Még mielőtt a címben megjelölt témára térnék, muszáj vagyok idetenni "anyut", aki a hideg idő ellenére az alábbi összeállításban volt képes Nagyfaluban sétálni. Mondjuk a prímet az a csávó viszi, aki bermuda-póló összeállításban állt a kb. 5 fokban a buszmegállóban.

És jöjjön Orális Dia.

Tini Nindzsa az egyik nap szeretett volna telefonon megkeresni egy emberkét. Mivel csak alig pár dolgot tudott róla, a mindent tudó Google-hoz fordult. És lőn. Kidobta a névre, hogy Orális Dia, telefonszám.... Szótlannal neki álltak poénkodni, hogy felhívják és kérnek időpontot Tb támogatott fújatásra. Addig-addig hülyültek, hogy kitalálták megszívatják a kollégákat. Többnek odaadták a lapon talált számot, hozzátéve, hogy ők már kaptak időpontot. Aztán az egyik jó képességű úgy döntött, hogy ő is kér időpontot. Szájába rágták, hogy Diát kell keresni. :D

Telefonál, mondja, hogy Diát keresi. A nő csodálkozik. Majd kis habozás után közli, hogy itt semmilyen Dia nem dolgozik. De ha időpont kell, kapcsolja a kolléganőt. :) A srác vár, kapcsolnak. Egy kellemes női hang közli: "Tessék, orális diagnosztikai központ. Milyen vizsgálatra szeretne időpontot kérni?" :D

A pihenés során Á barátommal ellátogattunk a balatonedericsi Afrika Múzeumba. http://afrika-muzeum.internettudakozo.hu/

A belépő borsos, az eső szakadt, állat alig volt kint, a múzeum maga pedig nem túl nagy. Ettől függetlenül azért sok szép dolog van összegyűjtve benne. Nem terveztem hosszú történetet írni, csak ízelítőt adni a múzeumból.

Először álljon itt néhány őzike.

A házban nagyon sok relikvia és vadásztrófea volt, ebből is iderakok néhányat ízelítőnek.

Álljon itt mindjárt egy oroszlán bőre. Néhány agyar, s hátul kiszúrhattok egy krokodilt is, ha elég figyelmesek vagytok.:D

A következő képen láthattok egy elefánt lábat, leopárdot, egy törzsi díszt, egy majmot. Az egész házra jellemző volt, hogy minden helyiségben a bútorok és a különböző használati tárgyakon kívül trófeák és kitömött állatok is el voltak helyezve.

Végül pedig álljon itt egy jávor antilop. Ő volt olyan bátor,  hogy a jeges szél és eső ellenére is peckesen sétált kint.

Jöjjön, ami még kimaradt:

3) Netes pasi

Sokszor megfogadtam már, hogy a világhálót mellőzöm az ismerkedés terén, de nem mindig sikerül. Ráakadtam egy kedves, szimpatikus fiatalemberre.

A helyesírása kifogástalan, humora oké, hangja szimpatikus. Küldött fényképet is, még arra is azt mondtam, hogy bár kép alapján nem épp az esetem, de lehet csak nem jó róla a kép. Kiderült a beszélgetések alkalmával, hogy sok közös van bennünk.

Ott már gyanút fogtam, mikor megírtam neki, hogy megyek csavarogni. Mire ő: "Engedélyt adtam rá?!" Ezt a témakört egy db-ig emésztettem. Persze mondta, hogy csak provokálni akart és viccelt... Cöcö.. Minden humornak van alapja...

Aztán jött az, hogy tudod, én csak márkás ruhában járok és az átlagtól jobban élek. És kit érdekel?! Nálam nem ez az értékmérő.

Mindegy. Lebeszéltünk egy talit. Közölte, hogy másfél órát szán rám. Hm... Randi délelőtt, mert ő este megy dolgozni. És ne várjak virágot, mert azt nem hoz. Jó, nem várom el, de minek ezt még közölni is?!

A talin megjegyzi, hogy a fényképeim alapján egy szolid lányt várt, én meg elég vagány csajnak tűnök. Na bumm...

Élőben igazán nem nyerte el a tetszésemet. Az i-re az tette fel a pontot, mikor elmesélte, hogy egy kertes házban egyedül lakik. Én viccesen megjegyeztem neki, hogy akkor van mit csinálnia, a házimunkán, sütés-főzésen kívül még ott a kert is. Mire ő: én takarítani is riktán szoktam, vasalni, főzni, mosni egyáltalán nem tudok (vártam, hogy bejelenti, hogy van bejárónője). Kérdem, akkor ezt ki csinálja? Ő: Hát tudod, minden héten egyszer feljön vidékről (cirka 100 km-ről) az anyukám, vagy a nagymamám és ők mindent megcsinálnak nekem.

Csoda, hogy ennyi elég volt belőle? :))

Néhány szóban összefoglalnám a közelmúltban lezajlott buli főbb eseményeit. :D

Azzal kezdődött, hogy a pihenés alatt meglepve olvastam a céges emailek közt, hogy a főnök x napon vár az irodájában. Persze a mail további sorai közt megtalálható volt, hogy miért is szeretné, ha megjelennék. Sajnos ki kellett ábrándítanom, hogy nem fogok tudni segíteni a buli szervezésében, mert épp az egész év fáradalmait pihenem ki. :) Ezek után visszaírt, hogy ki engedett el?! És hogy már másodszor húzom ki magam alóla. :) Hát no comment.

Szóval mire a pihenésből visszatértem már nem volt tennivalóm ezen a téren. A bulit megelőző két órás értekezletnek voltak érdekes momentumai. A nagyfőnökök közvetlen stílusban taglalták a céget érintő változásokat, s lehetőséget adtak az interaktív kommunikációra, párbeszéd formájában. Kisfőni természetesen jelezte, hogy ne akarjunk kérdezni, mert baj lesz, de a vezetőség hamar levágta és leintették Főnit. :) Ezek után nem mondhatnám, hogy záporoztak a kérdések, de többnyire értelmes formában, sokunkat érintő problémákra kaptunk értelmi választ. Egy kivételével. Az egyik osztály nem épp eszéről híres egyede illendően bemutatkozott és feltette az alábbi lényegretörő kérdést: "Hogyan lehet megoldani, hogy a véradás utáni szabik mielőbb kiadásra kerüljenek, mert ugye mindenki szeretne hosszú hétvégéket, melyeket a családjával töltene?!" A vezetőség majdnem harsány kacajban tört ki, bár a Nagyfőnöknek sikerült megmosolyognia, s mondta, hogy a kérdés jogos, de talán ez nem az ő hatásköre. :))

Az értekezlet végeztével sokan leléptek. A mi osztályunk az irodákba vonult alapozni. Nekem két pálesszal olyan jól sikerült, hogy mehettem is vissza az étkezőbe gyorsan két zsíroskenyérért, nehogy idő előtt összeakadjon a nyelvem.:)

Hódító hazament, Whiskys, Benő, Szótlan, G. Hunter, Gianni, Tini, Kölyök szintén. Sparrow nem akart sokáig maradni, mondván, ha ő bulizik, abból csak baj van, ám majdnem a végéig kitartott. Roptunk is egy jót.

Én megtáncoltattam Kisfőnököt, meg az osztályvezetőmet (legyen mondjuk Nagy Medve) is. Az elmúlt időszak alatt egyikkel sem táncoltam sose, pedig nem nettó két napja dolgozunk együtt. Remek hangulatban ugra-bugráltunk. Táncoltam Grabovszkyval, Testőrrel, meg két másik ifjú titánnal is.

Hídember egész este Legolánnyal mászkált, gyanúsak is voltak. :) Ám nem rájuk, hanem két össze nem illő emberre sikerült az egyik kollégának rányitni. :) Az irodában a térdelj és szeress effektus zajlott. :)))

Dr. Jogerőst szinte egész este a főnökség közelében láttam. Biztos nem nyalt... Nem olyan.:D

Szegény Grétát pár napja kirúgták. A helyére felvették dr. Virágot. A fiatalember éppen befejezte az egyetemet. Nem egy kigyúrt csávó, de egész este két csajnak udvarolt. A csajokat Testőr nevezte el Ikreknek. Ugyan egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, ám mindkettő búval bélelt, vékony, nem épp üde jelenség. dr. Nebáncsvirág rosszindulatú, negatív kisugárzású, Vihorka meg mindenen csak mosolyog. Meg vihog zavarában. Ez a két csaj olyan szinte egymásra talált, hogy mindenhova együtt járnak. És láss csodát dr. Virág megtalálta velük a közös hangot. Mindkettőt megtáncoltatta. Kár, hogy nem volt nálam fényképező. Megért volna egy pár kattintást. Nebáncska és Vihorka eddig az összes céges rendezvényről fél óra után lelépett, mondván, hogy ők nem szeretnek bulizni. Ezek szerint csak a pasi hiányzott.:D Alakul a lamúúúúúúúúr.

Én ismét cédát játszottam. dr. Jogerős erősen pillogott is, hogy mindenki ismer, meg mindig más pasival ropom, mással beszélgetek. :) De legalább nagyjelenet nem volt. :D

Az utolsók közt hagytam el az objektumot, régen éreztem magam már ilyen jól egy céges buliban.

2) Csak úgy pasi

Álljon hát itt butaságom kettes példája. Egy egyszer volt, talán igaz sem volt történet formájában.

Van egy srác, akinek a tekintetétől lábremegést kapok. (mit lehet tenni, ha egyszer külsőre pont az esetem) :) Meg persze hideglelést is egyúttal. Nem egy közvetlen pasi, olyan zárkózott, hogy Szótlan is megirigyelhetné tőle. :) Vonz is, de megijeszt. Persze tipikus macsó pasi. Kb. a második alkalommal, mikor nyálcsorgatva kerülgettem, megjegyezte, hogy szívesen megdugna. Így. Semmi mellérizsa, semmi kamuduma, kész tények. Ezzel olyan szinten meglepett, hogy szóhoz se jutottam. Én, akinek mindenre van kész válasza. Aztán persze kikértem magamnak, hogy én nem olyan lány vagyok (még ha dr. Jogerős és sokan mások máshogy is gondolják), s szívesen megismerném őt közelebbről normális keretek közt. Ezzel a direktbe stílussal olyannyira meghökkentett, hogy nem tudtam felette napirendre térni. Nem mintha nem kaptam volna ilyen jellegű direkt ajánlatokat, de valahogy tőle nekem ez szokatlan volt. Vagy csak azért, hogy én bejövök neki?! Legalábbis szeretném azt hinni, hogy nem válogatás nélkül akar nőkkel dugni. Mert, ha igen, az régen rossz, akkor én sehova sem számítok. Statisztika meg végképp nem szeretnék lenni.

Csak úgy pasi aznap felhívott telefonon, miután megszerezte a számomat, hogy aludjak nála. :) Kiröhögtem. Pedig megígérte, ha felmegyek hozzá, csak beszélgetünk, nem kötelező semmi. Mondtam neki, hogy nem megyek fel, nem alszom ott és kész. Persze kiderült, hogy a társaságban felejtette a bankkártyáját, még szerencse, hogy egyáltalán meglett, s azt mindenképp vissza kellett neki juttatni. Megkértem hát egy nagyon jó barátomat, hogy vigyen el hozzá. Persze ő mindjárt mondta, hogy kitesz előtte, de nem várja meg, hogy lejöjjön a kártyáért. Én megígértettem vele, hogy ott marad. Mert nem akarok felmenni. Csak úgy pasi meglepődött, hogy nem egyedül érkeztem, de nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem megyek fel, nem fekszem le vele, nem alszom ott, kártya visszakerült és kész.

Azt hittem itt a sztori vége. Hogy mivel nemet mondtam neki, soha többet nem is áll velem szóba, mert sérti a hiúságát. Egy darabig beigazolódni látszottak a teóriáim, mert jó darabig alig köszönt. :)

Aztán egyszer megint előjött a téma. Kérdeztem tőle, hogy miért pont én?! Hiszen az ő külsejével bármennyi nőt kaphat. Az volt a válasz, hogy honnan tudom, hogy nem kap. Mondom, jó, elhiszem, hogy kap, de akkor meg főleg. Miért én?! Azt mondja, mert az első találkozásunkkor megtetszettem neki a kis rózsaszín fürdőruhámban. És még mindig csak dugásra?! Ő: "Ennyi. Kőből van a szívem. Döntsd el akarsz-e így."

Hosszú döntési folyamat következett. Olyannyira hosszú, hogy hónapokban méretik az idő. De ha három nap egy esztendő, mint a mesében, akkor már kb. a 170. esztendőt írjuk :D

Persze addig sem unatkoztam, sőt, nem is ezen a pasin agyaltam, volt nekem elég más dolgom. :)

Aztán, hogy minek hatására, azt inkább ne részletezzük, úgy döntöttem, hogy mi bajom lehet tőle? Én is akarom őt, ő is engem, érzelmek nélkül is menni fog ez... (Egyszer próbáltam érzelmek nélkül.... Inkább csak elment, mint jó volt.) De az ember az idővel bölcsebb lesz, s már nem feltétlen szükségesek az érzelmek. Úgy döntöttem játsszunk!

Lefektettük a játékszabályokat, s vártam a nagy alkalmat. Az alkalom el is jött.

Eddig mondhatjátok, hogy ez sablon történet, de amilyen az én formám, álljon itt a csavar is.

Megbeszéltük a helyet, az időt. Az maradt ki a történetből, hogy nem ketten leszünk. Először megijedtem, hogy gruppent szeretne, vagy ki tudja mit, hiszen elég népes galeri jött össze...Hajnaltájt azért fogytak az emberek, csak a zene hangereje nem halkult, s az idő múlásával egyre fáradtabb lettem. A végén 4-en maradtunk. Egyszer csak a velünk lévő csaj megkérte, hogy menjenek már át a másik szobába beszélgetni. Persze a sztorihoz tartozik, hogy a csaj egész este nyomult. Azt hitte senki nem látja, hogy időnként fogdosni próbálja és simogatja Csak úgy pasit. Én meg csak kamilláztam, hogy most akkor elviszi, megdugja a csajt, aztán jövök én?! Tudván, hogy amilyen késő van, már csak úgy tudok hazajutni, ha elvisz, ezért mindenképp a végére hagy?!

Amíg ők elvonultak, beszélgettem az ott maradt sráccal. Aztán egy idő után ő is hazament. Én meg ültem az ágy szélén, s vártam, hogy akkor most mi lesz? Menjek ki a mosdóba, s pofátlanul hallgatózzak, hogy vajon mit csinálnak a másik szobában? Először alig találtam meg a zenecuccon a hangerő gombot, aztán elmentem a mosdóba. A szoba ajtó nem volt teljesen becsukva, s hallottam, hogy beszélgetnek...

Visszamentem a szobába, s vártam. Egészen addig, míg elaludtam. Néha fel-felriadtam arra, hogy a csaj vihorászik, vagy épp arra, hogy Csak úgy pasi horkol. A csaj valamikor 6 felé lépett le...

Hát nem ilyennek képzeltem kettőnk éjszakáját. :) Viszont ez megint az én formám.

Honnan is kezdjem?

Kezdem a pihenőhellyel. Idén meglepően sokan képviseltették magukat a fiatalabb korosztályból.

Kb. a 4. napon megnéztük a moziban a http://port.hu/koveren_szep_az_elet_gordos/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=108666&i_city_id=3372&i_county_id=1&i_topic_id=2

Kövéren szép az élet c. filmet. A film roppant tanulságos és egyben szórakoztató. Ezzel egy időben fesztivál volt a városban, gondoltuk a koncertek végére csak odaérünk. Úgy is lett. Az utolsó előtti számra estünk be. Két hátulról Claudia Schiffer, előlről meg Gobbi Hilda kinézetű nagymamkorúnak rémlő banya a -10 fokos hidegben ledobta a textilt. Azaz a kabátkát, felfedve aszott csontjukat a korukhoz nem illő ruhában. Pofátlanul lefényképeztem őket.

A szőke anyu még valahogy kinézett, de a feketének olyan feje volt, hogy ugyan lehet csak 45 éves volt, de 60-nak kinézett. A zenekar hozott 10 db cd-t, ami a slágergyanús, soha többet nem hallgatom meg dalaikat tartalmazta. Banyák ott tolakodtak, hogy nekik is jusson belőle. De természetesen egyet sem kaptak. :D Viszont a koncert végeztével felkapták kabátkájukat és a tömegbe vetődtek. Mi meg fogadásokat kötöttünk, hogy valaki vajon megdugja-e őket. :D

A fürdőben idén már a német vendégek mellett megjelentek az oroszok is.

Darinka Másenykába kb. mindennap 100x belebotlottam. A csaj kora meghatározhatatlan volt, a feje elment, a teste vékony, de szép. Azt hittem a masszőrfiúk és a fürdőmester majd rákattannak, de közölték velem, hogy a csaj nem százas. Volt szerencsém tapasztalni. Lógunk békésen a szeren, mire Másenyka felröhög. Minden előzmény nélkül, senki nem szól hozzá. Ő meg röhög. Nem kuncog, nyerít. :)

Másik ilyen... Ülünk a meleg vízben. Jön egy 40-es, egész jóképű pasi, arcán átszellemült mosollyal. Szeme felragyog, mint aki régi ismerőst lát, majd beszélni kezd. Kiderül magában. :D Ismerős közel s távol sehol :D

Helyszín ugyanaz. Vízibalett a gyógytornásszal megkezdődik. Minden nap új arcok. Aznapra jutott néhány német is. A fazon 60 környéki, szellemileg épnek rémlő. Gyakorlatok kezdődnek, gyógytornász elmondja magyarul, majd németül, hogy mit kell csinálni. Hapsikám még véletlenül se. Sebaj, gyógytornász segít, majd ott hagyja. Fél perc múlva már az ellenkező irányba kalimpál, mint a másik 8 ember a medencében. Á barátom a röhögéstől majdnem belefulladt a térdig érő vízbe. Mondjuk én is közel voltam hozzá. A gyógytornász meg nem mert egyikünkre se nézni, mert kétszer neki is elcsuklott a hangja, mint ahogy a svájci miniszternek a fűszeres hús behozatalával kapcsolatos kérdésekben ( https://www.youtube.com/watch?v=nVFnGw-hnXk&translated=1 :)

A nagymedencében megfigyeltem már egy olyan igazi, hamisítatlan, nyugdíjas magyar tanárnőt. Őszesbe játszó fül alá érő haja keményre lakkozva, orrán a szemüveg, s méltóságteljesen rója a köröket úszódresszében. Kismillió hosszt. Egyik nap wc-re indultam. A wc a zuhanyzó eldugott szegletében, ám akkora helyen, hogy oda még simán befért volna vagy két tolókocsi, meg egy babakocsi. Mit ad isten, megörülök a nyitott ajtó látványának, végre nem kell sorba állni. Az ajtó félig nyitva. Mennék be, s megdöbbenve látom bent Hugyos Mancit, amint a dressz alját félrehúzva simán pisil. Háát azt hittem lehányom. Értem én, hogy lusta levetkőzni, de bakker, akkor se otthon van, hogy tárva-nyitva hagyja az ajtót. Megint összetört egy illúzió a jól szituált nyugdíjasokról! :D

a klubban szerintem mindenki rajtam fog röhögni.

De vegyük sorra a történteket. A barátnőm szerint a velem történtekről már lehetne egy brazil szappanoperát forgatni. Ja. Kb. 9.453.675 részben. :D

1) Szimpatikus pasas

A szimpatikus pasi elég fura dolgot művelt. Sok-sok email, találka után egyszer csak hopp, eltűnt. Első alkalommal naiv libaként még azt gondoltam, hogy lehet rászánja magát a döntő lépésre, s addig azért nem akar jelentkezni. Ehelyett többször is azt kaptam meg, hogy volt egy kis gond, de már elültek a viharfelhők. Nem tudom hány alkalommal játszottuk el ezt, de azt hiszem, hogy túl sok időt fecséreltem rá. Vagy én vagyok túl hirtelen. Bár, ha több hónap alatt nem sikerül eldönteni, hogy mit szeretne, meg leginkább azt, hogy kitől, akkor mégsem én vagyok túl gyors...

Legutolsó találkozásunk elég rövidre sikeredett. De láttam, hogy nagyon jól érzi magát velem, s reméltem, hogy irányomba billen a mérleg. Mondta is, hogy több időt szeretne velem tölteni. Azt is mondta, hogy mielőtt elutazom még találkoznunk kell. Nem aggódtam, addig még elég sok idő volt. Úgy váltunk el, hogy kitalálja melyik nap jó neki, s keres. Eltelt pár nap, se sms, se teló, se email, se semmi. Írtam neki egy smst, válasz nuku. 2 napra rá jött egy mail, hogy gázok voltak, meg emberundora volt, de nyugodjak meg, nem velem van/volt a baj, s biztosított róla, hogy igen, mielőtt pihenni mennék muszáj találkoznunk. Úgy döntöttem, hogy ezek után már nem hívom, majd jelentkezik, ha akar valamit. Eltelt egy nap, kettő.... s egyszer csak el kellett utaznom.

Gondoltam kicsit azért nem árt megviccelni, így küldettem neki egy vicces üzenetet. S mikor a barátnőm közölte, hogy elküldte, írtam neki egy sms-t, hogy tudomásom van róla, hogy küldtek neki valamit. Jött a válasz, hogy átvágtam, nem kapott semmit. Teló a barátnőmnek, kiderült, hogy sajnos nem sikerült kézbesíteni.... Na mondom, ez is csak velem fordulhat elő... Elutazás előtt azért csak eljutott hozzá a küldeményem. Válaszolt is néhány vicces gondolatot, de éreztem belőle, hogy valami nem okés.

És akkor beütött a crach. Pár nap múlva olyan üzenetet kaptam, hogy magam is megdöbbentem. Persze sejtettem, hogy lesz ilyen pillanat, bár nem gondoltam volna, hogy pont most fog bekövetkezni. Nem részletezném, mivel még koránt sincs vége a dolognak. Aztán persze lehet hogy egyszer a teljes sztorit leírom. Legyen elég annyi, hogy a helyzetet elemezve rá kellett döbbennem, hogy nekem ezek után nincs mondanivalóm sem egyik, sem másik félnek. Teltek a napok, vártam, hogy a pasi jelentkezik, hiszen mégis illett volna megmagyarázni a félre nem érthető helyzetet, de nem történt semmi. Egy napig, egy hétig, kettőig, s lassan már eltelik egy hónap is. 

Első felindultságomban gondoltam megírom neki, hogy mindenképp személyesen beszélnünk kell. Aztán úgy döntöttem, hogy ennyi idő alatt bőven kismillió kommunikációs csatornán keresztül megmagyarázhatta volna a történéseket, ha akarta volna. De nem tette. Egy következtetést azért persze levontam. S nem tudom szépíteni. Ezt az én olvasatomban úgy hívják, hogy GYÁVASÁG. A mai kor férfijainak betegsége. Tisztelet a kivételnek és bocsánat azon olvasóimtól, akik képesek és fel merik vállalni mind a konfrontációt, mind pedig azt, hogy elmondják valamiről, hogy nem megy.

Aztán mást gondoltam. Hogy nehogy már megússza ennyivel. Hogy ő akkor most nem jelentkezik, én meg gondoljak, amit akarok. Írni fogok neki egy levelet, ami valószínűleg nem arat osztatlan sikert, de pont lesz..om. Legyen benne már annyi tartás, hogy vállalja, ha hülyeséget csinál. Ha mást nem is érek el vele, akkor legalább annyit, hogy okoztam neki a levéllel pár kellemetlen percet. Azt meg megérdemli.

És hogy lássátok miért is vagyok ilyen dühös - mert az vagyok -, álljon itt egy pár éves történet:

Kopasz Elemér, akinek párja van, elmondja, hogy én nagyon bejövök neki, de a párjával nem minden tökéletes (sablon duma, főleg, hogy azóta is együtt vannak...), s szeretné megkérdezni, hogy találkozhatnánk-e párszor, mert látatlanban, ismeretlenben nem hagyná ott csak úgy a nőt. Elemér szimpatikus, esélyt megadom, mondván, hogy ez így felém korrekt, a másik féllel meg nem nekem kell foglalkozni. Persze eldöntöm magamban, hogy bármit tesz is, míg nem tisztázza le a helyzetet, addig meg sem csókolhat.

Eljön az első randi.... Próbál közeledni, nem  hagyom. Beszélgetünk.... X. talin megbeszéljük, hogy az év utolsó napját velem tölti. Nem akar buliba menni, a nővel sem akar találkozni, nézzünk dvd-t, beszélgessünk, legalább megismerjük egymást. Az ajánlat korrektül hangzik. Dec. 31-én még telefonon pontosítunk. Ebben maradtunk 29-én. Eljött 30-a, 31-e, január 1....4-én megcsörren a telefonom. "Bocs, de feljött a párom, nem tudtam szólni." Nem?! 6 nap alatt?! Se egy sms, se egy fél perces teló?! Hát gratulálok.

Jelen esetben pont ezt érzem... És én anno azon a "csodás" szilveszteren megfogadtam, hogy velem ezt soha többet, senki nem játsza el. És most lőn...

Szeretettel küldöm a kedvenc számomat minden gyáva pasinak! Nagyjából ez a véleményem is. :)

https://www.youtube.com/watch?v=t_a1uJvzrY4

2) Csak úgy pasi

3) Netes pasi a következő posztok valamelyikében.

Szünet mindenkinek jár....

- hamarosan újra jelenkezem -

Végy két külön társaságot, vegyítsd őket össze, s lássuk mi sül ki belőle! :)

Előre is elnézést kell kérnem mindenkitől a posztban szereplő túl sok új névért. :D

Whiskys hamarosan nősül. Ennek örömére tartott egy szolidnak koránt sem mondható bulit. Már persze  nem azért nem lett szolid, mert vad orgiát akart, hanem mert eléggé vegyes társaságot hívott meg.

Az osztályunkat két fő kivételével, valamint egy másik osztályról is pár főt. A fele galeri visszamondta a bulit, mert nem Nagyfaluban került megrendezésre, hanem az országhatáron túl, de azért így is 16-an képviseltettük magunkat. Plusz Whiskys párjának a társasága.

Már maga a kijutás is igen körülményesre sikeredett. Szótlan megmakacsolta magát és közölte, h. G. Hunterral és gróf Grabovszkyval vonattal mennek. Holott több összeröffenés is volt, ahol kimatekoltuk, hogy mindenki elfér a kocsikban. Gianni, Legolány és Pinyó jöttek volna első terv szerint később, mert Gianninak még roppant fontos meccse volt.(természetesen kikaptak)

Mindenesetre a végső terv szerint találka a cég előtt du. 3 környékén. Az első adag ember ott is volt. Szépen elosztottuk a 3 kocsiba a társaságot. Itt szembesültem azzal, hogy Szótlan tényleg képes másképp elintézni a lejutást.

Tini Nindzsával, Testőrrel és dr. Kőszegi Zsuzsával mentem én is. Hódító, Kínai Lányka és még két másik emberke mentek együtt, a kimaradt személyek, mint pl. Grabovszky mentek a harmadik turnussal.

Lefelé úton semmi extra nem történt, jókat kacarásztunk, s a leendő arának beszereztünk egy orchideát. Persze ahányan voltunk, annyifelé szaladtunk a bevásárlóközpontban. :) A buli helyszínén várt minket a kolléga leendő apósa. Meglepetten tapasztaltuk, hogy rajtunk kívül még senki sem érkezett meg. Meleg nem volt. Eső igen. Közben befutott Whiskys is. Mi meg nekiálltunk az általunk hozott itókák kipakolásának, majd az ajándékok átadásának.

Testőrnek se a szomszédja hülye, az alábbi szavak kíséretében adta át az ajándékot:

- Mivel mondtad, hogy ez közös buli lesz a pároddal, így kénytelenek voltunk visszamondani a sztriptíz táncosnőt, de a bugyiját ajándékba elküldte Neked. :)

Ezek után a jó hangulat meg lett alapozva, még az esőnek sem sikerült elmosni.

Közben az emberek szép lassan szállingóztak befelé. Készült a kaja, fogyott a pia...

Nos, két emberről nem ejtettem még szót, ebből az egyik a mi irodatársunk, akiről azt kell tudni, hogy nem gyengén antiszociális. Jack Sparrow most is hozta hát a formáját, egy idő után mindent magára vett, kikért magának, s majdnem összeverekedett nevezzük mától így: Hídember-rel. Hogy miért is lett  ez a neve, alant olvasható. :D A zenét egy ideig a laptopon Hídember kezelte, de aztán Hódító gyorsan átvette a helyét. Vele sem jártunk jobban, berakta a karaoke programot, s üvöltve énekelt különböző bikicsunáj jellegű nótákat.:)

Én nagyon vártam, hogy megérkezzen Szótlan, mert tudom, hogy Újpest drukker, így megmentettem neki ezt:

És még hátra volt a közös ajándék. Amit természetesen Szótlanékkal együtt akartunk odaadni. Hát ennek is hatalmas sikere volt. Az emberek szétkapkodták a benne lévő kártyákat és ment a tanulmányozás. Persze játszani senki sem akart. :) Nem is értem miért. :)

Közben dr. Kőszegi Zsuzsával felhívattuk Madár Benőt, aki ügyeletes volt.  Szegénykém már épp el akart aludni, mikor csengett a telefonja és dr. Kőszegi előadta, hogy munka van. :D De legalább nem sértődött meg. A másik ügyeletesünk dr. Jogerős Pali volt, erősen fontolgattuk, hogy felhívjuk őt is, de aztán senki nem vállalta, hogy beszél vele, pedig hajnali kettőkor hogy örült volna. :)

Hódító a fél éjszakát átüvöltötte, bár ő éneknek nevezte és hajnalig táncoltatta a házigazda hastáncosnő ismerősét. :)

Kínai Lánykával mi fáradtunk meg a legkorábban, így elballagtunk a szállásra. Hajnalban arra ébredtünk, hogy Hídember be akar jönni a szobába, odakünn nagy üvöltözés, s valaki rángatja az ajtó elől a kiscsávót. A kedélyek megnyugodtak, visszaaludtunk. Délelőtt a többiek már alig bírták kivárni, hogy felkeljünk, mert mesélni valójuk volt. Kiderült, hogy G. Hunter, aki amúgy eléggé higgadt és békés, üvöltött Hídemberrel, aki valami cipővel be akarta dobni a vendégház ablakát. Továbbá megtudtuk, hogy Sparrow észt osztott Szótlannak, aki szintén a türelem mintaképe, így nem lett balhé. Bár megmondta neki, hogy józanul áll egy beszélgetés elé, hétfőn várja az irodájában, de Sparrow azóta sem jelentkezett. Viszont Hídember még az éjszaka közepén önállósította magát, elindult az elgurult sörei után, s kitalálta, hogy elmegy a sztriptíz bárba. Ehelyett a külföldet hazánkkal összekötő hídig jutott, ahol álomra hajtotta a fejét, de előtte még orcával megtolta a járdát. Egy arra járó autós kérdezte meg tőle, hogy jól van-e. Végül a részegek jó szerencséjének köszönhetően egyben ért fel Nagyfaluba.

A végén maradottak egyszerre jöttek haza már jóval dél után. Vendéglátóink levonták a tanulságot, mi már meg sem lepődtünk.   :D

Van egy szép nemzetközi szervezet, aminek tagja vagyok. Azon kívül, hogy minden évben befizetem a tagdíjat még sosem vettem igénybe az általuk nyújtott szolgáltatásokat, pedig rengeteg rendezvény van.

Nem is tudom mi ütött belém, mikor jött egy levél, hogy külföldi tagunk kis hazánkba jön tanulni 3 hónapra és szüksége lenne kísérőre. Illetve dehogynem tudom. Az ütött belém, hogy úgy voltam vele egy kis nyelvgyakorlás nem árt. Felvettem a kapcsolatot emberünkkel, nevezzük dr. Johnnynak. Nos, dr. Johnny elég furán reagált a leveleimre. Először azt gondoltam, hogy nagyképű olasz Don Huan. Legalábbis a képe alapján. Aztán találtam róla egy sport videót. Ott szembesültem vele, hogy Johnny doctor. Persze arra sem válaszolt, hogy milyen doctor. Már kb. 10 levelet váltottunk, mikor megírta, hogy pontosan mikor érkezik és azt kérte, hogy menjek ki elé a reptérre. Hát hogyne! Megírtam neki, ha majd itt lesz írjon rám és találkozhatunk. Szentül meg voltam győződve, hogy ez majd soha napján be is következik. Aztán meglepődve láttam, hogy jött tőle egy levél, melyben megkér, hogy találkozzunk. Nofene.

Persze a találkozót elég nehezen sikerült összehozni, egyáltalán nem tűnt kommunikatívnak a pasas. Ráadásul azt is alig értette meg, hogy én dolgozom, nem könnyű elszabadulni. Megkérdeztem tőle levélben, hogy mégis mi érdekli Nagyfaluból, de csak annyit írt, hogy a múzeumok. Na bumm! Abból annyi van, mint a rossebb, szóval enyhén kezdett vele tele lenni a hócipőm. Nem akaródzott találkozni, de úgy voltam vele, ha már megígértem...

Eljött a nagy nap. Johnny a szálláshelyén várt rám. Fele olyan jól sem nézett ki, mint a képén. A nagyobbik baj az volt, hogy kiderült, az angolt autodidakta módon tanulta, aminek az volt a hátránya, hogy a leveleit fordítóprogrammal írta, s az alapvető mondatokkal sem volt tisztában. A Margit-hídon hiába próbáltam vele megértetni, hogy a villamos több mint 50 éves, az alapoktól kellett kezdeni. A szinonima szótár ilyenkor roppant hasznos találmány. Azért menetközben kiderült, hogy roppant kedves fickó. Mesélt a munkájáról (amiből egy kukkot sem értettem), a sportról, a családjáról és meghívott vacsorázni. :) Vacsi közben előadta, hogy milyen olcsó ez a hely, mert előző nap egy kínaiban! vacsorázott, ahol egy magára fizetett 6.500,-Ft-ot, de a 10. alkalom után majd ingyen ehet. Meglepődve kérdeztem tőle, hogy melyik étterem volt ez, a táskájában való hosszas kotorászás után diadalittas mosollyal előhúzta az egyik japán étterem névjegykártyáját! :)

Vacsora után még akart inni egy kávét. (Este 10 ó-kor!) A kávéház nagyon tetszett neki, s utána vissza kísértem a szállására, mert nem jegyezte meg tömegközlekedéssel az utat. Az egyik kétes átszállási helyen mondtam neki, hogy a környék nem biztonságos, erre bólogat és megjegyzi, hogy jó, hogy mondom, mert most vett egy új Rolexet, s baj lenne, ha elvennék tőle. Majd a tök sötét tér közepén felhúzta a kabát ujját és megmutatta a szuper órát. :)

A végére olyan szinten elfáradtam a minden mondatot több féleképp való elmagyarázásban, hogy némán ballagtunk egymás mellett. A szállásra visszaérve megjegyezte, hogy nagyon jól érezte magát, ez volt az első alkalom, hogy gyakorolta az angolt és köszöni a társaságot. Reméli még találkozunk. :)

Mint korábban írtam, Mr. Lucifer egy éves kiküldetésen vett részt. Az egyik itthon tartózkodása alkalmával volt szerencsém mindkettejük társaságát élvezni, hallgatni a közös és külön élményeket is.

Volt egy nehéz időszak mindettőtöknek, remélem Luci soha többet nem kerül kórházba, s nem ijesztget minket. :)

Persze gondolom, hogy aki egyszer megkóstolta a kiküldetés ízét az menni szeretne még egyszer... Nem értek egyet a médiában elhangzó laikus, hivatásos szervet nem ismerők azon nyilatkozatával, miszerint ti, akik ezt vállaljátok, a pénzért teszitek. Persze. Ott van a pénz is. De nem ez az elsődleges. Sokkal inkább a szakmai kihívás. És ha a másik oldalról is megnézzük a mérleget, akinek családja van, felesége, férje, gyereke, az nem megy egy évre külföldre könnyű szívvel. Nem mindenkit vár meg a párja... Sőt! A legtöbbször egy ilyen kiküldetés az amúgy is ingatag lábakon álló kapcsolatokat meggyengíti és végleg szétszaggatja.

Épp emiatt örülök, hogy Ti ketten a kivételt erősítitek!!!

Nem akarok hosszú öröm ódákat zengeni, de azért egy röpke beköszönő jár a hazatérőnek! :)

Nagyon-nagyon büszke vagyok mindkettőtökre, mert mindketten hősök vagytok a szememben mindazért, amit eddig végigcsináltatok! Az igazi hősök köztünk vannak, teszik a dolgaikat naponta, s nem hivalkodnak!

Örülök, hogy újra itthon vagy Mr. egyben, egészségben! És remélem mindkettőtök társaságára számíthatok majd öreg napjaimon is! :))

A fenti címet az ismerősöm ihlette.

1.

Hétfő reggel beballag a kapitányságra. A hétvégétől lelkesen, még a buli hangulata visszahangzik lelkében, ám nem sokáig élvezi a hétvége utóképeit, mert közlik vele, hogy 8 után osztályértekezlet. Ismerős ki nem állhatja a reggeli értekezleteket, hiszen mindennek meg van az ideje, szigorúan betáblázott napirendjét remekül fel tudja borogatni egy-egy értekezlet.

Az értekezlet végén jön a kérdés az osztályvezetőtől: "Van valakinek szakmai kérdése?"

Ismerős kezet lenget: "A múlt héten odaadtam az egyik aktámat, azt ígérted, átnézed, ha a héten nem sikerül hazaviszed, tudod, hogy ma jön benne a gyanúsított, s nem tudom mit kéne kérdezzek. Vagy hogy megáll-e még az a másik bűncselekmény is?"

Osztályvezető elsápad, majd halványan közli: "Basszus... Azt otthon hagytam. De úgyis van másod példányod, nem?"

Ismerős: "Van. Hogyne lenne. Határidő hosszabbításon az ügyészségen...."

Gyanúsított hazaküld....

2.

Ugyanazon szépséges hétfőn úgy volt, hogy az egyik ügyben visznek neki bűnjeleket. Vár türelmesen, majd a megbeszélt idő leteltét követően fél órával telefonál. Rögvest kiderül, hogy sajnos dugó miatt a várva várt bűnjelek, melyekből SOS kellett volna dolgozni nem érkeznek meg aznap.

3.

Bejön a tanú a kihallgatásra. Végre valami pozitív. Egészen addig, míg a kihallgatás végén azzal nem szembesül az ismerősöm, hogy fizikai képtelenség nyomtatni. Telefon a rendszergazdának, aki nem tudja orvosolni a problémát.

4.

Telefonál a következő tanú, hogy ő bizony aznap nem jön be, és ha be is jön, nem mond semmit, mert az ilyen-olyan törvény megtiltja számára....

5.

Ismerős ebéd után elballag kávézni és sütizni a kollégáival a büfébe. Itt jön a kegyelemdöfés. A máskor vele kedves, mosolygós pultos olyan szemmel néz rá, hogy ha tekintettel ölni lehetne, már rég halott lenne. Persze ezt szóvá is teszi. Mire a válasz: "akkor majd nem nézek rád legközelebb sehogy. és amúgy is már csak három hétig kell elviselned, nem bírod ki?!"

fejlövés :D

Nos, ebbe a posztba néhány nap különböző eseményeit sűríteném.

Először is, láttam újra Columbot! Ismét vonat, ismét szétcsúszva... De legalább nem velem szemben ült. :)

Mostanában nem sok kedvem van írni. Ez persze betudható annak, hogy halálra dolgozom magam. Úgyhogy a korábban bemutatott Sztahanov érdemrendet ezennel újra magamnak adományozom. :)

Légiós Tündérmackó eltűnt... Bond Bélával hamarosan találkozom, kíváncsi leszek mesél-e valami újat... Kelan nőzik. Á szintén... Csak én maradok örökké facér?! :D

A szappanopera folytatódik, ígérem össze is szedek egy normális posztra valót, csak türelem... Híján vagyok mostanában...

No de, amiért a mai írásba belekezdtem...

Egyik éjjel egészen későn jöttem haza. Van a kerékpárút mellett egy vízgyűjtő, ahol esőzések után nagyon sokszor annyi víz van, hogy megtelik a környék vadkacsákkal, fagyban az ifjúság korcsolyázik a felületén, néhányan jó időben lejárnak pecázni. Bár nem tudom mit lehet fogni egy esővíz gyűjtőben?! :)

Szóval ballagtam hazafelé, jó öreg szokásomhoz híven a kerékpárúton, mert az hangulatosabb, mint a járda és mit látok?! Nem akartam hinni a szememnek. Vuk nézett rám, kb. 2 m-ről, szájában talán Tással. Egy pillanatra megállt bennem az ütő. A város közepén még sosem láttam Vukot. Ő békésen hátra-hátra sandítva eloldalgott. Engem meg azóta sem hagy nyugodni a gondolat, elvettük volna az életterét?!

Nos, Vuk nem  hagyott sokat gondolkodni. Vagy iszonyatosan fifikás, vagy öngyilokra készül, mert hogy egyik reggel 6 után pár perccel, mikor már a forgalom is jelentős ismét láttam. Az úton rohant keresztül, majd eltűnt kecses ugrások közepette a megszűntetett temető területén. Nem gondolnám, hogy ott lakik, de ha ott nem, akkor hol?! A temető túloldalán lakótelep terül el... Ej Vuk, baj lesz!!!

Stlíszerű a cím, csak épp nem a színházról szeretnék írni.

Tapasztaltátok már azt, mikor benne vagytok egy roppant fontos beszélgetésben, de vagy rossz az időzítés, s a másik fél kevésbé szeretné az adott témát feszegetni, vagy épp addig húzzátok a nagy kérdés feltevését, míg nincs idő érdemben kifejteni a választ?

Azt gondolom, sokszor ez önvédelmi mechanizmus. Kellő időt hagyva a másiknak a válaszra. Illetve a válaszra való felkészülésre, ami a következő alkalmakkor vagy előkerül téma képében, vagy sem. 

Nos én, mostanában rendre így járok. Számomra fontos, hogy választ kapjak bizonyos kérdésekre, meg is szoktam, hogy az emberek többnyire válaszolnak, ám néha belefutok abba a bizonyos hibába, hogy nem szeretném elrontani a találkozót a kérdéseimmel. Mivel ugye egy kérdés, egy válasz általában még több kérdést szül, s akkor van baj, ha nincsenek rá válaszok.

Persze a társadalom nem épp válasz központú. Megfigyeltem, hogy az emberek többsége gyávaságból nem teszi fel a kérdéseit, mert fél a válaszoktól. Sokkal jobb, egyszerűbb és kényelmesebb egy olyan helyzetben leledzeni, amiből még bármi lehet. Vagy hogy közhelyt használjak, amiről nem tudok, az nem fáj. Ergo, ha nem teszem fel a kérdéseimet, nem kapok kellemetlen válaszokat, elutasítást és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Ez nem én vagyok. Én felteszem a kérdéseimet. Csak tényleg nem mindig áll szándékomban elrontani a pillanatot, főleg akkor nem, mikor abból az értékes másik emberből csak egy-egy óra jut. Már kétszer előfordult, hogy a fontos kérdést a találka végére hagytam, s a következőképp nézett ki. Feltettem a nagy kérdést, amire jött a válasz tömören, majd az, hogy hát ez hosszabb lenne, s már szóra nyílott a száj, mikor a vonatajtó automatikusan becsukódott a felvonásnak vége volt, s a válasz ott maradt az ajtó túloldalán a levegőben lógva....

Az előadó úgy dönt, hogy telefonon idézi be a tanút, gyanúsítottat. A telefonos idézésnek speciális szabályai vannak, kell róla hivatalos iratot készíteni, s aki az idézésen ennek ellenére mégsem jelenik meg, az

a) első körben rendbírsággal sújtható

b) második alkalommal akár elő is vezethető. /ez utóbbi azért remek, mert az emberért rendőrök mennek taxi helyett./

Az ismerősöm mesélte, hogy mindig meglepődik rajta, mikor a telefonban történő beidézéskor a hívott fél a mondat közepén leteszi a kagylót, vagy amikor a korrekt tájékoztatás ellenére nehezen érti meg,  hogy mégis mi a fenéért kell neki megjelenni a hatóság előtt.

Legutóbb egy ugyanazon ügyben két ilyen telefon is megesett.

Az elsőnél a kedves idézendő személy különböző remek lehetőségeket sorolt fel arra, hogy miért nem jelenik meg.

1) Ha nem mondja meg miért idéz be, akkor nem megyek!

2) Szabályos az, ha telefonban idéz? Mert szerintem nem, tehát nem fogok bemenni.

3) Jó-jó, értem én, hogy állampolgári kötelességem a tanúskodás, de én nem ismerem várost, nem találok oda.

4) Tőlem aztán mondhatja hova kell menni, úgysem megyek. Küldje rám a rendőröket!

Mindezek tetejébe csak megjelent, ám hozta anyut is, aki roppant mód meglepődött azon, hogy az előadó miért is nem viszi be magával a kihallgatásra. :)

A második esetben a tudakozó adott céghez megadott három mobilszámot. Az előadó az elsővel próbálkozott. Kicseng, női hang felveszi, az előadó közli kicsoda és honnan telefonál, na meg persze kit keres. Női hang nem épp készségesen közli, hogy a keresett egyed nincs ott. Az előadó megkérdi kivel beszél és hogy tudja-e a keresett személy elérhetőségét. Női hang közli, hogy ő az anyukája, most nem tudja megadni a telefonszámát és az előadó mondatának a közepén leteszi a telefont. Előadó se rest, újra tárcsáz. Természetesen meglepetés nem éri, mikor a hívott fél a 200. kicsengés után sem veszi fel. A második számmal ugyanígy jár, a harmadikon meg sms értesítést lehet küldeni a hívott félnek.

Na bumm, telekommunikáció, technika, kultúra 2010. Magyarország.

Az ember lánya legyen stílusos és időnként hökkentse meg a környezetét...

Vörösből mondjuk szőkébe. Csak azért, mert...

Nos, azzal kezdődött nem mindennapi kalandom, hogy a fodrásszal majd ölre mentünk azért, hogy milyen színű és hosszúságú legyen a hajam. Ő ragaszkodott a 0-ás géphez és a kékes beütéses szőkéhez, vagy a vöröshöz. Én a szőke melír csíkokhoz, úgyhogy egy darabig elvitatkoztunk. Ám mivel én fizetek, én nyertem. Ugyan a fodrászom rengetegszer a saját elképzelése szerint alakít, 99%-ban meg vagyok vele elégedve.

Szóval győztem. Az első etap után néztem a homokszín hajamat a tükörben és mondtam, hogy még hamvasítsunk, vagy világosítsunk, vagy valami, drasztikus változásra van szükségem. Úgy is lett. Na, de ennyire?!

A fogadtatás minden képzeletet felülmúlt. Tudom, hogy egy konzervatív anyai szívet bármi, ami a megszokottól eltérő sokkol, és hát valljuk be az én anyukám amúgy is tud konzervatív lenni, rám nézett (első utam a fodrásztól hozzájuk vezetett), majd megjegyezte, hogy "hát fiam, gyönyörű vagy." A hangsúlyt sajnos az írott szó nem adja vissza. Gondoltam viccesen oldom a feszültséget, hogy ha majd barnulok még hozzá, sokkal jobban fog mutatni, erre meg azt mondta, hogy akkor legalább a kisebbséghez fogok hasonlítani. Na bumm.....

Kíváncsian vártam ezek után a barátaim véleményét. Akik neten kapták meg a képeket majd mind elszörnyedtek.... Aztán kezdett javulni az arány. Testőr felhívott, hogy szerinte igen is nagyon jól néz ki. Lütyővel személyesen találkoztam, vizsgálgatott, vizsgálgatott, majd kibökte, hogy fiatalos és "mit akarsz b...eg nagyon jól áll!" A barátnőim körében is vegyes volt a fogadtatás. Végül edzőtáborban osztottam a népet, s eljött a szabi vége is, kíváncsian vártam mit szólnak majd a kollégák.

Bent a hatás szintén leírhatatlan volt. Azzal kezdtem, hogy az új rucimban és a kalapkámban vonultam be. Ez már önmagában elég volt a nép meghökkentéséhez, de mindig is hatásvadász voltam, úgyhogy érdeklődve figyeltem a rám szegeződő tekinteteket. Gianni simán le Mary Poppinsozott. Akikkel a nap folyamán összefutottam, azok közt is megoszlott a vélemény..... Hódító a folyosó végéről méregetett, az osztályvezető csak mosolyogva csóválta a fejét, majd megjött Régi is, aki belemarkolt a hajamba, s megkérdezte, hogy "ez után hogy fogunk dugni, mibe fogok kapaszkodni?!" Mondtam neki, hogy pont úgy, mint eddig, sehogy. :)

Volt, aki lecsibézett, más érdekes színű sárgarépához hasonlított, de azt hiszem Régi megjegyzése viszi a prímet, addig-addig méregetett napközben, hogy csak kinyögte, "úgy nézel ki, mint egy svéd travi!".....

Túl vagyok egy remek három napos bulin az egyik baráti társasággal. Minden évben 3 napra összejövünk egy vadászháznál.

Az első este szolid ivászat volt, meg köcsögös bab és szarvaspörkölt evészet. Mindkettőt a mohácsi barátok csinálták, a köcsögös bab érdekes ,ahogy készül, és roppant finom. Sosem gondoltam volna, hogy a köcsögben egymásra rakott hozzávalók folyamatosan forognak a hő hatására, méghozzá elég látványosan.

Második nap reggelire egy nagy tálca hurkát és kolbászt kaptunk, meg mivel én annyira nem vok odáig érte volt péksüti is. Majd nekiálltunk az aznapi bográcsost előkészíteni. A szív alakú krumpli nekem jutott. Sajnáltam is meghámozni, de győzött a józan ész :D
Minden évben az egyik barátnőm kitalál mindenféle szuper játékokat nekünk, idén ismét én voltam az egyik csapat kapitánya, akikkel a második helyet szereztük meg!
A játékok idén is remekre sikerültek. Bekötött szemmel lufi szurkálás villával, víz kimeregetése egy nagyobb és távolabb lévő edénybe, célba lövés airsoft fegyverrel, képekről kitalálni, hogy mit ábrázolnak, acitvitys kártyákról elmutogatni a rajtuk szereplő dolgokat, ping-pong labdát egy kanálban elvinni az asztal túlvégén lévő tányérhoz és így tovább.  A játék után jött az ebéd. Aztán a szokásos program, a nyuszibusz. :)

Eddig 2x az ország közepét néztük meg vele, idén viszont egy tanyára vittek, ahol versenylovakat lehetett simogatni.

A tanyán a lovakon kívül voltak még vaddisznók és Bull kecskék, amelyekből nem sok szaladgál Magyarországon. A simogatósdi után a  házigazda  megvendégelt a pincéjében. Terülj-terülj asztalkám volt, szarvaspörkölt rizzsel, házi meggyborral, majd utána a pince legmélyén 78%-os narancspálinka kóstolás. :))  

 Volt ott egy fekete bárány is.

Hiába ettem a narancspálinka előtt, eléggé fejbe vágott. Mondjuk nem csak engem. A masszív férfiemberek se bírták.

A szálláshelyre visszaérve vacsora senkinek sem kellett, ám az alvás még messze volt. Készült a tábortűz, nagy beszélgetések, eredményhirdetés. Az oklevelek mellé minden évben kapunk valami jelképes ajándékot is. Idén sem volt ez másképp.

Vasárnap a délelőtti összepakolást még megelőzte a hamburgersütés, amely tárcsán készült,  s az elfogyasztása után kellett a hétvége legfinomabb ételére voksolni. A vándorkupa ismét máshoz kerül.

Jó hangulatban ígértük meg, hogy jövőre újra találkozunk! :) 

Ígértem és reméltem, hogy a szimpatikus fiatalemberről még lesz mit írnom.

Nos, már nem egyszer találkoztunk. A helyszín és az időpont eléggé változatos. Volt hogy vacsorázni mentünk, máskor szökőkutakkal teli parkban nyaltunk egy fagyit, aztán kávéházban röppent el egy órácska, s volt séta az egyik bevásárlóközpont tetején is.

Ez utóbbi hely azért volt érdekes, mert fogadtunk. Ő is állított valamit, én is, majd elhangzott a bűvös "Fogadjunk, hogy..." kezdetű mondat. Persze mindketten meg voltunk róla győződve, hogy veszélytelen a dolog, hiszen igazunk van. Végülis volt is, meg nem is. Abban a boldog tudatban, hogy úgyis én fogok nyerni, rábíztam a tétet. Ő azt mondta, hogy a nyertes bármit kérhet a vesztestől. Magamban már kajánul vigyorogtam, de csak annyit kérdeztem, hogy ezt jól meggondolta-e. Nem visszakozott, ez már tetszett. :) Aztán jött a meglepetés! Kiderült, hogy tulajdonképp, ha a fogadás szabályait nagyon szigorúan értelmezzük, akkor egyikünk sem nyert. Persze rám bízta a döntést. Megkérdeztem, hogy szerinte én hogyan értelmezném? Rávágta szinte azonnal, úgy, hogy mindketten nyertünk. :) Ebben maradtunk, ám nagylelkű lévén, mivel ő találta ki az egész fogadást, így azt  mondtam, hogy övé az első kérés joga. Azt mondta nem szeretné elbagatellizálni, gondolkodni fog rajta. Másnap kaptam egy üzenetet, hogy reméli nem évül el a kérés. :)

Sajnos a kérés még mindig nem hangzott el. Én már tudom mit szeretnék kérni tőle, de mindenképp meg kell várnom, míg ő kér....

Lassan nekem is muszáj lesz kérnem tőle valamit, de ez az én titkom marad egyelőre. ;)

3 napig dínom-dánom volt a városban. Ehhez társultak az utcai árusok, különböző kultúrális programok.

Beneveztünk az egyik színházi előadásra, melyet szabadtéri színpadon tartottak. Aznap valahogy nem volt langy meleg nyári este, s eleinte mindenki rajtam vigyorgott, hogy széldzsekiben ugra-bugrálok, aztán a térdig érő szélvihar közepén az emberek arcára fagyott a mosoly. A darab az Egy szoknya, egy nadrág volt. Klasszikus, ám többszörre is nézhető. A színészek remek teljesítményét dicsérte, hogy a második felvonás első felében sem estek kétségbe, amikor egyik percről a másikra elment a színpadi világítás. Jópofa beszólásokkal tarkították mondandójukat, nem kímélve az áramszolgáltatót sem. Derült az egész nézőtér. S játékuk hatására elfelejtettük azt is, hogy nagyon hideg van. :)

A barátnőm fejébe vette, hogy az árusoknál mindenképp beszerzi a horoszkóp kövét. Mondanom sem kell, hogy ennek hatására minden ásványos standnál megálltunk. Persze én sem maradhatattam ki, így még utolsó nap is, a szakadó esőben képesek voltunk újra az utcát róni. De meglett, amit szerettünk volna. :)

Közben családi esemény is zajlott, a diplomaosztó parti is jól sikerült, bár az eső az étteremben bekergetett bennünket a nyitott részről, de mivel az étkek fejedelmiek voltak, panaszra senkinek sem lehetett oka.

Voltunk egy aquaparkban is. Persze a jól sikerült szervezésnek hála kb. megmozdulni sem lehetett, a csúszdáknál fél órát kellett várakozni, ám az időjárás kegyes volt, süttettük magunkat és élveztük a salsa és koktél partit. A Ritmo 2003 Samba Batucada ütőegyüttesnek volt a legnagyobb sikere nálam. Sajnos a honlapjuk elég gyér, de akit érdekel, idelinkelek pár videót róluk a hangulat kedvéért.

https://www.youtube.com/watch?v=RfbI3-9bjQ4&NR=1

https://www.youtube.com/watch?v=nMaGBV5KHSc

https://www.youtube.com/watch?v=ivsNS0moG-o

Persze ez élőben sokkal jobb volt! Mindenkinek jó szórakozást hozzá!

Csak hogy trendi legyek! :D

Az egyik délután nyakunkba vettük barátosnémmal a várost. Szerettem volna egy aranyos ruhát, valami jó kis rövidet, amiben most flangálnak a csajok.

Az egyik nagy bevásárló központba tévedtünk be, nem is annyira véletlenül, mert előre le  volt foglalva a mozijegyünk. Úgy volt, hogy jön egy barátunk is, legalábbis beszélgetni, így az előadás kezdete előtt már vagy két órával ott voltunk. Ő nem jött, viszont nekem jött a remek ötletem, ha már úgyis itt vagyunk, mi lenne, ha szétnéznénk.

Boltba be, boltból ki. Kb. így nézett ki a nagy vásárlás. Ennek több oka is van. Egyrészt határozott elképzelésekkel bírok a ruhákat illetően, másrészt alig akadt valami, ami tetszett volna.

Az egyik derékban állt el, a másik vállban csinált belőlem díjbirkózót, de nem adtuk fel. A végén a barátnőm nem bírta ki röhögés nélkül, s az egyik XL-es darabban megörökített. Hozzátenném, hogy a konfekció méretből többnyire az M, vagy a 38-40-es méretű ruhák rám jönnek, még mielőtt bárki is bálnának képzelne. De ezek a plázapicsa ruhák kifogtak rajtam. Amelyik nagyjából jó lett volna, annak is volt valami baja. Egyre feszültebb lettem, s meg kellett állapítanom, hogy a ruhák a piszkafákra készültek.

Kész, feladtam. Végül azért egy fürdőrucit csak vettünk. Igaz az nem szerepelt a tervek közt, de legalább volt némi sikerélményem, hogy van, ami mégis jó rám és legfőképp még jól is áll. :)

Majd ezt követő hétvégén egy kalapkára is szert tettem. Bár a családtagjaim kétkedve fogadtak, hogy vajon hova fogom én ezt felvenni, és főleg mihez. De majd megoldom!!! A lényeg, hogy nekem nagyon tetszik, s már ki is ötlöttem, hogy mihez társítható. Persze azért nem ártana, ha némi jó idő is lenne hozzá.:)

Mielőtt a közepébe vágnánk, hosszú mesére készüljetek! :)

Jogerős szabin van már jó ideje. Viszont a munka nem állhat meg. Persze ő nem bírja ki, hogy ne hívogassa bent az embereket, mert aug. 1-gyel magasabb besorolásba került, s már boldog-boldogtalant azzal nyaggat, hogy az asztalán van-e már a papírja. De nem nyert hangszórót! :)

Viszont egyik nap úgy hozta a sors, hogy Régivel ketten vidéki ügyeket kellett intéznünk. Útba esett a lakhelyem is, úgyhogy fel is jöttünk hozzám. Míg a kávét szürcsölgettük Régi azon törte a fejét hogy lehetne a helyzetet a javára fordítani.

Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy Jogerős Pali kint volt Kölyökkel a múltkor, s azon gondolkodtak, hogy az egyik strand környékén lefényképeztetik magukat valami bikinis csajjal, s elküldik Réginek, vagy Hódító Alexandernak, hagy irigykedjenek a fiúk, hogy nekik milyen jól megy munkaidőben. Persze ezt megelőzően Régi küldött nekik valami shaket, vagy jeges kávét korábbi kinti munkája alkalmával.

Szóval ültünk a konyhában Régivel, s egyszer csak beugrott a nagy ötlet. Valami erotikusat kéne csinálni. Kitaláltam, hogy felveszem valamelyik baby dollomat, ő meg lefényképez. Persze, hogy ez se legyen egyszerű, kicsit tovább csavartuk a sztorit. Másszak fel az ágyra amit előtte jól összetúrtunk, s csináljak úgy, mint aki épp most igazgatja meg. Régi  meg lefényképez hátulról, mintha én nem is tudnék róla. :) Így is lett.

Visszaöltöztem, s még mielőtt elindultunk volna, ő elküldte dr. Jogerős Pálnak a képet azzal, hogy ez B.S hálószobája, de el ne mondja senkinek.

Válasz: Most szivatsz.

Régi: Ha nem hiszed, szagold meg az ujjam.

Jogerős: És mi van a boldog párkapcsolattal? /Régi abban él jó ideje, együtt is laknak a párjával/

Régi: Mi lenne, ez sima kollegális kapcsolat, kizárólag munkaidőben. De ha tudnád milyen hangokat ad ki közben!

Azt hittem itt a vége. :) De nem így volt. Bent ugye mi elmeséltük az egész osztálynak, mindenki dőlt a röhögéstől, s nem akarták elhinni, hogy Jogerős ezt is bevette. Már pedig bevette. Néhány nap múlva felhívta este Régit, hogy mesélje el mi volt, hogy volt...

Régi kanyarított egy hosszas mesét arról, hogyan is kötöttünk ki az ágyamban, s hogy mekkora vadállat vagyok. :) Majd a lelkére kötötte, hogy még véletlenül se szóljon róla senkinek, mert akkor tutira nagyon pipa leszek.

Jogerős még mindig nem dolgozik. Viszont Régi is szabin van. S mire mindketten visszajönnek,  már kész a folytatás! :) De ez egy másik mese lesz...

Ki kell ábrándítsak gyorsan mindenkit, nem én mentem férjhez, bár a szomszéd asszony épp a napokban csengetett be és kérdezte meg, hogy élek-e még, mert olyan ritkán lát.

És már azt hitte, hogy férjhez mentem, lebabáztam, csak ő nem tud róla. :) Nos, ez nem az a mese. :)

Bár, ha a két lépcsőházzal odébb lakó ezermesteren múlik, akkor még az is lehet, hogy ikreim lesznek. Már persze, ha vizuálisan bele lehet az emberbe szuggerálni a gyereket. A minap gyanútlanul ballagtam le a szemetes irányába, rajtam az itthoni "játszós" ruhám, amiben takarítani szoktam. A pasi (apám lehetne....) meg épp a lépcsőház előtt áll. Többnyire alig lehet lerázni. Van a fejében az esetek nagy részében, s mindenki tudja, hogy ő a környék férjezett asszonyainak réme. Na már most, nem volt rajtam melltartó. (Ha még nem mondtam volna, uuuuuuuuuuutálom!) Persze egyből kiszúrta és neki állt beszólogatni. Alig bírtam elmenekülni... jáááááj, hogy mennyire nem bírom a magukat Don Huannak képzelő kivénhedt f...okat.

De vissza az eredeti témához!

Egy nagyon kedves kollégám nősült meg a napokban. A munkahelyről a szertartásra ketten voltunk meghívva. Az esküvő helyszíne egy pesti templom volt. Nem vagyok vallásos, de a pap szépen beszélt, személyre szabottan. A leendő házastársak nagyon boldogok voltak, sugárzó mosolyuk a napocskát is előcsalta a nagy napra. Előző nap térdig érő vihar volt és izgultam értük. Mindketten gyönyörűek voltak, az igenek határozottan hangzottak el, hiba nem volt egy szál sem. Leszámítva azt, hogy a szülő köszöntő csokor otthon maradt. :) Így kb. 10 p-et csúszott az önkormányzati szertartás. /nem csak én hagyok el dolgokat, ez azért megnyugtatott/

A templomi szertartás után cukrot dobált az ifjú pár, hogy édes legyen az életük. Ilyen felénk nem divat. A pap amúgy a szerelemről beszélt! ami sosem múlik el. Hát... Ez mondjuk furcsán hangzott a szájából.

A házasságkötő előtt volt fényképezkedés, amikor mindenki odaállt egy kép erejéig. Erről mi sem maradtunk le. :) Az anyakönyvvezető 12 p alatt lezavarta az egészet. Nem volt vers, ének... Aztán megkérdeztem pár embert, s azt mondták, ha van egyházi szertartás is, akkor nem húzzák a polgárit. Nálam kénytelenek lesznek... :))

Az ifjú pár jött ki utoljára, s olyan rizs áldást kaptak, hogy szerintem egy kilót biztos rájuk szórtak a jót akaró rokonok. Itt fogadták a gratulációkat is, majd volt mennyasszonyi csokor dobás (szerintem előre leboltolva) és közös nagy fénykép is, amin tuti nem fogunk látszani a kolléganővel, mert mindenki magasabb volt nálunk. :)

Számunkra itt ért véget a történet. Illetve számomra ott, hogy a ház előtt kiszállok a taxiból, majd sutba dobva a méltóságom maradékát majd négykézláb araszolok a lakásig. Az a fránya cipő... Csak az ne lett volna... :D

 Az előadó telefonja cseng.

- Jó napot kívánok Gipsz Jakab vagyok, úgy hallom, hogy Önök engem köröznek egy olyan bűncselekményért, amit el sem követtem! Ez felháborító!

- Nézze uram, ahhoz, hogy kiderüljön, hogy Ön tényleg nem követte el az adott cselekményt, be kellene fáradnia hozzánk, hogy tisztázza magát! Mivel több idézést is kiküldtünk a lakcímére ráadásul személyesen is kint voltunk, de Önt nem találtuk meg, így kiadtuk a körözését!

- Jó hogy nem találtak otthon! Külföldön dolgozom. Vonják vissza a körözésemet, ha kérhetem!

- Értem. Sajnos a körözését nem áll módunkban visszavonni, míg be nem fárad. Honnan telefonál most? /a telefon ismeretlen számot jelez/

- Afrikából!

- Mikor jön haza?

- Én?! Ha köröznek, soha!

- Nézze, ha beteszi az országba a lábát, a rendőrség őrizetbe veszi. Könnyebb lenne a helyzet, ha megmondaná mikor jön haza, s a kollégák az érkezési helyen fogadnák, elkerülve az őrizetbevételi procedúrát.

- Nem jövök haza! Soha! Inkább nem! Ez megalázó! Egy becsületes állampolgárral így bánni! Maguk miatt a két éves gyerekemet se fogom látni felnőni.

- Nem kellene eltúlozni Uram. Hazajön, közöljük Önnel a gyanúsítást és utána visszavonjuk a körözését, amennyiben tartózkodási helyén fellelhető.

- Nem érti, hogy nem fogok hazamenni?! Alig bírtam telefonálni! A négerek ellopják a kábelt! Ezek rosszabbak, mint a cigányok!

- Kérem, gondolja át, s amennyiben úgy gondolja, hogy mégis hazajön, megbeszéljük a részleteket. A körözése meg addig érvényben marad!

- Nem megyek haza!!!! Hallo!!!! Áááá, már megint nem jó a vonal! Büdös négerek... - katt...

Hogy van az, hogy néha szinte hónapokig nem történik semmi, aztán meg annyi meghívást kap az ember lánya, hogy nem győz szelektálni a jobbnál jobb programok közül?!

Lássuk a nyaramat nagy vonalakban. Júliusban úgy néz ki, hogy az összes hétvégére volt valami rendezvény kilátásban.

Legutóbb például voltam egy búcsúban. De már a búcsúk sem olyanok, mint régen. A kakasos nyalókát felváltotta a nemiszerv alakú, a körhinta kiment a divatból, a vattacukromat meg elmosta az eső. :(

Aztán lesz itt kerti parti, aqaupark, fesztivál tele koncertekkel, portál buli, eljegyzés, meg amit akarok. :)

Tulajdonképpen nagyon szeretem amikor az árusok kirakodnak, s minden ócska kacatot és akár komolyabb dolgokat is meg lehet nézegetni. Ilyenkor az ember hajlamos olyasmiket is beszerezni, amire tulajdonképp semmi szüksége. Persze a tömeghez való hozzáállásom nem változott. Azt nem szeretem még mindig. Főleg, hogy annyi a zsebes.

Amennyiben valamelyik program kellően érdekesen alakul, ígérem lejegyzem. :)

Íme néhány újonnan előkerült érdekesség:

1. "T. Ügyészség!

Gipsz Jakab 2002. április hónap húsvét nagypéntek óta alkalmazásba tartott. Előzetes letartóztatásom után szembesültem azzal a ténnyel, hogy a cégnél bejelentés nélkül alkalmaztak. Kérem a felelősségre vonásukat. Kérem a vizsgálatot saját magammal szemben is, mivel úgyan folyik az eljárás a Bíróságon, de a nyomozó, aki a nyomozást végezte elfogult velem szemben..."

Körözött személynek semmilyen elérhetősége nem ismert a nyomozó hatóság előtt, csak egy email cím, ahol a gyanúsított az alábbiakat kommunikálja az előadó felé, tanúbizonyosságot téve leleményességéről:

2. "Tisztelt Előadó!

Most épültem fel egy nagyon súlyos trópusi betegségből, melybe a kollégám sajnos belehalt. Nekem kell hazaszállítani az ügyintézést követően, és akkor higgye el, jelentkezni fogok Önnél."

Mellékelve egy szívhezszóló értesítés, mely az elhunytat méltatja. Ebből részletet muszáj közreadnom. A poén a végére hagyva!

"2001. április 6-án Afrikából Mindenható Urunk magához szólította, Dr. Nagyontudós Elemér, okleveles földmérő mérnököt, automatizálási szakmérnököt, régészt, a Vitézi Rend tagját, a Szent Korona Szövetség Főtitkárát, a lus resistendi et contracicendi szellemiségének, a nemesi eszménynek a megtestesítőjét..."

blablabla mintegy további 20 sorban. Az előadó nem volt rest, ritka nevű tudósunknak utána nézett a különböző nyilvántartásokban, s kiderült, hogy egy ilyen nevű személy tényleg él Magyarországon, s ráadásul kiváló egészségnek örvend. :) Mondjuk engem személy szerint érdekelt volna az összes titulusa is, hogy vajon ebből melyik állja meg a helyét?! :D