Az alant leírt esetek megtörténtek.

A barátaim mesélték, hogy van egy nyomozó kollégájuk, aki jó nagy hangú, igazi tenyeres, talpas paraszt gyerek, roppant jó étvággyal. Kellően harsány, sokan simán bunkónak titulálják, nem rossz indulatú pedig, csak hát van egy stílusa. Emberünk szeret vadászni, s utána olyan kajákat rittyent, hogy mindenki megnyalja a 10 ujját. Nos, a srácok úgy gondolták, hogy a nagy vadászt megviccelik. :) Igazolványába, a képére ráragasztották egy vaddisznó fényképét, és várták a hatást. Ám hiába. Hetekig semmi sem történt, pedig többször is voltak intézkedni, de mindig valaki más mutogatta az igazolványát és igazolta magát. Aztán egyik hétvégét követően megy be a srác a munkahelyére, ahol nevetve meséli, hogy megállították őt a kollégák, akikkel közölte, hogy ő is az, s bizonyítékként elővette a flekóját. Majd szépen kinyitva odatolta a fiúknak, akik a röhögéstől egy darabig meg sem tudtak szólalni, ő meg még kontrázott is. "Mit csináljak srácok, ha egyszer így nézek ki?!" Mondták neki, hogy ez igazán dizájnos, s akkor látta, hogy a képe helyén egy vaddisznó virít. :)

S álljon itt még egy remekbe szabott intézkedés.

Az összehangolt házkutatásos akciót megelőzően az eljárás vezetőnél egyik magyar popcsillag volt, a lányok kedvence, amolyan nyálas fickó. Slágere, mármint, ha slágernek lehet nevezni egy nyáltól csöpögő zenét, jó, ha egy volt.

A kolléganő nem tudta, hogy a srácnál a celeb gyerek van, átment valamit megkérdezni. A Celeb egy jó nagy mosoly kíséretében ráköszön. Kolléganő csodálkozik. A kihallgatás közben átmegy hozzá a kolléga, s megkérdi honnan ismeri. A kollegina visszakérdez, miért, ki ez?!  Megtudja. Gondol egyet, visszamegy, már csak megnézi magának. Úgy is lett. Odaát megint rámosolyog az alany. Kihallgatás végeztével a kolléga már nem bírja ki, s megjegyzi a kolleginának. "Tuti ott csápoltál az első sorban a táborában, onnan ismer!"

De ne térjünk el a tárgytól. Szóval jön az akció.

A hajnali órák mindenkin nyomot hagynak. Van aki a békésen bámészkodó állampolgárt küldi el az anyjába, hogy ne nézzen, van aki nem tud kommunikálni a háziakkal. A sokadik címen nyílik a távirányítású kovácsoltvas kapu, s egy nénike ballagna rajta kifelé kezében két cekkerrel. Az eljárás vezető megállítja, bőszen érdeklődve a háziakról. Néni közli, hogy igen, itt laknak, ő épp az unokáknak indult bevásárolni. Szép felszólítás, hogy akkor velük kéne jönnie, illetve odaszólni a másik lakrészbe, hogy a nyomozók mennek, de a néni hajthatatlan, ő a boltba akar menni. Közben előkerül két kutya is. Hál istennek nem a vérmesebb fajtából. Néni közli, hogy már pedig ő most elmegy a boltba. Tőle a nyomozók ott maradhatnak, de ha a kapu becsukódik, nem fognak tudni kimenni.

Végül megoldódik a probléma, előkerül a házigazda. A helyszín végeztével a kocsiban elemzik a helyzetet. Oltári röhögés azt elképzelve, hogy a kapu becsukódik, s a nyomozók ott állnak az udvaron a két kutya által őrizve. A kollegina addig röhög, míg torkán akad a rágógumi. Nem gyengén, se le, se fel. Köhögtetik, itatják, de a szorító érzés mellkas tájékon csak bent reked. :D

A feszültségoldásra mindenkinek különböző módszerei vannak. Az eljárás vezető például a kb. 10 fokos, fűtetlen irodában nekiállt az előző nap kihallgatott sztárocska világszámát énekelni az eljárás alá vont előtt. Az se bírta sokáig röhögés nélkül. Aztán már csak a jegyzőkönyv írás és egyéb nyalánkságok voltak hátra, a korán keléstől az egész bagázs kellően fáradt, s mindenki csak poénkodott. Az egyik srác addig röhögtette a társaságot, hogy amikor az egyik kolléga ivott, már nem volt visszaút, nem akart megfulladni, így hátra fordulva kiköpte a szájából a vizet. Csak épp azt nem nézte meg, hogy van-e ott valaki. A kolléganő kabátján csak úgy folyt le a víz...