A kedvenc dalommal kívánok nektek nagyon kellemes ünnepeket! 

https://www.youtube.com/watch?v=0uMwAL4DBz8&feature=related

A császári palota felé vezető úton mindenütt sétáló emberekekkel találkoztunk. A Váci utcának megfelelő utcába is sikerült betévedni, ajánlgatták, hogy a híres bécsi kávét meg tudjuk ott kóstolni, de nem volt rá jelentkező. :D

A bécsi dóm felújítás alatt volt, így azt is csak kívülről csodáltuk meg. Én meg a japán túristákat, akik a létező leghülyébb pozícióban képesek fényképezni. Gondolom mindegyikük valami nagy művész, mert pl. mellettem a csaj majdnem hasalt a földön, úgy fotózta a katedrálist. Csodálkoztam volna, ha a kütyüjébe nem fért volna bele egyben az épület.

A palotát sajnos csak kívülről tudtuk megtekinteni, mert késésben voltunk, ráadásul az utcáig állt a sor a pénztárnál.

Azt néztük, hogy sokan béreltek konflist is, pedig -10 fokban nem volt épp nyerő azon várost nézni. Még a lovakon is fülvédő volt.

Aztán jött a szokásos női probléma. Pisilni kell. :D A srácok a fejüket fogták, végül elindultunk a legközelebbi Meki felé. Megállapítottam, hogy hál istennek taposós wc-jük nincs, viszont jó, hogy hoztam otthonról toalettpapírt, mert az nem volt bent. Jó magyar szokás szerint kicseleztük a rendszert, mikor jött ki valaki szépen beosontunk, mert ugye kódunk nem volt a mosdóhoz.

Közben a főnököm kisfia megéhezett. Elég murisan nézhettünk ki, ahogy 7 felnőtt körbeállja a gyereket, akit arra bíztatnak, hogy haladjon az evéssel, mert nekik is csorog a nyáluk. :) A Meki végeztével végre eljutottunk a vásárba is.

Dr. Jogerős természetesen nem vett fel pénzt, így az első bodegánál leragadtunk, ahol lecsúszott egy forralt bor, meg egy puncs is, mire talált egy automatát. Az árakról inkább nem nyilatkoznék. Csak lestem, hogy a sok kézműves cucc mellett a bóvlik is mekkora teret nyernek, ráadásul úgy, hogy 5 euro alatt szinte semmit sem lehetett kapni.

Ebben a remek csúszós, havas időben nem épp tágas helyre kellett beállnom, s erről eszembe jutott egy régi, a barátaim által mesélt gyögyszem.

Miért is jutott eszembe? Mert aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy nagy parkoló fenomén. Valószínűleg ennek az az oka, hogy türelmetlen típus vagyok. :)

Na de ne is rólam beszélgessünk, jöjjön a sztori.

Három nyomozó nekivágott a pesti utcáknak. Az egyiknek helyszínen kellett volna gyanúsítottat kihallgatni, a másik kettőnek meg házkutatni.

Két férfi és egy nő alkotta a triót. Mint tudjuk a magyar rendvédelmi szervek nem épp arról híresek, hogy a gépjármű parkjuk a legmodernebb autókból állna, de ezeknek sikerült kifogni a mindenki által nagyon utált, ám direktbe azért vásárolt kisautót, hogy könnyítsék a parkolást. Igen ám, de ebben a kicsi-kocsiban nem volt szervó. És amúgy is eléggé vacak volt az alapjárata, de hősnőnk egyik kedvenc márkája volt, így vállalta, hogy ő vezet. Megérkeznek az első címre, természetesen a panelrengeteg kellős közepén, ahol alig pár szabad hely akadt. Egyik pont a cím előtt, de oda be kellett volna tolatni. A nőszemély küzdött, küzdött, az sem zavarta, hogy az egyik emeleti ablakból remekül szórakozik rajta egy másik nő. Végül feladta. Kolléga átült, pár pillanat alatt beparkolt, de azért ők is cukkolták a csajt.

A kapucsengőt nyomogatva kiderült, hogy mosolygó hölgyhöz indulnak, belőle lesz a gyanúsított. :) Persze ezt az áldozat akkor még nem sejtette. Felérve az ügygazda közölte, hogy miért is jöttek, majd meglepve tapasztalta, hogy az aktát ugyan elhozta, de a gyanúsítás és a jegyzőkönyv a kapitányságon maradt. Gyors tanácskozás után úgy döntöttek,  hogy megkérdik a hölgyet, van-e autója. A nő rávágta,  hogy van. Ez után a házkutatós bagázs elindult útjára, a nőt pedig megkérték, hogy vigye már be a kollégát, hogy ki tudja hallgatni. :) A nő megkérdezte hova kell menni, majd bólogatott, hogy tudja, s elindultak.

A történethez tartozik, hogy az a nyomozó, akit vissza kellett vinni a kapitányságra, alig pár hónapja költözött Budapestre, így nem nagyon ismerte a várost. A kapitányság Óbudán volt, a srác akkor kezdett izgulni, mikor elhagyták a Moszkva teret is, majd mondta a nőnek, hogy szerinte nem jó irányba mennek. Ekkor a nő félreállt, s kiderült, hogy ő azt hitte Hűvösvölgybe mennek. :) Majd felhívta a férjét, akinek eképp vezette elő a helyzetet.

- Szia drágám! Egy kis segítségre lenne szükségem. Itt vagyok Hűvösvölgynél, mellettem ül a nyomozó úr, akit be kell vinnem, hogy kihallgasson. Megmondanád hogy jutok el....? :)

Cégünk szervezett egy kirándulást Bécsbe.

Annyira sok jelentkező jött össze, hogy a cég busza nem volt elég, még két buszt kellett bérelni.

Mivel korai volt az indulás, végig azon rettegtem, hogy a remek időjárás miatt le ne késsem a buszt, jöjjön időben a vonat!

A buszhoz érve, mivel népes társaságunk páratlanul volt, mellém kijelöltek egy ismeretlen kollégát útitársnak. Először majdnem infarktust kaptam, mikor egy már ránézésre sem szimpatikus hölgyemény a helyemen telefonálgatott. Miután letette, közölte, hogy ő nem itt ül, csak vár valakit. Aztán megjelent egy csinos, ránézésre is szimpatikus csajszi, akiről kiderült, hogy ő lesz az útitársam. Miss Picsa természetesen folytatta a telefonálgatást, meg a nézelődést, majd mikor újfent letette a telefont ránk meredt és fejhangon megjegyezte: "Úgy néztek rám, mintha valakinek a helyét foglalnám el!" És tényleg! :) Ketten vártunk rá, hogy kikászálódjon, nem volt egyszerű a mutatvány.

Menetközben kiderült,h. Miss P egy üléssel előttünk ül, a családja meg mögöttünk. Az út elején még próbált rendezkedni,  hogy mindenki üljön előrébb-hátrébb, végül maradt ott, ahol az ülőhelyét kijelölték.

Majd egy órás késéssel indultunk, ez alatt nem volt gatya rohasztó hőség a buszon, ám, mikor Budaörsnél megálltunk és kiderült, hogy a másik buszon egyáltalán nincs fűtés rájöttünk, hogy panaszra nincs okunk. Innen a három busz három különböző időpontban indult. Meglepetés akkor ért, mikor Győrben a városszélén ismét megálltunk. Két ember leszállt, el nem tudtuk képzelni hova mennek. Sajnos rossz hírt kaptak, így nekik vissza kellett vonatozniuk Pestre.

Iszonyatosan hideg volt, de a hangulat alakult, s egyre emelkedettebb lett, ahogy a Császárvárosba értünk.

Odaérve és buszt letéve az idegenvezető elmondta, hogy körülbelül egy órás idegenvezetést tart, majd ezt követően szabad program lesz.

Elsőül a császári palota kertjét néztük meg kívülről. Bécsben sokkal nagyobb hó volt, mint itthon.

Aztán elsétáltunk a bécsi opera elé, ahol sajnos semmit nem hallottam abból, amit tudni illene, de végül egy anekdotával gazdagabbak lettünk. Ferenc József megtiltotta, hogy a magyarok nagyobb Operaházat építsenek, mint a bécsiek, abból a támogatásból, amit az Osztrák-Magyar Monarchiától kaptunk, s mikor Magyarországra látogatott elégedetten állapította meg,  hogy hű alattvalói teljesítették óhaját, kisebb az operaházunk, mint az övék. Aztán belülről megnézve be kellett ismernie, hogy viszont sokkal szebb, így soha többet nem tette be a lábát. :)

Majd elindultunk a palota felé, az egyik sarkon nagyon megtetszett az alant látható masni.

Előre is elnézést szeretnék kérni mindenkitől, ha kissé rendszertelenebbül jelentkezem, de a karácsony előtti hajtás, ajándékvásárlás, kismillió buli miatt magam sem tudom mikor jutok gépközelbe.

Dr. Johnny hazautazott.

Úgy voltam vele, hogy mielőtt hazamegy még egy találkozót meg kéne ejteni. Persze nem is ő lett volna, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy.

Azzal kezdődött, hogy úgy terveztem családi események kapcsán összekötöm a városnézést a búcsú ebéddel, meghívom hozzánk. Meg is komponáltam neki az emailt, s lefixáltuk, hogy én nem fogok érte felutazni a fővárosba, vagy önállóan felszáll a hozzánk közlekedő vonatra, vagy pedig valaki várni fogja a pályaudvaron Bp-en. Ez utóbbi mellett döntöttünk. Tesóm férjével lebeszéltem a tutit, megírtam, hogy a főbejáratnál hol és mikor. Azért kicsit aggódtam, mikor azt írta vissza válaszul, hogy rendben, akkor a tesómat fogja keresni. Azonnal válaszoltam, hogy nem a tesómat kell keresni, hanem a férjét. Mondta, hogy jó-jó, érti már. :)

Az adott napon a vonat indulása előtt pár perccel hívom a sógort, hogy sikerült-e összeszedni-e a doktor urat. Meglepő volt a válasz, hogy ő x perce szobrozik a megbeszélt találkahelyen, de sehol egy olasznak rémlő pasi. Közben kiderült, hogy tesóm is az állomáson van. Férjura kérdezte, hogy akkor most mi legyen. Szegények össze is vesztek rajta, mert a vonat már indult volna, de tesóm nem akarta sz..ban hagyni a hazát, ha  már megígérték, ő úgy volt vele, hogy akkor még lehet várni kéne kicsit, viszont a férje, meg az öccse már felszálltak a vonatra. A kalauz a haját tépte tőlük, mert a jegy tesóm kezében volt, a telefon a férjénél, s az olasz vendég sehol.

Végül tesóm maradt az állomáson. Én meg ugye hiába hívtam dr. Johnnyt, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy nemzetközi hívást nem tudok kezdeményezni a telón. Közben kaptam tőle egy sms-t, hogy ő a vonaton ül, de a családomat nem látja. Na, mondom ez így vicces lesz. Megírtam neki, hogy már pedig a családom is a vonaton van. Közben hívtam sógit, hogy keressen egy jellegzetesen olasznak rémlő pasit. Meg is lett... De majd 20 p-ig olaszul telefonálgatott valahova. Természetesen a szervezés eme fejetlensége miatt esélyem se volt időben leérni eléjük a vasútállomásra. Főleg, hogy közben tesómat is tájékoztatni kellett a fejleményekről. Szegény jöhetett egy fél órával későbbi vonattal. :)

Nos, a srácok elballagtak anyuékhoz, én oda, aztán együtt ki a tesóm elé. :) Dr. Johnny nem igazán értette, hogy miért nem együtt jöttek a házastársak, mint ahogy azt a kérdést se (nem akarta megérteni?!), hogy ő hogyan került a vonatra a megbeszélt hely helyett...

Elindultunk hát városnézésre, miután mindenkit összeszedtünk. dr. Johnny hozott fotóapparátot is, mondtam neki, hogy azt tegyük a hátizsákomba, úgyis viszem a szótáraimat. Drága kutyánk annyira megörült tesómnak, hogy a fehér kabátra ugrott és a farmeren hagyott egy praclinyomot. Tesómnak már akkora volt a feje, hogy attól féltem felrobban. :) Városnézés hagyományos módon történt, séta a belvárosban, a Duna-parton, műemlékek mutogatása. Dr. Johnny a felét se értette. :) Aztán a főtéren található Jurtába ültünk be forralt borozni. Johnny sose ivott még ilyet, feléjük nem szokás, s nem is nagyon ízlett neki. Hazaérve kitettem Johnny gépét, memóriakártyáját és az elemeit az előszoba asztalra.

Anyu fenséges ünnepi vacsorát rittyentett. Sütik, ajándékozás, sok beszélgetés, megjött a legjobb barátom is, majd tesómék kitalálták, hogy akkor a fél óra múlva induló vonattal hazamennek. Lázas készülődés, kaja bepakolás stb.

Johnny is úgy döntött, hogy nem jön már vissza velünk a városba, felmegy Pestre tesómékkal. A vasútra kiérve hívnak otthonról, hogy egy memóriakártya és pár elem az asztalon maradt, kié?! Vááá, mondom Johnnyé. Kérdeztem, hogy visszamenjek-e érte, vagy mi legyen? Ő lazán kezelte a dolgot, hogy akkor majd másnap valaki odaadja neki.

Osztottunk, szoroztunk, végül a másik tesóm vőlegénye vállalta, hogy elviszi.

Itt vége is lehetne a történetnek, de nem lett.

Mivel fiatalabb hugom tanult olaszul, úgy döntöttek, hogy írnak neki egy sms-t kiszótárazták, hogy pályaudvar főbejárat stb. A vőlegény ott állt a megbeszélt helyen a megbeszélt időben (micsoda kísérteties hasonlóság az előző nap reggeli történéssel...), ám dr. Johnny sehol se volt, de küldött egy olasz nyelvű sms-t. A srác kihámozta belőle, hogy valami kávézóban van, s végül csak meglelte hősünket, aki épp egy dekoratív hölgy társaságában fogyasztott egy feketét....

Memóriakártya visszakerült, 2 nap múlva dr. Johnny hazarepült, emailt írt, hogy márciusban újra Magyarországon lesz. Akarom?! :D

Álljon itt egy újabb remek szeletke...

Példának okáért vegyünk két fegyveres testületet.

Az egyik testület tagjai adatgyűjtés és házkutatás címén kimennek a megadott címre. Nyomják a csengőt, süket anyu fel is veszi a kaputelefont, majd elmondják neki, hogy ők Kiss Gizikét keresik, aki az Akármilyen Kft. ügyvezetője. Anyu közli, hogy Gizike a lánya, de épp nem tartózkodik otthon. A srácok elmondják, hogy házkutatási határozattal jöttek, lesz kedves a drága mama beengedni őket. Anyu nem mindent ért kristálytisztán, de a kertbe beengedi a kukás mellényes-pisztolyos fazonokat. Azok téblábolnak a kertben, míg Gizella haza nem ér... Ugyanis anyu a házba már nem engedte be őket...

Néhány perc telik el így, édes semmit tevéssel, mikor is nínózva megérkeznek a kerület járőrei. Kollégák pislognak, mikor a rend éber őrei felszólítják őket, hogy igazolják magukat. A meglepődött hivatatásosok ennek eleget is tesznek, majd kiderül a félreértés alapja.

Süket anyu felhívta Gizikét, hogy idegenek vannak a kertben, siessen haza. Süket Anyu süket lánya ebből remekül leszűrte, hogy bajság van, a kertben a betörők ólálkodnak, s kihívta rájuk a rendőröket.

A szomszédok nagy derültségére...

De minden jó, ha a vége jó, a srácok a házkutatást végrehajtották, Gizikének meg főhet a feje a hatóság félrevezetése miatt....

A netes garázdálkodásnak vannak bizonyos alapszabályai, ami nélkül az egész semmit nem ér.

Persze lehet, hogy én vagyok óvatos, néha talán túlzottan is, de kinek jó az, ha pofára esik?

Már pedig, ha regisztrálok egy netes oldalon, van rá esély, hogy boldog-boldogtalan megtalál. Főleg, ha vagyok olyan hülye, hogy ezt megteszem úgy, hogy a saját nevemen regisztrálok. Vagy épp a munkáltatóm nagy örömére a munkahelyi címemről. Például az állami cégek és a bankok kifejezetten szeretik, ha a munkavállaló/ügyintéző a saját neve alatt regisztrál.

Vegyünk példának okáért egy Bankot. Így nagybetűvel, jelezve, hogy ez lehet bármelyik, a magyar piacon jelenlévő Bank. S ennél a banknál épp úgy, mint mondjuk bármelyik másiknál a munkavállaló mailcíme megegyezik a nevével és a @akármilyenbank.hu-val, vagy com-mal. Ha maradunk a példánknál, ami jelen esetben nem egy országos hálózatú bank, akkor nem nehéz kideríteni, hogy adott banknak az ország egy speciális régiójában van érdekeltsége, ergo szűkíti a megtalálási lehetőséget. Ha vagyok annyira buta, hogy nem épp kedves dolgokat írok az adott webes felületre, nem kell hozzá nyomozónak lenni, hogy hamar megtaláljanak.

Adva van az email cím. Az ember beütögeti néhány helyre és kész is a személyiségrajz. Mindjárt kiderül a közösségi oldalon rólam, hogy az ország mely részében laknak a barátaim, s ha tovább kutakodunk simán megállapítják, hogy a férjemet hogy hívják és hány gyerekem van, mikor van a szülinapom, mi érdekel, és ha annyira sok eszem van, hogy bárki számára látható a telefonszámom és a címem, már nincs is miért csodálkozni azon, hogy boldog-boldogtalan zaklat.

Persze ahhoz, hogy bárki is zaklasson,  mondjuk arra kell vetemednem, hogy megrágalmazom némi valótlan dologgal.

Egy, a számomra roppantul érdekes dolog formájában.

Nézzük a szigorú tényeket. Baj van a párkapcsolatommal. Oké, eljutok oda, hogy tenni akarok valamit, de hogy jut eszembe valaki olyannak írni, akit egyáltalán nem is ismerek, nem is ismerhetek, mert több száz kilométer választ el minket egymástól? Igen hamar kideríthető, hogy nincs közünk egymáshoz. Se a páromnak hozzá, se az illetőnek a páromhoz. Persze tudom, a zöld szemű szörnyeteg nem válogat, mindenki gyanús, még az is gyanús, aki nem gyanús. Ám ahhoz, hogy sikerüljön rendbe tenni a kapcsolatomat, nem árt, ha az ember lánya/fia körültekintően jár el, s meggyőződik valami úton-módon a valósnak vélt igazáról. S ilyenkor muszáj tartani némi önvizsgálatot, hogy vajon mi vezetett odáig, hogy a párom megcsal/megcsalt/megcsalni készül. /bármely elem tetszőlegesen helyettesíthető/

A hiba, igen kedves olvasó a hiba benned van. Meg bennem, meg a másikban. Épp ezért nehéz, sőt talán a legnehezebb beismerni, s belátni. S van olyan, hogy hiába teszek meg bármit, a másikat már nem fogom tudni visszaszerezni. Akkor sem, ha száz és száz közös bajt, örömet átéltünk anno együtt.

Néha tudomásul kell venni, hogy elfogynak az érzelmek, a tartalékok, s van, amit nem lehet visszacsinálni, bármennyire is szeretnénk. Nem azt mondom, hogy meg se próbáljuk, ám, ha megpróbáltuk, lássuk be, ha  nem megy. S engedjük a másikat boldognak lenni. Hogy aztán, a sebek begyógyultával mi is azok lehessünk.

Úgyhogy Szilvia, ha már baj van, előbb gondolkodj, aztán cselekedj! S fel a fejjel, lesz ez még jobb is!

Tulajdonképpen sajnálom azokat az embereket, akik a nagy virtuális szabadságban csak a szabadságot látják, annak veszélyeit nem, s álljon itt ezért a tanmese.

Egyik reggel békésen ücsörgök a konyhában és épp azt ecsetelem a kollégának, hogy annyira fáradt vagyok, hogy már marhaságokat csinálok.

Erre bejön egy másik kolléga is, aki odahajol, lenyom nekem két puszit, majd elindul az asztal túlvégén ülő kollégához, akivel kezet fog, majd neki is le akar nyomni két puszit. :D

A másik tágra nyílt szemekkel közli, hogy "húú vazz, de szőrös vagy!" Erre hősünk, mint aki álmából riad, megrázza a fejét és azt mondja, "ha nem szólsz, simán kapsz két puszit, holott neked nem is akartam adni, csak Berillnek".

Nos, ennyit tesz a fáradtság :D

Csak két rövid szösszenet az általam legutóbb látott filmekből:

1) Terhes társaság

https://www.youtube.com/watch?v=ucc55hdc2SU

Ehhez annyit fűznék még hozzá, hogy szerintem a legjobb rész az volt benne, mikor a Robert Downey Jr-ra bízzák a két gyereket, ő meg nem tud velük mit kezdeni. :) Aki látta, tudja miről beszélek, aki meg nem, az előtt nem lőném le a poént.

2) A tetovált lány

http://port.hu/a_tetovalt_lany_man_som_hatar_kvinnorthe_girl_with_the_dragon_tattoo/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=109070

Szerintem az egyik legjobb mostani thriller. Az élvezeti értékből az sem von, hogy svéd-dán-német kooprodukció, s feliratos.

Kapható könyvben is, melynek világsikerét sajnos az alkotó már nem élhette meg. http://index.hu/kultur/klassz/2010/07/11/stieg_larsson/

3) A lány, aki a tűzzel játszik

http://port.hu/a_lany,_aki_a_tuzzel_jatszik_flickan_som_lekte_med_eldenthe_girl_who_played_with_fire/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=110128&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Ebben a főhős ismét kemény próbákat áll ki, de sajnos a végét nem tudtam kellő komolysággal venni, mert Ördögtündérrel megállapítottuk, hogy megelevenedett az Addams family svéd kiadásban :D

Remélem látni fogom A kártyavár összedől c. alkotást isezek után, mert érdekel, hogy vajon mi lesz Lisbeth Salanderrel. http://ingyenfilmek.eu/?p=11023

A végére ismét egy üdítő vígjátékot hagytam:

4) Pancser police

https://www.youtube.com/watch?v=Eev5JqeqZjQ&NR=1&feature=fvwp

Hadd ne mondjam, hogy ez is kemény film, nagyon sokat röhögtem rajta. "Páva vagyok, engedjetek repülni!" :)

Ismét egy gyöngyszem.

Az ember lánya nem mindig válogathatja meg hova ül le. Nekem sikerült két csinos 19-20 környéki kiscsaj mellé. Egyikük fekete hosszú hajú, nem vékony, nem molett, de azért nem épp formás, ám szép arcú, míg másikuk szőke, hosszú hajú, közel tökéletes alkatú, amit testre feszülős (régen latex nacinak hívták, most fogalmam sincs) nadrágban, szűk fekete felsőben, nyakában kiló gyönggyel és aranynak rémlő bizsuval, karján csörömpölős, merev karkötőkkel (azt hiszem 13 éves lehettem, mikor ez utoljára divat volt).

Próbáltam csukott szemmel elvonatkoztatni a világtól, de néha már közel voltam  hozzá, hogy hangosan felnyerítek.

Lévén, hogy "Anett" először is azt ecsetelte fekete "Klaunak", hogy nehézségekbe fog ütközni a kézfogás esti randipartnerével, mivel elszámította magát, mert a lakk nem száradt meg a körmén, s valamibe bele is akadt, tisztára el van kenődve.

Szerintem a srácok pont nem ezt fogják rajta nézegetni, de mindegy.

Aztán jött Klau, hogy tegnap este mennyire be volt nyomva. És hogy milyen kellemetlen volt, hogy ballagott egyedül haza a nagy buliból, mikor is utolért két srácot. Az egyik meg jó hangosan a nevét emlegetve köszönt. Ő meg kb. 5 p közös séta után rácsodálkozott, hogy "jé, te a Kovács Pistike vagy?!" :) Majd lejmolt néhány cigarettát tőlük.

Ismét Anett jött, aki elmondta, hogy olyan ciki volt, hogy pár nappal ezelőtt nekiment egy villamosnak. Önkritika birtokában vihogva közölte, "nem láttam a másiktól, hogy ez is ott áll!"

S ezt még megfejelte azzal, hogy elmesélte, ő bizony tegnap este hirtelen felindultságból letörölte a telefonjáról az összes zeneszámot, majd 11 és hajnal 2 között azzal foglalatoskodott, hogy azokat visszatöltse...

- no comment -

Hát ezért szeretek vonatozni....

Képzeljétek el, annyira jól sikerült az osztálytalálkozó, hogy el sem tudom mondani!!! :D

Igaz, végül nem is voltunk annyian, mint ahányan jelezték, de a kemény mag megint ott maradt.

De kezdjük az elején.

Az étterembe nagyon hamar odaért mindenki. A társaság cseverészett, középiskolai történeteket emlegetett, majd jött a vacsora. Ezer hála és köszönet a felszolgálásért az étterem személyzetének és a szakácsnak! :D Eleinte mindenki attól tartott, hogy nem ismerjük meg egymást, aztán kiderült, hogy senki nem öregedett semmit. :)

A főétkek után mesélés következett, jó volt, mert az étteremben csak mi voltunk, így senki nem volt szégyellős, elmondta mi történt vele. Sajnos van rossz hír is, egyik leányzónak nagyon beteg a kisfia.Az oszfiő is anekdotázott, nagyon jól érezte magát, mert ahhoz képest, hogy korána akart hazamenni, elég későre sikeredett. Az oszály sármőre karácsonyra várja a kislányát, s olyan kiegyensúlyozott, hogy ilyennek ritkán látni embereket. Sőt! Nagyjából az osztály nagy részéről elmondható, hogy kiegyensúlyozott és boldog még úgy is, hogy esetleg elvált, vagy még meg sem nősült, nem ment férjhez és nincs gyereke. Nem hiába mondom mindig, hogy a belső béke a boldogság kulcsa. :) Sajnos a fotós élményektől meg kell, hogy fosszalak titeket. Hiába no, az adatvédelem. :))

A desszert után kezdett szétszéledni a társaság. Végül szokás szerint a kemény mag maradt. Aztán már csak éppen páran felmentünk az egyik sráchoz, aki már középiskolában is festegetett. Sajnos a nekem tetsző képet nem akarja eladni.:(

Remek házigazdához illően volt rágcsa, vacsora (mert én hajnali 3 felé megéheztem), valamint ír whiskylikőr. Epres. Borzasztó ízű :) Nagyon jól szórakoztunk, s a srác felemlegette, hogy emlékszik az első napjára az iskolában. Ő harmadikban jött, így csak két évet járt velünk. S azt mondta, hogy én mentem oda hozzá azzal, hogy bemutatkoznék, mint az osztály bohóca.

Ezt tegnap megint megkaptam. Az egyik fotón a leányzó kapott szamárfület, kíváncsi leszek mit szól hozzá, ha meglátja a képet. Hihi... Aztán felpróbáltam a festő srác viking sapkáját is. Remekül állt.

Kár, hogy csak 5 évente találkozunk. :(

És íme egy újabb hivatásos gyöngyszem:

A fenti, kimondhatatlan nevű emberkét (akit persze még véletlenül se így hívnak) nagyon szerették volna elkapni a nyomozók, mert egy adott ügyben gyanúsítottként akarták kihallgatni.

Ruthbayerhurn megneszelte a dolgot és valószínűleg illa berek, nádak erek már el is hagyta az országot. Ám a nyomozók kitartó munkájának köszönhetően volt rá esély, hogy mégis előkerül emberünk, s nem is akárhol!

Fülest kaptak a nyomozók, hogy Ruthbayerhurn felbukkan az egyik kapitányságon. Több napnyi figyelés után úgy nézett ki, hogy be is érik a munka gyümölcse, mert az adott típusú gépjármű egyszer csak felbukkant az egyik kapitányság parkolójában, hely híján a mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyen állt meg. A nyomozók sötétített autójukkal megálltak a parkolóval szemben, ha kijönne a keresett férfi, akkor elállják az útját, úgy, hogy ne tudjon kiállni. Telt-múlt az idő, s egyszer csak emberünk beszállt az autójába, majd ki akart tolatni, mikor is a nyomozók ráálltak, majd teljes harcidíszben kipattantak a kocsiból és igazoltatni akarták Ruthbayerhurnt. Az igazoltatás a következőképp nézett ki:

- Szépen lassan szálljon ki a kocsiból, közben készítse elő az igazolványait!

Ruthbayerhurn engedelmeskedett a felszólításnak, csak annyi bökkenő volt, hogy már kiszálláskor közölte, bizony nála nincs egy darab igazolvány sem.

A nyomozók megkérdezték, hogy miért nincs?! Ruthbayerhurn közölte, hogy az igazolványait a kapitányság épületében hagyta. A nyomozók már a szemöldöküket vonogatták, Ruthbayerhurn meg azt hitte, hogy a mozgássérült parkoló miatt van az egész.

Meg is jegyezte a fiúknak, hogy ha ez az oka annak, hogy nem hagyták őt kiállni a parkolóból, akkor hívjanak egy közterületest, jelentsék fel, csak ne szórakozzanak már egymással, mert neki dolga van. Ott a rendszám, a kocsi az övé, aztán viszlát.

A nyomozók még egyszer megkérdezték ki ő, mire Ruthbayerhurn érthetően elmondta: Kovács Pistike vagyok, nem igaz, hogy nem ismertek meg, itt dolgozom én is, ráadásul azon a szinten, ahol ti, az igazolványom meg fent van az asztalomon.

A nyomozók szeme kikerekedett, majd habogva közölték, hogy bocsi, de ők csak parancsot teljesítettek. :) És még rátettek egy lapáttal, hogy bizony ők tudták, hogy Kovács Pistike nem is azonos Ruthbayerhurnnal.... :)

A történeti hűség kedvéért meg kell említenem, hogy mi lett Szimpatikus pasival.

A nyakamat mertem volna rátenni, hogy nem fog válaszolni a nem épp kedves hangúra sikeredett emailemre. Óriásit tévedtem! Pár nap múlva kaptam egy emailt, a lényege az volt, hogy sajnálja, hogy csak így eltűnt és hogy nem miattam nem találkoztunk, mert én semmi olyat nem tettem, mondtam, ami ezt indokolta volna, hanem ő döntött így. Azt is megkérdezte, hogy mivel bántott meg, mert bármi is az, nagyon sajnálja, nem állt szándékában.

Ettől persze nem lettem okosabb, úgyhogy kapott egy hosszabb levelet, melyben kifejtettem neki a miérteket. És feltettem néhány nagy kérdést. Erre is jött válasz, sőt, felhívott telefonon! Majd egy fél órát beszéltünk, aminek az volt a lényege, hogy az ellenem elkövetett merényletről nem is tudott. Őszinte megdöbbenéssel a hangjában fejezte ki sajnálatát és nem tetszését. Nos, én sem kerteltem, elmondtam mit gondolok a kapcsolatáról, meg úgy amúgy is. S kértem, hogy mielőbb jelentkezzen.

Ez meg is történt. Megbeszéltünk egy találkozót. Valahogy sejtettem, hogy válaszokat nem fogok kapni, de kíváncsian vártam.

El is jött a nap, figyelmes volt, kedves, s szerintem kb. 6 km-t sétáltunk. Közben persze egy csomó mindenre nem tudott (nem akart?!) válaszolni. Én megkérdeztem tőle, hogy mit jelentek neki, hova tesz az életében, milyen szerepem van? Azt mondta csupa nehezet kérdezek. Mondtam neki, hogy én mindig nehezet kérdezek, de ne terelje el a témát, várom a válaszát. Persze csak nem kaptam meg. Inkább visszakérdezett, hogy nekem ő mit jelent? Nem tudom mire számított, de közöltem vele, hogy nekem erre meg van a válaszom, gondolja végig, akarja-e hallani.

Egy darabig minden másról beszélgettünk, majd mondtam neki, hogy én mindenképp el fogom mondani, amit gondolok, érzek. Elmondtam neki, hogy fontos nekem, hogy egyre közelebb érzem magamhoz, hogy egy csomó dologért tudok lelkesedni, de az emberek esetében ez csak akkor jó, ha nem illúziókat kergetek... És éppen ezért talán megérti, hogy sérülni semmiképp sem szeretnék.

Azt válaszolta, hogy erről még beszélünk, s hogy keresni fog...

Legyen úgy! Jobb a biztos kikosarazás is, mint a hiú remények.

Néhány szóban szeretném ismertetni az ehhez fűződő nem épp pozitív tapasztalatimat.

Valahogy úgy alakult a dolog, hogy az egyik volt osztálytársammal minden 5. évben kettőnkre hárul a szervezés. Ez egyrészt jó is, mert így biztos, hogy olyan napra tesszük, ami mindkettőnknek megfelel, ám másrészt hideglelést kapok az emberek nem törődömségétől.

Egyrészt hiába küldesz köremailt, netes portálon üzenetet, egyesek arra sem veszik a fáradtságot, hogy akár két sort is visszaírjanak. Mások a telefont sem veszik fel.

Aki mégis, az megkérdi, hogy minek ilyen sűrűn szervezni?! Vagy épp közli, hogy mivel az elmúlt évek alatt senki sem hívta fel őt, meg mindenki csak kölcsönkér, így ő nem kíváncsi senkire. De azért persze örül, hogy felhívtam...

Persze, tudom én, hogy nem voltunk kevesen, meg mindenkinek családja van, meg ilyenek, de azért egy gombnyomás a válaszra és két szó: nem megyek, vagy épp részleteket küldjétek! szerintem bele kéne, hogy férjen az ember életébe.

Ha nem, hát nem...

Ettől függetlenül kíváncsian várom, hogy fog sikerülni az este. Majd írok róla! A szívemnek kedves emberek közül csak a volt padtársam nem jön, sajnos éppen vizsgázni fog.

Nos... a többit később! :D

Az alant leírt esetek megtörténtek.

A barátaim mesélték, hogy van egy nyomozó kollégájuk, aki jó nagy hangú, igazi tenyeres, talpas paraszt gyerek, roppant jó étvággyal. Kellően harsány, sokan simán bunkónak titulálják, nem rossz indulatú pedig, csak hát van egy stílusa. Emberünk szeret vadászni, s utána olyan kajákat rittyent, hogy mindenki megnyalja a 10 ujját. Nos, a srácok úgy gondolták, hogy a nagy vadászt megviccelik. :) Igazolványába, a képére ráragasztották egy vaddisznó fényképét, és várták a hatást. Ám hiába. Hetekig semmi sem történt, pedig többször is voltak intézkedni, de mindig valaki más mutogatta az igazolványát és igazolta magát. Aztán egyik hétvégét követően megy be a srác a munkahelyére, ahol nevetve meséli, hogy megállították őt a kollégák, akikkel közölte, hogy ő is az, s bizonyítékként elővette a flekóját. Majd szépen kinyitva odatolta a fiúknak, akik a röhögéstől egy darabig meg sem tudtak szólalni, ő meg még kontrázott is. "Mit csináljak srácok, ha egyszer így nézek ki?!" Mondták neki, hogy ez igazán dizájnos, s akkor látta, hogy a képe helyén egy vaddisznó virít. :)

S álljon itt még egy remekbe szabott intézkedés.

Az összehangolt házkutatásos akciót megelőzően az eljárás vezetőnél egyik magyar popcsillag volt, a lányok kedvence, amolyan nyálas fickó. Slágere, mármint, ha slágernek lehet nevezni egy nyáltól csöpögő zenét, jó, ha egy volt.

A kolléganő nem tudta, hogy a srácnál a celeb gyerek van, átment valamit megkérdezni. A Celeb egy jó nagy mosoly kíséretében ráköszön. Kolléganő csodálkozik. A kihallgatás közben átmegy hozzá a kolléga, s megkérdi honnan ismeri. A kollegina visszakérdez, miért, ki ez?!  Megtudja. Gondol egyet, visszamegy, már csak megnézi magának. Úgy is lett. Odaát megint rámosolyog az alany. Kihallgatás végeztével a kolléga már nem bírja ki, s megjegyzi a kolleginának. "Tuti ott csápoltál az első sorban a táborában, onnan ismer!"

De ne térjünk el a tárgytól. Szóval jön az akció.

A hajnali órák mindenkin nyomot hagynak. Van aki a békésen bámészkodó állampolgárt küldi el az anyjába, hogy ne nézzen, van aki nem tud kommunikálni a háziakkal. A sokadik címen nyílik a távirányítású kovácsoltvas kapu, s egy nénike ballagna rajta kifelé kezében két cekkerrel. Az eljárás vezető megállítja, bőszen érdeklődve a háziakról. Néni közli, hogy igen, itt laknak, ő épp az unokáknak indult bevásárolni. Szép felszólítás, hogy akkor velük kéne jönnie, illetve odaszólni a másik lakrészbe, hogy a nyomozók mennek, de a néni hajthatatlan, ő a boltba akar menni. Közben előkerül két kutya is. Hál istennek nem a vérmesebb fajtából. Néni közli, hogy már pedig ő most elmegy a boltba. Tőle a nyomozók ott maradhatnak, de ha a kapu becsukódik, nem fognak tudni kimenni.

Végül megoldódik a probléma, előkerül a házigazda. A helyszín végeztével a kocsiban elemzik a helyzetet. Oltári röhögés azt elképzelve, hogy a kapu becsukódik, s a nyomozók ott állnak az udvaron a két kutya által őrizve. A kollegina addig röhög, míg torkán akad a rágógumi. Nem gyengén, se le, se fel. Köhögtetik, itatják, de a szorító érzés mellkas tájékon csak bent reked. :D

A feszültségoldásra mindenkinek különböző módszerei vannak. Az eljárás vezető például a kb. 10 fokos, fűtetlen irodában nekiállt az előző nap kihallgatott sztárocska világszámát énekelni az eljárás alá vont előtt. Az se bírta sokáig röhögés nélkül. Aztán már csak a jegyzőkönyv írás és egyéb nyalánkságok voltak hátra, a korán keléstől az egész bagázs kellően fáradt, s mindenki csak poénkodott. Az egyik srác addig röhögtette a társaságot, hogy amikor az egyik kolléga ivott, már nem volt visszaút, nem akart megfulladni, így hátra fordulva kiköpte a szájából a vizet. Csak épp azt nem nézte meg, hogy van-e ott valaki. A kolléganő kabátján csak úgy folyt le a víz...

Még mielőtt a címben megjelölt témára térnék, muszáj vagyok idetenni "anyut", aki a hideg idő ellenére az alábbi összeállításban volt képes Nagyfaluban sétálni. Mondjuk a prímet az a csávó viszi, aki bermuda-póló összeállításban állt a kb. 5 fokban a buszmegállóban.

És jöjjön Orális Dia.

Tini Nindzsa az egyik nap szeretett volna telefonon megkeresni egy emberkét. Mivel csak alig pár dolgot tudott róla, a mindent tudó Google-hoz fordult. És lőn. Kidobta a névre, hogy Orális Dia, telefonszám.... Szótlannal neki álltak poénkodni, hogy felhívják és kérnek időpontot Tb támogatott fújatásra. Addig-addig hülyültek, hogy kitalálták megszívatják a kollégákat. Többnek odaadták a lapon talált számot, hozzátéve, hogy ők már kaptak időpontot. Aztán az egyik jó képességű úgy döntött, hogy ő is kér időpontot. Szájába rágták, hogy Diát kell keresni. :D

Telefonál, mondja, hogy Diát keresi. A nő csodálkozik. Majd kis habozás után közli, hogy itt semmilyen Dia nem dolgozik. De ha időpont kell, kapcsolja a kolléganőt. :) A srác vár, kapcsolnak. Egy kellemes női hang közli: "Tessék, orális diagnosztikai központ. Milyen vizsgálatra szeretne időpontot kérni?" :D

A pihenés során Á barátommal ellátogattunk a balatonedericsi Afrika Múzeumba. http://afrika-muzeum.internettudakozo.hu/

A belépő borsos, az eső szakadt, állat alig volt kint, a múzeum maga pedig nem túl nagy. Ettől függetlenül azért sok szép dolog van összegyűjtve benne. Nem terveztem hosszú történetet írni, csak ízelítőt adni a múzeumból.

Először álljon itt néhány őzike.

A házban nagyon sok relikvia és vadásztrófea volt, ebből is iderakok néhányat ízelítőnek.

Álljon itt mindjárt egy oroszlán bőre. Néhány agyar, s hátul kiszúrhattok egy krokodilt is, ha elég figyelmesek vagytok.:D

A következő képen láthattok egy elefánt lábat, leopárdot, egy törzsi díszt, egy majmot. Az egész házra jellemző volt, hogy minden helyiségben a bútorok és a különböző használati tárgyakon kívül trófeák és kitömött állatok is el voltak helyezve.

Végül pedig álljon itt egy jávor antilop. Ő volt olyan bátor,  hogy a jeges szél és eső ellenére is peckesen sétált kint.

Jöjjön, ami még kimaradt:

3) Netes pasi

Sokszor megfogadtam már, hogy a világhálót mellőzöm az ismerkedés terén, de nem mindig sikerül. Ráakadtam egy kedves, szimpatikus fiatalemberre.

A helyesírása kifogástalan, humora oké, hangja szimpatikus. Küldött fényképet is, még arra is azt mondtam, hogy bár kép alapján nem épp az esetem, de lehet csak nem jó róla a kép. Kiderült a beszélgetések alkalmával, hogy sok közös van bennünk.

Ott már gyanút fogtam, mikor megírtam neki, hogy megyek csavarogni. Mire ő: "Engedélyt adtam rá?!" Ezt a témakört egy db-ig emésztettem. Persze mondta, hogy csak provokálni akart és viccelt... Cöcö.. Minden humornak van alapja...

Aztán jött az, hogy tudod, én csak márkás ruhában járok és az átlagtól jobban élek. És kit érdekel?! Nálam nem ez az értékmérő.

Mindegy. Lebeszéltünk egy talit. Közölte, hogy másfél órát szán rám. Hm... Randi délelőtt, mert ő este megy dolgozni. És ne várjak virágot, mert azt nem hoz. Jó, nem várom el, de minek ezt még közölni is?!

A talin megjegyzi, hogy a fényképeim alapján egy szolid lányt várt, én meg elég vagány csajnak tűnök. Na bumm...

Élőben igazán nem nyerte el a tetszésemet. Az i-re az tette fel a pontot, mikor elmesélte, hogy egy kertes házban egyedül lakik. Én viccesen megjegyeztem neki, hogy akkor van mit csinálnia, a házimunkán, sütés-főzésen kívül még ott a kert is. Mire ő: én takarítani is riktán szoktam, vasalni, főzni, mosni egyáltalán nem tudok (vártam, hogy bejelenti, hogy van bejárónője). Kérdem, akkor ezt ki csinálja? Ő: Hát tudod, minden héten egyszer feljön vidékről (cirka 100 km-ről) az anyukám, vagy a nagymamám és ők mindent megcsinálnak nekem.

Csoda, hogy ennyi elég volt belőle? :))

Néhány szóban összefoglalnám a közelmúltban lezajlott buli főbb eseményeit. :D

Azzal kezdődött, hogy a pihenés alatt meglepve olvastam a céges emailek közt, hogy a főnök x napon vár az irodájában. Persze a mail további sorai közt megtalálható volt, hogy miért is szeretné, ha megjelennék. Sajnos ki kellett ábrándítanom, hogy nem fogok tudni segíteni a buli szervezésében, mert épp az egész év fáradalmait pihenem ki. :) Ezek után visszaírt, hogy ki engedett el?! És hogy már másodszor húzom ki magam alóla. :) Hát no comment.

Szóval mire a pihenésből visszatértem már nem volt tennivalóm ezen a téren. A bulit megelőző két órás értekezletnek voltak érdekes momentumai. A nagyfőnökök közvetlen stílusban taglalták a céget érintő változásokat, s lehetőséget adtak az interaktív kommunikációra, párbeszéd formájában. Kisfőni természetesen jelezte, hogy ne akarjunk kérdezni, mert baj lesz, de a vezetőség hamar levágta és leintették Főnit. :) Ezek után nem mondhatnám, hogy záporoztak a kérdések, de többnyire értelmes formában, sokunkat érintő problémákra kaptunk értelmi választ. Egy kivételével. Az egyik osztály nem épp eszéről híres egyede illendően bemutatkozott és feltette az alábbi lényegretörő kérdést: "Hogyan lehet megoldani, hogy a véradás utáni szabik mielőbb kiadásra kerüljenek, mert ugye mindenki szeretne hosszú hétvégéket, melyeket a családjával töltene?!" A vezetőség majdnem harsány kacajban tört ki, bár a Nagyfőnöknek sikerült megmosolyognia, s mondta, hogy a kérdés jogos, de talán ez nem az ő hatásköre. :))

Az értekezlet végeztével sokan leléptek. A mi osztályunk az irodákba vonult alapozni. Nekem két pálesszal olyan jól sikerült, hogy mehettem is vissza az étkezőbe gyorsan két zsíroskenyérért, nehogy idő előtt összeakadjon a nyelvem.:)

Hódító hazament, Whiskys, Benő, Szótlan, G. Hunter, Gianni, Tini, Kölyök szintén. Sparrow nem akart sokáig maradni, mondván, ha ő bulizik, abból csak baj van, ám majdnem a végéig kitartott. Roptunk is egy jót.

Én megtáncoltattam Kisfőnököt, meg az osztályvezetőmet (legyen mondjuk Nagy Medve) is. Az elmúlt időszak alatt egyikkel sem táncoltam sose, pedig nem nettó két napja dolgozunk együtt. Remek hangulatban ugra-bugráltunk. Táncoltam Grabovszkyval, Testőrrel, meg két másik ifjú titánnal is.

Hídember egész este Legolánnyal mászkált, gyanúsak is voltak. :) Ám nem rájuk, hanem két össze nem illő emberre sikerült az egyik kollégának rányitni. :) Az irodában a térdelj és szeress effektus zajlott. :)))

Dr. Jogerőst szinte egész este a főnökség közelében láttam. Biztos nem nyalt... Nem olyan.:D

Szegény Grétát pár napja kirúgták. A helyére felvették dr. Virágot. A fiatalember éppen befejezte az egyetemet. Nem egy kigyúrt csávó, de egész este két csajnak udvarolt. A csajokat Testőr nevezte el Ikreknek. Ugyan egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, ám mindkettő búval bélelt, vékony, nem épp üde jelenség. dr. Nebáncsvirág rosszindulatú, negatív kisugárzású, Vihorka meg mindenen csak mosolyog. Meg vihog zavarában. Ez a két csaj olyan szinte egymásra talált, hogy mindenhova együtt járnak. És láss csodát dr. Virág megtalálta velük a közös hangot. Mindkettőt megtáncoltatta. Kár, hogy nem volt nálam fényképező. Megért volna egy pár kattintást. Nebáncska és Vihorka eddig az összes céges rendezvényről fél óra után lelépett, mondván, hogy ők nem szeretnek bulizni. Ezek szerint csak a pasi hiányzott.:D Alakul a lamúúúúúúúúr.

Én ismét cédát játszottam. dr. Jogerős erősen pillogott is, hogy mindenki ismer, meg mindig más pasival ropom, mással beszélgetek. :) De legalább nagyjelenet nem volt. :D

Az utolsók közt hagytam el az objektumot, régen éreztem magam már ilyen jól egy céges buliban.

2) Csak úgy pasi

Álljon hát itt butaságom kettes példája. Egy egyszer volt, talán igaz sem volt történet formájában.

Van egy srác, akinek a tekintetétől lábremegést kapok. (mit lehet tenni, ha egyszer külsőre pont az esetem) :) Meg persze hideglelést is egyúttal. Nem egy közvetlen pasi, olyan zárkózott, hogy Szótlan is megirigyelhetné tőle. :) Vonz is, de megijeszt. Persze tipikus macsó pasi. Kb. a második alkalommal, mikor nyálcsorgatva kerülgettem, megjegyezte, hogy szívesen megdugna. Így. Semmi mellérizsa, semmi kamuduma, kész tények. Ezzel olyan szinten meglepett, hogy szóhoz se jutottam. Én, akinek mindenre van kész válasza. Aztán persze kikértem magamnak, hogy én nem olyan lány vagyok (még ha dr. Jogerős és sokan mások máshogy is gondolják), s szívesen megismerném őt közelebbről normális keretek közt. Ezzel a direktbe stílussal olyannyira meghökkentett, hogy nem tudtam felette napirendre térni. Nem mintha nem kaptam volna ilyen jellegű direkt ajánlatokat, de valahogy tőle nekem ez szokatlan volt. Vagy csak azért, hogy én bejövök neki?! Legalábbis szeretném azt hinni, hogy nem válogatás nélkül akar nőkkel dugni. Mert, ha igen, az régen rossz, akkor én sehova sem számítok. Statisztika meg végképp nem szeretnék lenni.

Csak úgy pasi aznap felhívott telefonon, miután megszerezte a számomat, hogy aludjak nála. :) Kiröhögtem. Pedig megígérte, ha felmegyek hozzá, csak beszélgetünk, nem kötelező semmi. Mondtam neki, hogy nem megyek fel, nem alszom ott és kész. Persze kiderült, hogy a társaságban felejtette a bankkártyáját, még szerencse, hogy egyáltalán meglett, s azt mindenképp vissza kellett neki juttatni. Megkértem hát egy nagyon jó barátomat, hogy vigyen el hozzá. Persze ő mindjárt mondta, hogy kitesz előtte, de nem várja meg, hogy lejöjjön a kártyáért. Én megígértettem vele, hogy ott marad. Mert nem akarok felmenni. Csak úgy pasi meglepődött, hogy nem egyedül érkeztem, de nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem megyek fel, nem fekszem le vele, nem alszom ott, kártya visszakerült és kész.

Azt hittem itt a sztori vége. Hogy mivel nemet mondtam neki, soha többet nem is áll velem szóba, mert sérti a hiúságát. Egy darabig beigazolódni látszottak a teóriáim, mert jó darabig alig köszönt. :)

Aztán egyszer megint előjött a téma. Kérdeztem tőle, hogy miért pont én?! Hiszen az ő külsejével bármennyi nőt kaphat. Az volt a válasz, hogy honnan tudom, hogy nem kap. Mondom, jó, elhiszem, hogy kap, de akkor meg főleg. Miért én?! Azt mondja, mert az első találkozásunkkor megtetszettem neki a kis rózsaszín fürdőruhámban. És még mindig csak dugásra?! Ő: "Ennyi. Kőből van a szívem. Döntsd el akarsz-e így."

Hosszú döntési folyamat következett. Olyannyira hosszú, hogy hónapokban méretik az idő. De ha három nap egy esztendő, mint a mesében, akkor már kb. a 170. esztendőt írjuk :D

Persze addig sem unatkoztam, sőt, nem is ezen a pasin agyaltam, volt nekem elég más dolgom. :)

Aztán, hogy minek hatására, azt inkább ne részletezzük, úgy döntöttem, hogy mi bajom lehet tőle? Én is akarom őt, ő is engem, érzelmek nélkül is menni fog ez... (Egyszer próbáltam érzelmek nélkül.... Inkább csak elment, mint jó volt.) De az ember az idővel bölcsebb lesz, s már nem feltétlen szükségesek az érzelmek. Úgy döntöttem játsszunk!

Lefektettük a játékszabályokat, s vártam a nagy alkalmat. Az alkalom el is jött.

Eddig mondhatjátok, hogy ez sablon történet, de amilyen az én formám, álljon itt a csavar is.

Megbeszéltük a helyet, az időt. Az maradt ki a történetből, hogy nem ketten leszünk. Először megijedtem, hogy gruppent szeretne, vagy ki tudja mit, hiszen elég népes galeri jött össze...Hajnaltájt azért fogytak az emberek, csak a zene hangereje nem halkult, s az idő múlásával egyre fáradtabb lettem. A végén 4-en maradtunk. Egyszer csak a velünk lévő csaj megkérte, hogy menjenek már át a másik szobába beszélgetni. Persze a sztorihoz tartozik, hogy a csaj egész este nyomult. Azt hitte senki nem látja, hogy időnként fogdosni próbálja és simogatja Csak úgy pasit. Én meg csak kamilláztam, hogy most akkor elviszi, megdugja a csajt, aztán jövök én?! Tudván, hogy amilyen késő van, már csak úgy tudok hazajutni, ha elvisz, ezért mindenképp a végére hagy?!

Amíg ők elvonultak, beszélgettem az ott maradt sráccal. Aztán egy idő után ő is hazament. Én meg ültem az ágy szélén, s vártam, hogy akkor most mi lesz? Menjek ki a mosdóba, s pofátlanul hallgatózzak, hogy vajon mit csinálnak a másik szobában? Először alig találtam meg a zenecuccon a hangerő gombot, aztán elmentem a mosdóba. A szoba ajtó nem volt teljesen becsukva, s hallottam, hogy beszélgetnek...

Visszamentem a szobába, s vártam. Egészen addig, míg elaludtam. Néha fel-felriadtam arra, hogy a csaj vihorászik, vagy épp arra, hogy Csak úgy pasi horkol. A csaj valamikor 6 felé lépett le...

Hát nem ilyennek képzeltem kettőnk éjszakáját. :) Viszont ez megint az én formám.

Honnan is kezdjem?

Kezdem a pihenőhellyel. Idén meglepően sokan képviseltették magukat a fiatalabb korosztályból.

Kb. a 4. napon megnéztük a moziban a http://port.hu/koveren_szep_az_elet_gordos/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=108666&i_city_id=3372&i_county_id=1&i_topic_id=2

Kövéren szép az élet c. filmet. A film roppant tanulságos és egyben szórakoztató. Ezzel egy időben fesztivál volt a városban, gondoltuk a koncertek végére csak odaérünk. Úgy is lett. Az utolsó előtti számra estünk be. Két hátulról Claudia Schiffer, előlről meg Gobbi Hilda kinézetű nagymamkorúnak rémlő banya a -10 fokos hidegben ledobta a textilt. Azaz a kabátkát, felfedve aszott csontjukat a korukhoz nem illő ruhában. Pofátlanul lefényképeztem őket.

A szőke anyu még valahogy kinézett, de a feketének olyan feje volt, hogy ugyan lehet csak 45 éves volt, de 60-nak kinézett. A zenekar hozott 10 db cd-t, ami a slágergyanús, soha többet nem hallgatom meg dalaikat tartalmazta. Banyák ott tolakodtak, hogy nekik is jusson belőle. De természetesen egyet sem kaptak. :D Viszont a koncert végeztével felkapták kabátkájukat és a tömegbe vetődtek. Mi meg fogadásokat kötöttünk, hogy valaki vajon megdugja-e őket. :D

A fürdőben idén már a német vendégek mellett megjelentek az oroszok is.

Darinka Másenykába kb. mindennap 100x belebotlottam. A csaj kora meghatározhatatlan volt, a feje elment, a teste vékony, de szép. Azt hittem a masszőrfiúk és a fürdőmester majd rákattannak, de közölték velem, hogy a csaj nem százas. Volt szerencsém tapasztalni. Lógunk békésen a szeren, mire Másenyka felröhög. Minden előzmény nélkül, senki nem szól hozzá. Ő meg röhög. Nem kuncog, nyerít. :)

Másik ilyen... Ülünk a meleg vízben. Jön egy 40-es, egész jóképű pasi, arcán átszellemült mosollyal. Szeme felragyog, mint aki régi ismerőst lát, majd beszélni kezd. Kiderül magában. :D Ismerős közel s távol sehol :D

Helyszín ugyanaz. Vízibalett a gyógytornásszal megkezdődik. Minden nap új arcok. Aznapra jutott néhány német is. A fazon 60 környéki, szellemileg épnek rémlő. Gyakorlatok kezdődnek, gyógytornász elmondja magyarul, majd németül, hogy mit kell csinálni. Hapsikám még véletlenül se. Sebaj, gyógytornász segít, majd ott hagyja. Fél perc múlva már az ellenkező irányba kalimpál, mint a másik 8 ember a medencében. Á barátom a röhögéstől majdnem belefulladt a térdig érő vízbe. Mondjuk én is közel voltam hozzá. A gyógytornász meg nem mert egyikünkre se nézni, mert kétszer neki is elcsuklott a hangja, mint ahogy a svájci miniszternek a fűszeres hús behozatalával kapcsolatos kérdésekben ( https://www.youtube.com/watch?v=nVFnGw-hnXk&translated=1 :)

A nagymedencében megfigyeltem már egy olyan igazi, hamisítatlan, nyugdíjas magyar tanárnőt. Őszesbe játszó fül alá érő haja keményre lakkozva, orrán a szemüveg, s méltóságteljesen rója a köröket úszódresszében. Kismillió hosszt. Egyik nap wc-re indultam. A wc a zuhanyzó eldugott szegletében, ám akkora helyen, hogy oda még simán befért volna vagy két tolókocsi, meg egy babakocsi. Mit ad isten, megörülök a nyitott ajtó látványának, végre nem kell sorba állni. Az ajtó félig nyitva. Mennék be, s megdöbbenve látom bent Hugyos Mancit, amint a dressz alját félrehúzva simán pisil. Háát azt hittem lehányom. Értem én, hogy lusta levetkőzni, de bakker, akkor se otthon van, hogy tárva-nyitva hagyja az ajtót. Megint összetört egy illúzió a jól szituált nyugdíjasokról! :D

a klubban szerintem mindenki rajtam fog röhögni.

De vegyük sorra a történteket. A barátnőm szerint a velem történtekről már lehetne egy brazil szappanoperát forgatni. Ja. Kb. 9.453.675 részben. :D

1) Szimpatikus pasas

A szimpatikus pasi elég fura dolgot művelt. Sok-sok email, találka után egyszer csak hopp, eltűnt. Első alkalommal naiv libaként még azt gondoltam, hogy lehet rászánja magát a döntő lépésre, s addig azért nem akar jelentkezni. Ehelyett többször is azt kaptam meg, hogy volt egy kis gond, de már elültek a viharfelhők. Nem tudom hány alkalommal játszottuk el ezt, de azt hiszem, hogy túl sok időt fecséreltem rá. Vagy én vagyok túl hirtelen. Bár, ha több hónap alatt nem sikerül eldönteni, hogy mit szeretne, meg leginkább azt, hogy kitől, akkor mégsem én vagyok túl gyors...

Legutolsó találkozásunk elég rövidre sikeredett. De láttam, hogy nagyon jól érzi magát velem, s reméltem, hogy irányomba billen a mérleg. Mondta is, hogy több időt szeretne velem tölteni. Azt is mondta, hogy mielőtt elutazom még találkoznunk kell. Nem aggódtam, addig még elég sok idő volt. Úgy váltunk el, hogy kitalálja melyik nap jó neki, s keres. Eltelt pár nap, se sms, se teló, se email, se semmi. Írtam neki egy smst, válasz nuku. 2 napra rá jött egy mail, hogy gázok voltak, meg emberundora volt, de nyugodjak meg, nem velem van/volt a baj, s biztosított róla, hogy igen, mielőtt pihenni mennék muszáj találkoznunk. Úgy döntöttem, hogy ezek után már nem hívom, majd jelentkezik, ha akar valamit. Eltelt egy nap, kettő.... s egyszer csak el kellett utaznom.

Gondoltam kicsit azért nem árt megviccelni, így küldettem neki egy vicces üzenetet. S mikor a barátnőm közölte, hogy elküldte, írtam neki egy sms-t, hogy tudomásom van róla, hogy küldtek neki valamit. Jött a válasz, hogy átvágtam, nem kapott semmit. Teló a barátnőmnek, kiderült, hogy sajnos nem sikerült kézbesíteni.... Na mondom, ez is csak velem fordulhat elő... Elutazás előtt azért csak eljutott hozzá a küldeményem. Válaszolt is néhány vicces gondolatot, de éreztem belőle, hogy valami nem okés.

És akkor beütött a crach. Pár nap múlva olyan üzenetet kaptam, hogy magam is megdöbbentem. Persze sejtettem, hogy lesz ilyen pillanat, bár nem gondoltam volna, hogy pont most fog bekövetkezni. Nem részletezném, mivel még koránt sincs vége a dolognak. Aztán persze lehet hogy egyszer a teljes sztorit leírom. Legyen elég annyi, hogy a helyzetet elemezve rá kellett döbbennem, hogy nekem ezek után nincs mondanivalóm sem egyik, sem másik félnek. Teltek a napok, vártam, hogy a pasi jelentkezik, hiszen mégis illett volna megmagyarázni a félre nem érthető helyzetet, de nem történt semmi. Egy napig, egy hétig, kettőig, s lassan már eltelik egy hónap is. 

Első felindultságomban gondoltam megírom neki, hogy mindenképp személyesen beszélnünk kell. Aztán úgy döntöttem, hogy ennyi idő alatt bőven kismillió kommunikációs csatornán keresztül megmagyarázhatta volna a történéseket, ha akarta volna. De nem tette. Egy következtetést azért persze levontam. S nem tudom szépíteni. Ezt az én olvasatomban úgy hívják, hogy GYÁVASÁG. A mai kor férfijainak betegsége. Tisztelet a kivételnek és bocsánat azon olvasóimtól, akik képesek és fel merik vállalni mind a konfrontációt, mind pedig azt, hogy elmondják valamiről, hogy nem megy.

Aztán mást gondoltam. Hogy nehogy már megússza ennyivel. Hogy ő akkor most nem jelentkezik, én meg gondoljak, amit akarok. Írni fogok neki egy levelet, ami valószínűleg nem arat osztatlan sikert, de pont lesz..om. Legyen benne már annyi tartás, hogy vállalja, ha hülyeséget csinál. Ha mást nem is érek el vele, akkor legalább annyit, hogy okoztam neki a levéllel pár kellemetlen percet. Azt meg megérdemli.

És hogy lássátok miért is vagyok ilyen dühös - mert az vagyok -, álljon itt egy pár éves történet:

Kopasz Elemér, akinek párja van, elmondja, hogy én nagyon bejövök neki, de a párjával nem minden tökéletes (sablon duma, főleg, hogy azóta is együtt vannak...), s szeretné megkérdezni, hogy találkozhatnánk-e párszor, mert látatlanban, ismeretlenben nem hagyná ott csak úgy a nőt. Elemér szimpatikus, esélyt megadom, mondván, hogy ez így felém korrekt, a másik féllel meg nem nekem kell foglalkozni. Persze eldöntöm magamban, hogy bármit tesz is, míg nem tisztázza le a helyzetet, addig meg sem csókolhat.

Eljön az első randi.... Próbál közeledni, nem  hagyom. Beszélgetünk.... X. talin megbeszéljük, hogy az év utolsó napját velem tölti. Nem akar buliba menni, a nővel sem akar találkozni, nézzünk dvd-t, beszélgessünk, legalább megismerjük egymást. Az ajánlat korrektül hangzik. Dec. 31-én még telefonon pontosítunk. Ebben maradtunk 29-én. Eljött 30-a, 31-e, január 1....4-én megcsörren a telefonom. "Bocs, de feljött a párom, nem tudtam szólni." Nem?! 6 nap alatt?! Se egy sms, se egy fél perces teló?! Hát gratulálok.

Jelen esetben pont ezt érzem... És én anno azon a "csodás" szilveszteren megfogadtam, hogy velem ezt soha többet, senki nem játsza el. És most lőn...

Szeretettel küldöm a kedvenc számomat minden gyáva pasinak! Nagyjából ez a véleményem is. :)

https://www.youtube.com/watch?v=t_a1uJvzrY4

2) Csak úgy pasi

3) Netes pasi a következő posztok valamelyikében.

Szünet mindenkinek jár....

- hamarosan újra jelenkezem -

Végy két külön társaságot, vegyítsd őket össze, s lássuk mi sül ki belőle! :)

Előre is elnézést kell kérnem mindenkitől a posztban szereplő túl sok új névért. :D

Whiskys hamarosan nősül. Ennek örömére tartott egy szolidnak koránt sem mondható bulit. Már persze  nem azért nem lett szolid, mert vad orgiát akart, hanem mert eléggé vegyes társaságot hívott meg.

Az osztályunkat két fő kivételével, valamint egy másik osztályról is pár főt. A fele galeri visszamondta a bulit, mert nem Nagyfaluban került megrendezésre, hanem az országhatáron túl, de azért így is 16-an képviseltettük magunkat. Plusz Whiskys párjának a társasága.

Már maga a kijutás is igen körülményesre sikeredett. Szótlan megmakacsolta magát és közölte, h. G. Hunterral és gróf Grabovszkyval vonattal mennek. Holott több összeröffenés is volt, ahol kimatekoltuk, hogy mindenki elfér a kocsikban. Gianni, Legolány és Pinyó jöttek volna első terv szerint később, mert Gianninak még roppant fontos meccse volt.(természetesen kikaptak)

Mindenesetre a végső terv szerint találka a cég előtt du. 3 környékén. Az első adag ember ott is volt. Szépen elosztottuk a 3 kocsiba a társaságot. Itt szembesültem azzal, hogy Szótlan tényleg képes másképp elintézni a lejutást.

Tini Nindzsával, Testőrrel és dr. Kőszegi Zsuzsával mentem én is. Hódító, Kínai Lányka és még két másik emberke mentek együtt, a kimaradt személyek, mint pl. Grabovszky mentek a harmadik turnussal.

Lefelé úton semmi extra nem történt, jókat kacarásztunk, s a leendő arának beszereztünk egy orchideát. Persze ahányan voltunk, annyifelé szaladtunk a bevásárlóközpontban. :) A buli helyszínén várt minket a kolléga leendő apósa. Meglepetten tapasztaltuk, hogy rajtunk kívül még senki sem érkezett meg. Meleg nem volt. Eső igen. Közben befutott Whiskys is. Mi meg nekiálltunk az általunk hozott itókák kipakolásának, majd az ajándékok átadásának.

Testőrnek se a szomszédja hülye, az alábbi szavak kíséretében adta át az ajándékot:

- Mivel mondtad, hogy ez közös buli lesz a pároddal, így kénytelenek voltunk visszamondani a sztriptíz táncosnőt, de a bugyiját ajándékba elküldte Neked. :)

Ezek után a jó hangulat meg lett alapozva, még az esőnek sem sikerült elmosni.

Közben az emberek szép lassan szállingóztak befelé. Készült a kaja, fogyott a pia...

Nos, két emberről nem ejtettem még szót, ebből az egyik a mi irodatársunk, akiről azt kell tudni, hogy nem gyengén antiszociális. Jack Sparrow most is hozta hát a formáját, egy idő után mindent magára vett, kikért magának, s majdnem összeverekedett nevezzük mától így: Hídember-rel. Hogy miért is lett  ez a neve, alant olvasható. :D A zenét egy ideig a laptopon Hídember kezelte, de aztán Hódító gyorsan átvette a helyét. Vele sem jártunk jobban, berakta a karaoke programot, s üvöltve énekelt különböző bikicsunáj jellegű nótákat.:)

Én nagyon vártam, hogy megérkezzen Szótlan, mert tudom, hogy Újpest drukker, így megmentettem neki ezt:

És még hátra volt a közös ajándék. Amit természetesen Szótlanékkal együtt akartunk odaadni. Hát ennek is hatalmas sikere volt. Az emberek szétkapkodták a benne lévő kártyákat és ment a tanulmányozás. Persze játszani senki sem akart. :) Nem is értem miért. :)

Közben dr. Kőszegi Zsuzsával felhívattuk Madár Benőt, aki ügyeletes volt.  Szegénykém már épp el akart aludni, mikor csengett a telefonja és dr. Kőszegi előadta, hogy munka van. :D De legalább nem sértődött meg. A másik ügyeletesünk dr. Jogerős Pali volt, erősen fontolgattuk, hogy felhívjuk őt is, de aztán senki nem vállalta, hogy beszél vele, pedig hajnali kettőkor hogy örült volna. :)

Hódító a fél éjszakát átüvöltötte, bár ő éneknek nevezte és hajnalig táncoltatta a házigazda hastáncosnő ismerősét. :)

Kínai Lánykával mi fáradtunk meg a legkorábban, így elballagtunk a szállásra. Hajnalban arra ébredtünk, hogy Hídember be akar jönni a szobába, odakünn nagy üvöltözés, s valaki rángatja az ajtó elől a kiscsávót. A kedélyek megnyugodtak, visszaaludtunk. Délelőtt a többiek már alig bírták kivárni, hogy felkeljünk, mert mesélni valójuk volt. Kiderült, hogy G. Hunter, aki amúgy eléggé higgadt és békés, üvöltött Hídemberrel, aki valami cipővel be akarta dobni a vendégház ablakát. Továbbá megtudtuk, hogy Sparrow észt osztott Szótlannak, aki szintén a türelem mintaképe, így nem lett balhé. Bár megmondta neki, hogy józanul áll egy beszélgetés elé, hétfőn várja az irodájában, de Sparrow azóta sem jelentkezett. Viszont Hídember még az éjszaka közepén önállósította magát, elindult az elgurult sörei után, s kitalálta, hogy elmegy a sztriptíz bárba. Ehelyett a külföldet hazánkkal összekötő hídig jutott, ahol álomra hajtotta a fejét, de előtte még orcával megtolta a járdát. Egy arra járó autós kérdezte meg tőle, hogy jól van-e. Végül a részegek jó szerencséjének köszönhetően egyben ért fel Nagyfaluba.

A végén maradottak egyszerre jöttek haza már jóval dél után. Vendéglátóink levonták a tanulságot, mi már meg sem lepődtünk.   :D