A múltkoriban ismét kinti munkánk volt.

Többen mentünk Budapest nem épp patináns kerületébe. S ugye mint tudjuk, Nagyfaluban jellemző, hogy a gonosz parkolóőrök alattomban felrakják a mikulás csomagot arra az autóra, aminek nincs érvényes parkolójegye.

Azt csak halkan jegyzem meg, hogy cégünk igazán vehetne éves parkolási bérletet... Na mindegy.

Szóval a történet úgy esett, hogy egy ideig az utcán várakoztunk, s mikor szóltak, hogy jön a biris néni, gyorsan vettem parkolójegyet. Viszont tudtam, hogy nem 2 ó-t leszünk ott, hanem talán egy fél napot is, így megunván az állandó ki-bejárkálást, megkérdeztük az őröket, hogy beállhatnánk-e az udvarra. Több autónk is kint volt, végül 3 befért a garázsba. Persze János vitézt erről senki nem tájékoztatta - nem mintha köze lett volna hozzá.

Egyszer csak megint szólnak az emberek, hogy újra feltűnt a bírságolós emberke, s már két céges autónkra rátette a csomagot. Kukorica Jancsi épp lent tartózkodott, Alex-szal összenéztünk és mondtuk neki, nézze már meg, hogy a kapu előtt álló fehér színű autóra is tettek-e.

Emberünk kimegy, majd visszajön és közli, hogy nem áll ott olyan autó. Alex felhúzza magát, kiviharzik, majd jön vissza pár perc múlva és kérdi, hogy odébb álltam-e a kocsival. Mondom neki, hogy nem. Az ott áll a kapu előtt. Ő: Akkor menj ki és nézd meg magad, nincs ott a kocsi.

János vitéz: Biztos szívattok....

Én felugrom, kirohanok, majd kétségbeesett arccal jövök vissza. S mondom, hogy tényleg nincs meg a kocsi. Tanakodunk hova lehetett. :D

Kukorica Jancsi felajánlja, hogy körbesétálja az utcát, megnéz minden rendszámot. Idegesen ráhagyjuk. Mire visszaér, mi már javában veszekszünk Nagy Hódító Alexanderral azon, hogy a kocsikulcs sincs meg.

Miután János vitéz tájékoztat, hogy az utcában nincs ilyen rendszámú autó, mérgesen közlöm, hogy engem nem érdekel, ha ellopták, akkor így jártunk, majd megkeresi aki akarja.

Kukorica még próbálta megakadályozni a vitánkat Alex-szal, aminek az lett a vége, hogy végül mindketten őt hordtuk le. A kocsi keresésébe bekapcsolódott cégünk egyik nagy tudású jogásza is, aki mintegy fél órás keresgélés után sugárzó mosollyal arcán közölte, hogy a kocsink a garázsban áll.

Hódító Alexanderrel összenéztünk, s nagyon megörültünk, hogy megtalálta a kocsit, majd összevesztünk azon, hogy ha se ő, se én nem álltunk be a garázsba, akkor vajon ki lehetett?! :D

Kukorica Jancsi itt adta fel és hagyott minket kettesben.

Nem értem miért?!