Na jó, csak a hasonmásával, de a szitu vicces volt.

Kollégákkal megbeszéltük, hogy megünnepeljük dr. Kőszegi Zsuzsa előléptetését. Úgy is lett, Budapest egyik jó kis sörözőjébe mentünk, ahol nagyon finomak a kaják is.

Mire én odaértem, már szinte tömve volt a hely, az általunk majd 30 főre foglalt asztal is megtelni látszott. Ahogy leültem, kiszúrtam a magányos pasit két asztallal odébb. Bőszen telefonálgatott és szívta a cigijét. Egyiket a másik után. Pont mint, ahogy a sört fogyasztotta. Néztem, néztem, nem figyelt, így a mi társaságunkkal foglalkoztam. Aztán egy idő után muszáj volt megcélozni a mellékhelyiséget, s ahogy "Kamarás Iván" asztala mellett elballagtam, felpillantott, rám mosolygott, s folytatta a telefonálást.

Visszafelé jövet lerakta és intett, hogy üljek oda hozzá. Úgy is lett. Vagy két órán keresztül beszélgettünk, alig akart elengedni. A többiek már árgus szemekkel figyeltek. Megjegyezte, hogy jó fenekem van, szépek a körmeim és nagyon szép a bokám. Ami nála már a kezdet és a vég. :) Rendelt nekem inni, s addig nem akart elengedni, míg el nem fogyasztom vele.

dr. Kőszegi Zsuzsa egyből elkapott, ahogy a helyemre értem, hogy ez mi volt?! Ideszervezem a netes randikat? :D Amúgy meg nem rossz a pasi, mit lehet róla tudni?

Mások is megjegyezték, hogy nem vagyok semmi, csak úgy odaballagok a magányos faszi asztalához, leszólítom, s röpke fél napra ott ragadok.

Hiába mondtam, hogy 2x elvált, most épp van valakije és amúgy gyerekkori ismerős, már senki se akarta elhinni. :)