Hányszor meséltem már, hogy vannak olyan pillanatok, amelyek nyomán az ember egész napja telibe van vágva?

Nagy Hódító Alexanderral megbeszéltük, hogy az ő terepen végrehajtandó melóját és az enyémet is megcsináljuk egyik nap. Úgyis lett. Céges autót elkértük, az idő szuper volt, a forgalom elviselhető, bár engem féltettek az utazástól, mert előtte egy fél órával adtam vért. Gondoltam én, hogy nagy bajom nem lehet, viszek inni, bolt van, veszünk egy csokit, aztán majd ebédelünk valahol. Csokit hamar be is szereztünk, megérkeztünk az első helyre, majd szépen tovább a többire is. Már csak az utolsó cím volt hátra, s alig vártuk, hogy végezzünk, mert be akartunk érni a munkaidő végére, ráadásul még az ebéd is várt ránk, mikor az autó valami fura hangot adott ki.

Megállunk, megnézzük, álló autónál semmi. Megyünk megint 10 m-t se, s a kocsinak olyan hangja volt, mint amikor a  vasat húzod az aszfalton. Néztük jobbról, balról, kinyitottuk a motorháztetőt, semmi...

Telefon a főnöknek, hogy van egy kis baj... Mivel a céges kocsik flottában vannak, így akármilyen szerelő nekünk nem jó... Eltelt egy kisidő, s megsúgták a megoldást, s aként is cselekedtünk. Közben, míg a szerelőre vártunk rengeteg időnk volt.

Alex felhívta Régit is, hogy kissé szívassa. Én hívtam Szótlant, hogy mi a  helyzet, s mondtam neki, hogy átmehetne Régihez, s kérdezzen valami velem kapcsolatosat, ha ott van dr. Jogerős is.

Úgy is lett. A következő párbeszéd zajlott, melynek vége felé Jogerős fülei ismét elefánt méretűre nőttek.

Szótlan: Hol van az a lotyó Berill? Már éhen veszek, 2 órával korábban szoktunk enni, ő meg sehol.

Régi: Kiment Alex-szal!

Szótlan: De legalább szólna! Hiába hívom, nem lehet elérni!

Régi: Nagy Hódítót mi is hívtuk, de ő is ki van kapcsolva.

Szótlan: Ha ezt tudom, már rég elmentem volna enni!

Régi: Látod, ilyenek ezek, beadják a főnöknek, hogy lerobbantak valahol, közben pedig csak megálltak dugni!

Szótlan ekkor vágta be az ajtót maga után, mert alig bírta ki, hogy ne röhögjön fel hangosan. :) Végül jó későn értünk vissza, de Szótlant még bent találtam, ebéd helyett legalább hazafelé együtt indultunk el.