Edzésen az a kiskölyök, aki a múltkor olyan akaratos volt, ismét elkápráztatott egy szenzációs beszólással.

Rám néz, s így hangzik kérdése:

- Tudod mivel vagyok tele?!

Én: - Fogalmam sincs.

Ő: - Hablattyal. :D

Másik egy kiránduláson a mellettünk piknikezőknél hangzott el:

-Apu! A kardfogú tigris az erős?

- Igen kisfiam.

- De tőlem nem erősebb ugye?

- Tőled nem... :D

Nem fogjátok kitalálni mi történt mostanában?!

Bond Bélusunk jelentkezett. Nem is akármivel. :)  A nők száma eggyel nő.

Jó múltkoriban Béla egy buliban volt, ahol szokás szerint sikerült kellően elhajolnia. Voltak az éjszakának homályos foltjai is, ám két dologra tisztán emlékezett.

Az egyik az volt, hogy egy tőle klasszisokkal idősebb nő nagyon nyomult rá, neki viszont egy másik tetszett.

Arról még üzit is küldött, hogy a pohárszedős néni megitta a fél whiskey-jét. :D

Arra meg már egyáltalán nem emlékezett, hogy vajon hányan látták, hogy a neki tetsző nővel egymást ölelgetik. Sőt, arra sem, hogy jött ez össze, de a fényképek arról tanúskodtak, hogy az eset megesett. Arra viszont kristálytisztán emlékezett, hogy meg is csókolta a nőt. :)

Másnap gondolta menti a menthetőt, s ráüzent a csajra, hogy reméli nem volt se túl nyomulós, se túl bunkó. A nőci megnyugtatta, hogy semmi olyan nem történt, amit ő ne akart volna. :D Végül megbeszélték, hogy esetleg lehetne folytatás.

Bélusunk aggódott is azért kicsit, hogy mi lesz, ha józanul nem fog bejönni a nő, vagy ő nem fog neki tetszeni.

Aztán eljött a randi ideje is. Bond Béla kitett magáért, a nő meg kitette amije volt. Béla szerint a "hú b...d meg" kategória mellesleg. :D

Másnap némi büszkeséggel a hangjában panaszolta, hogy izomláza van :))) Alkalomadtán majd sajnálom is érte! Viszont a folytatás nem maradt el, de ez egy másik mese.... :D

Az eltűnőművész

Netes oldalán a kiírás,  hogy nem érti miért nem jutnak el az emberek a személyes találkozóig, miért csak az üzenetküldés megy?

Ő ír rám, nekem kép alapján annyira nem jön be. (Mindig hallgass az első megérzésekre!)

Egész jól elbohóckodunk néhány napon át, majd elkéri a telefonszámomat. Megadom. Néhány sms, majd rám csörög. A párbeszéd rövid, egész hamar lerakja, majd kapok egy üzit, hogy mély a hangom, s ez meglepte. Na bumm.

Megbeszélünk egy találkozót egészen közeli időpontra. Lemondja, mondván, hogy megy a szüleihez vidékre. No problem. Áttesszük másik napra. Azt is lemonja, mert, hogy nem ér haza időben. Aztán annak ellenére, hogy elmondom neki nekem melyik napok nem felelnek meg a héten, csak erősködik az egyikkel kapcsolatban. Meggyőzöm, hogy azt a napot  hanyagoljuk. Egy új időpont.

Már a telefonban közli, hogy 20 p-e van rám, mert megy a könyvelőjéhez, de az pont elég arra, hogy eldöntsük akarunk-e másik napot. Hiszen szerinte ennyi idő alatt senkiről nem lehet véleményt alkotni. Szerintem meg de. Kb. 3 p alatt fel lehet állítani valakiről egy nagyjábóli vázlatot, s 3 p elég arra is, hogy eldöntsük, hogy szimpatikus-e a másik vagy sem.

Megérkezek a megbeszélt  helyre. Emberem öltönyben. Én nem farmerban. :D Szabadkozik, hogy ez a munkaruhája. Beülünk egy kávézóba, ahol kb. 5 p elteltével úgy fordul a székkel, hogy lássa azokat, akik elsétálnak melletünk. Szóval kicsit sem érdeklem. Nem is erőlködöm azzal, hogy szimpatikusnak lásson. :) Persze ő emlékszik arra a beszélgetésünkre, amikor mondtam neki, hogy elég hamar kész a jellemrajz. Megkérdi mit gondolok. Elmondom. Nem tetszik neki, de mentegetőzik, hogy hát igen, volt ő ilyen régen...Cöcöcö.. Most is ilyen. Különben nem hadoválna róla.

Kicsit sem szimpatikus, de azért úgy gondolom megadom neki a kegyelemdöfést. Megkérdem  hogyan tovább?! Ő jön a szokásos rizsadumával, hogy majd szívesen eltöltene velem hosszabb időt is. Nem 20 p-et, mint az ominózus randin. Meg is jegyzi, hogy lehetne a most szombat. Persze hogy azóta nem jelentkezett. :D Ha megkérdezte volna én mit gondolok, megmondtam volna, hogy ezt ne erőltessük. :D

Sosem értettem miért nehéz kinyögni azt az egy mondatot, hogy "bocs, nem egymást keressük szerintem." Ebből még nem lenne sértődés, de legalább korrekt lenne..

A gyerekek még őszinték.

Edzésen van egy másfél év körüli kislány, aki meseszép, s Kisasszonykának szólítja őt az edzőm. :) Kisasszonyka mindig a szőnyegen rohangál, míg a többiek öltöznek, mivel a bátyja hiperaktív, így az anyukáját próbáljuk tehermentesíteni azzal, hogy elég, ha egy gyerekre kell figyelnie.

Nos, valamelyik nap Kisasszonyka úgy porzott be a terembe, hogy azt hittük meg sem áll a falig. :)

Amikor bejön, mindig puszit ad Lütyőnek is és nekem is. Azon a napon viszont elrongyolt a radiátorig. Lütyő próbálta becserkészni, s elhangzott a kérdés: Kisasszonyka! Puszit nem kapok?!

Mire egy másik kislány csípőre tette a kezét, ránézett Lütyőre, s fennhangon közölte:

- Ne adjál neki, mert nyálas lesz és rosszat fog álmodni.

Lütyő: -Én kértem tőle puszit, nem én akartam neki adni. Vagy olyan csúnya vagyok, hogy rémálmai lesznek?

Kiscsaj: - Igen. Olyan csúnya vagy.

Lütyő köpni nyelni se tudott. Végül megkérdezte a bátor hölgy korát, aki magabiztosan közölte, hogy ő már 3 éves. :D

Okulásképp a lányoknak.

Tali szabályok netes ismerkedéshez.

1. Ne húzd sokáig az időt. Ha folyamatosan átpakolja a tali időpontot máskorra, akkor valószínűleg később se lesz rád túl sok ideje.

2. Első randira bőven elég egy kávé. Ha nem szimpatikus, az a 10 p is nagyon sok.

3. Ne öltözz fel túl ünnepien. Utána legközelebb is azt várja majd, s mi lesz, ha tényleg tetszeni szeretnél majd neki a későbbiekben?

4. Olyan ruhában menj, amiben kellően magabiztos vagy. Ne újíts illatot, sminket, akármit, lehet rosszul sül el.

5. Add magad, de légy kicsit titokzatos.

6. Légy őszinte! Persze ne kíméletlenül, de ha már az első alkalommal is annyira taszít, hogy nem akarod látni, ne hitegesd, ne gondold, hogy majd következőre szimpatikusabb lesz. Elkerülheted a zaklatást, ha simán megmondod, hogy nem egymást keresitek.

7. Két esély jár, ha nem tudod eldönteni, hogy bejön-e. Elsőre lehet ő is pont úgy feszeng, mint Te. Másodszorra már hátha kötetlenebb.

8. Ne akarj kicsikarni ígéreteket, úgysem tartják be.

9. Ha neked szimpatikus, de ő nem jelentkezik, hagyd a fenébe, nem ér annyit. Majd jön más.

Hirtelen ennyi...  aztán jövök egy történettel is.... ;)

A múltkoriban ismét kinti munkánk volt.

Többen mentünk Budapest nem épp patináns kerületébe. S ugye mint tudjuk, Nagyfaluban jellemző, hogy a gonosz parkolóőrök alattomban felrakják a mikulás csomagot arra az autóra, aminek nincs érvényes parkolójegye.

Azt csak halkan jegyzem meg, hogy cégünk igazán vehetne éves parkolási bérletet... Na mindegy.

Szóval a történet úgy esett, hogy egy ideig az utcán várakoztunk, s mikor szóltak, hogy jön a biris néni, gyorsan vettem parkolójegyet. Viszont tudtam, hogy nem 2 ó-t leszünk ott, hanem talán egy fél napot is, így megunván az állandó ki-bejárkálást, megkérdeztük az őröket, hogy beállhatnánk-e az udvarra. Több autónk is kint volt, végül 3 befért a garázsba. Persze János vitézt erről senki nem tájékoztatta - nem mintha köze lett volna hozzá.

Egyszer csak megint szólnak az emberek, hogy újra feltűnt a bírságolós emberke, s már két céges autónkra rátette a csomagot. Kukorica Jancsi épp lent tartózkodott, Alex-szal összenéztünk és mondtuk neki, nézze már meg, hogy a kapu előtt álló fehér színű autóra is tettek-e.

Emberünk kimegy, majd visszajön és közli, hogy nem áll ott olyan autó. Alex felhúzza magát, kiviharzik, majd jön vissza pár perc múlva és kérdi, hogy odébb álltam-e a kocsival. Mondom neki, hogy nem. Az ott áll a kapu előtt. Ő: Akkor menj ki és nézd meg magad, nincs ott a kocsi.

János vitéz: Biztos szívattok....

Én felugrom, kirohanok, majd kétségbeesett arccal jövök vissza. S mondom, hogy tényleg nincs meg a kocsi. Tanakodunk hova lehetett. :D

Kukorica Jancsi felajánlja, hogy körbesétálja az utcát, megnéz minden rendszámot. Idegesen ráhagyjuk. Mire visszaér, mi már javában veszekszünk Nagy Hódító Alexanderral azon, hogy a kocsikulcs sincs meg.

Miután János vitéz tájékoztat, hogy az utcában nincs ilyen rendszámú autó, mérgesen közlöm, hogy engem nem érdekel, ha ellopták, akkor így jártunk, majd megkeresi aki akarja.

Kukorica még próbálta megakadályozni a vitánkat Alex-szal, aminek az lett a vége, hogy végül mindketten őt hordtuk le. A kocsi keresésébe bekapcsolódott cégünk egyik nagy tudású jogásza is, aki mintegy fél órás keresgélés után sugárzó mosollyal arcán közölte, hogy a kocsink a garázsban áll.

Hódító Alexanderrel összenéztünk, s nagyon megörültünk, hogy megtalálta a kocsit, majd összevesztünk azon, hogy ha se ő, se én nem álltunk be a garázsba, akkor vajon ki lehetett?! :D

Kukorica Jancsi itt adta fel és hagyott minket kettesben.

Nem értem miért?!

Van ahol király élete van a vámosoknak. :D

http://www.168ora.hu/buxa/vlagyivosztoki-vamhivatal-a-kiraly-70395.html

Szerintem a klip amúgy nem rossz. Az oroszok felháborodását meg maximálisan megértem. :D

A gyerekek mindig meg tudnak lepni azzal, amit mondanak.

Edzésen az egyik kislány nem akarta elárulni a nevét, inkább felmászott apukája nyakába. Majd odafordult a másik gyerekhez és megkérdezte hol az anyukája. A kissrác mondta, hogy otthon vigyáz a tesóra. Mire a leányka kijelentette: "Nekem van egy saját anyukám."  Ki gondolta volna? :D

A másik eset szintén edzés végéről. Apuka türelmesen kérleli a fiát, hogy ugyan öltözzön már fel, mert mennének haza. A gyerek csak nem akar szót fogadni. Apuka megunván, hogy kérése süket fülekre talál, felöltözteti a legénykét, majd a saját hátára teszi a kölyök hátizsákját. A gyerek nem épp türelmes típus, neki áll hisztizni, hogy kell a hátizsákja. Nem ám kér, parancsol: "Azonnal add ide a hátizsákot!" Ez a mondat többször is elhagyja a száját. Apuka türelemesen mondja neki: "Ha követelődzöl, tudod, hogy nem kapsz semmit." Önérzetes, ego gyerek: "De igen. Az egész világot!"

:D

Kérdés, hogy az ember meddig menjen el? :D

Elégedjetek meg pár jól sikerült fotóval ismét.

1. "Jenő vagyok, Csepelen lakom, a gépgyárban dolgozom lakatosként."

2. Az gáz, ha még senkinek nem sikerült megfejtenie miből szerezte az oklevelét a srác?

3. "Nézz bután! Köszi!"

4. "Magyar vagyok, magyarnak születtem..."

És én itt be is fejeztem a képek felrakását, mert lassan sírva fakadok.

Avagy a fagyi visszanyal :D

A történet végtelenül egyszerű, ám a kollektív szívatás mindig meghozza gyümölcsét.

Nyomozóéknál történt, hogy a fiúk szívták egymás vérét. Ez eleinte csak kisebb szívatásokból állt, mint például, átdobáltak egymás irodájába a folyosón keresztül ezt-azt. Gémkapcsot, ceruzát, papírgalacsint.

Aztán az egyik ifjú titán gondolt egy merészet, s egy idősebb kollégával meg is valósította.

Nevezetesen, hogy a szemben lévő irodatárs asztalán mindent leragasztott, ami mozdítható volt. Aztán az akták közül is jutott erre a sorsra néhány, s hogy a műre korona is kerüljön egy csomó hivatalos dolog a monitorhoz ragasztva várta gazdája visszatértét. Emberünk nem is sejtette milyen látvány fogadja majd, ha beér a kapitányságra. Aznap nagy esemény volt a kapitányságon. A főkapitány tette tiszteletét, s értékelte az elmúlt évet.

Tomi (nevezzük így a srácot, akinek az asztalát a csúffá tették) az értékelő után elment kinti munkáit intézni. Az irodát Petivel osztotta meg, aki szintén egész nap valahol odakinn tekergett. A szívatás fő kiötlője és kivitelezője Gábor volt, Zsolti csak segédkezett neki. Zsolti régi motoros a cégnél, Gábor pedig szakmai gyakorlatát töltötte már egy ideje.

Nos, Gábor és Zsolti a munkaidő lejártát követően hazament, Peti és Tomi pedig később értek vissza. Tominak először felforrt az agyvize, de nem nyúlt a cuccokhoz. Első felindultságában körbe telefonálta a fél kapitányságot, miután meggyőzödőtt róla, hogy Petinek az aljas merénylethez semmi köze. Lassan kiderült, hogy Gábor keze van a dologban, Tomi meg kellően belevaló csávó révén már az ellenlépéseket fontolgatta. Aztán kipattant agyából az isteni szikra. Tervébe a komplett alosztályt beavatta.

Felhívta Gábort is, aki tagadta a merényletet. Mielőtt Tomi letette volna a telefont, lazán közölte, hogy mindegy is ki volt, mert ebből még baj lesz. Peti is kontrázott, felhívta ő is Gábort, hogy holnap fegyelmi tárgyalásra kell mennie, a vezetőség berendelte, az irodában tárolt és nem oda való cuccai miatt. Gáborka kezdett ideges lenni.

Felhívott az alosztályról még egy embert. Aki szintén színtelen hangon ecsetelte, hogy jó nagy gáz van, mert a technikust is felrendelték fényképezni. Ezek után Gábor hívta a technikust, aki elmondta, hogy a főkapitány épület szemlét tartott, s hiába van Tomi irodája úgy eldugva, pont nyitva volt az ajtó, s mikor meglátta, hogy az asztal tele van pakolva, meg a monitor összeragasztgatva, éktelen haragra gerjedt. Neki fel kellett mennie fényképeket csinálni, s a vezetőség azt mondta, hogy fegyelmi eljárás lesz miatta.

Gáborunk meg hívta azonnal Zsoltot, aki megfenyegette, hogy ha nem viszi el egyedül a balhét, nagyon nagy bajban lesz. Szegény srác halál ideges volt. Még pár embernek szólt, de mindenki megerősítette a technikus és Peti által elmondottakat. :D

Gáborkának szörnyű éjszakája volt. Egész éjjel alig aludt, s hajnalban az első között ért a kapitányságra. Ott sem volt maradása, hiszen gyakorlati ideje alatt bármikor megszüntethető a szolgálati viszonya, s már azon gondolkodott mihez kezd, ha tényleg kirúgják, illetve mit fog szólni az apukája, egy nagy karriert befutott rendőrtiszt...

A reggel szokásosan indult a többiek részére, ám Gábor a kisfőnöknél kezdett. Töredelmesen bevallotta, hogy ő tette a csúfságot, ő ragasztgatta le Tomi asztalát, de Zsolti segített neki. Kisfőnök mondta, hogy ne keverje bele Zsoltit, akinek itt veszítenivalója van, az egyedül ő. Hiszen még nincs a kezében a kinevezési papírja. Gábor magába zuhant.

Ezt követően osztályértekezletet tartottak, ahol az alosztályvezető pellengérre állította Gáborkát, aki kezdett nagyon összetörni. Majd a srácok elindultak volna ki, ám a gépkocsi menetlevelét sehol sem találták. Végül szereztek egy másikat, s csak jó pár órával később derült ki, hogy ez is a monitorra felragasztott tárgyak között volt.

Tomi persze ez alatt sem tétlenkedett. Megszervezte, hogy Gábornak megírják a leszerelési papírját. Így újabb értekezlet következett, ahol az alosztályvezető ecsetelte a Peti ellen induló fegyelmi eljárást, aki egész idő alatt morcosan nézte Gáborkát. Majd az alosztályvezető mondta, hogy lenne még itt valami, s átnyújtotta Gábornak a papírt. Ő némán olvasta, aztán nem tudott megszólalni se, csak annyit nyögött ki holt sápadtan, hogy "ez jó". Az alosztályvezető erre már kérdezte, hogy hol a pezsgős ember, de szegény fiú úgy meg volt zuhanva, hogy már nem is hallotta.

Még napokkal később is lehajtott fejjel közlekedett a kapitányságon, s szerintem egy életre megbánta, hogy Tomival szívózott. :)

Vannak jobb és rosszabb napok. Nekem mostanában valahogy a rosszabbakból jutott ki. Az hagyján, hogy a főnök néha ok nélkül cseszeget, de azért keresztbe teszek én is magamnak.

Valamelyik nap előadtam az évezred mutatványát. A kolléganőnek segítettem, egy kézzel a klaviatúrát püföltem, a másikkal meg épp telefonáltam....

De ne rohanjunk ennyire előre az időben. Azzal kezdődött, hogy Szótlant és Tini-Nindzsát el akartam csábítani kávézni. Az utóbbinak még bőven lett volna ideje, de Szótlan kijelentette, hogy a kávét csak és kizárólag elvitelre kérhetem, mert neki még kismillió dolga van. Úgy is lett. 2 dl-es tejes kávé, forró tejjel, műanyag pohárba elvitelre kérve.

Kolléganő már délelőtt is kérdezte, hogy segítenék-e neki, én meg lepasszoltam. A helyemre érve úgy döntöttem, hogy amíg olyan forró a kávé, hogy nem tudom meginni, simán megoldhatjuk a problémáját. Szóval kolléganő átjött, s neki kezdtünk.

Addig addig, hogy beütött a csőd. A pillanatra nem emlékszem. Mármint arra, hogy mikor sikerült a tűz forró kávét telibe az ölembe borítani. De hogy sikerült, az biztos.... Olyan remekül, hogy úszott a felsőm, a nadrágom. Uccu neki átöltözés. Valahol a szekrény alján találtam egy melegítőt, meg egy nagy pólót, felvettem, s a többit kiöblítettem. Persze aznap nagyon meleg volt, a munkaidőből meg már csak két óra, úgyhogy fel kellett csavarni a fűtést a maximumra, hogy száradjanak a ruháim. Pont megjegyeztem, hogy ha kimegyek a folyosóra, csak a  főnökkel ne fussak össze, mert úgy néztem ki, mint egy papagáj.

Szerintetek ki volt az első, akibe az ajtón kívül belebotlottam?!

Egy újabb hivatásos gyöngyszem.

Történt, hogy a nyomozókhoz felvettek egy felsőfokú végzettséggel rendelkező, jó kiállású srácot. Egy baja volt szegénynek, az is a fejével. Emberünk ígéretes boxoló és kick-box harcos volt. Mivel a sportot elég professzionális szinten űzte, a feje elég sokszor sérült. A csávó kellően le is volt lassulva, pedig egyébként lábremegtető orgánummal áldotta meg a teremtő és csajozós külsővel. Persze kivárni, míg egy-egy mondatot kinyög...

Szóval a vezetőség hamar belátta, hogy a végzettséget igazoló papír nem minden, nyomozónak nem épp alkalmas, de objektumőrnek, vagy kísérőnek akár meg is felelne. Felajánlották neki, hogy támogatják az áthelyezését. A főnöke már tudta, hogy napjai vannak csak a nyomozóknál, az áthelyezés sínen van, ezért gondolták, hogy megviccelik. :)

Felhívta egy srác, hogy köszönik szépen a jelentkezését, megkapták. Érdeklődött, hogy milyen jellegű munka érdekelné, majd a válasz hallatán hümmögött, s megjegyezte, hogy az adott munkakör jelenleg telítve van. De lehetne esetleg kutyás járőr, már, ha szereti az állatokat. A csávó bőszen bólogat, ecseteli, hogy nagy állatbarát. A kolléga elmeséli, hogy bizonyos képzésen részt kellene venni, az állat tartására nincs jelenleg hely a cégnél, de ha ő otthon meg tudná oldani, azt a cég finanszírozná. A srác gondolkodik, majd mondja, hogy nem probléma, meg tudja oldani.

A telefonáló tovább faggatózik. Hogy áll a macskákkal? A kolléga mondja, hogy hát azokat azért annyira nem szereti. A telefon túl oldalán lévő munkatárs ecseteli, hogy pénz szűkében van a cég a válság miatt, jelenleg több macskájuk van, mint kutya, s most a macskás járőrképzés az elsődleges. A srác először meglepődött, majd mikor a telefonáló kifejtette, hogy a macskák szaglása jobb, mint a kutyáké, a vashulladékok között megtalálják az elorozott rezet, már kezdett megnyugodni. A telefonos kolléga tájékoztatta, hogy a macska otthoni tartására ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a kutyáéra, de most kellene nyilatkozni, hogy ezt vállalja-e. Emberünk rábólint.

A telefon túloldalán a hang közli, hogy akkor küldenek néhány képet a főnöke email címére, menjen és válassza ki, hogy melyik macskával tudna együtt dolgozni. :)

A srác át is ment, majd a netről letöltött macskák közül nekiállt válogatni. Na itt robbant ki a röhögés a többiekből....

Vannak dolgok, melyek felett elég nehezen tudok napirendre térni.

Például, mikor a sok IQfighter rám ír az alábbiakkal: "Szia! Mondták már neked, hogy szexi vagy?", "Tetszel. Írjál nekem!", "Bejössz, dugunk?"....

És ez még csak az eleje. Sosem értettem például, hogy ha meg lehet adni, hogy milyen végzettséggel rendelkezel, akkor az alapfokúval rendelkező egyed miből gondolja, hogy az, akinek felsőfokú végzettsége van, épp rá vár... Azért használjuk már néha az eszünket is...

A legutóbb olyan történt, amihez már rég volt szerencsém. Egy ugyanazon napon két homlokegyenst más eset. Szimpatikus, magas, jó fej csávó. X-edik beszélgetés után kinyögi, hogy ő bizony meleg... (Igen, igazak a hírek, a jó pasik nagy része meleg. Aki meg mégse, az nem engem akar..)

A másik meg... Közgazdász végzettségű, állami szférában dolgozó, kedves, bár nem túl kommunikatív srác. Mondom neki, hogy lépek az adott oldalról, erre megkérdezi, hogy msn, skype, vagy valami egyéb elérhetőség, mert ő ritkán van fent. Mondom neki, hogy nekem az privát szféra, de lássa kivel van dolga, kivételt teszek.
Úgy is lett. Felveszem. Azonnal bejelentkezik. Beszélgetünk arról, hogy mozi helyett inkább színházba szeret járni. Átküld egy fényképet. Egész helyes. Megkérdem milyen darabokat szeret. Válasz: erotikusakat. Azt hittem viccel. Írom neki, hogy legutóbb a Vagina Monológokat láttam, mint erotikus darabot. Erre nem kertel, közli, hogy tulajdonképp neki 23 cm-es farka van és napi 3-4x akarja. Ha a nő nem bír annyit, az is jó, ha kinyalhatja. Na bumm.... A végén felajánlja, hogy eljön, bármikor szívesen bevállalna...

Kérdem én, ezeket honnan engedik ki?!

1. "Szívtipró vagyok fiatal korom ellenére"

2. "Én vagyok a Libakergető SC-ben a kapus" (mellesleg tuti ez élete legjobban sikerült egész alakos képe...)

 3. "Kis kutyámmal"

 4. "Józsi vagyok, 34 éves, évek óta független..."

Ti tettetek-e új évi fogadalmat?

Én tettem, bár nem épp újévkor. :D De mivel nem épp nagyközönség elé való, így azt hiszem ezt nem fogom veletek megosztani. :)

Ez a bejegyzésem nem hiszem, hogy az érdekfeszítő témakört fogja feszegetni. Valahogy ihlet híján vagyok. Lehet ebben az is közrejátszott, hogy egy hetet ágyban fekve töltöttem, mert elkapott valami vírusos nyavalya. Nem voltam éhes, egész nap csak aludtam...

Ez alatt volt időm gondolkodni. Sok mindenen. S rájöttem, ahhoz, hogy a dolgok változzanak, először nekem kell változni. Vagy változtatni.

Mindig ez a legnehezebb.

Az alapokkal kezdem. A számítógépen lévő dolgokat szisztematikusan átrendezem, kitörlöm, ami felesleges. Ugyanezen sors vár néhány emberre is. Van akit törölni kell a különböző rendszerekből....

Aztán majd nekiesek a ruhatáramnak... Lesznek dolgok, amiknek mennie kell. Ezt a könyvek-tankönyvek követi majd... S szép lassan rend lesz... Remélem. :D

János vitéz ismét alkotott.

Egyik délután berobogott és megkérdezte tud-e valamiben segíteni. Mondom neki, hogy itt egy nagy halom papír (illetve kettő), ki kellene lyukasztani. Erre ő, hogy elvinné a saját irodájába. Én mondom neki, hogy ne vigye,szeretném, ha itt lyukasztaná.

Ő: - Miért, szerinted nem tudok lyukasztani? - hülye gyerek, lenéző stílusban.

Én: - Nem mondtam, csak ne vidd sehova, mert sok.

Neki kezd, lyukasztgat, lyukasztgat, s jön az első akadály.

- Figyelj! Ebben vannak fejjel lefelé is papírok, azokat megfordítsam és úgy lyukasszam ki?!

Elmagyarázom, még türelmes lévén, hogy logikus lenne, nem?!

Aztán látom, hogy a kötözős mappából kiszedett papírokat rakja az előző kupacra.

- Ember mit csinálsz?!

Ő: - Hát rárakom, ami kész.

Én: - De az két külön kupac, nem baj?!

Ő:-  De úgy adtad ide, hogy egymáson volt...

Ezek után síri hangon közöltem vele, hogy köszönöm a segítségét, de talán jobb lenne, ha átmenne a saját irodájába. Majd Sparrow-val még kb. negyed óráig válogattuk szét az általa egymásra rakott papírokat, mert elég nehéz volt kibogozni, hogy hol kezdődött az újabb köteg...

Azt hiszem soha többet nem kérek tőle segítséget...

Álljon itt néhány jól sikerült kép ismét.

Meg egy történet. A társkereső oldalon egyszer rám írt egy srác, hogy beszélgessünk. Mondom neki, legyen. Az első üzenetében ecsetelte, hogy egy vagyonvédelmi cégnél biztonsági őr. Na bumm, majd kiderül mennyire IQ fighter. A harmadik üzenetében megkérdezte, hogy félek-e a fekete ruhás, csuklyás pasiktól. :D Visszakérdeztem, hogy miért, kellene? Erre ő: hát, ha letepernek a földre, azért az nem annyira vicces. Megkérdeztem tőle, hogy most ezt magára érti-e. Mondta, hogy igen. De tőle ne féljek, bárkitől megvédene! :D Majd neki állt ecsetelni, hogy tulajdonképp nem akarta mondani, de ő fekete csuklyában dolgozik.

Itt már sejtettem, hogy nagy az isten állatkertje, hiszen a fényképen egy nagy darab, szemüveges, kellően elhanyagolt fickó volt látható. Aztán kinyögte, hogy ő kommandós. Itt már fetrengtem a röhögéstől. Élből visszakérdeztem, hogy melyik vagyonvédelmi cégnek van kommandója és hogy oda szemüvegeseket is felvesznek? Erre megsértődött, hogy miért kérdezek ilyeneket és milyen bunkó vagyok, ő erről nem akart beszélni. Mondtam neki, hogy tudtommal biztonsági cégek nem működtetnek kommandót, ráadásul ha netán mégis, akkor a szemüveg tuti kizáró ok. Ezek után közölte, hogy le fog tiltani, mert soha többet nem kíváncsi rám. :D

Na és az ígért képek.

1. Mc Leod

2. "Még csak egy pohár bambit ittam"

3. "Nyaraláson kiálltam már a teraszra"

 4. "Béla vagyok és büszke arra, hogy sosem voltam még kozmetikusnál"

Szegény barátnőmet kellemetlen helyzetbe hoztam.

Egy cégnél dolgozik egy számomra szimpatikus fiatalemberrel, akivel jó múltkoriban megbeszéltük, hogy szívesen megkóstolná a sütimet. Viszont nem sikerült találkozót egyeztetni, annyira elfoglalt volt.

Én gondoltam egy merészet, sütistül beballagtam hozzájuk egyik nap. Persze sikeresen elkerültük egymást, mert meglepetésnek szántam, így nem csörögtem rá, hogy megyek. Gondoltam én, hogy másnap megkapja a sütit úgyis felhív. Azt tudtam, hogy aznap nagyon korán megy be, így 9-ig türelmesen vártam a telefonját. Aztán kezdtem aggódni. Végül felhívtam a barátnőmet,  hogy ugyan már, csörögjön rá a portára,  hogy odaadták-e neki. :)

A portásnak illően bemutatkozott, s rákérdezett. Közölték vele, hogy ma még nem is látták a srácot, de mindenképp odaadják neki.

Eltelt egy óra, két óra, még mindig semmi. Megint felhívtam, hogy telefonáljon már rájuk mi a helyzet. Mondták neki, hogy már közölték a sráccal, hogy van részére a portán egy csomag, de még nem ment le érte.

Végül majdnem két óra volt, mire felhívott, hogy megkapta és ízlik neki. :) Nyomban hívtam a barátnőmet, hogy megköszönjem a segítségét, mire ő nevetve mondta, hogy igazán nincs mit, bár elgondolkodott rajta, hogy lassan már azt fogják hinni, hogy szerelmes a srácba, annyiszor odatelefonált. :D

Cégünk újabb kollégával gyarapodott, nevezetesen Kukorica Jánossal.

Róla azt kell tudni, hogy már a legelső pillanatban sem volt szimpatikus senkinek se. S ez az érzés azóta csak fokozódik.

Nagy arc, nagy duma, szar kinézet, hideglelős stílus. Persze a főnök azt mondta, hogy akkor is foglalkoznunk kell vele, ha nem szimpatikus, mert a csapatmunkában mindenképp részt kell vennie.

Az első önálló tevékenységénél kiderült, hogy hiába mondták neki el 100x, hogy mielőtt neki állna bármit is csinálni, tegye rendbe a gépben az adatokat, ezt neki mindig akkor kellett megcsinálnia, mikor már vártak rá, s így minden egyes tevékenységével elcsúszott.

Arca nagy, tudása 0, de a segítő szándékot nem veszi, mindent támadásként fog fel. Kettőnk között volt egy remek párbeszéd.... Reggelente többnyire mindenki bemegy a sarki boltba, miután leszáll a tömegközlekedési eszközről, s mivel egyszerre szálltunk le, rákérdeztem, hogy jön-e. Ő meg vissza, hogy minek?!

Mondom: Az emberek a boltba vásárolni járnak, mondjuk reggelit venni.

Ő: Ki vagy Te? Az anyám, hogy megmondd vegyek-e reggelit?!

Innentől kezdve gondoltam úgy, hogy akkor nekünk a kommunikációt a minimálisra kell szűkíteni. Persze nem úsztam meg, Nagy Hódítóval és velem küldték ki elintézni ezt-azt. Ott sem vettük túl sok hasznát, a helyszínen kitöltendő okmányokon össze-vissza írkált mindent úgy, hogy diktáltam neki....

Hódító Alexander kitalálta, hogy szívassuk már meg kicsit a saját kis szappanoperánkkal, főleg, hogy dr. Jogerőssel ül egy irodában, hátha elbeszélgetnek egymással. :D Két egymást követő napon jött ki velünk. S az első nap még megjegyezte, hogy ő ezt nem veszi be. A második nap közölte, hogy miért nem tudunk mi egymással csak munkatársi kapcsolatban lenni, ha ez a "dugunk-nem dugunk, szeretlek-nem szeretlek, terhes voltam tőled, de te nem akarsz gyereket" stílusú semmilyen se kapcsolat nekünk nem megy. Mi olyan műbalhét rendeztünk, hogy utána egész úton a kocsiablakon kifelé bámultam, mert attól féltem, ha ránézek Alexanderra, akkut röhögőgörcsöt kapok és nem fogom bírni abbahagyni.

János vitéz meg úgy gondolta, megteszi, amit a haza megkövetel. Mint a dedóban mondta, hogy ő azt javasolná, hogy kérjünk egymástól bocsánatot és ne haragudjunk egymásra... :D 

Persze én tovább durcáztam, mondván, hiába kér NHA bocsánatot, ha az nem őszinte. S ennyiben maradtunk.

Visszérve még Sparrow kapitány is rátett egy lapáttal. Ugyanis Kukorica és Alexander is bejött az irodába, ám én ott hagytam őket, mondván, hogy Alex-szel nincs beszélni valóm. :) Erre Sparrow kérdezte NHA-tól, hogy ez még a kettőnk közti régi dolog?! Ő bólogatott, majd szintén kiment az irodából. Sparrow meg elkezdte ecsetelgetni János vitézünknek, hogy vigyázzon velem,mert minden új fiúnál bepróbálkozom. :)

János vitéz mondta, hogy nála tuti nem, mert vele nagyon bunkó vagyok. Sparrow rezzenéstelen arccal közölte, hogy először vele is olyan voltam, de aztán mégis megkérdeztem, hogy nem akarna-e velem... Ő meg lezárta azzal, hogy munkahelyen sose.

Kukorica János elgondolkodott, s mondta, hogy majd kitalál valami jó lerázási technikát, ha nála is bepróbálkoznék. Erre Sparrow mondta neki, hogy azért inkább fontolja meg, mert ki tudja, hátha belőlem lesz a következő főnök. :) S lőn úgy, Jánosunk megfontolta.

Másnap jött a folyosón, s mikor mondtam, hogy kávézni megyek, szolgálatkészen ugrott, hogy hoz nekem egyet a büféből. Mondtam, hogy kedves tőle, de megígértem az egyik leányzónak, hogy vele megyek le. Erre vágott egy hülye pofát, hogy ő csak jó fej akart lenni..

Jáááááj, van baj, remélem gyorsan rájön, hogy nálam rossz helyen próbálkozik! :D

Ismét egy remek, igaz történet.

A Vám- és Pénzügyőrség 143 éves pályafutása 2011.01.01-én véget ért. Sok állampolgár a testületre még mindig úgy gondolt, mint a határon szolgálókra, holott 2006-tól kibővített nyomozati jogkörrel is rendelkezett a cég.

2011.január 01-től pedig összevonták az adóhatósággal, melynek eredményeként létrejött a NAV. Azaz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Persze, hogy hogyan fog működni az új szerv, azt majd egy év múlva meg lehet mondani, s bízzuk ezt az állampolgárok és a kormány megítélésére.  

Na mármost, az ismerősök mesélték, hogy még a két ünnep közt is ki kellett menniük házkutatni, s persze ezen tevékenységük sehol nem aratott osztatlan sikert. Az egyik helyen egy disznóvágás kellős közepébe csöppentek be. A jövetelük célját közölve az érintett fél együtt kívánt működni, ám a ház tulajdonosa egy 80 év körüli, törékeny öregasszony nem igazán. Megkritizálta az eljárás minden elemét, s ötször rákérdezett, hogy a nyomozók akkor most honnan is jöttek?! Az adóhivataltól? Mondták, hogy nem, de jan. 1-től oda fognak tartozni. Némi vita után lezajlott a házkutatás, de a néni még akkor sem értette, hogy most akkor ez milyen szerv. S az eljárás közepén őszintén kifakadt, hogy ő már csak egyet kíván. Hogy a T. hatóság mielőbb húzzon el melegebb éghajlatra! :D

S erről eszembe jutott egy másik hasonló sztori is. Az idősek meglepő reakcióiról.

Ismerős, aki nem épp pici fiúcska, olyan 190 cm környéki, szín izom nyomozó korában elindult házkutatni. A megadott címről már az első pillanatban látszott, hogy takaros vidéki porta, kapirgáló tyúkokkal az udvaron, s hogy ott biztosan nem lesz meg az, amiért mentek. Sebaj, a házkutatástól eltekinteni nem lehetett. Ismerősöm bemutatkozik jelvényt és igazolványt mutat a szintén matuzsálem korú néninek, aki fél süket lévén alig érti, hogy mit akarnak tőle. Aztán kiabálva elmondja, hogy a kicsi fia miatt mindenki zaklatja és neki ebből mennyire elege van, a házába senki sem teszi be a lábát. Majd a kezében lévő fakanállal nekimegy a nyomozónak. Az csak vigyorog, a fele akkora nőt semeddig nem tart leszerelni, ám nem bírják vele megértetni, hogy ugyan tegye már el a fakanalat, mert ha nem hagyja abba, bizony isten meg fogják bilincselni, s akkor kénytelenek lesznek feljelenteni hivatalos személy elleni erőszakért. :D Persze a végén lenyugodott, s nem került sor kényszerítő eszköz alkalmazására, meg feljelentésre se.

Ez még január 01-én történt, csak most jutott eszembe.

Hazafelé én vezettem, s a városba érve, már felénk kellett elkanyarodni az egyik lámpás kereszteződésben, ahol nem voltak már bekapcsolva a jelzőlámpák, mikor arra lettem figyelmes,  hogy a 4 sávos főúton a zebra előtt szabályosan körbenézve egy fehér macska sétál át.

Megjegyeztem viccesen, hogy elengedjük-e őt előttünk is, vagy nem is arra fog jönni?! A macska sikeresen átért a járdaszigetre, majd konstatálta, hogy jövünk. Kicsit lelassított, én fékeztem. Mikor látta, hogy elengedem, méltóságteljesen, minden sietség nélkül átballagott előttünk is.

A legjobb barátom megjegyezte, ha nem a saját szemével látja, el sem hiszi, hogy ez megtörtént. Persze ez is csak velünk történhetett meg. :D

Miért is menne bármi simán?!

A munkahelyről már délben elengedtek, ám nekem volt egy találkozóm, s a másik fél azt mondta, hogy csak 2 felé ér rá.

Végülis nem volt baj, mert a főnökömnek megígértem, hogy egy darabig még maradok, mert neki muszáj volt bent maradnia. Sok hasznosat már nem csináltam aznap, ám bejött Testőr, hozta a fiát is, aztán kártyáztunk. :D

Kettőkor találkoztam az eddig csak telefonon és emailen keresztül megismert fiatalemberrel, akivel egy török étterembe ültünk be beszélgetni. Nekem élőben is szimpatikus volt, s úgy láttam én is neki, ám a mostanáig történtek végül mégsem ezt igazolják, hiszen szilveszter után a napi kapcsolat igen csak leredukálódott. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi történhetett, de nem tudok rájönni. Egy üzenetet kaptam tőle valamikor a múlt hét közepén, hogy besűrűsödött az élete...

Mondjuk ez nagyon jó duma. Bármire ráhúzható... Mindegy is...

Nos, a találka után felültem a csodállatias MÁV egyik szerelvényére, amelyen alig-alig volt fűtés. Érdekes, hogy ezt egy héten legalább egyszer eljátszák... A vonat hazafelé fél úton megállt, majd negyed óra elteltével az állomáson bemondta a hangos, hogy műszaki okok miatt a szerelvény bizonytalan ideig az állomáson marad. Ezt követően jött a kalauz, aki mondta, hogy a masiniszta szereli a mozdonyt, ám nem tudja megmondani, hogy mekkora sikerrel... Ezek után leszálltam, s a legjobb barátom eljött értem. Azokat a szerencsétleneket sajnáltam, akik nemzetközi szerelvényről lévén szó valahova mentek volna tovább külföldre.

Hazaérve gyorsan kellett összepakolnom, felöltözködnöm, alig egy óra múlva indultunk egy vidéki, hamisítatlan házibuliba. A házigazdán kívül talán 5 embert ismertem még, de a többiek is szuper csapatot alkottak. Az egyik helyiségben disco zene szólt, a másikban összeszereltek egy karaoket, úgyhogy lehetett válogatni ki hol akar mulatni.

Először a hidegre való tekintettel nem is nagyon akaródzott szép ruhában menni, mert az első variáció szerint szintén vidékre mentem volna egy másik csapattal, s a cuki kis szilveszteri rucit oda terveztem felvenni, ide meg gondoltam elég lesz a farmer-top összeállítás, ám végül kicsíptem magam. Jól is tettem, mert mindenki nagyon elegáns volt. :D

Kajából rogyásig volt az asztal, pálinka, koktél, jager és mindenféle itóka, mi szem-szájnak ingere volt. Táncolni nem sokáig tudtam, a térdem megadta magát, de a kanapéról is remekül szórakoztam.

Éjfélkor pezsgőbontás, himnuszéneklés, majd fél órás tüzijáték válogatott rakétákkal. Nagyon hangulatos volt. Megismertem egy csomó jó fej emberkét, s 4 óra felé még senkinek se akaródzott aludni menni, de én megkértem a vendéglátókat, hogy mutassák meg a fekhelyemet. A szomszédos telken álló házat kaptuk meg, elég hamar elaludtam.

Majd arra ébredtem kb. 1 ó alvás után, hogy a legjobb barátom nem épp szomjasan hülyeségeket beszél. :D Végül délután fél 4-ig sikerült pihenni. Ezt követően a házigazdáéknál lencsét és malachúst ettünk, majd átjöttek a többiek és megbeszéltük, hogy az egyik családhoz átmegyünk filmet nézni.

Úgy is lett. A film az inkább hagyjuk kategóriába tartozott, de azért megnéztük. Végül este fél 11-re értünk haza! :)

Köszönöm mindenkinek az estét, meg a másnapot, én remekül éreztem magam. Sajnos fotót nem rakhatok fel nektek, pedig készültek szuper képek.

Ne aggódjatok, nem vesztem el, csak épp besűrűsödött az élet, így nem jutottam gépközelbe.

Viszont, ami késik, az nem múlik, itt vagyok, s hozok nektek megint néhány számomra (és remélem számotokra is) érdekes témát.

Mindenkinek BÚÉK! Legyen sikeresebb évünk, mint a tavalyi volt! :)

hol ér az este, de előre is mindenkinek sikerekben gazdag, az ideitől boldogabb új  esztendőt kívánok!

- hamarosan jelentkezem -

Nem is húznám nagyon sokáig az időt, igazából csak pár képet szeretnék feltölteni, a személyiségi jogok megsértése nélkül. Persze, aki a fotóján rajta hagyja az oldal fellelhetőségét, sőt, kitesz magáról ilyen képet bárhova is, az számoljon azzal, hogy előbb-utóbb mondjuk viszont látja. Ha mást nem, a www.napiszar.hu oldalon.

A képek tulajdonosai nem tudom mit gondoltak magukról, mikor ezeket feltöltötték, mert én inkább röhögőgörcsöt kaptam, semmint ihletet, hogy felvegyem velük a kapcsolatot. :D

Több ember látta már ezeket a szösszeneteket, volt akinek megmutattam a hozzá tartozó adatlapot is, hogy lássa ezek az emberek véresen komolyan gondolják.

Sajnálom azokat, akiknek az alábbi képek életük legjobban sikerült képei! :D

Nos, a csemegék első adagja

Elneveztem őket:

1. Pistike a huga cuki gumicsizmájában! :D

2.  Peti egy hülye fogadás után

3. Józsi: "Gyúrtam, láccik vazze?"

4.  Gézu: "Életem első komoly motorja"

5.  Kutyáimmal.... (persze lehet ezek valami nagyon értékes kutyák, de akkor is...)

Szóval ott tartottam, hogy vártuk dr. Jogerőst. Majd egymást szem elől nem tévesztve bebarangoltuk a vásárt. Megállapítottam, hogy még mindig emberiszonyom van, ráadásul semmi olyat nem láttam, amire azt mondtam volna, hogy erre feltétlen szükségem van.

A borhoz adott bögrét hoztam el. Nem szép, de legalább emlék. :)

A második forralt bor fejbevágott. Nem csak engem, mindenki kellően viháncka hangulatba került, viszont én vállaltam, hogy elnavigálom a többieket a buszhoz. S közben tartok idegenvezetést. :)

Elhaladtunk az osztrák parlament előtt, majd arra térre érkeztünk, ahol Mária Terézia szobra volt felállítva. Gyorsan akartam mondani, hogy Mária Terézia, ebből lett Marézia. (Kazinczy után a nyelvújításban tevékeny részt vállalok!:D) Nos, ezt a többiek röhögés nélkül nem bírták ki, tovább folytatták, s közölték, hogy írhatnánk brazil szappanoperát, mert az egész út úgyis arra hajaz, s lehetne a címe Hozé Marézia. :) Lehet, hogy fontolóra veszem... Tuti kasszasiker lenne.

A Mária Terézia szobrával díszített téren újra pisilni kellett. Ám itt csak akkor engedett be a kapu, ha pénzt dobtunk be. Rajtam egy kedves, ismeretlen fiatalember segített, aki a kezembe nyomott némi aprót, miután senki nem volt, aki felváltotta volna a pénzemet.

A buszhoz érve örömmel tapasztaltuk, hogy már szinte csak mi hiányzunk. :) Miss Picsa előttem vágta a pofákat, s egész úton a pasijának nyavalygott. Hál istennek hamar Schönbrunnba értünk. Sajnos addigra már nagyon sötét lett, s természetesen a kastélyt itt sem tudtuk megnézni. Viszont újabb forralt bor következett. Volt, aki megkóstolta a Mozartról elnevezett förmedvényt, én okulva abból, hogy a puncs se nyerte el a teszésemet, inkább megvártam a reakciót, majd kértem egy forró csokit. A fiatalember nem győzte kínálgatni a Mozartos cuccot, de nem kellett senkinek sem...

Az egy órába, amit a kastélynál adtak azért még sok minden belefért. Például, hogy lóhalálában körbenyargaltuk a kertet, s a főnök párja fejjel a hóban húzgálta a fiukat. Naná, hogy majdnem lekéstük a buszt. Ugyanis mindeközben a térdig érő sötétben valahogy kiesett a zsebéből a fényképezőgép. Mehettünk vissza megkeresni. Nem volt egyszerű mutatvány, de végül meglett. Főnököm már azon aggódott, hogy tuti megint ránk kell várni a busznál. És láss csodát! Miss Picsáék érkeztek késve. :)

A párjának a gyerekéről a Ragyogás című Stephen King förmedvény jutott eszembe, mert az tuti, hogy a gyerek nem volt százas. Monoton hangon hajtogatta, hogy "Ugye megmondtam, hogy el fogunk késni. Ugye mondtam, hogy mi fogunk elkésni. Ugye megmondtam, hogy mi leszünk az utolsók. Na ugye, hogy igazam volt. Ugye, hogy elkéstünk? Ugye, hogy ránk vártak." Ezt hallgattuk kb 5 p-ig. Majd reméltem, hogy leül és befogja, ám ez sem ment neki túl egyszerűen.

Először is a busz törzsközönsége (tele pléhpofákkal) alig bírta megszavazni, hogy nézzük meg még egyszer Bécset kivilágítva. Az sem lelkesítette a sok majmot, hogy nem kell leszállniuk a buszról, csak teszünk egy kört. A városba visszaérve örömmel láttuk, hogy minden karácsonyi fényárban úszik. A bécsi vásár színhelyén a fák, a kapuk, gyönyörű volt. Sajnos nem tudtam lefényképezni, mert a buszablak becsillogott.

Ezek után indultunk haza. A kissrác monoton hangon belekezdett Fityisz Fütyisz véget nem érő  meséjébe, amiben a legvidámabb rész az volt, hogy valakit feltrancsíroznak. Kb. 10 p-ig bírtam hallgatni, majd érezhető nehezteléssel megkértem apukát, hogy ugyan már fogja be kicsi fia száját, mert erre szerintem senki sem kíváncsi. Nem is értem,  hogy apuka hogy bírta ez hallgatni, illetve miért nem tűnt fel neki, hogy a gyereke egy komplett horror történetet ad elő, ráadásul hátborzongatóan színtelen hangon. Miss Picsa átment hisztisbe, direkt a fejem felett adogatta a termoszt, "jaj, mit raktál ebbe, ennek szörnyű íze van...", a pogácsát és a szendvicset. Közel volt hozzá, hogy Pestig egyszer még áthúzom az ülésen....

Hazafelé a buszban szinte mindenki aludt, de a tervezett érkezés előtt már egy jó fél ó-val megérkeztünk, pedig a reggeli csúszás miatt azt gondoltuk, hogy sose érünk vissza. :)

Azt hiszem a képek amúgy önmagukért beszélnek. Remekül szórakoztam!