A mai bejegyzésemben hanyagolva lesz a romantika. Sajnos, ahogy nő a nyomás, sűrűsödnek a feladatok, úgy jut egyre kevesebb idő a poénkodásra.

János vitézünk annyira nem jól dolgozik, hogy kapott egy utolsó esélyt, ha nem szedi össze magát, akkor valószínűleg mennie kell. Elindult hát a kiszavazó (vagy inkább kisavazó) show. Mellette természetesen struktúra átalakítás, főnök váltás, meg irodából -irodába vándorlás. A kinti munkák meg csak gyűlnek.

Edzésen a lábam megadta magát, holott már meg volt beszélve Hóditó Alex-szel, hogy kimegyünk a városba, elintézzük a kinti munkáim egy részét. Jönni tudok, csak menni nem tipikus esete áll fenn. :) Lépcsőn felfelé úgy, ahogy. Lefelé sehogy. Reggelente Kölyök támogat a Hév lépcsőn. Odabent meg mindenki cinkel. Hát ez van... Régi például rendszeresen dr. Jogerős előtt akar felvágni az asztalra, hogy ő akkor most megcsinál. Még ellenkezni se tudok, mert fél lábon nehéz rúgkapálni... Ráadásul most egy irodában vannak ők ketten.

Szóval ott tartottam, hogy Alex és én nekivágtunk Nagyfalunak. Szerencsénk volt, mert többnyire mindenütt volt lift. Kivéve az egyik patináns, új üzletközpontot. Beállunk a parkolóba, elindulunk a földszintre vezető táblák irányába. Ajtón be, első meglepetés. Ajtón felirat: Piac erre, üzletház arra. Gondoltam én jó lesz a piac, az mégse az emeleten van. Hopp, kopp, ajtó zárva. Kinyitjuk az üzletház feliratút, mikor megláttam az előttem magasodó lépcsősort, azt hittem sírva fakadok. Sebaj. Felvonszolom magam, kiérünk a bevásárlóközpontba, majd onnan a házhoz, ahová indultunk. Ott ért a második meglepetés. 3. emelet. Lift ohne. Felfelé még csak-csak. De lefelé?! Éreztem, hogy baj lesz...

Vissza az üzletközpontba. Egy fél sor lépcsőn le. Majd örömmel konstatálom, hogy a hiányolt lift, mégis csak itt van. Uccu, be, gomb nyom, lift megy, -1. szint. Kiszállás. De ki ám?! Hova?! Balra ajtó Hús, jobbra Piac, meg három jelzés nélküli ajtó. Először benézünk a jobb oldali ajtón. Egy néni valami fagyasztóspult előtt ücsörög, meglepett arccal néz ránk. Semmi baj, hangos bocsánatkérés, már ott se vagyunk. A három ajtó nem nyílik. A Hús mögött hangok, menjünk be. Ajtó kinyit, száj tátva marad. Épp 4-en boncolnak egy megtermett sertést. Gyorsan ki is iszkolunk. Nincs más hátra, mint előre. Vissza a liftbe és irány a kiindulópont. És lefelé az újabb lépcsősor....

A nap sikerélménye: nem kellett a parkolásért fizetni. Pedig megkezdtünk egy órát...