Szeretném leszögezni, hogy a pedagógus is ember...

Megértem, ha fáradt, ha ingerlékeny, s persze legyen az, teljesen jogos, munkaidő után...

Rosszul esett. Nem kicsit, hanem nagyon az alábbi eset. Fárasztó munkanap után felszállok a már zsúfolt vonatra, a MÁV ismét nagyot alakít, kivételesen elég soknak tűnik a kocsi, de a felében a világítás nem működik, a legelső kocsit meg le is zárták. Épp ezért alig akad hely szokás szerint. Kiszúrom a középiskolai tanárnőmet, mellette pont van egy szabad hely. Imádtam a lendületes óráit, a stílusát, s azt, ahogy a diákokkal meg tudta szerettetni a legszárazabb anyagot is. Ehhez képest, most fel sem emelte a fejét a dolgozatokból amit épp javított, mikor megkérdeztem, hogy szabad-e.  A mellette lévő ülés teledobálva a papírjaival. Rávágja duzzogva, hogy szabad, majd nagy dérrel-durral összeszedi a papírokat, még mindig fel sem nézve. Amíg arra vártam, hogy helyet csináljon elgondolkodtam, hogy szóljak-e neki, de miután nyilvánvalóvá tette minden szemkontaktus nélkül, hogy úgy oldom meg a magam lecuccolását a belső ülésre, ahogy akarom, lemondtam róla.

Nem volt egyszerű levenni a kabátot, a kezemben a cuccot az ülésre pakolni, majd a táskámat úgy feldobni a polcra, hogy közben az ő kezéből még véletlenül se verjem ki a dolgozatokat. Nehezen elhelyezkedtem, elővettem az olvasnivalómat, s vártam, hátha...

Ő lendületesen javított. Látszott, hogy ideges, hogy tele a szervezete, nem csak velem, aki mellette majszolom a vacsorát, miközben zizegek az újsággal, de azzal is, hogy a vonat 2 p késéssel indul, hogy az előttünk ülő szolgálatot leadó vasutas brigád sörözik és remekül, bár talán kissé harsányan szórakozik.

Fél órával később úgy szálltam le, hogy kelletlenül kiengedett (3 megállónyira lakik tőlem), s megint csak rám se nézett. Ez után egyszerűen még köszönni se volt kedvem. A "Viszont látásra" nyelvtanilag helyes lett volna, de nem kívánom... 

Pedig lehet, hogy tényleg csak egy rossz nap volt, semmi több. Tanárnő! Ébresztő!

Ez a bejegyzés egy cicáról szól.

Egy barátom tisztes kort megért cicája itt hagyott minket, de sokáig szó sem volt új jövevényről, aztán mégis kaptak egy cicát. A cicussal egyelőre még sok baj van, mert minden kölyök ő is elég játékos. 

Éjjelente mindig a fürdőszobába csukták, hogy ne rohangáljon össze-vissza a lakásban, s többnyire el is aludt, reggelig nem volt vele gond. Az utóbbi időben nem bír magával éjjel sem, leleményes kis dög, megtanulta, hogy ha a wc-n keresztül felmászik a mosógépre, s onnan ráugrik a kilincsre, akkor tadaaaam kinyílik az ajtó. Igen ám, de nem olyan rutinos versenyző, hogy mindezt egy ugrásból kivitelezze, így a háziak rendszerint arra ébrednek, hogy olyan, mintha valaki csapkodná a kilincset. Ebből okulva már nem zárták a fürdőbe, csak a szobák ajtajait csukták be, hogy azért a fürdő-előszoba-konyha vonalon mégis tudjon mozogni. Mostanában már ez sem elég Cicusunknak, kaparja a hálószobák ajtajait, meg éktelenül nyávog, hogy valaki engedje be.

Ezek után mondja még valaki, hogy az állattal egyszerűbb, mint a gyerekekkel?! 

Hogy mennyire nem könnyű kenyér a nyomozóké, álljon itt az alábbi példa.

A kapitányságra megérkezik a tanú, akit az ügyeletes annak rendje és módja szerint beregisztrál. A tanú előtt fejléces idézés, nagy betűkkel a nyomozó neve. Nem is kell sokat várakoznia, bár a várórész tele van. 

A nyomozó elkiáltja magát, az úriember nevét mondja érthetően és tagoltan. A pasi feláll, majd elindul a beléptető ügyeletes felé. A nyomozó rászól, hogy hozzá kéne menni, nem az őrszolgálathoz. A csávó odaér és mondja:

- Egész éjjel bent volt a kontaktlencsém, most kivettem és nem látok...

Ülj le egyes!

Az irodában az íróasztalon különböző tollak, az egyforma tollak közül némelyiken jelölés. A tanú által vizslatotton éppen lila. Ember forgatja a tollat, nézegeti, majd a kérdés: - Ez miért lila toll, ha egyszer kék tinta van benne? 

Nyomozó kérdez: Ismeri Bobák XY-t? Csávó felnyerít: - Ésss a nyúl hol marad?! A kihallgató még bírja, fapofával közli, hogy a mesében a nyulakat Bob és Bobeknek hívták...

Ember kér a jegyzőkönyvből másolatot. A nyomozó mutatja, hogy hol talál a közelben postát, a csávó lelkes, annyira nézi a mutatott helyet, hogy feldönti az épület díszét, a plafonig érő virágot... Majd visszamegy az illetékbélyeggel, hitelesítés után elvenné a jegyzőkönyvet, szinte kikapja a nyomozó kezéből, hogy ő már menne. A nyomozó diktálja, hogy oda kéne írnia, hogy dátum, átvettem.

Ember: -15-e van?

Nyomozó: - Nem, 21-e.

Csávó: - A picsába. Akkor most úgy kezdem, hogy nem a 21-gyel, mint külföldön, hanem a 2014-el a lapon?!

Vacsora után meghívást kapok a helyiek kedvenc italára, ami Kiskovács néven fut (Kr... kimondhatatlan) és császárkörtéhez hasonló íze van. Egyszerű anyu ott terem, hogy mi az, amit iszok, és vajon mennyibe kerül... Ááááá... és még hol a nyaralás vége?!

Ezt az italt fagyin is adják, útmutatót is kapunk, hogy hol érdemes kipróbálni. :)

Következő nap új posztban ;)

Milyen érdekes az emberi elme?! Ma hajnali 2 óra 34 perckor arra ébredtem, hogy mozog alattam az ágy, pedig nem is ittam! :) De olyan furán mozgott, még sosem tapasztaltam korábban. Visszatérve az elmére, meglepő módon azonnal tudtam, hogy földrengés van. De hogy honnan, mikor korábban sosem éltem át ilyet? És közben figyeltem, hogy mozognak-e a falon a képek, vagy bármely más tárgy megmozdul-e, de ilyet nem tapasztaltam. Mielőtt visszaaludtam, az is megfordult a fejemben, hogy csak képzeltem az egészet, viszont közben meg tudati szinten azt éreztem, hogy ez megtörtént, tényleg földrengés volt.

Reggel összefutottam az egyik szomszéddal, aki szintén hasonló dolgokat tapasztalt, így gyorsan rá is kerestem a neten:

http://index.hu/belfold/2014/01/19/4_4_erossegu_foldrenges_eszak-magyarorszagon/

Remélem nem sűrűn lesz ilyen élményben részem!

Azt hiszem a kutyáknak is van perverziója. Legalábbis nekem van. Valamiért imádok szivacsot rágcsálni. Teljesen mindegy, hogy mosogatószivacsról, vagy autómosóról beszélünk-e. Legutóbb Gazdi barátnőjénél csentem el a tálmosó szivacsot, mire észrevette már a felét megettem. Ő kicsit sem találta viccesnek, főleg, hogy az esti sétáltatásnál több kis darabban szabadultam meg a szivacsoktól.

Tanultam is néhány dolgot, például már simán elüldögélek a bolt előtt anélkül, hogy hisztiznék, ha ott hagynak. Rájöttem, hogy eddig még soha, sehol nem hagytak ott. Sőt, a járda szélénél is leülök, s csak akkor szoktam elindulni, ha engedik.  

A  porszívó nem épp kebelbarátom, de már nem szoktam megugatni. Tudom, hogy nem bánt, csak nagy a hangja. A hajszárítóval azért még óvatos vagyok. Séta után mindig a lépcsőházban kell leülnöm, főleg, ha jó koszos a mancsom, ilyenkor előkerülnek a törlőruhák, alaposan át vagyok dörzsölve, de ha esik az eső, ez mind nem elég, akkor még jön a hajszárító is. Brrrr! Forró levegőt fúj, nagyon hangos, nem szeretem. De azért már jobban tűrőm, mint első alkalommal, mikor az előszobába legtávolabbi sarkába menekültem előle. Mondjuk azt be kell ismernem, hogy utána nem kell rázogatni a bundámat, mert gyorsabban szárad tőle. És persze Gazdiék se szólnak rám, hogy összevizezem a tapétát. Van előnye a civilizált kutyalétnek is.

Trudi

Az utóbbi időben a fogadalmaim nem újévkor születnek. A mostaniak egyike még július elejére tehető. Igyekszem maximálisan megvalósítani, s szilveszterkor meg is újítottam magamban.

Ahhoz, hogy a céljaidat elérd, sokat kell tenned, nem elég hinni, hanem cselekedni is kell értük. Dr. Csernus Imre : A kiút című könyvében olvastam az alábbiakat, lehet választani a hatékonyság szempontjából:

"Mindent meg kell tennem érte!

Megpróbálok mindent megtenni érte!

Mindent megteszek érte!"

A kulcs az önmegvalósításhoz a harmadik mondat. De csak az tud így cselekedni, aki nem fél önmagát megmérettetni, aki ki meri mondani, amit gondol, még akkor is, ha a többség nem ért vele egyet. Nem kell miatta bűntudatot éreznie, hiszen én attól vagyok boldog, hogy jól érzem magam, s vállalom a véleményem, ugye?

Ugye, nem is olyan könnyű?

Ahogy már korábban jeleztem, Gazdi barátnőjénél maradtam. 

Ám, amit most elmesélek, az kicsit előbb történt. Még Gazdi is itt volt. Nem tudom mi ütött belém, de mikor leültettek a bejárati ajtó elé, gondoltam megviccelem őket, meghallottam, ahogy lekerül a póráz, s már ott sem voltam. Irány vissza a játszótérre. 

Nagyon boldog voltam, bár hallottam, hogy a hátam mögött kiabálnak, hogy jöjjek vissza, meg a Gazdi trappolását is kristálytisztán éreztem egyre jobban lemaradva, de nem akaródzott megállni. A térre befutva hevesen ugatni kezdtem, aztán mindjárt meg is torpantam, ott volt egy sokkal nagyobb kutya, mint én. Ő futva indult felém, én alig bírtam irányt változtatni. Az ő gazdija is kiabált, azt hiszem ő jobban nevelt, mint én, mert egyből megállt. Ekkor ért utol Gazdám. A másik kutyusról kiderült, hogy kan és boxer, és az is, hogy ő nagyon szeretne velem barátkozni. Én leültem Gazdi lába mellé és nem néztem rájuk. Úgy nem is volt ott az a másik állat. Amikor nevetni kezdtek, félve odapillantottam, hát mit ad az ég?! Megint ott volt a boxer. Próbáltam Gazdi lábát megkerülni, eléggé ideges is voltam, de ahányszor oldalra fordultam, meg kellett állapítanom, hogy a másik kutya mindig közelebb van. Néhány perc elteltével rájöttem, hogy jobb lett volna, ha szépen felmegyek a lakásba, mert ezzel a másik kutyával nincs kedvem barátkozni.

Gazdi nagyon sajnálta, mert a kutyafiú elég jóravalónak tűnt, s őszinte érdeklődést mutatott irányomba. Végül megszidtak és kinevettek, emiatt hazáig lehajtott fejjel ballagtam. Lehet, hogy szocializálódnom kéne?!

Mancs: Trudi

A Karácsonyt megelőző időszak mindenki számára húzós. Nekem már a november is az volt.

Szuper irodalmi estet szerveztek a Napvilágosok, remek ismeretségekkel gazdagodtam általuk! 

Aztán volt egy kis wellness, a helyet nem írom le, mert nem akarok ingyen reklámot egy olyan hotelnak, ami nem egészen hozta azt, amit az ember egy ****-os szállodától elvárna. Persze az, hogy mi mégis jól éreztük magunkat, nem nekik volt köszönhető! :)

Pécs városa ismét felejthetetlen élmény nyújtott, tudom figyelmetekbe ajánlani, ha a környéken jártok a Rab Coffe-t. Rendezvényeken alkotnak kiváló olasz alapanyagból imádni való finomságokat! (http://rabcoffe.hu/ ) Érdemes megnézni, hol találkozhattok velük. Remélem hamarosan nem csak Pécsett és a környékre kapnak meghívást, hanem az ország több településén is felbukkannak! :) Én nagyon szorítok a fejlődő családi vállalkozásnak. 

A Monarchia Sörház (http://monarchiasorhaz.hu/) étkei is felejthetetlenek voltak, bőséges adagok, figyelmes kiszolgálás és megfizethető árak. A társaság remek volt, nagyon jól szórakoztunk, remélem lesz még alkalmunk újra összefutni.

Aztán az utolsó hétvégén egy esküvőre voltunk hivatalosak, de az majd egy másik poszt lesz. ;)

Hamupipőke cipője elérhető, már az egészen kicsi lánykák is megtalálhatják az egyéniségüknek megfelelő darabokat mind ruhában, mind cipőben.

Talán, ha anno nekem is lett volna csillogó, ezüst topánkám, másképp alakul a női sorsom! :)

Az ember szavainak súlya van. Még akkor is, ha nem gondol bele abba, mit indít el egy-egy mondattal, szóval. A másik lelkében kavarhatsz mindent megváltoztató vihart, adhatsz hosszú távú belenyugvást, megpihenést, csak egyet nem tehetsz: a kimondott szót nem vonhatod vissza. 

A következmények változóak, gondold hát meg, mikor, mit, hogyan, de legfőképp kinek mondasz!

Kedves Olvasók!

Már nagyon régen jelentkeztem, de nézzétek el nekem.

Képzeljétek el mi történt velem mostanság! Gazdi a barátnőjénél hagyott. Egyébként furcsák voltak, mert titkolóztak, meg sugdolóztak, nem is tudtam mire vélni.

Nem indult azért teljesen zökkenőmentesen a történet, ugyanis a barátnőnek volt egy fontos vizsgája, jó sokáig magamra hagytak. Kicsit izgultam én is, hogy sikerül a jeles alkalom, izgalmamban megrágtam a szőnyeget, meg egy fontos papírokat tartalmazó dossziét. Mit ne mondjak, nem lettem megdicsérve.

Aztán mikor Gazdi elment, sokáig vártam az ajtónál, éjszaka is többször kimentem megnézni. Reggel a barátnőn is láttam, hogy rosszul aludt. Valószínűleg neki is a Gazdi hiányzott, nem pedig én idegesítettem az éjszakai jövés-menéssel.

Amíg 3-an voltunk jó volt, mert a vizsga után elvittek kirándulni, annyit szaladgáltam a hegyen, hogy estére teljesen elfáradtam. Illetve ők azt gondolták, meg is jegyezték, hogy "már nem kell vele labdázni este", viszont én cseles voltam, a kocsiban kipihentem a fáradalmakat, a lakásba érve pedig a kedvenc játékommal a számban ülve vártam, hogy valaki foglalkozzon velem. :)

És hát mindig adódtak érdekes helyzetek. Valamiért a tőlem sokkal kisebb kutyákat nem szeretem. Akkor se, ha pórázon vannak, akkor se, ha a kerítés mögött. Viszont ilyenkor engem is nehéz visszafogni, még Gazdinak is. Azt mondják, hogy nem tudok szépen sétálni. Nem tudom milyen lenne az, mert mindig azt hallom, hogy "lassan, szépen, ne húzz!", de mit csináljak, ha olyan jó kint a friss levegőn?! 

Mancsolás: Trudi

folyt köv. 

Szeretném az alábbi eseményt a figyelmetekbe ajánlani!

A Napvilág Íróklub rendezésében-szervezésében már nem először kerül sor felolvasóestre, irodalmi találkozóra, a szervezők az amatőr tehetségeket igyekeznek összefogni, közelebb hozni rohanó társadalmunkban a kultúrát, az irodalom szeretetét, az olvasás élményét, az embereket egymáshoz.

Az esten sok értékes alkotás kerül majd tolmácsolásra, s a kedves Zsűri az én egyik novellámnak is bizalmat szavazott, így a művemmel és velem is találkozhattok a helyszínen.

https://pinvents.com/event/250264185122254/elektrda-irodalmi-est

https://hu-hu.facebook.com/events/250264185122254/?source=1

Jó szórakozást kívánok előre is! 

Szükségem van még egy kis időre Kedves Olvasóm!

Már csak 1-2 hét kérdése, hogy újra itt legyek, megújulva újabb posztokkal jelentkezzek. 

Egy kis türelem még, aztán kaptok, kutyát,  hideget-meleget, elmúlt nyaralásokat, érzeteket!

Szeretettel várok mindenkit november elején! :) 

Előtt állok és van mögöttem. 

Annyi különféle hatás ért, hogy eltart egy ideig, míg rendszerezem magamban. 

Senki nincs elfelejtve, csak beszippantott az idő-tér mátrix, az egyensúly megteremtésén fáradozom. Előbb-utóbb helyre kerülnek a dolgok!

Ne hagyjatok magamra! :)

Mikor van itt az ideje?

Nem akkor, amikor már úgy érzed, hogy minden rád omlott és semmi nem sikerül. Mert akkor úgy is lesz. A tested is jelez! Válts akkor, amikor még nincs baj. Amikor még csak egy-egy dologgal vagy elégedetlen. Tarts önvizsgálatot és találd meg magadat, magadban! Ne engedd, hogy elhatalmasodjanak a gondok és elhalványítsák a ragyogó napot!

elcsodálkozom a nyaraló emberek sokszínűségén.

A medencében képesek elfoglalni az összes helyet, aki úszni szeretne kénytelen félúton megfordulni. Idősebb pasas hátúszással kísérletezik, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, de legalább ürül a medence.

Az idő kegyes, csak a barátaim hiányoznak... A kaja szokás szerint szuper, az asztaltársaság egyik fele cserélődik.

Drága nagymamámmal egyidős asztalszomszéd kedves ajándékkal lep meg búcsúzóul, egészen meghatódom.

A városka még mindig szép, ápolt növények, hangulatos vendéglátó helyek és lépten-nyomon padok hívogatnak. Jó elbámészkodni a színes, sok nyelvű forgatagban.

Pihenek és feltöltődöm...

Tudni kell, hogy a NAV bűnügyi szolgálata Pest megyében és Budapesten egy objektumban Kaszásdűlő környékén található.

Az alábbi eset a nyomozók szerint megesett.

A tanú megérkezik, bár nem az idézett időpontra, hanem jóval később délelőtt 11 óra felé. A nyomozó türelmes, várja a magyarázatot. A legó hajú, kb. 1 m 50 cm-es pasas hadarva közli, hogy a Boráros tértől gyalog jött. Amíg a nyomozó egyezteti a gépi adatokat az okmányokkal, emberünk bámulja az iroda képekkel telerakott falát és próbálna kommunikálni a másik két nyomozóval, akik - érthető okokból - nem vevők a csacsogásra.

Egyikük olyannyira nem, hogy ki is megy az irodából, így nem hallja, mikor a tanú ecseteli, hogy mennyire szomjas. A kihallgató mondja neki, hogy ha végzett, lent van mosdó, folyik víz, vagy vehet magának inni a büfében. A csávó közli, hogy az bizony nem jó, mert ő vizet nem iszik, ráadásul a büfében tuti nem lehet sört kapni, mert már vagy három órája nem ivott egy kortyot se, most meg úgy meginna két sört! Nyomozó fapofával hallgatja...

Aztán visszaérkezik a másik nyomozó az irodába, épp jókor, a vezetékes mellett a mobilja is csörög, azt se tudja melyikhez kapjon, mikor a pasas mondja, hogy alig várta, hogy visszajöjjön és beszélhessenek, mert látja, hogy  mennyi kutyás képe van, és ő szeretné a saját kutyájáról készült képeket megmutatni. A nyomozó nincs épp társalgós hangulatban, így közli, hogy hozzá is jöttek, nem ér rá képeket nézegetni.
A csávót ez kicsit sem zavarja, halálos nyugalommal közli, hogy nem siet sehova, ha a nyomozó végzett a kihallgatással, akkor utána megmutogatja..

Nem is engedi kimenni az ajtón, felpattan a székről, viszi a mobilját és mondja, hogy merre kéne lapozni. A nyomozó gyógyszere gurul, nem fogja ő egy hajléktalan telefonját lapozgatni, ránéz a megnyitott képre, közli, hogy aranyos, majd visszaparancsolja az embert a székre és lemegy a saját tanújáért.

Felérve az újonnan jött tanú is konstatálja, hogy nem egyszerű szituba csöppent, főleg, mikor emberünk már másodszor szól bele a nem őt érintő kihallgatásba. A saját kihallgatója türelmes, a másik nyomozó kevésbé, így rászól a pasira, hogy a saját kihallgatására figyeljen már, nem oda dumáljon.

Folynak a kihallgatások, aztán egyszer csak egy hang: - Miaú! Miaú!

Mindez egyre erősödve. Mindenki hegyezi a fülét, majd emberünk felveszi a telefont és bőszen magyaráz!

- Figyelj! Nem tudom mikor érek oda. Estére tuti... Ha itt végeztem... Hogy-hogy hol? Hát itt vagyok Kakasüllőn! Mondom! Mit tudom én! A nyomozóknál....

A türelmes kolléga eddig bírta. Mondja az embernek, hogy nem Kakasüllő, hanem Kaszásdűlő. Majd megkérdi ki telefonált. A másik tanú halkan odasúgja a tisztnek, hogy biztos a macska gazdája volt. :)

A pasi a végén közli, hogy neki este a Borároson van jelenése, mert innia kell és gyalog megy oda...

Ottan annyira szép és jó...

40 fok árnyékban. Muszáj 10 percenként költözni, mert a nap egyre jobban süt. A fáról hullik valami szmötyi, de csak otthon jövünk rá, hogy ez nem jön ki a fürdőruhából.

A medencék tömve. Sajnos Oláh Dzsinóék is ott vannak. Apuka akkora, hogy bemegy a vízbe és az összes kijön. Meg az emberek is.

Ifjú - cirka 15 körüli - titánok bőszen ugrálnak a vízbe, ha épp van 2 nm szabad felület.

Ángyika pezsgőt! kortyolgat a barátnőjével némi red bullal tolva. Harmadik társuk a déli verőfényt élvezi. Fekszik a tűző napon. Én meg kíváncsian várom mikor fordulnak a vízbe, illetve a szöszi mikor kap hőgutát. Egyelőre mindenki bírja.

Elballagunk a fagyishoz. Hagyományos csavaros, gépi fagyi hívogat. Van csoki, vanília, puncs. Nagy adag vanília puncsot kérek. Megkapnám, már majdnem összeér a két kéz, az adó és a kapó, mikor szöszke pultosunk közli, hogy bocsi, nem is puncs, hanem málna. Maradhat? Nem b.. meg, nem maradhat. Hányok a málnától.... Persze mosolyogva közlöm, hogy sajnos ez nem az én kombóm, lesz kedves másikat adni. Húzza a száját, de megkapom a csoki-vaníliát. Azt legalább nem tudja elrontani.

Izom apu agyon tetoválva a medencében majdnem megdugja gebe, szintén agyontetovált, hosszú műkörmű drágáját. Szép is a szerelem. Végig andalogják a medencét minden irányban, a csaj apu derekát a lábával átkulcsolva kapargatja a hátát és időnként belefúrja fejét a srác vállába. Van köztük vagy 15 év ránézésre. A srác is kaphatna annyit....

És akkor a nap fénypontja! Egy vékony úszódresszes kislány a pufi barátnőjét szeretné a megtanítani a fejes rejtelmeire. Magyaráz, nem is rosszul. Láb behajlít, kartartás, próbáld meg! Ducika neki rugaszkodik. Csatt! Hasas a medencében. :) Lelkes tanítvány, nem adja fel a medence közönségének nagy derültségére. Először mindenki csak diszkréten mosolyog, végül kollektíve kitör a vihogás. Pufika nem hallja, kísérletezik, de nem megy.

Azt hiszem ennyi egyelőre elég volt a strandból. Mondjuk jövő nyárig!

Nem tudom írtam-e, hogy a mi lépcsőházunk kissé furcsa. Nem cserélődnek a lakók, hanem inkább nincsenek. Vagy aki van, azt se látom sose. 

Talán írtam, hogy valamikor Karácsony tájékán Kisasszonnyal jöttünk fel a lépcsőházban, ő meg éktelenül hangos volt és azt hittük azért jön ki, hogy lecsesszen, ehelyett közölte, hogy neki is ilyen szép kutyája volt valaha és hogy mennyire szereti, most sült ki a pogácsa, adhat-e neki.

A kutyának hozott, nekünk nem. No comment...

De az is, hogy valamelyik nap jövök felfelé, tárva-nyitva az ajtaja, én köszönök neki, ő rám néz, majd válaszul becsapja az ajtót...

Szeretettel ajánlom az ilyen "kedves" szomszédoknak Kasza Tibi alábbi szösszenetét:

https://www.youtube.com/watch?v=hhp_ExSjY7M

Dühös vagyok. Mert mindig csak várok. Utálok várni! Gyűlölöm, hogy nem tudok helyzeteket, embereket kiszámítani, hogy az ígéret ma csak pusztába kiáltott szó!!!!!!!!!!!!!!!