A másnap nem is olyan hamar, de eljött.

A barátnőmék reggeli közben érkeztek meg (hurka és nekem fánk), s bőszen meséltem nekik az éjszakai élményeket, ecsetelve Megöllekpistit is, s nem is értettem miért bámul rám mindenki úgy, mintha ufót látna. Aztán megértettem. A hátam mögött ott állt Megöllekpisti személyesen. :) Ez az én formám. Aki átaludta az éjszakát, hitetlenkedve hallgatta, hogy milyen élményekről maradt le.

Velem már csak ilyenek történnek. Megöllekpisti azért jött, hogy megtérítse a medence árát, s elnézést kérjen az éjszakai randalírozásért. Az üzlet végül délután meg is köttetett. 

A délelőtt az árnyékban pihegve telt, az egyik barátnőm pedikűrszalont nyitott, s egész  nap a "kuncsaftokkal" dolgozott.

Az előző napi megmaradt palacsintára közölték, hogy ne nyalogassam össze őket, pedig esküszöm nem is akartam. :) A halászlé rotyogott, úgy volt, hogy a csapatversenyeket befejezzük délelőtt, de aztán a nagy melegre való tekintettel áttettük későbbre.

Ebéd után jött értünk a Nyuszibusz, s elvitt S. bácsi tanyájára. A tanya semmit nem változott tavalyhoz képest, csak az őzike lett nagyobb. És most nem volt a 78 fokos narancspálinkából. Ahogy halászlés szakácsunk fogalmazott, idén inni kellett S. bácsi kerozinjából. :)

A kerozinnak becézett finomság ilyen üvegben volt:

Miután ittunk és belakmároztunk visszamentünk a vadászházhoz, ahol locsolkodós parti kezdődött, majd ahogy lassan ránk esteledett, úgy folytatódott a játék. Nem értem amúgy, hogy van az, hogy minden versenyt mindig az a csapat nyer meg, amiben a főszervező részt vesz. :D Biztos nem bunda!

A játék végeztével tábortüzet raktunk, karaokeztunk, volt tombola és nagy beszélgetések.

Amikor a karaokeban nem én üvöltöttem a Vááát!, valaki biztosan megtette helyettem. :)

Megöllekpisti a délután folyamán még egyszer előkeveredett, aztán reméltük, hogy többet nem látjuk.

Vasárnap már nem maradt más hátra, csak takarítani kellett és fájó szívvel búcsút venni.

Jövőre, veletek ugyanitt!!!