Képzeljétek el, annyira jól sikerült az osztálytalálkozó, hogy el sem tudom mondani!!! :D

Igaz, végül nem is voltunk annyian, mint ahányan jelezték, de a kemény mag megint ott maradt.

De kezdjük az elején.

Az étterembe nagyon hamar odaért mindenki. A társaság cseverészett, középiskolai történeteket emlegetett, majd jött a vacsora. Ezer hála és köszönet a felszolgálásért az étterem személyzetének és a szakácsnak! :D Eleinte mindenki attól tartott, hogy nem ismerjük meg egymást, aztán kiderült, hogy senki nem öregedett semmit. :)

A főétkek után mesélés következett, jó volt, mert az étteremben csak mi voltunk, így senki nem volt szégyellős, elmondta mi történt vele. Sajnos van rossz hír is, egyik leányzónak nagyon beteg a kisfia.Az oszfiő is anekdotázott, nagyon jól érezte magát, mert ahhoz képest, hogy korána akart hazamenni, elég későre sikeredett. Az oszály sármőre karácsonyra várja a kislányát, s olyan kiegyensúlyozott, hogy ilyennek ritkán látni embereket. Sőt! Nagyjából az osztály nagy részéről elmondható, hogy kiegyensúlyozott és boldog még úgy is, hogy esetleg elvált, vagy még meg sem nősült, nem ment férjhez és nincs gyereke. Nem hiába mondom mindig, hogy a belső béke a boldogság kulcsa. :) Sajnos a fotós élményektől meg kell, hogy fosszalak titeket. Hiába no, az adatvédelem. :))

A desszert után kezdett szétszéledni a társaság. Végül szokás szerint a kemény mag maradt. Aztán már csak éppen páran felmentünk az egyik sráchoz, aki már középiskolában is festegetett. Sajnos a nekem tetsző képet nem akarja eladni.:(

Remek házigazdához illően volt rágcsa, vacsora (mert én hajnali 3 felé megéheztem), valamint ír whiskylikőr. Epres. Borzasztó ízű :) Nagyon jól szórakoztunk, s a srác felemlegette, hogy emlékszik az első napjára az iskolában. Ő harmadikban jött, így csak két évet járt velünk. S azt mondta, hogy én mentem oda hozzá azzal, hogy bemutatkoznék, mint az osztály bohóca.

Ezt tegnap megint megkaptam. Az egyik fotón a leányzó kapott szamárfület, kíváncsi leszek mit szól hozzá, ha meglátja a képet. Hihi... Aztán felpróbáltam a festő srác viking sapkáját is. Remekül állt.

Kár, hogy csak 5 évente találkozunk. :(