Ami az itt a tavaszból kimaradt.

Békésen faljuk a lángost a Duna-parton, a kerékpárút mellett, ahol mindenféle típusú ember megfordul a röpke fél óra alatt, amit ott töltünk.

Apu, anyu, két gyerek. Hétvégi kiruccanók, csak a gyerekek bringáznak, a szülők sétafikálnak. Madárhangok a fáról, igen erőteljes kopácsolás. A gyerekek kérdik, hogy ez milyen madár?

Apu halál komoly fejjel kémleli a fákat, persze semmit nem lát, majd megjegyzi, hogy szerinte gólya. Lehet már megjöttek az első gólyák? Kérdi nejét, aki erre szó nélkül ott hagyja. :) Hát mondjuk én is ott hagytam volna, engem ne égessen! :))))