Eljött ismét a nagy nap, amit minden évben várok. Nem csak én, de minden résztvevő.

A megérkezéskor nagy örömömre újabb emberkékkel is gyarapodott a galeri. És mit ad az ég?! Ők is halál jófejek! :)

Meg se kell említenem a kaját, mert az mindhárom nap szuper volt! Köszönet érte a szakácsoknak! Első nap amerikai palacsintát ettünk, köcsögös babot és vadast. Meg volt süti, májas zsír, s mi szem szájnak ingere.

A délelőtt beszélgetéssel, sátor állítással, medence előkészítéssel telt. Délután az egyik srác kisfiával fociztunk. A labda passzokkal volt baj már mindenki részéről, persze kivéve kis Messit, mert ő ugyan nem ivott, mi viszont annál többet. Egyik jól irányzott rúgása a legtávolabbi bokorig szállt, s a kocsitulajok már hőbörögtek, hogy jó lesz, ha vigyázunk becses járműveikre. Átkommandóztam a bokron, mikor hallom, hogy mellettem a Skodának jár a motorja. De olyan halkan, hogy szabályosan a motorra kellett feküdnöm, hogy halljam. A tulaj megrökönyödve nézett, még jó, hogy időben észrevettük, mert már több órája pihent csendesüzemben, távol az emberektől. Nehéz lett volna vele reggel hazamenni. :D Szegény srácot cinkelték is vele naphosszat. :)

A fiúk megmártóztak a nem épp jól felfújt medencébe. Kiderült, hogy hiába a sok pumpálás, csak nem akar kackiásan állni. Sebaj, így is jó volt. Aztán ott maradt kint. 

A vadászház mellett idén napraforgkban gyönyörködhettünk, a késői focit már  a végtelen napraforgó mező előtt ejtettük meg, míg játékra nem szólítottak.