Aki ismer és meghallotta a történetet, azt mondta, hogy nem is én lennék, ha ez nem velem történik meg. Mert, hogy velem mindig történik valami. :D

Lássuk a legutóbbi esetet, amely alig pár napos. :)

Adva vagyok én és adva van egy kedves, szimpatikus fiatalember. Hosszas egyeztetés után sor kerül az első randira... Felveszem a szoknyácskámat, gondoltam abból baj nem lehet, anyukám úgyis mindig azzal nyúz, hogy öltözhetnék nőiesebben is.

Randi előtt pár perccel csörög a telefonom. A kérdés: szeretem-e a meglepetéseket? Kérdem én, ha pozitív a meglepi, azt ki ne szeretné? :) Mondom, persze, de azért nagyban függ attól, hogy milyen a meglepetés. A srác: Mi van rajtad? Fogalmam sem volt hova akar kilyukadni, mondom neki, hogy papucs, top, szoknya. Erre ő: Húúú, hát az baj!

Ledobtam helyből az ékszíjat. Az ember lánya évente egyszer (na jó, max 4-5x) szoknyát ölt magára, s akkor sem jó? :D Persze hamarosan kiderült, hogy miért is nem voltam úgy jó, ahogy voltam. Pontos érkezést követően konstatáltam, hogy bizony a fiatalember motorozni szeretne vinni, s hát a szerelésemben ez nem igazán fog menni. Ránéztem az órára és közöltem mintegy két percnyi beszélgetés után, hogy nekem öt perc múlva megy a vonatom, úgyhogy szerintem  hazamegyek. Úgy is lett.

Persze azért van csavar a történetben, mert megbeszéltük, hogy összeszed a vasúton, majd átöltözöm és mehetünk bármerre. Azt gondolom így spontaneitásból nem volt hiány. Úgy is lett, átöltöztem, majd rövid városnézés következett, megspékelve némi sétával és sok-sok beszélgetéssel. Egy étteremben volt a folytatás, bár a szúnyogokat ki lehett volna hagyni az menüből, mert a drága véremet nem szívesen adtam nekik. :) Vacsora után ismét séta és majdnem éjfél volt, mire elbúcsúztunk.

Én nagyon jól éreztem magam, s kíváncsian várom a folytatást! :)