"XY és ZW munkavédelmi felügyelők itt ekkor és akkor munkavédelmi ellenőrzést tartottak….. Az ellenőrzés közben  a munkavállalók elhagyták a munkaterületet…. Munkavédelmi eljárás indult…… XY munkavédelmi felügyelő megszüntette az eljárást arra hivatkozva, hogy az eljárás folytatására okot adó körülmény nem állt fenn, mivel az ellenőrzés idején súlyos veszélyeztetésnek kitett munkavállalók nem az ABCD Kft. fa munkavállalói voltak…..”
 

Ezért tartunk itt....

Az ember stílusosan is képes magából hülyét csinálni. :)

Például úgy, hogy a születésnapjára görkorcsolyát kap, majd mivel már nagyon régen korcsolyázott, újra tanulja a fortélyokat, s mindezt megmutatja a város nagyközönségének.

Nos, egyik barátommal pont így esett a történet. Az, hogy milyen úton-módon jutott el hozzá a korcsolya, egy külön történet lenne, de nincs felhatalmazásom rá, hogy megosszam veletek. Lényeg a lényeg, hogy hősünk 40 múlt pár évvel, mikor megkapta a korcsolyát. :)

Az első alkalommal irány a Duna-part azon része, ahol a kerékpárút mellett jó nagy placc is van, többnyire babakocsit toló kisgyerekes anyukák, kutyát sétáltatók, andalogni vágyó párocskák szelik ketté a sétányt. Ide érkeztünk meg mi ketten. Korcsolya felvesz, bizonytalan mozdulatok, fogom a kezét, hogy el ne essen. Ehhez képzeljetek el egy pasast, aki korcsolya nélkül is 1,90 magas. :) 

A korcsolya retró stílusú, az a klasszikus 4 kerekes variácó, melynek elől van két kereke, meg hátul. Emberünk csak egyet esett, de azt sem tudom hogy hozta össze, hiszen, mikor lendületben volt, mindig sikerült szépen megállnia. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy előttem fekszik a földön. :)

Rajtam is régen volt már ilyen kori, úgyhogy megkaptam kicsit. Hááááát, ez nem jégkori, de még csak nem is egysoros. Nekem megállni egyszer sem sikerült, csak úgy, hogy a barátom elkapott. :) Azt hiszem ilyen korcsolya nem kell....

Azóta még egyszer voltunk korcsolyázni. Ő látványosan fejlődik, én meg látványosan irigykedem, szóval azt hiszem ideje lesz meglepni magam egy görkorcsolyával, hogy ne csak a nyálam csorgassam. :)

Kedves Barátaim, Olvasóim, Rajongóim és Ti többiek, akik csak be-bekukkantotok!

Némi haladékot kérek szépen, téma van, történés van, de idő megírni nincs...

Úgyhogy legközelebb 25-e után/környékén jelentkezem!

Köszönöm a türelmet és a megértést!

Avagy dr. Brill Séró már régen rendelt.

Nos, kezdjük az elején.

Pont azért jó 30 feletti nőnek lenni, amiért egyben nem is annyira jó.

Pl. 20-on évesen az ember aggódott az alakjáért. Mára vagy van alakja, vagy nincs, ha utóbbi, akkor mindegy, ha előbbi, akkor meg pont azért, hiszen felveheti a 20-on évesekkel is a versenyt.

Aztán 20 felett naponta kritikusan vizsgálta az ősz hajszálakat a mosdó felett elhelyezett tükörben. Ma már tudja, hogy melyik festék tünteti el maximálisan. Mint ahogy azt is, hogy nem kell földig innia magát, elég, ha simán kecsesnek, könnyűnek érzi mindenét, innen már könnyen megy a flörtölés is. S ebből kifolyólag azzal is tisztában van, mik a másnaposság ellenszerei.

Nem hisztizik, ha a pasija game over lesz, nem áll le vele vitatkozni, ráhagyja, majd, ha józan lesz megbeszélik. Kellően okos ahhoz, hogy elengedje a barátaival egyszer-egyszer, tudván, hogy úgyis visszajön.

30 felett simán stírölhet bárkit bárhol, ki merne beszólni? :) Max ő. Másoknak. És hát a korára való tekintettel elnézik. Aki meg felveszi, vessen magára. :)

Simán odasétálhat egy bárban a kiszemelt fickóhoz, ha bukta az érdeklődést, méltóságteljesen leléphet, senki nem fogja kiröhögni, hanem tátott szájjal bámulják, hogy igen, neki ehhez is volt mersze.

Hazacipelhet buliból vadidegeneket (akár többet is), lefekhet bárkivel anélkül, hogy hosszan kéne magyarázkodnia, meg ígéreteket kicsalni/tenni a folytatást illetően, s pont ugyanúgy, ahogy jött, ki is dobhatja az ágyából, a házából, az életéből. Mert megteheti.:)

Mint ahogy azt is, hogy klasszisokkal fiatalabb egyeddel flörtöl, randizik és sétál az utcán. Hadd találgassák a fiatalok, hogy mit eszik rajta a tökély testű/kinézetű pasi. :D

Ha megkérdezik a véleményét, őszintén elmondhatja,  ha akarja. Maximum tudja, hogy ki volt igaz barát. Az, aki a karakán vélemény után nem szalad el. S tudja, hogy felesleges köröket már nem fog futni. Elmondja mit akar, elveszi, ami jár neki. Ki fogja megállítani?!

Nem ő az, aki kétségbe esve agonizál a telefon/net felett, hogy a "Dög" *(= pasik összefoglaló neve) megint nem jelentkezett, ő tudomásul veszi, s eszébe se jut felhívni ócska közhelyekkel, vagy megvárni a meló/szórakozó/egyéb helyei előtt, mintha véletlen épp arra járt volna. (Ugye ismerős csajok?!;))

Azt vesz fel, amit nem szégyell, mondván bármi jól állhat, s bármiből teremthet divatot. Úgyis az a divat, hogy minden divat.

A 30 feletti nő legnagyobb erénye mégis csak az, hogy tisztában van önmagával, s a világgal, s felfedezi a harmóniát magában, s másokban.

Tanul a régi dolgaiból, s ami ritka kincs, ÉLVEZI AZ ÉLETET, S A PILLANATOKAT!

Azt hihetnénk, hogy a múltkori történések után már nem érheti az embert meglepetés a börtönben. Hát tévedni emberi dolog.

Újabb remek nap, csak most ki kellett hozni a nyomozóknak az embert. A portán a meglepetés, a már jól ismert "kedves" kolléga fogadja őket. Sorban állás, engedélyeztetés.

Aláírás után várakozás a folyosón, míg lehozzák az embert. Ki és be csak az orvosi vizsgálat után lehet menni. Amíg a nyomozók várakoznak, érkezik egy turnus ember.

Ki gurulós bőrönddel, ki a hat számmal nagyobb ünnepi zakóban, ki lazán strandpapucsban, kis szatyorkával, mintha csak nyaralni indulna és a Hotel Palace-ba regisztrálna a szoba foglaláshoz. :)

A nyomozók várakoznak, mikor kijön az egyik fegyőr, hogy megtartsa az eligazítást. Közli az emberekkel, hogy mivel ők adott napon időben, önként megjelentek, így lehetőségük van arra, hogy az általuk választott! Bv intézetbe a következő nap éjfélig, saját költségen, önként, nem ittas állapotban megjelenjenek. Nyomozók először azt hiszik, hogy rosszul hallanak, de a bekasztnizottak is, többen visszakérdeznek. Fegyőr türelmesen elismétli, s a megjelentek nagy része felteszi a kezét, hogy ők élnének ezzel a lehetőséggel. A fegyőr elmondja, hogy meg nem jelenés esetén minden kedvezmény megvonásra kerül. Azaz, ha valakinek a későbbiekben lehetne mondjuk elengedni a letöltendőjéből, az kitölti az egészet, ha a másnapot elbaltázza. A jelenlévők tudomásul veszik.

Amíg nem bocsátják őket szabadon, addig kilincs nélküli előállító helyiségbe rakják 3-asával. Viccesen nézhetnek ki a fegyőrök, oldalukon a kilinccsel. Mint a vasutasok a szakaszkulccsal... :)

Avagy a pofátlanságnak is van határa.

Bélánk szeretője lelkes és vadmacska az ágyban. Mivel mostanában nem nagyon sikerült összehozniuk a találkákat, így a vadmacska barátnőjének támadt egy jó ötlete.

Kitalálta, hogy szervez a nyaralójában egy több napos pihenést, ahová meghívja a gyerekes barátait komplett családostul. Úgy is lett. 2 hétre ajánlotta fel a nyaralót, annyi kikötéssel, hogy 10 gyerektől több ne legyen ott egyszerre.

Bélánk is jelentkezett, meg a vadmacska is. S milyen a sors?! Béla neje fáradtságra hivatkozva elzárkózott előle, de mondta, hogy nyugodtan vigye el a gyereket, az biztos élvezni fogja az 5 napot, ő meg majd vagy lemegy utánuk, vagy nem. Ez utóbbi lett belőle.

Vadmacska férje üzleti úttal mentette ki magát, így az esték szabadok voltak Béláék előtt. Persze a többi szülő és a gyerekek előtt nem történt semmi, de aztán éjszaka!

Béla második kamaszkorát élte át, volt dugás a hintaágyon, romantikus holdfényben a medence parton és így tovább. S az 5 napot megúszta egyetlen folttal. :)

A nyomozók hosszas kiléptetés után elindulnak más ügyeket intézni, s megcsúsznak, egy helyett sikerül fél kettőre visszaérniük. Belépéskor megint csak a macera. Több elítéltet is hoznak vissza kinti cselekményről, azokat természetesen előbb beengedik, mint a nyomozókat.

Bejutás után ugyanaz a jó képességű fegyőr lehozza mindkét embert egyszerre! (kérdés: ez nem eljárási hiba? Ki felel azért, hogy ők beszélhettek egymással?!) Nyomozó kiakad, főleg, miután a szembesítés elején Gipsz Jakab bepróbálkozik nála az alábbival:

- Tisztelt Százados Úr! Mi Törvénytelen Jenővel régi jó barátok vagyunk (szerző megjegyzése: T.J azért ül, mert fel akarta robbantani G.J-t), szeretnénk tartani a kapcsolatot, felírhatnánk egymás címét?!

A nyomozó fapofával közli, hogy persze, minden további nélkül, a BV-s kollégák biztos megengedik.

Szembesítés végén Gipsz Jakabot elviszik, marad a maratoni kihallgatás Törvénytelennel. Laptop híján kézzel jegyzőkönyvezve. Egyszer csak bevillan egy másik fegyőr, aki felállítja a nyomozókat, mondván, hogy most lesz beszélő a tárgyalóban, át kellene fáradni egy kihallgatóba.

Papírok összeszed, nyomozók egyik irányba, elítélt a másikba ballag. Ólban dohos levegő, tiszta amerikai film feeling, asztalon telefon, gyér fények, üvegfal az emberek közt, s folyik a kihallgatás. A végén a papírokat átcsúsztatják az erre rendszeresített kis lyukon, ám a toll a jegyzőkönyv aláírásához már nem fér be. Az egyik nyomozó elmegy, hogy szóljon az őröknek, ugyan nyissák már ki az átjáró ajtót, hogy a tollat be tudják adni Jenőnek.

Az ajtó sokára nyílik, ott áll reggeli bunkó emberünk, s megkérdi " kedves stílusban":

- Mi van má' megint? Mi kéne? Mi nincs?

Nyomozó mondja, s már alig várja, hogy vége legyen a napnak. Jegyzőkönyv aláír, mindenki boldog, irány haza.

Illetve lenne irány haza,  ha nyílna az ajtó. A másik fegyőr ugrál az ajtók között, s elég hamar feltűnik, hogy nem elektromos nyitás van, hanem manuális.

Korona a nap végén: Elromlottak a zárak, ki-bemenetel csak kulccsal.....

A mi osztályunk is kapott új embert mostanában. Mindjárt többet is. :)

Az egyikőjük ugyanabban a jegyben született, mint én, s mikor a múltkor együtt mentünk terepmunkára ezt ki is veséztük. Megállapítottuk, hogy a szarkasztikus, esetenként cinikus humorunkra az emberek nagy része nem vevő, s rendszeresen félreértik ez irányú poénkodásunkat.

Útközben viccelődtünk, nevetgéltünk, meg a forgalmat bámultam. Mutogattam neki a szebbnél szebb Volvokat, s tett egy nagylelkű felajánlást, miszerint nászajándékba kapok egy Volvot.

Kérdeztem tőle kinek az esküvőjére? Az övére, az enyémre, vagy kettőnkére? :)

Azóta a mennyasszonyának hív. :)))

És dr. Jogerős ilyenkor nincs itt, pedig biztos megjegyezné, hogy az összes új fiúval kikezdek.

Jöjjön egy film és egy könyv:

Az előbbi szórakoztató vígjáték, remek színészi játékkal. Bár kissé vontatottan indul be, de azért szenzációs. Meg tudhatjuk belőle pl., hogy lesz valakiből Anyab..ó Jones, s miért ül 10 évet börtönben. ;) De nem lövöm le a poént. A film a Förtelmes főnökök

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=118523

A könyv pedig:

Jodi Picoult: Szívtől szívig

Egy anya küzdelme gyermeke életéért, aki szívbeteg, s annak a szívét kaphatná meg, aki megölte első szülött gyermekét és a férjét. Vajon elfogadja-e a szívet? A könyv morális és vallási kérdések tömkelege, ez utóbbi mégsem tolakodó formában.

Ismét egy kis hivatásos sztori.

Aki még nem volt börtönben, az nem tudja elképzelni, hogy milyen nehézkes a bejutás.

Ismerősök mesélték, hogy a bejutás mellett nehezítő körülmény az engedélyeztetés is, kismillió papírral. Létezik a körszállítás nevű intézmény, amikor a különböző BV intézetekben tartózkodó egyéneket másik helyre viszik, mondjuk egy pótnyomozási cselekményre.

Hivatásos barátommal az alábbiak estek meg:

Két embert kellett egymással szembesítenie, s mindkettő távoli, vidéki városban raboskodott. Neki meg Pesten volt rájuk szüksége, így belevetette magát a papírtengerbe, hadd szóljon. Azzal volt könnyebb dolga, aki jogerős szabadságvesztését töltötte, oda csak egy papír kellett. A másik emberke még előzetesben volt, így nem csak a vidéki börtön engedélye, de bírói engedély is kellett a szállításhoz. És persze külön papír arra is, hogy embereinket egy adott intézménybe vigyék. A papírok 2 hét alatt átfutottak az összes illetékes kezén, a nagy napra már minden készen állt.

A BV intézethez érve még parkolót is találtak, azt hitték, ez sima ügy lesz. De már a kapun elakadtak. Kiderült, hogy aznap akar mindenki ki-be menni, így fél ó-t kellett várniuk arra, hogy az adatfelvevő helyre bejussanak. Onnan még az engedélyezőbe, majd cirka 15 p alatt vissza a kihallgatóhoz.

A jó képességű BV-snek elmondták, hogy előbb a Gipsz Jakabot hozzák le, mert őt egy ügyben kell kihallgatni, s aztán azonnal szembesítik Törvénytelen Jenővel. Jenővel hosszabb távra terveznek, így őt ráérnek később kihallgatni. Emberünk természetesen Törvénytelent hozta le először nekik... A barátommal lévő nyomozó türelmesen várta, hogy megjöjjön az ő embere is, mert ugye a lelkére kötötték a fegyőrnek, hogy ne egyszerre hozza le őket a szembesítés miatt. Egyszer csak megjelenik az őr, hozza a másik embert. Már gyanús volt, hogy rajta is rabruha volt, hiszen az előzetes letartóztatásban lévők a saját ruhájukban várhatják meg a jogerős ítéletet. Leülnek, kihallgatás kezdetét veszi, nyomozó szembesíti a történésekkel, emberünk meg bámul bután, s megjegyzi, hogy az adott dolgokról ő aztán végképp semmit nem tud. Nyomozó rákérdez az anyja nevére, akkor derül ki, hogy a BV-s nem is jó embert hozott le. Újabb hercehurca, majd kifakad, hogy hát így megy az idő.

Szimpatikus BV-s flegma arccal: - Máskor ide kell jönni 8-ra, és akkor mindenre lesz idő.

Bicska nyílna a zsebben, ha be lehetne vinni, így viszont maradt a várakozás ütemes asztalon dobolással. Végre megérkezik a megfelelő ember, s BV-s szenvtelenül közli, hogy már csak 40 p maradt, mert utána elviszi őket ebédelni. Nyomozó kiakad, hogy eljárási cselekményről nem rángatható csak úgy el az eljárásban részt vevő... BV-st baromira nem érdekli.

Fél 12-kor már ott toporog, hogy elvigye enni őket. Természetesen a szembesítés még sehol. Úgyhogy gyors jegyzőkönyv lezárás, s a két embert egyszerre viszi el.... Aztán megjegyzi, hogy egyre vissza lehet jönni, s fél négyig lehet folytatni... Mert az elítélteknek jogai vannak!!!

Az miért nem érdekel senkit, hogy vajon a nyomozó aznap eszik-e?!

Eriket új osztályra tették, a régi főnöke nem volt vele megelégedve. :( Amikor az új helyre költözött, ezt kaptam tőle:

Szia Szerelmem!

A Kamarás hasonmás történetből kimaradt múltkor az alábbi:

Ahogy ülünk az asztalnál megjelenik a virág árusító lányka. Igaz lánykának csak megengedő jó indulattal nevezhetjük, hiszen 30 felett volt, bár kinézete és viselkedése alapján az értelmi szintje meg kb. a fele lehetett.

Megcélozza az asztalunkat, még van kb. 8 virág a kosarában. "Iván" először int neki, hogy hagyja el az asztalt, de aztán visszahívja és megkérdezi mennyibe kerül. A csaj mondja, hogy szálanként 600 Ft.

"Iván": Mennyi?

Csaj: Ha az egész kosarat megveszed odaadom 4.500-ért.

"Iván": Mit? A 8 szál virágodat? Vagy ebben benne van a kosár is?

Csaj: A kosár nincs benne. Azt nem tudom mennyibe kerül.

"Iván": Hát pedig én pont egy ilyen kosarat szeretnék. Adok érte 1500 Ft-ot, meg a virágokért is. Áll az alku?

Csaj: Dehogy áll! Ez ettől sokkal többet ér!

"Iván": Mennyit?

Csaj: Nem tudom.

"Iván": Akkor menj és kérdezd meg a főnöködet, hogy mennyiért adod nekem a kosarat.

Csaj elmegy, itt már majd lefordultam a röhögéstől a székről, főleg, mikor néhány perc múlva visszajött: A főnököm azt üzente, hogy 2000-ért tiéd a kosár.

"Iván": Már az előbb is csak 1500-at ajánlottam érte virágostul. Nagylelkű vagyok. Vedd ki a virágaidat, s a kosarat megveszem 1200-ért. Mit szólsz hozzá?

Csaj: Nem dönthetek a főnököm nélkül, megkérdem. - Megint elballag... Jön vissza. - Azt mondta a főnök, hogy 1500-ért viheted.

"Iván": Hülyének néztek? Amikor 1500-at ajánlottam érte, akkor nem fogadtátok el. 1200. Ez az utolsó ajánlatom.

Csaj: A főnök többet nem enged belőle...

"Iván": Akkor húzzál a francba a virágaiddal együtt! :)

Cica Maca valamelyik nap majdnem sírva hívott fel.

Ecsetelte, hogy kinyúlt pólóban ül a tv előtt és váltakozva tömi magába a dinnyét, meg a kekszet. A dinnyelé a pólójára folyik, de már nem érdekli. A lakás úszik a koszban, meg a szanaszét hajigált cuccokban, de minek rakjon rendet, mikor hetekig a kutya se nyitja rá az ajtót?

Úgy éreztem kutya kötelességem átcaplatni és helyre rázni az agyát. Végeláthatatlan beszélgetésbe bonyolódtunk, melynek végén megígérte, hogy rendet rak, s összeszedi magát.

A legfőbb baj forrását abban jelölte meg, hogy kicsapongó élete nem vezet se előre, se hátra. Ágyában jönnek-mennek a pasik, de nem boldog. Irigykedve nézi a párokat az utcán, most meg főleg, hogy itt a nyár, s bármerre néz, mindenütt kisgyerekes családok és egymás kezét szorongató párocskák vannak.

Mondtam neki, hogy ez télen is pont így van, csak akkor a sötét miatt kevésbé tűnik fel. A nagy kérdésre, hogy miért csak olyan pasik vannak körülötte, akik szexen kívül mást nem akarnak, én sem tudtam választ adni.

Mint ahogy arra sem, hogy hol és mit ront el. Persze azt meg sem akarta hallani, hogy lesz jobb, meg ilyen és ehhez hasonló közhelyeket, vigasztalhatatlanul kezdett rajta eluralkodni a depresszió.

Olyannyira, hogy a végén az én hangulatomat is lehúzta. :(

Azt mondta, hogy nagyon szeretné, ha valaki lenne mellette, akivel nem titokban, lopott pillanatokig találkozik, nem olyan, aki ha elmegy, tátongó űr marad helyette, hanem, akit lehet szeretni, ölelni, s várni, készülni az újabb találkozásra.

Teljesen megértem. Hazaérve az jutott eszembe, hogy úgy igazán 5 éve voltam szerelmes... Hoppá! Az nem most volt...

A normális pasik kihaltak és pont. A dínókkal együtt.

Nem először ballagtam el a Keleti pályaudvar és a Fiumei út sarkán lévő Röltex méteáru üzlet előtt.

Az üzlet üde színfolt a környéket borító hajléktalanok és a szemét közt. Dekoratőrük hétről hétre fantasztikusabb ruhakölteménynek is beillő anyagokba öltözteti a kirat bábuit.

Többször megfordult a fejemben, hogy beállítok, s megdicsérem a dekoratőrt, vagy a kirakat megálmodóját, kreativitása tényleg fantasztikus. A nap ragyogóan sütött, a kedvem remek volt, tökéletes délutánnak látszott az előttem álló pár óra.

Nem is tudom mi ütött belém, ahogy ott jöttem el, s még a vonat indulásáig rengeteg időm volt. Gondoltam egy merészet, bemegyek és mosolyt csalok az ott lévők arcára.

Tévedni emberi dolog. Már az ajtóban majdnem visszafordultam, miután a bent lévők tudomást sem vettek rólam. A "kedves" eladók épp egymással beszélgettek, egyikük pedig méretes anyagot cipelt az emelet irányába, az ajtó nyílására ugyan hátrafordult, de még egy jó napot se telt tőle. Tőlem már csak azért sem, mert mire bármit is kinyöghettem volna, már csak a hátát láttam. Nem adtam fel. Két piros ruhás eladó az üzlet egyik sarkában trécselt, illedelmesen megvártam míg rámbámultak, azzal a tipikus, bunkó, pesti nézéssel, azaz: "kiaf..szezésmitakarmertvásárolnitutinem", kb. ez volt az arcukra írva.

Na itt gurult el a gyógyszerem, s dafke csak azért is elmondtam, hogy egyetlen dolog hozott be az üzletbe, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet a dekoratőrük irányába, mert fantasztikus a kirakat.

A széken ülő savanya majdnem lefordult. Válaszul se egy mosoly, csak a monoton hang: Jó, majd megmondom neki.

Na bumm! Nem is értem, hogy ha a mai világban valaki tényleg szívét-lelkét beleadja a munkájába, mint jelen esetben a dekoratőr, a többieket ez miért hagyja hidegen? Lehet irigyek? Belefásultak a munkába? S egy kedves gesztus sem tud legalább egy fél mosolyt az arcukra csalni?

Nem vártam nagy dolgot. De azért olyan megmagyarázhatatlan nem is tudom milyen érzés nyomta rá a kedvemre a hangulatát!

A dekoratőrnek üzenem, hogy FANTASZTIKUS! Az eladóknak meg annyit, hogy bármilyen méterárura is lesz szükségem, hozzájuk tuti nem megyek! Ennyit a marketingről, meg a negatív reklámról!

A másnap nem is olyan hamar, de eljött.

A barátnőmék reggeli közben érkeztek meg (hurka és nekem fánk), s bőszen meséltem nekik az éjszakai élményeket, ecsetelve Megöllekpistit is, s nem is értettem miért bámul rám mindenki úgy, mintha ufót látna. Aztán megértettem. A hátam mögött ott állt Megöllekpisti személyesen. :) Ez az én formám. Aki átaludta az éjszakát, hitetlenkedve hallgatta, hogy milyen élményekről maradt le.

Velem már csak ilyenek történnek. Megöllekpisti azért jött, hogy megtérítse a medence árát, s elnézést kérjen az éjszakai randalírozásért. Az üzlet végül délután meg is köttetett. 

A délelőtt az árnyékban pihegve telt, az egyik barátnőm pedikűrszalont nyitott, s egész  nap a "kuncsaftokkal" dolgozott.

Az előző napi megmaradt palacsintára közölték, hogy ne nyalogassam össze őket, pedig esküszöm nem is akartam. :) A halászlé rotyogott, úgy volt, hogy a csapatversenyeket befejezzük délelőtt, de aztán a nagy melegre való tekintettel áttettük későbbre.

Ebéd után jött értünk a Nyuszibusz, s elvitt S. bácsi tanyájára. A tanya semmit nem változott tavalyhoz képest, csak az őzike lett nagyobb. És most nem volt a 78 fokos narancspálinkából. Ahogy halászlés szakácsunk fogalmazott, idén inni kellett S. bácsi kerozinjából. :)

A kerozinnak becézett finomság ilyen üvegben volt:

Miután ittunk és belakmároztunk visszamentünk a vadászházhoz, ahol locsolkodós parti kezdődött, majd ahogy lassan ránk esteledett, úgy folytatódott a játék. Nem értem amúgy, hogy van az, hogy minden versenyt mindig az a csapat nyer meg, amiben a főszervező részt vesz. :D Biztos nem bunda!

A játék végeztével tábortüzet raktunk, karaokeztunk, volt tombola és nagy beszélgetések.

Amikor a karaokeban nem én üvöltöttem a Vááát!, valaki biztosan megtette helyettem. :)

Megöllekpisti a délután folyamán még egyszer előkeveredett, aztán reméltük, hogy többet nem látjuk.

Vasárnap már nem maradt más hátra, csak takarítani kellett és fájó szívvel búcsút venni.

Jövőre, veletek ugyanitt!!!

Maca képes meglepetést okozni. Az ember azt gondolná, ha valakit 10-en, 20-on éve ismer, arról azért sok mindent tud.

Naná, hogy tévedtem!

Mint mondottam volt, Maca épp végzet asszonyát játszik. Illetve játszana, ha lenne kivel. A múltkori két pasi után úgy gondolta, hogy ennyi elég is. Aztán, mint aki a második ifjú korát éli, nagyüzemben flörtöl a pasikkal. Van akivel egészen konkrét dolgokig is eljut, meg van az a kategória, akikkel a dolog egyelőre?! még csak a levelezgetésben, telefonálásban merül ki.

Persze a két pasi után nem sokáig búslakodott, alig mondták ki, hogy van valakijük, Maca belevetette magát az éjszakába. Az első este az egyik ismerős srác vitte haza. A srác egy ideje boldog párkapcsolatban él, de közölte Macával, hogy a régi szép idők emlékére újra megdugná. Így... is lett. Lelkiismeretfurdalás nélkül rúgdosta ki a pasit az ágyából hajnalban.

A másnap még jobban alakult. Maca medencés kerti partiba volt hivatalos. Ott aztán addig iszogatott, míg egy helyi vagány, alig ismert fickó ágyában kötött ki. Volt egy végigszeretkezett, remek éjszakája. A pasi azóta nyaggatja folytatás ügyileg, ám ő rövidre zárta és közölte, hogy ez csak egy egy éjszakás kaland volt. A pasik nincsenek ehhez szokva. :D

Végezetül, hogy a vasárnapja is szép legyen, csörgött egy rég látott, külföldön élő ismerőse. Őt hazaette 3 napra a fene, s úgy gondolta már az első este nem szeretne egyedül aludni. Úgyhogy mindjárt Macánál kezdett. :)

Érdekes, hogy Maca még sem boldog. Egyik pasival jobb volt az ágyban, mint a másikkal, de ő rendes kapcsolatot szeretne.

Hát vagyunk ezzel így páran.... Sokszor nehéz róla eldöntenem, hogy panaszkodik, vagy szeretné, ha irigyelnénk. :)

Az első esti játék a szellemi vetélkedő jegyében telt.

Egy szuper program (hasonló a Honfoglalóhoz) kötötte le a figyelmünket, s tornáztatta a remek játékvezető által az agyunkat. A csapatok lelkesen mérkőztek, olyannyira, hogy abba se akartuk hagyni a játékot. Végül versenyen kívül ismét alkottunk két csapatot, s bőven sötétedés utánig folytattuk a játékot.

Aztán előkerült a karaoke cucc is. A társaság egyik fele lelkesen belevágott, míg a másik fél inkább az "áááhagyjuknincshangomnemtudokénekelni" taktikát követte. Persze ez hosszú távon nem vált be. Azok előtt, akiké a cucc volt, hát, le a kalappal! Férj és feleség olyan fantasztikus hanggal, hogy csak na! Érthető volt, hogy utánuk nem nagyon akaródzott senkinek se énekelni. Bár persze azért volt aki a fél éjszakát áténekelte.

Olyannyira nem, hogy életem első karaokeján ezennel túl is vagyok. :) Persze senki ne gondolja, hogy ez lazán és könnyen abszolválható volt, bár a bátorság és a kedv az elfogyasztott alkohol mennyiséggel egyenes arányban növekedett. A gyengébbek (azaz mi) kedvéért csak és kizárólag magyar számok voltak (na meg mással nem is készültek). Az első meglepetést a Hungária egyik száma hozta, kedves barátom dobolt, szintetizátorozott és gitározott is hozzá, persze hangszer nélkül. :) Szenzációs fotók készültek róla.

A Neotonnal alapjáraton nincs semmi bajom, de a Pago-pago kiveri a biztosítékot. :) Úgy is lett. De gondoltam ne legyen ám könnyű dolguk, ide a mikrofont, aztán hadd szóljon! A váááá teli torokból ad hoc a számban, illetve a refréneknél. Először jogos felháborodás volt a jutalom, aztán már azon vigyorgott mindenki, hogy képes vagyok a leglehetetlenebb helyzetekben bele üvölteni a Vááááá!-t a mikrofonba. (Csak halk megjegyzés, be is rekedtem...)

Messi cimborám is lelkesen énekelt, majd mivel ő még igencsak kiskorú, így az apja aludni zavarta.

Ekkor kezdődtek a bajok. Vadászházunk távol az emberlakta vidéktől, ám egész közel a forgalmas földúthoz mindig látnivalót kínált az ott elautózóknak és persze nekünk is, kölcsönösen csodálgattuk egymást. Kivéve éjjel. Hisz éjjel a kutya se járt arra. Legalábbis eddig még sosem tapasztaltunk mozgást a nappal népes úton.

Már épp az utolsó, nem is akármilyen mozgalmi nótát üvöltöttök lelkesen, mikor hogy, hogy nem felbukkant az éjszakából, egészen konkrétan a hátsó ház irányából egy (márkát nem írok) ezüst szürke színű terepjáró. Benne három butára ivott fejű pali, meg a platón egy vizsla. Hogy jól nevelt, az csak később derült ki.

Az ének abbamaradt, kíváncsian figyeltük, hova imbolyog a kocsi. Majdnem letolatott pár sátrat, aztán kis Messi sátra felé vette az irányt, ott már üvöltöttünk, hogy nem lesz jó az irány, arra nem tudnak kimenni. Erre keresztül hajtottak a medencénken, majd nagy gázzal be a házak mögé, ahol aztán a csattanást hallottuk. Majd az üvöltést: "Megöllek Pisti! Tönkre tetted a kocsimat! Tudod, hogy ez az életem, ez az autó. Meg a családom!Engedj ki! Hallod Pisti! Megöllek! Mi az, hogy nem engedsz ki a saját kocsimból?! Megöllek Pisti!"

Aztán csend. Menetközben kiderült, hogy Megöllekpisti kiütötte Pistit, aki leszaggatta a terepjárójának az elejét. A harmadik személy meg rövid úton távozott a napraforgó táblán át, vele már nem is találkoztunk.

Megöllekpisti okozott némi riadalmat, konkrétan a bulit is sikerült megölnie. Messi meg sokkot kapott, annyira rosszul lett, hogy őt haza is vitték. :(

Voltak, akik fel sem ébredtek a cécóra, csak másnap meséltük el nekik...

Képzeljétek el, kiderült, hogy Erik hallott róla, hogy megírtam a blogban...

Persze nem tudom, hogy ő olvasott-e valamit, vagy valamelyik kolléga szólt neki, mindenesetre egyik nap kaptam tőle odabent egy levelet, melyben megkérdezte, miért pont Erik lett? :D

Mondtam neki, hogy nem akartam, hogy ráismerjenek. :)

Azóta kisebb-nagyobb időközönként Erik újra ír. Szívmelengetőek a sorai, s nagyon költőien fogalmaz, érdemes lenne írnia. :)

Egyik héten kinti munkánk volt, s kaptam egy komplett családot. Jött Erik és egy új lány. A leányzó hamvas és ifjú, s azt mondta olyan feelingje van, mintha a nővérével és annak pasijával kirándulna, vagy nyaralni mennének. (A feeling adott volt, árnyékban volt kb. 35 fok)

Aztán mivel egész nap azt hallgatta hogyan flörtölünk Erikkel közölte, hogy ez már felér egy családdal, s így megszületett a lányom. :D

A meló nem volt vészes, bár az egész napos autókázás azért elfárasztott, viszont nagyon-nagyon jókat vigyorogtam. :) Köszönöm mindkettejüknek az élményt!

S továbbra is várom Erik leveleit! :) (Ha megengedi, majd másolok ide belőlük)

Nos erről az esküvőről nem fogok nektek képeket mellékelni, lévén, hogy mindegyiken vannak emberek. :)

De azért mesélek.

Nem volt egyszerű a kezdet, mert sok minden az utolsó pillanatra maradt. :)

Ki voltam jelölve a vendégek fogadására, ami azért volt roppant izgalmas, mert akiket nekem kellett volna leültetnem, azokat az embereket egyáltalán nem ismertem. De a másik koszorúslány ismerte, így mindenki a helyére került.

Mielőtt az anyakönyvvezető elé indultunk volna volt lánykikérés. A vőfély nagyon értette a dolgát, együtt szórakozott vele a násznép. A város forgalmas utcáján végigvonultunk, a járókelők kérdezgették a vőlegényt, hogy jól meggondolta-e.

Itt is megkaptam a gyűrűpárnát, hál istennek ezt most sehol nem hagytam el :D

Az igenek kimondása után a házasságkötő előtt már várakozott egy másik csapat, s mivel ők már a bemenetelre készültek, így a Mahart uniformisát viselő csapat állt sorfalat. :)

A templomi rész a helyi dómban lett megtartva, sose gondoltam volna, hogy ilyen hosszú. :) Úgy éreztem magam, mint aki fél órát megy befelé, de nem ér oda, főleg úgy, hogy az atya rohant előre. A szertartás szép volt, a vőlegény unokaöccsének a párja énekelt, meseszép hangja van, mindenki tátott szájjal hallgatta.

Az ifjú pár itt fogadta a gratulációkat, s jött az elmaradhatatlan csokordobás. Azt hiszem a hugom nekem szánta, de a templom lépcsőjén landolt, s onnan "kukáztam" össze. Úgyhogy elméletileg jövőre férjhez kell mennem! :) Jelentkező?! :)))))

Felénk szokás körbeautózni a várost a násznéppel, ami elég parádésra sikerült, mert az első lámpánál a fele csapat elveszett. Aztán a következőnél adott volt a lehetőség, így két irányba mentek a kocsik. :)) Szóval mennyasszony nélkül dudáltuk végig a fél várost. :))) Azért nagyjából mindenki egyszerre ért vissza az étteremhez. Befelé menet a fiatalok kaptak ám mindenféle jó feladatokat.

A kaja jó volt, sajnos én keveset táncoltam, lévén, hogy kripli vagyok, s a térdem megadta magát.

A vőlegény egyik barátja mondott beszédet, volt feladat a vőlegénynek is, hogy megkapja a párját. Éjfélkor mennyasszony tánc. Az meglepett, hogy míg nálunk az dívik, hogy kapnak az ifjú házasok nászajándékot is, meg a mennyasszonytáncba is dobálnak pénzt, a vőlegény részéről a mennyasszonytáncba mindenki gondosan felcímkézett borítékban rakta bele a fiataloknak szánt lóvét.

Hajnali 3 felé már úgy fájt a fejem, hogy azt hittem megveszek, így én leléptem. A többiek tovább bírták.

Készült sok szép kép, sajnálhatjátok, hogy nem voltatok ott!

Avagy élet a felhők felett.

A holland útról már nincs más, csak hogy pár képet feltegyek, amit a repülőn készítettem.

Utoljára gyerekként repültem, s akkor az maradt meg bennem, hogy fentről lenézve a felhőkre, mintha vattacukorban suhannánk.

Kapitányunk elmondta, hogy 11 ezer méter magasan repülünk, óránként 800 km/h-val, s érdekes volt látni, hogy a felhők alatt milyen a föld. S nem is tűnt olyan magasnak. Bár ki nem szálltam volna, mert azt mondta, hogy -50 C fok van kint. :D

Pár légörvényt is megjártunk, de még így is feledhetetlen volt az út és a látvány! Az utolsó kép már Budapest felett készült.

Eljött ismét a nagy nap, amit minden évben várok. Nem csak én, de minden résztvevő.

A megérkezéskor nagy örömömre újabb emberkékkel is gyarapodott a galeri. És mit ad az ég?! Ők is halál jófejek! :)

Meg se kell említenem a kaját, mert az mindhárom nap szuper volt! Köszönet érte a szakácsoknak! Első nap amerikai palacsintát ettünk, köcsögös babot és vadast. Meg volt süti, májas zsír, s mi szem szájnak ingere.

A délelőtt beszélgetéssel, sátor állítással, medence előkészítéssel telt. Délután az egyik srác kisfiával fociztunk. A labda passzokkal volt baj már mindenki részéről, persze kivéve kis Messit, mert ő ugyan nem ivott, mi viszont annál többet. Egyik jól irányzott rúgása a legtávolabbi bokorig szállt, s a kocsitulajok már hőbörögtek, hogy jó lesz, ha vigyázunk becses járműveikre. Átkommandóztam a bokron, mikor hallom, hogy mellettem a Skodának jár a motorja. De olyan halkan, hogy szabályosan a motorra kellett feküdnöm, hogy halljam. A tulaj megrökönyödve nézett, még jó, hogy időben észrevettük, mert már több órája pihent csendesüzemben, távol az emberektől. Nehéz lett volna vele reggel hazamenni. :D Szegény srácot cinkelték is vele naphosszat. :)

A fiúk megmártóztak a nem épp jól felfújt medencébe. Kiderült, hogy hiába a sok pumpálás, csak nem akar kackiásan állni. Sebaj, így is jó volt. Aztán ott maradt kint. 

A vadászház mellett idén napraforgkban gyönyörködhettünk, a késői focit már  a végtelen napraforgó mező előtt ejtettük meg, míg játékra nem szólítottak.

Mindig azt gondoltam, hogy állatbarát vagyok, de aztán a sors időről-időre bebizonyítja, hogy vannak kivételek.

Ilyenek a pókok, a rovarok és legújabb ellenségeim a hangyák!

Egyszer csak megjelentek, katonás hadrendben elfoglalták a konyhámat. Először csak páran voltak, majd egyre többen lettek.

Felvettem a kesztyűt, a hagyományos módszerekkel. Sütőporba kevert cukorral. Nem nyert. Ahogy az éj leszállt, úgy lettek egyre többen. S a taktikájuk is remek volt, mikor már a tenyeremet dörzsöltem, hogy lám, belefetrengtek, s benne maradtak, reggelre mind kimászott, s megdögleni egy sem akart!

Ha harc, hát legyen harc! Beszereztem egy csomó féle hangyairtót. Haditervet készítettem, kiszórtam a főbb útvonalakra. Meredten néztem őket hosszú időn át, hogy rájöjjek honnan keveredtek az emeletre, de nem találtam titkos vonulási útvonalat.

Aztán másnapra már szépen meghaltak a konyha különböző sarkaiban, ahol előzőleg nem is jártak. Pont mint az elefántok - gondoltam - az elefánttemetőbe mennek halni. Vagy a hangyába.

Örömöm nem tartott sokáig, hol kevesebben, hol többen lettek. S már egy hete harcolunk. Ők meghalnak, én örülök, s másnapra újabb katonák állnak talpra az elveszett bajtársak helyére.

Hát sose lesz vége?!

Természetesen az utolsó nap reggelén se akkor sikerült elindulni, mint terveztük. :) Hanem csak fél 10-kor.

Mielőtt mai posztomra rátérnék, Kiscsillag volt olyan kedves és elárulta mit ettünk a delft-i piacon. A tésztában sült haldarabok a kimmerling volt, Á pedig nyers heringet evett. :)

Na és akkor az utolsó nap:

Túl sok minden már nem volt betervezve, a belgáknál Brüsszelben a pisilő kisfiút és a csoki múzeumot irányoztuk elő. Meg persze az Atomiumot, ami Brüsszel jelképe.

A határ átlépést csak annyiban éreztük meg, hogy az autópálya minősége váltott a hazai utakhoz hasonlatosra. Kátyúk, ugratók... Maga a belga táj egy cseppet sem gyakorolt rám nagy hatást.

Az Atomiuhoz érve a fiúk elmondták, hogy az 1952-es világkiállításra készült, a vas szerkezetének nem tudom hányszoros nagyítása. Minden golyóba be lehetett menni, kiállítások, filmbemutatók szemléltették az építési folyamatot.

A tetejére lift repített fel, szó szerint, kimondani se volt idő, s máris fent voltunk. A kilátás pazar volt, viszont a tetején lévő étterembe nem lehetett leülni, s inni valamit, mert az csak és kizárólag az étkező vendégek részére volt fenntartva.

Úgyhogy innen Á barátom elég szomorúan ballagott le, de azért egy sört ivott az Atomium tövében.

Brüsszel belvárosa csalódást okozott. A főtér és környéke szép, ám a külső részek elhanyagoltak, az utcatáblákon lehetetlen kiigazodni, még a gps is meghülyült. A piac utáni utcakép meg egyenesen kiábrándító volt.

A főtéren kismillió túrista volt, s ahogy befelé haladtunk a tolerancia és a belga másság mindenütt szembeköszönt, az utcákon kint lógtak a szivárványszínű zászlók, némelyik panzió és kávéház felett is.

Mivel tudtuk, hogy időhiányban szenvedünk, nekiálltunk az utca forgatagát faggatni, hogy merre található a Csoki múzeum. Jó fejek voltak, mindenki mindenfelé küldött, leginkább olyan két utcát behatárolható területen belül. Még a rendőröket is megkérdeztük, azok is össze-vissza küldözgettek, s csak akkor derült ki, hogy a rendőrséggel egy utcában van, de a rendőrök se tudták.

A mellékelt fotón majd látjátok miért. Hiszen az egészet nem jelezte egyéb, csak ez a napernyő.

A pisilő kisfiút hamar megtaláltuk, s megtudtuk, hogy van egy kislány párja is, aki még nem annyira felkapott.

  A végén ebéd előtt betévedtünk egy klasszikus csokiboltba is, ahol sajnos inkább csak a szemünket legeltettük, mert a csokiknak horror ára volt.

Ebéd után meg indulni kellett a repülőtérre, ami még 60 km-re volt Brüsszeltől. 

Úgy néz ki, míg Bélusunk szekere fut, Cica Maca olyan mélyre ült, amennyire csak lehet.

Történt ugyanis, hogy a jó idő beköszöntével azt gondolta jó is lesz a bulik után valamelyik srác lakásán megpihenni. Ehelyett padlót fogott. Még érzelmek nékül is. Megkérdezte a fiatalabbik egyedet, hogy elkísérné-e egy koncertre. Ő azt mondta nagyon szívesen, de nem hiszi, hogy a párja örülne. Na bumm... Kiderült, hogy kb. egy hónapja van valakije, ő meg mindig a munkára hivatkozott...

Sebaj. Akkor jöjjön az érzelmi defektes. Maca megkérdezte, hogy koncert után alhatna-e esetleg nála. A válasz az volt, hogy most épp van valakije. Maca lemerevedett, de a srác igyekezett megnyugtatni, hogy semmi komoly, csak jól érzik magukat együtt. Cica Maca megkérdeze mióta tart a love storynak nevezhető akármi. A válasz: kb. egy hónapja....

Tanulság:

Maca levonta a tanulságot, lehet nőznie kéne, mert a pasikon sose fog kiigazodni... :)

Delftből Hágába mentünk, ahol hatalmas szabad strand várt ránk. Á okulva az előző napiból, már egész konszolidáltan ment be a vízbe. Szerintem ez hidegebb volt, mint a Hook van Holland-i parton.

Gyűjtöttem egy csomó kagylót, nagyon tetszettek a színei.

A Zanzibár nevezetű strandbüfében akartunk hűsítőt inni, de a pincérek ránk se bagóztak, így szomjasan álltunk tovább. A partról felérve észrevettem egy homokszobrot, amiről kiderült, hogy nem is egy, hanem mindjárt három. Egyik oldalán a hupikék törpikék volt megformázva, a másik kettőn pedig Elton John és Bryan Adams. :)

A következő állomás a Szentendre stílusú Volendam volt. Itt terveztünk ezt-azt bevásárolni. Úgy is lett. Igaz rohanva, mert már minden zárt, túl későn értünk oda.

 Ahogy a parkolóba ballagtunk vissza, úgy lettem figyelmes erre a kocsira. A mérete is impozáns volt, de a rendszáma miatt kaptam lencsevégre.

 Már csak Amszterdam volt hátra. Izgatottan vártam, mit tud a város. Már majdnem sötétben értünk oda azsúfolt, koszos, mindenféle nációval teli belvárosba. A kocsit letettük, érdekes, mellettünk egy össze-vissza tört roncs pompázott ragasztószalaggal átkötve.

A város nevezetességei közül csak a Red Light Districtbe tértünk be. Ám előtte még néhány boltot is végig kószáltunk. A boltok előtt kismillió néger árulta az anyagot. Sziszegtek, füttyögtek, hátha valaki vesz tőlük néhány ezt azt. A boltok árai eléggé meredekek voltak, így jól tettük, hogy már Volendamban bevásároltunk. Egy csomó üzletben láttam marihuánás pólót, nyalókát, teát, pipát stb. A Vörös Negyed előtt kívülről megszemléltük Madamme Toussaud panoptikumát, mert már be volt zárva. Itt láttam először nyíltan, kéz a kézben sétálni meleg párokat. Nem volt épp esztétikus.

A Redben először a kevésbé csini csajokat néztük meg. Meg a fiúk utcáját, akik lánynak adják el magukat. Fúú, hát néhány bányarémet láttunk. A negyednek szigorúak a szabályai. Tilos fényképezni, kamerázni. A lányok, mikor dolgoznak szépen elhúzzák a függönyöket, s felgyullad a piros lámpa az ajtó felett. Volt néhány nagyon szép csaj is. A negyed kocsmái dugig tömve, ugyanígy az erotika boltok, a live showk, a színházak. A coffee shopok is rogyásig. Mivel mi a kocsmába nem fértünk be, a falat támasztva bámultuk a hömpölygő tömeget. Érdekes volt elnézni az egymást szinte agyon taposó embereket. Láttunk kisgyerekes! anyukákat és apukákat, csoportokba verődve kamaszokat, külföldieket, hazaiakat, sok magányos harcost. Az egyik ablakban, velünk szemben egy nem túl szép lány volt, s a mellette lévő kettő se nyerte el a tetszésünket, viszont jött egy eléggé szakadt fazon, aki mindháromnál próbálkozott. Nem sok sikerrel. A lányok megpróbálták elhajtani, végül lejött a "strici", aki elzavarta a gyereket. :) Aztán az egyik lányhoz rövid időn belül 2x is visszanézett egy néger srác. Az alku úgy zajlik, hogy akinek komolyak a szándékai, annak a lányok kinyitják az ajtót, megtárgyalják a tarifát, aztán hadd szóljon! :) Négerünk 11 p-et volt bent 40 Euroért.

Miután kikószáltuk magunkat, elindultunk haza. Az volt az érdekes, hogy a hollandoknál az autópálya a lakott területen kívül is ki van világítva. 5 sávos pályán suhantunk, s valahol útközben megálltunk enni egy olyan étteremnél, ami az autópálya felett ível át. :) Hajnalban értünk haza, mindenki bedőlt az ágyba, persze miután ittunk némi welcome drinket.