A művészek a lelkükbe égett pillanatokból élnek. Az író épp úgy, mint a  festő, vagy a színész.

Az író egy megélt pillanat hangulatából, a festő az agyába égett képekből, a színész az emberi mozdulatokból, tettekből.

Hát egy ilyen kijutott mostanában nekem is. Egy olyan pillanat, melynek  hangulata meghatározta az estémet.

Elballagtam szép fővárosunk egy patináns fürdőjébe, ahol az időre való tekintettel nem volt tömegnyomor. Sőt! Alig lézengett pár ember. Ám egy mégis....

Kár, hogy nem láttam. Hogy nem találkoztunk. Azt hiszem feltettem volna neki jó pár kérdést.

A melegvízben bambultam, lazításképp... A törölközőm, papucsom, s a kutyás szemüvegtokom a medence előterében, ahová nem volt rálátásom.

Emberünk jött és vitt. A kb. 2000,-Ft-ot érő szemüvegtokomat...

Kérdem én, MILYEN EMBER AZ ILYEN?????!!!!! REMÉLEM HAZAFELÉ VALAKI RÁÜLT, VAGY RÁLÉPETT, S ÖSSZETÖRTE, VAGY ELHAGYTA, MERT AZ ILYEN KÖCSÖG, AKI MÁS TULAJDONÁT ELVISZI MEGÉRDEMELNÉ!

Nem a tok értéke háborít fel, hanem az eljárás. Az, ha teszem azt a ma már egyálatlán nem luxus kategóriásnak számító, ám a lencse speciális csiszolásával mégis cirka 70.000,-Ft-ot kóstáló szemüvegem is benne lett volna, vajon akkor is szívfájdalom nélkül elviszi? Esetleg összetöri?!

Nincs mit mondanom.... Remélem a sors megbünteti, s visszakapja az élettől!