A második nap reggelén Sz és a sógor már elmentek dolgozni, mire mi felkeltünk, de Kiscsillag ismét terülj-terülj asztalkámat varázsolt.

Úgy volt megbeszélve, hogy mivel sok programot iktatunk be, így fél 9 felé illő lenne elindulni. Hát Á barátom bőven ez után ballagott le. :) Sebaj, akkor irány a Világ Örökség része, nézzünk tipikus szélmamokat.

Az első utunk így Kinderdijkba vezetett, ahol eleinte felhős volt az ég, ám az időjárás kegyes volt, nem esett. A hajós, csatornás malomnézést épp lekéstük, így gyalog vágtunk neki a malmok közti ösvénynek. Nem volt nagy élmény, mert a vadkacsák telisz..ták az egész utat, s az ember nem győzött a lába elé nézni. Láttunk egy hamisítatlan holland mennyasszonyt, aki Bogárral érkezett a malmokhoz a fényképezésre. :)

Aztán, míg az induló hajóra vártunk a japán turistákon röhögtünk. Képzeljétek el, hogy ezek leszálltak a buszról, s mint az őrült rohantak (szó szerint!) végig a madárürülékes úton, megálltak minden malom előtt, egy katt, aztán rohanás tovább. Persze minduntalan minket előzgettek, s nem tűnt fel nekik, ha sétálva csinálják ezt, akkor is pont ugyanannyi idejükbe telik.

Befutott a hajónk, s nem győztünk ámulni, minden malom mellett volt egy békés kis móló, tele virággal, kiülős résszel.

Láttunk egy malmot, aminek a lapátját épp szélirányba forgatták.

A malmok 1740 körül épültek, s eredeti állapotukban láthatóak.

Innen Hook van Hollandba mentünk tovább, eddigre már verőfényes napsütésben volt részünk. Itt a helyi homokos strandot vettük célba. Elhaladtunk a zárva lévő Atlanti Fal Múzeum előtt, s a hajózási múzeumot is zárva találtuk. A strandra leérve Á bőszen nekivetkezett, remélve, hogy megmártózhat az Északi tengerben. Nagy lendülettel bele is rohant a vízbe. Bokáig. Majd amilyen gyorsan beért, úgy ki is, mert a víz nagyon hideg volt. Persze a környékünkön azért néhányan fürödtek, de már láttuk, hogy a hollandok bevállalósak. Azért térdig mi is beálltunk a vízbe, szigorúan egy-egy fotó erejéig. Fogalmam sincs,  hogy hány fokos volt a víz, de nagyon-nagyon hideg!

A strand készítés rejtelmeit is láttuk, ezek a monstrumok csinálják az egyenletes homokfövenyt. A fiúk sört kívántak, én pedig szerettem volna egy jégkrémet enni, így célba vettük a legközelebbi és egyetlen nyitvatartó strandbüfét, ahol a lábamba állt egy szálka. Sebaj, kihúztam, majd irány tovább.

A sétányon haladva láttuk az Angliába közlekedő kompot, ami igen impozáns látványt nyújtott.

Nekem a kikötő őrség hajója is tetszett,

de leginkább ez a tábla okozott önfeledt pillanatokat,ha jön a nagy hajó, elönthet a víz. :)

Láttuk a hajózási múzeum mellett Margit Hercegnőt is. :)

Innen Maestlatkeringbe mentünk. A fiúk ennek az útnak már harmadszor indultak neki, kétszer nem sikerült odatalálni. De most! Hozzá tartozik a történethez, hogy amikor idehaza az utat terveztük, ők megszavazták, hogy ezt is meg kell nézni. Nem is értettem mitől olyan érdekes egy gát. Aztán kiderült. Attól, hogy amikor nagy vihar tombol a tengeren, ezt a gátat fordítják be a vízbe, mely szerkezetnek a karjai egyenként 240 m hosszúak, azért, hogy ha jön a nagy hullám, ne öntse el azokat a területeket, melyek jóval a tengerszint alatt vannak. Már pedig Hollandia nagy része ott van. Meglepő módon volt magyar nyelvű tájékoztató is, s egy csomó interaktív kütyü, melyen meg lehetett nézni a rendszer működését.

Hazafelé kisebb dugókba keveredtünk, így már attól féltünk, hogy a betervezett belga malom látogatás elmarad, mert Sz-ék türelmetlenül vártak. De nem maradt! :) A hollandok a dugót is roppant türelmesen viselik, sehol nem volt dudálás...Folyt köv.

Hogyan vágjuk tönkre a testvérünk lánybúcsúját?

A recept nagyon egyszerű. Végy egy testvért, akinek nincs határozott elképzelése arról, hogy mit is szeretne csinálni ezen a napon.

Adj neki mondjuk ilyen és ehhez hasonló feladatokat:

1) Akassz egy táblát a nyakába pl az alábbi felirattal: "Jövő 7-en férjhez megyek", s mondd neki, hogy ezzel még lesz dolga, ne vegye le.

2) Ismertess fel vele különböző régen használatos konyhai eszközöket, s ha nem megy, igyon egy rövidet.

3) Hívjon fel telefonon egy ugyanolyan nevű férfit, mint a vőlegénye, s kérjen tanácsot a házasságra vonatkozóan.

4) Írass vele a párjának szerelmes levelet az alábbi szavakkal:

- pók            - szekerce         - könny       - ragasztó            - nagykabát  

- wc kefe       - cseresznye     - utálatos    - családi botrány   - jagermaister

5) 10 db-os kvízkérdés a párjáról. Rossz válasz esetén ismét innia kell.

a) Mi a kedvenc étele?                 b) Hány foga van?                 c) Mi a telefonszáma?

d) Mi volt az óvodai jele?             e) Első szerelmének a neve?      f) Kedvenc parfümje?

g) Hány évesen veszítette el a szüzességét?                              h) Mikor jöttek össze?

i) Kedvenc filmje?                       j) Volt-e háziállata gyerekként, s ha igen, mi?

6) Az utcán petrezselyem árulás közben kérjen jó kívánságot a nyakában lévő táblára

7) Írjon szerelmes sms-t a párjának az alábbi szavakkal:

- prosti

- kutyagumi

- konyhakés

- lavór

- nyakkendő

8) Osztogasson szórólapot az alábbi felirattal: "Segítség! Férjhez megyek! Van 5leted arra, hogy éljem túl?"

9) Toborozzon 10 férfit egy csoportképre.

Ha ez meg van, garantált a hála arra vonatkozóan, hogy milyen rendes testvér vagy, hogy szívattad.

Hányszor meséltem már, hogy vannak olyan pillanatok, amelyek nyomán az ember egész napja telibe van vágva?

Nagy Hódító Alexanderral megbeszéltük, hogy az ő terepen végrehajtandó melóját és az enyémet is megcsináljuk egyik nap. Úgyis lett. Céges autót elkértük, az idő szuper volt, a forgalom elviselhető, bár engem féltettek az utazástól, mert előtte egy fél órával adtam vért. Gondoltam én, hogy nagy bajom nem lehet, viszek inni, bolt van, veszünk egy csokit, aztán majd ebédelünk valahol. Csokit hamar be is szereztünk, megérkeztünk az első helyre, majd szépen tovább a többire is. Már csak az utolsó cím volt hátra, s alig vártuk, hogy végezzünk, mert be akartunk érni a munkaidő végére, ráadásul még az ebéd is várt ránk, mikor az autó valami fura hangot adott ki.

Megállunk, megnézzük, álló autónál semmi. Megyünk megint 10 m-t se, s a kocsinak olyan hangja volt, mint amikor a  vasat húzod az aszfalton. Néztük jobbról, balról, kinyitottuk a motorháztetőt, semmi...

Telefon a főnöknek, hogy van egy kis baj... Mivel a céges kocsik flottában vannak, így akármilyen szerelő nekünk nem jó... Eltelt egy kisidő, s megsúgták a megoldást, s aként is cselekedtünk. Közben, míg a szerelőre vártunk rengeteg időnk volt.

Alex felhívta Régit is, hogy kissé szívassa. Én hívtam Szótlant, hogy mi a  helyzet, s mondtam neki, hogy átmehetne Régihez, s kérdezzen valami velem kapcsolatosat, ha ott van dr. Jogerős is.

Úgy is lett. A következő párbeszéd zajlott, melynek vége felé Jogerős fülei ismét elefánt méretűre nőttek.

Szótlan: Hol van az a lotyó Berill? Már éhen veszek, 2 órával korábban szoktunk enni, ő meg sehol.

Régi: Kiment Alex-szal!

Szótlan: De legalább szólna! Hiába hívom, nem lehet elérni!

Régi: Nagy Hódítót mi is hívtuk, de ő is ki van kapcsolva.

Szótlan: Ha ezt tudom, már rég elmentem volna enni!

Régi: Látod, ilyenek ezek, beadják a főnöknek, hogy lerobbantak valahol, közben pedig csak megálltak dugni!

Szótlan ekkor vágta be az ajtót maga után, mert alig bírta ki, hogy ne röhögjön fel hangosan. :) Végül jó későn értünk vissza, de Szótlant még bent találtam, ebéd helyett legalább hazafelé együtt indultunk el.

A megérkezés után elnézést kértem a srácoktól, megkértem Kiscsillagot, hogy mutassa meg a fürdőt, adjon egy alvós pólót, s mondja meg hol hajthatom álomra a fejemet. Gyors zuhany után beájultam az ágyba.

Aki ismer, az tudja, hogy bármennyit alszok is, ébredés után nem csak hangom nincs, de jó darabig nem is nagyon vagyok magamnál.

Két óra alvás után gondoltam már ideje lesz lenézni. Nem vagyok szívbajos, egy szál alsónadrágban és a kölcsönbe kapott pólóban leballagtam a földszintre. Ott aztán egy darabig még pislogtam, 5 pasi nézett rám, s kíváncsian várták mivel nyitok. Ugyanis megjött melóból házigazdánk Sz és a sógora is. :) Emlékeim szerint egy darabig még összefüggéstelenül beszéltem.... Aztán a fiúk megterítettek, megvacsoráztunk, a jóféle itókák hatására eléggé hamar oldott lett a hangulat, jó sokáig beszélgettünk.

Szóval így voltam 5 pasival. 4 napig. :)

Idén még nem sokszor, de azért már előfordult, hogy abban mentem dolgozni.

Összefutottam a nagyfőnökkel. Megállít, méreget, nézeget, majd megjegyzi, hogy sosem látott még szoknyában. Mondom neki, hogy pedig szoktam.

Ő: Új pasi van a dologban?

Én: Még régi se. :) Magamnak akarok tetszeni.

Mondja, hogy ez helyes, aztán egyszer csak odatol az orrom elé egy szatyrot, hogy szagoljam meg.

Mondom neki, hogy jó illata van a kolbásznak.

Ő: És ha tudnád milyen kemény!

Mesélem a szitut egy ismerősnek, aki aztán tovább szőtte a történetet. Szerinte meg kellett volna fognom, jól összenyomogatni, aztán mondani neki, hogy "ez neked kemény?" :)))

Aztán persze elképzeltem a munkahelyi pletykát:

"Hallottátok, hogy BS megfogta XY kolbászát?! És egyáltalán nem is volt kemény..."

Egy szép napon újra szoknyában mentem. Dr. Jogerős jól megnézett. Alex-szal és Régivel kitaláltuk, hogy akkor újra adjunk az érzésnek, már olyan rég húztuk az agyát. Régi már egy irodában van Jogerős Palinkkal, s ahogy beléptem az irodába sóhajtott egy nagyot, s egy mozdulattal behúzott az ölébe. Én persze próbálkoztam tiltakozni, de Régi jár gyúrni, erősebb nálam. :) Jó hangosan megjegyezte, hogy felizgattam. Jogerős már csóválta a fejét, s közölte, hogy hagyjuk meg ezt munkaidő utánra.

Erre a végszóra jelent meg az ajtóban Nagy Hódító Alexander. Ő meg úgy csinált, mint aki megsértődött azon, hogy egy ilyen szituban talál.

- Így akarsz velem kijönni? Ezért hízelegtél nekem egész nap? Hogy aztán meg Régivel kezdjél? Döntsd már el melyikünket akarod!

- Nem tudok választani. Úgy nem lesz jó, mint a múltkor? Hogy egyszerre mindkettőtökkel... - itt elharaptam a mondatot, mintha freudi elszólás lett volna.

Jogerős felkapta a fejét, Régi és Alex csóválták, s mielőtt kitört volna a röhögés Alex kilépett az ajtón, én meg úgy rohantam utána, mintha ki akarnám engesztelni. :)

Régi mondta, hogy dr. Jogerős Pál még jó darabig cöcögött és hümmögött magának. :)

Így nézett ki az első napunk.

Eindhovenban azért bámészkodtunk, hiába nem volt nyitva semmi. Ezt például sem nekem sem a helyieknek nem sikerült megfejteni...

Viszont legalább jól néz ki. :)

Mivel túl sok babér nem termett a kisvárosban, átvonatoztunk Tilburgba. Láttunk emeletes vonatot, vakond orrút, nagyon rondát.

Útban a városka általunk főtérnek vélt tere felé olyan csudadolgokat láttam, hogy csak na! Például, hogy idézzek az egyik kedvenc filmemből, az SOS szerelemből, íme itt egy "zakós majom"!

Ráadásul Zakós Majom úrról nehéz volt első ránézésre eldönteni, hogy vajon nem-e a pizsamája maradt rajta. :D

Aztán ahogy tovább sétáltunk az utcán, megláttam egy szuper sütis üzletet. Nyaaaaaam! Bár az áraitól egy pillanatra elrettentem.  Viszont kihagyhatatlan vizuális élményt jelentettek a szépen megmunkált kézi remekek.

A főtérre érve, míg a fiúk söröztek, én a capuccino mellé gyorsan rendeltem is egy sütit, hogy ne csak a nyálam csorogjon.

Miután kiücsörögtük és bámészkodtuk magunkat, úgy döntöttünk, hogy ideje átvonatozni a szállásra. 

T-boyt lefotóztam a szökőkútnál, ahol olyan 5-6 éves forma kiskölykök ruhástul ugráltak a vízben, míg mi nagykabátban vacogtunk a gép előtt. De nem ez volt az egyetlen meglepetés az út alatt.  Például, ahogy elindultunk a vasút felé, kiszúrtam egy nagy darab néger biztonsági őrt. Olyan filmbe illőt. Suttyomban lefotóztam. Ez volt az első Coffee Shop, amit láttam. Mögötte. :)

Roosendaal nagyon hangulatos városka, Sz bátyja jött ki elénk biciklivel a vasútra. Mi mint a vert sereg kullogtunk utána a hosszú séták, kevés alvás és a viszonylagos meleg miatt. Ugyan Kiscsillag (indoklás később, bocsi érte, kedves olvasó) közölte, hogy otthon megannyi behűtött finomság (pl. pálinka) vár, de azért csak rávettük, hogy a főtéren egy sört mégis igyunk meg. Nagyon jó idő volt.... Itt tapasztaltam először, hogy a hollandoknál a wc-t vagy az emeletre teszik (józanul is hajmeresztő felmászni a lépcsőn), vagy az alagsorba (lépcsőre mindkét irányban igaz ugyanaz). Majd Kiscsillag kérdésünkre azt felelte, hogy már csak 5 percre vagyunk a házuktól. Eddigre kedves barátommal már alig bírtam, úgyhogy reménykedtem, hogy zuhanyzás után lefekhetek, hátha Migrén cimborám is elhagy némi alvás után. Sajnos 2 napig ragaszkodott...:(

Szóval az 5 perc szerintem legalább fél óra volt. Közben fotóztam még egy ápolt csatornapartot is. Azt hittem ez valami helyi sajátosság, ám kiderült, hogy Hollandiában minden ilyen ápolt.  Aztán csak megérkeztünk a házhoz is, de ez már egy másik mese lesz...

Akár mosolyra is késztethetné az embert az alább, de azt hiszem ez így kifejezetten bunkóság.

Adva van Casanova, a női szívek összetörője, akinek nem fontos, hogy a másik mit gondol, hogy érez, adottságai miatt használja és kihasználja a nőket.

Casanova besokallt a nőktől, nőkből. S úgy döntött nem veszi fel nekik a telefont. A  hívásait átirányította egy gyanútlan ismerősére. Szerencsétlent éjjel-nappal különböző nők hívogatták, Casanovát keresve. Aztán hívták egy szolgáltató cégtől is, az ismerős meg szépen lemondta az adott szolgáltatást.

Casanova meg egy vállrándítással elintézte a dolgot. S minden maradt a régiben. Telefon másokra irányítva...

Szerintem ez aljas dolog! Ha megbeszélte volna a másikkal, még vicces is lehetett volna. De mi van, ha az illetőnek netán randija van, s akkor keresik mindenféle csajok? Vagy épp féltékeny a párja? Hogy magyarázza ki, hogy azt sem tudja kik a hívók?!

Ej Casanova, egyszer még nagyon megütöd a bokádat!

Az átvizsgálás egész szépen ment, megmutattam a folyadékos szatyorkámat, a többieket sem vetkőztették le, ellenben néhány utassal, akinek az övet ki kellett venni a nadrágból, meg akinek olyan sarkú cipője volt, azt is le kellett venni. És jött az első pofára esés. Egyesek kézi pottyász címszóval fél szekrénnyi bőröndöt cipeltek, úgyhogy a fiúk mondták, simán elfért volna nekem is a nagyobb hátizsák. Amit amúgy is hosszú küzdelem után szereztem vissza egy ismerőstől, de ez már egy másik történet.

A repülőn derült ki,  hogy Á a tranzitváróban hagyta az ásványvizét. Sebaj, legfeljebb a repülőn nem iszunk. A barátnőm se ért ki, így nem volt, akitől elköszönjünk, mert Lütyő épp csak annyira állt meg, hogy kidobjon.

Érdekes, hogy gyerekként ültem utoljára repülőn, de most annyira nem izgatott. Lehet a két óra alvás miatt?

Ezzel mentünk. A múltkori blogot olvasva, igyekeztünk úgy helyet foglalni, hogy ne vegyenek körbe a leírt alakok. Pufimacit kipipáltuk, a másik oldalra ült. Mögöttünk senki. Egy darabig. Aztán megérkezett holland anyu két gyerekkel. Na bumm. Gondoltam a két órát csak kibírom. Mivel tiszta párás idő volt, így elég hamar elszundítottam, miután konstatáltam, hogy semmit nem látok. Á is hasonlóan tett, egyedül T-boy nem aludt. Arra ébredtem, hogy valaki rúgdossa az ülésemet. Aztán a kiscsaj hisztizni kezdett. Még jó, hogy a leszálláshoz készülődtünk, különben kiosztottam volna anyut is, meg a gyereket is. Eddigre kedvenc barátom is megjött, úgy fájt a fejem, hogy csak na!

A landolás sima ügy volt, a gép Eindhoven repterére érkezett. Mivel az első napunk kötetlen volt, így bebuszoztunk a belvárosba, ahol szomorúan konstatáltuk, hogy semmi nincs nyitva.

Viszont a hollandoknál vannak érdekes dolgok. Például az utcai wc. Diszkrimináció felső foka, csak pasiknak.

 Aztán itt a behajtani tilos tábla. Erről az jutott eszembe, hogy azzal kellett szembesülnünk, hogy nemzeti ünnep van, alig van valami nyitva. Ráadásul alkoholos italokkal 11 előtt nem szolgálnak ki. 

Ami viszont nagyon szuper, hogy mindenhova bringával mennek, s ott is hagyják. Nem úgy mint nálunk. Minden városban kismillió ilyen bringa tárolót láttunk. Mondjuk néhány helyről eléggé izgalmas kivadászni a biciklit. Az is nagyon tetszett, hogy országszerte a külön vannak kialakítva a kerékpárutak, még véletlenül se ütik el a gyalogost az osztott kerékpársávon, mint Magyarországon. A bringások mindenütt előnyt élveznek az autósokkal szemben. Kiskosztümben épp úgy, mint bevásárló kosárkákkal tekernek le, s fel. És türelmesek! Az autósok is. Mindenütt! Nincs dudálás, tülekedés, kiállják a leghosszabb sort is. Nos, az ott töltött néhány nap alatt ezt a mentalitást sajnos nem sikerült magamévá tenni, pedig azt hiszem rám férne!

Ugyanis átkérte magát vidéki szervünkhöz.

Érdekes volt az utolsó napja. A főnök méltatta eddigi munkáját, mi meg azt sem tudtuk hova nézzünk, nem tűnt nagyon őszintének az előadás...

Sajnos Whiskys is itt hagy bennünket, ő is vidékre megy, az ő társasága hiányozni fog.

János vitézről azt hiszem még hallunk, szerintem a vidéki kollégák tuti szidni fogják, hiszen fél év alatt még faxolni se tanult meg.... :)

Á barátommal és T-boy-jal már régen elterveztük, hogy kimegyünk Hollandiába és meglátogatjuk a barátaikat. Ugyanis Sz ott él családjával.

Idén végre minden összejött. Á-ék egy szép este beállítottak. Hosszas szervezkedést követően annyiban maradtunk, hogy tőlem lesz a leghamarabb elérhető a reptér, így nálam éjszakáznak ők is. Á még egy búcsú italra beugrott jövetelük előtt a párjához, így idefelé T-boy vezetett, s Á az útra készülve megivott pár sört.

Jó későn értek ide, Á alig lépett be a lakásba már vetkőzni kezdett, mondván melege van. A két felsőjét egyben húzta le, alig bírtam a röhögéstől kinyögni, hogy mondtam, érezzék magukat otthon, de azért így belehúzni. :D

A jó hangulat már meg volt alapozva. Kipakoltak, lepakoltak, majd jött a mérlegelés. A légitársaság szigorú feltételekkel szabályozza a kézi poggyászt. T-boy vette a mérőszalagot, majd tudományos méréseket végzett, s megállapította, hogy az én táskám nem fér a keretbe. Nosza, pakoljunk ki, át egy másikba. De mi maradjon itthon? Mi kell 4 napra feltétlen? A fiúk közölték, hogy felesleges annyi póló, amennyit beraktam, mivel a hollandoknál nincs olyan meleg, mint nálunk, így simán hagyjam itthon a topomat. Egy top mínusz. Majd az alvópóló is mínusz, papucs ki, egész pofás lett a táska. 

Ezek után még némi szervezést követően elmentünk az egyik étterembe vacsorázni. Olyan jól sikerült, hogy az este folyamán többször is patakokban folyt a könnyem a röhögéstől (közrejátszott benne az is, hogy halál fáradt voltam). 22 óra után befutott Lütyő is, őt bíztuk meg a sofőr szereppel. Marha lelkes volt, hogy másnap fél 3-kor indulnia kell. :)

Éjfél előtt  hazakeveredtünk, Á egyből be is ájult az ágyba. T-boy-jal még egyet ittunk, s éjfél környékén megjegyeztem, hogy felveszem a pizsamámat, aztán tente. Mire ő: Mit veszel fel? A fekete csizmádat?! Minek? :)

Végül azt is felvettem a kedvéért, készült is két szép kép rólam pizsiben és fekete csizmában. :)

A két órás alvás nem segített sokat rajtunk, a reptérig ásítoztunk. Ráadásul nagyon hideg volt, így alig vártuk, hogy már a gépen legyünk.

A napokban igénybe kellett vennem a kollégák segítségét. Úgy gondoltam nem aprózom el, az összes felhasználónak küldtem emailt. Egy olcsó fordító iroda érdekelt volna, akik lengyel nyelvről magyarra fordítanak. A kollégáim humorát az alábbiak dicsérik:

- Szia! Írj VV Jerzynek, ő vállal lengyel tolmácsolást!

- Szólok apukámnak, ő imádja a lengyel panyikat, hátha tud segíteni.

- Nekem francia kéne. Nem vállalod?

És akkor a levelek közt volt az alábbi. A szívem nagyot dobbant:

 Szia Drága! Szőkén akkor is jobb voltál. Megy az irodák listája.  

Én: Óh, köszi, a lelkem mélyén alapjáraton inkább vörös vagyok. 

Erik: Tudtam, hogy te is szeretsz. Természetesen csak érted dobog a szívem és csak körülötted forognak a gondolataim.  

Én: Megtisztelő és kedves, hogy én vagyok a gondolataidban, de a pasiknak már azt sem hiszem el, amit kérdeznek :D 

 Remélem, tetszem drágám.

Én: Remek. Megfogtál. Az esetem vagy. :D (persze nem ezen a képen)

Erik :Örülök neki, hogy az eseted vagyok és csak azért, hogy biztos lehess az ízlésed tökéletességében, küldök egy másik jobban sikerült képet magamról.”

 Ennyit a románcról! :D 

És újra egy filmajánló.

Persze tudom egysíkú az ízlésem, de a thrillereket imádom!

http://port.hu/a_mestergyilkos_the_mechanic/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=115754&i_city_id=3372&i_county_id=1

A mestergyilkos nem elcsépelt frázisokra épít, fordulatos, nem unalmas. Persze azért sejthető ki-kivel van és mi lesz a vége, de azért mégis meglepetéssel tud szolgálni. Jason Statham hozza a formáját!

Jó szórakozást!

Utazom a villamoson. Felszáll egy nem épp idén barnult, kifejezetten rossz szagú csávó. Velem szemben egy 30 környékinek rémlő munkás srác ül.

A felszálló csávó kezében 3 db bőr cowboy kalap. Elég hamar konstatálja, hogy ma se fog nagy boltot csinálni, de azért bepróbálkozik. Először a mellettem álló pasinak kínálja fel a kalapokat, aki "hagyjá má békén" mondattal rövidre zárja a kontaktot.

Ezek után a munkás sráchoz fordul, a párbeszéd a következőképp alakul.

Emberünk: - Nem kell kalap?

Munkás: - Úgy nézek én ki, mint egy cowboy?

E: - Hát, de nem, de biztos jól állna.

M: - Hova vegyek fel én ilyet?!

E: - Hááát.... De csak egy ezres. Mit kapsz ma egy ezresért?!

Munkásunk elmeditál, majd rávágja:

- Ló nincs hozzá? :D

Cica Maca átment amolyan végzet asszonyába. Persze csak mostanában. Egyszerre több pasit is tart. Vagy csak tartana, de azért rajta van az ügyön.

Persze vannak aggályok. Az egyik érzelmileg defektes, mert csak és kizárólag szexet akar. Pedig független. A másik akár okés is lehetne, ha nem dolgozna annyit, mint egy igásló. És mondjuk az sem lenne hátrány, ha a kevéske szabadidejéből némit hősnőnkre szánna.

Az érzelmileg defekt pasi már egészen bejáratos. Meg Maca is hozzá. Lányos zavarát leküzdve egészen jól fogadja a pasas ridegségét. Ugyanis emberünk az. Néha meglepő módon kedves, s hívja Macát, hogy mit főzzön neki, mire odaér. Máskor meg órákig az ámítógépét bújja anélkül, hogy bárkihez egy szót is szólna. Viszont az ágyban kedves és figyelmes, de nem lehet megcsókolni, a simogatás is csak akkor oké, ha ő akarja. A hajába sem lehet beletúrni, pedig az is élvezetes. Ahogy Maca mondja. A pasi minden reggel azzal és egy zuhannyal indítja a napot és finom illata van. Macát először dühítette a pasi nemtörődömsége, de aztán úgy volt vele, hogy a semmitől ez is több, egy-egy éjszakát el lehet vele tölteni. Viszony-iszony-nem viszony, de már egy fél éve tart. Néha még kulcsot is kap a lakáshoz. Az már elég bizalmi viszony, nem?

A másik egy netes, ismerkedős oldal hozománya. Maca megmondta, hogy csak lépésenként hajlandó haladni, mert ő rendes lány. Ehhez képest a pasas az első talira akkor kerített sort, mikor Maca nagytakarítást végzett, se smink, se hajvasalás, de még csak egy szűk farmer se. Kinyúlt póló-tréning kombináció. Egy könnyed kávé, letudva 15 p alatt. Maca azt hitte ez itt ennyi volt. A srác pár nap múlva újra előbukkant. Újra Macánál. Mondta ő, hogy nem szokott vadidegeneket beengedni, de a sráccal kivételt tett. Nehéz is lett volna kirakni, mikor már az ajtóban lesmárolta. Az ágyig 10 p alatt jutottak el. A tények önmagukért beszélnek. A pasast már azzal fel lehet izgatni, ha a hajába túrnak, ha megcsókolják, s nagyon jól csókol. A teste, mint egy görög istené, színizom... Hm... Maca a folytatást várja, bár félt attól, hogy egy alkalmas k...nak fogja a srác titulálni, de mindeddig ez nem történt meg. A dolog egyetlen szépség hibája, hogy a srác mostanság fáradt, így már idejét se tudja mikor találkoztak.

De legalább nem tűnik el úgy szó nélkül, mint az én remek randi partnereim.

Az alábbi gondolatok után mindenki azt gondol, amit akar. Én vizuális típus vagyok, úgyhogy ha eszembe jut, vihoghatnékom támad.

Egy ismerős jegyezte meg nem túl régen, hogy unja a nőket. Már nincs bennük semmi kihívás. Én kontráztam és megkérdeztem, hogy mi lenne kihívás? Egy ló mondjuk? :D Nem mintha animal sex hívő lennék, de azért abban biztos van kihívás. :)

Mire ő: Á, az túl nagy. De egy egér! Na az igen! Abban már van kihívás. Mondjuk egy hétig disznótáppal kéne etetned, hogy hízzon, majd a hátsó felébe dugott szívószállal óránként felfújni, na az már kihívás lenne...

Még hogy a pasik nem perverzek.... :)

avagy hogyan jutunk ki Hollandiába?

Nyilvánvaló, hogy egy repülős út megszervezése - főleg azoknak, akik 10 évente egyszer repülnek, vagy akkor se - igen nagy körültekintést igényel és elég sok kérdést vet fel.

Honnan is indultunk? Onnan, hogy jó barátomnak egyik este eszébe jutott, hogy már régen nincs útlevele. Jött hát a kérdés, vajon egy holland repülőúthoz elég lesz-e a személyi igazolvány?

Mondom neki, hogy azt mindenképp megkérdem olyantól, aki ott dolgozik. Közben persze neki álltunk variációkat gyártani egy témára.

Kitaláltam, hogy nélküle mi sem megyünk sehova, sztrájkba kezdünk a reptéren.

Mire ő: inkább feküdjetek le Á-val a gép elé a kifutón.

Én: Meg vagy Te húzatva? Az nagy is, és ha végig megy rajtunk, akkor annyi... Inkább ejtsünk túszokat, követeljük, hogy Hollandiában tegyenek le, s akkor meg lesz oldva a kijutás. A kommandós srácokat úgyis szeretem, mi baj lehet belőle?! :D

Felhívtam a barátnőmet a személyi ügyében, közben elővezettem a teóriánkat. Már mindketten nevettünk, mikor kontrázott, hogy a TEK-nek úgyis elkél némi gyakorlás, a személyit meg a stewardessek ellenőrzik a gépen, bár ha valakinek lejárt az okmánya, az akkor már tiltott határátlépés kísérlete lesz, s jól nem megy sehova, meg még eljárást is indítanak vele szemben. :) 

Megkérdezte mikor megyünk. Kiderült aznap lesz szolgálatban, s mondta hogy mindenképp átnéz hozzánk, mielőtt elrepülnénk. Mondtam, hogy remek, csak ne egyenruhában jöjjön, mert akkor egész úton árgus szemekkel fognak figyelni a légikísérők, hogy ki az a három magyar, akit már a rendőrség is lecsekkolt induláskor. :)

Tolmácsoltam a barátomnak amit mondott, hozzátéve, hogy lehet átjön meglátogat minket. Mire a cimborám: Óh, de jó, stewardess?

Én: Nem, zsaru. :D

Tovább elemeztük a lehetséges szalagcímeket, amibe már beszállt Á is.

- Három magyar felváltva hányt a mosdóban - sok volt a pia

- Terroristák eltérítették a .... járatát, követeléseik nem egyértelműek

- Három gyanúsnak rémlő alakot vont tüzetes ellenőrzés alá a biztonsági szolgálat már a reptéren...

Á kitalálta,  hogy akkor lesz jó világ, ha mondjuk mata részegen felszállunk és elénk ül egy nagy darab néger, aki megkínál egy spanglival. Akkor megismerhetjük a holland börtönöket is. :)

Lehet mindegyikünk fél a repüléstől? :D

És hogy lehessen fokozni a dolgokat, ajánlom az utazni vágyók figyelmébe az alábbi szösszenetet. (Ebből megtudtam, hogy nem jó, ha gyerek mellé ülök és hogy a helyekért verekedni kell majd)

http://velvet.hu/trend/2011/04/17/a_10_legidegesitobb_bunkosag_repulon/

A céghez új karbantartó érkezett, ha jól tudom 3 hónapig fogja a régit helyettesíteni, aztán nem is tudom kik jönnek helyettük.

A srác kedves, figyelmes, segítőkész. És néger. :D

Az egyik irodában szerelt valamit, szóba elegyedett a kolleginával. Addig-addig beszélgettek, míg az új srác elmesélte, hogy ő is ilyen munkát szeretett volna mindig is. Mire a kollegina: "hát ez nem fehér embernek való munka." :))))))))))

Aki még eddig nem nézte meg, gyorsan pótolja hiányosságát az Elhajlási engedély c. filmmel!

Remek szórakozás, a poénok ülnek, nem elcsépelt, nem unalmas, nálam 10-est kapott.

Íme az ajánló:

http://port.hu/elhajlasi_engedely_hall_pass/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=116249&i_city_id=3372&i_county_id=1

Ebből a filmből megtudhatjuk hogyan néz ki a kamunyalás és hogy a nők, vagy a pasik bevállalósabbak-e?

Jó szórakozást hozzá!

És egy véletlen folytán rábukkantam a Millenium Trilógia záró akkordjára, ami A kártyavár összedől címet viseli. Sajnos már nem túl sok mozi játsza, pedig alig jött be az országba. A film éppúgy nem okozott csalódást, mint a könyv.

Szóval thriller kedvelők figyelem itt van Stieg Larsson regényéből készült nagy játékfilm:

http://port.hu/millenium_3_-_a_kartyavar_osszedol_luftslottet_som_sprangdes/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=110129&i_city_id=3372&i_county_id=1&i_topic_id=2

Természetesen ezt is utolérte Amerika, akarnak egy amerikai változatot is forgatni, melyben a legutolsó James Bond, Daniel Craig játszaná az oknyomozó újságírót.... Háááát.... No comment...

Eme kérdést vitattam meg jó múltkoriban Cica Macával.

Meglepett egy kissé, mivel régen egészen szolid és visszafogott volt. Azt hiszem az utóbbi pár évben érett igazán nővé.

Régen mindig azt mondta, hogy szeretkezni csak is úgy lehet, ha vannak mellett érzelmek is. Tartotta is magát hozzá. Aztán eljött a pillanat, mikor kiderült, hogy megy ez anélkül is.

Nem épp mostanában történt. A nagy szerelemmel éppen kimúló félben volt a kapcsolat. Sőt, egészen konkrétan szakítottak is. Maca meg felcsípte a környék legjobb pasiját. A pasi épp az esküvőjére készült. Minden 7végén jegyesoktatás. A mennyasszonya meg iszonyat féltékeny volt. Ők persze találkozgattak. Nem egyszer, nem kétszer. Minden nap.

Maca úgy volt vele, hogy nem férjhez akar menni, és hát a pasas olyan hatással volt rá, a tisztes úri lányra, hogy azt mondta élete végéig bánná, ha kihagyná. Kissé komplikált volt megszervezni azt a bizonyos találkozót, s az első alkalom inkább csak volt, mint jó volt.

Maca az időtájt akart a saját kis lakásába költözni, a korábbi tulajdonosok már nem lakták, így a nagy eset egy hálózsákon a festékes vödrök közt megesett. Utólagos visszaemlékezésekből úgy meséli, hogy nem volt rossz, de azért a jótól messze volt.

Persze, ha az ember lánya először csinál ilyet, akkor azt tudni kell feldolgozni és kezelni.

Maca néha még beszél a sráccal, akinek azóta megszületett a gyereke, de még egyszer már nem feküdne le vele, s csak nevet azon, hogy mennyire körülményesen oldotta meg anno a dolgokat. Viszont mára tudja, hogy igen is, lehet érzelmek nélkül is lefeküdni, pusztán a hormonokra alapozva. Mondjuk sokáig nem hitte és nem is próbálkozott vele... De ez már egy másik történet lesz....

Bond Béla kalandjai folytatódnak.

Köztudomású a baráti körben, hogy van ez a legújabb csajszi, akivel sajnos nem is olyan könnyű neki időpontot egyeztetni, mint szeretné. Macerásak a reggelek, az ebédidő kevés, marad hát a lopott óra, ha kivitelezhető.

Hosszú idő elteltével ismét alkalom nyílott, Bélánk megkapja a várva várt sms-t. Majd okosba kitalálja, hogy a hét azon napján majd mit mond otthon, hova megy. Hát sörözni! Nincs is benne semmi meglepő, máskor is szokott.

Aztán nem túl okos neje mégis gyanút fog. Az adott napon, látván Béla készülődését letámadja teóriájával. Hogy biztosan dugni megy. :D Bélánk nem hiába Bond, mielőtt színt váltana és vallana, kivágja magát. Hogy hát már pedig ő sörözni megy. Jön az aduász: De ezen a napon sose szoktál!

Na most légy okos, Domonkos! Nej, aki mint tudjuk nem jeleskedik az ágyban. Legalábbis ami a gyakoriságot illeti, most kitalálja, ha hősünk hazaér, akkor lesz némi szondáztatás, már úgy orálisan, hogy megnézze mennyi cucc jön ki. Ha kevés, teóriája már megáll. 

Béla végiggondolja, ha hazajön, hát akkor max púder jön belőle, de anyag nem, s hát ez a rettentő helyzet eléggé hazavágta. Bánatában lement a közeli kricsmibe, bevágott két málnaszörpöt, majd otthon közölte, hogy a barátai nincsenek lent, még elmegy egy kicsit motorozni, s majd, ha megjön, megnézi őket odalent újra. Addigra kész volt a terv. Nőnél egy órácska, majd leteszi a mocit szép csendben a garázsban, visszaoson a kocsmába, s úgy leissza magát, akár egyedül is, hogy éjjel már csak aludni fog tudni, orális ellenőrzés meg elmarad, s nem bukhat le.

Első útja a nőhöz vezetett, akinek mondta, hogy max egy órája van, mert a nej otthon sodrófával várja. Alig telt le az egy óra, csörög a nő telefonja, hogy a közös barátok várják őt egy kis italozásra. Neki se kellett kétszer mondani, Bélát hóna alá kapva átvágtatott.

Béla lelkesen hazatelefonált, hogy a barátai hívták, nem a kocsmába, hanem egyikőjükhöz kéne menni, sütögetéssel egybekötött csevejre. A sörök mellé előkerült egy üveg pálinka is, így az est további része el volt döntve. Bélánk hősiesen emelgette a poharakat, hogy terve megálljon, ha hazaér, már ne legyen semmi. (Pedig máskor milyen jól jött egy kis potyaszex)

A házigazda látván ingatag állapotát, úgy döntött, hogy még az is veszélyes, ha tolja a motort, úgy hogy felajánlotta a kerti lakot, dőljön le ott. Nejnek telefon, hogy ilyen állapotban ő már nem menne haza, ezt megerősítette a közös barát is, hogy így nem engedi el, a nej tudomásul vette, bár nem volt boldog. Persze a  szexpartner se volt rest, bár várták otthon, de úgy döntött, akkor ő is ott alszik. Az alvásból sejtitek mi lett. Azért a nő rendes volt, valamikor pirkadattájt hazament, Bélánk meg végre kialudta magát.

Gondolhatjátok, milyen volt az ébredés másnap. Először is azt se tudta hol van. Majd meglepődve konstatálta, hogy a lak növényei kissé megsínylették az éjszakát. Meg ő is. Itt-ott néhány folt éktelenkedett rajta. A nő meg írt egy röpke üzit, hogy bár homályos az éjszaka, de biztos nem volt egyszerű, mert mindene fáj.

Bond Béla otthon elővezette, hogy a haverral aludt együtt, aki piszokul horkol. S a foltok rajta attól keletkeztek, hogy még éjjel elesett odakint. :)

A mai bejegyzésemben hanyagolva lesz a romantika. Sajnos, ahogy nő a nyomás, sűrűsödnek a feladatok, úgy jut egyre kevesebb idő a poénkodásra.

János vitézünk annyira nem jól dolgozik, hogy kapott egy utolsó esélyt, ha nem szedi össze magát, akkor valószínűleg mennie kell. Elindult hát a kiszavazó (vagy inkább kisavazó) show. Mellette természetesen struktúra átalakítás, főnök váltás, meg irodából -irodába vándorlás. A kinti munkák meg csak gyűlnek.

Edzésen a lábam megadta magát, holott már meg volt beszélve Hóditó Alex-szel, hogy kimegyünk a városba, elintézzük a kinti munkáim egy részét. Jönni tudok, csak menni nem tipikus esete áll fenn. :) Lépcsőn felfelé úgy, ahogy. Lefelé sehogy. Reggelente Kölyök támogat a Hév lépcsőn. Odabent meg mindenki cinkel. Hát ez van... Régi például rendszeresen dr. Jogerős előtt akar felvágni az asztalra, hogy ő akkor most megcsinál. Még ellenkezni se tudok, mert fél lábon nehéz rúgkapálni... Ráadásul most egy irodában vannak ők ketten.

Szóval ott tartottam, hogy Alex és én nekivágtunk Nagyfalunak. Szerencsénk volt, mert többnyire mindenütt volt lift. Kivéve az egyik patináns, új üzletközpontot. Beállunk a parkolóba, elindulunk a földszintre vezető táblák irányába. Ajtón be, első meglepetés. Ajtón felirat: Piac erre, üzletház arra. Gondoltam én jó lesz a piac, az mégse az emeleten van. Hopp, kopp, ajtó zárva. Kinyitjuk az üzletház feliratút, mikor megláttam az előttem magasodó lépcsősort, azt hittem sírva fakadok. Sebaj. Felvonszolom magam, kiérünk a bevásárlóközpontba, majd onnan a házhoz, ahová indultunk. Ott ért a második meglepetés. 3. emelet. Lift ohne. Felfelé még csak-csak. De lefelé?! Éreztem, hogy baj lesz...

Vissza az üzletközpontba. Egy fél sor lépcsőn le. Majd örömmel konstatálom, hogy a hiányolt lift, mégis csak itt van. Uccu, be, gomb nyom, lift megy, -1. szint. Kiszállás. De ki ám?! Hova?! Balra ajtó Hús, jobbra Piac, meg három jelzés nélküli ajtó. Először benézünk a jobb oldali ajtón. Egy néni valami fagyasztóspult előtt ücsörög, meglepett arccal néz ránk. Semmi baj, hangos bocsánatkérés, már ott se vagyunk. A három ajtó nem nyílik. A Hús mögött hangok, menjünk be. Ajtó kinyit, száj tátva marad. Épp 4-en boncolnak egy megtermett sertést. Gyorsan ki is iszkolunk. Nincs más hátra, mint előre. Vissza a liftbe és irány a kiindulópont. És lefelé az újabb lépcsősor....

A nap sikerélménye: nem kellett a parkolásért fizetni. Pedig megkezdtünk egy órát...

Cica Maca nevével ellentétben nem épp egy cica-mica. De nem is egy maca. Olyan hétköznapi forma. :) Akár lehetnél Te is, én is, bármelyikünk.

Sosem tartotta magát szépnek, bár tény, hogy akadnak hódolói. Gyerekként mindig nebánts virág volt, s valahogy már kicsiként is jobban megértette magát a fiúkkal, mint a lányokkal.

Régen sokat gondolkodtunk világmegváltó dolgokon, s ő volt az, aki azt mondta, hogy mindegy mi történik, biztosan meg van az oka. A jó dolgoknak épp úgy, mint a rosszaknak.

Persze neki is vannak jobb és rosszabb napjai, de többnyire igyekszik az életet derűsen és kellő öniróniával szemlélni, bármi is éri.

Cica Maca hajadon, lélekben örök ifjú, sőt, néha szertelen tizenéves. Máskor bölcsessége meglepő, s ha szemébe nézek, látom a sokat megélt emberek nyugalmát. Hát ilyen lenne ő. 

A következő posztokban majd hozom a vele történteket is.

Ez lesz a csak úgy bejegyzés. :)

A barátnőmék hazalátogattak Angliából, s megbeszéltük, hogy összefutunk.

Nem volt nagy szervezkedés, két telefonnal lefixáltuk az időpontot. Ők jöttek el végül hozzám.

Persze nem indult egyszerűen a nap, ők elaludtak, majd eltévedtek a városban, közben nekem meg még  volt egy kis családi jellegű elintéznivaló, s végül ennek a kellős közepébe csöppentek bele Lütyővel együtt.

Kizavartam hát Lütyőt a konyhába kávét főzni, s fél óra elteltével arra mentem ki, hogy már kirámolta a konyhaszekrényt, s egyik lábáról a másikra áll. Na igen, ez van, ha az ember több edényben tárolja a kávét. Szegény nem tudta melyiket tegye fel. :) Kávé lejött, mindenki másképp kérte. Lütyőnek kávétejszínt akartam varázsolni, ám az egyik lyukas volt, így a padlón landolt a tartalma. No problem, felmosó elő, jó lesz. Jó lett. Úgy csúszott utána a konyhakő, hogy azt hittem fél perc alatt bemutatok egy leszúrt Rittbergert. De kicsire nem adunk, majd egyszer rendesen is felmosom. :D

Dumálunk, dumálunk, vihogunk, aztán elhatároztuk, hogy teszünk egy sétát a szépen felújított belvárosban, hiszen a barátnőmék utoljára 2006-ban jártak a városban, akkor szépítgették a főteret. Úgy is lett. A főtéren beültünk enni a kedvenc éttermünkbe. Ők meg a kinti életükről meséltek. Hát sajnos ott sem fenékig tejfel az élet, de megbeszéltük, hogy majd egyszer kilátogatunk. Ha lesz rá keret, blabla... (ha kezdetű mondat ugye nincs...)

Barátnőm mondta, hogy nem is tudta, hogy a papír 200-as nincs forgalomban, s ennek hangott adott egy üzletben, ahol bután néztek rá. :D Tényleg, mióta nincs az forgalomban?! A pontos időt nem is tudom...

Az idő remekül telt, a srácok kivesézték a honi és a külföldi edzést is, a táborokat, majd az okleveleimet elemeztük. Mindenki elővette csekélyke japán tudását, s a végén csak sikerült megfejteni, hogy mi mit jelent rajta. :D Az nap is tanultam valamit.

Sajnos egyszer csak este lett, s nekik haza kellett menni. :( Persze így is szuper volt, hogy egy egész napot együtt tölthettünk, mint a régi szép időkben, de nekik se fáklyás menet ilyenkor az élet. Mindenki látni akarja őket, s annyi felé kéne menni, hogy bele sem fér a csekélyke időbe.

A fényképeket szokás szerint nem tehetem ide fel, de majd jól átküldöm emailben az érintetteknek.

Remélem hamarosan újra találkozunk! Puszi itthonról! :D

ui: A konyhát másnap délelőtt fél óráig sikamikáltam.

Azon gondolkodom, hogy az intimszféra rovatba bevezetésre kerül egy új szereplő, ha már a fiúk mostanában gyengén muzsikálnak.

És ez nem április 01-i tréfa. :)

Elöljáróban annyit kell róla tudni, hogy elég jól ismerem őt is, ráadásul nagyon-nagyon régóta, s a vele megeső történetek szintén megérnek egy misét. Persze mivel szégyellős, így győzködnöm kellett, hogy nem lesz felismerhető, s nem mindenütt írom le a teljes igazságot. :D

Úgyhogy fogadjátok majd hasonló szeretettel Cica Macát is, mint ahogy Légiós Tündérmackót és Bond Bélát fogadtátok. :D

Nem is én lennék, ha az alant leírt eset nem velem történik meg.

Beneveztem egy, a fentebbi elnevezésű rendezvényre merő kíváncsiságból. :D Túl sokat nem vártam, viszont kellemes csalódás volt. Mindenki kultúrált volt. A pasi felhozatal hagyott némi kívánni valót  maga után, a lányok csinosak voltak, a hangulat remek.

Mivel nem akartam túl korán érkezni, így kezdés előtt 10 p-cel estem be az ajtón. Meglepetésemre már szinte az összes lány ott volt. Engem leültettek egy szabad asztalhoz, mondván, hogy a lányok fix helyen ülnek, a férfiaknak kell majd asztalról asztalra vándorolni.

A mellettem lévő asztalnál ült egy kedves, helyes leányzó. Ahogy elnéztem a többi csajt, azokban se volt hiba. A leányzó bemutatkozott és megkérdezte én hanyadszor vagyok ilyen rendezvényen, mert ő most jött először, de már sok ismerkedési formát kipróbált, ám talán azért, mert neki fontos a vallás, sehol sem talált megfelelő párt.

Egy kis nézelődés után megkérdezte, hogy a rendező sráccal nem lehet megismerkedni, mert ő nagyon helyes, szívesen elkérné a számát. Mondtam neki, hogy nagy valószínűséggel nem azért van itt. :) Persze ekkor én még csak háttal láttam a srácot, amint a résztvevőknek magyarázta a szabályokat.

A férfiakat egy csaj fogadta, nekik nem külön-külön mondták el a szabályokat, hanem egy kupacba ültették őket. Pechemre pont láttam az összeset, ahogy jöttek sorba. És már az elején megállapítottam, hogy egyik se nekem való.

Közben a szervező srác megfordult. Rám nézett, én ránéztem és éreztem, hogy itt a vég. :) Iszonyat jó pasi... De nem is ez volt a pláne. Elindult az asztalom felé, majd lazán lehuppant. S belemerültünk egy jóízű beszélgetésbe, majd a végén telefonszámot cseréltünk. :) A mellettem lévő asztalnál ülő lány nagy szemeket meresztett. Ez után kénytelen voltam felvilágosítani, hogy ne aggódjon, nem happolom el a pasit. :) Ugyanis a szervező srác az exem legjobb barátja.... A végén persze odajött és megkérdezte, hogy tetszett és hogy van-e aki szimpatikus. Mondtam neki, hogy úgyis tudja a választ. :D Ebben maradtunk.

A srácokról annyit, hogy mindegyik kedves volt, ám némelyik iszonyatosan fárasztó.

Az 1. számúval való beszélgetésből az maradt meg, hogy próbáljam ki a pizzát fehér borral. Hiába mondtam neki, hogy nem szeretem a bort...

2. számú egy kicsit szét volt csúszva. Közölte, hogy foglalkozását tekintve operatőr, s imád hajózni, több nyári szezont is külföldön töltött, de már úgy gondolta, ideje megállapodni. Szegény azt se tudta mit keres tulajdonképp itt.

3. számú elmondta, hogy nagyon házias, most költözött vidékre, bármit megcsinál, de imád otthon nyugiban ücsörögni és a kutyájával játszani. A pörgést nem szereti.

4. számú leült, majd mélyen a szemembe nézett. És mindenáron át akart esni az asztalon. Értem én, hogy fontos a szemkontaktus, de könyörgöm.... Sportos csávó, szálkás, hiszen télen-nyáron a Margitszigeten futkorászik.

Az 5.-re azt gondoltam, hogy úristen, aztán leült és tök jót beszélgettünk. A srác elmehetett volna a Pokol Angyalai motoros klubba is kinézet alapján. Telivarrva, orrában-fülében karika. Kiderült imád motorozni, de csak szolidban, amúgy meg zenész, éjjel él, nappal alszik. És egyébként szenzációsan jó fej. :)

A 6. szintén egy operatőr volt, aki annyira precízen állt a dolgokhoz, hogy minden asztalkára letette a kis ásványvizét üveggel-pohárral és a telefont, majd amikor lejárt a 7 perc, alig győzte magát összeszedni és mindenkinél kellően szabadkozott amiatt, hogy kevesebb idő jut miatta...

A 7. elárulta, hogy asztalos, szeret otthon barkácsolni, s hogy mostanság lett vége a régi és túl hosszú kapcsolatának, ő nem találja a helyét. 7 percig hallgattam. A végén meglepődve kérdezte, hogy hát már letelt az időnk?! Én nem is mondtam magamról semmit. :D

A 8. azzal nyitott, hogy ő nincs rászorulva, hogy itt ismerkedjen. A családja fizette be. Amúgy meg van mit a tejbe aprítania, hiszen kereskedő. Mindezt olyan fölényesen, hogy öröm volt nézni.

A 9. elújságolta, hogy mivel már 5. éve dolgozik egy nagy áruházláncnál (nem árufeltöltő!:D) ideje lesz váltani, s mert megtanult 2 nyelvet, megy világot látni.

A 10. elmondta, hogy ki van elégítve az összes kultúrális igénye, mert tanár. Foglalkozásának megfelelően többször megigazgatta a szemüvegét az orrán, s várta a jó választ. :) Hamar elhadarta, hogy ő már nem először ismerkedik itt, s eddig szerencséje volt 2-3 hónapos kapcsolattól 1-2 évig terjedőre is szert tett itt.

A végén a rendezők összeszedték a találati lapot, a 10-ből 3-at jelöltem végül szimpatikusnak, s itthon vártam a végeredményt. Reméltem azért titkon, hogy nem lesz kölcsönös találat, hiszen bármelyikükkel kínos lett volna egy randin kettesben feszengeni, barátaim meg vannak. Én is 3 srácnak nyertem el a tetszését, de egyezés nem volt.