a vámosoknak. :)

Történt egyszer, hogy az egyik jellegzetes külsejű munkatársukat a környékbeli kocsmákban elég gyakran látták. Nem volt nehéz dolga, hiszen, a kis téren mindjárt három is van egymás után, s míg beér a munkahelyre, még akad vagy kettő. Emberünk nem aprózta el a dolgot, mindegyik műintézményt előszeretettel látogatta, leginkább munkaidőben. Volt olyan, hogy már délelőtt 10 órakor be volt állva, de még kérte a rövidet, meg a sört. Az emberek persze furán néztek rá, de ő mindig legyintett és a hivatal irányába mutogatott, hogy:

- Itt dolgozom a vámosoknál!

Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy mint takarító, nem mint hivatásos! :)

A másik ilyen, hogy új fiú érkezett a kapitányságra, akiről senki sem tudta, hogy hova tartozik, viszont minden reggel azt látták, hogy a büfé pultot támasztja, kavargatja a kávéját, figyeli a bejövő embereket, néha el-eltűnik, majd újra a pultnál van. A rendőrök összesúgtak a háta mögött, hogy biztos a belső ellenőrzéstől jött, vagy az operatív csoportnál van, azért nézegeti, hogy ki, mikor érkezik.

A magyarázat prózaibb volt. A srác az épületgondnokot helyettesítette, s úgy volt vele, hogy a büfénél bármikor kéznél van, ha valakinek szüksége van némi szerelésre. :)