Ha már korcsolyázás, miért ne legyen más is?!

Egy kedves barátomat két hétre Pestre tették dolgozni, s egyik estére megbeszéltük, hogy találkozunk. Úgy is lett.

Először az Oktogonnál lévő Butterfly fagyizóban kezdtünk. Annyira finom a fagyijuk, hogy én, aki két gombócot is alig tudok megenni, visszamentem a másik kettőért is. :)

Mit csináljunk, hova menjünk, meddig maradjunk örök kérdéskör. A barátnőm mondta, hogy neki mindenképp haza kell mennie, de előtte még beugrik a Mekibe. A barátom folyamatosan a fényképezőjével kattogtatott, ahogy jó túristához illik, így a Margitszigetre már majdnem sötétben értünk le. A barátnőm közölte, hogy a szökőkútig jön, onnan egy tapodtat se, mert felszáll a buszra és megy haza.

Néhány remekbe szabott fotót csináltunk a szökőkútnál is, majd felraktuk őt a buszra, mi meg sétálni indultunk. Körbekerültük a szigetet, aztán kikötöttünk a játszótéren. Két nagy ló, akik az összes játékot végigpróbálták. :) Még jó, hogy nem voltak ott gyerekek, ciki lett volna nekik azt mondani, hogy most két óráig szakadjatok le a hintáról, mert mi fogunk hintázni. :)

Úgy is lett. Addig-addig, hogy a fényképezőgép nem került a táskába, hanem önkioldóval jó pár képet csináltunk úgy, hogy mindketten épp felfelé szálljunk a hintával. Már régen röhögtem annyit, mint akkor. :)

Köszönöm az élményt!!!!