Jött egy új kolléga. Legyen mondjuk Kölyök. Róla azt kell tudni, hogy gyerekkori ismerős, a tesóival együtt bandáztunk, a szülei meg az én szüleim jóban vannak. Húsvétkor is voltunk náluk egy nagyobb galerival a telken. Persze ezt dr. Jogerős nem tudja. :)

dr. Jogerős kikerült az irodánkból, talán már írtam.... Egy irodába rakták Kölyökkel. Egy darabig nem is volt semmi baj, békésen dolgozgattak egymás mellett. Bár Hódító Nagy Alexander kitalálta, hogy mi lenne, ha megrontanám Kölyköt. :)) Nos, az új kollégát igen erőst agitálni kellett, mert mondta, hogy milyen dolog ez már, meg hogy szerinte Jogerős Pali úgysem veszi be. Mondtuk neki, hogy simán benyalja. :)

Persze a  hezitálás vége csak az lett, hogy Kölyök belement. Először az irodában Hódító Nagy jött azzal, hogy nem szégyellem-e magam, hogy rámászok az új kollégára. Dr. Jogerős bőszen hegyezte a fülét. Én szerepemnek megfelelően irultam-pirultam, szabadkoztam. Kölyök meg csak szélesen mosolygott, s már nem is emlékszem mit válaszolt Alexandernak.  Jogerős egy idő után már nem bírta megállni, hogy ne szóljon bele. Mondta Hódítónak, hogy szerinte már felesleges ugrálnia, ha már neki megvoltam (mindezt úgy, hogy levegőnek nézett, holott én is az irodában voltam), hagyja érvényesülni az új kollégát is. Erre Kölyök is bekérdezett, hogy akkor most Hódítóval is?! Végül mind Kölyöknek, mind Alexandernak mondtam, hogy ezt majd inkább máshol beszéljük meg, s kiviharoztam a szobából.

5 perc múlva csöng a telefonom. Hódító volt. Hogy ő még tovább cukkolta Kölyköt. És végül Kölyök elismerte Jogerős előtt, hogy igen, voltunk együtt, de a vége nem annyira volt jó, mert neki utána viszketni kezdett. Ezen Hódító Nagy Alexander felháborodott, hogy mit képzel magáról, hogy ilyen bizalmas részleteket is elmond dr. Jogerős Pál előtt, és hogy szégyellje magát, ő bizony ezt megmondja nekem. Kölyök azt hitte poénkodik, s megjegyezte neki, hogy tőlem aztán megmondhatod. Úgy is lett. Én sem voltam rest, vörös fejjel átvágtattam és megálltam az iroda ajtajában, majd megvetően és jéghideg, metsző hangon közöltem vele, hogy: "Gondolkozzál el, mielőtt kinyitod a szádat! Mit képzelsz te magadról?!" S ezzel ott hagytam.

Utólag mondta, hogy megijesztettem ám őt rendesen. Mert teljesen élethűnek tűnt a dolog. Jogerős meg csak kapkodta a fejét. :) Miután én elviharoztam az irodájukból, megjelent Hódító és tovább cseszegette, hogy látod, mondtam, hogy megmondom. :)

Jogerős meg nem szólt semmit... Néhány órával később jegyezte meg Kölyöknek, hogy azért ez nem volt szép. És hogy nem is érti miért ugrál még Alexander, mikor ő dobott engem, akkor meg nem mindegy, hogy én kivel mit csinálok?!

Kölyök utána bejött elmesélni és mondta, hogy álmában sem gondolta volna, hogy dr. Jogerőst így lehet az orránál fogva vezetni. :))

Az alant leírt eset megesett. Okulásként adom közre.

Az ember lánya kihasználja a net nyújtotta előnyöket. Nem kell elmenni sehova, bejön az egész világ. A társkeresés világa is. Csak ülünk a gép előtt és jönnek-mennek az üzenetek. Aztán egy idő után az ember egyre nagyobb belátást enged az életébe. A különböző ismerkedős oldalak után jön a mail, a közösségi portál, az msn (jelzem, az utóbbi nagyon-nagyon privát szféra számomra), majd a telefonszám csere, sms, hívás, s  ha jól alakulnak a dolgok, a személyes találkozó is.

Na itt álljunk meg!

Mennyi idő telik el a személyes találkozóig a megismerkedéstől? Mi alapján döntöd el, hogy a másik szimpatikus-e?

Rá van szorulva az ember arra, hogy valakit beengedjen az otthonába? És ha beengeded, az kötelez valakit valamire? Vagy jelent-e bármit?

Nos... Hogy tanuljatok a hülyeségemből! :)

Én beengedtem egy netes srácot az otthonomba. Utólag azt mondom, hogy jó nagy marha voltam.

De haladjunk szépen sorban. Az ismerkedős oldal után jött az msn. Beszélgettünk róla, hogy komoly kapcsolatot szeretne. Már kb. egy hónapja msneztünk mikor (már magam sem tudom melyikünk hozta fel) szóba került a személyes találkozó. Ő hülyeségből mondta, ha már úgyis feljön referálni a főnökének, akkor itt is alhat. Én meg rávágtam, hogy rendben.  (Első hiba)

Persze másnapig azért gondolkodtam rajta, hogy mi van, ha mégsem szimpatikus annyira, meg ilyenek, s ő is érezhette, hogy ez sok így egyszerre, mert megjegyezte, hogy ha meggondolnám magam, akkor sincs baj. Mondtam, hogy nem csinálok segget a számból, de annyit módosítsunk rajta, hogy előtte azért még találkozzunk valahol, igyunk meg egy kávét, vagy egy bambit, s ha nem vagyunk egymásnak szimpik, nincs kínos feszengés, mindenki megy amerre lát.

Így is lett néhány nappal később. Találkoztunk egy bevásárlóközpontban. Részemről nem volt szerelem első látásra. :) Amivel ugye nincs is baj... Beszélgettünk, udvarias volt, kedves, figyelmes, de mivel migrénem volt, így tulajdonképp csak fél emberként voltam jelen. (Második hiba. Ha fáj a fejed, soha ne találkozz ismeretlennel) Ugyan már bőven tavaszt írtunk, de nagyon hideg volt, így rajtam volt egy garbó, meg alatta egy rövid ujjú. Ott kellett volna gyanút fognom, mikor a srác feszt agitált, hogy vegyem már le a garbót. A kávé után vacsora következett. Amikor elvonatkoztatott a szextől, igen jól elbeszélgettünk. Persze többször megkérdezte, hogy mennyire szimpatikus. Mondtam neki, hogy annyira nem, hogy bármi is legyen így elsőre köztünk. Ő felvetette, hogy egy csók sem? Mondtam, hogy az sem. (Harmadik hiba. Ha nemet mondasz, nem biztos, hogy megértik) Vacsora közben bevettem a migrén gyógyszeremet, de a fejfájás szemernyit sem tompult.

Ő 250 km-ről jött, s láttam rajta, hogy nagyon fáradt, így azt mondtam neki, hogy végülis alhat nálam (Negyedik hiba, ne kelts hiú reményt!), de gyorsan hozzá is tettem, hogy EZ SENKIT SEMMIRE NEM JOGOSÍT FEL ÉS NEM KÖTELEZ SEMMIRE. Nem is egyszer mondtam el, s azt gondoltam kellő intelligenciával ez világos is. Tévedtem....

Feljött, s menetközben kiderült, hogy nem hozott hálózsákot. Én meg gondolkodtam, hogy akkor most altassam a szőnyegen? (nincs vendégágyam) Hideg volt, mondtam neki, hogy nem venném a lelkemre, ha a szőnyegen miattam felfázna, így aludjon az ágyban mellettem. Itt is többször leszögeztem, hogy csak és kizárólag alvás lesz. Se több, se kevesebb.

Fürdést követően nem libegtem ki egy szál törölközőben, nem vettem magamra szexi hálócuccot, csak a hosszú ujjú, hosszú nadrágos pizsamámat. Gondoltam, hogy ebből megérti, hogy NEM AKAROK SEMMIT. (Ötödik hiba. Ne engedd az ágyadba, még ha úgy gondolod, hogy nem is lesz semmi.)

Lefeküdtünk aludni, kicsit beszélgettünk, s megkérdezte, hogy jó éjt puszi van-e. Mondtam, hogy nincs. Aztán jött, hogy nem akarom-e megfogni itt, meg ott. Mondtam, hogy nem. Aztán megpróbált átölelni. Mondtam neki, hogy aludni szeretnék, úgyhogy lesz kedves visszamászni a saját térfelére. Csalódottan, de tudomásul vette. Gondoltam én.

Éjjel arra riadtam fel, hogy simogat és a nyakamba csókol!!! Mit ne mondjak, eléggé rémisztő volt. Persze mikor kérdőre vontam, bocsánatot kért és közölte, hogy öntudatlan mozdulatok voltak.... Cöcöcö... (Hatodik hiba. Egy ilyen után simán dobd ki az éjszakába!) Alig bírtam elaludni. A reggelt inkább hagyjuk is, volt még két olyan húzása, amire azt mondtam, hogy na most már elég. De jól nevelt úrilányként összeszorított foggal tűrtem. Persze eldöntöttem, hogy ez soha többet nem fordulhat elő.

Azt is eldöntöttem, hogy ebből a pasiból ennyi elég is volt. Az első és utolsó találkánk igen tanulságos volt.

Azt már le se kéne írnom, hogy elmondta, az elmúlt 2 hónapban három nővel is volt, ami persze egyáltalán nem baj, csak épp pont ellentmond annak, amiről beszélt... Ha ő komoly kapcsolatot szeretne, akkor talán első randin nem kéne mindenáron azon erőlködni, hogy megdugja a másikat.... De a jelekből ítélve ő élből úgy indult neki ennek a találkának, hogy ha lesz szex jó, ha nem, akkor meg mindegy... Ha komolyan gondolom a másikkal, akkor azért adok magamról életjelet. Eltelt a találkozótól egy hétvége és még néhány nap....

Én kis naiv azt hittem, hogy a NEM-et meg lehet érteni. Nem tudom pontosan hány nap múlva bukkant fel msn-en és megkérdezte, hogy van-e vele valami baj. Leírtam neki, hogy azt gondolom, tisztában van vele, hogy ez így ennyi volt. Nem értette, hogy miért... Hiszen ő bocsánatot kért. Na bumm. Hát azzal sokra megyek. Aztán mikor leírtam neki, hogy mit gondolok erről az egészről, már azzal jött, hogy én is vastagon hibás vagyok, mert megengedtem, hogy az ágyamban aludjon. Ez igaz. Abban tényleg hibás vagyok, nem tagadom. De én azt gondoltam, hogy intelligens ember felfogja a nemet.  Tévedtem... Nagyot tévedtem.

A barátaim le is csesztek, hogy ekkora hülye nem lehetek. Persze azért bebiztosítottam magam. Tesóm tudta, hogy kivel találkozom, telószámmal, fényképpel együtt, s megbeszéltük, ha felhív 5 mondatból azt fogom mondani, ami épp jellemző, s ő tudni fogja, hogy kell-e cselekedni valamit a megmentésem érdekében. :)

De azért megtanultam egy életre, hogy még egyszer ilyet nem csinálok!!!!

A napokban láttam a fenti c. filmet, amely az ifjú Hemingway későbbi munkásságára és életére kiható I. VH-s élményeit mutatja be, s lábadozását, majd szerelmét egy 7 évvel idősebb ápolónővel.

Néhány gondolata mélyen belém ivódott. A főszereplőt nem veszi először komolyan az idősebb ápolónő, majd megígéri neki, hogy a felesége lesz. Aztán Hemingway hazatér a háborúból, a nő meg fontolóra veszi egy idősebb orvos szakmai és házassági ajánlatát. Ezt meg is írja a srácnak, akinek teljesen megváltozik az élete. A nő 8 hónap múlva hazatér, elmegy a fiúhoz, hogy megmondja neki, hogy még mindig szereti. Az ifjú Hemingway elmondja, hogy már nem az, aki 8 hónappal ezelőtt volt, s hogy még mindig szeretné a karjában tartani, de végül anélkül, hogy átölelné a nőt, hagyja elmenni. Az ápolónő soha többé nem látja... S megjegyzi, hogy talán a büszkesége nem engedte, hogy hatalmas sebet ütött rajta... A nő 36 évesen megy férjhez, Hemingway 4x nősül, végül önkezével vet véget életének, s a nő szerint a Kölyöknek hívott srác már csak a nőben él.

S hogy mindezt miért írtam le? Magamnak.... 7 év.... igazán nagy szerelem... büszkeség... soha többé?

Kulcsgondolatok...

Az élet meg írja az ehhez hasonló történeteket. S hogy mi a végeredmény?! Jó kérdés... Majd évek múlva kiderül. Vagy az út végén....

Ez is egy mosolyfakasztó történet lesz.

Hősünk egy jól sikerült este után illuminált állapotban érkezett haza. Ezzel még nem is volt baj. Megesett már vele máskor is. Néhány alkalommal nem is emlékezett rá, hogyan és mikor keveredett az ágyába.

De ez a mostani este más volt, mint az eddigiek. Jól érezte magát, táncolt, de nem gondolta , hogy túlzásokba esett volna. A szobát tesójával osztotta meg, aki épp csak kinyitotta szemét az érkezésére, majd vissza is aludt. Hősünk komótosan levetkőzött, valószínűleg fogat nem mosott és a zuhanyzót is messzire kerülte, de úgy dőlt be az ágyba, hogy már a mozdulat közben elaludt. Békésen, egyenletesen szuszogva vette a levegőt, még hánynia sem kellett. Már majdnem világosodott, mikor vizelési inger kerítette hatalmába. Ő pedig tudta, hogy ágybavizelni már gyerekként se jó buli, így elindult a mellékhelyiség felé. Kinyitotta az ajtót, nem hallott ő hangokat, vizelt, majd visszafeküdt aludni.

A reggel ugyanúgy indult mint a többi. Hősünk magára kapkodta ruháit, hiszen szokás szerint késésben volt, beült a kocsiba és elporolt. A telefon meglepve érte utol. A szülei kétségbeesve hívták, hogy minden okés-e, jól van-e. Ő nem is értette miért kérdik. Aztán a tesója is hívta. Majd elmondta, hogy hiába üvöltött rá, hősünk nem látott és nem hallott, holott nyitva volt a szeme, ahogy kinyitotta az ajtót, azzal a lendülettel hugyozta telibe a bárszekrényt, majd mind aki jól végezte dolgát, becsukta és visszafeküdt aludni. :)

Maradjunk a katona élményeknél.

A korábban emlegetett srác mesélte, hogy kapott ő a honvédségnél mesterlövész kiképzést is. Gyakoroltatták velük, hogy riadó esetén 4 p alatt legyenek a teherautónál a gépfegyver állványával és a teljes menetfelszereléssel együtt. Emberünk mesélte, hogy ez neki az egyik alkalommal 17 p alatt sikerült. :) S hogy lehessen tetézni, a platós IFÁ-ban be kellett tárazni a lőszert a mintegy 10 p-nyi autóút alatt. Mivel a földúton a kocsi nagyon rázott, így kemény 3 db lőszert sikerült berakni a helyére. Fegyvervizsgálat érkezéskor, a parancsnok látván a három lőszert megkérdezte a srácot, hogy ő most öngyilkosságra készül-e? Mert arra elég a három lőszer, de a hazát az ellenségtől megvédeni nem. :) Úgyhogy felvezényelték a kocsitetőre, ahol 13 ó-n keresztül kellett forgatni a fegyvert az állványon, kémlelve az ellent... :)

Az ő katonaideje alatt esett meg az is, hogy az egyik tiszt demonstrálni akarta, hogy kell szabályosan beugrani a harckocsiba. Úgy is lett. Csak kifelé nem tudott jönni, több órába telt, míg kivágták. :)

Tűzoltóék:

1) 10. emelet, lakástűz. Nagy kocsi kivezényel, létrák bekészít, vízsugár indít, majd projekt lefúj. Az egyik tűzoltó felment, becsengetett, a pasi meg rávágta az ajtót, hogy nincs itt semmiféle lakástűz, csak kipróbálta a kafa füstgépét. :)

2) Víkendházas övezet, tél, térdig érő hó. Házikó lángol, bazi nagy durranás, konstatálják, hogy egy pb palack eldurrant. Mikor odaérnek, két ember jön ki a házból. A tűzoltók kérdik: hány gázpalack van még azon kívül, ami felrobbant? A két nyugdíjas összenéz: Miért, itt valami felrobbant?! :)

3) Helyszín vidék, tél. Tűzoltók mennek a helyszínre. A kapun belátni, kb. 15 m-re áll lángokban a ház. Tűzoltók nem restek, ki hogy tud, igyekszik átmászni a kerítésen, mire a leglassabb odaérve simán kinyitja a kaput. :) A kollégák meg potyognak le róla... A főnök utolsóként érkezik, ő is kivágja a kaput, nem figyelve, hogy a házig egy merő jég a járda. Azzal a lendülettel, amivel kinyitotta a kaput elveszítette az egyensúlyát és a hátán csúszik a küszöbig. Felnéz a már csak rá váró bajtársaira és komoly arccal közli, hogy nem röhögni! :D

Ez az eset egy ismerősöm ismerősével esett meg, valamikor nagyon-nagyon régen. De annyira tetszett, hogy úgy gondoltam megosztom veletek. Szigorúan a nevek említése nélkül s a történet kis elferdítésével.

A srác és a lány egyszer úgy döntöttek, hogy már pedig ők szeretkeznek egy hatalmasat. Tették ezt úgy, hogy sosem volt köztük szerelem, nem voltak együtt, de a másik érintése néhány év barátság után mégis csak izgatta őket.

Persze azért töviről hegyire átbeszélték a dolgokat, mert egyikük sem akarta a másik barátságát elveszíteni. Úgy döntöttek, hogy intelligens felnőtt módjára kezelik a szituációt, ha jó lesz, akkor oké, ha meg nem, akkor legfeljebb többet nem kísérleteznek vele. Egy kellemesnek cseppet sem mondható szobát béreltek ki, hogy megadják a módját.

Hosszúra nyúlt előjáték után előkerült az óvszer, mert mint érett személyiségek tudták, hogy az ördög nem alszik, s nem egymástól akartak gyereket. A srác felvállalta, hogy magára húzza, de meggyűlt vele a baja, holott nem először akart óvszert használni. Addig-addig küzdött vele, hogy felment, de valahogy nem volt az igazi. Behatolás megtörtént, majd néhány perc múlva a srác kifakadt.

"A f..om tele van a Durex-szel!"

Mire a csaj: - Hát ez most tényleg tele van vele. De mi a baj?

Pasi: - Milyen méret ez?!

Nő: - Normál.

Srác: - Normál? Akkor vagy a gumi ment össze, vagy a farkam nőtt meg, de ez sehogy se jó rám! - és azzal a lendülettel úgy húzta le, hogy a szoba másik végébe repült. Az aktus meg röhögőgörcsbe fulladt. :))

Arról sajnos nem rendelkezem infoval, hogy a barátság megmaradt-e, illetve, hogy ezek után volt-e köztük még valami.

Egészen messziről kellene kezdenem... Pl. onnan, hogy hogyan kerültem az ország másik végébe egy lagzira.

Ugyan tesóm és a párja nem ott élnek, de a családi kupaktanács úgy határozott, hogy ott olcsóbban ki lehet hozni a lagzit, mintha felénk szerveznénk meg. Úgy is lett. Tesóm leendő anyósa annak ellenére, hogy bevállalta a szervezést már hetekkel a nagy nap előtt mártírt játszott. Sokat az sem segített a helyzeten, hogy tesómat az esküvő előtt 2 héttel megműtötték. Úgyhogy még az is szóba került, hogy elhalasztjuk. Szóval mindenki kellően izgult.

Mivel rengeteg dolog igényelte az átszervezést, így már egy nappal előbb lementünk termet díszíteni, segíteni. Persze szokás szerint nekünk sok hasznunkat nem vették :)

 Azért a végére egész szép lett a szociban készült terem.

Az esküvő napja rohangálással kezdődött. Sminekes, fodrász, ezt hozd el, azt vidd át stb. :)

A fodrásznál én lettem a leghamarabb kész, még elszaladtam a kocsit lemosatni, aztán krumplipucolás volt. Anyuék egészen jól szórakoztak közben. Majd visszamentem a tesómért a fodrászhoz. Egy utat ismertem, amin el lehetett jutni a kolesztól a fodrászig. Persze tesómék kitalálták, hogy van rövidebb is. Sikeresen eltévedtünk, hála a remek útmutatásnak. :)

Aztán rohanás és öltözködés, hogy a fényképezéssel is készen legyünk. És már hipp-hopp meg is jöttek a vendégek, akiket svédasztallal vártunk. Az ételekre nem lehetett panasz.

Azon a vidéken az a szokás, hogy van mennyasszony kikérés, addig a leendő ara nem kerül elő. Sőt! Mielőtt őt elővezetnék van bolond mennyasszony is. Az ő belépője szerintem remekül sikerült, nekem speciel szó szerint folyt a könnyem. :) Miután meg van a bohóckodás bevezetik az igazi arát, majd a  házasulandók szépen sorban elbúcsúznak a családtagoktól. Ez után indul a menet a házasságkötőbe.

A bolond mennyasszony ott öltözött át, ahol a mennyasszony is. A vőfély elmondta melyik autó milyen sorrendben következik egymás után és hogy ideje lesz indulni, mert nem fogunk odaérni a házasságkötőhöz. És milyen dolog az, hogy az ara lekési a saját esküvőjét?! :) Ennek meg is lett a böjtje. A bolond mennyasszony az egyik koszorúslány kezébe nyomott egy C&A-s reklámszatyrot. Én meg néztem, hogy minek az a szatyor, gondoltam abban van a ruhája. Nekem még fel kellett ugranom a koleszba az ajándékba szánt gravírozott pezsgős poharakért, amiről úgy gondoltunk, hogy a házasságkötőben már abból isszák a fiatal házasok a pezsgőt. Úgyhogy kikaptam a szatyrot, felvágtattam a poharakért és már indultunk is. Ahogy illik, végig a városon, teli dudaszóval, szép hosszú konvojban, kigyűlt az egész város, mindenütt integettek. Ezt a részét szeretem az esküvőknek a legjobban.  A házasságkötő előtt leparkoltunk, majd jött a kérdés, hogy hol a szatyor. Először nem is értettem milyen szatyrot keresnek rajtam. :) Ez után jött a lebaltázás, hogy nem megmondták, hogy az kell?! Hááát.... Nekem nem mondták meg. Kiderült, hogy abban van a gyűrűpárna. Víz levert, na mondom elcseszem tesóm esküvőjét. Úgyhogy azon kellett izgulnom, hogy vajon a 200 m-t hány perc alatt tesszük meg, és az alatt visszaérnek-e a srácok a párnával. Utólag tudtam meg, hogy szerencsére nagy baj nem történt volna akkor sem, ha a párna kimarad, mert a gyűrűk a tesómnál voltak.

Mivel én ugrabugráltam odakint a párna meg a pezsgős poharak miatt, így az anyakönyvvezető nekem már el sem mondta hogyan lesz a bevonulás. Végül megjött a párna is és elkezdődött a szertartás. Az anyakönyvvezető nagyon szépen beszélt, s csodálatos hangja volt annak a lánynak, aki énekelt.  Így ez a része nagyon szépre sikeredett. Kifelé jövet rózsaszirom és rizs szórás. Erről készült egy remek fénykép is, olyan igazán fotóalbumba való. A házasságkötő előtt volt virágcsokor dobás, amit a 13 éves unokahugom kapott el. Akkor én sosem megyek férjhez, ha ő lesz a következő?! :D A fiúknak meg a harisnyakötőt dobták el. Mindkét mutatványnak nagy sikere volt.

A menet jó sokára indult vissza a rendezvényteremhez. Mikor odaértünk nekem mindenképp fel kellett volna mennem a koleszban a szobába, de senki sem engedett át az úton, minden autós csak integetett. Mígnem egyszer csak jött egy autó, a sofőrből annyit jegyeztem meg, hogy narancsszínű ing van rajta. Úgy libegtem át előtte, mint egy királylány, bár lehet inkább Hamupipőke nővérére hasonlítottam, erőst sántítva. (addigra már a lábam is kezdett fájni a pipellőmben).

Vacsora előttre lett időzítve az ajándékozás, tesómék kaptak pár téglát is, ha már lakást akarnak. :) A buli része remek volt, rengeteget táncoltam, a kis vőféllyel is, aki azt mondta, hogy azt kér fel táncolni, aki neki szimpatikus. Én biztosan az voltam, mert vagy 5x táncoltunk. Persze vannak foltok, ami nem is a sok pálinkának tudható be, hanem annak, hogy hajnal 5-ig tartott a banzáj. :))

Vacsora után felszolgálták a tortákat, amik az én életemből kimaradtak, mert éppen odakint beszélgettem. De legalább fényképen meg van.

Majd ez  után jött volna a felénk divatos és szokásos mennyasszonytánc, de tesóm állapotára tekintettel abból vőlegényforgató lett. Így sem volt rossz. Meghozták a 4 emeletes mennyasszonyi tortát. Szerintem szép is volt, s ebből már nekem is jutott, ráadásul az ízére sem lehetett panasz, mivel megnyaltam után a mind a 10 ujjam.

Közben kiderült, hogy ki a narancssárga inges férfi, s azon kívül, hogy remekül elbeszélgettünk, nagyon jót táncoltunk is.

Hajnalban volt egy pont, mikor kicsit leült a társaság, akkor nótázás volt, majd a legvégére még a kitartóaknak vonatozás is. Nincs is lagzi "megy a gőzös kanizsára" nélkül. :)

És hát ami nem publikus, arról csak futólag... :) Egy 17 éves leányzó szárnyait és adottságait próbálgatva megkérdezte egy 30 feletti férfitól, hogy "lefeküdnél velem?". A férfi elmondta, hogy ilyen kérdésekre a pasik 90%-a igennel felel, ha a nő nem bűnronda, úgyhogy ez egy helytelen kérdés volt. A lány elpirult és átfogalmazta. Persze pedofília a végén nem esett. :)

A másik, hogy van aki kőkemény elveket vall, hogy foglalt pasival sosem kezdene, meg nem is kezdett, de mi van akkor, ha valaki az átlagtól sokkal, de sokkal szimpatikusabb, ráadásul talán kölcsönös a vonzalom? Van-e hogyan tovább? Vagy csak egy esküvő, ahol mindenki jól érezte magát és ennyi? Ezt majd a sors utólag megírja. :)

Nos, a nagy eset így esett! :)

Ui: Sajnos a mennyasszonyról és a vőlegényről nem tölthetek fel képeket, de elhihetitek,  hogy meseszépek voltak! :D

Húha, most jut eszembe, hogy a leglényegesebb elemét kihagytam a szilveszteri bulinak. Illetve nem is nekem jutott eszembe, hanem a barátnőm hívta fel a figyelmemet,  hogy ezt a jelentős momentumot hogyan hagyhattam ki?!

És igaza van, mea culpa, maxima mea culpa. :D

Nos... A helyről már írtam, de a helyiségen belüli kulcspozíciót betöltőről még nem. :) Pedig ott töltöttük az este nagy részét.... És a buliban csinált összesen kb. 4 és fél darab kész is ott készült. Sose fogjátok kitalálni, hogy a mellékhelyiségről felejtettem el idáig szót ejteni.

Kocsmához mérten remekül felszerelt, kellően igényes wc-hez volt szerencsénk... Ha már bent voltál, mozdulni nem lehetett, az előtérben a tükör előtt 2 ember nem fért el, s ha ki akartál jönni a belső helyiségből, először magadra kellett húzni az ajtót. Amennyiben nem voltál elég gyors, akkor valakinek sikerült a hátadba állítania a kilincset. Mivel a tánctérnél nem lehetett fotózni telefonnal, a vaksötét miatt, így csak és kizárólag a budi előtti rész maradt. Mit össze szenvedtünk rajta, hogy sikerüljön legalább egy olyan képet csinálni, amin nem lóg a fejünk felett a női mosdót szimbolizáló bilin ülő kislány dombornyomata. :)

Persze a wc mániánk csak feltűnt a pasiknak is, úgyhogy kb. 3 percenként jött valaki megkérdezni, hogy minden okés-e nálunk. Alig lehetett őket lerázni.

Szerintem életem legjobb fényképe mégsem itt készült. :))

A múltkor baráti társaságban előkerültek a katonaélmények, ezekből csemegéznék egy párat.

1) A cimbora 3 napos kopaszként összeakad az egyik öreggel, aki mondja neki, hogy menjen le a kazánhoz és fűtsön be. A srác már épp indulna, mikor az öreg kezébe nyom egy olajos kannát, meg egy slagdarabot.

- Na most öcsém lemész a raktárba és vételezel némi olajat. Ne nézzél értetlenül, mivel nem adnak, viszont hideg van, oldd meg!

A cimbora nem mert ellenkezni, lesunnyogott a raktárba, s már félig készen állt a kanna, mikor a villanyt valaki felkapcsolta, s meglepődve látta, hogy ott áll az ügyeletes tiszt. Barátunk se volt rest, vigyázzba vágta magát, s tisztelgett.

Az üti rákiáltott: - Mi csinál itt honvéd?!

Mire a cimbora: - Százados elvtárs jelentem lopok.

Az üti a röhögéstől meg sem tudott szólalni, s végül a srác csak 1 havi fogdát kapott. :)

2) Ugyanez a srác szolgálatban volt a toronyban. Mivel halál fáradt volt, kitalálta a tutit. Ha felaggatja a fogasra a kabátot, ő meg belebújik, a sapkát meg a fogas tetejére rakja, akkor lentről olyan lesz, mintha vigyázzban állna a helyén. Így is tett, majd szépen elbóbiskolt. Az üti már jó ideje kiabált, de emberünk nem bírt kikászálódni a kabátból, ott lógott, míg le nem akasztották :D

3) És hát nem is emberünk lett volna az, akit kiküldtek a határsáv őrzésére. A nagyon fiataloknak mondom, hogy anno az úgy nézett ki, hogy a határ körbe szögesdróttal volt elkerítve. S ha mozgás volt, a drótok összeakadtak, hangot adott ki egy sziréna a közelben, meg a határőr laktanyában is megszólaltak a jelzők. A határőröknek az volt a feladata, hogy adott szakaszon le-föl sétáljanak. Emberünknek a térdig érő hóban olyan jól sikerült ez a mutatvány, hogy addig-addig ugrált, míg belegabalyodott a drótba. :) Ez persze a laktanyában nem látszott (monitor, kamerák és egyebek híján, mivel 1900 akárhányat írtunk...), így kivonult az egész határőr laktanya a határsértő elfogására. Több órás küzdelem árán a cimborát ki is vágták a drótok közül.

Anyukám immár sokadjára bebizonyította, hogy mennyire jó fej. De hogy ezt értsétek szépen vissza kell forgassam az idő kerekét...

A napokban piszokul rosszul voltam. Egészen konkrétan azzal kezdődött, hogy ébredés után a létező összes helyen belerúgtam a küszöbbe, az ajtófélfába, a mosógépbe és mindenbe, ami utamba akadt. Majd a csésze készült kiesni a kezemből és annyira fáradtnak éreztem magam majd 8 óra alvás után, hogy el sem tudom mondani. Persze éppenséggel az időjárás se nekem dolgozott, párás, álmosító és nagyon nyomott idő volt.

A vonatról leszállva elkapott egy hullám, minta el akartam volna ájulni... Életemben egyszer ájultam el, az is pont elég volt. A munkahelyre már egyenesen falfehéren tántorogtam be, a kollégák kérdezték is,  hogy rendben van-e minden. Egyáltalán nem volt rendben semmi sem. Rázott a hideg, szédültem, alig álltam a lábamon. "Dr. Hori" megmérte a vérnyomásomat, ami meglepetésemre teljesen oké volt. Remegő kezekkel ittam meg a kávét, aminek még egy óra múlva sem éreztem semmilyen hatását.

Na ezek után találtak meg a kollégák a remek ötletekkel. Elsőként mindjárt az hangzott el, hogy lehet-e, hogy terhes vagyok? Mert a hiedelmekkel ellentétben a terhesség nem csak hányással jár, hanem ilyen ájulásszerű, szédüléses érzetekkel is.

Elgondolkodtam rajta, hogy ha tényleg terhes vagyok /"a miként lehetséges ez?" című fejezetet most ne boncolgassuk ;)/, akkor megtartanám-e? Sosem voltam abortusz párti. És mikor a 3. ember kérdezte már meg, hogy most akkor mi a pálya, élből rávágtam, hogy igen, megtartanám. Hiszen mégis csak 30 felett vagyok. Ami ugye nyomós, ám koránt sem az egyetlen érv. A legfontosabb érv az, hogy én nagyon szeretnék gyereket. Persze a hagyományos családmodellben. Anya-apa-gyerekek. Így többes számban.

A következő kérdés már azt firtatta,  hogy akkor is, ha az apa nem vállalná? Mondtam, hogy simán.

A hazaúton elgondolkodtatott a dolog, s anyunak is megemlítettem a telefonban. És azt mondta az én drága anyukám, hogy a helyemben ő is így tenne, ráadásul, ha ez nem most következik be, hanem mondjuk jó pár évvel korábban lett volna így, ő akkor sem engedte volna elvetetni, hanem segített volna felnevelni, akár apa nélkül is. Azt is mondta, ha egy nő egyedül vállal gyereket, akkor csak egy ideig téma, hogy vajon ki lehet az apja. Most sem kérdezett erre vonatkozóan semmit sem. Anyukám bölcs és nagyon szeretem. :)

Lehet vennem kéne egy terhességi tesztet? :)))

Metodika bankoknak ahhoz, hogy az ügyfelek biztosan megutálják őket. A hazai piacon előforduló bármely pénzintézet könnyedén megtanulhatja, elsajátíthatja és nagy hatásfokkal alkalmazhatja.

A számlavezető bankommal évekig meg voltam elégedve. Mivel hűséges ügyfelük vagyok, folyton bombáznak valami kedvezménnyel. A legutolsónak simán be is ugrottam. Tanulópénzt is fizettettek velem, de ne szaladjunk ennyire előre!

Szóval bevállaltam az ajánlott hitelkártyát. A kedves ügyintéző elmondta, kártyahasználati díjat csak egy év után kell fizetnem, s próbáljam ki, sok helyen lehet vele fizetni, ráadásul ha eddig és addig visszarakom a lóvét számlámra, még kamat sincs rá. Elolvastam a feltételeket, kedvezőnek tűnt, úgyhogy belevágtam. Nem is volt sokáig semmi baj, néha használtam a kártyát, de többnyire inkább nem. Egyre sűrűbben hívogattak a banktól, hogy akarom-e, meg vagyok-e vele elégedve, blabla. Kezdtem unni. Meg azt is, hogy tulajodnképp én egyáltalán nem használom ki a kártya nyújtotta előnyöket. Tudtam, hogy májusban kötöttem a szerződést, s úgy voltam vele, április végén beballagok a bankba és lemondom a kártyát, hogy ne kelljen a horribilis éves díjat kifizetni. A bank pechemre gyorsabb volt. Április közepén kaptam egy smt, hogy a hitelkártyatartozásom majd 18.000,-Ft, melyből 5.000,-Ft-ot április 30-ig be kell fizessek. Gyógyszer gurul, telefon felvesz, kedves ügyintéző 10 p-nél tovább várakoztatott, mikor megkérdeztem, hogy vajon jogos-e, hogy a szerződéskötés egy éves lejárta előtt majd másfél hónappal ők le akarják vonni a díjat? Pillanat, türelem, blabla.

Végszó: Nem a szerződéskötés ideje számít, hanem a KÁRTYAKIBOCSÁTÁSÉ!!!!!

Egyre ingerültebben kérdeztem, hogy ez vajon hol van leírva?! Mert, hogy a szerződésemben sehol nincs, ott csak a hitelintézeti törvényre van utalás. Újabb 10 p türelem.

Válasz: Hát ez a működési szabályzatban van.

Én: Összefoglalnám! Ha szerződést kívánok kötni az Önök tetves bankjával, akkor kérjem el a hitelintézeti törvényt, a pénzmosásról szóló törvényt, a számviteli és működési szabályzatot?

Ügyintéző: Erre nem tudok mit mondani.

Én: Remek. Akkor ember legyen a talpán, aki végigvárja, míg én elolvasom a szabályzatokat!

Természetesen a csaj erre sem tudott mit mondani.

Másnap levonták az 5 rugót. Úgy, hogy még sehol sem volt a megadott határidő. Aztán beballagtam a bankba, ahol CIRKA MÁSFÉL ÓRÁIG VÁRTAM! Az ügyintéző, aki hívott közölte, hogy a folyószámlámhoz hozzá tud nyúlni, de a hitelkártyát nem tudja elintézni... Közel voltam hozzá, hogy ott hagyom az egészet, mikor két percen belül csak szólítottak. Az ügyintéző elmondta, hogy a kolléganője jutalékot kap az után, ha bepaliz valakit a kártyára és kötelessége lett volna tájékoztatni arról, hogy a kibocsátástól számít az egy év, mindegy én mikor kötök szerzdődést. Konkrétan az anyjuk picsáját!

Jó, végre kijövök....

Eltelik két nap egy nagy áruházban megpróbáltam fizetni. Nem fogadta el a kártyámat. 2x is elutasította. Másnap beballagok ismét a bankba. Az az ügyintéző volt, aki korábban a hitelkártyaszerződést kötötte. Ránéz a kártyára és közli velem, hogy ez még május végéig érvényes, bátran használjam. A számítógépes programba még véletlenül sem tekint be.

Hó eleje, halvány kísérlet arra, hogy kártyával fizessem ki a bérletemet, amit szintén elutasít a rendszer. Elballagok az automatához, ahol azonnal el is nyeli a kártyámat. Hurrá. Telefon, ahol a hang közli, hogy a kártyámat MEGSZÜNTETTEM! Mondom a hitelt. Nem a folyószámlát. Hát sorry, de az is megszüntetésre került.

Megkérdem mikor lesz kész az új kártyám. Kb. május közepe, majd küldik a számlavezető bankhoz. Kérdem, máshova nem lehet? Telefonos: De, lehet, nézek tovább nyitvatartó bankot. Nézett.

Másnap bemegyek oda. Az ügyintéző közli, hogy semmi akadálya, hogy oda kérjem a kártyámat... Persze MEG KELL VÁRNI, MÍG A SZÁMLAVEZETŐ BANKHOZ MEGÉRKEZIK. Ha megérkezett át tudom kérni!

I LOVE BANKS FOREVER! BOA... :(

Az embernek legyen önkritikája és ismerje be, ha valami nem megy.

Örök és elcsépelt közhely, hogy 30 felett minden nap ajándék. Vagy épp sorscsapás. Most inkább ez utóbbiról szeretnék írni. :)

1) Szitu

A múltkor Lütyővel kávéztunk nálam, majd míg beszélgettünk, szépen elpakoltam a kellékeket. Mindent a helyére. Ahogy illik. A meglepetés másnap ért, mikor számba vettem a dolgokat kávéfőzéshez készülődve. A kávé megvolt. A csészék szintén. A kiskanalak, tányérok példás rendben a helyükön. De vajon hova tehettem a completát? A konyhapulton nem maradt. A kávéfőző mellett nincs. A konyhaasztalon nincs... a helyén úgy szintén nincs. Kétségbeestem. Biztosan elvitték az UFO-k, csak nem emlékszem rá. De miért pont a completát?! És egyszer csak lőn világosság. A mikroba tettem. :)

2) Szitu

Kikaptam a fiókból egy zoknit, de még nem volt kedvem felvenni. Egy fél óra elteltével mérgezett egérként rohangáltam a lakás különböző pontjai közt, mert világosan emlékeztem rá, hogy a fiókból kivettem egy zoknit. Igen, de akkor hol van? Sehol nem találtam... A véletlen segített a megoldáshoz. A nagy előszobai tükör előtt megláttam, hogy hanyagul a vállamra dobtam. Na pont ott nem kerestem. :D

3) Szitu

Holtfáradtan csak néztem ki a fejemből a munkahelyen, s azon a napon, mikor megkérdeztem, hogy van-e V. Kerületi Ügyészség, s ha igen, mi a címe, már csak vigyorogtak. Az V. Kerületi Ügyészség hivatalosan V-XIII. Kerületi... Ezt már csak az fejelte meg, hogy a kollégák zöme megjegyezte délután - mikor mindenkivel közöltem, hogy "Jé, téged ma nem is láttalak még!" -, bizony mi már találkoztunk.

4) Szitu

A harmadik X után már nem meglepő, ha az ember lánya mindenféle vitaminokat szed, hogy formába lendüljön. Az allergia már csak egy bónusz. Reggel, ha az allergia nem olyan túl vészes, csak a teámba töltöm a vitamint, ám, ha mégis rosszabbul indul a nap, az allergiára a grapefruit mag kivonatot csak és kizárólag gyümölcslével veszem be. Aznap nem voltam épp top formában. Tea kikészít, vitamin csepegtet. Pohár a narancslének szintén kikészít, csepp elő. Még volt is az eszemben, nehogy a teába öntsem a narancslevet....  

Szerintem ennyi elég is belőlem. :)

Na igen, ami késik, az elmúlt. Azaz már májust írunk és én még csak most durálom neki magam a szilveszter megírásának.

Jobb későn, mint soha! :)

Gyerekkori barátnőm hívott fel néhány nappal szilveszter előtt a nagy ötlettel, hogy menjünk buliba Nagyfaluba. Először nem akartam menni sehova, de aztán úgy voltam vele, miért is ne?! Nem baj, ha az embert érik a megszokottól másabb ingerek is.

Egy nagyon kedves sráccal éppen akkor ismerkedtünk egymással, így végül ő mentette meg az estémet az sms-eivel. :) De ne szaladjunk ennyire előre...

Szóval telós egyeztetés, hogy akkor hol találkozunk és mikor. Barátnőm elmondta,  hogy várni fog ránk egy pasi, akivel rengeteget leveleztek, telefonáltak, de most lesz az első személyes találka. A társaságról annyit mondott, hogy több lesz a független hímnemű, mint ahány nőnemű lesz. Helyszín meg Pest egyik szórakozóhelye, amit arra az estére csak nekünk adnak oda. Beugró nincs, csak azt fizeted, amit iszol. És kaját lehet vinni. Kérdeztem, hogy milyen típusúak az emberek? Barátnőm biztosított róla, hogy mind halál jó fej, értelmesek, kedvesek, viccesek...

Itt már gyanús volt a dolog. Kizárt, hogy minden független, kedves és jó fej ebbe a buliba jöjjön. Mutatott pár képet a srácról is, aki neki bejött, én azért nem voltam elragadtatva tőle. A hely meg nem mondott semmit. Csak hogy valahol az egyik nagy pályaudvar környékén van. Azt is mondta, hogy többen lesznek jelmezben, bár nem farsang van, de mégis..

Annyira fáradtan indultam el, hogy már élből úgy voltam vele, kizárt, hogy jól érezzem magam. Voltam több vakrandin, találkozón virtuálisan roppant vicces emberkékkel, akik maguktól amúgy egy épkézláb mondatot sem bírnak kinyögni, s próbáltam felkészíteni a barátnőmet, hogy a netes társadalomban mindenki szebbnek és jobbnak adja elő magát, mint amilyen a valóságban.

Megérkeztünk a pályaudvarral, ahol várt minket a srác. Egy baj volt vele. Élből majdnem szájon csókolta a barátnőmet, aki nem is értette. Na meg, hogy nem volt nagyon szomjas. Azt mondta, hogy csak! 7 whiskeyt ivott. Egy randi előtt?! Hm... Ennyi bátorítóra szerintem nem lett volna szükség.  Mindegy, elindultunk. Pasi második mínusz pontja, hogy a kb. fél ó sétára lévő másik pályaudvarhoz gyalog akart menni és egy cseppet sem vette figyelembe, hogy a barátnőmöm magassarkú csizma van, amiben nem annyira gyere be a séta. Ráadásul nem is igazán tudta, hogy merre kell menni, így a fél ó-ból másfél ó lett. Közben beszereztem egy ördögszarvas, piros parókát...

Nagy nehezen megtaláltuk az utcát és a kocsmát, ahová igyekeztünk. Én már a sarkon ledobtam az ékszíjat. Kiderült, hogy korábbi munkahelyemmel szemben lévő 100-ad osztályú csehó ad helyet a bulinak. Pedig egész jól hangzott, hogy zártkörű rendezvény... Ez a hely meg... Szóval amíg ott dolgoztam, ide véletlenül sem tettük be a lábunkat.... El tudjátok képzelni akkor...

Na mindegy, ha már ott voltunk, akkor be is mentünk. Ott jött a második pofon. Mindenki úgy bámult ránk, mint az ufókra, mert a helyi közönséggel ellentétben rajtunk nem csak jelmez volt, hanem fogunk is akadt. :) A pultnál gondoltuk, hogy nem ártana inni valamit. A kínálat igen szegényes volt, amit felsoroltunk, abból semmi nem volt.... Ennek örömére én leültem egy sarokba, gondoltam éfjélig csak kihúzom valahogy. Figyeltem a társaságot. Az egész galeri a no comment kategóriába tartozott. Szegény barátnőm is csalódottan ült le. Azért kb. fél órát táncoltunk. A hangulat kezdett fokozódni. A laptop dj egere bekrepált, s a villany felkapcsolása után földhöz csapdosta, majd páros lábbal ugrált rajta. Itt már éreztem, hogy jobb lenne hazamenni. Közben én sms-eztem, így legalább volt, ami életben tartott. :D

Megtárgyaltuk, hogy éjfél után az utolsó vonattal akkor is hazamegyünk, ha a fene fenét is eszik. Az egyik srác megígérte,  hogy kivisz a vonathoz. Persze a pezsgőzést nem lehetett megúszni. Boldog-boldogtalan odajött koccintani.... Végül csak sikerült ellépni, s nem volt baj, hogy hazaindultunk.

Másnap többen rekonstuálták az eseményeket. Kiderült, hogy miután leléptünk két felé oszlott a társaság, s a két ellentétes csapatnak szurkoló galeri egymásnak esett. Nem is értem, hogy szilveszterkor miért a focival előjönni... Ha meg mégis, miért kell verekedni? Ezt sosem értettem... A srác, aki a barátnőmnél próbálkozott olyan du. 5-6 magasságában keveredett haza a buliból. Hááááát.. Ez is a no comment kategória.

Azóta meg agitálják a barátnőmet, hogy menjünk a következő bulikba is... Én tuti nem fogok! :D

Sajnos, mint általában a jó dolgok, a mi nyaralásunknak is vége szakadt egyszer.

Persze azért a hazaút sem ment simán. Miután kiderült, hogy a világítás gallyra ment és a biztosítékot sem sikerült úgy kicserélni, hogy az jó legyen, úgy döntöttünk, hogy utolsó este csak a  helyi discoba megyünk, majd másnap viszonylag korán indulunk, hogy világosban érjünk haza, mert az autópályán nem olyan feltűnő a refi.

A discot Kakasnak hívták, már nem emlékszem, hogy volt-e valami elő-utótagja, de azt tudom, hogy az akkori nagy slágereket nyomatták, s a srác kivételével mi nagyon jól éreztük magunkat. Kíváncsi lennék rá meg van-e még a hely. A siófoki disco csalódás volt. Pedig nem is az Arany-parton voltunk, hanem az ezüstön. Beugró nem volt, de 2  kis kóla és 2 három decis ásványvíz a múlt században 1000,-Ft feletti összeget kóstált. Erre azért emlékszem ennyire tisztán, mert az első kört én fizettem és úgy megdöbbentett, hogy majdnem nem fizettem ki. :)

Nos, elég nehezen sikerült összepakolnunk úgy, hogy minden a kocsiba férjen, de azért csak sikerült. :) Olyan délután 2-3 felé indultunk el, a Trabi szépen pöfögött, az autópályán is vagy 80-nal sikerült repeszteni. Egyszer csak elhúz mellettünk egy nagyon szakadt Trabi. Lütyőben feléledt a versenyszellem, tövig nyomta a gázpedált, s már úgy nézett ki, hogy lehagyjuk a másik járgányt, de a srác integetett és úgy ott hagyott, hogy pislogni sem volt idő. Lütyő egészen kiakadt, hiszen a másik autó ütött-kopott volt, láthatóan nagyon el volt hanyagolva, s nem értette hogyan sikerült nekik így lehagyni minket. A válasz nem váratott sokáig magára. Egy benzinkútnál megálltunk pihenni, s pont ott volt a másik galeri is. Lütyő nem bírta ki, odament hozzájuk, s a sofőr elmondta, hogy ugyan tényleg ócskavas a kocsija, de most lett benne kicserélve a motor egy turbó variációra, mert hogy ő ezzel rallyzni fog. :)))

Mielőtt a kútról tovább indultunk volna, Lütyő úgy gondolta, hogy egy utolsó ellenőrzés sosem árt. Irányjelző, féklámpa, refi. A refi okés volt. A féklámpa szintén. Az index meg nem. :) Még szerencse, hogy már abban az időben is tüsire volt vágatva a haja, mert közel volt, hogy kitépi a maradékot. Így Nagyfaluban rám várt az a nemes feladat, hogy sávváltáskor és kanyarodáskor az ablakon kihajolva karjelzéssel adjam a külvilág tudtára ebbéli szándékunkat.

Azért csak hazaértünk egyben! :)

Amiről írni akarok, az több eseménynek ad keretet.

Először is barátnőm regisztrált tag egy társkereső oldalon. Vele voltam szilveszterezni... Az egy külön misét megérő történet... De most a saját tapasztalataimról szeretnék beszámolni.

Regisztráltam kíváncsiságból egy most induló ismerkedős oldalon. Ahogy illik megadtam a paramétereimet, kit keresek, mire és töltöttem fel néhány előnyös képet is. :) Aztán türelmesen vártam a királyfit a fehér lovon. Nem is kellett sokáig várni, egyre másra jöttek az üzenetek, hogy T szexinek talált, X aranyosnak, Y üzenetet küldött, Z akármilyen gesztussal kedveskedett. :D Miután már 20 felettire duzzadt az üzenetek száma felléptem, hogy megnézzem kiknek vagyok szimpatikus. Sejtettem, hogy nem lesz ez egy egyszerű menet, de azért elképedtem a választékon. A legtöbb alacsony, túlsúlyos, káros szenvedélyekkel teli (némelyiknek a fotóján is látszott az alkoholizmus kezdeti tünete) alapfokú végzettséggel. Nem gondolom, hogy mindenkinek diplomával kell rendelkeznie, és tényleg kedves tőlük, hogy csinosnak találnak, de könyörgöm! Volt olyan, aki egymást követő néhány napban minden belépésekor megnézett. Nem tudom, hogy az ilyenek tulajdonképpen mire számítanak? Hogy majd visszaírok nekik, hogy bejönnek nekem?!

Néhányat én is bejelöltem, hogy sármos, sportos stb. Ezek közül egyik egy nős pasi volt, akiről az adatlapja alapján úgy véltem, hogy kellően intelligens. Nem akarok nős-foglalt pasikkal kezdeni ezt szeretném azért leszögezni. Ehhez képest itt van olyan kategória, hogy kapcsolatban, de független. Vagy házas, de nyitott. Szóval ezekkel nem tudok mit kezdeni. Hapsikám simán csak házas volt. Nem tudom miért gondoltam, ha már ő szexinek talált, én meg őt sármosnak, akkor itt ennyi is volt. Jött egy üzenet, hogy nem mennék-e vele el most kávézni az egyik bevásárlóközpontba. Meglepett vele, megírtam neki, hogy sajnálom, de nem érek rá. Válasz: így és így hívnak, itt a telószámom, hívj majd. Téged hogy hívnak és mi a számod?! Itt már erősen kamilláztam. Leírtam neki, hogy nem fogom megadni a számomat sem, a nevemet sem, de kösz az érdeklődést. Hál istennek azóta nem írt.

A következő 2 beszélgetés után szintén a számomat akarta. Az adatlapja szerint fontos neki a humor. Gondoltam akkor humorral elütöm, megírtam neki, hogy én a bankszámlámat és a pinkódomat akartam megadni, de ha ő beéri egy számmal is... Válasz: mivel bántott meg, hogy nem érdemli meg a számomat?! Leírtam neki, hogy ennyiből nem szoktam megadni a számomat. Következő üzije, kb. így hangzott: Rendben, ahogy érzed, én most törölni fogom magam. Úgy is lett....

Aztán volt néhány nagyon helyes 10-sel fiatalabb pasi, mint én, hát ők eleve kiestek... Aztán egy korban hozzámillő, akivel kölcsönösen szimpatikusnak találtuk a másikat. Egyik este fent volt, s nekiálltunk beszélgetni. Első mondata: nem vagyok túl beszédes, élőben sem. Apróságokon nem akadok fenn, én tudok két ember helyett is beszélni. Semmi humor, mindjárt a lényeg részéről. Olyan nő szóba sem jöhet, akinek gyereke van, és fő kritérium, hogy legyen házias. Megkértem, hogy írjon néhány sort magáról. Válasz: csak jót tudok, nincs hibám. Én: hát olyan embert nem ismerek, akinek nincs hibája. Csak van valami rossz tulajdonságod? Ő: Nekem nincs, a barátaim is azt mondják.... Én: Miért lett vége a kapcsolatodnak és mennyi ideig tartott az utolsó? Ő: 10 évig. Fogalmam sincs miért lett vége. Én megtettem mindent. Én: Mi az a minden? Ő: El akartam venni feleségül. De közben elhagyott. Én: Tudod az okát, hogy miért hagyott el? Ő: Nem tudom. Pedig én nagyon jó ember vagyok.  - no comment -

Következő delikvens, aki fényképről jóképű, chaten humoros, kb. 10-ik mondata: Számodra nem izgalmas, ha egy vadidegennel találkozol és tudod, hogy néhány perc múlva ki fog nyalni?....

Néhányan küldözgettek mindenféle üziket. Hogy megsimogatnák a számat, vagy menjek fel hozzájuk és jól elleszünk... Normális üzenetet nem kaptam...Ezek után feladtam, hogy én itt bárkivel is beszélgessek.

Másféle ingerek is érnek. Több fiatalemberrel is találkoztam mostanában. Két csoportra lehet őket osztani. Elhív talira és magam fizetem a program különböző elemeit, vagy ő fizeti. Az első kategória élből kiesett. Ha ezt még megspékeli a "volt barátnőm" kezdetű és végű tök mindegy milyen történettel, már megint csak bukott a mutatvány. Ha a találkozón 10 perc beszélgetés után mindjárt a szex a téma, szintén felejtős. Aki csak magáról beszél és nem kommunikál, hanem előad, az szintén mehet a levesbe...

Kár, hogy akikkel az utóbbi időben találkoztam többnyire vagy foglaltak, vagy a fenti kategóriába tartoznak, vagy ha mégsem, akkor nem vagyunk egymás esetei. :))

Talán az utolsó este volt, de már nem emlékszem kristálytisztán, mikor a srácok elhatározták, ha már beszuszakolták a Trabiba a teniszütőt, ők bizony el is mennek.

Addig nekünk parancsba lett adva, hogy menjünk és vásároljunk be valami vacsorának valót.

A fiúkat kiraktuk a pályához vezető útnál, mi meg elindultunk a városba. Imádkoztam egész úton, hogy a Trabi kibírja. Simán meg is érkeztünk a főútvonalat keresztező lámpás elágazáshoz, ahol a rá kellett hajtanom a főútra mintegy 400 m erejéig, hogy elérjünk a bolthoz. A mutatvány remekül sikerült. :) A lámpa zöldre váltott, én rajtoltam volna, mire a Trabi megadta magát. A 4 sávos főútra a dombról lefelé jövő lendület maradékával kúsztunk be...Na de ott aztán sehova tovább! Egy darabig még gurult, gurult, aztán megadta magát. Dudakoncert kísérte beérkezésünket a parkolóba, mivel a leányzónak ki kellett szállnia és eltolni odáig a kocsit. Ha már ott voltunk, mondtam neki, hogy úgy szeretnék beállni a parkolóba,  hogy a kocsi orra legyen kifelé, mert nagy valószínűséggel ismét tolni kell.

Mivel mindketten, sőt mind a négyen nagy főző fenomének voltunk, így spagettit vettünk, szósszal, sajttal. Naivan azt gondoltam, hogy azt nem lehet elrontani. :) A bevásárlás végén egy szimpatikus fiatalember tologatta a csajjal közösen a kocsit, mert mire beindult és a leányzó beszállt volna, ahhoz lassítanom kellett és megint megállt a kocsi. Végül a srác beparancsolta őt is, és már indulhattunk is a szállásra.

A fiúk ugyanazon a sarkon voltak, ahol hagytuk őket, és eléggé látványosan unatkoztak. Lütyő vigyorogva közölte, hogy a pálya pont ma van este bezárva. A másik srác szokásához híven morgott. Megosztottuk velük, hogy mi lesz a vacsora. Kérdeztem én, hogy megcsináljam-e mind a négyünknek, de a srác kitalálta, hogy ő köszöni nem kér a főztömből, majd a barátnője megcsinálja. :) Aztán valamin összekaptak, a csaj külön főzte meg magának...A mi adagunkat oda is raktam, már régen jóllaktunk, mikor megjelent az ajtóban a srác és kihívta Lütyőt. Mint kiderült az volt a kérdés, hogy a mi tésztánk vajon ehető volt-e... Lütyő mondta, hogy nagyon finom volt, az övé viszont ehetetlen lett, s valami pizzériát akart keresni. Menetközben derült ki, hogy azért, mert a főzőzseni a tésztát beleszórta a hideg vízbe, majd megvárta, míg felforr a víz, s jó darabig főzte. :) Persze így elázott a tésztája teljesen :))) Valahogy egyikünk se sajnálta. :)))