Avagy a fagyi visszanyal :D

A történet végtelenül egyszerű, ám a kollektív szívatás mindig meghozza gyümölcsét.

Nyomozóéknál történt, hogy a fiúk szívták egymás vérét. Ez eleinte csak kisebb szívatásokból állt, mint például, átdobáltak egymás irodájába a folyosón keresztül ezt-azt. Gémkapcsot, ceruzát, papírgalacsint.

Aztán az egyik ifjú titán gondolt egy merészet, s egy idősebb kollégával meg is valósította.

Nevezetesen, hogy a szemben lévő irodatárs asztalán mindent leragasztott, ami mozdítható volt. Aztán az akták közül is jutott erre a sorsra néhány, s hogy a műre korona is kerüljön egy csomó hivatalos dolog a monitorhoz ragasztva várta gazdája visszatértét. Emberünk nem is sejtette milyen látvány fogadja majd, ha beér a kapitányságra. Aznap nagy esemény volt a kapitányságon. A főkapitány tette tiszteletét, s értékelte az elmúlt évet.

Tomi (nevezzük így a srácot, akinek az asztalát a csúffá tették) az értékelő után elment kinti munkáit intézni. Az irodát Petivel osztotta meg, aki szintén egész nap valahol odakinn tekergett. A szívatás fő kiötlője és kivitelezője Gábor volt, Zsolti csak segédkezett neki. Zsolti régi motoros a cégnél, Gábor pedig szakmai gyakorlatát töltötte már egy ideje.

Nos, Gábor és Zsolti a munkaidő lejártát követően hazament, Peti és Tomi pedig később értek vissza. Tominak először felforrt az agyvize, de nem nyúlt a cuccokhoz. Első felindultságában körbe telefonálta a fél kapitányságot, miután meggyőzödőtt róla, hogy Petinek az aljas merénylethez semmi köze. Lassan kiderült, hogy Gábor keze van a dologban, Tomi meg kellően belevaló csávó révén már az ellenlépéseket fontolgatta. Aztán kipattant agyából az isteni szikra. Tervébe a komplett alosztályt beavatta.

Felhívta Gábort is, aki tagadta a merényletet. Mielőtt Tomi letette volna a telefont, lazán közölte, hogy mindegy is ki volt, mert ebből még baj lesz. Peti is kontrázott, felhívta ő is Gábort, hogy holnap fegyelmi tárgyalásra kell mennie, a vezetőség berendelte, az irodában tárolt és nem oda való cuccai miatt. Gáborka kezdett ideges lenni.

Felhívott az alosztályról még egy embert. Aki szintén színtelen hangon ecsetelte, hogy jó nagy gáz van, mert a technikust is felrendelték fényképezni. Ezek után Gábor hívta a technikust, aki elmondta, hogy a főkapitány épület szemlét tartott, s hiába van Tomi irodája úgy eldugva, pont nyitva volt az ajtó, s mikor meglátta, hogy az asztal tele van pakolva, meg a monitor összeragasztgatva, éktelen haragra gerjedt. Neki fel kellett mennie fényképeket csinálni, s a vezetőség azt mondta, hogy fegyelmi eljárás lesz miatta.

Gáborunk meg hívta azonnal Zsoltot, aki megfenyegette, hogy ha nem viszi el egyedül a balhét, nagyon nagy bajban lesz. Szegény srác halál ideges volt. Még pár embernek szólt, de mindenki megerősítette a technikus és Peti által elmondottakat. :D

Gáborkának szörnyű éjszakája volt. Egész éjjel alig aludt, s hajnalban az első között ért a kapitányságra. Ott sem volt maradása, hiszen gyakorlati ideje alatt bármikor megszüntethető a szolgálati viszonya, s már azon gondolkodott mihez kezd, ha tényleg kirúgják, illetve mit fog szólni az apukája, egy nagy karriert befutott rendőrtiszt...

A reggel szokásosan indult a többiek részére, ám Gábor a kisfőnöknél kezdett. Töredelmesen bevallotta, hogy ő tette a csúfságot, ő ragasztgatta le Tomi asztalát, de Zsolti segített neki. Kisfőnök mondta, hogy ne keverje bele Zsoltit, akinek itt veszítenivalója van, az egyedül ő. Hiszen még nincs a kezében a kinevezési papírja. Gábor magába zuhant.

Ezt követően osztályértekezletet tartottak, ahol az alosztályvezető pellengérre állította Gáborkát, aki kezdett nagyon összetörni. Majd a srácok elindultak volna ki, ám a gépkocsi menetlevelét sehol sem találták. Végül szereztek egy másikat, s csak jó pár órával később derült ki, hogy ez is a monitorra felragasztott tárgyak között volt.

Tomi persze ez alatt sem tétlenkedett. Megszervezte, hogy Gábornak megírják a leszerelési papírját. Így újabb értekezlet következett, ahol az alosztályvezető ecsetelte a Peti ellen induló fegyelmi eljárást, aki egész idő alatt morcosan nézte Gáborkát. Majd az alosztályvezető mondta, hogy lenne még itt valami, s átnyújtotta Gábornak a papírt. Ő némán olvasta, aztán nem tudott megszólalni se, csak annyit nyögött ki holt sápadtan, hogy "ez jó". Az alosztályvezető erre már kérdezte, hogy hol a pezsgős ember, de szegény fiú úgy meg volt zuhanva, hogy már nem is hallotta.

Még napokkal később is lehajtott fejjel közlekedett a kapitányságon, s szerintem egy életre megbánta, hogy Tomival szívózott. :)