Kicsit átfogalmazva:

Természetesen a járatszámok megváltoztatva, az indulási időkkel együtt, az állomásneveket azért pontoztam ki, mert ez ma Magyarországon bárhol előfordulhat... Kivastagítom a MÁV válaszából a közhelyeket. 

Az utas levele:

Tisztelt Címzettek!

A reggeli mintegy 90 perces késést követően (eredetileg 6:13-as zónázó) miért kell még a délutáni vonatoknak is késni (16:01)?

Hajtanak az egy nap alatt egy évet is tudunk csúszni világrekordra? És ezért még fizetni is kell? Ez a pofátlanság netovábbja!

Amit ma láttam: hozzá nem értés, fejetlenség, felkészületlenség, tanácstalanság. Ez a mai magyar vasút? Reggel egy értelmes mondatot nem volt képes kipréselni magából a vasutas ...-on.

BOTRÁNY!!!

Üdvözlettel: az utas

Erre a MÁV válasza:

Társaságunk több vezetőjének, valamint ügyfélszolgálatunknak küldött levelét köszönettel vettük. Felvetései kapcsán vizsgálatot kezdeményeztünk és illetékességből az alábbiakról tájékoztatjuk:

Elsősorban szíves elnézését kérjük a vonatkésések és a kellemetlen utazás okozta kellemetlenségekért. Utazásának napján, a reggeli órákban X állomás vonatkozásában a vonatforgalom lebonyolítását több, előre nem látható tényező befolyásolta.

A X állomás átépítési munkálataival összefüggésben felsővezetékkel kapcsolatos problémák léptek fel, emellett az EuroCity egyik kocsija füstölt, melyet X állomáson kellett kisorozni a vonatból, ami az állomás egyetlen – a forgalom lebonyolítására a pillanatnyi helyzetben igénybe vehető, átépítési munkálatok által éppen nem érintett – vágányának hosszas foglaltságát okozta. Reggeli járataink a fenti problémák együttes hatásának folytán késtek, sajnos több személyvonatot lemondani kényszerültünk, a zónázó járatokat (az Ön által utazásra igénybe vett 1111-es számú járatunkat is) a várakozó Utasok elszállítása érdekében állítottuk meg minden állomáson és megállóhelyen, mely így bár a vonatnak sajnos késést okozott, de az Utasok eljutását lehetővé tette.

A felsővezetéki probléma helyreállításának időszakában, illetve a fentiekben említett rendkívüli kocsikisorozás alatt vonatok érkezése/indulása bizonytalan volt, a rendkívüli helyzetben felmerült számos változó és probléma komoly kihívás elé állította a munkatársakat, a tapasztalt tájékoztatási hiányosságok is ebből fakadtak, mely kapcsán szíves elnézését egyben megértését kérjük.

A délutáni utazásához igénybe vett, 2222-es számú járatunk 10 perces indulási késése azonban már nem függött össze az előzőekben részletezettekkel, egy délutáni műszaki okok miatt szükségessé váló szerelvényforduló-változtatásra vezethető vissza. A változtatás eredményeképpen a 2222-es számú (indul 16.01 vonat a 15.57-kor beérkező járat szerelvényéből került kiállításra, mely szerelvény az indulás előtt szükséges forgalmi-technológiai műveletek elvégzése után, 10 perces késéssel indult X állomásra.

Az átélt késések kapcsán ismételten elnézését kérjük, egyben bízunk benne, hogy a jövőben egyre inkább eleget tudunk tenni a pontossággal kapcsolatos jogos elvárásainak.

Megkeresését köszönjük.

Nos, ezeket az üzenetváltásokat szinte minden egyes napra lehetne modellezni. Mert a vasút már csak ilyen. Közfelháborodást okozó. És ahogy az utasok egyre ingerültebbek, úgy lesz a MÁV válasza is egyre agresszívabb. Legközelebb csemegézek abból is. :)

Szerző: Berill Shero  2014.09.28. 14:25 Szólj hozzá!

Elég régen írtam már, de annyi dolgom volt.

Például képzeljétek el, hogy voltam azon a helyen, ahol születtem. Mondjuk a hely nem mondott semmit, anyukám meg különösebben nem érdekelt. És voltak ott tesók is, de valahogy engem kevésbé tudtak lekötni. Bezzeg Gazdi barátnője csak úgy olvadozott, még féltékeny is lettem, mikor azt mondta, hogy vigyünk haza egy olyan szőrmókot. 

A suli mostanság hanyagolva van, de azért tanulok új dolgokat.

Már simán ott lehet hagyni az út egyik felén, anélkül, hogy rohannék a Gazdiék után. :)

Van egy hely, ahová ki szoktak vinni futni, jó nagy mező van, bár nem csak én, mások is járnak oda. Mondjuk, ha Gazdiék velem foglalkoznak, a többi kutya nem érdekel. Gazdi barátnője néha fut velem, illetve imitálja, mert valahogy sosem kap levegőt és elég hamar feladja, holott én még bírnék rohangálni. Na mindegy, majd megtanítom.

A múltkor a mezőn voltak szalmabálák, Gazdi feltette a labdámat az egyikre, s mindketten meglepődtek, hogy felmentem érte. :) Gazdi le is videózta, nem tudom mikor vágja meg úgy, hogy feltegyük ide. Szerintem jól sikerült...

Szóval mostanában a lakásban is sokat vagyok, nem kikötve a szomszédban, mert Gazdiék rájöttek, hogy így kicsit kevesebbet kell utánam takarítani a sáros időben. Mondjuk én is jobban szeretek fent lenni, mert nem kötnek meg és még mászkálni is nagyobb helyen tudok, csak annyi a probléma, hogy egész nap nem látok másokat. :(

Majd még jelentkezem, mancsolás: Trudi

Szerző: Berill Shero  2014.09.23. 12:20 Szólj hozzá!

dsc05413_1_1408275834.JPG_1024x768

Tessék egy jó hangulatú kép! :)

Szerző: Berill Shero  2014.08.25. 05:40 Szólj hozzá!

Címkék: nyaralás

Akár a mosoly címkével ellátott bejegyzéseket is gyarapíthatná, de néhány nap után már kicsit sem vicces, mint inkább szánalmas, amit a fenti cég utastájékoztatás címszóval művel.

A történet játszódhatna Magyarország bármely vasútállomásán, nagyobb pályaudvarán hiszen a legtöbb utazó biztosan tapasztalta már az alábbiakat.

1. Reggel (mikor mindenki dolgozni igyekszik) nem jön a vonat. Nem késik, hanem "az ilyen-olyan számú járat a mai napon szerelvényhiány miatt nem közlekedik. Megértésüket és türelmüket köszönjük!".

2. Jön, de a 7 kocsi helyett 6 vagy 5, kivételes napokon 4. Illetve jön 7, de ebből egy vagy kettő kerékpárszállító, három első osztály, egyiken nem záródnak az ajtók, az utolsó pedig le van zárva. Erről a hangosbemondó mélyen hallgat.

3. Jön, de késik, amelyet a MÁV az alábbiakkal kommentál:

- Tájékoztatjuk a tisztelt utazóközönséget, hogy ebből az irányból abba az  irányba, illetve abból az irányból ebbe az irányba a mai napon a szerelvények bizonytalan ideig késnek...  

Majd 5 p múlva: - Az X-ik vágányról abba az irányba vonat indul azonnal. Kérjük szálljanak fel! (Majd még 10-15 p múlva is ott áll a szerelvény.)

Illetve a legfrissebb kissé sem könnyfakasztó:

- A mai napon a járatok bizonytalan ideig késnek. (Magyarból ülj le egyes!) Kérjük utazásukhoz vegyék igénybe a Volánbusz szolgáltatásait! (ahová persze a vonatbérlet nem jó...)

És a legszebb:

- Tájékoztatjuk Önöket, hogy az 1-es vágányra nem érkezik vonat, fáradjanak át az 5-ös vágányhoz. Az 1-es vágány - szünet - nem fogad vonatot - szünet - ebben - szünet - az évben! Biztosan baromi nehéz volt felolvasnia a papírról...

Amennyiben engedélyt kapok rá, majd idemásolok egy panaszlevelet, a MÁV válaszával együtt.

Szerző: Berill Shero  2014.08.18. 15:05 Szólj hozzá!

A 2. napi vacsoráról nem is szóltam még.

A tulajdonos volt olyan rendes, hogy anyunak kifilézte a halat, amin Egyszerű Anyu meglepődött, mert természetesen ők már fél órával a vacsora kezdete előtt lent topogtak, nehogy valamiről lemaradjanak, s az ő hala sajnos nem volt kifilézve. :) A hal mellé volt kagyló. Anyu megette a kagylót, félretette a héját a tányérján. Egyszer csak Egyszerű Anyu megkérdi, hogy nem adná-e neki anyu, mert kimosná, hazavinné és kitenné a vitrinbe, hogy ilyet is evett... Jááááááááááj!

Egész éjjel szakadt, féltünk, hogy a raftingból másnap semmi nem lesz, de reggelre elállt az eső. Omis belvárosában kitett a busz, mindenki azt hitte, hogy irány a rafting, így fényképezőgépet, meg egyéb ilyen dolgokat, pénzt, telót, a buszon hagytuk. Ehhez képest előbb volt egy helyi idegenvezetővel városnézés és közben nem elég hogy az előző napokhoz képest hidegebb volt, de még az eső is újra esni kezdett.  A városban kiderült, hogy a kalózok harcoltak anno, s hogy például minden templomnak külön álló a harangtornya, amit láttam, de nem tudtam miért. Hát azért, mert a népnek imádkozó helyre szükség volt, de tornyot ráértek később is építeni. A különböző városok egyébként egymással rivalizáltak is, hogy kinek van magasabb harangtornya. Azt is elmondta az idegenvezető, hogy nyáron gyakoriak a bozóttüzek, ilyenkor a tűzoltók csak a lakóingatlanok környékét oltják, ha az erdő ég, azzal nem tudnak mit kezdeni, mert a szél miatt nem lehet eloltani. Mondta, hogy például olyankor is egészen sokan fürdőznek a tengerben.

Ritka, hogy 5 fok alá menjen a hőmérséklet, így nem is nagyon fűtenek. Amit nehezen lehet megszokni a Cetina feletti kanyonból jövő szél, a bora, aminek az eredménye az, hogy minden ház huzatos, ráadásul a kanyon mellett néha 5 fokkal is hidegebb van, mint a tengernél.
Illetve elmondta, hogy jellegzetes dalmát megoldás a spaletta, a helyiek barna vagy zöld festékkel festik őket le, a "gyüttmenteké" pedig fehér. :)

Na és akkor az idegenvezetés után megjött a buszunk és irány a hegy. Illetve irány lett volna, ha az egyik srác nem marad le valahol.Néhány méter után busz megáll, az idegenvezetőnk úgy ment vissza érte. :)
Olyan kanyargós úton mentünk fel, hogy anyu már attól kezdett rosszul lenni. Felérve közölték, hogy mindenki kap neoprén ruhát, mentőmellényt, sisakot, elmondták mi a teendő, hogy lesz olyan, ahol egészen be kell ülni  a csónakba és hogy elméletileg senki nem fog a vízbe esni. A túrát 3 szakaszra osztották és 3 csónakba kerültünk. A mi túravezetőnk Marin volt, mint menetközben kiderült, ő a legifjabb raftingos, mert még csak 3 éve csinálja, a többiek meg 10. Ehhez képest nagyon ügyes volt, nem kis munkájába került helyrehozni az általunk elrontott dolgokat. :) Például félrekormányzás miatti sziklán fennakadás. :) Anyu azért az első pár méteren izgult kicsit, főleg,amiatt, hogy a csónakba kell ülni, mert olyan szinten visz a víz, hogy azt csak a túravezető tudja kezelni.
1. szakasz a bemelegítés, szépen csorogtunk egy nyugodt folyón. Néhány kisebb zubogóval, de még okés volt.
A 2. szakasz előtt ki kellett szállni a csónakból, mert egy nagy vízesésen kellett levinni őket, ott kaptunk banánt, meg müzlit. 
A mi csónakunkba csupa olyan személyt válogattunk össze,akik jó fejek, így rengeteget röhögtünk és fröcsköltük a másik csónakban lévőket.
Banánevés után séta a hegyen, Winettou nyomdokaiban, majd megnézhettük, hogy a profik hogyan hozzák le a csónakokat. 
És még nem is mondtam, hogy egy kajakban jött az egyik srác is végig, aki bizonyos szakaszokon fotózott. Kíváncsi leszek a képekre! :)
Szóval második szakasz. Több sodró, nagyobb vízesések... Ahol be kellett ülni a csónakba, ott telibe kaptuk oldalról a vizet, de mindenki ép bőrrel megúszta, a srác megdicsért, hogy ügyesek vagyunk.  
Mielőtt a 2. szakasznak vége lett volna, egy szikláról a bátrak a vízbe ugrálhattak. Nos, én nem voltam köztük. Elrettentett az arcuk a vízbe érkezés után. :) 
A 3. szakasz volt a Ferrari, mivel itt sziklák között kellett manőverezni. Ez is jól sikerült, anyu is nagyon élvezte, bár itt kellett a legtöbbet evezni.
Megmutatták azt is, ahol a Winettou film egyes jeleneteit forgatták és azt a sziklát, ahonnan Gojko Mitic kaszkadőr nélkül ugrott. Össze is tört az orra. :)
A végére mindenki úgy elfáradt, hogy a buszutat hazafelé végigaludtuk.

 

Szerző: Berill Shero  2014.08.11. 12:30 Szólj hozzá!

Én is nemrég okosodtam ki a címben szereplőkről. A kezdeményezés Kanadából indult és egyre nagyobb teret nyer Magyarországon is. 

Egy remek cikk hozzá itt: http://www.bulldogspecialista.hu/sarga-szalag-a-porazon-nem-art-tudnod-hogy-mit-jelent/ 

És egy jópofa kép:

Lehet szólok Gazdiéknak, hogy rám is tegyenek egyet, mert nagyobb hely kell, mint a többieknek. Mancsolás: Trudi

 

Szerző: Berill Shero  2014.07.25. 03:11 Szólj hozzá!

Címkék: kutya

2. nap Krika nemzeti park
Sikítófrász kerülget Egyszerű Anyutól.
Reggelihez most mi értünk le előbb, így jó gyorsan mi ettük meg előlük a szalámit. 1-1. :)
Viszont kitéve híg, hosszú kávé van, ezért reggeli után a tulajtól kértünk rendes, kifizetős kávét. Odavisszük az asztalhoz, szép cukros, habos, megszórva a tetején, Egyszerű Anyu felkiált: Jéé, ez nagyon jól néz ki! Ez rendes kávé? Nahát?! Ilyet honnan szereztetek?
Anyád b... meg, idevarázsoltuk! Anyukám már rezignáltan nézett rá, s körülbelül olyan hangszínen közölte, mint mikor hülye gyereknek magyarázol: Itt vettük a pultnál.... 
Amint elállt a reggeli eső, irány a nemzeti park. Húúúúúúúúú, hát az valami meseszép. Nem győztem magamba szívni a sok csodát. Egyszer ott is szakadt az eső, de a jól felkészült turistánál van esőkabát is. Néhány bátor utastárs a legnagyobb vízesés alatt bemerészkedett fürdeni is, mi kihagytuk, bár volt fürdőrucink.
Egyszerű Anyu hozta a formáját.
Egyik vízesésnél szuper fotót lehetett csinálni, természetesen sokan akartak. Egyszerű Anyu nem zavartatta magát, a kicsi lánykáját fotózta ilyen szögben, olyan szögben, majd mikor már azt hittük, hogy végeztek, akkor helycsere. Nos, mi magyarok még viszonylag nagy türelemmel viseltettünk irányukba (bár lehet ott kellett volna lelökni őket véletlen :)), de a külföldiek kevésbé. Mikor EA (lásd fentebb) ment oda a gyerek után, a külföldiek nem voltak szívbajosak, simán odaálltak mellé. Wehehe. Azért persze őt is le kellett fotózni 75 szögben. 
A vízesések szenzációsak. Hol jobban, hol kevésbé zubognak, de a végén mind összeér. A legalacsonyabb és a legnagyobb pont között 48 m szintkülönbség van! A végére ragyogó napsütés lett. És a kijárat felé meg lehetett kóstolni a fügebort, meg rozmaring pálinkát, meg ilyeneket, nem is hagytunk ki egy árust sem. :)

Átmentünk Primostenbe. A hajdani halászfalu igazi miniatűr kincs, az egyik legszebb sziget összekötve már a szárazfölddel. Hangulatos utcácskákon sétáltunk körbe a part mentén, majd felmásztunk a temetőhöz. Nem tudom, hogy lehet-e egy temetőre azt mondani, hogy szép, de ez tényleg az volt! A kilátás fantasztikus. Utána kicsit bemerészkedtünk a tengerbe, először meglepően hideg volt, de hamar meg lehetett szokni. (nem úgy, mint az Északi tengert a hollandoknál:))

Néhány megállapítás:
1. Minden csupa kő, hol terem a füge és a zöldség?
2. Nagyjából minden falucska-város egyforma stílusú házakból áll. 
3. Itt az emberek nem tartanak állatot, a két nap alatt 2 háznál tartott kutyát láttam, meg 3-at sétáltattak.
Szerző: Berill Shero  2014.07.20. 10:54 Szólj hozzá!

Címkék: útitárs

A hivatásosoknak, ha olyan területen dolgoznak, meg kell küzdeniük a "jó szándékú" állampolgárokkal is. Klasszikus, mikor csak a szomszédot, volt férjet, feleséget, exbarátot/nőt, kutyát-macskát, akárkit jelentgetnek be és fel írásban.

Ám, aki a panaszirodán dolgozik, annak gyakran telefonon és személyesen is van alkalma meghallgatni a bejelentőt. És mint tudjuk, a bejelentéseket komolyan kell venni.

Néhány kiragadott példa:

1. Emberünk vásárol(na) az aluljáróban műszaki kütyüt:

a) mikor számlát kér, megverik

b) nem kap számlát, s mikor kiderül, hogy hibás a készülék, egy darabig javítgatják neki, majd mikor már javíthatatlan, kap egy újat, ami nem működik, de sajnos erre már nincs garancia se...

A bejelentést szorgalmasan körmöli a panaszirodás, majd mikor megkérdi, hogy kit írjon fel (ugyanis értesítési kötelezettség van a megtett intézkedésekről) a bejelentő elbizonytalanodik. Kérdések tömkelege, hogy biztos nem tudják-e meg, hogy ő volt, aki a bejelentést tette, hogy az összes adatára szükség van-e, stb. Mikor a rendőr megnyugtatja, emberünk megkönnyebbülten felsóhajt: Akkor mondanám az adataimat. Születtem: Áporkán, 1951.12.28., édesanyám neve: Kiss Hedvig, lakcímem: 1111 Budapest, Első utca 1. Nevem: Hiszékeny Elemér...:)*

Panaszirodás felnyerít, mire emberünk sértődötten kikéri magának, mondván, a XIII. Kerületi Polgármestert is Hiszékenynek hívják, ha a rendőr nem hiszi, nézzen utána.... :)

2. A panaszirodások kedvence:

Megérkezik a munkaidő végezte előtt 10 perccel, fél órával, s már az elején bizalmasan megsúgja, hogy az évezred bűncselekményét fogja most elmesélni. (Tapasztalat: a) nem csak hogy az évezredé nincs benne, de még olyan se, ami alapján nyomozást lehetne indítani, b) ezek általában olyan jó egy, másfél óra alatt derülnek ki)

A másik kedvenc, aki a bejelentését/feljelentését a miniszterelnöktől kezdve a katasztrófavédelem országos parancsnokán keresztül a sarki fűszeresig mindenkinek elküldi, természetesen előre vetítve benne, hogy amennyiben nem rá nézve kedvezően zárul az adott ügy, akkor az összes érintett személyt szintén fel fogja jelenteni, de akkor már nem aprózza el, egészen Hágáig megy. :)

3. Magdi anyus*

Beballag egy teli szatyorral, majd annak tartalmát a panaszirodás asztalára önti diadalittas mosoly keretében. Karját összefonja a mellkasán és várja a reakciót, no meg a megérdemelt dicséretet. Mikor a rendőr értetlenül néz, Magdi anyu litániába kezd, hogy bizony itt ezek olyan dolgok, ami egy laikusnak is szemet szúr, a rendőrnek meg végképp kéne, hogy szúrja a szemét, hát nem látja, hogy ezzel terjesztik ma Magyarországon a kábítószert? A rendőr bólogat és biztatja anyut, hogy ezt fejtse ki bővebben. Megteszi. Az asztalra borított cucc a jegyzőkönyv mellé becsatolásra kerül. Magdi anyus távozik, de nem győz hálálkodni. Eddig minden kapitányságról kidobták. Csoda? Becipelte a létező összes szemes kávé zárószelepét, mondván, hogy abban biztosan jól el lehet rejteni a kábítószert és benne vannak a nagy kávécsomagoló cégek is, meg mindenki aki a boltban ezt árusítja, ő már kávét inni sem mer, rémálmai vannak és idefelé is követték... Tudja. Legalább 15 különböző autóval. A rendőrök biztos tudják miről beszél, azokkal a nagy dzsipekkel, most is lent parkol vagy kettő a kapitányság előtt....

* Az adatok nem valósak

Szerző: Berill Shero  2014.07.15. 20:30 Szólj hozzá!

Címkék: hivatásosok

Ki ne nézné? Szerintem a csajok is, ha egy kicsit szeretnének közelebb kerülni a foci rajongó párjukhoz.:) Na meg persze, ha elég nagy tv-je van az embernek és jól kivehetők rajta a labdát kergető jóképű fazonok! :)

Sőt! Mi házi fogadásokat kötünk. A tét, ha én nyerek, hogy a vesztes elvisz az állatkertbe. :) Elég kevés a pont különbség, de azért optimista vagyok. 

Mondjuk a nyitás nem volt szép. Nem gondoltam volna, hogy a spanyolok mindjárt az elején kiesnek és arra sem számítottam, hogy a németek ilyen csúfos vereséget mérnek a brazilokra. Most már így egy nappal a vége előtt adott a kérdés, hogy Argentína, vagy Németország nyeri-e a világbajnokságot? 

Direkt nem olvastam semmilyen szakirodalmat hozzá, de ma, ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy a németek lesznek a világbajnokok. Holnap meg esetleg írhatok új posztot arról, hogy miért lőttem ennyire mellé! :)

Ma meg szerintem a brazilok összeszedik magukat és mondjuk 2:1-re verik a hollandokat. Ám bármi is lesz az eredmény, eseménydús játékban reménykedem! :)

Nektek meg nincs más dolgotok, mint nekem szurkolni, hogy az állatkertbe menjünk! :)))

Szerző: Berill Shero  2014.07.12. 18:48 Szólj hozzá!

Kedves Mancstársak!

Némi nemű tapasztalattal már gazdagodtam itt városon. Egészen jól megszoktam a helyet, meg a napi rutint is.

Reggelente Gazdi visz sétálni, többnyire sem neki, sem nekem nem akaródzik felkelni. Délután Gazdi barátnőjével megyünk a térre, olyankor jó sokat szoktunk játszani. Ha nem hozza a játékaimat, akkor képes vagyok bármilyen fadarabbal elbohóckodni. Már megtanultam vezényszóra a pad fölött átugrani, amikor van közönségem, mindig elámulnak rajta, hogy milyen szépen veszem az akadályokat.

Vannak ember barátaim is, meg már akad néhány fajtárs is. Ez utóbbiakkal azért van baj, mert, ha nincs rajtam a póráz (tudom, tudom, ez szabálytalan), képes vagyok megfeledkezni róla, hogy az egész tér nem az enyém, s ha valaki hangosabban szól, annak én is odamondogatok. Ebből Gazdiéknak származott már kellemetlen pillanata, de hát mit csináljak, ha nem mindenki szimpatikus?!

Esténként vacsora előtt fél órával megyünk le, rendes kislány vagyok, mert ilyenkor általában szoktam szólni, hogy most már itt az idő!

Járok iskolába is. Először furcsa volt, hogy nem csak velem foglalkoznak, meg hogy a többi kutya is nagy és egészen az intim szférámban sétálnak, de ezt is meg lehet szokni. A sulit nagyon szeretem, rengeteget lehet bohóckodni és az esetek többségében meg is dicsérnek. Az oktató jó fej, érzem, hogy őszintén szeret, nem csak engem, de a többieket is. Ha már beszállunk a kocsiba, többnyire tudom, hogy hova megyünk, s ilyenkor nem győzöm világgá kiabálni, hogy megint iskolába megyek! Nem értem ezt Gazdiék miért nem szeretik. 

Most ennyi, megyek vissza a teraszra nézelődni! 

Mancsolás: Trudi

Szerző: Berill Shero  2014.06.21. 18:51 Szólj hozzá!

Címkék: kutya

A Hungaroringen május 17-én megrendezett TCs koncertről akarok írni.

Egész nap borult idő volt, délutánra leszakadt az ég, de!!!! a koncert alatt egy csepp eső sem esett.

Látványos volt, jó hangulatú, tele gyerekekkel, régi,öreg-fiatal rockerekkel.show elemmel. 2 óra jobbnál jobb zenékkel.

A Tankcsapda itt adta elő először a Köpök Rátok c. számát és itt láthattuk/kóstolhattuk először a 25. évfordulóra kihozott sört a Sopronitól. És igen, ez itt a reklám helye! A sör nyitófülével a Budapest Parkban szeptember 13-án megtartandó exkluzív koncertre lehet jegyet nyerni! Éééés igen, mi ott leszünk!!! :)

Kedvesem nagyon várja az új albumot, az első szám engem is meggyőzött.

Hallgassátok Ti is!

https://www.youtube.com/watch?v=_Ta8dygSNHU

Szerző: Berill Shero  2014.05.22. 20:43 Szólj hozzá!

Nyomozóéknál:

A rendőr hívja azt a számot, amin korábban már a tanú egyszer kereste, hogy kimentse magát az idézés alól. Felveszi egy férfi a telefont.

Nyomozó: Jó napot kívánok, Kolompár Józsefet keresem, Kiss Gizella vagyok a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Osztályáról.

Pasi: Há' ne haragudjon drága, de ilyet nem ismerek.

Ny: A múlt héten erről a számról keresett.

P: Mondja még egyszer a nevet!

Ny: Kolompár József.

P: Nem Kolompár József Ödönt teccik keresni? Mert őt ismerem.

Ny: De, Kolompár József Ödönt. Mára lett volna egy idézése, amin nem jelent meg. Megmondaná, hogy Ön kicsoda? Kivel beszélek?

P: Kolompár József Ödön Kolompár Etelka testvére, aki az én élettársam, drága.

Ny: Értem. És akkor hol tudom elérni Kolompár urat?

P: Mindjárt felhívom és akkor keresni fogja, jó, drága? De miért is keresi?

Ny: Ahogy mondtam, mert nem jött be a kiküldött idézésre.

P: Rendben drága, átadom neki, tudja, ő az unokatestvérem...

 

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

 

Szerző: Berill Shero  2014.04.27. 15:14 Szólj hozzá!

Címkék: hivatásosok

h_sv_ti2_1396791098.jpg_258x195

Szerző: Berill Shero  2014.04.20. 07:05 Szólj hozzá!

Ennyi idő elteltével azt hiszem már le lehet írni.

Itt az ideje, hogy mindenki megtudja az igazságot. :) S ha így megy kicsiben, vajon hogy mehet nagyban?! Persze itt voltak hiányosságok. Például magában a szavazási rendszerben. Nem volt limitálva, hogy ki hány szavazatot ad le, s a végső határidő előtt is lehetőség volt belenézni a szavazóládába, így az érintettek képet kaptak arról, hogy melyik jelölt hány szavazatot tudhat magáénak. 

Hogy miért következett be a csalás?! Nos, prózai oka van, s emiatt talán megbocsátható. Hiszen háborúban és szerelemben mindent szabad. Már pedig itt szerelemről volt szó, amolyan tipikus fajtából.

A hősnő középiskolai első osztályos, teljesen átlagos leányzó volt. A fiú érett férfi, már a negyedik osztály padjait koptatta. Nem volt akármilyen, délceg, varázslatos szemű, sugárzó intellektusú, komoly fiatalember volt. A lány szétszórt, figyelmetlen és nagyon szerelmes. Választottja iskola után mindig rohant haza, az iskolai bálokon sosem tette tiszteletét, minden idejét lekötötte a tanulás, egyetemre készült. A lány titokban figyelte, s remélte, hogy a kötelező iskolai találkozásokon kívül lesz még alkalma más körülmények közt is szót váltani a "Herceggel". Minél több idő telt el, ez annál lehetetlenebb vállalkozásnak ígérkezett, és a májusi érettségi szünet is viharos sebességgel közeledett.

A lány az iskolai újságíró csapat és farsangi bál szervezőgárdájának oszlopos tagjaként először az újságon keresztül üzent szíve választottjának Valentin napon, ám válasz nem érkezett rá. A farsangi bálra hagyomány volt, hogy megválasztják a bálkirályt és a bálkirálynőt. Ez utóbbi személye nem volt kérdéses, volt a végzős évfolyamban egy nagyon szép lány, ő kapta a legtöbb voksot. Ám a király személye megosztotta a diáktársadalmat, a "Herceg" alig kapott szavazatot, hiszen nem volt túl ismert a diákok körében, nem élt nagy társasági életet, kicsit rá kellett segíteni, hogy ő legyen a király. Összeült a bizottság, számlálták a szavazatokat, s végül engedtek a nyomásnak, hogy a srác legyen a bálkirály, hiszen akkor kötelező megjelennie a bálon, nincs kifogás, a szertartást mindenképp végig kell ülnie, még ha a táncmulatságon nem is marad ott. Így eshetett meg, hogy a "Herceg" lett a bálkirály a tanárok és a diákok legnagyobb meglepetésére.

Aki happy endet várt, annak csalódnia kell, mert ahogy vége volt a maskarás felvonulásnak, a srác hazament, románc sem akkor, sem később nem volt...

 

Szerző: Berill Shero  2014.04.16. 19:47 Szólj hozzá!

Tervezhetsz előre, tervezhetsz nagy dolgokat, de az élet újra és újra átírja. Ne háborogj, vannak eleve elrendelt dolgok!

Szerző: Berill Shero  2014.04.05. 20:21 Szólj hozzá!

Címkék: okosságok ala berill

A hajléktalan maffia okos, időnként cserélgeti az embereket a különböző helyeken.

A Margit híd budai hídfőjénél viszonylag sokáig ült egy férfi, akit most egy másik követett, kettejük között röpke időre egy nő is megfordult.

Mostani emberünk egy táblát tart a kezében, melyre első nap az volt ráírva, hogy "ÉHEZEM". S láttam, amint egy lányka visszalép és odaadja a szendvicsét. Emberünk udvariasan megköszöni, mikor az adakozó távozik fura grimaszt vágva nem tud mit kezdeni az étellel. Gondolom aznap ez volt a sokadik. Talán ez az első nap a nőnapot előzte meg, nőnapra viszont rutinossá avanzsált, mert már "Boldog nőnapot minden nőnek!" felirat hirdette az igét. Hullott is az apró a tálkába.

Nőnap elmúlt, új tábla járja, amin "Élelemre gyűjtök" lett a felirat. 

Na ezért nem adok én ezeknek semmit. Lehet köpködni, lehet azt mondani, hogy szívtelen dög vagyok, de könyörgöm, ha az első nap az "éhezem"-re nem jó a szendvics, akkor élelemre gyűjtéssel meg nálam semmire sem megy.

Empátia ide, empátia oda, nem bírom a hajléktalanokat!

Szerző: Berill Shero  2014.03.19. 20:59 Szólj hozzá!

Szeretném leszögezni, hogy a pedagógus is ember...

Megértem, ha fáradt, ha ingerlékeny, s persze legyen az, teljesen jogos, munkaidő után...

Rosszul esett. Nem kicsit, hanem nagyon az alábbi eset. Fárasztó munkanap után felszállok a már zsúfolt vonatra, a MÁV ismét nagyot alakít, kivételesen elég soknak tűnik a kocsi, de a felében a világítás nem működik, a legelső kocsit meg le is zárták. Épp ezért alig akad hely szokás szerint. Kiszúrom a középiskolai tanárnőmet, mellette pont van egy szabad hely. Imádtam a lendületes óráit, a stílusát, s azt, ahogy a diákokkal meg tudta szerettetni a legszárazabb anyagot is. Ehhez képest, most fel sem emelte a fejét a dolgozatokból amit épp javított, mikor megkérdeztem, hogy szabad-e.  A mellette lévő ülés teledobálva a papírjaival. Rávágja duzzogva, hogy szabad, majd nagy dérrel-durral összeszedi a papírokat, még mindig fel sem nézve. Amíg arra vártam, hogy helyet csináljon elgondolkodtam, hogy szóljak-e neki, de miután nyilvánvalóvá tette minden szemkontaktus nélkül, hogy úgy oldom meg a magam lecuccolását a belső ülésre, ahogy akarom, lemondtam róla.

Nem volt egyszerű levenni a kabátot, a kezemben a cuccot az ülésre pakolni, majd a táskámat úgy feldobni a polcra, hogy közben az ő kezéből még véletlenül se verjem ki a dolgozatokat. Nehezen elhelyezkedtem, elővettem az olvasnivalómat, s vártam, hátha...

Ő lendületesen javított. Látszott, hogy ideges, hogy tele a szervezete, nem csak velem, aki mellette majszolom a vacsorát, miközben zizegek az újsággal, de azzal is, hogy a vonat 2 p késéssel indul, hogy az előttünk ülő szolgálatot leadó vasutas brigád sörözik és remekül, bár talán kissé harsányan szórakozik.

Fél órával később úgy szálltam le, hogy kelletlenül kiengedett (3 megállónyira lakik tőlem), s megint csak rám se nézett. Ez után egyszerűen még köszönni se volt kedvem. A "Viszont látásra" nyelvtanilag helyes lett volna, de nem kívánom... 

Pedig lehet, hogy tényleg csak egy rossz nap volt, semmi több. Tanárnő! Ébresztő!

Szerző: Berill Shero  2014.02.27. 20:50 Szólj hozzá!

Ez a bejegyzés egy cicáról szól.

Egy barátom tisztes kort megért cicája itt hagyott minket, de sokáig szó sem volt új jövevényről, aztán mégis kaptak egy cicát. A cicussal egyelőre még sok baj van, mert minden kölyök ő is elég játékos. 

Éjjelente mindig a fürdőszobába csukták, hogy ne rohangáljon össze-vissza a lakásban, s többnyire el is aludt, reggelig nem volt vele gond. Az utóbbi időben nem bír magával éjjel sem, leleményes kis dög, megtanulta, hogy ha a wc-n keresztül felmászik a mosógépre, s onnan ráugrik a kilincsre, akkor tadaaaam kinyílik az ajtó. Igen ám, de nem olyan rutinos versenyző, hogy mindezt egy ugrásból kivitelezze, így a háziak rendszerint arra ébrednek, hogy olyan, mintha valaki csapkodná a kilincset. Ebből okulva már nem zárták a fürdőbe, csak a szobák ajtajait csukták be, hogy azért a fürdő-előszoba-konyha vonalon mégis tudjon mozogni. Mostanában már ez sem elég Cicusunknak, kaparja a hálószobák ajtajait, meg éktelenül nyávog, hogy valaki engedje be.

Ezek után mondja még valaki, hogy az állattal egyszerűbb, mint a gyerekekkel?! 

 

bonnie1.jpg

Szerző: Berill Shero  2014.02.15. 20:19 Szólj hozzá!

Hogy mennyire nem könnyű kenyér a nyomozóké, álljon itt az alábbi példa.

A kapitányságra megérkezik a tanú, akit az ügyeletes annak rendje és módja szerint beregisztrál. A tanú előtt fejléces idézés, nagy betűkkel a nyomozó neve. Nem is kell sokat várakoznia, bár a várórész tele van. 

A nyomozó elkiáltja magát, az úriember nevét mondja érthetően és tagoltan. A pasi feláll, majd elindul a beléptető ügyeletes felé. A nyomozó rászól, hogy hozzá kéne menni, nem az őrszolgálathoz. A csávó odaér és mondja:

- Egész éjjel bent volt a kontaktlencsém, most kivettem és nem látok...

Ülj le egyes!

Az irodában az íróasztalon különböző tollak, az egyforma tollak közül némelyiken jelölés. A tanú által vizslatotton éppen lila. Ember forgatja a tollat, nézegeti, majd a kérdés: - Ez miért lila toll, ha egyszer kék tinta van benne? 

Nyomozó kérdez: Ismeri Bobák XY-t? Csávó felnyerít: - Ésss a nyúl hol marad?! A kihallgató még bírja, fapofával közli, hogy a mesében a nyulakat Bob és Bobeknek hívták...

Ember kér a jegyzőkönyvből másolatot. A nyomozó mutatja, hogy hol talál a közelben postát, a csávó lelkes, annyira nézi a mutatott helyet, hogy feldönti az épület díszét, a plafonig érő virágot... Majd visszamegy az illetékbélyeggel, hitelesítés után elvenné a jegyzőkönyvet, szinte kikapja a nyomozó kezéből, hogy ő már menne. A nyomozó diktálja, hogy oda kéne írnia, hogy dátum, átvettem.

Ember: -15-e van?

Nyomozó: - Nem, 21-e.

Csávó: - A picsába. Akkor most úgy kezdem, hogy nem a 21-gyel, mint külföldön, hanem a 2014-el a lapon?!

Szerző: Berill Shero  2014.02.05. 19:25 Szólj hozzá!

Címkék: hivatásosok

dsc_0552_1390122897.jpg_1024x678

Csak nektek! :)

Szerző: Berill Shero  2014.01.29. 14:40 Szólj hozzá!

Címkék: kutya

1. nap Trogir-Split
Az apartmanház nagyon szép, mi a kis épületben kapunk helyet, ahol a kártya bedugásával működtethetők az elektromos berendezések. Itthon is jó lenne egy ilyen, akkor az ember tuti nem felejtené el lekapcsolni a villanyt.
Egyszerűék se szó, se beszéd egyszerűen elfoglalják a kisebbik szobát. Hál istennek nekik elég az is. Majd kipakolnak a fürdőbe úgy, hogy elfoglalják az összes akasztót, a teljes polcot és a mosdó felületet is. Magamhoz képest még kedvesen megkérdem, hogy a mi cuccunk vajon így hova fér?! Egyszerű Anyu odébb pakol. Lánya (ránézésre bölcsészkaros gizda) a telefonját buzerálja, jah, kérem, okos telefon.
 
A pakolászás után reggeli. A helyek fixek, mindenkinek majd ott kell ülnie, ahová leültetik. Nekünk Egyszerűékkel szemben... Egyszerűék nem hazudtolják meg magukat, mire mi odaérünk, a kitett kaja nagy részét felfalják, majd pléhpofával közlik, hogy:
1. ők olyan éhesek
2. a friss kenyérből mindig többet tudnak enni, mint a másnaposból.
Anyum elől eleszik a sonkát, úgy, hogy a fél tányér már amúgy is üres... Bicska nyílik, de türtőztet....
Reggeli után Egyszerű anyu még a haját fésüli, tele lesz vele a mosdókagyló. Anyád....
 
Nem sok idő marad a készülődésre, hamarosan megyünk a hajókikötőbe, kishajóval másfél órás út keretében irány Split. Egyszerűék olyan gyorsak, hogy elfoglalják a hajón a legjobb helyet. Egyszerű Anyu foglalkozása hamar kiderül, én meg sem lepődöm, tipikusan olyan feje van... Nem írom le, de aki ismer, úgyis tudja mely foglalkoztatási ág munkatársaitól áll fel a hátamon a szőr. Na, ott dolgozik!
Alkeszka a reggelinél már alakít, eldobja a teás bögrét, gondolom reggel nem volt mit inni, majd a hajón is rosszul lesz, olyannyira, hogy az eszméletét is elveszíti. Még jó, hogy van velünk egy eredetileg ápolónő végzettségű hölgy, aki magára vállalja a segítő szerepét. Úgy volt, hogy a várost idegenvezetővel nézzük meg, de a rendkívüli helyzetre tekintettel ő visszamegy a szállásra, mi meg magunk indulunk a városka felfedezésére.
Meseszép a tenger, a sétányon pálmafák, vakít a nap, irány a halpiac. Fotó készül a tengeri kütyükről, néhány hajóról, kompról, ami fele akkora, mint amit Hollandiában láttunk.
 
Lődörgés a meseszép belvárosban. Megnéztük a Diocletianus palotát, a múzeumi részekbe nem mentünk be, egy város amúgy is izgalmasabb úgy, ha magadnak fedezed fel. Szerintem.
 
A katedrálist is kívülről néztük meg, a harangtoronnyal és a különböző kapukkal együtt. Az északi kaputól felfelé található két szökőkút és Nin-i Gergely püspök szobra, akinek a lábujját kell simogatni és az szerencsét hoz. Úgy tettünk. Reméljük szerencsénk is lesz. :))
 
Kóborlás a helyi termelői és kirakodóvásári piacon.
Természetesen elköltöttem egy csomó lóvét. Anyu okosabban vásárol. Ebéd egy helyi pizzéria jellegű helyen, ami nagyon hasonlít a nálunk is népszerű 200,-Ft/szelet típusúra. Utána még egy kör séta. Visszaér az idegenvezető, aki elmondja, hogy útitársunkhoz dokit hívtak, aki be akarta vinni a helyi kórházba, de múló rosszullétre hivatkozással nem ment be.
Kishajónk visszafelé nem fért át Trogir város hídja alatt, kétszer is neki futottunk, mire sikerül átjutni alatta. Néhányan kiszálltak a történelmi belvárosban. Mi is. Séta, árusok, pálmafák, termelői piac, szokásos.
Minden csupa kő, de meseszép.  Vajon miből élnek itt az emberek? Később talán teszek fel fotókat is.
 
Vacsorára horvát gulyás salátával. A főnökkel a helyi vegyesboltban futunk össze, biztosít róla, hogy kimarad az én salátámból az, amit nem szeretek. :) Mindjárt az első pillanatban megállapítottam, hogy nagyon jó fej, azonnal a szívembe lopta magát.:)  Egyszerűék annyit esznek és olyan bunkó módon, hogy anyu már megjegyzi, esetleg ő is szedne repetát...

Vacsora után meghívást kapok a helyiek kedvenc italára, ami Kiskovács néven fut (Kr... kimondhatatlan) és császárkörtéhez hasonló íze van. Egyszerű anyu ott terem, hogy mi az, amit iszok, és vajon mennyibe kerül... Ááááá... és még hol a nyaralás vége?!

Ezt az italt fagyin is adják, útmutatót is kapunk, hogy hol érdemes kipróbálni. :)

Következő nap új posztban ;)

Szerző: Berill Shero  2014.01.23. 04:26 Szólj hozzá!

Címkék: útitárs

Milyen érdekes az emberi elme?! Ma hajnali 2 óra 34 perckor arra ébredtem, hogy mozog alattam az ágy, pedig nem is ittam! :) De olyan furán mozgott, még sosem tapasztaltam korábban. Visszatérve az elmére, meglepő módon azonnal tudtam, hogy földrengés van. De hogy honnan, mikor korábban sosem éltem át ilyet? És közben figyeltem, hogy mozognak-e a falon a képek, vagy bármely más tárgy megmozdul-e, de ilyet nem tapasztaltam. Mielőtt visszaaludtam, az is megfordult a fejemben, hogy csak képzeltem az egészet, viszont közben meg tudati szinten azt éreztem, hogy ez megtörtént, tényleg földrengés volt.

Reggel összefutottam az egyik szomszéddal, aki szintén hasonló dolgokat tapasztalt, így gyorsan rá is kerestem a neten:

http://index.hu/belfold/2014/01/19/4_4_erossegu_foldrenges_eszak-magyarorszagon/

Remélem nem sűrűn lesz ilyen élményben részem!

Szerző: Berill Shero  2014.01.19. 09:58 Szólj hozzá!

Azt hiszem a kutyáknak is van perverziója. Legalábbis nekem van. Valamiért imádok szivacsot rágcsálni. Teljesen mindegy, hogy mosogatószivacsról, vagy autómosóról beszélünk-e. Legutóbb Gazdi barátnőjénél csentem el a tálmosó szivacsot, mire észrevette már a felét megettem. Ő kicsit sem találta viccesnek, főleg, hogy az esti sétáltatásnál több kis darabban szabadultam meg a szivacsoktól.

Tanultam is néhány dolgot, például már simán elüldögélek a bolt előtt anélkül, hogy hisztiznék, ha ott hagynak. Rájöttem, hogy eddig még soha, sehol nem hagytak ott. Sőt, a járda szélénél is leülök, s csak akkor szoktam elindulni, ha engedik.  

A  porszívó nem épp kebelbarátom, de már nem szoktam megugatni. Tudom, hogy nem bánt, csak nagy a hangja. A hajszárítóval azért még óvatos vagyok. Séta után mindig a lépcsőházban kell leülnöm, főleg, ha jó koszos a mancsom, ilyenkor előkerülnek a törlőruhák, alaposan át vagyok dörzsölve, de ha esik az eső, ez mind nem elég, akkor még jön a hajszárító is. Brrrr! Forró levegőt fúj, nagyon hangos, nem szeretem. De azért már jobban tűrőm, mint első alkalommal, mikor az előszobába legtávolabbi sarkába menekültem előle. Mondjuk azt be kell ismernem, hogy utána nem kell rázogatni a bundámat, mert gyorsabban szárad tőle. És persze Gazdiék se szólnak rám, hogy összevizezem a tapétát. Van előnye a civilizált kutyalétnek is.

Trudi

Szerző: Berill Shero  2014.01.11. 15:14 1 komment

Címkék: kutya

Az utóbbi időben a fogadalmaim nem újévkor születnek. A mostaniak egyike még július elejére tehető. Igyekszem maximálisan megvalósítani, s szilveszterkor meg is újítottam magamban.

Ahhoz, hogy a céljaidat elérd, sokat kell tenned, nem elég hinni, hanem cselekedni is kell értük. Dr. Csernus Imre : A kiút című könyvében olvastam az alábbiakat, lehet választani a hatékonyság szempontjából:

"Mindent meg kell tennem érte!

Megpróbálok mindent megtenni érte!

Mindent megteszek érte!"

A kulcs az önmegvalósításhoz a harmadik mondat. De csak az tud így cselekedni, aki nem fél önmagát megmérettetni, aki ki meri mondani, amit gondol, még akkor is, ha a többség nem ért vele egyet. Nem kell miatta bűntudatot éreznie, hiszen én attól vagyok boldog, hogy jól érzem magam, s vállalom a véleményem, ugye?

Ugye, nem is olyan könnyű?

Szerző: Berill Shero  2014.01.06. 11:06 Szólj hozzá!

Címkék: okosságok ala berill

szilveszter_1388424624.jpg_259x194

Drága Olvasóim! Nagyon boldog új esztendőt kívánok!

Szerző: Berill Shero  2013.12.31. 23:59 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása