Az egyik ismerős belevágott egy jogi képzésbe, amiről annyit elárulhatok, hogy egy neves egyetem szervezte képzésen vesz részt.

A büntetőjog oktató elég sokat sztorizott, s az ismerős jegyzetelt bőszen, így van néhány remek történetem.

A régi rendszerben a rendőrtisztin tanította egy régi vágású rendőr(masszív darab, kigyúrva) a kihallgatási taktikát. A hallgatók várták, hogy valami tudományos, jegyzetelni való infóhoz jutnak, ám a rendőrtiszt megkérte az egyik tanulót, hogy üljön oda az asztalhoz. Úgyis tett. Ő meg felállt, odasétált, a hallgató nyakát átkulcsolta úgy, hogy a bicepszét mozgatva vagy kétszer fel tudta nyomni az orrát. Majd megjegyezte: "Az erőt érezhesse, oszt most még bevallhassa, akármit is csinált!" :)

Másik sztori:

Vizsga van büntetőjogból, s a jogi karra jár egy néger fiú is. Szerencsétlen magyarul nem nagyon tud, vért izzadva megy be a vizsgára. Kihúzza a lopást, az oktató megkönnyebbülten sóhajt fel, a srácnak nem ez az első próbálkozása, s izgatottan várja, hogy mire jut a tétellel. Ő az utolsó vizsgázó, s alig két sort vet a papírra. Az oktató büszke, jó gyerek ez, biztosan fejből mondja majd, hiszen ez egy viszonylag könnyű tényállás. Kíváncsian várja a választ! A néger nagy levegőt vesz, felemeli a kezét, s mutató ujjával nyomatékosítja mondandóját: "Nem szabad lopni! Lopni nem szabad, csúnya dolog, nem szabad lopni!"

A vizsgabiztos kérdi tőle, hogy ez minden? A srác bólogat, majd egy halvány kettessel kivonul. Mikor megkérdik az oktatót, hogy miért adott kettest, erre a nyilvánvalóan édes kevés feleletre, az volt a válasza, hogy "legalább az erkölcsi érzéke kifejlődött itt."