Na jó, csak a hasonmásával, de a szitu vicces volt.

Kollégákkal megbeszéltük, hogy megünnepeljük dr. Kőszegi Zsuzsa előléptetését. Úgy is lett, Budapest egyik jó kis sörözőjébe mentünk, ahol nagyon finomak a kaják is.

Mire én odaértem, már szinte tömve volt a hely, az általunk majd 30 főre foglalt asztal is megtelni látszott. Ahogy leültem, kiszúrtam a magányos pasit két asztallal odébb. Bőszen telefonálgatott és szívta a cigijét. Egyiket a másik után. Pont mint, ahogy a sört fogyasztotta. Néztem, néztem, nem figyelt, így a mi társaságunkkal foglalkoztam. Aztán egy idő után muszáj volt megcélozni a mellékhelyiséget, s ahogy "Kamarás Iván" asztala mellett elballagtam, felpillantott, rám mosolygott, s folytatta a telefonálást.

Visszafelé jövet lerakta és intett, hogy üljek oda hozzá. Úgy is lett. Vagy két órán keresztül beszélgettünk, alig akart elengedni. A többiek már árgus szemekkel figyeltek. Megjegyezte, hogy jó fenekem van, szépek a körmeim és nagyon szép a bokám. Ami nála már a kezdet és a vég. :) Rendelt nekem inni, s addig nem akart elengedni, míg el nem fogyasztom vele.

dr. Kőszegi Zsuzsa egyből elkapott, ahogy a helyemre értem, hogy ez mi volt?! Ideszervezem a netes randikat? :D Amúgy meg nem rossz a pasi, mit lehet róla tudni?

Mások is megjegyezték, hogy nem vagyok semmi, csak úgy odaballagok a magányos faszi asztalához, leszólítom, s röpke fél napra ott ragadok.

Hiába mondtam, hogy 2x elvált, most épp van valakije és amúgy gyerekkori ismerős, már senki se akarta elhinni. :)

Béla nem szívbajos. Ha már nem tudja hétköznap este megoldani a találkát, kiugrik a melóból ebéd helyett. :)

Sőt! Mostanában teljesen felszálló ágban van, mert két nő is van az életében. Az egyik egy főiskolai osztálytárs. Vele a legutóbbi találkozót úgy sikerült megejteni, hogy egy egész napjuk volt egymásra. Ám mivel határidős munka volt, így a délelőtt kemény melóval telt. Ebéd után meg le kellett pihenni, s ha már lepihentek mást is lehetett csinálni. :) Ez remekül sikerült, s Béla reméli, hogy nem egyszeri volt.

A másik nő meg kitalálta, hogy jön a hétvége, együtt lehetnének, majd azt mondja otthon, hogy lehet behívják, ha minden kötél szakad. A párja nagy szemeket meresztve nézett rá, hogy "de hát drágám, te az elmúlt 18 év alatt sosem dolgoztál hétvégén?!" Így ennek meszeltek. :) Még jó, hogy a párja felhívta ezen tényre a figyelmét, ciki lett volna mostanság elkezdeni a hétvégi melót, ha a három gyerek mellett ezt eddig sose csinálta. :)

Maradt az ebédszünet. :) Béla stílusos csávó. A legutolsó találkát a neje szülinapjára időzítette. Jól sikerült megünnepelni! :)

A művészek a lelkükbe égett pillanatokból élnek. Az író épp úgy, mint a  festő, vagy a színész.

Az író egy megélt pillanat hangulatából, a festő az agyába égett képekből, a színész az emberi mozdulatokból, tettekből.

Hát egy ilyen kijutott mostanában nekem is. Egy olyan pillanat, melynek  hangulata meghatározta az estémet.

Elballagtam szép fővárosunk egy patináns fürdőjébe, ahol az időre való tekintettel nem volt tömegnyomor. Sőt! Alig lézengett pár ember. Ám egy mégis....

Kár, hogy nem láttam. Hogy nem találkoztunk. Azt hiszem feltettem volna neki jó pár kérdést.

A melegvízben bambultam, lazításképp... A törölközőm, papucsom, s a kutyás szemüvegtokom a medence előterében, ahová nem volt rálátásom.

Emberünk jött és vitt. A kb. 2000,-Ft-ot érő szemüvegtokomat...

Kérdem én, MILYEN EMBER AZ ILYEN?????!!!!! REMÉLEM HAZAFELÉ VALAKI RÁÜLT, VAGY RÁLÉPETT, S ÖSSZETÖRTE, VAGY ELHAGYTA, MERT AZ ILYEN KÖCSÖG, AKI MÁS TULAJDONÁT ELVISZI MEGÉRDEMELNÉ!

Nem a tok értéke háborít fel, hanem az eljárás. Az, ha teszem azt a ma már egyálatlán nem luxus kategóriásnak számító, ám a lencse speciális csiszolásával mégis cirka 70.000,-Ft-ot kóstáló szemüvegem is benne lett volna, vajon akkor is szívfájdalom nélkül elviszi? Esetleg összetöri?!

Nincs mit mondanom.... Remélem a sors megbünteti, s visszakapja az élettől!

A "mindegy is mikor indulunk úgyis fél 10 lesz belőle" c. mondat szálló ige lett. Pedig megbeszéltük, hogy korán indulunk, a látnivalók nagy tömegére és távolságára való tekintettel. Ráadásul ma már nem csak hárman mentünk, jött Sz és Kiscsillag is.

Meg kellett állapítsam, hogy hosszú távon, 5 személynek a Ford Focus kombi se túl kényelmes.

Első állomásunk a közeli Rotterdam volt, ahol az Euromastot néztük meg. Éppen aznap volt valami falmászó rendezvény is, a fogalmam sincs hány méteres toronyból bőszen ugráltak ki az emberek, lógtak az étterem ablakán kívülről, meg ereszkedtek lefelé. Én meg két kézzel kapaszkodtam a korlátba, mert mozgott az egész mindenség. (lehet az előző esti pálinka hatására?!) Á és T-boy felballagtak még egy szintet, Kiscsillag és Sz kipróbálták azt a szerkezetet is, ami egészen a torony tetejéig vitte őket.

Nekem pont elég volt a legelső szint is. :) A városra szenzációs volt a kilátás, egészen messzire el lehetett látni.

Az étterem rész is meseszép volt, egy kávét ittam, míg a fiúk söröztek.

Közben például egy "életmentő" is segédkezett a toronyból ereszkedőknek.

Aztán elindultunk Delftbe. Erről a hangulatos, csatornákkal telitűzdelt kisvárosról azt kell tudni, hogy szombatonként nagy piaca van.

Virág-sajt-lomi piac....

Mivel a főtéren a templomba alig lehetett bejutni, s az apróbb szuvenyírok beszerzésre kerültek, úgy döntöttünk, hogy mielőtt megnézzük a város hírességét a ferde templomot, a piacon eszünk valamit.

Vettünk is helyi sajátosságot, aminek fogalmam sincs mi a neve (HELP KISCSILLAG!!!), de isteni finom volt. Á úgy gondolta, hogy ő bevállalja a ruszlira hajazó akármicsodát is, amit a helyiek nagy elánnal ettek. Nos, Á eléggé szenvedő arcot vágott, majd mindenkit megkínált belőle, de nem volt osztatlan sikere. :D A piacon körbejárva elvarázsolt a virágos és a gyümölcsös stand is, de a sajtok előtt is elidőztem kicsit. Á-t a lomipiac kötötte le, tényleg volt ott minden, kár, hogy én nem rajongok értük.

Egy kevéske séta után egy sörözőben kötöttünk ki, ahol a fiúk végre lencsevégre kaphattak egy hamisítatlan szépséget. Előtte egész Hollandiában csak  Brünhilda kinézetű nőszemélyeket láttunk.  A híres ferde templomról elmondták a srácok, hogy valószínűleg egész Amszterdamot ez a pasi építette, mert látni fogjuk, hogy ott is minden ferde. :D

Abban a tévhitben éltem, hogy egy ilyen programon csak fiúk vannak. Ahogy a lánybúcsún lányok.

Nos ez kissé rendhagyóra sikeredett. A társaság vegyes volt. :D És igen zártkörű.

Beültünk egy étterembe enni, ahol a kolléga az összes iratát kipotyogtatta a zsebéből, s egyszer csak megcsörrent a telefonja, hogy megtalálták minden papírját. Volt ám nagy megkönnyebbülés, s szerencsére még épp az éttermben tartózkodtunk, így nem kellett messzire mennie. Viszont alig ültünk le enni, a pincér csávó már jött és összeszedte a tálcát. Pofátlanul megkérdeztem tőle, hogy megehetem-e amit rendeltem, vagy máris elvinné a tálcámat?

Ezek után egy fagyira vágytunk. Átballagtunk a legközelebbi Mekibe, ahol a srácok azt mondták nem merem megkérdezni az eladót, hogy van-e pinaízű fagyi. A csávó buta fejet vágott, s elég sokára nyögte ki, hogy nincs.

Aztán innen tovább mentünk egy térre, ahol volt némi füvön hempergés is, persze szigorúan csak a röhögéstől. Egy idő után úgy gondoltuk, hogy elmegyünk még innivalóért. Át kellett sétálni két góliát közt, akik a pólójuk felirata alapján Rendezők voltak. Megláttam mellettük egy kukának látszó tárgyat, gondoltam belehajítom az üres flakont. A mutatvány remekül sikerült, a gorillák rám szóltak, hogy nem önkiszolgáló, akkor konstatáltam, hogy egy hűtőtáskába dobáltam nagy bőszen a szemetet.

Majd a boltból kifelé jövet konstatáltam, hogy egy pacák a fehér felmosónyéllel koldul arra hivatkozva, hogy vak. Persze be kellett szólni. :D Nem is ő, hanem a másik hajlékony volt az akinek ugyan nem sikerült a földről felállnia, de azért próbálkozott, hogy ő akkor most nekem jön. :)

A nap végére maradt, hogy a kedves barátomat szerettük volna lefényképezni egy mennyasszonnyal, akinek pont a lánybúcsúja volt, nyakban a "legszebb mennyasszony" szalaggal, ám a cimborám nem akart kötélnek állni úgy, hogy a csaj benne lett volna a fotóban. :)

S végül mikor hazaindultunk, a barátom az egyik zebrán négykézláb ment át, mondván, hogy ő most terroristákat keres. :)

Ámen.

A fiúk nem sok időt hagytak este, alig értünk haza, mondták, hogy irány Belgium. Roosendaaltól nem messze van a belga határ, ahol észrevétlenül suhantunk át. Először egy lottózóba mentünk, majd egy ital lerakatba, onnan eléggé felpakolva sikerült kijönni. :D Vettem meggyes és barackos sört is. :) Az előbbi jobban ízlett.

Elég hamar odaértünk a Malomhoz. Erről azt kell tudni, hogy belül régi malomipari gépek vannak, a malom körül fut egy kisvonat, s az étterem mellett üzemel egy pékség. Sajnos a malom és a pékség is be volt már zárva.

Leültünk az egyik asztalhoz, a srácok úgy döntöttek, hogy mindegyik sört ki kell próbálni, én mindegyikébe belenyaltam, de a meggyesen kívül egyik sem ízlett. Az asztalnál elkezdődött a tervezés, hogyan legyen a másnap. Amszterdam piros lámpás negyedét mindenképp meg akartuk látogatni, Sz száját itt hagyta el Á felé az alábbi mondat: "Oda meg majd mindenképp viszünk koszorút, hogy méltón megemlékezzünk a helyről..." A többiekből kitört a röhögés, Á-ból annyira, hogy olyat művelt, mit még tán soha, kiköpte a sört! Azt hittük ilyen szentségtörés egy emberöltő alatt egyszer fordul elő, de tévedtünk. :D Én hiába kérdezgettem a srácokat a koszorúról, Á azt mondta, hogy van az a történet, amit nem lehet elmesélni. :) Sejtésem van....

Míg a fiúk ittak, én megéheztem, de mondták, hogy ki kell bírnom hazáig, ám egy kis nassolnivalót kérnek nekem. Ebben sem csalódtam.

Szóba került a napunk, s T-boy megjegyezte, hogy "egy japánnyi busszal....", na itt köpte ki Á másodszor a sört. :) Annyira röhögtünk, hogy egy idő után a felszolgáló hölgy odajött és megkérdezte milyen nemzetiségűek vagyunk, mert ő tud kicsit lengyelül, de mi nem úgy beszélünk, tuti bolgárok vagyunk. (Lehet a viselkedésünkből vonta le ezt a messzemenő következtetést?!) Sz elmagyarázta neki, hogy a bolgárok nem így néznek ki, mi magyarok vagyunk. :)

Miután a többiek is megéheztek, hazamentünk, ahol már a vacsorához lecsúszott néhány pohár pálinka. Kiscsillag azt mondta van elég.... (másnapra már nem maradt...) Nagyon sokat nevettünk, a neten csak magyar zenét hallgattunk, s közben ment a sztorizás. Á elég hamar megfáradt, elaludt a kanapén. Sz nem volt rest, a holland jelképekkel, koronával felékszerezte, s csináltunk pár fotót. Ám mivel ezek szigorúan privátok, kénytelen vagyok nélkülözni őket a színes beszámolómból.

Én is nagyon fáradtnak éreztem magam, s megkérdeztem mielőtt aludni mentem, hogy mikor indulunk. Mondták, hogy mivel hosszú nap lesz, így fél kilenc felé kellene....

Totálisan?

Mondjuk, ahogy én tettem.

Már 2 napja kijött a nyelvemen! egy afta. Előtte a fogínyemet intéztem el úgy, hogy begyulladt. Enni nem tudok. No problem, úgyse vagyok vékony.

Aztán ma a szép körmömmel megpróbáltam elkapni egy papírköteget, persze, hogy visszahajlott. Nem fáj nagyon, csak se gépelni, se mutogatni, se fogni nem tudok vele.

A fejemre nőtt egy csúnya pattanás.... (Várhatom az éjfélt, hogy királylánnyá változzak, a banya már meg van.)

A térdem lassan 3 hónapja game over, hétfőn kiderül kell-e műteni.

Felvettem az új szandált. Csinoska. A talpamat! törte fel. Akkora vízhólyag van rajta, hogy ha kipukkad, szerintem kész az új Balaton....

Azt hiszem nem akarok hozzáfűzni semmit....

Az egyik hétvégi napon tervbe volt véve, hogy találkozom egy kedves ismerőssel. Először városnézés és fagyizás volt megbeszélve, ám ez hétközben motorozással egybekötött ebédre módosult.

Az idő szupernek ígérkezett, előkotortam a 100 éves bőrdzsekimet, s irány a végtelen. Az ismerős figyelmes vezető lévén nem nyomta neki, s mondta hogy bármi probléma van, ütögessem meg a vállát, megállunk, megbeszéljük. Indulás előtt azért még kicsit cidriztem, hiszen ekkora gépen sosem ültem még, ráadásul kanyargós utakon terveztük megközelíteni a megbeszélt helyet.

Jó darabig önfeledten bámészkodtam, de nem is én lettem volna, ha nem kap el minket egy kiadós zápor. Egy jó darabon szakadt az eső. A kezem lefagyott, s éreztem, hogy a bugyim is elázott. :)

Az étteremhez érve útitársam konstatálta, hogy nyakig sáros vagyok és vizes. :) Ő kevesebbel megúszta, s azt sem tudta, hogy a motor ennyire felcsapja a sarat. A kedvenc sárga felsőm volt rajtam. Egy jó 10-15 cm-es darab kilógott a kabát alól, az is tiszta sár lett, ráadásul a dzsekim is beázott, s abból valami meghatározhatatlan színű akármicsoda is kifolyt. Ugyan a beható vizsgálat végén sorstársam közölte, hogy valószínűleg a folt nem fog kijönni, én optimistán bizakodtam.

Leültünk a hegy lábánál szárítkozni, élveztük a kilátást, a kaját, én a társaságot is (a másik fél nevében nem tudok nyilatkozni), s reméltem, hogy hazafelé megússzuk eső nélkül. Úgy is lett. De sajnos a felsőmnek meszeltek. Se áztatással, se különböző neves csoda folteltávolítókkal nem jött ki belőle az a csúnya folt. :(

Persze ez nem szegte azért végleg kedvemet attól, hogy máskor is motorra üljek!

Így jár az ember, ha nagy a család. :D

Kíváncsian várom, vajon ez milyen lesz! Utána tartok fényképes élménybeszámolót. Ha nem a családi esküvőre igyekeznék, akkor vidékre robognék egy nagyon kedves barátomére.

Kár, hogy az ember nem lehet egyszerre két helyen. :(

A második nap reggelén Sz és a sógor már elmentek dolgozni, mire mi felkeltünk, de Kiscsillag ismét terülj-terülj asztalkámat varázsolt.

Úgy volt megbeszélve, hogy mivel sok programot iktatunk be, így fél 9 felé illő lenne elindulni. Hát Á barátom bőven ez után ballagott le. :) Sebaj, akkor irány a Világ Örökség része, nézzünk tipikus szélmamokat.

Az első utunk így Kinderdijkba vezetett, ahol eleinte felhős volt az ég, ám az időjárás kegyes volt, nem esett. A hajós, csatornás malomnézést épp lekéstük, így gyalog vágtunk neki a malmok közti ösvénynek. Nem volt nagy élmény, mert a vadkacsák telisz..ták az egész utat, s az ember nem győzött a lába elé nézni. Láttunk egy hamisítatlan holland mennyasszonyt, aki Bogárral érkezett a malmokhoz a fényképezésre. :)

Aztán, míg az induló hajóra vártunk a japán turistákon röhögtünk. Képzeljétek el, hogy ezek leszálltak a buszról, s mint az őrült rohantak (szó szerint!) végig a madárürülékes úton, megálltak minden malom előtt, egy katt, aztán rohanás tovább. Persze minduntalan minket előzgettek, s nem tűnt fel nekik, ha sétálva csinálják ezt, akkor is pont ugyanannyi idejükbe telik.

Befutott a hajónk, s nem győztünk ámulni, minden malom mellett volt egy békés kis móló, tele virággal, kiülős résszel.

Láttunk egy malmot, aminek a lapátját épp szélirányba forgatták.

A malmok 1740 körül épültek, s eredeti állapotukban láthatóak.

Innen Hook van Hollandba mentünk tovább, eddigre már verőfényes napsütésben volt részünk. Itt a helyi homokos strandot vettük célba. Elhaladtunk a zárva lévő Atlanti Fal Múzeum előtt, s a hajózási múzeumot is zárva találtuk. A strandra leérve Á bőszen nekivetkezett, remélve, hogy megmártózhat az Északi tengerben. Nagy lendülettel bele is rohant a vízbe. Bokáig. Majd amilyen gyorsan beért, úgy ki is, mert a víz nagyon hideg volt. Persze a környékünkön azért néhányan fürödtek, de már láttuk, hogy a hollandok bevállalósak. Azért térdig mi is beálltunk a vízbe, szigorúan egy-egy fotó erejéig. Fogalmam sincs,  hogy hány fokos volt a víz, de nagyon-nagyon hideg!

A strand készítés rejtelmeit is láttuk, ezek a monstrumok csinálják az egyenletes homokfövenyt. A fiúk sört kívántak, én pedig szerettem volna egy jégkrémet enni, így célba vettük a legközelebbi és egyetlen nyitvatartó strandbüfét, ahol a lábamba állt egy szálka. Sebaj, kihúztam, majd irány tovább.

A sétányon haladva láttuk az Angliába közlekedő kompot, ami igen impozáns látványt nyújtott.

Nekem a kikötő őrség hajója is tetszett,

de leginkább ez a tábla okozott önfeledt pillanatokat,ha jön a nagy hajó, elönthet a víz. :)

Láttuk a hajózási múzeum mellett Margit Hercegnőt is. :)

Innen Maestlatkeringbe mentünk. A fiúk ennek az útnak már harmadszor indultak neki, kétszer nem sikerült odatalálni. De most! Hozzá tartozik a történethez, hogy amikor idehaza az utat terveztük, ők megszavazták, hogy ezt is meg kell nézni. Nem is értettem mitől olyan érdekes egy gát. Aztán kiderült. Attól, hogy amikor nagy vihar tombol a tengeren, ezt a gátat fordítják be a vízbe, mely szerkezetnek a karjai egyenként 240 m hosszúak, azért, hogy ha jön a nagy hullám, ne öntse el azokat a területeket, melyek jóval a tengerszint alatt vannak. Már pedig Hollandia nagy része ott van. Meglepő módon volt magyar nyelvű tájékoztató is, s egy csomó interaktív kütyü, melyen meg lehetett nézni a rendszer működését.

Hazafelé kisebb dugókba keveredtünk, így már attól féltünk, hogy a betervezett belga malom látogatás elmarad, mert Sz-ék türelmetlenül vártak. De nem maradt! :) A hollandok a dugót is roppant türelmesen viselik, sehol nem volt dudálás...Folyt köv.

Hogyan vágjuk tönkre a testvérünk lánybúcsúját?

A recept nagyon egyszerű. Végy egy testvért, akinek nincs határozott elképzelése arról, hogy mit is szeretne csinálni ezen a napon.

Adj neki mondjuk ilyen és ehhez hasonló feladatokat:

1) Akassz egy táblát a nyakába pl az alábbi felirattal: "Jövő 7-en férjhez megyek", s mondd neki, hogy ezzel még lesz dolga, ne vegye le.

2) Ismertess fel vele különböző régen használatos konyhai eszközöket, s ha nem megy, igyon egy rövidet.

3) Hívjon fel telefonon egy ugyanolyan nevű férfit, mint a vőlegénye, s kérjen tanácsot a házasságra vonatkozóan.

4) Írass vele a párjának szerelmes levelet az alábbi szavakkal:

- pók            - szekerce         - könny       - ragasztó            - nagykabát  

- wc kefe       - cseresznye     - utálatos    - családi botrány   - jagermaister

5) 10 db-os kvízkérdés a párjáról. Rossz válasz esetén ismét innia kell.

a) Mi a kedvenc étele?                 b) Hány foga van?                 c) Mi a telefonszáma?

d) Mi volt az óvodai jele?             e) Első szerelmének a neve?      f) Kedvenc parfümje?

g) Hány évesen veszítette el a szüzességét?                              h) Mikor jöttek össze?

i) Kedvenc filmje?                       j) Volt-e háziállata gyerekként, s ha igen, mi?

6) Az utcán petrezselyem árulás közben kérjen jó kívánságot a nyakában lévő táblára

7) Írjon szerelmes sms-t a párjának az alábbi szavakkal:

- prosti

- kutyagumi

- konyhakés

- lavór

- nyakkendő

8) Osztogasson szórólapot az alábbi felirattal: "Segítség! Férjhez megyek! Van 5leted arra, hogy éljem túl?"

9) Toborozzon 10 férfit egy csoportképre.

Ha ez meg van, garantált a hála arra vonatkozóan, hogy milyen rendes testvér vagy, hogy szívattad.

Hányszor meséltem már, hogy vannak olyan pillanatok, amelyek nyomán az ember egész napja telibe van vágva?

Nagy Hódító Alexanderral megbeszéltük, hogy az ő terepen végrehajtandó melóját és az enyémet is megcsináljuk egyik nap. Úgyis lett. Céges autót elkértük, az idő szuper volt, a forgalom elviselhető, bár engem féltettek az utazástól, mert előtte egy fél órával adtam vért. Gondoltam én, hogy nagy bajom nem lehet, viszek inni, bolt van, veszünk egy csokit, aztán majd ebédelünk valahol. Csokit hamar be is szereztünk, megérkeztünk az első helyre, majd szépen tovább a többire is. Már csak az utolsó cím volt hátra, s alig vártuk, hogy végezzünk, mert be akartunk érni a munkaidő végére, ráadásul még az ebéd is várt ránk, mikor az autó valami fura hangot adott ki.

Megállunk, megnézzük, álló autónál semmi. Megyünk megint 10 m-t se, s a kocsinak olyan hangja volt, mint amikor a  vasat húzod az aszfalton. Néztük jobbról, balról, kinyitottuk a motorháztetőt, semmi...

Telefon a főnöknek, hogy van egy kis baj... Mivel a céges kocsik flottában vannak, így akármilyen szerelő nekünk nem jó... Eltelt egy kisidő, s megsúgták a megoldást, s aként is cselekedtünk. Közben, míg a szerelőre vártunk rengeteg időnk volt.

Alex felhívta Régit is, hogy kissé szívassa. Én hívtam Szótlant, hogy mi a  helyzet, s mondtam neki, hogy átmehetne Régihez, s kérdezzen valami velem kapcsolatosat, ha ott van dr. Jogerős is.

Úgy is lett. A következő párbeszéd zajlott, melynek vége felé Jogerős fülei ismét elefánt méretűre nőttek.

Szótlan: Hol van az a lotyó Berill? Már éhen veszek, 2 órával korábban szoktunk enni, ő meg sehol.

Régi: Kiment Alex-szal!

Szótlan: De legalább szólna! Hiába hívom, nem lehet elérni!

Régi: Nagy Hódítót mi is hívtuk, de ő is ki van kapcsolva.

Szótlan: Ha ezt tudom, már rég elmentem volna enni!

Régi: Látod, ilyenek ezek, beadják a főnöknek, hogy lerobbantak valahol, közben pedig csak megálltak dugni!

Szótlan ekkor vágta be az ajtót maga után, mert alig bírta ki, hogy ne röhögjön fel hangosan. :) Végül jó későn értünk vissza, de Szótlant még bent találtam, ebéd helyett legalább hazafelé együtt indultunk el.

A megérkezés után elnézést kértem a srácoktól, megkértem Kiscsillagot, hogy mutassa meg a fürdőt, adjon egy alvós pólót, s mondja meg hol hajthatom álomra a fejemet. Gyors zuhany után beájultam az ágyba.

Aki ismer, az tudja, hogy bármennyit alszok is, ébredés után nem csak hangom nincs, de jó darabig nem is nagyon vagyok magamnál.

Két óra alvás után gondoltam már ideje lesz lenézni. Nem vagyok szívbajos, egy szál alsónadrágban és a kölcsönbe kapott pólóban leballagtam a földszintre. Ott aztán egy darabig még pislogtam, 5 pasi nézett rám, s kíváncsian várták mivel nyitok. Ugyanis megjött melóból házigazdánk Sz és a sógora is. :) Emlékeim szerint egy darabig még összefüggéstelenül beszéltem.... Aztán a fiúk megterítettek, megvacsoráztunk, a jóféle itókák hatására eléggé hamar oldott lett a hangulat, jó sokáig beszélgettünk.

Szóval így voltam 5 pasival. 4 napig. :)

Idén még nem sokszor, de azért már előfordult, hogy abban mentem dolgozni.

Összefutottam a nagyfőnökkel. Megállít, méreget, nézeget, majd megjegyzi, hogy sosem látott még szoknyában. Mondom neki, hogy pedig szoktam.

Ő: Új pasi van a dologban?

Én: Még régi se. :) Magamnak akarok tetszeni.

Mondja, hogy ez helyes, aztán egyszer csak odatol az orrom elé egy szatyrot, hogy szagoljam meg.

Mondom neki, hogy jó illata van a kolbásznak.

Ő: És ha tudnád milyen kemény!

Mesélem a szitut egy ismerősnek, aki aztán tovább szőtte a történetet. Szerinte meg kellett volna fognom, jól összenyomogatni, aztán mondani neki, hogy "ez neked kemény?" :)))

Aztán persze elképzeltem a munkahelyi pletykát:

"Hallottátok, hogy BS megfogta XY kolbászát?! És egyáltalán nem is volt kemény..."

Egy szép napon újra szoknyában mentem. Dr. Jogerős jól megnézett. Alex-szal és Régivel kitaláltuk, hogy akkor újra adjunk az érzésnek, már olyan rég húztuk az agyát. Régi már egy irodában van Jogerős Palinkkal, s ahogy beléptem az irodába sóhajtott egy nagyot, s egy mozdulattal behúzott az ölébe. Én persze próbálkoztam tiltakozni, de Régi jár gyúrni, erősebb nálam. :) Jó hangosan megjegyezte, hogy felizgattam. Jogerős már csóválta a fejét, s közölte, hogy hagyjuk meg ezt munkaidő utánra.

Erre a végszóra jelent meg az ajtóban Nagy Hódító Alexander. Ő meg úgy csinált, mint aki megsértődött azon, hogy egy ilyen szituban talál.

- Így akarsz velem kijönni? Ezért hízelegtél nekem egész nap? Hogy aztán meg Régivel kezdjél? Döntsd már el melyikünket akarod!

- Nem tudok választani. Úgy nem lesz jó, mint a múltkor? Hogy egyszerre mindkettőtökkel... - itt elharaptam a mondatot, mintha freudi elszólás lett volna.

Jogerős felkapta a fejét, Régi és Alex csóválták, s mielőtt kitört volna a röhögés Alex kilépett az ajtón, én meg úgy rohantam utána, mintha ki akarnám engesztelni. :)

Régi mondta, hogy dr. Jogerős Pál még jó darabig cöcögött és hümmögött magának. :)

Így nézett ki az első napunk.

Eindhovenban azért bámészkodtunk, hiába nem volt nyitva semmi. Ezt például sem nekem sem a helyieknek nem sikerült megfejteni...

Viszont legalább jól néz ki. :)

Mivel túl sok babér nem termett a kisvárosban, átvonatoztunk Tilburgba. Láttunk emeletes vonatot, vakond orrút, nagyon rondát.

Útban a városka általunk főtérnek vélt tere felé olyan csudadolgokat láttam, hogy csak na! Például, hogy idézzek az egyik kedvenc filmemből, az SOS szerelemből, íme itt egy "zakós majom"!

Ráadásul Zakós Majom úrról nehéz volt első ránézésre eldönteni, hogy vajon nem-e a pizsamája maradt rajta. :D

Aztán ahogy tovább sétáltunk az utcán, megláttam egy szuper sütis üzletet. Nyaaaaaam! Bár az áraitól egy pillanatra elrettentem.  Viszont kihagyhatatlan vizuális élményt jelentettek a szépen megmunkált kézi remekek.

A főtérre érve, míg a fiúk söröztek, én a capuccino mellé gyorsan rendeltem is egy sütit, hogy ne csak a nyálam csorogjon.

Miután kiücsörögtük és bámészkodtuk magunkat, úgy döntöttünk, hogy ideje átvonatozni a szállásra. 

T-boyt lefotóztam a szökőkútnál, ahol olyan 5-6 éves forma kiskölykök ruhástul ugráltak a vízben, míg mi nagykabátban vacogtunk a gép előtt. De nem ez volt az egyetlen meglepetés az út alatt.  Például, ahogy elindultunk a vasút felé, kiszúrtam egy nagy darab néger biztonsági őrt. Olyan filmbe illőt. Suttyomban lefotóztam. Ez volt az első Coffee Shop, amit láttam. Mögötte. :)

Roosendaal nagyon hangulatos városka, Sz bátyja jött ki elénk biciklivel a vasútra. Mi mint a vert sereg kullogtunk utána a hosszú séták, kevés alvás és a viszonylagos meleg miatt. Ugyan Kiscsillag (indoklás később, bocsi érte, kedves olvasó) közölte, hogy otthon megannyi behűtött finomság (pl. pálinka) vár, de azért csak rávettük, hogy a főtéren egy sört mégis igyunk meg. Nagyon jó idő volt.... Itt tapasztaltam először, hogy a hollandoknál a wc-t vagy az emeletre teszik (józanul is hajmeresztő felmászni a lépcsőn), vagy az alagsorba (lépcsőre mindkét irányban igaz ugyanaz). Majd Kiscsillag kérdésünkre azt felelte, hogy már csak 5 percre vagyunk a házuktól. Eddigre kedves barátommal már alig bírtam, úgyhogy reménykedtem, hogy zuhanyzás után lefekhetek, hátha Migrén cimborám is elhagy némi alvás után. Sajnos 2 napig ragaszkodott...:(

Szóval az 5 perc szerintem legalább fél óra volt. Közben fotóztam még egy ápolt csatornapartot is. Azt hittem ez valami helyi sajátosság, ám kiderült, hogy Hollandiában minden ilyen ápolt.  Aztán csak megérkeztünk a házhoz is, de ez már egy másik mese lesz...

Akár mosolyra is késztethetné az embert az alább, de azt hiszem ez így kifejezetten bunkóság.

Adva van Casanova, a női szívek összetörője, akinek nem fontos, hogy a másik mit gondol, hogy érez, adottságai miatt használja és kihasználja a nőket.

Casanova besokallt a nőktől, nőkből. S úgy döntött nem veszi fel nekik a telefont. A  hívásait átirányította egy gyanútlan ismerősére. Szerencsétlent éjjel-nappal különböző nők hívogatták, Casanovát keresve. Aztán hívták egy szolgáltató cégtől is, az ismerős meg szépen lemondta az adott szolgáltatást.

Casanova meg egy vállrándítással elintézte a dolgot. S minden maradt a régiben. Telefon másokra irányítva...

Szerintem ez aljas dolog! Ha megbeszélte volna a másikkal, még vicces is lehetett volna. De mi van, ha az illetőnek netán randija van, s akkor keresik mindenféle csajok? Vagy épp féltékeny a párja? Hogy magyarázza ki, hogy azt sem tudja kik a hívók?!

Ej Casanova, egyszer még nagyon megütöd a bokádat!

Az átvizsgálás egész szépen ment, megmutattam a folyadékos szatyorkámat, a többieket sem vetkőztették le, ellenben néhány utassal, akinek az övet ki kellett venni a nadrágból, meg akinek olyan sarkú cipője volt, azt is le kellett venni. És jött az első pofára esés. Egyesek kézi pottyász címszóval fél szekrénnyi bőröndöt cipeltek, úgyhogy a fiúk mondták, simán elfért volna nekem is a nagyobb hátizsák. Amit amúgy is hosszú küzdelem után szereztem vissza egy ismerőstől, de ez már egy másik történet.

A repülőn derült ki,  hogy Á a tranzitváróban hagyta az ásványvizét. Sebaj, legfeljebb a repülőn nem iszunk. A barátnőm se ért ki, így nem volt, akitől elköszönjünk, mert Lütyő épp csak annyira állt meg, hogy kidobjon.

Érdekes, hogy gyerekként ültem utoljára repülőn, de most annyira nem izgatott. Lehet a két óra alvás miatt?

Ezzel mentünk. A múltkori blogot olvasva, igyekeztünk úgy helyet foglalni, hogy ne vegyenek körbe a leírt alakok. Pufimacit kipipáltuk, a másik oldalra ült. Mögöttünk senki. Egy darabig. Aztán megérkezett holland anyu két gyerekkel. Na bumm. Gondoltam a két órát csak kibírom. Mivel tiszta párás idő volt, így elég hamar elszundítottam, miután konstatáltam, hogy semmit nem látok. Á is hasonlóan tett, egyedül T-boy nem aludt. Arra ébredtem, hogy valaki rúgdossa az ülésemet. Aztán a kiscsaj hisztizni kezdett. Még jó, hogy a leszálláshoz készülődtünk, különben kiosztottam volna anyut is, meg a gyereket is. Eddigre kedvenc barátom is megjött, úgy fájt a fejem, hogy csak na!

A landolás sima ügy volt, a gép Eindhoven repterére érkezett. Mivel az első napunk kötetlen volt, így bebuszoztunk a belvárosba, ahol szomorúan konstatáltuk, hogy semmi nincs nyitva.

Viszont a hollandoknál vannak érdekes dolgok. Például az utcai wc. Diszkrimináció felső foka, csak pasiknak.

 Aztán itt a behajtani tilos tábla. Erről az jutott eszembe, hogy azzal kellett szembesülnünk, hogy nemzeti ünnep van, alig van valami nyitva. Ráadásul alkoholos italokkal 11 előtt nem szolgálnak ki. 

Ami viszont nagyon szuper, hogy mindenhova bringával mennek, s ott is hagyják. Nem úgy mint nálunk. Minden városban kismillió ilyen bringa tárolót láttunk. Mondjuk néhány helyről eléggé izgalmas kivadászni a biciklit. Az is nagyon tetszett, hogy országszerte a külön vannak kialakítva a kerékpárutak, még véletlenül se ütik el a gyalogost az osztott kerékpársávon, mint Magyarországon. A bringások mindenütt előnyt élveznek az autósokkal szemben. Kiskosztümben épp úgy, mint bevásárló kosárkákkal tekernek le, s fel. És türelmesek! Az autósok is. Mindenütt! Nincs dudálás, tülekedés, kiállják a leghosszabb sort is. Nos, az ott töltött néhány nap alatt ezt a mentalitást sajnos nem sikerült magamévá tenni, pedig azt hiszem rám férne!

Ugyanis átkérte magát vidéki szervünkhöz.

Érdekes volt az utolsó napja. A főnök méltatta eddigi munkáját, mi meg azt sem tudtuk hova nézzünk, nem tűnt nagyon őszintének az előadás...

Sajnos Whiskys is itt hagy bennünket, ő is vidékre megy, az ő társasága hiányozni fog.

János vitézről azt hiszem még hallunk, szerintem a vidéki kollégák tuti szidni fogják, hiszen fél év alatt még faxolni se tanult meg.... :)

Á barátommal és T-boy-jal már régen elterveztük, hogy kimegyünk Hollandiába és meglátogatjuk a barátaikat. Ugyanis Sz ott él családjával.

Idén végre minden összejött. Á-ék egy szép este beállítottak. Hosszas szervezkedést követően annyiban maradtunk, hogy tőlem lesz a leghamarabb elérhető a reptér, így nálam éjszakáznak ők is. Á még egy búcsú italra beugrott jövetelük előtt a párjához, így idefelé T-boy vezetett, s Á az útra készülve megivott pár sört.

Jó későn értek ide, Á alig lépett be a lakásba már vetkőzni kezdett, mondván melege van. A két felsőjét egyben húzta le, alig bírtam a röhögéstől kinyögni, hogy mondtam, érezzék magukat otthon, de azért így belehúzni. :D

A jó hangulat már meg volt alapozva. Kipakoltak, lepakoltak, majd jött a mérlegelés. A légitársaság szigorú feltételekkel szabályozza a kézi poggyászt. T-boy vette a mérőszalagot, majd tudományos méréseket végzett, s megállapította, hogy az én táskám nem fér a keretbe. Nosza, pakoljunk ki, át egy másikba. De mi maradjon itthon? Mi kell 4 napra feltétlen? A fiúk közölték, hogy felesleges annyi póló, amennyit beraktam, mivel a hollandoknál nincs olyan meleg, mint nálunk, így simán hagyjam itthon a topomat. Egy top mínusz. Majd az alvópóló is mínusz, papucs ki, egész pofás lett a táska. 

Ezek után még némi szervezést követően elmentünk az egyik étterembe vacsorázni. Olyan jól sikerült, hogy az este folyamán többször is patakokban folyt a könnyem a röhögéstől (közrejátszott benne az is, hogy halál fáradt voltam). 22 óra után befutott Lütyő is, őt bíztuk meg a sofőr szereppel. Marha lelkes volt, hogy másnap fél 3-kor indulnia kell. :)

Éjfél előtt  hazakeveredtünk, Á egyből be is ájult az ágyba. T-boy-jal még egyet ittunk, s éjfél környékén megjegyeztem, hogy felveszem a pizsamámat, aztán tente. Mire ő: Mit veszel fel? A fekete csizmádat?! Minek? :)

Végül azt is felvettem a kedvéért, készült is két szép kép rólam pizsiben és fekete csizmában. :)

A két órás alvás nem segített sokat rajtunk, a reptérig ásítoztunk. Ráadásul nagyon hideg volt, így alig vártuk, hogy már a gépen legyünk.

A napokban igénybe kellett vennem a kollégák segítségét. Úgy gondoltam nem aprózom el, az összes felhasználónak küldtem emailt. Egy olcsó fordító iroda érdekelt volna, akik lengyel nyelvről magyarra fordítanak. A kollégáim humorát az alábbiak dicsérik:

- Szia! Írj VV Jerzynek, ő vállal lengyel tolmácsolást!

- Szólok apukámnak, ő imádja a lengyel panyikat, hátha tud segíteni.

- Nekem francia kéne. Nem vállalod?

És akkor a levelek közt volt az alábbi. A szívem nagyot dobbant:

 Szia Drága! Szőkén akkor is jobb voltál. Megy az irodák listája.  

Én: Óh, köszi, a lelkem mélyén alapjáraton inkább vörös vagyok. 

Erik: Tudtam, hogy te is szeretsz. Természetesen csak érted dobog a szívem és csak körülötted forognak a gondolataim.  

Én: Megtisztelő és kedves, hogy én vagyok a gondolataidban, de a pasiknak már azt sem hiszem el, amit kérdeznek :D 

 Remélem, tetszem drágám.

Én: Remek. Megfogtál. Az esetem vagy. :D (persze nem ezen a képen)

Erik :Örülök neki, hogy az eseted vagyok és csak azért, hogy biztos lehess az ízlésed tökéletességében, küldök egy másik jobban sikerült képet magamról.”

 Ennyit a románcról! :D 

És újra egy filmajánló.

Persze tudom egysíkú az ízlésem, de a thrillereket imádom!

http://port.hu/a_mestergyilkos_the_mechanic/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=115754&i_city_id=3372&i_county_id=1

A mestergyilkos nem elcsépelt frázisokra épít, fordulatos, nem unalmas. Persze azért sejthető ki-kivel van és mi lesz a vége, de azért mégis meglepetéssel tud szolgálni. Jason Statham hozza a formáját!

Jó szórakozást!

Utazom a villamoson. Felszáll egy nem épp idén barnult, kifejezetten rossz szagú csávó. Velem szemben egy 30 környékinek rémlő munkás srác ül.

A felszálló csávó kezében 3 db bőr cowboy kalap. Elég hamar konstatálja, hogy ma se fog nagy boltot csinálni, de azért bepróbálkozik. Először a mellettem álló pasinak kínálja fel a kalapokat, aki "hagyjá má békén" mondattal rövidre zárja a kontaktot.

Ezek után a munkás sráchoz fordul, a párbeszéd a következőképp alakul.

Emberünk: - Nem kell kalap?

Munkás: - Úgy nézek én ki, mint egy cowboy?

E: - Hát, de nem, de biztos jól állna.

M: - Hova vegyek fel én ilyet?!

E: - Hááát.... De csak egy ezres. Mit kapsz ma egy ezresért?!

Munkásunk elmeditál, majd rávágja:

- Ló nincs hozzá? :D

Cica Maca átment amolyan végzet asszonyába. Persze csak mostanában. Egyszerre több pasit is tart. Vagy csak tartana, de azért rajta van az ügyön.

Persze vannak aggályok. Az egyik érzelmileg defektes, mert csak és kizárólag szexet akar. Pedig független. A másik akár okés is lehetne, ha nem dolgozna annyit, mint egy igásló. És mondjuk az sem lenne hátrány, ha a kevéske szabadidejéből némit hősnőnkre szánna.

Az érzelmileg defekt pasi már egészen bejáratos. Meg Maca is hozzá. Lányos zavarát leküzdve egészen jól fogadja a pasas ridegségét. Ugyanis emberünk az. Néha meglepő módon kedves, s hívja Macát, hogy mit főzzön neki, mire odaér. Máskor meg órákig az ámítógépét bújja anélkül, hogy bárkihez egy szót is szólna. Viszont az ágyban kedves és figyelmes, de nem lehet megcsókolni, a simogatás is csak akkor oké, ha ő akarja. A hajába sem lehet beletúrni, pedig az is élvezetes. Ahogy Maca mondja. A pasi minden reggel azzal és egy zuhannyal indítja a napot és finom illata van. Macát először dühítette a pasi nemtörődömsége, de aztán úgy volt vele, hogy a semmitől ez is több, egy-egy éjszakát el lehet vele tölteni. Viszony-iszony-nem viszony, de már egy fél éve tart. Néha még kulcsot is kap a lakáshoz. Az már elég bizalmi viszony, nem?

A másik egy netes, ismerkedős oldal hozománya. Maca megmondta, hogy csak lépésenként hajlandó haladni, mert ő rendes lány. Ehhez képest a pasas az első talira akkor kerített sort, mikor Maca nagytakarítást végzett, se smink, se hajvasalás, de még csak egy szűk farmer se. Kinyúlt póló-tréning kombináció. Egy könnyed kávé, letudva 15 p alatt. Maca azt hitte ez itt ennyi volt. A srác pár nap múlva újra előbukkant. Újra Macánál. Mondta ő, hogy nem szokott vadidegeneket beengedni, de a sráccal kivételt tett. Nehéz is lett volna kirakni, mikor már az ajtóban lesmárolta. Az ágyig 10 p alatt jutottak el. A tények önmagukért beszélnek. A pasast már azzal fel lehet izgatni, ha a hajába túrnak, ha megcsókolják, s nagyon jól csókol. A teste, mint egy görög istené, színizom... Hm... Maca a folytatást várja, bár félt attól, hogy egy alkalmas k...nak fogja a srác titulálni, de mindeddig ez nem történt meg. A dolog egyetlen szépség hibája, hogy a srác mostanság fáradt, így már idejét se tudja mikor találkoztak.

De legalább nem tűnik el úgy szó nélkül, mint az én remek randi partnereim.

Az alábbi gondolatok után mindenki azt gondol, amit akar. Én vizuális típus vagyok, úgyhogy ha eszembe jut, vihoghatnékom támad.

Egy ismerős jegyezte meg nem túl régen, hogy unja a nőket. Már nincs bennük semmi kihívás. Én kontráztam és megkérdeztem, hogy mi lenne kihívás? Egy ló mondjuk? :D Nem mintha animal sex hívő lennék, de azért abban biztos van kihívás. :)

Mire ő: Á, az túl nagy. De egy egér! Na az igen! Abban már van kihívás. Mondjuk egy hétig disznótáppal kéne etetned, hogy hízzon, majd a hátsó felébe dugott szívószállal óránként felfújni, na az már kihívás lenne...

Még hogy a pasik nem perverzek.... :)

avagy hogyan jutunk ki Hollandiába?

Nyilvánvaló, hogy egy repülős út megszervezése - főleg azoknak, akik 10 évente egyszer repülnek, vagy akkor se - igen nagy körültekintést igényel és elég sok kérdést vet fel.

Honnan is indultunk? Onnan, hogy jó barátomnak egyik este eszébe jutott, hogy már régen nincs útlevele. Jött hát a kérdés, vajon egy holland repülőúthoz elég lesz-e a személyi igazolvány?

Mondom neki, hogy azt mindenképp megkérdem olyantól, aki ott dolgozik. Közben persze neki álltunk variációkat gyártani egy témára.

Kitaláltam, hogy nélküle mi sem megyünk sehova, sztrájkba kezdünk a reptéren.

Mire ő: inkább feküdjetek le Á-val a gép elé a kifutón.

Én: Meg vagy Te húzatva? Az nagy is, és ha végig megy rajtunk, akkor annyi... Inkább ejtsünk túszokat, követeljük, hogy Hollandiában tegyenek le, s akkor meg lesz oldva a kijutás. A kommandós srácokat úgyis szeretem, mi baj lehet belőle?! :D

Felhívtam a barátnőmet a személyi ügyében, közben elővezettem a teóriánkat. Már mindketten nevettünk, mikor kontrázott, hogy a TEK-nek úgyis elkél némi gyakorlás, a személyit meg a stewardessek ellenőrzik a gépen, bár ha valakinek lejárt az okmánya, az akkor már tiltott határátlépés kísérlete lesz, s jól nem megy sehova, meg még eljárást is indítanak vele szemben. :) 

Megkérdezte mikor megyünk. Kiderült aznap lesz szolgálatban, s mondta hogy mindenképp átnéz hozzánk, mielőtt elrepülnénk. Mondtam, hogy remek, csak ne egyenruhában jöjjön, mert akkor egész úton árgus szemekkel fognak figyelni a légikísérők, hogy ki az a három magyar, akit már a rendőrség is lecsekkolt induláskor. :)

Tolmácsoltam a barátomnak amit mondott, hozzátéve, hogy lehet átjön meglátogat minket. Mire a cimborám: Óh, de jó, stewardess?

Én: Nem, zsaru. :D

Tovább elemeztük a lehetséges szalagcímeket, amibe már beszállt Á is.

- Három magyar felváltva hányt a mosdóban - sok volt a pia

- Terroristák eltérítették a .... járatát, követeléseik nem egyértelműek

- Három gyanúsnak rémlő alakot vont tüzetes ellenőrzés alá a biztonsági szolgálat már a reptéren...

Á kitalálta,  hogy akkor lesz jó világ, ha mondjuk mata részegen felszállunk és elénk ül egy nagy darab néger, aki megkínál egy spanglival. Akkor megismerhetjük a holland börtönöket is. :)

Lehet mindegyikünk fél a repüléstől? :D

És hogy lehessen fokozni a dolgokat, ajánlom az utazni vágyók figyelmébe az alábbi szösszenetet. (Ebből megtudtam, hogy nem jó, ha gyerek mellé ülök és hogy a helyekért verekedni kell majd)

http://velvet.hu/trend/2011/04/17/a_10_legidegesitobb_bunkosag_repulon/