Cégünk újabb kollégával gyarapodott, nevezetesen Kukorica Jánossal.

Róla azt kell tudni, hogy már a legelső pillanatban sem volt szimpatikus senkinek se. S ez az érzés azóta csak fokozódik.

Nagy arc, nagy duma, szar kinézet, hideglelős stílus. Persze a főnök azt mondta, hogy akkor is foglalkoznunk kell vele, ha nem szimpatikus, mert a csapatmunkában mindenképp részt kell vennie.

Az első önálló tevékenységénél kiderült, hogy hiába mondták neki el 100x, hogy mielőtt neki állna bármit is csinálni, tegye rendbe a gépben az adatokat, ezt neki mindig akkor kellett megcsinálnia, mikor már vártak rá, s így minden egyes tevékenységével elcsúszott.

Arca nagy, tudása 0, de a segítő szándékot nem veszi, mindent támadásként fog fel. Kettőnk között volt egy remek párbeszéd.... Reggelente többnyire mindenki bemegy a sarki boltba, miután leszáll a tömegközlekedési eszközről, s mivel egyszerre szálltunk le, rákérdeztem, hogy jön-e. Ő meg vissza, hogy minek?!

Mondom: Az emberek a boltba vásárolni járnak, mondjuk reggelit venni.

Ő: Ki vagy Te? Az anyám, hogy megmondd vegyek-e reggelit?!

Innentől kezdve gondoltam úgy, hogy akkor nekünk a kommunikációt a minimálisra kell szűkíteni. Persze nem úsztam meg, Nagy Hódítóval és velem küldték ki elintézni ezt-azt. Ott sem vettük túl sok hasznát, a helyszínen kitöltendő okmányokon össze-vissza írkált mindent úgy, hogy diktáltam neki....

Hódító Alexander kitalálta, hogy szívassuk már meg kicsit a saját kis szappanoperánkkal, főleg, hogy dr. Jogerőssel ül egy irodában, hátha elbeszélgetnek egymással. :D Két egymást követő napon jött ki velünk. S az első nap még megjegyezte, hogy ő ezt nem veszi be. A második nap közölte, hogy miért nem tudunk mi egymással csak munkatársi kapcsolatban lenni, ha ez a "dugunk-nem dugunk, szeretlek-nem szeretlek, terhes voltam tőled, de te nem akarsz gyereket" stílusú semmilyen se kapcsolat nekünk nem megy. Mi olyan műbalhét rendeztünk, hogy utána egész úton a kocsiablakon kifelé bámultam, mert attól féltem, ha ránézek Alexanderra, akkut röhögőgörcsöt kapok és nem fogom bírni abbahagyni.

János vitéz meg úgy gondolta, megteszi, amit a haza megkövetel. Mint a dedóban mondta, hogy ő azt javasolná, hogy kérjünk egymástól bocsánatot és ne haragudjunk egymásra... :D 

Persze én tovább durcáztam, mondván, hiába kér NHA bocsánatot, ha az nem őszinte. S ennyiben maradtunk.

Visszérve még Sparrow kapitány is rátett egy lapáttal. Ugyanis Kukorica és Alexander is bejött az irodába, ám én ott hagytam őket, mondván, hogy Alex-szel nincs beszélni valóm. :) Erre Sparrow kérdezte NHA-tól, hogy ez még a kettőnk közti régi dolog?! Ő bólogatott, majd szintén kiment az irodából. Sparrow meg elkezdte ecsetelgetni János vitézünknek, hogy vigyázzon velem,mert minden új fiúnál bepróbálkozom. :)

János vitéz mondta, hogy nála tuti nem, mert vele nagyon bunkó vagyok. Sparrow rezzenéstelen arccal közölte, hogy először vele is olyan voltam, de aztán mégis megkérdeztem, hogy nem akarna-e velem... Ő meg lezárta azzal, hogy munkahelyen sose.

Kukorica János elgondolkodott, s mondta, hogy majd kitalál valami jó lerázási technikát, ha nála is bepróbálkoznék. Erre Sparrow mondta neki, hogy azért inkább fontolja meg, mert ki tudja, hátha belőlem lesz a következő főnök. :) S lőn úgy, Jánosunk megfontolta.

Másnap jött a folyosón, s mikor mondtam, hogy kávézni megyek, szolgálatkészen ugrott, hogy hoz nekem egyet a büféből. Mondtam, hogy kedves tőle, de megígértem az egyik leányzónak, hogy vele megyek le. Erre vágott egy hülye pofát, hogy ő csak jó fej akart lenni..

Jáááááj, van baj, remélem gyorsan rájön, hogy nálam rossz helyen próbálkozik! :D