Cégünk szervezett egy kirándulást Bécsbe.

Annyira sok jelentkező jött össze, hogy a cég busza nem volt elég, még két buszt kellett bérelni.

Mivel korai volt az indulás, végig azon rettegtem, hogy a remek időjárás miatt le ne késsem a buszt, jöjjön időben a vonat!

A buszhoz érve, mivel népes társaságunk páratlanul volt, mellém kijelöltek egy ismeretlen kollégát útitársnak. Először majdnem infarktust kaptam, mikor egy már ránézésre sem szimpatikus hölgyemény a helyemen telefonálgatott. Miután letette, közölte, hogy ő nem itt ül, csak vár valakit. Aztán megjelent egy csinos, ránézésre is szimpatikus csajszi, akiről kiderült, hogy ő lesz az útitársam. Miss Picsa természetesen folytatta a telefonálgatást, meg a nézelődést, majd mikor újfent letette a telefont ránk meredt és fejhangon megjegyezte: "Úgy néztek rám, mintha valakinek a helyét foglalnám el!" És tényleg! :) Ketten vártunk rá, hogy kikászálódjon, nem volt egyszerű a mutatvány.

Menetközben kiderült,h. Miss P egy üléssel előttünk ül, a családja meg mögöttünk. Az út elején még próbált rendezkedni,  hogy mindenki üljön előrébb-hátrébb, végül maradt ott, ahol az ülőhelyét kijelölték.

Majd egy órás késéssel indultunk, ez alatt nem volt gatya rohasztó hőség a buszon, ám, mikor Budaörsnél megálltunk és kiderült, hogy a másik buszon egyáltalán nincs fűtés rájöttünk, hogy panaszra nincs okunk. Innen a három busz három különböző időpontban indult. Meglepetés akkor ért, mikor Győrben a városszélén ismét megálltunk. Két ember leszállt, el nem tudtuk képzelni hova mennek. Sajnos rossz hírt kaptak, így nekik vissza kellett vonatozniuk Pestre.

Iszonyatosan hideg volt, de a hangulat alakult, s egyre emelkedettebb lett, ahogy a Császárvárosba értünk.

Odaérve és buszt letéve az idegenvezető elmondta, hogy körülbelül egy órás idegenvezetést tart, majd ezt követően szabad program lesz.

Elsőül a császári palota kertjét néztük meg kívülről. Bécsben sokkal nagyobb hó volt, mint itthon.

Aztán elsétáltunk a bécsi opera elé, ahol sajnos semmit nem hallottam abból, amit tudni illene, de végül egy anekdotával gazdagabbak lettünk. Ferenc József megtiltotta, hogy a magyarok nagyobb Operaházat építsenek, mint a bécsiek, abból a támogatásból, amit az Osztrák-Magyar Monarchiától kaptunk, s mikor Magyarországra látogatott elégedetten állapította meg,  hogy hű alattvalói teljesítették óhaját, kisebb az operaházunk, mint az övék. Aztán belülről megnézve be kellett ismernie, hogy viszont sokkal szebb, így soha többet nem tette be a lábát. :)

Majd elindultunk a palota felé, az egyik sarkon nagyon megtetszett az alant látható masni.