Az ember stílusosan is képes magából hülyét csinálni. :)

Például úgy, hogy a születésnapjára görkorcsolyát kap, majd mivel már nagyon régen korcsolyázott, újra tanulja a fortélyokat, s mindezt megmutatja a város nagyközönségének.

Nos, egyik barátommal pont így esett a történet. Az, hogy milyen úton-módon jutott el hozzá a korcsolya, egy külön történet lenne, de nincs felhatalmazásom rá, hogy megosszam veletek. Lényeg a lényeg, hogy hősünk 40 múlt pár évvel, mikor megkapta a korcsolyát. :)

Az első alkalommal irány a Duna-part azon része, ahol a kerékpárút mellett jó nagy placc is van, többnyire babakocsit toló kisgyerekes anyukák, kutyát sétáltatók, andalogni vágyó párocskák szelik ketté a sétányt. Ide érkeztünk meg mi ketten. Korcsolya felvesz, bizonytalan mozdulatok, fogom a kezét, hogy el ne essen. Ehhez képzeljetek el egy pasast, aki korcsolya nélkül is 1,90 magas. :) 

A korcsolya retró stílusú, az a klasszikus 4 kerekes variácó, melynek elől van két kereke, meg hátul. Emberünk csak egyet esett, de azt sem tudom hogy hozta össze, hiszen, mikor lendületben volt, mindig sikerült szépen megállnia. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy előttem fekszik a földön. :)

Rajtam is régen volt már ilyen kori, úgyhogy megkaptam kicsit. Hááááát, ez nem jégkori, de még csak nem is egysoros. Nekem megállni egyszer sem sikerült, csak úgy, hogy a barátom elkapott. :) Azt hiszem ilyen korcsolya nem kell....

Azóta még egyszer voltunk korcsolyázni. Ő látványosan fejlődik, én meg látványosan irigykedem, szóval azt hiszem ideje lesz meglepni magam egy görkorcsolyával, hogy ne csak a nyálam csorgassam. :)