a klubban szerintem mindenki rajtam fog röhögni.

De vegyük sorra a történteket. A barátnőm szerint a velem történtekről már lehetne egy brazil szappanoperát forgatni. Ja. Kb. 9.453.675 részben. :D

1) Szimpatikus pasas

A szimpatikus pasi elég fura dolgot művelt. Sok-sok email, találka után egyszer csak hopp, eltűnt. Első alkalommal naiv libaként még azt gondoltam, hogy lehet rászánja magát a döntő lépésre, s addig azért nem akar jelentkezni. Ehelyett többször is azt kaptam meg, hogy volt egy kis gond, de már elültek a viharfelhők. Nem tudom hány alkalommal játszottuk el ezt, de azt hiszem, hogy túl sok időt fecséreltem rá. Vagy én vagyok túl hirtelen. Bár, ha több hónap alatt nem sikerül eldönteni, hogy mit szeretne, meg leginkább azt, hogy kitől, akkor mégsem én vagyok túl gyors...

Legutolsó találkozásunk elég rövidre sikeredett. De láttam, hogy nagyon jól érzi magát velem, s reméltem, hogy irányomba billen a mérleg. Mondta is, hogy több időt szeretne velem tölteni. Azt is mondta, hogy mielőtt elutazom még találkoznunk kell. Nem aggódtam, addig még elég sok idő volt. Úgy váltunk el, hogy kitalálja melyik nap jó neki, s keres. Eltelt pár nap, se sms, se teló, se email, se semmi. Írtam neki egy smst, válasz nuku. 2 napra rá jött egy mail, hogy gázok voltak, meg emberundora volt, de nyugodjak meg, nem velem van/volt a baj, s biztosított róla, hogy igen, mielőtt pihenni mennék muszáj találkoznunk. Úgy döntöttem, hogy ezek után már nem hívom, majd jelentkezik, ha akar valamit. Eltelt egy nap, kettő.... s egyszer csak el kellett utaznom.

Gondoltam kicsit azért nem árt megviccelni, így küldettem neki egy vicces üzenetet. S mikor a barátnőm közölte, hogy elküldte, írtam neki egy sms-t, hogy tudomásom van róla, hogy küldtek neki valamit. Jött a válasz, hogy átvágtam, nem kapott semmit. Teló a barátnőmnek, kiderült, hogy sajnos nem sikerült kézbesíteni.... Na mondom, ez is csak velem fordulhat elő... Elutazás előtt azért csak eljutott hozzá a küldeményem. Válaszolt is néhány vicces gondolatot, de éreztem belőle, hogy valami nem okés.

És akkor beütött a crach. Pár nap múlva olyan üzenetet kaptam, hogy magam is megdöbbentem. Persze sejtettem, hogy lesz ilyen pillanat, bár nem gondoltam volna, hogy pont most fog bekövetkezni. Nem részletezném, mivel még koránt sincs vége a dolognak. Aztán persze lehet hogy egyszer a teljes sztorit leírom. Legyen elég annyi, hogy a helyzetet elemezve rá kellett döbbennem, hogy nekem ezek után nincs mondanivalóm sem egyik, sem másik félnek. Teltek a napok, vártam, hogy a pasi jelentkezik, hiszen mégis illett volna megmagyarázni a félre nem érthető helyzetet, de nem történt semmi. Egy napig, egy hétig, kettőig, s lassan már eltelik egy hónap is. 

Első felindultságomban gondoltam megírom neki, hogy mindenképp személyesen beszélnünk kell. Aztán úgy döntöttem, hogy ennyi idő alatt bőven kismillió kommunikációs csatornán keresztül megmagyarázhatta volna a történéseket, ha akarta volna. De nem tette. Egy következtetést azért persze levontam. S nem tudom szépíteni. Ezt az én olvasatomban úgy hívják, hogy GYÁVASÁG. A mai kor férfijainak betegsége. Tisztelet a kivételnek és bocsánat azon olvasóimtól, akik képesek és fel merik vállalni mind a konfrontációt, mind pedig azt, hogy elmondják valamiről, hogy nem megy.

Aztán mást gondoltam. Hogy nehogy már megússza ennyivel. Hogy ő akkor most nem jelentkezik, én meg gondoljak, amit akarok. Írni fogok neki egy levelet, ami valószínűleg nem arat osztatlan sikert, de pont lesz..om. Legyen benne már annyi tartás, hogy vállalja, ha hülyeséget csinál. Ha mást nem is érek el vele, akkor legalább annyit, hogy okoztam neki a levéllel pár kellemetlen percet. Azt meg megérdemli.

És hogy lássátok miért is vagyok ilyen dühös - mert az vagyok -, álljon itt egy pár éves történet:

Kopasz Elemér, akinek párja van, elmondja, hogy én nagyon bejövök neki, de a párjával nem minden tökéletes (sablon duma, főleg, hogy azóta is együtt vannak...), s szeretné megkérdezni, hogy találkozhatnánk-e párszor, mert látatlanban, ismeretlenben nem hagyná ott csak úgy a nőt. Elemér szimpatikus, esélyt megadom, mondván, hogy ez így felém korrekt, a másik féllel meg nem nekem kell foglalkozni. Persze eldöntöm magamban, hogy bármit tesz is, míg nem tisztázza le a helyzetet, addig meg sem csókolhat.

Eljön az első randi.... Próbál közeledni, nem  hagyom. Beszélgetünk.... X. talin megbeszéljük, hogy az év utolsó napját velem tölti. Nem akar buliba menni, a nővel sem akar találkozni, nézzünk dvd-t, beszélgessünk, legalább megismerjük egymást. Az ajánlat korrektül hangzik. Dec. 31-én még telefonon pontosítunk. Ebben maradtunk 29-én. Eljött 30-a, 31-e, január 1....4-én megcsörren a telefonom. "Bocs, de feljött a párom, nem tudtam szólni." Nem?! 6 nap alatt?! Se egy sms, se egy fél perces teló?! Hát gratulálok.

Jelen esetben pont ezt érzem... És én anno azon a "csodás" szilveszteren megfogadtam, hogy velem ezt soha többet, senki nem játsza el. És most lőn...

Szeretettel küldöm a kedvenc számomat minden gyáva pasinak! Nagyjából ez a véleményem is. :)

https://www.youtube.com/watch?v=t_a1uJvzrY4

2) Csak úgy pasi

3) Netes pasi a következő posztok valamelyikében.