Még mielőtt leharapnátok a fejemet!

Idézet a Kedvestől: "Bárhol meg lehet éhezni, de otthon kell jól lakni!"

A történet. 

Kevés helyes srácot látok mostanában. Illetve ez így nem is igaz. Világ életemben magasra tettem a mércét, s a nekem tetszetős pasikból kevés szaladgál az utcán. Vagy ha mégis, akkor nem is pasik, hanem kiskölykök. Igazi férfi, kisugárzással meg egyre kevesebb van.

Szóval azért mégis van egy srác. Olyan 28-33 év közti. A szőkéket alapból nem szeretem, mert gyorsan koszolódnak ;), de őt mindig megnézem, mert eléggé tetszetős. Reggelente a vonatnál szoktam látni, meg néha a városban. Hol makulátlanul elegáns, hol meg lezser. Az a típus, aki egy zsákban is jól nézne ki. Ráadásul a barátnője is csinos, remekül összeillenek.

Egyik reggel épp előttem ballagott öltönyben. Megnéztem, hogyne néztem volna meg. És mit ad Isten, valahogy a nadrág egyik szárát sikeresen a zoknijába tűrte. Jót mosolyogtam, de kötelességemnek éreztem, hogy felhívjam a figyelmét rá. Persze hogy szólít le az ember egy vadidegent? 

Mikor utolértem, megkocogtattam a vállát és nemes egyszerűséggel megjegyeztem, hogy a nadrág szár a zokniban van. Mire ő rám mosolygott és annyit mondott: "Hát ez vicces!"

Az is volt. :) Azóta már többször találkoztunk,de a történeti hűséghez tartozik, hogy csalódást okozott. Azt hittem, hogy egy ilyen közös "titok" után, ha már szinte minden nap látja az ember a másikat, legalább egy hellora futja. De nem. Ha nem, hát nem. :D

Azt mondják nem is kicsit!

Persze én ebből semmit sem értek.

Megszoktam a helyemet, szép is, tágas is, a gyepet különösen szeretem. A múltkor is eldugtam a jól megrágott lapockacsontomat, de Gazdi meglátta, így kénytelen voltam még vagy kétszer máshova rakni. Nos, ez nem tetszett neki. Szerinte kikaparom a füvet. Jó-jó, van benne valami, de mit csináljak, ha olyan ingerlően hat rám?!

Ugyanez a helyzet a vizes tálkával is. Két manccsal olyan jó benne pacsálni, hogy el se tudom mondani. Persze, ha Gazdi nincs otthon, én meg kiborogatom, akkor egész nap nincs mit inni, de a fém tál hangja és a víz fröcskölés akkor is remek játék!

És képzeljétek van új játszótársam!!! Sokkal kisebb, mint én, nem ugat, hanem mindig azt mondja, hogy miaú! Nehéz vele játszani, mert ha a fogam közé veszem, vagy Gazdi, vagy a barátnője kiabál, hogy tegyem le a macskát, néha meg ő is miaúzik. Nem is értem mi baja van, egy kis nyálba tudtommal még senki nem halt bele. 

Új szórakozásaim egyike, ha nyílik a kocsi ajtó, már bent is vagyok. Ha meg jön valaki, mindjárt a nyakába akarok ugrani. Sajnos erről is le kellene szoknom, mert nem elég, hogy megszidnak, néha még ki is kapok miatta.

Pont úgy, mint amikor Gazdi papucsait viszem el egy kicsit játszani. Nem értem én a kétlábúakat, ha már ők nem játszanak állandóan velem, miért nem lehet az illatukkal teli tárgyakat cincálnom?! Főleg most, hogy a kacsám elveszítette a végtagjait és kihullott a belseje?!

Trudi

ui: legközelebb kaptok képet Miaúról is!

Tulajdonképpen szimplán csak zajlik az élet. Szinte minden 7végére jut program.

Voltunk a szokásos vadászházas kikapcsolódáson idén is. Nagy dolgok nem történtek, idén kimaradt Megöllek Pisti, volt helyette Késes Cápa, meg órákig sátor állítás, de mivel mindenki fáradtabb volt a szokásosnál, így csak szimplán élveztük egymás társaságát. Csapatverseny elmaradt, helyette esti Vááá-s karaoke és a Honfoglalóhoz hasonlatos játék volt, ahol a mi csapatunk nyerte meg az első helyet! :) 

Horgászversenyen is indultak a Kedvesemék. A baráti páros elhozta a második helyezettnek járó díjat, de Kedvesemék szinte semmit nem fogtak, így ők lettek az utolsók.

Hogy a fesztivál szezonból mi is kivegyük a részünket, egy 3 napos rendezvényen mi is részt vettünk. A lábunkat lejártuk, de nagyon szuper volt. Gazdagabb lettem egy tönkölybúza párnával. :) A koncertek sokszínűek voltak, egyiket-másikat különösen élveztem.

Legutolsó programunk egy szolid esküvő. Majd mesélek róla. ;)

Bocsánat a szűkszavúságért, de fáradtabb vagyok a sokévi átlagnál. Összeszedem magam, ígérem! 

Sziasztok!

Sajnálom, hogy sokáig nem voltam, de ennek csak az az oka, hogy annyi minden történik, hogy csak kapkodom a fejem.

Képzeljétek, Gazdival eljárok sétálni! Szerintem neki több mozgás kellene, mert a múltkor is hamar feladta, pedig én még rohangáltam volna. Mondjuk azért az már fél siker, hogy egyáltalán elindulunk.

Emlékszem arra, mikor először odahozták a pórázt. Fogalmam se volt róla, hogy mi az, ők meg csak lóbálták az orrom előtt, de nem volt olyan szaga, hogy játszani kelljen vele. Aztán a nyakörvemre csatolták és várták mit lépek. Hát én semmit nem léptem. Kérleltek szépen, aztán meg húztak, de én már csak azért se akartam megmozdulni. Ki is nevettek, majd pár bátortalan lépés után megdicsértek, ennek örömére akartam egy nagy kört szaladni, de a hátsó felemre pottyantam, az a valami akkorát rántott rajtam. A séta is nehezen indult így. Sajnos néha még most is elfelejtem, hogy ilyenkor jó kislány módjára a Gazdi bal lábánál kéne mennem és azt csinálni amit ő mond, nem pedig azt, amit én akarok. 

Szerintem ők nem tudják milyen jó szaladgálni úgy, hogy döng a kutya mancsa alatt a talaj, mert, ha messzebbre megyek, máris kiabálnak, hogy jöjjek vissza.

Az egyik első sétáimon jött egy nagy valami, hangos is volt, meg roppant mód dübörgött, de nem autó volt, mert attól nem félek. Gazdiék megfogtak és kíváncsian várták mit fogok csinálni. Amikor a valami mellénk ért, már éreztem, hogy olyan szaga van, amit sose éreztem, s ezt el is akartam mondani Gazdiéknak. Fura hangok jöttek ki a torkomon, de megdicsértek, s biztattak, hogy hangosabban "ugassak". A nagy valaminek négy lába volt és nem is tudom hányszor volt tőlem nagyobb, de hiába ugattam, nem beszélgettünk, csak tiszta por lettem, mikor egy hangos "Gyí!" kiáltást követően elporzott előttünk. Azóta is, ha közeledni hallom, mindig ugatni támad kedvem. Gazdi szerint egyre szebb a hangom, már nem olyan kislányos.

Mára ennyi, mancsolás nektek!

Trudi

Onnan tudom, hogy egy-egy fesztiválnak vége van, hogy a város benépesül érdekesebbnél érdekesebb figurákkal.

Kategóriák:

1. Még mindig részeg/be van lőve, kezében sörös doboz/boros flakon stb.

2. Hóóóttt ápolatlan, úgy sáros, hogy eső már napok óta nem volt a környéken se. :D

3. Élményfan, karján az elmúlt szezon összes karszalagja virít.

Egyik reggel is jött egy Balaton Soundos kiscsaj, kalapka a fején, karszalag a kezén, tekintete ábrándos, rózsaszín sporttáskáján a hálózsák, lába sáros, s nem épp az időjárásnak megfelelően volt öltözve. A hátizsákja ölében pihent, időnként bele-belematatott.

Előkerült egy kulcs csomó, a telefon, majd egy napszemüveg, meg még egy és még egy és... Kb. 6 különböző méretű, formájú, meg színű lapult a hátizsák kis zsebében.

Gondolom egy Ákos koncertre, egy a David Guettára, egy a Tankcsapdára stb. :D

És a bónusz! Miután az összes szemüvegét alaposan megvizsgálta, a kezébe akadt az idei Sziget Fesztiválos belépő is. 

Nehéz nyarunk lesz! :D

Mint tudjátok, a nyár mindig sűrű. 

Így előre is elnézést, hogy most megint hol vagyok, hol meg nem...

A múltkori horgászós élményeimből kimaradtak a képek. Ezeket most pótolom.

A horgászathoz elengedhetetlen a jó csali. Íme az általam főzött dara :)

Nagyon szép és csendes helyre járunk horgászni, ami kellően vadregényes is, mivel földút vezet kb. 4 km-en, s nagyobb esőzések után csak tapasztalt és kellő rutinnal rendelkező sofőröknek sikerül végigmenni az úton. Viszont van egy csomó hattyú, különböző madarak, a békák éjjel-nappal kuruttyolnak, ideális hely feltöltődéshez.

Amikor életem első pontyát megfogtam, még 3 halacska akadt horogra.

Kedvesem pucolásban verhetetlen, s már a filézés is nagyon megy neki! :)

Ma megint Maca van soron, mert Légióst elnyelte a Szahara, hogy stílszerű legyek, Bond Béla pedig hébe-hóba találkozik a szeretőjével, új hobbiját gyakorolja inkább lelkesen. De ez titok! :)

Maca új pasija remekül muzsikál. Nagyon nagy egyetértésben vannak, pedig az elején azt hittem, hogy csak szex lesz és más semmi, de ez a fiú tényleg szereti az én barátnőmet. Olyannyira, hogy már voltak nyaralni is kettesben. 2 hét Egyiptom. :)

Az idő remek volt, a pasi figyelmes és meglepte Macát azzal, hogy tud búvárkodni. Kiderült, hogy valamikor régen letette a búvár vizsgát, de nem nagyon erőlködött vele, hogy használja is, inkább vitorlázott búvárkodás helyett. Viszont most jól jött a papír! Meseszép víz alatti fotókat készített, majd a 3. nap Macát is lerángatta a víz alá. Tapasztalt dive master-rel mentek, fokozatosan haladtak, s a második hét végére a barátnőm szinte ki sem akart jönni a vízből. Az első három nap pipával úszkálgatott és nézegette a színes halakat, melyek egészen közel úsztak a vízfelszínhez, s irigyelte a párját, hogy ő más szögből is látja a vízi világot. 

Az első este majdnem baj lett, annyit ittak a kígyós pálinkából,  hogy Maca egész este a pincér srácnak magyarázta, hogy a magyar pálinka az igazi. Az asztaltársaság nagyrészt fiatalokból állt, akikkel ott ismerkedtek meg, illetve voltak, akikkel a repülőn is találkoztak már. A többiek jót szórakoztak, s a koronát az tette fel, mikor Maca és lovagja az asztal tetején roptak valami felismerhetetlen táncot. A szálloda vendégei lelkesen tapsoltak, s volt, aki szintén felmászott az asztalra. Ám nemsokára a felszolgálók közölték, hogy zár a bár. Nem is értem miért?! :D

Persze Egyiptomban járva a piramisok sem maradhattak el, a busz út unalmas volt, még jó, hogy volt légkondi, így nem főttek meg. Na és kihagyhatatlan volt a Kairói bazár. Azt mondta a mi piacaink semmik ahhoz képest, ott mindenki el akar adni valamit, egymást túlharsogva és ha nem alkudsz, semmibe sem néznek. Így vett 4 pár fülbevalót (szerintem az életbe nem veszi fel őket), valami  hastáncos kendőt és néhány szobrocskát. A kendő éktelenül csilingel, de Maca elhatározta, hogy ha már van, akkor ő bizony elmegy hastáncra és addig nem is hagyja abba, míg rendesen meg nem tanul. Az első órán túl van! Mindenütt izomlázzal... :D 

Azt mondta szeretne még legalább egyszer visszamenni, bár már lelkesen magyarázta, hogy januárban majd hova mennek síelni. Hogy az osztrákok után vagy az olaszokhoz, vagy a franciákhoz fognak leugrani néhány napra.

Irigylem, hogy 35 fokban képes lelkesen a hóról mesélni! :)))

Kutya meleg van, ahogy Gazdiék mondják, én csak azt tudom, hogy egyáltalán nincs kedvem ugrabugrálni, de azért Nektek írok mindenképp! 

Szóval legutóbb arról írtam, hogy megérkeztem. Mit ne mondjak, nem volt idő birtokba venni a területemet, mert másnap újra utaztunk. Azt hittem azért, mert visszavisznek anyukámhoz és a tesóimhoz, de kiderült, hogy valami csuda érdekes helyre megyünk.

A kocsiba először még félve szálltam be és segíteniük kellett, mert nem bírtam magam felhúzni. Alig indultunk el, én már aludtam is. Arra sem ébredtem fel, hogy zötykölődünk, viszont mikor megérkeztünk, nem győztem csodálkozni. Először is megdicsértek, hogy nem rókáztam össze a kocsit. Aztán meglepett, hogy több víz volt körülöttem, mint a tálkámban. A Gazdiék elmagyarázták,  hova mehetek és mit csinálhatok, ettől is fáradt lettem, mert annyi mindenre azt mondták, hogy nem szabad...

Nagyon jó helyre vittek, kitapasztaltam, hogy a nagy fűben el tudok bújni a kocsi kerekei mellé és élveztem, hogy össze-vissza szólongatnak, de nem látnak. Ez remek játék volt, de persze azért néha előjöttem, mert egyre kétségbeesettebben kiabáltak.  

Elmagyarázták, hogy nem illik szó nélkül eltűnni, és hogy a helyem pár napig a stégen lesz, a sátor előtt. A sátrat hamar megjegyeztem, mert lehetett cibálni, néhány dolgot le is szedtem róla, de az öröm nem tartott sokáig, elég hamar észrevették...

Hogy mi az a stég, azt viszont csak akkor értettem meg, mikor elmentünk a Gazdi barátaihoz vendégségbe. Megtapasztaltam, hogy mások sokkal kisebb helyen vannak, mint mi, náluk nem lehet össze-vissza rohangálni, mert felborítok mindent. Kifelé jövet meg akartam előzni Gazdit, ez lett belőle.

Először persze mindenki megijedt, kivéve engem, mert olyan gyorsan kapott ki Gazdi a vízből, hogy pislogni se volt időm. De ha eszembe jut, akkor még most is beleborzongok! Brrrr... Miután alaposan megtörölgettek és megkaptam a fejmosást, hogy ezt megint nem szabad, visszamentünk a mi sátrunkhoz. 

A nagy kaland miatt én ismét elaludtam, állítólag mindenki rajtam nevetett, mert arra sem ébredtem fel, hogy ők már a második  halat fogják. Persze kérdés, mi az a hal?!

Nem túl későn kaptam vacsorát, utána még játszottunk egy jó nagyot, aztán mindenki lepihent. Gazdinak viszont játékra ingerlőek a cipői, úgyhogy míg ők bent aludtak, én a sátor előtt neki álltam jobbra-balra cibálni őket. Vicces volt, mert a sötétben velem már senki sem foglalkozott, így végre azt csinálhattam, ami nekem tetszik.

Addig rángattam a piros torna cipőt, míg nagy placcsanással újra a vízben kötöttem ki. Gazdi barátnője ébredt fel először a fura hangra, szaladtak mindketten, hogy kihúzzanak. Most nem voltak olyan gyorsak, mint legelőször, így kénytelen voltam kicsit kapálózni, míg a stég másik oldalán kikötöttem és végre ki tudtak emelni. Nem is rossz dolog ez az úszás!!! :)

Persze megint le lettem szidva, de annyi előnye volt, hogy végül nem hagytak egyedül a sátor előtt, bebújhattam a lábukhoz. Ha tudnátok mennyivel jobb ott! Mondjuk hajnalban megint szidást kaptam, mert megrágcsáltam a lábukat. Nem értem ez miért baj. Erősíteni kell a fogaimat, nem?

Másnap is sokat játszottunk, s én délutánra, úgy, de úgy elfáradtam, hogy csak na!

Meg ettől a sok írástól is! Jó pihenést nektek is!

Trudi

Képzeljétek szabadidős tevékenységeim száma eggyel szaporodott! Köszönhetően a páromnak. Ugyanis Kedvesem nagy horgász, s titkon remélte, hogy engem is sikerül elcsábítania.

Azt viszont álmában sem gondolta volna, hogy még érdekelni is fog a dolog. Pedig így lett. Nem mondom, mikor első alkalommal magyarázta a horgokat és a csalikat, egy kicsit zsongott a fejem, lévén, hogy ő nagyon otthon van benne, én meg azt sem tudtam ki-kivel van.

Persze az első horgászatot izgatottan vártam, kezdett rám is ragadni a többiek jókedvéből. Sok-sok előkészület után egyszer csak elindultunk. Előtte volt dara készítés, búza főzés, mert a srácok be akartak etetni.

Úgy is lett. Ez a tevékenység megelőzött mindent. A cuccok kipakolása csak ez után következett. Aztán vártuk a pillanatot, ami elég gyorsan el is jött. Olyannyira, hogy némi útmutatással én húztam ki az idei első halat. Egy négy és fél kg-os pontyocskát. Aztán sorban jött a többi. Ígérem, hogy a következő horgászos posztba majd teszek képet is.

Ez a siker meghozta a kedvemet, meg persze az is, hogy szakszerű utasítások mellett el sem tudtam volna rontani.

Az első halra pedig inni kell. :) Ez is megtörtént, egészen addig, hogy lettek bajok. :) De a horgászparton történtek maradjanak titokban. :)))

Folyt köv.

Ballagok valamelyik nap a Keletinél az eső áztatta utcán. Az emberek türelmetlenül lökdösik egymást, mindenki morcos.

Kerülgetem a pocsolyákat, mikor mögém keveredik egy 16-17 év forma lány az anyukájával. Egy darabig igazi csajos a téma, majd jön a leányzó váratlan kérdése, amitől a körülöttem lévők arca eléggé felderült:

Anyu! Mikor lesz kész a 4-es metró? :D

A megérkezésem nem volt épp zökkenőmentes, mert elég sokat utaztattak, amit nem tűrtem túl jól. Azt hittem oda kerülök én is, ahová a tesóm, de estére világossá vált, hogy körülöttem nem lesznek gyerekek, meg játszópajtások.Viszont egy hatalmas területet birtokolhatok. 

Este Gazdi játszott velem, de én szinte végig sírtam az éjszakát. A kocsibejárótól a házig köves út vezet, a tappancsaimnak szokatlan volt, így nem is nagyon fedeztem fel az udvart. Viszont Gazdi mondta, hogy a füvön menjek el a bejáratig, azon egészen más volt a járás, így a mai napig is azt használom, ha eszembe jut. Mellékelek képet a kertről is. Itt az elején látszik, hogy hol a fű és hol a kavics.

A vizet és a bokrokat nagyon szeretem, remekül lehet bújócskázni. Bár első este annak örültem, hogy kaptam enni és inni, meg egy sarkot. 

Másnap Gazdi elment valahova, senki nem foglalkozott velem, így csak kuksoltam a fekhelyem mellett egész nap. Aztán délután megjött Gazdi és hozott magával még valakit. Elég hamar összebarátkoztunk, vele is jókat lehet játszani. Például bújócskát is! 

Most lepihenek kicsit, hosszú volt a nap, majd még jelentkezem!

Trudi

Pistike buta...

Nem is kicsit! Az egyik nyomozó ismerős mesélte, hogy az egyik kihallgatásra anyu a gyerekével érkezett... 

Gondolom ilyenkor az merül fel a kihallgatandó személyekben, hogy a nyomozó majd megkönyörül és gyorsan végez a kihallgatással, ha látja, hogy "szegény szülő" nem tudja hova tenni a gyereket, viszont mégis jó állampolgárhoz illően megjelenik a hatóság által előírt időpontban.

Szóval a kihallgatás kezdetén a három éves forma kis srác meglehetős hévvel tologatta a kihallgató helyiségben a kisautóit, néha brümmögött, nagy baj nem volt vele. Aztán az idő előrehaladtával egyre hevesebbé vált a játék. Először csak faltól falig rohangászott, anyu hiába szólt rá.

Majd egy nagy lendülettel nekiszaladt a falnak. Ám sírás helyett összecsuklott, majd a földbe is beverte párszor a fejét, s végül nekiállt ököllel ütlegelni saját magát, miközben azt kántálta, hogy "Pistike buta!"

Hát azt hiszem ez a no comment kategória! :))

Kedves Mindenki!

Engedjétek meg, hogy én is belevauzzak a blogba. 

Igazi nevem nem írhatom le, de aki ismer, úgyis tudja ki vagyok, itt pedig Trudiként fogok nektek írni. Remélem, sokan fogtok olvasni!

Elöljáróban annyit rólam, hogy törzskönyvezett, remek családból származó kislány vagyok, most kerültem új gazdimhoz, akinél nagyon szeretek lenni, hiszen tágas udvarom, nagy kennelem van! Gazdimat nagyon-nagyon szeretem, mert sokat játszunk és mindig kitalál nekem mindenféle feladatokat. Persze szabályokat is tanulnom kell, meg egy csomó új helyzetet, embereket, állatokat, de igyekszem odafigyelni és mindent jól megjegyezni.

Úgy gondoltam, hogy folyamatosan mellékelek magamról és kalandjaimról néhány képet, fogadjátok őket a beszámolóimmal együtt szeretettel! :)

Trudi

Egy időben a büntetés végrehajtási intézetből a fogvatartottakat csak pótnyomozási célból lehetett kihozni.

Mint mindenhol, ott is meg van a "börtön szleng". Az elítéltnek, ha megjöttek érte a zsaruk úgy kiabáltak az őrök, hogy Gipsz Jakab, pótnyom! 

A megváltozott eljárási szabályok során megszűnt a pótnyomozás kifejezés, a határozatokban az ügyészek további nyomozási cselekményeket írnak elő.

Felmerül a kérdés, hogy akkor most hogyan szólnak a fegyőrök a kihallgatandóhoz?

Nyom-nyom?! :D

Közérdekű közlemény:

A fentiekre való tekintettel lehet, hogy nagyobb kihagyások is lesznek, de azért ne hagyjatok el!

Nos, bármilyen meglepő a cím, a fentiek létező dolgok. :)

Mint tudjuk, senki sem születik mesterszakácsnak, s a gyakorlás fázisában vannak érdekesre sikeredő ételek.

Nekem a mai napig a specialitásom a lapos süti. Mindegy mit próbálok meg sütni, akár piskótát, akár kevertet, valahogy mindig lapos lesz. :) Mondjuk a titok abban van, hogy olyan régi a sütőm, hogy több levegő jön ki csukott ajtónál, mint egy nagy szellőztetéskor.:))

De vissza a címhez. Húgom párja jegyezte meg az egyik alkalommal, hogy űrvaddisznó kaja készült. Így náluk a nem túl jól sikerült fogásokat eme jelzővel illetik.

Főzeléket még életemben nem csináltam, mivel sem a párom, sem én nem vagyunk nagy főzelékesek, de aztán eljött annak is az ideje.

Idézhetném az Irigy Hónaljmirigy klasszikusát, a "Hígat főztél" (szerencsétekre ehhez még nem forgattak klipet, olyan régi :)), de ez volt vele talán a legkisebb baj. A nagyobb az volt, hogy túl ecetes lett. Emberem hős, kétszer evett belőle, s azzal biztatott, hogy legközelebb tuti jobb lesz. 

Ahol lakik nem messze tőle van egy őzike tanya. A felesleges deszkákat, füvet, ilyesmit oda szoktuk kihordani. Nos, a főzelék is ott landolt... Innen a cím.... :)

Ui: Tesómmal már gyúrunk egy hasonló című szakácskönyvre, úgyhogy az előjogok minket illetnek! :))

Ha már leírtam, hogy találkoztam a Nagy Ő-vel, akkor azt is le kell írnom, hogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltük.

Már nem keresem a hibát...

Volt pár szép hónapunk. Aztán egy kérdés, melyből kiindult egy vita... A végén közölte, hogy nagyon szeret, de nem tudja hogyan legyen tovább. Úgy engedett haza, hogy hívni fog, ha eldöntötte, vagyok-e annyira fontos, hogy kettőnk kapcsolata kapjon egy esélyt. Majdnem egy hónap telt el így... Amire felhívott, én már eldöntöttem, hogy úgysem fog ez menni. 

Közben néhány változás történt az életemben, többek közt olyan is, amikor nagyon jó lett volna, ha az, akit szeretek mellettem van, ha tényleg TÁRSAM a nehéz pillanatokban... Ha kezdetű mondat nincs, de azért ha pár nappal az után, hogy elküldött, felhív, vagy megjelenik, boldogan mondtam volna igent a kapcsolat folytatására. 

Most épp nem tudom, hogy fog-e ez menni. Egy esély mindenkinek jár... Kérdés, hogy tudunk-e vele élni? Az esélyt megkapta, néhány napot ismét együtt töltöttünk, de még hosszú az út....

Kedvesem keresztlánya vett magának egy törpe nyulat. Nagyon aranyos a puha, selymes bundájával, bár ha kiengedik, lehetetlen elkapni. Kár, hogy nem volt nálam kamera, fel kellett volna venni a "vérnyúl" ténykedéseit.

A múltkor elindultunk nyúl nézőbe. A ház mögötti pázsiton szabadon lett engedve "Májki". Egészen addig semmi baj nem is volt, míg elő nem kerültek a macskák. Addig csak a Kedvesem unokatesójának kislánya hajkurászta szegény nyuszit, onnantól kezdve meg egyre érdekesebb lett a dolog. A két fekete macska jó tesókhoz illően együtt kezdett szegényre vadászni. A vörös csíkos pedig az ellenkező oldalról közelített lelapulva a szürke nyuszihoz.

Hősünk rágcsálta a füvet, a nézőközönség meg lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy mi fog történni. Amikor a macskák már lapos kúszásban odaértek volna, a nyúl felhúzta a nyúlcipőt és már ott sem volt. Ezt a bő fél óra alatt vagy 50x előadta. Néha pedig a levegőbe ugrott fel, megpördült, de ez sajnos nem mindig sikerült jól, volt, mikor a hátára esett vissza.

Az igazi szenzációt az hozta meg, mikor megunta a cicákat, s odarohant a vöröshöz, lefejelte, majd szétkergette a másik két macskát is. :)

A fiúkról nincs mit írni, mind Bond Béla, mind Légiós Tündérmackó el van tűnve.

Viszont Cica Maca elemében van, kissé ki is simult /megjegyzem ráfért/. A múltkor azt veséztük ki, hogy vajon hol esik a legjobban a szex? Mint ahogy kedvenc póza, kedvenc helye is van mindenkinek.

Maca elmesélte, hogy legújabb partnere kedveli a változatosságot, ami üdítő az után, hogy az eddigiek szinte csak az ágyban voltak hajlandóak, kényelmesen örömet okozni kedvesüknek. 

Viszont a mostanival már kipróbálta az áruház próbafülkéjében (két szoknya felpróbálása közben), a kocsi motorháztetején (bugyi félrehúzva), a hátra döntött üléseken, a mosógépen (ami nagy bánatára épp nem volt munkára fogva), a konyhapulton, az asztalon (összecsuklott, miután egy lába megadta magát :)), a zuhanyzófülkében (függönyt szaggatva). 

Legizgalmasabbnak azt tartotta, mikor egy nagy társasággal több napos sítúrán vettek részt, s többen aludtak egy-egy szobában. Sajnos majdnem mindig egyszerre indultak el és értek vissza, így az akcióhoz meg kellett várni, míg mindenki elalszik. Senki nem szólt egy szót sem, persze azért ez nem jelenti azt, hogy esetleg ne hallották volna őket. :)

Maca most alig várja, hogy végre már igazán jó idő legyen, mert szeretne a szerelem oltárán áldozni valami jó fajta kis csónakocskában, esetleg a közeli horgásztó frissen készült stégén stb...

Ma gyönyörű idő van. A Föld napi rendezvényekhez ideális, hiszen a legtöbbet a szabadban tartják.

Néhány ajánlat mára:

http://www.fna.hu/afoldnapja/rendezvenyek/budapest

a vámosoknak. :)

Történt egyszer, hogy az egyik jellegzetes külsejű munkatársukat a környékbeli kocsmákban elég gyakran látták. Nem volt nehéz dolga, hiszen, a kis téren mindjárt három is van egymás után, s míg beér a munkahelyre, még akad vagy kettő. Emberünk nem aprózta el a dolgot, mindegyik műintézményt előszeretettel látogatta, leginkább munkaidőben. Volt olyan, hogy már délelőtt 10 órakor be volt állva, de még kérte a rövidet, meg a sört. Az emberek persze furán néztek rá, de ő mindig legyintett és a hivatal irányába mutogatott, hogy:

- Itt dolgozom a vámosoknál!

Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy mint takarító, nem mint hivatásos! :)

A másik ilyen, hogy új fiú érkezett a kapitányságra, akiről senki sem tudta, hogy hova tartozik, viszont minden reggel azt látták, hogy a büfé pultot támasztja, kavargatja a kávéját, figyeli a bejövő embereket, néha el-eltűnik, majd újra a pultnál van. A rendőrök összesúgtak a háta mögött, hogy biztos a belső ellenőrzéstől jött, vagy az operatív csoportnál van, azért nézegeti, hogy ki, mikor érkezik.

A magyarázat prózaibb volt. A srác az épületgondnokot helyettesítette, s úgy volt vele, hogy a büfénél bármikor kéznél van, ha valakinek szüksége van némi szerelésre. :)

Hogyan is emlékezhetnénk a költészet napjára méltóképp, ha nem az 1905. április 11-én született József Attila által írt 

című költeménnyel.

Alant megzenésítve

https://www.youtube.com/watch?v=33SE_AWZjM0

Ágnes Vanilla tolmácsolásában meseszép!

Aki szereti az ilyesmit, annak ajánlom figyelmébe a többi megzenésített verset is!

Ami az itt a tavaszból kimaradt.

Békésen faljuk a lángost a Duna-parton, a kerékpárút mellett, ahol mindenféle típusú ember megfordul a röpke fél óra alatt, amit ott töltünk.

Apu, anyu, két gyerek. Hétvégi kiruccanók, csak a gyerekek bringáznak, a szülők sétafikálnak. Madárhangok a fáról, igen erőteljes kopácsolás. A gyerekek kérdik, hogy ez milyen madár?

Apu halál komoly fejjel kémleli a fákat, persze semmit nem lát, majd megjegyzi, hogy szerinte gólya. Lehet már megjöttek az első gólyák? Kérdi nejét, aki erre szó nélkül ott hagyja. :) Hát mondjuk én is ott hagytam volna, engem ne égessen! :))))