A céghez új karbantartó érkezett, ha jól tudom 3 hónapig fogja a régit helyettesíteni, aztán nem is tudom kik jönnek helyettük.
A srác kedves, figyelmes, segítőkész. És néger. :D
Az egyik irodában szerelt valamit, szóba elegyedett a kolleginával. Addig-addig beszélgettek, míg az új srác elmesélte, hogy ő is ilyen munkát szeretett volna mindig is. Mire a kollegina: "hát ez nem fehér embernek való munka." :))))))))))
Aki még eddig nem nézte meg, gyorsan pótolja hiányosságát az Elhajlási engedély c. filmmel!
Remek szórakozás, a poénok ülnek, nem elcsépelt, nem unalmas, nálam 10-est kapott.
Íme az ajánló:
Ebből a filmből megtudhatjuk hogyan néz ki a kamunyalás és hogy a nők, vagy a pasik bevállalósabbak-e?
Jó szórakozást hozzá!
És egy véletlen folytán rábukkantam a Millenium Trilógia záró akkordjára, ami A kártyavár összedől címet viseli. Sajnos már nem túl sok mozi játsza, pedig alig jött be az országba. A film éppúgy nem okozott csalódást, mint a könyv.
Szóval thriller kedvelők figyelem itt van Stieg Larsson regényéből készült nagy játékfilm:
Természetesen ezt is utolérte Amerika, akarnak egy amerikai változatot is forgatni, melyben a legutolsó James Bond, Daniel Craig játszaná az oknyomozó újságírót.... Háááát.... No comment...
Eme kérdést vitattam meg jó múltkoriban Cica Macával.
Meglepett egy kissé, mivel régen egészen szolid és visszafogott volt. Azt hiszem az utóbbi pár évben érett igazán nővé.
Régen mindig azt mondta, hogy szeretkezni csak is úgy lehet, ha vannak mellett érzelmek is. Tartotta is magát hozzá. Aztán eljött a pillanat, mikor kiderült, hogy megy ez anélkül is.
Nem épp mostanában történt. A nagy szerelemmel éppen kimúló félben volt a kapcsolat. Sőt, egészen konkrétan szakítottak is. Maca meg felcsípte a környék legjobb pasiját. A pasi épp az esküvőjére készült. Minden 7végén jegyesoktatás. A mennyasszonya meg iszonyat féltékeny volt. Ők persze találkozgattak. Nem egyszer, nem kétszer. Minden nap.
Maca úgy volt vele, hogy nem férjhez akar menni, és hát a pasas olyan hatással volt rá, a tisztes úri lányra, hogy azt mondta élete végéig bánná, ha kihagyná. Kissé komplikált volt megszervezni azt a bizonyos találkozót, s az első alkalom inkább csak volt, mint jó volt.
Maca az időtájt akart a saját kis lakásába költözni, a korábbi tulajdonosok már nem lakták, így a nagy eset egy hálózsákon a festékes vödrök közt megesett. Utólagos visszaemlékezésekből úgy meséli, hogy nem volt rossz, de azért a jótól messze volt.
Persze, ha az ember lánya először csinál ilyet, akkor azt tudni kell feldolgozni és kezelni.
Maca néha még beszél a sráccal, akinek azóta megszületett a gyereke, de még egyszer már nem feküdne le vele, s csak nevet azon, hogy mennyire körülményesen oldotta meg anno a dolgokat. Viszont mára tudja, hogy igen is, lehet érzelmek nélkül is lefeküdni, pusztán a hormonokra alapozva. Mondjuk sokáig nem hitte és nem is próbálkozott vele... De ez már egy másik történet lesz....
Bond Béla kalandjai folytatódnak.
Köztudomású a baráti körben, hogy van ez a legújabb csajszi, akivel sajnos nem is olyan könnyű neki időpontot egyeztetni, mint szeretné. Macerásak a reggelek, az ebédidő kevés, marad hát a lopott óra, ha kivitelezhető.
Hosszú idő elteltével ismét alkalom nyílott, Bélánk megkapja a várva várt sms-t. Majd okosba kitalálja, hogy a hét azon napján majd mit mond otthon, hova megy. Hát sörözni! Nincs is benne semmi meglepő, máskor is szokott.
Aztán nem túl okos neje mégis gyanút fog. Az adott napon, látván Béla készülődését letámadja teóriájával. Hogy biztosan dugni megy. :D Bélánk nem hiába Bond, mielőtt színt váltana és vallana, kivágja magát. Hogy hát már pedig ő sörözni megy. Jön az aduász: De ezen a napon sose szoktál!
Na most légy okos, Domonkos! Nej, aki mint tudjuk nem jeleskedik az ágyban. Legalábbis ami a gyakoriságot illeti, most kitalálja, ha hősünk hazaér, akkor lesz némi szondáztatás, már úgy orálisan, hogy megnézze mennyi cucc jön ki. Ha kevés, teóriája már megáll.
Béla végiggondolja, ha hazajön, hát akkor max púder jön belőle, de anyag nem, s hát ez a rettentő helyzet eléggé hazavágta. Bánatában lement a közeli kricsmibe, bevágott két málnaszörpöt, majd otthon közölte, hogy a barátai nincsenek lent, még elmegy egy kicsit motorozni, s majd, ha megjön, megnézi őket odalent újra. Addigra kész volt a terv. Nőnél egy órácska, majd leteszi a mocit szép csendben a garázsban, visszaoson a kocsmába, s úgy leissza magát, akár egyedül is, hogy éjjel már csak aludni fog tudni, orális ellenőrzés meg elmarad, s nem bukhat le.
Első útja a nőhöz vezetett, akinek mondta, hogy max egy órája van, mert a nej otthon sodrófával várja. Alig telt le az egy óra, csörög a nő telefonja, hogy a közös barátok várják őt egy kis italozásra. Neki se kellett kétszer mondani, Bélát hóna alá kapva átvágtatott.
Béla lelkesen hazatelefonált, hogy a barátai hívták, nem a kocsmába, hanem egyikőjükhöz kéne menni, sütögetéssel egybekötött csevejre. A sörök mellé előkerült egy üveg pálinka is, így az est további része el volt döntve. Bélánk hősiesen emelgette a poharakat, hogy terve megálljon, ha hazaér, már ne legyen semmi. (Pedig máskor milyen jól jött egy kis potyaszex)
A házigazda látván ingatag állapotát, úgy döntött, hogy még az is veszélyes, ha tolja a motort, úgy hogy felajánlotta a kerti lakot, dőljön le ott. Nejnek telefon, hogy ilyen állapotban ő már nem menne haza, ezt megerősítette a közös barát is, hogy így nem engedi el, a nej tudomásul vette, bár nem volt boldog. Persze a szexpartner se volt rest, bár várták otthon, de úgy döntött, akkor ő is ott alszik. Az alvásból sejtitek mi lett. Azért a nő rendes volt, valamikor pirkadattájt hazament, Bélánk meg végre kialudta magát.
Gondolhatjátok, milyen volt az ébredés másnap. Először is azt se tudta hol van. Majd meglepődve konstatálta, hogy a lak növényei kissé megsínylették az éjszakát. Meg ő is. Itt-ott néhány folt éktelenkedett rajta. A nő meg írt egy röpke üzit, hogy bár homályos az éjszaka, de biztos nem volt egyszerű, mert mindene fáj.
Bond Béla otthon elővezette, hogy a haverral aludt együtt, aki piszokul horkol. S a foltok rajta attól keletkeztek, hogy még éjjel elesett odakint. :)
A mai bejegyzésemben hanyagolva lesz a romantika. Sajnos, ahogy nő a nyomás, sűrűsödnek a feladatok, úgy jut egyre kevesebb idő a poénkodásra.
János vitézünk annyira nem jól dolgozik, hogy kapott egy utolsó esélyt, ha nem szedi össze magát, akkor valószínűleg mennie kell. Elindult hát a kiszavazó (vagy inkább kisavazó) show. Mellette természetesen struktúra átalakítás, főnök váltás, meg irodából -irodába vándorlás. A kinti munkák meg csak gyűlnek.
Edzésen a lábam megadta magát, holott már meg volt beszélve Hóditó Alex-szel, hogy kimegyünk a városba, elintézzük a kinti munkáim egy részét. Jönni tudok, csak menni nem tipikus esete áll fenn. :) Lépcsőn felfelé úgy, ahogy. Lefelé sehogy. Reggelente Kölyök támogat a Hév lépcsőn. Odabent meg mindenki cinkel. Hát ez van... Régi például rendszeresen dr. Jogerős előtt akar felvágni az asztalra, hogy ő akkor most megcsinál. Még ellenkezni se tudok, mert fél lábon nehéz rúgkapálni... Ráadásul most egy irodában vannak ők ketten.
Szóval ott tartottam, hogy Alex és én nekivágtunk Nagyfalunak. Szerencsénk volt, mert többnyire mindenütt volt lift. Kivéve az egyik patináns, új üzletközpontot. Beállunk a parkolóba, elindulunk a földszintre vezető táblák irányába. Ajtón be, első meglepetés. Ajtón felirat: Piac erre, üzletház arra. Gondoltam én jó lesz a piac, az mégse az emeleten van. Hopp, kopp, ajtó zárva. Kinyitjuk az üzletház feliratút, mikor megláttam az előttem magasodó lépcsősort, azt hittem sírva fakadok. Sebaj. Felvonszolom magam, kiérünk a bevásárlóközpontba, majd onnan a házhoz, ahová indultunk. Ott ért a második meglepetés. 3. emelet. Lift ohne. Felfelé még csak-csak. De lefelé?! Éreztem, hogy baj lesz...
Vissza az üzletközpontba. Egy fél sor lépcsőn le. Majd örömmel konstatálom, hogy a hiányolt lift, mégis csak itt van. Uccu, be, gomb nyom, lift megy, -1. szint. Kiszállás. De ki ám?! Hova?! Balra ajtó Hús, jobbra Piac, meg három jelzés nélküli ajtó. Először benézünk a jobb oldali ajtón. Egy néni valami fagyasztóspult előtt ücsörög, meglepett arccal néz ránk. Semmi baj, hangos bocsánatkérés, már ott se vagyunk. A három ajtó nem nyílik. A Hús mögött hangok, menjünk be. Ajtó kinyit, száj tátva marad. Épp 4-en boncolnak egy megtermett sertést. Gyorsan ki is iszkolunk. Nincs más hátra, mint előre. Vissza a liftbe és irány a kiindulópont. És lefelé az újabb lépcsősor....
A nap sikerélménye: nem kellett a parkolásért fizetni. Pedig megkezdtünk egy órát...
Cica Maca nevével ellentétben nem épp egy cica-mica. De nem is egy maca. Olyan hétköznapi forma. :) Akár lehetnél Te is, én is, bármelyikünk.
Sosem tartotta magát szépnek, bár tény, hogy akadnak hódolói. Gyerekként mindig nebánts virág volt, s valahogy már kicsiként is jobban megértette magát a fiúkkal, mint a lányokkal.
Régen sokat gondolkodtunk világmegváltó dolgokon, s ő volt az, aki azt mondta, hogy mindegy mi történik, biztosan meg van az oka. A jó dolgoknak épp úgy, mint a rosszaknak.
Persze neki is vannak jobb és rosszabb napjai, de többnyire igyekszik az életet derűsen és kellő öniróniával szemlélni, bármi is éri.
Cica Maca hajadon, lélekben örök ifjú, sőt, néha szertelen tizenéves. Máskor bölcsessége meglepő, s ha szemébe nézek, látom a sokat megélt emberek nyugalmát. Hát ilyen lenne ő.
A következő posztokban majd hozom a vele történteket is.
Ez lesz a csak úgy bejegyzés. :)
A barátnőmék hazalátogattak Angliából, s megbeszéltük, hogy összefutunk.
Nem volt nagy szervezkedés, két telefonnal lefixáltuk az időpontot. Ők jöttek el végül hozzám.
Persze nem indult egyszerűen a nap, ők elaludtak, majd eltévedtek a városban, közben nekem meg még volt egy kis családi jellegű elintéznivaló, s végül ennek a kellős közepébe csöppentek bele Lütyővel együtt.
Kizavartam hát Lütyőt a konyhába kávét főzni, s fél óra elteltével arra mentem ki, hogy már kirámolta a konyhaszekrényt, s egyik lábáról a másikra áll. Na igen, ez van, ha az ember több edényben tárolja a kávét. Szegény nem tudta melyiket tegye fel. :) Kávé lejött, mindenki másképp kérte. Lütyőnek kávétejszínt akartam varázsolni, ám az egyik lyukas volt, így a padlón landolt a tartalma. No problem, felmosó elő, jó lesz. Jó lett. Úgy csúszott utána a konyhakő, hogy azt hittem fél perc alatt bemutatok egy leszúrt Rittbergert. De kicsire nem adunk, majd egyszer rendesen is felmosom. :D
Dumálunk, dumálunk, vihogunk, aztán elhatároztuk, hogy teszünk egy sétát a szépen felújított belvárosban, hiszen a barátnőmék utoljára 2006-ban jártak a városban, akkor szépítgették a főteret. Úgy is lett. A főtéren beültünk enni a kedvenc éttermünkbe. Ők meg a kinti életükről meséltek. Hát sajnos ott sem fenékig tejfel az élet, de megbeszéltük, hogy majd egyszer kilátogatunk. Ha lesz rá keret, blabla... (ha kezdetű mondat ugye nincs...)
Barátnőm mondta, hogy nem is tudta, hogy a papír 200-as nincs forgalomban, s ennek hangott adott egy üzletben, ahol bután néztek rá. :D Tényleg, mióta nincs az forgalomban?! A pontos időt nem is tudom...
Az idő remekül telt, a srácok kivesézték a honi és a külföldi edzést is, a táborokat, majd az okleveleimet elemeztük. Mindenki elővette csekélyke japán tudását, s a végén csak sikerült megfejteni, hogy mi mit jelent rajta. :D Az nap is tanultam valamit.
Sajnos egyszer csak este lett, s nekik haza kellett menni. :( Persze így is szuper volt, hogy egy egész napot együtt tölthettünk, mint a régi szép időkben, de nekik se fáklyás menet ilyenkor az élet. Mindenki látni akarja őket, s annyi felé kéne menni, hogy bele sem fér a csekélyke időbe.
A fényképeket szokás szerint nem tehetem ide fel, de majd jól átküldöm emailben az érintetteknek.
Remélem hamarosan újra találkozunk! Puszi itthonról! :D
ui: A konyhát másnap délelőtt fél óráig sikamikáltam.
Azon gondolkodom, hogy az intimszféra rovatba bevezetésre kerül egy új szereplő, ha már a fiúk mostanában gyengén muzsikálnak.
És ez nem április 01-i tréfa. :)
Elöljáróban annyit kell róla tudni, hogy elég jól ismerem őt is, ráadásul nagyon-nagyon régóta, s a vele megeső történetek szintén megérnek egy misét. Persze mivel szégyellős, így győzködnöm kellett, hogy nem lesz felismerhető, s nem mindenütt írom le a teljes igazságot. :D
Úgyhogy fogadjátok majd hasonló szeretettel Cica Macát is, mint ahogy Légiós Tündérmackót és Bond Bélát fogadtátok. :D
Nem is én lennék, ha az alant leírt eset nem velem történik meg.
Beneveztem egy, a fentebbi elnevezésű rendezvényre merő kíváncsiságból. :D Túl sokat nem vártam, viszont kellemes csalódás volt. Mindenki kultúrált volt. A pasi felhozatal hagyott némi kívánni valót maga után, a lányok csinosak voltak, a hangulat remek.
Mivel nem akartam túl korán érkezni, így kezdés előtt 10 p-cel estem be az ajtón. Meglepetésemre már szinte az összes lány ott volt. Engem leültettek egy szabad asztalhoz, mondván, hogy a lányok fix helyen ülnek, a férfiaknak kell majd asztalról asztalra vándorolni.
A mellettem lévő asztalnál ült egy kedves, helyes leányzó. Ahogy elnéztem a többi csajt, azokban se volt hiba. A leányzó bemutatkozott és megkérdezte én hanyadszor vagyok ilyen rendezvényen, mert ő most jött először, de már sok ismerkedési formát kipróbált, ám talán azért, mert neki fontos a vallás, sehol sem talált megfelelő párt.
Egy kis nézelődés után megkérdezte, hogy a rendező sráccal nem lehet megismerkedni, mert ő nagyon helyes, szívesen elkérné a számát. Mondtam neki, hogy nagy valószínűséggel nem azért van itt. :) Persze ekkor én még csak háttal láttam a srácot, amint a résztvevőknek magyarázta a szabályokat.
A férfiakat egy csaj fogadta, nekik nem külön-külön mondták el a szabályokat, hanem egy kupacba ültették őket. Pechemre pont láttam az összeset, ahogy jöttek sorba. És már az elején megállapítottam, hogy egyik se nekem való.
Közben a szervező srác megfordult. Rám nézett, én ránéztem és éreztem, hogy itt a vég. :) Iszonyat jó pasi... De nem is ez volt a pláne. Elindult az asztalom felé, majd lazán lehuppant. S belemerültünk egy jóízű beszélgetésbe, majd a végén telefonszámot cseréltünk. :) A mellettem lévő asztalnál ülő lány nagy szemeket meresztett. Ez után kénytelen voltam felvilágosítani, hogy ne aggódjon, nem happolom el a pasit. :) Ugyanis a szervező srác az exem legjobb barátja.... A végén persze odajött és megkérdezte, hogy tetszett és hogy van-e aki szimpatikus. Mondtam neki, hogy úgyis tudja a választ. :D Ebben maradtunk.
A srácokról annyit, hogy mindegyik kedves volt, ám némelyik iszonyatosan fárasztó.
Az 1. számúval való beszélgetésből az maradt meg, hogy próbáljam ki a pizzát fehér borral. Hiába mondtam neki, hogy nem szeretem a bort...
2. számú egy kicsit szét volt csúszva. Közölte, hogy foglalkozását tekintve operatőr, s imád hajózni, több nyári szezont is külföldön töltött, de már úgy gondolta, ideje megállapodni. Szegény azt se tudta mit keres tulajdonképp itt.
3. számú elmondta, hogy nagyon házias, most költözött vidékre, bármit megcsinál, de imád otthon nyugiban ücsörögni és a kutyájával játszani. A pörgést nem szereti.
4. számú leült, majd mélyen a szemembe nézett. És mindenáron át akart esni az asztalon. Értem én, hogy fontos a szemkontaktus, de könyörgöm.... Sportos csávó, szálkás, hiszen télen-nyáron a Margitszigeten futkorászik.
Az 5.-re azt gondoltam, hogy úristen, aztán leült és tök jót beszélgettünk. A srác elmehetett volna a Pokol Angyalai motoros klubba is kinézet alapján. Telivarrva, orrában-fülében karika. Kiderült imád motorozni, de csak szolidban, amúgy meg zenész, éjjel él, nappal alszik. És egyébként szenzációsan jó fej. :)
A 6. szintén egy operatőr volt, aki annyira precízen állt a dolgokhoz, hogy minden asztalkára letette a kis ásványvizét üveggel-pohárral és a telefont, majd amikor lejárt a 7 perc, alig győzte magát összeszedni és mindenkinél kellően szabadkozott amiatt, hogy kevesebb idő jut miatta...
A 7. elárulta, hogy asztalos, szeret otthon barkácsolni, s hogy mostanság lett vége a régi és túl hosszú kapcsolatának, ő nem találja a helyét. 7 percig hallgattam. A végén meglepődve kérdezte, hogy hát már letelt az időnk?! Én nem is mondtam magamról semmit. :D
A 8. azzal nyitott, hogy ő nincs rászorulva, hogy itt ismerkedjen. A családja fizette be. Amúgy meg van mit a tejbe aprítania, hiszen kereskedő. Mindezt olyan fölényesen, hogy öröm volt nézni.
A 9. elújságolta, hogy mivel már 5. éve dolgozik egy nagy áruházláncnál (nem árufeltöltő!:D) ideje lesz váltani, s mert megtanult 2 nyelvet, megy világot látni.
A 10. elmondta, hogy ki van elégítve az összes kultúrális igénye, mert tanár. Foglalkozásának megfelelően többször megigazgatta a szemüvegét az orrán, s várta a jó választ. :) Hamar elhadarta, hogy ő már nem először ismerkedik itt, s eddig szerencséje volt 2-3 hónapos kapcsolattól 1-2 évig terjedőre is szert tett itt.
A végén a rendezők összeszedték a találati lapot, a 10-ből 3-at jelöltem végül szimpatikusnak, s itthon vártam a végeredményt. Reméltem azért titkon, hogy nem lesz kölcsönös találat, hiszen bármelyikükkel kínos lett volna egy randin kettesben feszengeni, barátaim meg vannak. Én is 3 srácnak nyertem el a tetszését, de egyezés nem volt.
Edzésen az a kiskölyök, aki a múltkor olyan akaratos volt, ismét elkápráztatott egy szenzációs beszólással.
Rám néz, s így hangzik kérdése:
- Tudod mivel vagyok tele?!
Én: - Fogalmam sincs.
Ő: - Hablattyal. :D
Másik egy kiránduláson a mellettünk piknikezőknél hangzott el:
-Apu! A kardfogú tigris az erős?
- Igen kisfiam.
- De tőlem nem erősebb ugye?
- Tőled nem... :D
Nem fogjátok kitalálni mi történt mostanában?!
Bond Bélusunk jelentkezett. Nem is akármivel. :) A nők száma eggyel nő.
Jó múltkoriban Béla egy buliban volt, ahol szokás szerint sikerült kellően elhajolnia. Voltak az éjszakának homályos foltjai is, ám két dologra tisztán emlékezett.
Az egyik az volt, hogy egy tőle klasszisokkal idősebb nő nagyon nyomult rá, neki viszont egy másik tetszett.
Arról még üzit is küldött, hogy a pohárszedős néni megitta a fél whiskey-jét. :D
Arra meg már egyáltalán nem emlékezett, hogy vajon hányan látták, hogy a neki tetsző nővel egymást ölelgetik. Sőt, arra sem, hogy jött ez össze, de a fényképek arról tanúskodtak, hogy az eset megesett. Arra viszont kristálytisztán emlékezett, hogy meg is csókolta a nőt. :)
Másnap gondolta menti a menthetőt, s ráüzent a csajra, hogy reméli nem volt se túl nyomulós, se túl bunkó. A nőci megnyugtatta, hogy semmi olyan nem történt, amit ő ne akart volna. :D Végül megbeszélték, hogy esetleg lehetne folytatás.
Bélusunk aggódott is azért kicsit, hogy mi lesz, ha józanul nem fog bejönni a nő, vagy ő nem fog neki tetszeni.
Aztán eljött a randi ideje is. Bond Béla kitett magáért, a nő meg kitette amije volt. Béla szerint a "hú b...d meg" kategória mellesleg. :D
Másnap némi büszkeséggel a hangjában panaszolta, hogy izomláza van :))) Alkalomadtán majd sajnálom is érte! Viszont a folytatás nem maradt el, de ez egy másik mese.... :D
Az eltűnőművész
Netes oldalán a kiírás, hogy nem érti miért nem jutnak el az emberek a személyes találkozóig, miért csak az üzenetküldés megy?
Ő ír rám, nekem kép alapján annyira nem jön be. (Mindig hallgass az első megérzésekre!)
Egész jól elbohóckodunk néhány napon át, majd elkéri a telefonszámomat. Megadom. Néhány sms, majd rám csörög. A párbeszéd rövid, egész hamar lerakja, majd kapok egy üzit, hogy mély a hangom, s ez meglepte. Na bumm.
Megbeszélünk egy találkozót egészen közeli időpontra. Lemondja, mondván, hogy megy a szüleihez vidékre. No problem. Áttesszük másik napra. Azt is lemonja, mert, hogy nem ér haza időben. Aztán annak ellenére, hogy elmondom neki nekem melyik napok nem felelnek meg a héten, csak erősködik az egyikkel kapcsolatban. Meggyőzöm, hogy azt a napot hanyagoljuk. Egy új időpont.
Már a telefonban közli, hogy 20 p-e van rám, mert megy a könyvelőjéhez, de az pont elég arra, hogy eldöntsük akarunk-e másik napot. Hiszen szerinte ennyi idő alatt senkiről nem lehet véleményt alkotni. Szerintem meg de. Kb. 3 p alatt fel lehet állítani valakiről egy nagyjábóli vázlatot, s 3 p elég arra is, hogy eldöntsük, hogy szimpatikus-e a másik vagy sem.
Megérkezek a megbeszélt helyre. Emberem öltönyben. Én nem farmerban. :D Szabadkozik, hogy ez a munkaruhája. Beülünk egy kávézóba, ahol kb. 5 p elteltével úgy fordul a székkel, hogy lássa azokat, akik elsétálnak melletünk. Szóval kicsit sem érdeklem. Nem is erőlködöm azzal, hogy szimpatikusnak lásson. :) Persze ő emlékszik arra a beszélgetésünkre, amikor mondtam neki, hogy elég hamar kész a jellemrajz. Megkérdi mit gondolok. Elmondom. Nem tetszik neki, de mentegetőzik, hogy hát igen, volt ő ilyen régen...Cöcöcö.. Most is ilyen. Különben nem hadoválna róla.
Kicsit sem szimpatikus, de azért úgy gondolom megadom neki a kegyelemdöfést. Megkérdem hogyan tovább?! Ő jön a szokásos rizsadumával, hogy majd szívesen eltöltene velem hosszabb időt is. Nem 20 p-et, mint az ominózus randin. Meg is jegyzi, hogy lehetne a most szombat. Persze hogy azóta nem jelentkezett. :D Ha megkérdezte volna én mit gondolok, megmondtam volna, hogy ezt ne erőltessük. :D
Sosem értettem miért nehéz kinyögni azt az egy mondatot, hogy "bocs, nem egymást keressük szerintem." Ebből még nem lenne sértődés, de legalább korrekt lenne..
A gyerekek még őszinték.
Edzésen van egy másfél év körüli kislány, aki meseszép, s Kisasszonykának szólítja őt az edzőm. :) Kisasszonyka mindig a szőnyegen rohangál, míg a többiek öltöznek, mivel a bátyja hiperaktív, így az anyukáját próbáljuk tehermentesíteni azzal, hogy elég, ha egy gyerekre kell figyelnie.
Nos, valamelyik nap Kisasszonyka úgy porzott be a terembe, hogy azt hittük meg sem áll a falig. :)
Amikor bejön, mindig puszit ad Lütyőnek is és nekem is. Azon a napon viszont elrongyolt a radiátorig. Lütyő próbálta becserkészni, s elhangzott a kérdés: Kisasszonyka! Puszit nem kapok?!
Mire egy másik kislány csípőre tette a kezét, ránézett Lütyőre, s fennhangon közölte:
- Ne adjál neki, mert nyálas lesz és rosszat fog álmodni.
Lütyő: -Én kértem tőle puszit, nem én akartam neki adni. Vagy olyan csúnya vagyok, hogy rémálmai lesznek?
Kiscsaj: - Igen. Olyan csúnya vagy.
Lütyő köpni nyelni se tudott. Végül megkérdezte a bátor hölgy korát, aki magabiztosan közölte, hogy ő már 3 éves. :D
Okulásképp a lányoknak.
Tali szabályok netes ismerkedéshez.
1. Ne húzd sokáig az időt. Ha folyamatosan átpakolja a tali időpontot máskorra, akkor valószínűleg később se lesz rád túl sok ideje.
2. Első randira bőven elég egy kávé. Ha nem szimpatikus, az a 10 p is nagyon sok.
3. Ne öltözz fel túl ünnepien. Utána legközelebb is azt várja majd, s mi lesz, ha tényleg tetszeni szeretnél majd neki a későbbiekben?
4. Olyan ruhában menj, amiben kellően magabiztos vagy. Ne újíts illatot, sminket, akármit, lehet rosszul sül el.
5. Add magad, de légy kicsit titokzatos.
6. Légy őszinte! Persze ne kíméletlenül, de ha már az első alkalommal is annyira taszít, hogy nem akarod látni, ne hitegesd, ne gondold, hogy majd következőre szimpatikusabb lesz. Elkerülheted a zaklatást, ha simán megmondod, hogy nem egymást keresitek.
7. Két esély jár, ha nem tudod eldönteni, hogy bejön-e. Elsőre lehet ő is pont úgy feszeng, mint Te. Másodszorra már hátha kötetlenebb.
8. Ne akarj kicsikarni ígéreteket, úgysem tartják be.
9. Ha neked szimpatikus, de ő nem jelentkezik, hagyd a fenébe, nem ér annyit. Majd jön más.
Hirtelen ennyi... aztán jövök egy történettel is.... ;)
A múltkoriban ismét kinti munkánk volt.
Többen mentünk Budapest nem épp patináns kerületébe. S ugye mint tudjuk, Nagyfaluban jellemző, hogy a gonosz parkolóőrök alattomban felrakják a mikulás csomagot arra az autóra, aminek nincs érvényes parkolójegye.
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy cégünk igazán vehetne éves parkolási bérletet... Na mindegy.
Szóval a történet úgy esett, hogy egy ideig az utcán várakoztunk, s mikor szóltak, hogy jön a biris néni, gyorsan vettem parkolójegyet. Viszont tudtam, hogy nem 2 ó-t leszünk ott, hanem talán egy fél napot is, így megunván az állandó ki-bejárkálást, megkérdeztük az őröket, hogy beállhatnánk-e az udvarra. Több autónk is kint volt, végül 3 befért a garázsba. Persze János vitézt erről senki nem tájékoztatta - nem mintha köze lett volna hozzá.
Egyszer csak megint szólnak az emberek, hogy újra feltűnt a bírságolós emberke, s már két céges autónkra rátette a csomagot. Kukorica Jancsi épp lent tartózkodott, Alex-szal összenéztünk és mondtuk neki, nézze már meg, hogy a kapu előtt álló fehér színű autóra is tettek-e.
Emberünk kimegy, majd visszajön és közli, hogy nem áll ott olyan autó. Alex felhúzza magát, kiviharzik, majd jön vissza pár perc múlva és kérdi, hogy odébb álltam-e a kocsival. Mondom neki, hogy nem. Az ott áll a kapu előtt. Ő: Akkor menj ki és nézd meg magad, nincs ott a kocsi.
János vitéz: Biztos szívattok....
Én felugrom, kirohanok, majd kétségbeesett arccal jövök vissza. S mondom, hogy tényleg nincs meg a kocsi. Tanakodunk hova lehetett. :D
Kukorica Jancsi felajánlja, hogy körbesétálja az utcát, megnéz minden rendszámot. Idegesen ráhagyjuk. Mire visszaér, mi már javában veszekszünk Nagy Hódító Alexanderral azon, hogy a kocsikulcs sincs meg.
Miután János vitéz tájékoztat, hogy az utcában nincs ilyen rendszámú autó, mérgesen közlöm, hogy engem nem érdekel, ha ellopták, akkor így jártunk, majd megkeresi aki akarja.
Kukorica még próbálta megakadályozni a vitánkat Alex-szal, aminek az lett a vége, hogy végül mindketten őt hordtuk le. A kocsi keresésébe bekapcsolódott cégünk egyik nagy tudású jogásza is, aki mintegy fél órás keresgélés után sugárzó mosollyal arcán közölte, hogy a kocsink a garázsban áll.
Hódító Alexanderrel összenéztünk, s nagyon megörültünk, hogy megtalálta a kocsit, majd összevesztünk azon, hogy ha se ő, se én nem álltunk be a garázsba, akkor vajon ki lehetett?! :D
Kukorica Jancsi itt adta fel és hagyott minket kettesben.
Nem értem miért?!
Van ahol király élete van a vámosoknak. :D
http://www.168ora.hu/buxa/vlagyivosztoki-vamhivatal-a-kiraly-70395.html
Szerintem a klip amúgy nem rossz. Az oroszok felháborodását meg maximálisan megértem. :D
A gyerekek mindig meg tudnak lepni azzal, amit mondanak.
Edzésen az egyik kislány nem akarta elárulni a nevét, inkább felmászott apukája nyakába. Majd odafordult a másik gyerekhez és megkérdezte hol az anyukája. A kissrác mondta, hogy otthon vigyáz a tesóra. Mire a leányka kijelentette: "Nekem van egy saját anyukám." Ki gondolta volna? :D
A másik eset szintén edzés végéről. Apuka türelmesen kérleli a fiát, hogy ugyan öltözzön már fel, mert mennének haza. A gyerek csak nem akar szót fogadni. Apuka megunván, hogy kérése süket fülekre talál, felöltözteti a legénykét, majd a saját hátára teszi a kölyök hátizsákját. A gyerek nem épp türelmes típus, neki áll hisztizni, hogy kell a hátizsákja. Nem ám kér, parancsol: "Azonnal add ide a hátizsákot!" Ez a mondat többször is elhagyja a száját. Apuka türelemesen mondja neki: "Ha követelődzöl, tudod, hogy nem kapsz semmit." Önérzetes, ego gyerek: "De igen. Az egész világot!"
:D
Kérdés, hogy az ember meddig menjen el? :D
Elégedjetek meg pár jól sikerült fotóval ismét.
1. "Jenő vagyok, Csepelen lakom, a gépgyárban dolgozom lakatosként." 
2. Az gáz, ha még senkinek nem sikerült megfejtenie miből szerezte az oklevelét a srác?
3. "Nézz bután! Köszi!"
4. "Magyar vagyok, magyarnak születtem..."
És én itt be is fejeztem a képek felrakását, mert lassan sírva fakadok.
Avagy a fagyi visszanyal :D
A történet végtelenül egyszerű, ám a kollektív szívatás mindig meghozza gyümölcsét.
Nyomozóéknál történt, hogy a fiúk szívták egymás vérét. Ez eleinte csak kisebb szívatásokból állt, mint például, átdobáltak egymás irodájába a folyosón keresztül ezt-azt. Gémkapcsot, ceruzát, papírgalacsint.
Aztán az egyik ifjú titán gondolt egy merészet, s egy idősebb kollégával meg is valósította.
Nevezetesen, hogy a szemben lévő irodatárs asztalán mindent leragasztott, ami mozdítható volt. Aztán az akták közül is jutott erre a sorsra néhány, s hogy a műre korona is kerüljön egy csomó hivatalos dolog a monitorhoz ragasztva várta gazdája visszatértét. Emberünk nem is sejtette milyen látvány fogadja majd, ha beér a kapitányságra. Aznap nagy esemény volt a kapitányságon. A főkapitány tette tiszteletét, s értékelte az elmúlt évet.
Tomi (nevezzük így a srácot, akinek az asztalát a csúffá tették) az értékelő után elment kinti munkáit intézni. Az irodát Petivel osztotta meg, aki szintén egész nap valahol odakinn tekergett. A szívatás fő kiötlője és kivitelezője Gábor volt, Zsolti csak segédkezett neki. Zsolti régi motoros a cégnél, Gábor pedig szakmai gyakorlatát töltötte már egy ideje.
Nos, Gábor és Zsolti a munkaidő lejártát követően hazament, Peti és Tomi pedig később értek vissza. Tominak először felforrt az agyvize, de nem nyúlt a cuccokhoz. Első felindultságában körbe telefonálta a fél kapitányságot, miután meggyőzödőtt róla, hogy Petinek az aljas merénylethez semmi köze. Lassan kiderült, hogy Gábor keze van a dologban, Tomi meg kellően belevaló csávó révén már az ellenlépéseket fontolgatta. Aztán kipattant agyából az isteni szikra. Tervébe a komplett alosztályt beavatta.
Felhívta Gábort is, aki tagadta a merényletet. Mielőtt Tomi letette volna a telefont, lazán közölte, hogy mindegy is ki volt, mert ebből még baj lesz. Peti is kontrázott, felhívta ő is Gábort, hogy holnap fegyelmi tárgyalásra kell mennie, a vezetőség berendelte, az irodában tárolt és nem oda való cuccai miatt. Gáborka kezdett ideges lenni.
Felhívott az alosztályról még egy embert. Aki szintén színtelen hangon ecsetelte, hogy jó nagy gáz van, mert a technikust is felrendelték fényképezni. Ezek után Gábor hívta a technikust, aki elmondta, hogy a főkapitány épület szemlét tartott, s hiába van Tomi irodája úgy eldugva, pont nyitva volt az ajtó, s mikor meglátta, hogy az asztal tele van pakolva, meg a monitor összeragasztgatva, éktelen haragra gerjedt. Neki fel kellett mennie fényképeket csinálni, s a vezetőség azt mondta, hogy fegyelmi eljárás lesz miatta.
Gáborunk meg hívta azonnal Zsoltot, aki megfenyegette, hogy ha nem viszi el egyedül a balhét, nagyon nagy bajban lesz. Szegény srác halál ideges volt. Még pár embernek szólt, de mindenki megerősítette a technikus és Peti által elmondottakat. :D
Gáborkának szörnyű éjszakája volt. Egész éjjel alig aludt, s hajnalban az első között ért a kapitányságra. Ott sem volt maradása, hiszen gyakorlati ideje alatt bármikor megszüntethető a szolgálati viszonya, s már azon gondolkodott mihez kezd, ha tényleg kirúgják, illetve mit fog szólni az apukája, egy nagy karriert befutott rendőrtiszt...
A reggel szokásosan indult a többiek részére, ám Gábor a kisfőnöknél kezdett. Töredelmesen bevallotta, hogy ő tette a csúfságot, ő ragasztgatta le Tomi asztalát, de Zsolti segített neki. Kisfőnök mondta, hogy ne keverje bele Zsoltit, akinek itt veszítenivalója van, az egyedül ő. Hiszen még nincs a kezében a kinevezési papírja. Gábor magába zuhant.
Ezt követően osztályértekezletet tartottak, ahol az alosztályvezető pellengérre állította Gáborkát, aki kezdett nagyon összetörni. Majd a srácok elindultak volna ki, ám a gépkocsi menetlevelét sehol sem találták. Végül szereztek egy másikat, s csak jó pár órával később derült ki, hogy ez is a monitorra felragasztott tárgyak között volt.
Tomi persze ez alatt sem tétlenkedett. Megszervezte, hogy Gábornak megírják a leszerelési papírját. Így újabb értekezlet következett, ahol az alosztályvezető ecsetelte a Peti ellen induló fegyelmi eljárást, aki egész idő alatt morcosan nézte Gáborkát. Majd az alosztályvezető mondta, hogy lenne még itt valami, s átnyújtotta Gábornak a papírt. Ő némán olvasta, aztán nem tudott megszólalni se, csak annyit nyögött ki holt sápadtan, hogy "ez jó". Az alosztályvezető erre már kérdezte, hogy hol a pezsgős ember, de szegény fiú úgy meg volt zuhanva, hogy már nem is hallotta.
Még napokkal később is lehajtott fejjel közlekedett a kapitányságon, s szerintem egy életre megbánta, hogy Tomival szívózott. :)
Vannak jobb és rosszabb napok. Nekem mostanában valahogy a rosszabbakból jutott ki. Az hagyján, hogy a főnök néha ok nélkül cseszeget, de azért keresztbe teszek én is magamnak.
Valamelyik nap előadtam az évezred mutatványát. A kolléganőnek segítettem, egy kézzel a klaviatúrát püföltem, a másikkal meg épp telefonáltam....
De ne rohanjunk ennyire előre az időben. Azzal kezdődött, hogy Szótlant és Tini-Nindzsát el akartam csábítani kávézni. Az utóbbinak még bőven lett volna ideje, de Szótlan kijelentette, hogy a kávét csak és kizárólag elvitelre kérhetem, mert neki még kismillió dolga van. Úgy is lett. 2 dl-es tejes kávé, forró tejjel, műanyag pohárba elvitelre kérve.
Kolléganő már délelőtt is kérdezte, hogy segítenék-e neki, én meg lepasszoltam. A helyemre érve úgy döntöttem, hogy amíg olyan forró a kávé, hogy nem tudom meginni, simán megoldhatjuk a problémáját. Szóval kolléganő átjött, s neki kezdtünk.
Addig addig, hogy beütött a csőd. A pillanatra nem emlékszem. Mármint arra, hogy mikor sikerült a tűz forró kávét telibe az ölembe borítani. De hogy sikerült, az biztos.... Olyan remekül, hogy úszott a felsőm, a nadrágom. Uccu neki átöltözés. Valahol a szekrény alján találtam egy melegítőt, meg egy nagy pólót, felvettem, s a többit kiöblítettem. Persze aznap nagyon meleg volt, a munkaidőből meg már csak két óra, úgyhogy fel kellett csavarni a fűtést a maximumra, hogy száradjanak a ruháim. Pont megjegyeztem, hogy ha kimegyek a folyosóra, csak a főnökkel ne fussak össze, mert úgy néztem ki, mint egy papagáj.
Szerintetek ki volt az első, akibe az ajtón kívül belebotlottam?!
Egy újabb hivatásos gyöngyszem.
Történt, hogy a nyomozókhoz felvettek egy felsőfokú végzettséggel rendelkező, jó kiállású srácot. Egy baja volt szegénynek, az is a fejével. Emberünk ígéretes boxoló és kick-box harcos volt. Mivel a sportot elég professzionális szinten űzte, a feje elég sokszor sérült. A csávó kellően le is volt lassulva, pedig egyébként lábremegtető orgánummal áldotta meg a teremtő és csajozós külsővel. Persze kivárni, míg egy-egy mondatot kinyög...
Szóval a vezetőség hamar belátta, hogy a végzettséget igazoló papír nem minden, nyomozónak nem épp alkalmas, de objektumőrnek, vagy kísérőnek akár meg is felelne. Felajánlották neki, hogy támogatják az áthelyezését. A főnöke már tudta, hogy napjai vannak csak a nyomozóknál, az áthelyezés sínen van, ezért gondolták, hogy megviccelik. :)
Felhívta egy srác, hogy köszönik szépen a jelentkezését, megkapták. Érdeklődött, hogy milyen jellegű munka érdekelné, majd a válasz hallatán hümmögött, s megjegyezte, hogy az adott munkakör jelenleg telítve van. De lehetne esetleg kutyás járőr, már, ha szereti az állatokat. A csávó bőszen bólogat, ecseteli, hogy nagy állatbarát. A kolléga elmeséli, hogy bizonyos képzésen részt kellene venni, az állat tartására nincs jelenleg hely a cégnél, de ha ő otthon meg tudná oldani, azt a cég finanszírozná. A srác gondolkodik, majd mondja, hogy nem probléma, meg tudja oldani.
A telefonáló tovább faggatózik. Hogy áll a macskákkal? A kolléga mondja, hogy hát azokat azért annyira nem szereti. A telefon túl oldalán lévő munkatárs ecseteli, hogy pénz szűkében van a cég a válság miatt, jelenleg több macskájuk van, mint kutya, s most a macskás járőrképzés az elsődleges. A srác először meglepődött, majd mikor a telefonáló kifejtette, hogy a macskák szaglása jobb, mint a kutyáké, a vashulladékok között megtalálják az elorozott rezet, már kezdett megnyugodni. A telefonos kolléga tájékoztatta, hogy a macska otthoni tartására ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a kutyáéra, de most kellene nyilatkozni, hogy ezt vállalja-e. Emberünk rábólint.
A telefon túloldalán a hang közli, hogy akkor küldenek néhány képet a főnöke email címére, menjen és válassza ki, hogy melyik macskával tudna együtt dolgozni. :)
A srác át is ment, majd a netről letöltött macskák közül nekiállt válogatni. Na itt robbant ki a röhögés a többiekből....
Vannak dolgok, melyek felett elég nehezen tudok napirendre térni.
Például, mikor a sok IQfighter rám ír az alábbiakkal: "Szia! Mondták már neked, hogy szexi vagy?", "Tetszel. Írjál nekem!", "Bejössz, dugunk?"....
És ez még csak az eleje. Sosem értettem például, hogy ha meg lehet adni, hogy milyen végzettséggel rendelkezel, akkor az alapfokúval rendelkező egyed miből gondolja, hogy az, akinek felsőfokú végzettsége van, épp rá vár... Azért használjuk már néha az eszünket is...
A legutóbb olyan történt, amihez már rég volt szerencsém. Egy ugyanazon napon két homlokegyenst más eset. Szimpatikus, magas, jó fej csávó. X-edik beszélgetés után kinyögi, hogy ő bizony meleg... (Igen, igazak a hírek, a jó pasik nagy része meleg. Aki meg mégse, az nem engem akar..)
A másik meg... Közgazdász végzettségű, állami szférában dolgozó, kedves, bár nem túl kommunikatív srác. Mondom neki, hogy lépek az adott oldalról, erre megkérdezi, hogy msn, skype, vagy valami egyéb elérhetőség, mert ő ritkán van fent. Mondom neki, hogy nekem az privát szféra, de lássa kivel van dolga, kivételt teszek.
Úgy is lett. Felveszem. Azonnal bejelentkezik. Beszélgetünk arról, hogy mozi helyett inkább színházba szeret járni. Átküld egy fényképet. Egész helyes. Megkérdem milyen darabokat szeret. Válasz: erotikusakat. Azt hittem viccel. Írom neki, hogy legutóbb a Vagina Monológokat láttam, mint erotikus darabot. Erre nem kertel, közli, hogy tulajdonképp neki 23 cm-es farka van és napi 3-4x akarja. Ha a nő nem bír annyit, az is jó, ha kinyalhatja. Na bumm.... A végén felajánlja, hogy eljön, bármikor szívesen bevállalna...
Kérdem én, ezeket honnan engedik ki?!
1. "Szívtipró vagyok fiatal korom ellenére"
2. "Én vagyok a Libakergető SC-ben a kapus" (mellesleg tuti ez élete legjobban sikerült egész alakos képe...)
3. "Kis kutyámmal"
4. "Józsi vagyok, 34 éves, évek óta független..."
Ti tettetek-e új évi fogadalmat?
Én tettem, bár nem épp újévkor. :D De mivel nem épp nagyközönség elé való, így azt hiszem ezt nem fogom veletek megosztani. :)
Ez a bejegyzésem nem hiszem, hogy az érdekfeszítő témakört fogja feszegetni. Valahogy ihlet híján vagyok. Lehet ebben az is közrejátszott, hogy egy hetet ágyban fekve töltöttem, mert elkapott valami vírusos nyavalya. Nem voltam éhes, egész nap csak aludtam...
Ez alatt volt időm gondolkodni. Sok mindenen. S rájöttem, ahhoz, hogy a dolgok változzanak, először nekem kell változni. Vagy változtatni.
Mindig ez a legnehezebb.
Az alapokkal kezdem. A számítógépen lévő dolgokat szisztematikusan átrendezem, kitörlöm, ami felesleges. Ugyanezen sors vár néhány emberre is. Van akit törölni kell a különböző rendszerekből....
Aztán majd nekiesek a ruhatáramnak... Lesznek dolgok, amiknek mennie kell. Ezt a könyvek-tankönyvek követi majd... S szép lassan rend lesz... Remélem. :D
János vitéz ismét alkotott.
Egyik délután berobogott és megkérdezte tud-e valamiben segíteni. Mondom neki, hogy itt egy nagy halom papír (illetve kettő), ki kellene lyukasztani. Erre ő, hogy elvinné a saját irodájába. Én mondom neki, hogy ne vigye,szeretném, ha itt lyukasztaná.
Ő: - Miért, szerinted nem tudok lyukasztani? - hülye gyerek, lenéző stílusban.
Én: - Nem mondtam, csak ne vidd sehova, mert sok.
Neki kezd, lyukasztgat, lyukasztgat, s jön az első akadály.
- Figyelj! Ebben vannak fejjel lefelé is papírok, azokat megfordítsam és úgy lyukasszam ki?!
Elmagyarázom, még türelmes lévén, hogy logikus lenne, nem?!
Aztán látom, hogy a kötözős mappából kiszedett papírokat rakja az előző kupacra.
- Ember mit csinálsz?!
Ő: - Hát rárakom, ami kész.
Én: - De az két külön kupac, nem baj?!
Ő:- De úgy adtad ide, hogy egymáson volt...
Ezek után síri hangon közöltem vele, hogy köszönöm a segítségét, de talán jobb lenne, ha átmenne a saját irodájába. Majd Sparrow-val még kb. negyed óráig válogattuk szét az általa egymásra rakott papírokat, mert elég nehéz volt kibogozni, hogy hol kezdődött az újabb köteg...
Azt hiszem soha többet nem kérek tőle segítséget...
Álljon itt néhány jól sikerült kép ismét.
Meg egy történet. A társkereső oldalon egyszer rám írt egy srác, hogy beszélgessünk. Mondom neki, legyen. Az első üzenetében ecsetelte, hogy egy vagyonvédelmi cégnél biztonsági őr. Na bumm, majd kiderül mennyire IQ fighter. A harmadik üzenetében megkérdezte, hogy félek-e a fekete ruhás, csuklyás pasiktól. :D Visszakérdeztem, hogy miért, kellene? Erre ő: hát, ha letepernek a földre, azért az nem annyira vicces. Megkérdeztem tőle, hogy most ezt magára érti-e. Mondta, hogy igen. De tőle ne féljek, bárkitől megvédene! :D Majd neki állt ecsetelni, hogy tulajdonképp nem akarta mondani, de ő fekete csuklyában dolgozik.
Itt már sejtettem, hogy nagy az isten állatkertje, hiszen a fényképen egy nagy darab, szemüveges, kellően elhanyagolt fickó volt látható. Aztán kinyögte, hogy ő kommandós. Itt már fetrengtem a röhögéstől. Élből visszakérdeztem, hogy melyik vagyonvédelmi cégnek van kommandója és hogy oda szemüvegeseket is felvesznek? Erre megsértődött, hogy miért kérdezek ilyeneket és milyen bunkó vagyok, ő erről nem akart beszélni. Mondtam neki, hogy tudtommal biztonsági cégek nem működtetnek kommandót, ráadásul ha netán mégis, akkor a szemüveg tuti kizáró ok. Ezek után közölte, hogy le fog tiltani, mert soha többet nem kíváncsi rám. :D
Na és az ígért képek.
1. Mc Leod
2. "Még csak egy pohár bambit ittam"
3. "Nyaraláson kiálltam már a teraszra" 
4. "Béla vagyok és büszke arra, hogy sosem voltam még kozmetikusnál" 
Utolsó kommentek