A megérkezésem nem volt épp zökkenőmentes, mert elég sokat utaztattak, amit nem tűrtem túl jól. Azt hittem oda kerülök én is, ahová a tesóm, de estére világossá vált, hogy körülöttem nem lesznek gyerekek, meg játszópajtások.Viszont egy hatalmas területet birtokolhatok. 

Este Gazdi játszott velem, de én szinte végig sírtam az éjszakát. A kocsibejárótól a házig köves út vezet, a tappancsaimnak szokatlan volt, így nem is nagyon fedeztem fel az udvart. Viszont Gazdi mondta, hogy a füvön menjek el a bejáratig, azon egészen más volt a járás, így a mai napig is azt használom, ha eszembe jut. Mellékelek képet a kertről is. Itt az elején látszik, hogy hol a fű és hol a kavics.

A vizet és a bokrokat nagyon szeretem, remekül lehet bújócskázni. Bár első este annak örültem, hogy kaptam enni és inni, meg egy sarkot. 

Másnap Gazdi elment valahova, senki nem foglalkozott velem, így csak kuksoltam a fekhelyem mellett egész nap. Aztán délután megjött Gazdi és hozott magával még valakit. Elég hamar összebarátkoztunk, vele is jókat lehet játszani. Például bújócskát is! 

Most lepihenek kicsit, hosszú volt a nap, majd még jelentkezem!

Trudi