Kutya meleg van, ahogy Gazdiék mondják, én csak azt tudom, hogy egyáltalán nincs kedvem ugrabugrálni, de azért Nektek írok mindenképp! 

Szóval legutóbb arról írtam, hogy megérkeztem. Mit ne mondjak, nem volt idő birtokba venni a területemet, mert másnap újra utaztunk. Azt hittem azért, mert visszavisznek anyukámhoz és a tesóimhoz, de kiderült, hogy valami csuda érdekes helyre megyünk.

A kocsiba először még félve szálltam be és segíteniük kellett, mert nem bírtam magam felhúzni. Alig indultunk el, én már aludtam is. Arra sem ébredtem fel, hogy zötykölődünk, viszont mikor megérkeztünk, nem győztem csodálkozni. Először is megdicsértek, hogy nem rókáztam össze a kocsit. Aztán meglepett, hogy több víz volt körülöttem, mint a tálkámban. A Gazdiék elmagyarázták,  hova mehetek és mit csinálhatok, ettől is fáradt lettem, mert annyi mindenre azt mondták, hogy nem szabad...

Nagyon jó helyre vittek, kitapasztaltam, hogy a nagy fűben el tudok bújni a kocsi kerekei mellé és élveztem, hogy össze-vissza szólongatnak, de nem látnak. Ez remek játék volt, de persze azért néha előjöttem, mert egyre kétségbeesettebben kiabáltak.  

Elmagyarázták, hogy nem illik szó nélkül eltűnni, és hogy a helyem pár napig a stégen lesz, a sátor előtt. A sátrat hamar megjegyeztem, mert lehetett cibálni, néhány dolgot le is szedtem róla, de az öröm nem tartott sokáig, elég hamar észrevették...

Hogy mi az a stég, azt viszont csak akkor értettem meg, mikor elmentünk a Gazdi barátaihoz vendégségbe. Megtapasztaltam, hogy mások sokkal kisebb helyen vannak, mint mi, náluk nem lehet össze-vissza rohangálni, mert felborítok mindent. Kifelé jövet meg akartam előzni Gazdit, ez lett belőle.

Először persze mindenki megijedt, kivéve engem, mert olyan gyorsan kapott ki Gazdi a vízből, hogy pislogni se volt időm. De ha eszembe jut, akkor még most is beleborzongok! Brrrr... Miután alaposan megtörölgettek és megkaptam a fejmosást, hogy ezt megint nem szabad, visszamentünk a mi sátrunkhoz. 

A nagy kaland miatt én ismét elaludtam, állítólag mindenki rajtam nevetett, mert arra sem ébredtem fel, hogy ők már a második  halat fogják. Persze kérdés, mi az a hal?!

Nem túl későn kaptam vacsorát, utána még játszottunk egy jó nagyot, aztán mindenki lepihent. Gazdinak viszont játékra ingerlőek a cipői, úgyhogy míg ők bent aludtak, én a sátor előtt neki álltam jobbra-balra cibálni őket. Vicces volt, mert a sötétben velem már senki sem foglalkozott, így végre azt csinálhattam, ami nekem tetszik.

Addig rángattam a piros torna cipőt, míg nagy placcsanással újra a vízben kötöttem ki. Gazdi barátnője ébredt fel először a fura hangra, szaladtak mindketten, hogy kihúzzanak. Most nem voltak olyan gyorsak, mint legelőször, így kénytelen voltam kicsit kapálózni, míg a stég másik oldalán kikötöttem és végre ki tudtak emelni. Nem is rossz dolog ez az úszás!!! :)

Persze megint le lettem szidva, de annyi előnye volt, hogy végül nem hagytak egyedül a sátor előtt, bebújhattam a lábukhoz. Ha tudnátok mennyivel jobb ott! Mondjuk hajnalban megint szidást kaptam, mert megrágcsáltam a lábukat. Nem értem ez miért baj. Erősíteni kell a fogaimat, nem?

Másnap is sokat játszottunk, s én délutánra, úgy, de úgy elfáradtam, hogy csak na!

Meg ettől a sok írástól is! Jó pihenést nektek is!

Trudi