Az egyik hétvégi napon tervbe volt véve, hogy találkozom egy kedves ismerőssel. Először városnézés és fagyizás volt megbeszélve, ám ez hétközben motorozással egybekötött ebédre módosult.

Az idő szupernek ígérkezett, előkotortam a 100 éves bőrdzsekimet, s irány a végtelen. Az ismerős figyelmes vezető lévén nem nyomta neki, s mondta hogy bármi probléma van, ütögessem meg a vállát, megállunk, megbeszéljük. Indulás előtt azért még kicsit cidriztem, hiszen ekkora gépen sosem ültem még, ráadásul kanyargós utakon terveztük megközelíteni a megbeszélt helyet.

Jó darabig önfeledten bámészkodtam, de nem is én lettem volna, ha nem kap el minket egy kiadós zápor. Egy jó darabon szakadt az eső. A kezem lefagyott, s éreztem, hogy a bugyim is elázott. :)

Az étteremhez érve útitársam konstatálta, hogy nyakig sáros vagyok és vizes. :) Ő kevesebbel megúszta, s azt sem tudta, hogy a motor ennyire felcsapja a sarat. A kedvenc sárga felsőm volt rajtam. Egy jó 10-15 cm-es darab kilógott a kabát alól, az is tiszta sár lett, ráadásul a dzsekim is beázott, s abból valami meghatározhatatlan színű akármicsoda is kifolyt. Ugyan a beható vizsgálat végén sorstársam közölte, hogy valószínűleg a folt nem fog kijönni, én optimistán bizakodtam.

Leültünk a hegy lábánál szárítkozni, élveztük a kilátást, a kaját, én a társaságot is (a másik fél nevében nem tudok nyilatkozni), s reméltem, hogy hazafelé megússzuk eső nélkül. Úgy is lett. De sajnos a felsőmnek meszeltek. Se áztatással, se különböző neves csoda folteltávolítókkal nem jött ki belőle az a csúnya folt. :(

Persze ez nem szegte azért végleg kedvemet attól, hogy máskor is motorra üljek!