Brill Séró

Írói vénával megáldott/vert egyed vagyok. S egy kis önreklám jól jön :)

Keresés

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Utolsó kommentek

Archívum

Blogajánló

Feedek

XML

Horvátország 2. nap

2. nap Krika nemzeti park
Sikítófrász kerülget Egyszerű Anyutól.
Reggelihez most mi értünk le előbb, így jó gyorsan mi ettük meg előlük a szalámit. 1-1. :)
Viszont kitéve híg, hosszú kávé van, ezért reggeli után a tulajtól kértünk rendes, kifizetős kávét. Odavisszük az asztalhoz, szép cukros, habos, megszórva a tetején, Egyszerű Anyu felkiált: Jéé, ez nagyon jól néz ki! Ez rendes kávé? Nahát?! Ilyet honnan szereztetek?
Anyád b... meg, idevarázsoltuk! Anyukám már rezignáltan nézett rá, s körülbelül olyan hangszínen közölte, mint mikor hülye gyereknek magyarázol: Itt vettük a pultnál.... 
Amint elállt a reggeli eső, irány a nemzeti park. Húúúúúúúúú, hát az valami meseszép. Nem győztem magamba szívni a sok csodát. Egyszer ott is szakadt az eső, de a jól felkészült turistánál van esőkabát is. Néhány bátor utastárs a legnagyobb vízesés alatt bemerészkedett fürdeni is, mi kihagytuk, bár volt fürdőrucink.
Egyszerű Anyu hozta a formáját.
Egyik vízesésnél szuper fotót lehetett csinálni, természetesen sokan akartak. Egyszerű Anyu nem zavartatta magát, a kicsi lánykáját fotózta ilyen szögben, olyan szögben, majd mikor már azt hittük, hogy végeztek, akkor helycsere. Nos, mi magyarok még viszonylag nagy türelemmel viseltettünk irányukba (bár lehet ott kellett volna lelökni őket véletlen :)), de a külföldiek kevésbé. Mikor EA (lásd fentebb) ment oda a gyerek után, a külföldiek nem voltak szívbajosak, simán odaálltak mellé. Wehehe. Azért persze őt is le kellett fotózni 75 szögben. 
A vízesések szenzációsak. Hol jobban, hol kevésbé zubognak, de a végén mind összeér. A legalacsonyabb és a legnagyobb pont között 48 m szintkülönbség van! A végére ragyogó napsütés lett. És a kijárat felé meg lehetett kóstolni a fügebort, meg rozmaring pálinkát, meg ilyeneket, nem is hagytunk ki egy árust sem. :)

Átmentünk Primostenbe. A hajdani halászfalu igazi miniatűr kincs, az egyik legszebb sziget összekötve már a szárazfölddel. Hangulatos utcácskákon sétáltunk körbe a part mentén, majd felmásztunk a temetőhöz. Nem tudom, hogy lehet-e egy temetőre azt mondani, hogy szép, de ez tényleg az volt! A kilátás fantasztikus. Utána kicsit bemerészkedtünk a tengerbe, először meglepően hideg volt, de hamar meg lehetett szokni. (nem úgy, mint az Északi tengert a hollandoknál:))

Néhány megállapítás:
1. Minden csupa kő, hol terem a füge és a zöldség?
2. Nagyjából minden falucska-város egyforma stílusú házakból áll. 
3. Itt az emberek nem tartanak állatot, a két nap alatt 2 háznál tartott kutyát láttam, meg 3-at sétáltattak.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: Berill Shero  2014.07.20. 10:54 Szólj hozzá!

Címkék: útitárs

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr336503649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása