Ismét egy gyöngyszem.

Az ember lánya nem mindig válogathatja meg hova ül le. Nekem sikerült két csinos 19-20 környéki kiscsaj mellé. Egyikük fekete hosszú hajú, nem vékony, nem molett, de azért nem épp formás, ám szép arcú, míg másikuk szőke, hosszú hajú, közel tökéletes alkatú, amit testre feszülős (régen latex nacinak hívták, most fogalmam sincs) nadrágban, szűk fekete felsőben, nyakában kiló gyönggyel és aranynak rémlő bizsuval, karján csörömpölős, merev karkötőkkel (azt hiszem 13 éves lehettem, mikor ez utoljára divat volt).

Próbáltam csukott szemmel elvonatkoztatni a világtól, de néha már közel voltam  hozzá, hogy hangosan felnyerítek.

Lévén, hogy "Anett" először is azt ecsetelte fekete "Klaunak", hogy nehézségekbe fog ütközni a kézfogás esti randipartnerével, mivel elszámította magát, mert a lakk nem száradt meg a körmén, s valamibe bele is akadt, tisztára el van kenődve.

Szerintem a srácok pont nem ezt fogják rajta nézegetni, de mindegy.

Aztán jött Klau, hogy tegnap este mennyire be volt nyomva. És hogy milyen kellemetlen volt, hogy ballagott egyedül haza a nagy buliból, mikor is utolért két srácot. Az egyik meg jó hangosan a nevét emlegetve köszönt. Ő meg kb. 5 p közös séta után rácsodálkozott, hogy "jé, te a Kovács Pistike vagy?!" :) Majd lejmolt néhány cigarettát tőlük.

Ismét Anett jött, aki elmondta, hogy olyan ciki volt, hogy pár nappal ezelőtt nekiment egy villamosnak. Önkritika birtokában vihogva közölte, "nem láttam a másiktól, hogy ez is ott áll!"

S ezt még megfejelte azzal, hogy elmesélte, ő bizony tegnap este hirtelen felindultságból letörölte a telefonjáról az összes zeneszámot, majd 11 és hajnal 2 között azzal foglalatoskodott, hogy azokat visszatöltse...

- no comment -

Hát ezért szeretek vonatozni....