Édesanyámnak idén kerek évfordulós szülinapja volt. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi legyen és hogyan, míg kiötlöttük, hogy mivel úgyis mindene meg van, szervezzünk neki meglepetés bulit. (Emiatt is maradt kevesebb időm és energiám az írásra)
Először majdnem feladtuk, mert a tervezgetés során megállapítottuk, hogy nagyon sok embert kellene meghívnunk, s az anyagilag horror összeg. A meghívottak létszáma 70 főnél állt meg, ebből végül 45-en jöttek el.
Kibéreltünk egy termet, felfogadtunk egy zenészt, aztán anyu barátaitól azt kértük, hogy ne hozzanak ajándékot, hanem mindenki süssön-főzzön valamit. Nem volt egyszerű koordinálni ennyi embert, titokban tartani az egészet, de sikerült. :)
Anyu egyik közeli barátnője magára vállalta, hogy elcsalja az ünnepség helyszínére, anyu úgy tudta, hogy a barátnő nyugdíjas búcsúztató bulijára mennek, s a családdal majd másnap ünnepeljük meg a születésnapját. :)
Előző este ki kellett takarítani a helyiséget, meg berendezni, nem volt egyszerű feladat, főleg, hogy még két nappal korábban lázasan feküdtem itthon. Egyszer csak vendégeket kaptunk a helyi yard személyében. Megkérdezték, hogy milyen rendezvény van most és hogy van-e rá engedélyünk. Mondtuk nekik, hogy a másnapi rendezvényt készítjük elő. Nyugtázták és megjegyezték, hogy azért jöttek, mert mindig érkezik bejelentés, hogy itt buli van, s többnyire hangoskodnak az emberek.
Nos, a másnap délelőtt eszeveszett rohangálással telt. Virágcsokor, torta, vendégek, lufifújás, terem díszítés stb. A barátok szép sorban érkeztek, gyűlt a süti, hidegtál, ital. A zenész hangolt, s izgatottan vártuk az ünnepelt betoppanását.
Ami elég viccesre sikeredett. Már láttuk, hogy jönnek, így a Boldog születésnapot c. dal felcsendült, mindenki egy pohár pezsgővel a kezében felállt, s lestük az emeleti lépcsőt, hogy mikor bukkan fel anyu. A barátnő őt küldte előre.
Ám anyu, mivel azt hitte, hogy a másikat várják, a lépcső végén elment balra, ahol a virágok voltak letéve. A zenész csak játszott, mi meg vártunk, vártunk. Eltelt egy perc, eltelt kettő, anyu sehol.
Aztán előbukkant, s hirtelen azt sem tudta mi van. :) Felsétált a 3 lépcsőfokon, nézett, nézett, konstatálta, hogy tele van ismerősökkel, a Boldog születésnapot szólt, de ő meg sem tudott szólalni. :) Aztán bepárásodott a szeme elég rendesen, s nem győzött csodálkozni, hogy a számára fontos emberek mind itt vannak.
Elhangzott egy-két köszöntő, aztán mindenki nekiállt enni. Az ételekből annyi volt, hogy mindenkinek tudtunk elcsomagolni is.
Táncolni nem sokan akartak, de a legjobb barátom megforgatta anyut is, nagymamámat is, meg a 99 éves dédit is, aki az ünnep tiszteletére énekelt is nekünk. Nagyon nagy sikere volt. :)
Annak ellenére, hogy azt mondtuk ajándékot senki ne hozzon, azért anyu kapott egy csomó virágot, meg kisebb meglepetéseket.
Ugyan eleinte senki nem akart táncolni, de azért a végén csak összejött a Megy a gőzös Kanizsára c. dalra a körbe-körbevonatozás. Sajnos a videó eddigre megadta magát, így ez lemaradt a felvételről.
A helyiség tulajdonosai kicsit ránk szerveztek, mivel estétől megint kiadták a termet, így a végén sietnünk kellett az összepakolással. A buli nálam fejeződött be, pár barát még feljött, s jókat anekdotáztunk.
S miért is a cím? :)
Egy jó barátom vezető beosztásban dolgozik az egyik állami ellenőrző szervnél. Valamelyik nap hozott haza, s pont elhaladtunk az épület előtt. Mutatom neki, hogy itt volt anyu bulija, mire felcsillant a szeme, majd éktelen nevetésben tört ki, majd a homlokára csapott, a felismerés kiült az arcára.
Aztán mondta, hogy a helyi rendőrkapitány a buli hetén felhívta, hogy kellene egy közös ellenőrzést tartaniuk az adott helyen, mert mindig nagy a ramazuri, például mostanra is olyan néven van leadva rendezvény, hogy Középkorú Hölgyek Partija, ami igen gagyiul hangzik, tekintve, hogy az ifjúság szokott ott tombolni. :)
Neki meg aznap esett le,mikor hazahozott, hogy anyu bulijáról beszélt neki a rendőrkapitány...:))
Utolsó kommentek