A fenti megfogalmazást az alábbi szitura mondta Lawry barátom.

Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy az itt alvós pasinak még lesz folytatása. Lett... Mennyi esély van rá, hogy felbukkan az életedben 250 km-rel odébbról?

Egyik langy meleg nyári este ballagok haza Nagyfaluból. Leszállok a metróról a kora esti órán a Nemzet Csalogányáról elnevezett téren, s mit ad isten?! Hát a mozgólépcsőn egy lépcsőfokkal előttem áll emberünk. Persze nem voltam benne 100 %-ig biztos, hiszen háttal volt. A világos nadrág nem volt ismerős, a kis táska sem, viszont a derekára kötött pulcsi igen... Mondjuk rajta kívül még egy csomó embernek lehet ilyenje, de a hajszerkezet már gyanússá tette, meg az egyszál metrójegy is a kezében. Ugye a tipikus budapesti túrista. :) Emberünk bámulta a lefelé menő tömeget (illetve helyesebben szólva stírölte a csajokat), s egyszer csak hátrafordult.

Vettem egy mély levegőt.... Aztán... aztán... nem történt semmi. Úgy átnézett rajtam, hogy csak na. Mondjuk meg sem lepődtem rajta, hogy nem ismert meg. :) Nem nem akart megismerni, egyszerűen lövése se volt róla, hogy ki vagyok. Hm...

Ahogy felértünk a lépcsőn bőszen körbe-körbe tekingetett, alig bírtam kikerülni. Gondolom randira jött a csajozós pulcsiban, hiszen szemmel láthatólag nagyon keresett valakit.

És anno még ő magyarázott nekem... Ej...

Remélem ez a záró akkord volt a hogyan ejtsük magunkat pofára c. történetben! :D