A fiúk nem sok időt hagytak este, alig értünk haza, mondták, hogy irány Belgium. Roosendaaltól nem messze van a belga határ, ahol észrevétlenül suhantunk át. Először egy lottózóba mentünk, majd egy ital lerakatba, onnan eléggé felpakolva sikerült kijönni. :D Vettem meggyes és barackos sört is. :) Az előbbi jobban ízlett.

Elég hamar odaértünk a Malomhoz. Erről azt kell tudni, hogy belül régi malomipari gépek vannak, a malom körül fut egy kisvonat, s az étterem mellett üzemel egy pékség. Sajnos a malom és a pékség is be volt már zárva.

Leültünk az egyik asztalhoz, a srácok úgy döntöttek, hogy mindegyik sört ki kell próbálni, én mindegyikébe belenyaltam, de a meggyesen kívül egyik sem ízlett. Az asztalnál elkezdődött a tervezés, hogyan legyen a másnap. Amszterdam piros lámpás negyedét mindenképp meg akartuk látogatni, Sz száját itt hagyta el Á felé az alábbi mondat: "Oda meg majd mindenképp viszünk koszorút, hogy méltón megemlékezzünk a helyről..." A többiekből kitört a röhögés, Á-ból annyira, hogy olyat művelt, mit még tán soha, kiköpte a sört! Azt hittük ilyen szentségtörés egy emberöltő alatt egyszer fordul elő, de tévedtünk. :D Én hiába kérdezgettem a srácokat a koszorúról, Á azt mondta, hogy van az a történet, amit nem lehet elmesélni. :) Sejtésem van....

Míg a fiúk ittak, én megéheztem, de mondták, hogy ki kell bírnom hazáig, ám egy kis nassolnivalót kérnek nekem. Ebben sem csalódtam.

Szóba került a napunk, s T-boy megjegyezte, hogy "egy japánnyi busszal....", na itt köpte ki Á másodszor a sört. :) Annyira röhögtünk, hogy egy idő után a felszolgáló hölgy odajött és megkérdezte milyen nemzetiségűek vagyunk, mert ő tud kicsit lengyelül, de mi nem úgy beszélünk, tuti bolgárok vagyunk. (Lehet a viselkedésünkből vonta le ezt a messzemenő következtetést?!) Sz elmagyarázta neki, hogy a bolgárok nem így néznek ki, mi magyarok vagyunk. :)

Miután a többiek is megéheztek, hazamentünk, ahol már a vacsorához lecsúszott néhány pohár pálinka. Kiscsillag azt mondta van elég.... (másnapra már nem maradt...) Nagyon sokat nevettünk, a neten csak magyar zenét hallgattunk, s közben ment a sztorizás. Á elég hamar megfáradt, elaludt a kanapén. Sz nem volt rest, a holland jelképekkel, koronával felékszerezte, s csináltunk pár fotót. Ám mivel ezek szigorúan privátok, kénytelen vagyok nélkülözni őket a színes beszámolómból.

Én is nagyon fáradtnak éreztem magam, s megkérdeztem mielőtt aludni mentem, hogy mikor indulunk. Mondták, hogy mivel hosszú nap lesz, így fél kilenc felé kellene....