Így nézett ki az első napunk.

Eindhovenban azért bámészkodtunk, hiába nem volt nyitva semmi. Ezt például sem nekem sem a helyieknek nem sikerült megfejteni...

Viszont legalább jól néz ki. :)

Mivel túl sok babér nem termett a kisvárosban, átvonatoztunk Tilburgba. Láttunk emeletes vonatot, vakond orrút, nagyon rondát.

Útban a városka általunk főtérnek vélt tere felé olyan csudadolgokat láttam, hogy csak na! Például, hogy idézzek az egyik kedvenc filmemből, az SOS szerelemből, íme itt egy "zakós majom"!

Ráadásul Zakós Majom úrról nehéz volt első ránézésre eldönteni, hogy vajon nem-e a pizsamája maradt rajta. :D

Aztán ahogy tovább sétáltunk az utcán, megláttam egy szuper sütis üzletet. Nyaaaaaam! Bár az áraitól egy pillanatra elrettentem.  Viszont kihagyhatatlan vizuális élményt jelentettek a szépen megmunkált kézi remekek.

A főtérre érve, míg a fiúk söröztek, én a capuccino mellé gyorsan rendeltem is egy sütit, hogy ne csak a nyálam csorogjon.

Miután kiücsörögtük és bámészkodtuk magunkat, úgy döntöttünk, hogy ideje átvonatozni a szállásra. 

T-boyt lefotóztam a szökőkútnál, ahol olyan 5-6 éves forma kiskölykök ruhástul ugráltak a vízben, míg mi nagykabátban vacogtunk a gép előtt. De nem ez volt az egyetlen meglepetés az út alatt.  Például, ahogy elindultunk a vasút felé, kiszúrtam egy nagy darab néger biztonsági őrt. Olyan filmbe illőt. Suttyomban lefotóztam. Ez volt az első Coffee Shop, amit láttam. Mögötte. :)

Roosendaal nagyon hangulatos városka, Sz bátyja jött ki elénk biciklivel a vasútra. Mi mint a vert sereg kullogtunk utána a hosszú séták, kevés alvás és a viszonylagos meleg miatt. Ugyan Kiscsillag (indoklás később, bocsi érte, kedves olvasó) közölte, hogy otthon megannyi behűtött finomság (pl. pálinka) vár, de azért csak rávettük, hogy a főtéren egy sört mégis igyunk meg. Nagyon jó idő volt.... Itt tapasztaltam először, hogy a hollandoknál a wc-t vagy az emeletre teszik (józanul is hajmeresztő felmászni a lépcsőn), vagy az alagsorba (lépcsőre mindkét irányban igaz ugyanaz). Majd Kiscsillag kérdésünkre azt felelte, hogy már csak 5 percre vagyunk a házuktól. Eddigre kedves barátommal már alig bírtam, úgyhogy reménykedtem, hogy zuhanyzás után lefekhetek, hátha Migrén cimborám is elhagy némi alvás után. Sajnos 2 napig ragaszkodott...:(

Szóval az 5 perc szerintem legalább fél óra volt. Közben fotóztam még egy ápolt csatornapartot is. Azt hittem ez valami helyi sajátosság, ám kiderült, hogy Hollandiában minden ilyen ápolt.  Aztán csak megérkeztünk a házhoz is, de ez már egy másik mese lesz...