Ez lesz a csak úgy bejegyzés. :)

A barátnőmék hazalátogattak Angliából, s megbeszéltük, hogy összefutunk.

Nem volt nagy szervezkedés, két telefonnal lefixáltuk az időpontot. Ők jöttek el végül hozzám.

Persze nem indult egyszerűen a nap, ők elaludtak, majd eltévedtek a városban, közben nekem meg még  volt egy kis családi jellegű elintéznivaló, s végül ennek a kellős közepébe csöppentek bele Lütyővel együtt.

Kizavartam hát Lütyőt a konyhába kávét főzni, s fél óra elteltével arra mentem ki, hogy már kirámolta a konyhaszekrényt, s egyik lábáról a másikra áll. Na igen, ez van, ha az ember több edényben tárolja a kávét. Szegény nem tudta melyiket tegye fel. :) Kávé lejött, mindenki másképp kérte. Lütyőnek kávétejszínt akartam varázsolni, ám az egyik lyukas volt, így a padlón landolt a tartalma. No problem, felmosó elő, jó lesz. Jó lett. Úgy csúszott utána a konyhakő, hogy azt hittem fél perc alatt bemutatok egy leszúrt Rittbergert. De kicsire nem adunk, majd egyszer rendesen is felmosom. :D

Dumálunk, dumálunk, vihogunk, aztán elhatároztuk, hogy teszünk egy sétát a szépen felújított belvárosban, hiszen a barátnőmék utoljára 2006-ban jártak a városban, akkor szépítgették a főteret. Úgy is lett. A főtéren beültünk enni a kedvenc éttermünkbe. Ők meg a kinti életükről meséltek. Hát sajnos ott sem fenékig tejfel az élet, de megbeszéltük, hogy majd egyszer kilátogatunk. Ha lesz rá keret, blabla... (ha kezdetű mondat ugye nincs...)

Barátnőm mondta, hogy nem is tudta, hogy a papír 200-as nincs forgalomban, s ennek hangott adott egy üzletben, ahol bután néztek rá. :D Tényleg, mióta nincs az forgalomban?! A pontos időt nem is tudom...

Az idő remekül telt, a srácok kivesézték a honi és a külföldi edzést is, a táborokat, majd az okleveleimet elemeztük. Mindenki elővette csekélyke japán tudását, s a végén csak sikerült megfejteni, hogy mi mit jelent rajta. :D Az nap is tanultam valamit.

Sajnos egyszer csak este lett, s nekik haza kellett menni. :( Persze így is szuper volt, hogy egy egész napot együtt tölthettünk, mint a régi szép időkben, de nekik se fáklyás menet ilyenkor az élet. Mindenki látni akarja őket, s annyi felé kéne menni, hogy bele sem fér a csekélyke időbe.

A fényképeket szokás szerint nem tehetem ide fel, de majd jól átküldöm emailben az érintetteknek.

Remélem hamarosan újra találkozunk! Puszi itthonról! :D

ui: A konyhát másnap délelőtt fél óráig sikamikáltam.