Dr. Johnny hazautazott.

Úgy voltam vele, hogy mielőtt hazamegy még egy találkozót meg kéne ejteni. Persze nem is ő lett volna, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy.

Azzal kezdődött, hogy úgy terveztem családi események kapcsán összekötöm a városnézést a búcsú ebéddel, meghívom hozzánk. Meg is komponáltam neki az emailt, s lefixáltuk, hogy én nem fogok érte felutazni a fővárosba, vagy önállóan felszáll a hozzánk közlekedő vonatra, vagy pedig valaki várni fogja a pályaudvaron Bp-en. Ez utóbbi mellett döntöttünk. Tesóm férjével lebeszéltem a tutit, megírtam, hogy a főbejáratnál hol és mikor. Azért kicsit aggódtam, mikor azt írta vissza válaszul, hogy rendben, akkor a tesómat fogja keresni. Azonnal válaszoltam, hogy nem a tesómat kell keresni, hanem a férjét. Mondta, hogy jó-jó, érti már. :)

Az adott napon a vonat indulása előtt pár perccel hívom a sógort, hogy sikerült-e összeszedni-e a doktor urat. Meglepő volt a válasz, hogy ő x perce szobrozik a megbeszélt találkahelyen, de sehol egy olasznak rémlő pasi. Közben kiderült, hogy tesóm is az állomáson van. Férjura kérdezte, hogy akkor most mi legyen. Szegények össze is vesztek rajta, mert a vonat már indult volna, de tesóm nem akarta sz..ban hagyni a hazát, ha  már megígérték, ő úgy volt vele, hogy akkor még lehet várni kéne kicsit, viszont a férje, meg az öccse már felszálltak a vonatra. A kalauz a haját tépte tőlük, mert a jegy tesóm kezében volt, a telefon a férjénél, s az olasz vendég sehol.

Végül tesóm maradt az állomáson. Én meg ugye hiába hívtam dr. Johnnyt, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy nemzetközi hívást nem tudok kezdeményezni a telón. Közben kaptam tőle egy sms-t, hogy ő a vonaton ül, de a családomat nem látja. Na, mondom ez így vicces lesz. Megírtam neki, hogy már pedig a családom is a vonaton van. Közben hívtam sógit, hogy keressen egy jellegzetesen olasznak rémlő pasit. Meg is lett... De majd 20 p-ig olaszul telefonálgatott valahova. Természetesen a szervezés eme fejetlensége miatt esélyem se volt időben leérni eléjük a vasútállomásra. Főleg, hogy közben tesómat is tájékoztatni kellett a fejleményekről. Szegény jöhetett egy fél órával későbbi vonattal. :)

Nos, a srácok elballagtak anyuékhoz, én oda, aztán együtt ki a tesóm elé. :) Dr. Johnny nem igazán értette, hogy miért nem együtt jöttek a házastársak, mint ahogy azt a kérdést se (nem akarta megérteni?!), hogy ő hogyan került a vonatra a megbeszélt hely helyett...

Elindultunk hát városnézésre, miután mindenkit összeszedtünk. dr. Johnny hozott fotóapparátot is, mondtam neki, hogy azt tegyük a hátizsákomba, úgyis viszem a szótáraimat. Drága kutyánk annyira megörült tesómnak, hogy a fehér kabátra ugrott és a farmeren hagyott egy praclinyomot. Tesómnak már akkora volt a feje, hogy attól féltem felrobban. :) Városnézés hagyományos módon történt, séta a belvárosban, a Duna-parton, műemlékek mutogatása. Dr. Johnny a felét se értette. :) Aztán a főtéren található Jurtába ültünk be forralt borozni. Johnny sose ivott még ilyet, feléjük nem szokás, s nem is nagyon ízlett neki. Hazaérve kitettem Johnny gépét, memóriakártyáját és az elemeit az előszoba asztalra.

Anyu fenséges ünnepi vacsorát rittyentett. Sütik, ajándékozás, sok beszélgetés, megjött a legjobb barátom is, majd tesómék kitalálták, hogy akkor a fél óra múlva induló vonattal hazamennek. Lázas készülődés, kaja bepakolás stb.

Johnny is úgy döntött, hogy nem jön már vissza velünk a városba, felmegy Pestre tesómékkal. A vasútra kiérve hívnak otthonról, hogy egy memóriakártya és pár elem az asztalon maradt, kié?! Vááá, mondom Johnnyé. Kérdeztem, hogy visszamenjek-e érte, vagy mi legyen? Ő lazán kezelte a dolgot, hogy akkor majd másnap valaki odaadja neki.

Osztottunk, szoroztunk, végül a másik tesóm vőlegénye vállalta, hogy elviszi.

Itt vége is lehetne a történetnek, de nem lett.

Mivel fiatalabb hugom tanult olaszul, úgy döntöttek, hogy írnak neki egy sms-t kiszótárazták, hogy pályaudvar főbejárat stb. A vőlegény ott állt a megbeszélt helyen a megbeszélt időben (micsoda kísérteties hasonlóság az előző nap reggeli történéssel...), ám dr. Johnny sehol se volt, de küldött egy olasz nyelvű sms-t. A srác kihámozta belőle, hogy valami kávézóban van, s végül csak meglelte hősünket, aki épp egy dekoratív hölgy társaságában fogyasztott egy feketét....

Memóriakártya visszakerült, 2 nap múlva dr. Johnny hazarepült, emailt írt, hogy márciusban újra Magyarországon lesz. Akarom?! :D