Kevesen vannak ma Magyarországon, akik ne ismernék Renner Erika történetét. Akik mégse, azoknak egy rövid összefoglaló: 2013. március 12-én  Renner Erika lakásán megjelent dr. Bene Krisztián, a nő korábbi párja.  Erikát elkábította, majd magatehetetlen állapotát kihasználva lúgot öntött a nemiszervébe.

A sajtóban rengeteg cikk fellelhető az esetről.

Az első perctől nyomon követtem a megjelenő híreket, felfoghatatlan volt számomra ez a mértékű brutalitás. Amikor meghallottam, hogy az esetről könyv készül, tudtam, hogy el akarom olvasni, ott akarok lenni a könyvbemutatón.

Az eseménynek az Átrium adott helyet, pont egy hete, 2022.04.12-én. Nem meglepő módon tele volt a nagyterem, a nők mellett rengeteg férfi is eljött. Szeretném hinni, hogy azért, mert ébred a társadalom és fontos, hogy az áldozathibáztatás helyét új szemlélet vegye át a köztudatban.

A moderátor, Boros Krisztina a színpadra szólította a könyv szerzőjét, Mérő Verát, Renner Erikát és párját, Balogh Attilát. Ekkor már egy pisszenés se hallatszott. A teremben ülők elfelejtettek levegőt venni.

fotó: saját

Mielőtt kezdetét vette volna a bemutató, attól tartottam, hogy megrázó és mély, sebeket felszaggató bemutatóban lesz részünk. A mélységet megkaptuk, megrázó pillanatok helyett pedig érzékeny és megható pillanatokban volt részünk. Az értő kérdések mellett a könyvből kerültek felolvasásra részletek.

Azt gondoltam, sokat tudok az ügyről, hiszen szinte mindent elolvastam róla. Tisztában vagyok az igazságszolgáltatás működésével, mégis megdöbbentett, amikor anno megszüntették az eljárást. Kíváncsian vártam, milyen Erika élőben, hogyan tudta túlélni az elmúlt kilenc évet? Megtört? Vagy olyan erős, ahogy a sajtóban láttam? Megnyugodott-e az eljárás végén? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem a kezdésig.

A felolvasott részek zsigerig hatoltak. Az elkövető gyerekkorából hozott példa megborzongatott. Egyszerű történetet emeltek ki, mégis volt benne valami elemi erővel ható, amely előre vetítette Bene felnőttkori jellemét. Erika lelki ereje lenyűgözött. Tudom, hogy nem először válaszolt olyan típusú kérdésekre, amik a bemutatón is elhangzottak, mégis meglepett, hogy az életét megváltoztató és tönkretevő eseményekről higgadtan, indulatoktól mentesen tud nyilatkozni. Nekem párszor ökölbe szorult a kezem, csodálom, hogy ő nyugodtan válaszolgatott.

Felemelő volt Attilát látni, az őszinte, maníroktól mentes, az érzelmeit felvállaló férfit. Ha lehetne, minden nőnek olyan társat kívánnék, mint ő. Óvó, féltő, gondoskodó és támogató, a szeretete betöltötte a termet. Ahogy Erika felé fordult, amiket és ahogy mondott, senkiben nem hagyott kétséget afelől, hogy ő a mellette ülő nőt akár az élete árán is megvédi. A könyvből egy részt ő is felolvasott. Nem tudta semlegesen, érzelmektől mentesen, az eseményektől elvonatkoztatva tenni, meghatódott. Épp úgy, ahogy a mellettem ülő férfi is elmorzsolt egy könnycseppet. Megérintett, hogy felvállalják az érzéseiket, ilyennek kellene lennie minden embernek. Nemtől függetlenül.

Néztem a színpadon Erikát és Attilát. Megmutatták esendő arcukat, átélték és túl élték azt a borzalmat, aminek a töredékébe mások belerokkantak volna. Az átéltek dacára a világgal megbékélt és önmagukkal harmóniában lévő emberek. Nem a színpadnak, nem a közönségnek felvett szerepet, valódi érzelmeket láttunk rajtuk. Erről a bemutató végén, a dedikálásnál is meggyőződhettem. Erikával váltottunk néhány szót, pillanatok alatt régi ismerősként beszélgettünk.

Az író, Mérő Vera is egy roppant nyitott és érzékeny személyiség. Másképp lehetetlen lett volna megírni a könyvet. A bemutatón csak beleolvastam a Felhő Café első, saját kiadású könyvébe. Nincsenek benne túlzó, hatásvadász leírások, tényszerű, nem ítélkező, mégis szuggesztív és sodró lendületű. Abból, amit a szerző a bemutatón elmondott, egyértelművé vált, hogy nem fércművet vesz az olvasó a kezébe, nem egy bulvár terméket, hanem egy alapos kutatómunkával alátámasztott, színvonalas írást.

fotó: saját

Az esemény után Szilágyi Liliánával is beszélgettem, szóba került, mennyire káros tud lenni a média, bár Erikának sokat segített a nyilvánosság. Már nem tudom pontosan hogy fogalmazott, de a lényege az volt, hogy írhat a sajtó bármit, azt, hogy mit élt át, ő tudja egyedül és csak ez számít.

Gratulálok Verának és Erikának  a könyvhöz. Szomorú apropó alapján született, de hiszem, hogy Erika példája felnyitja az emberek szemét és hosszú távú változást hoz a társadalmi gondolkodásban. Remélem, sikerül a régi konvenciókat felülírni.

Hálás vagyok, hogy részese lehettem az eseménynek. A könyvről is tervezek írni, miután elolvastam.