A történeti hűség kedvéért meg kell említenem, hogy mi lett Szimpatikus pasival.

A nyakamat mertem volna rátenni, hogy nem fog válaszolni a nem épp kedves hangúra sikeredett emailemre. Óriásit tévedtem! Pár nap múlva kaptam egy emailt, a lényege az volt, hogy sajnálja, hogy csak így eltűnt és hogy nem miattam nem találkoztunk, mert én semmi olyat nem tettem, mondtam, ami ezt indokolta volna, hanem ő döntött így. Azt is megkérdezte, hogy mivel bántott meg, mert bármi is az, nagyon sajnálja, nem állt szándékában.

Ettől persze nem lettem okosabb, úgyhogy kapott egy hosszabb levelet, melyben kifejtettem neki a miérteket. És feltettem néhány nagy kérdést. Erre is jött válasz, sőt, felhívott telefonon! Majd egy fél órát beszéltünk, aminek az volt a lényege, hogy az ellenem elkövetett merényletről nem is tudott. Őszinte megdöbbenéssel a hangjában fejezte ki sajnálatát és nem tetszését. Nos, én sem kerteltem, elmondtam mit gondolok a kapcsolatáról, meg úgy amúgy is. S kértem, hogy mielőbb jelentkezzen.

Ez meg is történt. Megbeszéltünk egy találkozót. Valahogy sejtettem, hogy válaszokat nem fogok kapni, de kíváncsian vártam.

El is jött a nap, figyelmes volt, kedves, s szerintem kb. 6 km-t sétáltunk. Közben persze egy csomó mindenre nem tudott (nem akart?!) válaszolni. Én megkérdeztem tőle, hogy mit jelentek neki, hova tesz az életében, milyen szerepem van? Azt mondta csupa nehezet kérdezek. Mondtam neki, hogy én mindig nehezet kérdezek, de ne terelje el a témát, várom a válaszát. Persze csak nem kaptam meg. Inkább visszakérdezett, hogy nekem ő mit jelent? Nem tudom mire számított, de közöltem vele, hogy nekem erre meg van a válaszom, gondolja végig, akarja-e hallani.

Egy darabig minden másról beszélgettünk, majd mondtam neki, hogy én mindenképp el fogom mondani, amit gondolok, érzek. Elmondtam neki, hogy fontos nekem, hogy egyre közelebb érzem magamhoz, hogy egy csomó dologért tudok lelkesedni, de az emberek esetében ez csak akkor jó, ha nem illúziókat kergetek... És éppen ezért talán megérti, hogy sérülni semmiképp sem szeretnék.

Azt válaszolta, hogy erről még beszélünk, s hogy keresni fog...

Legyen úgy! Jobb a biztos kikosarazás is, mint a hiú remények.