Hogyan is emlékezhetnénk a költészet napjára méltóképp, ha nem az 1905. április 11-én született József Attila által írt
Óh szív! Nyugodj! Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehelete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott úton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zúzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen ágyat bont a köd, mint egykor melléd: mellé leülök. Bajos szél jaját csendben hallgatom, csak hulló hajam repes vállamon. Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén szerelem szólal, incseleg felém, pirkadó madár, karcsú, koronás, de áttetsző, mint minden látomás. | ||
| József Attila 1928 | ||
című költeménnyel.
Alant megzenésítve
https://www.youtube.com/watch?v=33SE_AWZjM0
Ágnes Vanilla tolmácsolásában meseszép!
Aki szereti az ilyesmit, annak ajánlom figyelmébe a többi megzenésített verset is!
Utolsó kommentek