Nem először ballagtam el a Keleti pályaudvar és a Fiumei út sarkán lévő Röltex méteáru üzlet előtt.

Az üzlet üde színfolt a környéket borító hajléktalanok és a szemét közt. Dekoratőrük hétről hétre fantasztikusabb ruhakölteménynek is beillő anyagokba öltözteti a kirat bábuit.

Többször megfordult a fejemben, hogy beállítok, s megdicsérem a dekoratőrt, vagy a kirakat megálmodóját, kreativitása tényleg fantasztikus. A nap ragyogóan sütött, a kedvem remek volt, tökéletes délutánnak látszott az előttem álló pár óra.

Nem is tudom mi ütött belém, ahogy ott jöttem el, s még a vonat indulásáig rengeteg időm volt. Gondoltam egy merészet, bemegyek és mosolyt csalok az ott lévők arcára.

Tévedni emberi dolog. Már az ajtóban majdnem visszafordultam, miután a bent lévők tudomást sem vettek rólam. A "kedves" eladók épp egymással beszélgettek, egyikük pedig méretes anyagot cipelt az emelet irányába, az ajtó nyílására ugyan hátrafordult, de még egy jó napot se telt tőle. Tőlem már csak azért sem, mert mire bármit is kinyöghettem volna, már csak a hátát láttam. Nem adtam fel. Két piros ruhás eladó az üzlet egyik sarkában trécselt, illedelmesen megvártam míg rámbámultak, azzal a tipikus, bunkó, pesti nézéssel, azaz: "kiaf..szezésmitakarmertvásárolnitutinem", kb. ez volt az arcukra írva.

Na itt gurult el a gyógyszerem, s dafke csak azért is elmondtam, hogy egyetlen dolog hozott be az üzletbe, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet a dekoratőrük irányába, mert fantasztikus a kirakat.

A széken ülő savanya majdnem lefordult. Válaszul se egy mosoly, csak a monoton hang: Jó, majd megmondom neki.

Na bumm! Nem is értem, hogy ha a mai világban valaki tényleg szívét-lelkét beleadja a munkájába, mint jelen esetben a dekoratőr, a többieket ez miért hagyja hidegen? Lehet irigyek? Belefásultak a munkába? S egy kedves gesztus sem tud legalább egy fél mosolyt az arcukra csalni?

Nem vártam nagy dolgot. De azért olyan megmagyarázhatatlan nem is tudom milyen érzés nyomta rá a kedvemre a hangulatát!

A dekoratőrnek üzenem, hogy FANTASZTIKUS! Az eladóknak meg annyit, hogy bármilyen méterárura is lesz szükségem, hozzájuk tuti nem megyek! Ennyit a marketingről, meg a negatív reklámról!

Szerző: Berill Shero  2011.08.10. 19:51 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr983121014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micicica 2011.08.10. 23:10:09

Megértelek abszolút, hogy elszállt a jókedved. Tényleg siralmas, hogy már a kötelező műmosolyra sem képesek az eladók. Pedig kereskedőknek a kedvesség alap. Persze lehet, hogy már csak volt alap. Most akkor meg én vagyok túl öreg, vagy mi a túró?! Amúgy az üzletet én is mindig megnéztem, mikor arra jártam.
De mindegy is. Fel a fejjel! Hátha vannak még régivágású eladók is a világon!
süti beállítások módosítása