Nem fogjátok elhinni mi történt velem nem oly rég.

Házhoz jött egy kutyakiképző! Mit ne mondjak, nem volt egyszerű idomítani, főleg, hogy nem csak én, de a tesóm is mást akart tőle, és mindezt egyszerre. 

Szépen kimentünk a focipályára, tesóval tisztes távolságból magyaráztuk, hogy melyikünknek mit kéne csinálni, de ez a fránya emberke azt szerette volna, ha egymáshoz közel dolgozunk. Egy idő után már nem volt kedvünk beszélgetni, s tulajdonképp lehet, hogy nem is mi idomítottuk őt, hanem ő minket?! 

Gazdival kellett közösen ide-oda sétálni, s elég hamar megtanultam az ül, fekszik jelentését, mert a végén mindig megkaptam érte a játékomat. Jó móka volt! Azt viseltem kicsit nehezen, mikor az orrom előtt lóbálták és nem lehetett elkapni, pedig simán kivettem volna a kezükből, de ha megpróbáltam mindig csúnyán megszidtak.

Nagyon hideg volt kint, nem is maradtunk túl sokáig, de azért láttam, hogy Gazdi büszke rám, mert megdicsértek, hogy egészen szocializált vagyok. Nos, hogy ez mit jelent, azt nem tudom, csak azt, hogy azóta Gazdi is miden nap játszik velem olyat, amit a kiképzővel csináltunk. :)

Azt ígérték, hogy majd jön máskor is. Kíváncsi leszek akkor mit fogunk tanulni!

Mancsolás és búék: Trudi

Az egyik reggel még meditáltam rajta, hogy vajon a hosszú szövetkabátot vegyem-e fel, vagy inkább a dzsekit, mert ónos esőt mondtak.

Úgy döntöttem, hogy legyen a dzseki, bár a szövetkabát stílusban jobb lett volna, de nem akartam megkockáztatni, hogy bemutatok az úton egy sziruett-piruetett, aztán annyi a kabátnak.

Nem is volt semmi gond estig. Hazafelé mámorosan (örömtől) lépkedtem a vizes járdán. Aztán egyszer csak alám csúszott egy nagy, összefüggő jégfelület. Én is csúsztam. Hajszál választott el a leszúrt Rittbergertől! :D

Merj lépni, változtatni, új dolgokba belefogni, még ha félsz is! Különben sosem tudod meg hol vannak a korlátaid!

Az életben majd minden eljáráshoz elengedhetetlen ilyen-olyan adatlapok kitöltése.

A múltkor az alábbi eset esett meg. :)

Emberünk (legyen Makk Marci) megkapja az űrlapot. Sablon kérdésekkel:

Neve, lakcíme, anyja neve, született...

Makk Mártonka veszi a tollat, bőszen körmöl. Majd kapja a bunkofont és anyukáját hívja: 

- Te anyu! Mikor születtél?!

Ááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem akarok önjelölt próféta lenni, csak segíteni szeretnék az önismeret lépcsőin végig vezetni embereket.

Íme az első lépés:

A félelmek azért vannak, hogy leküzd őket!

Nagy Hódító Alexanderrel összefutottam egy buliban, egy másik buliból érkezett.

Nem volt szomjas. Egyszer csak jön a kérdés:

- Hol az órám?

Kínai Lánykával összenéztünk, majd felhúztuk a csuklóján a kabátot, mondván, ott az óra.

Alex erre benyúl a zsebébe és kihúz egy órát. :)

Majd megjegyzi, hogy ez nem az ő kabátja. Régi ránéz:

- Nyugodjál már le, ez a Te kabátod.

Végül megállapítottuk, hogy ez tényleg nem az ő kabátja, mert vagy két számmal nagyobb. Így nekik hamar véget ért a buli, de sikersztori lett a vége. Meglett a kabátja is, a másik fickó pedig visszakapta az óráját. :)

Az intimszféra rovatot utolérte a szünet.

Béla élete folydogál, a szeretője meg van, de nem történik semmi blogba való....

Tündérmackóval kb. 100 éve nem beszéltem.

Maca révbe ért. Túl vannak az eljegyzésen, a pasi bevált, úgyhogy nem nagyon van miről mesélni....

Amint lesz, jelentkezem! :)

Kedvesemmel megnéztük az Alex Cross című thrillert a napokban.

Aki szereti az érdekes, elgondolkodtató filmeket, tipikus amerikai beütéssel, annak tudom ajánlani. Jól megrajzolt karakterek, a tipikus akció jelenetek mellett az emberi oldal is végig kíséri a filmet.

A bérgyilkost megformáló Mattew Fox zseniális! Egy kis info róla, lejjebb pedig a film! Szerettem a Morgan Freeman által megformált Alex Crossot is, de így is versenyképes a film.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Matthew_Fox

http://port.hu/alex_cross/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=132327&i_city_id=3372&i_county_id=1

Sosem voltam az, aki állandó panaszlevelekkel bombázza a különböző társaságokat, de amit a MÁV művel, az már tűrhetetlen.

Nem elég, hogy drága az általuk szolgálatatás címszóval nyújtott utasborzasztás, de a tájékoztatásuk egyenlő a nullával.

Még csak-csak lenyelem, hogy minden reggel késünk... 

De hogy hétvégén is csak annyit közöl a hangos, hogy ez a vonat ekkor indul, az meg akkor, azt meg nem közlik, hogy nem megy a végállomásig, hanem lehet tömeg közlekedni félútról, hát azt nehezen viselem el.

Kedvesemet kísértem az egyik nagy pályaudvarra. Fél Budapesten át kellett buszozni-villamosozni, mire odaértünk, s nagyon nagy szerencse volt, hogy éppen elértük a vonatát. Különben még két órát kellett volna várakozni.

Felháborít, dühít és előbb-utóbb elkészül az a francos panaszlevél, vagy végképp leszokom az általuk nyújtott szolgáltatásról, mert hányingerem van tőlük!

FUCK MÁV!

(és nem szépítek!!!)

Az alábbi eset ismerősökkel történt. 

A két srác nagyon régi jó barát. Az élet úgy hozta, hogy egy helyen dolgoznak, majdnem egy időben nősültek, vállaltak gyereket és sok mindent együtt csinálnak.

Egy céges bulin (mivel mindketten eléggé rövid pórázon vannak tartva) már kb. másfél óra alatt sikerült egészen a sárga földig leinni magukat, aztán egymást támogatva elindultak haza, hogy ne érje szó a ház elejét. Jó barátok lévén az élet nagy dolgai is megvitatásra kerültek és nagy bánatuk lévén időről időre meglapogatták egymás hátát.

Egyikőjük háza elé értek, s még a kapuban is ölelgették egymást, meg az elfogyasztott alkohol hatására néhány baráti puszi is elcsattant. A nej a ház ablakából nézte a jelenetet, de a sötétben csak azt látta, hogy a férje ölelget egy alacsonyabb valakit, aki időnként a kedvességet puszival viszonozza. Vica versa. Az asszony nézte-nézte a jelenetet, majd felment a pumpa és kiordított az ablakon:

- Takarodjatok innen mindketten, ide be nem teszed a lábad! Nem hallod?! Takarodj el! :)

Vagy valami hasonló. Arról viszont nem szól a fáma,  hogy hőseink megmutatták-e az arcukat, vagy mindketten máshol éjszakáztak. :)

Biztosan láttátok már kismilliószor a címben szereplő reklámot. 

Képzeljétek, szétrágtam a labdáimat. Gazdi barátnője ugyan hozott egy új teniszlabdát, de még csak egyszer játszhattam vele.

Viszont Gazdinak van egy remek sárga, tüskés labdára hajazó valamije, ami sokkal kisebb, mint a teniszlabda, és ha eldobják, nem annyira pattog. Ám remekül befér a számba. :) Azon nevettek valamelyik nap, hogy úgy nézek ki, mint a reklámban szereplő kutyák. 

Próbáltak lefényképezni, de hát azért hülye én sem vagyok, nehogy már ilyen kompromittáló képpel szórakoztassák a nagyérdeműt. Tűrtem, vártam, majd mikor kattant volna a vaku, véletlenül mindig pont kiesett a pofámból, vagy hátrébb toltam. Jó móka volt, titokban én vigyorogtam rajtuk, de azt hiszem talán alvás közben mégis lekaptak vele. Majd előbb megnézem, s ha szalonképes, esetleg megosztom veletek is.

Mancsolás: Trudi

Két fess fiatalember betéved az álmos kisváros egyetlennek látszó cipő üzletébe, ahol az eladó mellett a tulaj is segédkezik, megörülve a váratlan vásárlóknak.

Hosszas próbálgatás után két pár papucs mellett döntenek. A kasszánál félve kérdi a vásárló, hogy kaphatna-e számlát. Az eladó felvonja szemöldökét:

- Számlát? (kérdi olyan hangsúllyal, mintha emberünk a Holdra akarna jegyet)

- Igen, számlát.

- Biztos?!

Azért a költőinek ható kérdés után előkerül a számlatömb. Betelt. Aztán a másik. Az eladó zavartan lapozgatja, nem is tudja mit és hova írjon bele. A főnök segít. Kitöltik. Zavartan vihorásznak.

- Akkor most legyen szíves mondja a címet. - mosolyog az eladó.

- NAV....

Bimm... A két nő zavartan egymásra néz, alig várják, hogy embereink kijöjjenek a boltból. Az ajtó csukódásával együtt tör ki belőlük a nevetés.

De legalább volt számla. :)

Talán még nem írtam sehol eme szösszenetet.

Lehettem talán 5-7 éves forma, mikor a társasház lakói közt már egész jól kiismertem magam. Volt akiről azt is tudtam, hogy a fővárosból költöztek vidékre, s hogy fura népek. 

Egyik nap a szomszéd néni jött le karján egy kosárral. Jó gyerek lévén ráköszöntem és megkérdeztem hova megy.

Mondta, hogy a Közértbe. Gyerekfejjel ez roppant érdekesen hangzott, így megkérdeztem, hogy elkísérhetem-e. Rábólintott, de nem értette a csillogást a szememben. Honnan is tudhatta volna, hogy én még sosem jártam a közértben?!

Lelkesen követtem és beszélgettünk az úton mindenféléről, majd meglepődve konstatáltam, hogy "csak" a sarki kisboltba megyünk. Csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy a közért azonos a bolttal. :D

Azóta is megfigyeltem már párszor, hogy a pestiek még mindig közértet mondanak, sosem ABC-t, vagy boltot. :)

Viszont gyerekfejjel rosszul érintett, hogy a várva várt hely a bolt lett a közért helyett, hogy egy életre megjegyeztem. :)

Ám a mai napig is az SZTK-ba megyek, holott az már régen nincs. :) (És fogadjunk kedves Olvasóm, hogy Te sem tudod mi is az az SZTK?! De elárulom: Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja)

bejegyzést tőlem ne várjatok!

Bár persze akár lehetne is....

Egy csendes forradalomról emlékezem meg most.

Megfigyeltétek, hogy cserélődnek a fémpénzeink?

Először a 10 Ft-oson láttam, hogy Magyar Köztársaság helyett már Magyarország van írva. Majd jött a 20 Ft-os. És legutóbb az 5-ös is.

Régebben, mikor kivontak a forgalomból egy-egy pénztípust, akkora feneket kerítettek neki. Most háttér forradalom van. Lassan már nem lesz csak Magyarország feliratos pénzérménk.

Ha így lesz, ti tesztek el az utókornak a régebbi változatokból? 

Recept:

- Végy egy alanyt, akinek meglepetést szeretnél okozni!

- Keríts elő minél több barátot!

- Találj egy megfelelő helyet, megfelelő időpontot!

- Hívd el a fontos embereket és szervezd meg, hogy oda jusson az is, akinek a bulit szervezed!

:)

Röviden és tömören ennyi.

Kissé hosszabban meg annyi, hogy egy nagyszabású meglepetés rendezvény hosszú előkészületet igényel, nem kevés szervezéssel és maximális konspirációval. 

A végeredmény sok mindentől függ... Például attól is, hogy bízol-e kellően magadban, hogy képes vagy-e felülemelkedni a sérelmeken, elsimítani a félreértéseket és ügyesen lavírozni a különböző érdekek között, anélkül, hogy bárkit megbántanál, vagy félúton feladnád a szervezést.

Nekem szerencsém volt. :)

A barátok kivétel nélkül mind segítőkésznek bizonyultak, a kezdeti, még kiforratlan ötlethez mindenki hozzátett valamit, aminek az lett a végeredménye, hogy több mint 30 lelkes ember ünnepelt együtt.

Volt eszem-iszom, dínom-dánom, hajnalig tartó mulatság! :) Az asztalok a sütik és az italok alatt roskadoztak, a főétel olyannyira remek lett, hogy volt, aki 3 napig azt kívánta és szerencséjére maradt is belőle. 

Már magában a társaság is ajándék lehetett volna, de azért az igazi ajándéktól az ünnepelt szóhoz sem jutott.

Sajnos fényképeket ismét nem áll módomban mellékelni, legyen elég, hogy aki ott volt, jól érezte magát, s én nem győzök köszönetet mondani a kedvességért, a segítségért és a részvételért!

Köszönöm!!!!

Nehogy azt higgyétek, hogy elfelejtettelek titeket, csak épp annyi minden történik mostanában, hogy csak kapkodom a fejemet.

Pl. egészen jól belejöttem az ugatásba. Meg a kullancs összeszedésbe.

Gazdi és barátnője jó múltkoriban olyan 30 darabot szedett ki belőlem annak ellenére, hogy naponta többször is átnéznek. Ezek után úgy döntöttek, hogy amíg nem kapom meg a szükséges oltást, vagy nem lesz megfelelő nyakörvem, nem mehetek velük horgászni. :(

Meg persze már hideg is van, én pedig imádok úszni.

A horgászatban az is jó, hogy Miaú nem jön velünk.  És hogy lássátok kivel van dolgotok, íme róla is egy kép. Nem tudom miért dühít egyre jobban, pedig jó pajtás. Néha meghagyja a kajáját, amit örömmel falok fel.

Mondjuk, ha bemegy Gazdihoz a lakásba, mindig ki van tessékelve, magamban jól szoktam rajta mulatni, de azért úgy csinálok, mint aki nagyon haragszik rá és megpróbálom elkapni. Ilyenkor van ám sivalkodás Gazdi részéről. Nem is értem, miért, arra még sose gondolt, hogy labdával a számban úgyse tudok benne kárt tenni? :)

Visszatérve a fránya kullancsokra...

Néhány napig volt velem valami, nem esett jól az elém tett táp se, csak a császárszalonnát mazsoláztam ki belőle és játszani se volt kedvem. Gazdi nagyon megijedt, ki is hívta a doktor bácsit, de hál istennek nem a kullancs okozott bajt. 

Most már újra jól vagyok!

Mancsolás: Trudi

Egyszer régen történt, amikor az egyik ismerősöm még nem volt túl régóta nyomozó, viszont beosztották egy tapasztaltabb kolléga mellé, hogy tanuljon.

Jött a gyanúsított.

Jól szituált nagymamira hajazó kb. 60 környéki megtermett nő. Leül, a táskáját szorongatja. Elkezdődik a kihallgatás, a néni még mindig a retikült öleli.

Ifjabb nyomozó gondolja, hogy kedves lesz, mondja a nőnek, hogy nyugodtan tegye le a szomszédos székre. Néni kedves, megköszöni a következőkkel:

- Óh, fiatalember nagyon kedves, de tudja, hogy van az. Megszoktam, hogy nálam van, mert itt a tömegközlekedésen sok a zsebes. Az ember szemét is kilopnák, ha hagyná.

Az idősebb nyomozó majd megfullad a röhögéstől, de nem szól, csak a fiatal elé tolja a nő priuszát tartalmazó listát. Mami közel 35 évet ült összességében lopásért...

Na ilyen az, amikor valaki tudja, hogy mitől kell tartania! :D

Hova jutunk?

Valamelyik nap állok a túlzsúfolt villamoson, szemben velem három 10-en egy-két éves kis srác. Hátukon nagy táska, mégis ketten szoronganak az egyik ülésen. 

Jövünk a Margit hídon, a híd közepén az egyik kölyök rábök az Országházra.

- Tudtátok, hogy a miénk az egyik legszebb Parlament?

Mire a másik: - Helyesbítenék! Nem az egyik, hanem a legszebb!

Úgy láttam körülöttem is mindenkinek jobb lett a napja. Szívesen hallgattam volna még őket, de sajnos a következő megállóban leszálltak.

Történés kettő: 

Felszállok a túlzsúfolt vonatra, hely egy olyan férfi mellett, akit már többször láttam, mindig bele van bújva a papírjaiba. Nem egyszer láttam már, hogy a belügyminisztérium iratait tanulmányozza. Vele szemben 17 környéki srác, a gyengébbek kedvéért nyakában a nevével, előtte bazi nagy hátizsák, annak a tetejéről eszi a kínai kaját. Udvarias lévén megkérdem, hogy szabad-e a még üres hely?

Rábólintanak. A srác rám néz, majd miután lépnék a helyemre arrogáns stílusban nekem szegezi a kérdést:

- Ön meddig utazik?

Válaszolok, de a bicska nyílik a zsebemben, így mindjárt vissza is kérdezek, hogy miért is lényeges ez?

Öcsi: - Mert van egy ilyen idegesítő szokásom, hogy mindenkitől megkérdezem.

Ráhagyom. Majd kisvártatva megjelenik egy nő, akitől szintén megkérdi, mielőtt helyet foglal.

Néhány percnyi nyugalom, aztán a csávó előszed egy csomag negrót, s tolakodóan beletolja a képünkbe, hogy kérünk-e. Emberünk kezéből majdnem kiesik a papír, de még türelmes. Némán utazunk, míg "anyu" fel nem hívja. Ekkor öcsi mindent részletesen előad. 

Lassan közelít a célállomás. Előtte kb. 2 perccel megszólal a gyerek:

- Megkérdezhetem, hogy Önök mit dolgoznak?

Itt szakad el emberünk cérnája, leteszi a papírjait, ránéz a gyerekre szigorú ábrázattal, majd közli:

- Na most fejezd be! Semmi közöd hozzá, hogy ki mit dolgozik, az minden embernek a magánügye!

Kis csávó: - Jó, jó, de az embert érdekelheti, hogy mégis merre orientálódjon, nem?

Pasi: - Nem. 

:) Alig vártam, hogy leszálljunk.

Úgy néz ki, hogy ismét megyünk kicsit pihenni.

Email váltás Á-val ennek kapcsán. 

Kedvesemmel Pécsett is időztünk egy kicsit.

Mióta megújult a város meseszép lett! Ahhoz, hogy az ember mindent megnézzem nem elég 1-2 nap, még úgysem, ha szakszerű az idegenvezetés.

A kirándulást mindjárt a legmagasabb ponttal, a Jóságos Sárkánynak nevezett Tv toronnyal kezdtük. Nekem tériszonyom van, úgyhogy kapaszkodtam ám a párom kezébe rendesen odafent. Nyitott kilátó, 73 méter magasan, s a szél is rendesen fúj odafent.

A toronyba lifttel lehet feljutni, s ahol a lift megáll, egy étterem várja az odalátogatókat, ami nem éppen olcsó. A torony lábánál korábban több szórakozóhely is üzemelt, ám ezek most üresen árválkodnak sorsukra hagyatva.

A város irányába van egy szabadtéri kilátó is, ahol szinte majdnem ugyanazt látni, mint a toronyból. Innen fényképeztem nektek az öngyilkosok kedvenc helyét, ami szomorú, hogy erről híres és nem pedig arról, hogy ez Pécs legmagasabb épülete.Úgy volt, hogy a közigazgatási hivatalok költöznek az épületbe, de jó ideje üresen áll, átadva magát az enyészetnek.

Nemcsak a hangom lett egyre öblösebb, de én is növögetek. Mellékelek néhány korábbi képet, aztán majd a következő bejelentkezéskor frissebbeket is. Rám se fogtok ismerni, azt garantálom!

És képzeljétek voltunk már egy csomószor horgászni! Azt nagyon sajnálom, hogy oda Miaú nem jöhet, pedig vele mindig jót fogócskázunk, persze megértem, hogy a stégen egy macskának semmi keresnivalója. Már egész jól kiismerem magam a környéken, bár nem mindig ugyanoda megyünk.

Régebben beengedtek Gazdiék a sátorba is, de mióta nagyot nőttem, már csak előtte alhatok. Mondjuk, ha nem figyelnek oda, még mindig bemegyek néha.

Ha másért nem,  hát takarítani! :D

És mondanom sem kell, egyenesen imádok úszni! A stégről nem az igazi beugrani, szeretem, ha érzem a mancsom alatt a talajt. Ha érzem, akkor magamtól is bátran bemegyek, amire azt mondják igazán remek teljesítmény ahhoz képest, hogy még nem vagyok fél éves sem!

Magyarország - Budapest, 17 óra magassága, árnyékban 37 Celsius fok

Ángyika (olyan erős 30 vége, 40 eleje) áll a buszmegállóban kezében a dobozos sörrel. Nem a buszt várja, hanem Aput. 

Apu megérkezik. Melóból fáradtan parkolja le cégük reklámját házi ragasztással hirdető kopott tragacsát a járdasziget szélén. A tető rogyásig a vödröktől, a létra is alig fér el. 

Aranyom bizonytalan léptekkel elindul a kocsi felé, majd mérgesen szitkozódik, mikor meglátja, hogy neki már csak a hátsó ülés maradt.

Hát igen. Elől a kutya ül. :)

Az újabb szállodák már minden földi jóval fel vannak szerelve. Kezdve a kedves recepcióstól egészen a távműködtetésű ablak nyitó, függöny széthúzó, klímás kütyükig mindennel.

Megesett, hogy a helyzet nem volt egyértelmű hőseink számára. A recepciós segítőkészen elmagyarázta, hogy a szobakártya mindenhez szükségeltetik. A bárban történő italfogyasztáson keresztül a parkolóba való bejutásig.

Embereink életükben először jártak ilyen hipermodern hotelban, ahol már a szobaajtó is a kártyával nyílt. Odabent főúri kényelem, a klíma jóvoltából kellemes hőmérséklet a szobában, a tv-hez csatorna tájékoztató mellékelve, a minibár dugig töltve, az ágyon csábítóan hevert a kikészített ágynemű. Kismillió lehetőség a villanyok fel és lekapcsolására. Csak épp hiába nyomogatták a kapcsolót bőszen, nem történt semmi. Már ott tartottak, hogy felhívják a recepciót, mikor felfedezték, hogy a bejáratnál van egy leolvasó szerkezet. Nos, oda kellett behelyezni a szobakártyát és lőn teljes világosság! :)

A fürdőzés után csevegve indultak frissítő zuhanyt venni a vacsora előtt, mikor azzal szembesültek, hogy a szoba ajtó nem nyílik többszöri próbálkozásra sem. Sokára vették csak észre, hogy egy szintet elnéztek. :) Még jó, hogy nem jött ki senki. 

Hasonló élménye kinek van?