Delftből Hágába mentünk, ahol hatalmas szabad strand várt ránk. Á okulva az előző napiból, már egész konszolidáltan ment be a vízbe. Szerintem ez hidegebb volt, mint a Hook van Holland-i parton.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyűjtöttem egy csomó kagylót, nagyon tetszettek a színei.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Zanzibár nevezetű strandbüfében akartunk hűsítőt inni, de a pincérek ránk se bagóztak, így szomjasan álltunk tovább. A partról felérve észrevettem egy homokszobrot, amiről kiderült, hogy nem is egy, hanem mindjárt három. Egyik oldalán a hupikék törpikék volt megformázva, a másik kettőn pedig Elton John és Bryan Adams. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő állomás a Szentendre stílusú Volendam volt. Itt terveztünk ezt-azt bevásárolni. Úgy is lett. Igaz rohanva, mert már minden zárt, túl későn értünk oda.

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ahogy a parkolóba ballagtunk vissza, úgy lettem figyelmes erre a kocsira. A mérete is impozáns volt, de a rendszáma miatt kaptam lencsevégre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Már csak Amszterdam volt hátra. Izgatottan vártam, mit tud a város. Már majdnem sötétben értünk oda azsúfolt, koszos, mindenféle nációval teli belvárosba. A kocsit letettük, érdekes, mellettünk egy össze-vissza tört roncs pompázott ragasztószalaggal átkötve.

A város nevezetességei közül csak a Red Light Districtbe tértünk be. Ám előtte még néhány boltot is végig kószáltunk. A boltok előtt kismillió néger árulta az anyagot. Sziszegtek, füttyögtek, hátha valaki vesz tőlük néhány ezt azt. A boltok árai eléggé meredekek voltak, így jól tettük, hogy már Volendamban bevásároltunk. Egy csomó üzletben láttam marihuánás pólót, nyalókát, teát, pipát stb. A Vörös Negyed előtt kívülről megszemléltük Madamme Toussaud panoptikumát, mert már be volt zárva. Itt láttam először nyíltan, kéz a kézben sétálni meleg párokat. Nem volt épp esztétikus.

 

 

 

 

A Redben először a kevésbé csini csajokat néztük meg. Meg a fiúk utcáját, akik lánynak adják el magukat. Fúú, hát néhány bányarémet láttunk. A negyednek szigorúak a szabályai. Tilos fényképezni, kamerázni. A lányok, mikor dolgoznak szépen elhúzzák a függönyöket, s felgyullad a piros lámpa az ajtó felett. Volt néhány nagyon szép csaj is. A negyed kocsmái dugig tömve, ugyanígy az erotika boltok, a live showk, a színházak. A coffee shopok is rogyásig. Mivel mi a kocsmába nem fértünk be, a falat támasztva bámultuk a hömpölygő tömeget. Érdekes volt elnézni az egymást szinte agyon taposó embereket. Láttunk kisgyerekes! anyukákat és apukákat, csoportokba verődve kamaszokat, külföldieket, hazaiakat, sok magányos harcost. Az egyik ablakban, velünk szemben egy nem túl szép lány volt, s a mellette lévő kettő se nyerte el a tetszésünket, viszont jött egy eléggé szakadt fazon, aki mindháromnál próbálkozott. Nem sok sikerrel. A lányok megpróbálták elhajtani, végül lejött a "strici", aki elzavarta a gyereket. :) Aztán az egyik lányhoz rövid időn belül 2x is visszanézett egy néger srác. Az alku úgy zajlik, hogy akinek komolyak a szándékai, annak a lányok kinyitják az ajtót, megtárgyalják a tarifát, aztán hadd szóljon! :) Négerünk 11 p-et volt bent 40 Euroért.

 

 

 

 

 

 

Miután kikószáltuk magunkat, elindultunk haza. Az volt az érdekes, hogy a hollandoknál az autópálya a lakott területen kívül is ki van világítva. 5 sávos pályán suhantunk, s valahol útközben megálltunk enni egy olyan étteremnél, ami az autópálya felett ível át. :) Hajnalban értünk haza, mindenki bedőlt az ágyba, persze miután ittunk némi welcome drinket.

Szerző: Berill Shero  2011.07.08. 22:59 Szólj hozzá!

Címkék: útitárs

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr742990429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása