Nehogy azt higgyétek, hogy elfelejtettelek titeket, csak épp annyi minden történik mostanában, hogy csak kapkodom a fejemet.

Pl. egészen jól belejöttem az ugatásba. Meg a kullancs összeszedésbe.

Gazdi és barátnője jó múltkoriban olyan 30 darabot szedett ki belőlem annak ellenére, hogy naponta többször is átnéznek. Ezek után úgy döntöttek, hogy amíg nem kapom meg a szükséges oltást, vagy nem lesz megfelelő nyakörvem, nem mehetek velük horgászni. :(

Meg persze már hideg is van, én pedig imádok úszni.

A horgászatban az is jó, hogy Miaú nem jön velünk.  És hogy lássátok kivel van dolgotok, íme róla is egy kép. Nem tudom miért dühít egyre jobban, pedig jó pajtás. Néha meghagyja a kajáját, amit örömmel falok fel.

Mondjuk, ha bemegy Gazdihoz a lakásba, mindig ki van tessékelve, magamban jól szoktam rajta mulatni, de azért úgy csinálok, mint aki nagyon haragszik rá és megpróbálom elkapni. Ilyenkor van ám sivalkodás Gazdi részéről. Nem is értem, miért, arra még sose gondolt, hogy labdával a számban úgyse tudok benne kárt tenni? :)

Visszatérve a fránya kullancsokra...

Néhány napig volt velem valami, nem esett jól az elém tett táp se, csak a császárszalonnát mazsoláztam ki belőle és játszani se volt kedvem. Gazdi nagyon megijedt, ki is hívta a doktor bácsit, de hál istennek nem a kullancs okozott bajt. 

Most már újra jól vagyok!

Mancsolás: Trudi

Egyszer régen történt, amikor az egyik ismerősöm még nem volt túl régóta nyomozó, viszont beosztották egy tapasztaltabb kolléga mellé, hogy tanuljon.

Jött a gyanúsított.

Jól szituált nagymamira hajazó kb. 60 környéki megtermett nő. Leül, a táskáját szorongatja. Elkezdődik a kihallgatás, a néni még mindig a retikült öleli.

Ifjabb nyomozó gondolja, hogy kedves lesz, mondja a nőnek, hogy nyugodtan tegye le a szomszédos székre. Néni kedves, megköszöni a következőkkel:

- Óh, fiatalember nagyon kedves, de tudja, hogy van az. Megszoktam, hogy nálam van, mert itt a tömegközlekedésen sok a zsebes. Az ember szemét is kilopnák, ha hagyná.

Az idősebb nyomozó majd megfullad a röhögéstől, de nem szól, csak a fiatal elé tolja a nő priuszát tartalmazó listát. Mami közel 35 évet ült összességében lopásért...

Na ilyen az, amikor valaki tudja, hogy mitől kell tartania! :D

Hova jutunk?

Valamelyik nap állok a túlzsúfolt villamoson, szemben velem három 10-en egy-két éves kis srác. Hátukon nagy táska, mégis ketten szoronganak az egyik ülésen. 

Jövünk a Margit hídon, a híd közepén az egyik kölyök rábök az Országházra.

- Tudtátok, hogy a miénk az egyik legszebb Parlament?

Mire a másik: - Helyesbítenék! Nem az egyik, hanem a legszebb!

Úgy láttam körülöttem is mindenkinek jobb lett a napja. Szívesen hallgattam volna még őket, de sajnos a következő megállóban leszálltak.

Történés kettő: 

Felszállok a túlzsúfolt vonatra, hely egy olyan férfi mellett, akit már többször láttam, mindig bele van bújva a papírjaiba. Nem egyszer láttam már, hogy a belügyminisztérium iratait tanulmányozza. Vele szemben 17 környéki srác, a gyengébbek kedvéért nyakában a nevével, előtte bazi nagy hátizsák, annak a tetejéről eszi a kínai kaját. Udvarias lévén megkérdem, hogy szabad-e a még üres hely?

Rábólintanak. A srác rám néz, majd miután lépnék a helyemre arrogáns stílusban nekem szegezi a kérdést:

- Ön meddig utazik?

Válaszolok, de a bicska nyílik a zsebemben, így mindjárt vissza is kérdezek, hogy miért is lényeges ez?

Öcsi: - Mert van egy ilyen idegesítő szokásom, hogy mindenkitől megkérdezem.

Ráhagyom. Majd kisvártatva megjelenik egy nő, akitől szintén megkérdi, mielőtt helyet foglal.

Néhány percnyi nyugalom, aztán a csávó előszed egy csomag negrót, s tolakodóan beletolja a képünkbe, hogy kérünk-e. Emberünk kezéből majdnem kiesik a papír, de még türelmes. Némán utazunk, míg "anyu" fel nem hívja. Ekkor öcsi mindent részletesen előad. 

Lassan közelít a célállomás. Előtte kb. 2 perccel megszólal a gyerek:

- Megkérdezhetem, hogy Önök mit dolgoznak?

Itt szakad el emberünk cérnája, leteszi a papírjait, ránéz a gyerekre szigorú ábrázattal, majd közli:

- Na most fejezd be! Semmi közöd hozzá, hogy ki mit dolgozik, az minden embernek a magánügye!

Kis csávó: - Jó, jó, de az embert érdekelheti, hogy mégis merre orientálódjon, nem?

Pasi: - Nem. 

:) Alig vártam, hogy leszálljunk.

Úgy néz ki, hogy ismét megyünk kicsit pihenni.

Email váltás Á-val ennek kapcsán. 

Kedvesemmel Pécsett is időztünk egy kicsit.

Mióta megújult a város meseszép lett! Ahhoz, hogy az ember mindent megnézzem nem elég 1-2 nap, még úgysem, ha szakszerű az idegenvezetés.

A kirándulást mindjárt a legmagasabb ponttal, a Jóságos Sárkánynak nevezett Tv toronnyal kezdtük. Nekem tériszonyom van, úgyhogy kapaszkodtam ám a párom kezébe rendesen odafent. Nyitott kilátó, 73 méter magasan, s a szél is rendesen fúj odafent.

A toronyba lifttel lehet feljutni, s ahol a lift megáll, egy étterem várja az odalátogatókat, ami nem éppen olcsó. A torony lábánál korábban több szórakozóhely is üzemelt, ám ezek most üresen árválkodnak sorsukra hagyatva.

A város irányába van egy szabadtéri kilátó is, ahol szinte majdnem ugyanazt látni, mint a toronyból. Innen fényképeztem nektek az öngyilkosok kedvenc helyét, ami szomorú, hogy erről híres és nem pedig arról, hogy ez Pécs legmagasabb épülete.Úgy volt, hogy a közigazgatási hivatalok költöznek az épületbe, de jó ideje üresen áll, átadva magát az enyészetnek.

Nemcsak a hangom lett egyre öblösebb, de én is növögetek. Mellékelek néhány korábbi képet, aztán majd a következő bejelentkezéskor frissebbeket is. Rám se fogtok ismerni, azt garantálom!

És képzeljétek voltunk már egy csomószor horgászni! Azt nagyon sajnálom, hogy oda Miaú nem jöhet, pedig vele mindig jót fogócskázunk, persze megértem, hogy a stégen egy macskának semmi keresnivalója. Már egész jól kiismerem magam a környéken, bár nem mindig ugyanoda megyünk.

Régebben beengedtek Gazdiék a sátorba is, de mióta nagyot nőttem, már csak előtte alhatok. Mondjuk, ha nem figyelnek oda, még mindig bemegyek néha.

Ha másért nem,  hát takarítani! :D

És mondanom sem kell, egyenesen imádok úszni! A stégről nem az igazi beugrani, szeretem, ha érzem a mancsom alatt a talajt. Ha érzem, akkor magamtól is bátran bemegyek, amire azt mondják igazán remek teljesítmény ahhoz képest, hogy még nem vagyok fél éves sem!

Magyarország - Budapest, 17 óra magassága, árnyékban 37 Celsius fok

Ángyika (olyan erős 30 vége, 40 eleje) áll a buszmegállóban kezében a dobozos sörrel. Nem a buszt várja, hanem Aput. 

Apu megérkezik. Melóból fáradtan parkolja le cégük reklámját házi ragasztással hirdető kopott tragacsát a járdasziget szélén. A tető rogyásig a vödröktől, a létra is alig fér el. 

Aranyom bizonytalan léptekkel elindul a kocsi felé, majd mérgesen szitkozódik, mikor meglátja, hogy neki már csak a hátsó ülés maradt.

Hát igen. Elől a kutya ül. :)

Az újabb szállodák már minden földi jóval fel vannak szerelve. Kezdve a kedves recepcióstól egészen a távműködtetésű ablak nyitó, függöny széthúzó, klímás kütyükig mindennel.

Megesett, hogy a helyzet nem volt egyértelmű hőseink számára. A recepciós segítőkészen elmagyarázta, hogy a szobakártya mindenhez szükségeltetik. A bárban történő italfogyasztáson keresztül a parkolóba való bejutásig.

Embereink életükben először jártak ilyen hipermodern hotelban, ahol már a szobaajtó is a kártyával nyílt. Odabent főúri kényelem, a klíma jóvoltából kellemes hőmérséklet a szobában, a tv-hez csatorna tájékoztató mellékelve, a minibár dugig töltve, az ágyon csábítóan hevert a kikészített ágynemű. Kismillió lehetőség a villanyok fel és lekapcsolására. Csak épp hiába nyomogatták a kapcsolót bőszen, nem történt semmi. Már ott tartottak, hogy felhívják a recepciót, mikor felfedezték, hogy a bejáratnál van egy leolvasó szerkezet. Nos, oda kellett behelyezni a szobakártyát és lőn teljes világosság! :)

A fürdőzés után csevegve indultak frissítő zuhanyt venni a vacsora előtt, mikor azzal szembesültek, hogy a szoba ajtó nem nyílik többszöri próbálkozásra sem. Sokára vették csak észre, hogy egy szintet elnéztek. :) Még jó, hogy nem jött ki senki. 

Hasonló élménye kinek van?

Még mielőtt leharapnátok a fejemet!

Idézet a Kedvestől: "Bárhol meg lehet éhezni, de otthon kell jól lakni!"

A történet. 

Kevés helyes srácot látok mostanában. Illetve ez így nem is igaz. Világ életemben magasra tettem a mércét, s a nekem tetszetős pasikból kevés szaladgál az utcán. Vagy ha mégis, akkor nem is pasik, hanem kiskölykök. Igazi férfi, kisugárzással meg egyre kevesebb van.

Szóval azért mégis van egy srác. Olyan 28-33 év közti. A szőkéket alapból nem szeretem, mert gyorsan koszolódnak ;), de őt mindig megnézem, mert eléggé tetszetős. Reggelente a vonatnál szoktam látni, meg néha a városban. Hol makulátlanul elegáns, hol meg lezser. Az a típus, aki egy zsákban is jól nézne ki. Ráadásul a barátnője is csinos, remekül összeillenek.

Egyik reggel épp előttem ballagott öltönyben. Megnéztem, hogyne néztem volna meg. És mit ad Isten, valahogy a nadrág egyik szárát sikeresen a zoknijába tűrte. Jót mosolyogtam, de kötelességemnek éreztem, hogy felhívjam a figyelmét rá. Persze hogy szólít le az ember egy vadidegent? 

Mikor utolértem, megkocogtattam a vállát és nemes egyszerűséggel megjegyeztem, hogy a nadrág szár a zokniban van. Mire ő rám mosolygott és annyit mondott: "Hát ez vicces!"

Az is volt. :) Azóta már többször találkoztunk,de a történeti hűséghez tartozik, hogy csalódást okozott. Azt hittem, hogy egy ilyen közös "titok" után, ha már szinte minden nap látja az ember a másikat, legalább egy hellora futja. De nem. Ha nem, hát nem. :D

Azt mondják nem is kicsit!

Persze én ebből semmit sem értek.

Megszoktam a helyemet, szép is, tágas is, a gyepet különösen szeretem. A múltkor is eldugtam a jól megrágott lapockacsontomat, de Gazdi meglátta, így kénytelen voltam még vagy kétszer máshova rakni. Nos, ez nem tetszett neki. Szerinte kikaparom a füvet. Jó-jó, van benne valami, de mit csináljak, ha olyan ingerlően hat rám?!

Ugyanez a helyzet a vizes tálkával is. Két manccsal olyan jó benne pacsálni, hogy el se tudom mondani. Persze, ha Gazdi nincs otthon, én meg kiborogatom, akkor egész nap nincs mit inni, de a fém tál hangja és a víz fröcskölés akkor is remek játék!

És képzeljétek van új játszótársam!!! Sokkal kisebb, mint én, nem ugat, hanem mindig azt mondja, hogy miaú! Nehéz vele játszani, mert ha a fogam közé veszem, vagy Gazdi, vagy a barátnője kiabál, hogy tegyem le a macskát, néha meg ő is miaúzik. Nem is értem mi baja van, egy kis nyálba tudtommal még senki nem halt bele. 

Új szórakozásaim egyike, ha nyílik a kocsi ajtó, már bent is vagyok. Ha meg jön valaki, mindjárt a nyakába akarok ugrani. Sajnos erről is le kellene szoknom, mert nem elég, hogy megszidnak, néha még ki is kapok miatta.

Pont úgy, mint amikor Gazdi papucsait viszem el egy kicsit játszani. Nem értem én a kétlábúakat, ha már ők nem játszanak állandóan velem, miért nem lehet az illatukkal teli tárgyakat cincálnom?! Főleg most, hogy a kacsám elveszítette a végtagjait és kihullott a belseje?!

Trudi

ui: legközelebb kaptok képet Miaúról is!

Tulajdonképpen szimplán csak zajlik az élet. Szinte minden 7végére jut program.

Voltunk a szokásos vadászházas kikapcsolódáson idén is. Nagy dolgok nem történtek, idén kimaradt Megöllek Pisti, volt helyette Késes Cápa, meg órákig sátor állítás, de mivel mindenki fáradtabb volt a szokásosnál, így csak szimplán élveztük egymás társaságát. Csapatverseny elmaradt, helyette esti Vááá-s karaoke és a Honfoglalóhoz hasonlatos játék volt, ahol a mi csapatunk nyerte meg az első helyet! :) 

Horgászversenyen is indultak a Kedvesemék. A baráti páros elhozta a második helyezettnek járó díjat, de Kedvesemék szinte semmit nem fogtak, így ők lettek az utolsók.

Hogy a fesztivál szezonból mi is kivegyük a részünket, egy 3 napos rendezvényen mi is részt vettünk. A lábunkat lejártuk, de nagyon szuper volt. Gazdagabb lettem egy tönkölybúza párnával. :) A koncertek sokszínűek voltak, egyiket-másikat különösen élveztem.

Legutolsó programunk egy szolid esküvő. Majd mesélek róla. ;)

Bocsánat a szűkszavúságért, de fáradtabb vagyok a sokévi átlagnál. Összeszedem magam, ígérem! 

Sziasztok!

Sajnálom, hogy sokáig nem voltam, de ennek csak az az oka, hogy annyi minden történik, hogy csak kapkodom a fejem.

Képzeljétek, Gazdival eljárok sétálni! Szerintem neki több mozgás kellene, mert a múltkor is hamar feladta, pedig én még rohangáltam volna. Mondjuk azért az már fél siker, hogy egyáltalán elindulunk.

Emlékszem arra, mikor először odahozták a pórázt. Fogalmam se volt róla, hogy mi az, ők meg csak lóbálták az orrom előtt, de nem volt olyan szaga, hogy játszani kelljen vele. Aztán a nyakörvemre csatolták és várták mit lépek. Hát én semmit nem léptem. Kérleltek szépen, aztán meg húztak, de én már csak azért se akartam megmozdulni. Ki is nevettek, majd pár bátortalan lépés után megdicsértek, ennek örömére akartam egy nagy kört szaladni, de a hátsó felemre pottyantam, az a valami akkorát rántott rajtam. A séta is nehezen indult így. Sajnos néha még most is elfelejtem, hogy ilyenkor jó kislány módjára a Gazdi bal lábánál kéne mennem és azt csinálni amit ő mond, nem pedig azt, amit én akarok. 

Szerintem ők nem tudják milyen jó szaladgálni úgy, hogy döng a kutya mancsa alatt a talaj, mert, ha messzebbre megyek, máris kiabálnak, hogy jöjjek vissza.

Az egyik első sétáimon jött egy nagy valami, hangos is volt, meg roppant mód dübörgött, de nem autó volt, mert attól nem félek. Gazdiék megfogtak és kíváncsian várták mit fogok csinálni. Amikor a valami mellénk ért, már éreztem, hogy olyan szaga van, amit sose éreztem, s ezt el is akartam mondani Gazdiéknak. Fura hangok jöttek ki a torkomon, de megdicsértek, s biztattak, hogy hangosabban "ugassak". A nagy valaminek négy lába volt és nem is tudom hányszor volt tőlem nagyobb, de hiába ugattam, nem beszélgettünk, csak tiszta por lettem, mikor egy hangos "Gyí!" kiáltást követően elporzott előttünk. Azóta is, ha közeledni hallom, mindig ugatni támad kedvem. Gazdi szerint egyre szebb a hangom, már nem olyan kislányos.

Mára ennyi, mancsolás nektek!

Trudi

Onnan tudom, hogy egy-egy fesztiválnak vége van, hogy a város benépesül érdekesebbnél érdekesebb figurákkal.

Kategóriák:

1. Még mindig részeg/be van lőve, kezében sörös doboz/boros flakon stb.

2. Hóóóttt ápolatlan, úgy sáros, hogy eső már napok óta nem volt a környéken se. :D

3. Élményfan, karján az elmúlt szezon összes karszalagja virít.

Egyik reggel is jött egy Balaton Soundos kiscsaj, kalapka a fején, karszalag a kezén, tekintete ábrándos, rózsaszín sporttáskáján a hálózsák, lába sáros, s nem épp az időjárásnak megfelelően volt öltözve. A hátizsákja ölében pihent, időnként bele-belematatott.

Előkerült egy kulcs csomó, a telefon, majd egy napszemüveg, meg még egy és még egy és... Kb. 6 különböző méretű, formájú, meg színű lapult a hátizsák kis zsebében.

Gondolom egy Ákos koncertre, egy a David Guettára, egy a Tankcsapdára stb. :D

És a bónusz! Miután az összes szemüvegét alaposan megvizsgálta, a kezébe akadt az idei Sziget Fesztiválos belépő is. 

Nehéz nyarunk lesz! :D

Mint tudjátok, a nyár mindig sűrű. 

Így előre is elnézést, hogy most megint hol vagyok, hol meg nem...

A múltkori horgászós élményeimből kimaradtak a képek. Ezeket most pótolom.

A horgászathoz elengedhetetlen a jó csali. Íme az általam főzött dara :)

Nagyon szép és csendes helyre járunk horgászni, ami kellően vadregényes is, mivel földút vezet kb. 4 km-en, s nagyobb esőzések után csak tapasztalt és kellő rutinnal rendelkező sofőröknek sikerül végigmenni az úton. Viszont van egy csomó hattyú, különböző madarak, a békák éjjel-nappal kuruttyolnak, ideális hely feltöltődéshez.

Amikor életem első pontyát megfogtam, még 3 halacska akadt horogra.

Kedvesem pucolásban verhetetlen, s már a filézés is nagyon megy neki! :)

Ma megint Maca van soron, mert Légióst elnyelte a Szahara, hogy stílszerű legyek, Bond Béla pedig hébe-hóba találkozik a szeretőjével, új hobbiját gyakorolja inkább lelkesen. De ez titok! :)

Maca új pasija remekül muzsikál. Nagyon nagy egyetértésben vannak, pedig az elején azt hittem, hogy csak szex lesz és más semmi, de ez a fiú tényleg szereti az én barátnőmet. Olyannyira, hogy már voltak nyaralni is kettesben. 2 hét Egyiptom. :)

Az idő remek volt, a pasi figyelmes és meglepte Macát azzal, hogy tud búvárkodni. Kiderült, hogy valamikor régen letette a búvár vizsgát, de nem nagyon erőlködött vele, hogy használja is, inkább vitorlázott búvárkodás helyett. Viszont most jól jött a papír! Meseszép víz alatti fotókat készített, majd a 3. nap Macát is lerángatta a víz alá. Tapasztalt dive master-rel mentek, fokozatosan haladtak, s a második hét végére a barátnőm szinte ki sem akart jönni a vízből. Az első három nap pipával úszkálgatott és nézegette a színes halakat, melyek egészen közel úsztak a vízfelszínhez, s irigyelte a párját, hogy ő más szögből is látja a vízi világot. 

Az első este majdnem baj lett, annyit ittak a kígyós pálinkából,  hogy Maca egész este a pincér srácnak magyarázta, hogy a magyar pálinka az igazi. Az asztaltársaság nagyrészt fiatalokból állt, akikkel ott ismerkedtek meg, illetve voltak, akikkel a repülőn is találkoztak már. A többiek jót szórakoztak, s a koronát az tette fel, mikor Maca és lovagja az asztal tetején roptak valami felismerhetetlen táncot. A szálloda vendégei lelkesen tapsoltak, s volt, aki szintén felmászott az asztalra. Ám nemsokára a felszolgálók közölték, hogy zár a bár. Nem is értem miért?! :D

Persze Egyiptomban járva a piramisok sem maradhattak el, a busz út unalmas volt, még jó, hogy volt légkondi, így nem főttek meg. Na és kihagyhatatlan volt a Kairói bazár. Azt mondta a mi piacaink semmik ahhoz képest, ott mindenki el akar adni valamit, egymást túlharsogva és ha nem alkudsz, semmibe sem néznek. Így vett 4 pár fülbevalót (szerintem az életbe nem veszi fel őket), valami  hastáncos kendőt és néhány szobrocskát. A kendő éktelenül csilingel, de Maca elhatározta, hogy ha már van, akkor ő bizony elmegy hastáncra és addig nem is hagyja abba, míg rendesen meg nem tanul. Az első órán túl van! Mindenütt izomlázzal... :D 

Azt mondta szeretne még legalább egyszer visszamenni, bár már lelkesen magyarázta, hogy januárban majd hova mennek síelni. Hogy az osztrákok után vagy az olaszokhoz, vagy a franciákhoz fognak leugrani néhány napra.

Irigylem, hogy 35 fokban képes lelkesen a hóról mesélni! :)))

Kutya meleg van, ahogy Gazdiék mondják, én csak azt tudom, hogy egyáltalán nincs kedvem ugrabugrálni, de azért Nektek írok mindenképp! 

Szóval legutóbb arról írtam, hogy megérkeztem. Mit ne mondjak, nem volt idő birtokba venni a területemet, mert másnap újra utaztunk. Azt hittem azért, mert visszavisznek anyukámhoz és a tesóimhoz, de kiderült, hogy valami csuda érdekes helyre megyünk.

A kocsiba először még félve szálltam be és segíteniük kellett, mert nem bírtam magam felhúzni. Alig indultunk el, én már aludtam is. Arra sem ébredtem fel, hogy zötykölődünk, viszont mikor megérkeztünk, nem győztem csodálkozni. Először is megdicsértek, hogy nem rókáztam össze a kocsit. Aztán meglepett, hogy több víz volt körülöttem, mint a tálkámban. A Gazdiék elmagyarázták,  hova mehetek és mit csinálhatok, ettől is fáradt lettem, mert annyi mindenre azt mondták, hogy nem szabad...

Nagyon jó helyre vittek, kitapasztaltam, hogy a nagy fűben el tudok bújni a kocsi kerekei mellé és élveztem, hogy össze-vissza szólongatnak, de nem látnak. Ez remek játék volt, de persze azért néha előjöttem, mert egyre kétségbeesettebben kiabáltak.  

Elmagyarázták, hogy nem illik szó nélkül eltűnni, és hogy a helyem pár napig a stégen lesz, a sátor előtt. A sátrat hamar megjegyeztem, mert lehetett cibálni, néhány dolgot le is szedtem róla, de az öröm nem tartott sokáig, elég hamar észrevették...

Hogy mi az a stég, azt viszont csak akkor értettem meg, mikor elmentünk a Gazdi barátaihoz vendégségbe. Megtapasztaltam, hogy mások sokkal kisebb helyen vannak, mint mi, náluk nem lehet össze-vissza rohangálni, mert felborítok mindent. Kifelé jövet meg akartam előzni Gazdit, ez lett belőle.

Először persze mindenki megijedt, kivéve engem, mert olyan gyorsan kapott ki Gazdi a vízből, hogy pislogni se volt időm. De ha eszembe jut, akkor még most is beleborzongok! Brrrr... Miután alaposan megtörölgettek és megkaptam a fejmosást, hogy ezt megint nem szabad, visszamentünk a mi sátrunkhoz. 

A nagy kaland miatt én ismét elaludtam, állítólag mindenki rajtam nevetett, mert arra sem ébredtem fel, hogy ők már a második  halat fogják. Persze kérdés, mi az a hal?!

Nem túl későn kaptam vacsorát, utána még játszottunk egy jó nagyot, aztán mindenki lepihent. Gazdinak viszont játékra ingerlőek a cipői, úgyhogy míg ők bent aludtak, én a sátor előtt neki álltam jobbra-balra cibálni őket. Vicces volt, mert a sötétben velem már senki sem foglalkozott, így végre azt csinálhattam, ami nekem tetszik.

Addig rángattam a piros torna cipőt, míg nagy placcsanással újra a vízben kötöttem ki. Gazdi barátnője ébredt fel először a fura hangra, szaladtak mindketten, hogy kihúzzanak. Most nem voltak olyan gyorsak, mint legelőször, így kénytelen voltam kicsit kapálózni, míg a stég másik oldalán kikötöttem és végre ki tudtak emelni. Nem is rossz dolog ez az úszás!!! :)

Persze megint le lettem szidva, de annyi előnye volt, hogy végül nem hagytak egyedül a sátor előtt, bebújhattam a lábukhoz. Ha tudnátok mennyivel jobb ott! Mondjuk hajnalban megint szidást kaptam, mert megrágcsáltam a lábukat. Nem értem ez miért baj. Erősíteni kell a fogaimat, nem?

Másnap is sokat játszottunk, s én délutánra, úgy, de úgy elfáradtam, hogy csak na!

Meg ettől a sok írástól is! Jó pihenést nektek is!

Trudi

Képzeljétek szabadidős tevékenységeim száma eggyel szaporodott! Köszönhetően a páromnak. Ugyanis Kedvesem nagy horgász, s titkon remélte, hogy engem is sikerül elcsábítania.

Azt viszont álmában sem gondolta volna, hogy még érdekelni is fog a dolog. Pedig így lett. Nem mondom, mikor első alkalommal magyarázta a horgokat és a csalikat, egy kicsit zsongott a fejem, lévén, hogy ő nagyon otthon van benne, én meg azt sem tudtam ki-kivel van.

Persze az első horgászatot izgatottan vártam, kezdett rám is ragadni a többiek jókedvéből. Sok-sok előkészület után egyszer csak elindultunk. Előtte volt dara készítés, búza főzés, mert a srácok be akartak etetni.

Úgy is lett. Ez a tevékenység megelőzött mindent. A cuccok kipakolása csak ez után következett. Aztán vártuk a pillanatot, ami elég gyorsan el is jött. Olyannyira, hogy némi útmutatással én húztam ki az idei első halat. Egy négy és fél kg-os pontyocskát. Aztán sorban jött a többi. Ígérem, hogy a következő horgászos posztba majd teszek képet is.

Ez a siker meghozta a kedvemet, meg persze az is, hogy szakszerű utasítások mellett el sem tudtam volna rontani.

Az első halra pedig inni kell. :) Ez is megtörtént, egészen addig, hogy lettek bajok. :) De a horgászparton történtek maradjanak titokban. :)))

Folyt köv.

Ballagok valamelyik nap a Keletinél az eső áztatta utcán. Az emberek türelmetlenül lökdösik egymást, mindenki morcos.

Kerülgetem a pocsolyákat, mikor mögém keveredik egy 16-17 év forma lány az anyukájával. Egy darabig igazi csajos a téma, majd jön a leányzó váratlan kérdése, amitől a körülöttem lévők arca eléggé felderült:

Anyu! Mikor lesz kész a 4-es metró? :D

A megérkezésem nem volt épp zökkenőmentes, mert elég sokat utaztattak, amit nem tűrtem túl jól. Azt hittem oda kerülök én is, ahová a tesóm, de estére világossá vált, hogy körülöttem nem lesznek gyerekek, meg játszópajtások.Viszont egy hatalmas területet birtokolhatok. 

Este Gazdi játszott velem, de én szinte végig sírtam az éjszakát. A kocsibejárótól a házig köves út vezet, a tappancsaimnak szokatlan volt, így nem is nagyon fedeztem fel az udvart. Viszont Gazdi mondta, hogy a füvön menjek el a bejáratig, azon egészen más volt a járás, így a mai napig is azt használom, ha eszembe jut. Mellékelek képet a kertről is. Itt az elején látszik, hogy hol a fű és hol a kavics.

A vizet és a bokrokat nagyon szeretem, remekül lehet bújócskázni. Bár első este annak örültem, hogy kaptam enni és inni, meg egy sarkot. 

Másnap Gazdi elment valahova, senki nem foglalkozott velem, így csak kuksoltam a fekhelyem mellett egész nap. Aztán délután megjött Gazdi és hozott magával még valakit. Elég hamar összebarátkoztunk, vele is jókat lehet játszani. Például bújócskát is! 

Most lepihenek kicsit, hosszú volt a nap, majd még jelentkezem!

Trudi

Pistike buta...

Nem is kicsit! Az egyik nyomozó ismerős mesélte, hogy az egyik kihallgatásra anyu a gyerekével érkezett... 

Gondolom ilyenkor az merül fel a kihallgatandó személyekben, hogy a nyomozó majd megkönyörül és gyorsan végez a kihallgatással, ha látja, hogy "szegény szülő" nem tudja hova tenni a gyereket, viszont mégis jó állampolgárhoz illően megjelenik a hatóság által előírt időpontban.

Szóval a kihallgatás kezdetén a három éves forma kis srác meglehetős hévvel tologatta a kihallgató helyiségben a kisautóit, néha brümmögött, nagy baj nem volt vele. Aztán az idő előrehaladtával egyre hevesebbé vált a játék. Először csak faltól falig rohangászott, anyu hiába szólt rá.

Majd egy nagy lendülettel nekiszaladt a falnak. Ám sírás helyett összecsuklott, majd a földbe is beverte párszor a fejét, s végül nekiállt ököllel ütlegelni saját magát, miközben azt kántálta, hogy "Pistike buta!"

Hát azt hiszem ez a no comment kategória! :))

Kedves Mindenki!

Engedjétek meg, hogy én is belevauzzak a blogba. 

Igazi nevem nem írhatom le, de aki ismer, úgyis tudja ki vagyok, itt pedig Trudiként fogok nektek írni. Remélem, sokan fogtok olvasni!

Elöljáróban annyit rólam, hogy törzskönyvezett, remek családból származó kislány vagyok, most kerültem új gazdimhoz, akinél nagyon szeretek lenni, hiszen tágas udvarom, nagy kennelem van! Gazdimat nagyon-nagyon szeretem, mert sokat játszunk és mindig kitalál nekem mindenféle feladatokat. Persze szabályokat is tanulnom kell, meg egy csomó új helyzetet, embereket, állatokat, de igyekszem odafigyelni és mindent jól megjegyezni.

Úgy gondoltam, hogy folyamatosan mellékelek magamról és kalandjaimról néhány képet, fogadjátok őket a beszámolóimmal együtt szeretettel! :)

Trudi

Egy időben a büntetés végrehajtási intézetből a fogvatartottakat csak pótnyomozási célból lehetett kihozni.

Mint mindenhol, ott is meg van a "börtön szleng". Az elítéltnek, ha megjöttek érte a zsaruk úgy kiabáltak az őrök, hogy Gipsz Jakab, pótnyom! 

A megváltozott eljárási szabályok során megszűnt a pótnyomozás kifejezés, a határozatokban az ügyészek további nyomozási cselekményeket írnak elő.

Felmerül a kérdés, hogy akkor most hogyan szólnak a fegyőrök a kihallgatandóhoz?

Nyom-nyom?! :D

Közérdekű közlemény:

A fentiekre való tekintettel lehet, hogy nagyobb kihagyások is lesznek, de azért ne hagyjatok el!