A második nap reggelén Sz és a sógor már elmentek dolgozni, mire mi felkeltünk, de Kiscsillag ismét terülj-terülj asztalkámat varázsolt.

Úgy volt megbeszélve, hogy mivel sok programot iktatunk be, így fél 9 felé illő lenne elindulni. Hát Á barátom bőven ez után ballagott le. :) Sebaj, akkor irány a Világ Örökség része, nézzünk tipikus szélmamokat.

Az első utunk így Kinderdijkba vezetett, ahol eleinte felhős volt az ég, ám az időjárás kegyes volt, nem esett. A hajós, csatornás malomnézést épp lekéstük, így gyalog vágtunk neki a malmok közti ösvénynek. Nem volt nagy élmény, mert a vadkacsák telisz..ták az egész utat, s az ember nem győzött a lába elé nézni. Láttunk egy hamisítatlan holland mennyasszonyt, aki Bogárral érkezett a malmokhoz a fényképezésre. :)

Aztán, míg az induló hajóra vártunk a japán turistákon röhögtünk. Képzeljétek el, hogy ezek leszálltak a buszról, s mint az őrült rohantak (szó szerint!) végig a madárürülékes úton, megálltak minden malom előtt, egy katt, aztán rohanás tovább. Persze minduntalan minket előzgettek, s nem tűnt fel nekik, ha sétálva csinálják ezt, akkor is pont ugyanannyi idejükbe telik.

Befutott a hajónk, s nem győztünk ámulni, minden malom mellett volt egy békés kis móló, tele virággal, kiülős résszel.

Láttunk egy malmot, aminek a lapátját épp szélirányba forgatták.

A malmok 1740 körül épültek, s eredeti állapotukban láthatóak.

Innen Hook van Hollandba mentünk tovább, eddigre már verőfényes napsütésben volt részünk. Itt a helyi homokos strandot vettük célba. Elhaladtunk a zárva lévő Atlanti Fal Múzeum előtt, s a hajózási múzeumot is zárva találtuk. A strandra leérve Á bőszen nekivetkezett, remélve, hogy megmártózhat az Északi tengerben. Nagy lendülettel bele is rohant a vízbe. Bokáig. Majd amilyen gyorsan beért, úgy ki is, mert a víz nagyon hideg volt. Persze a környékünkön azért néhányan fürödtek, de már láttuk, hogy a hollandok bevállalósak. Azért térdig mi is beálltunk a vízbe, szigorúan egy-egy fotó erejéig. Fogalmam sincs,  hogy hány fokos volt a víz, de nagyon-nagyon hideg!

A strand készítés rejtelmeit is láttuk, ezek a monstrumok csinálják az egyenletes homokfövenyt. A fiúk sört kívántak, én pedig szerettem volna egy jégkrémet enni, így célba vettük a legközelebbi és egyetlen nyitvatartó strandbüfét, ahol a lábamba állt egy szálka. Sebaj, kihúztam, majd irány tovább.

A sétányon haladva láttuk az Angliába közlekedő kompot, ami igen impozáns látványt nyújtott.

Nekem a kikötő őrség hajója is tetszett,

de leginkább ez a tábla okozott önfeledt pillanatokat,ha jön a nagy hajó, elönthet a víz. :)

Láttuk a hajózási múzeum mellett Margit Hercegnőt is. :)

Innen Maestlatkeringbe mentünk. A fiúk ennek az útnak már harmadszor indultak neki, kétszer nem sikerült odatalálni. De most! Hozzá tartozik a történethez, hogy amikor idehaza az utat terveztük, ők megszavazták, hogy ezt is meg kell nézni. Nem is értettem mitől olyan érdekes egy gát. Aztán kiderült. Attól, hogy amikor nagy vihar tombol a tengeren, ezt a gátat fordítják be a vízbe, mely szerkezetnek a karjai egyenként 240 m hosszúak, azért, hogy ha jön a nagy hullám, ne öntse el azokat a területeket, melyek jóval a tengerszint alatt vannak. Már pedig Hollandia nagy része ott van. Meglepő módon volt magyar nyelvű tájékoztató is, s egy csomó interaktív kütyü, melyen meg lehetett nézni a rendszer működését.

Hazafelé kisebb dugókba keveredtünk, így már attól féltünk, hogy a betervezett belga malom látogatás elmarad, mert Sz-ék türelmetlenül vártak. De nem maradt! :) A hollandok a dugót is roppant türelmesen viselik, sehol nem volt dudálás...Folyt köv.