1. nap Trogir-Split
Az apartmanház nagyon szép, mi a kis épületben kapunk helyet, ahol a kártya bedugásával működtethetők az elektromos berendezések. Itthon is jó lenne egy ilyen, akkor az ember tuti nem felejtené el lekapcsolni a villanyt.
Egyszerűék se szó, se beszéd egyszerűen elfoglalják a kisebbik szobát. Hál istennek nekik elég az is. Majd kipakolnak a fürdőbe úgy, hogy elfoglalják az összes akasztót, a teljes polcot és a mosdó felületet is. Magamhoz képest még kedvesen megkérdem, hogy a mi cuccunk vajon így hova fér?! Egyszerű Anyu odébb pakol. Lánya (ránézésre bölcsészkaros gizda) a telefonját buzerálja, jah, kérem, okos telefon.
A pakolászás után reggeli. A helyek fixek, mindenkinek majd ott kell ülnie, ahová leültetik. Nekünk Egyszerűékkel szemben... Egyszerűék nem hazudtolják meg magukat, mire mi odaérünk, a kitett kaja nagy részét felfalják, majd pléhpofával közlik, hogy:
1. ők olyan éhesek
2. a friss kenyérből mindig többet tudnak enni, mint a másnaposból.
Anyum elől eleszik a sonkát, úgy, hogy a fél tányér már amúgy is üres... Bicska nyílik, de türtőztet....
Reggeli után Egyszerű anyu még a haját fésüli, tele lesz vele a mosdókagyló. Anyád....
Nem sok idő marad a készülődésre, hamarosan megyünk a hajókikötőbe, kishajóval másfél órás út keretében irány Split. Egyszerűék olyan gyorsak, hogy elfoglalják a hajón a legjobb helyet. Egyszerű Anyu foglalkozása hamar kiderül, én meg sem lepődöm, tipikusan olyan feje van... Nem írom le, de aki ismer, úgyis tudja mely foglalkoztatási ág munkatársaitól áll fel a hátamon a szőr. Na, ott dolgozik!
Alkeszka a reggelinél már alakít, eldobja a teás bögrét, gondolom reggel nem volt mit inni, majd a hajón is rosszul lesz, olyannyira, hogy az eszméletét is elveszíti. Még jó, hogy van velünk egy eredetileg ápolónő végzettségű hölgy, aki magára vállalja a segítő szerepét. Úgy volt, hogy a várost idegenvezetővel nézzük meg, de a rendkívüli helyzetre tekintettel ő visszamegy a szállásra, mi meg magunk indulunk a városka felfedezésére.
Meseszép a tenger, a sétányon pálmafák, vakít a nap, irány a halpiac. Fotó készül a tengeri kütyükről, néhány hajóról, kompról, ami fele akkora, mint amit Hollandiában láttunk.
Lődörgés a meseszép belvárosban. Megnéztük a Diocletianus palotát, a múzeumi részekbe nem mentünk be, egy város amúgy is izgalmasabb úgy, ha magadnak fedezed fel. Szerintem.
A katedrálist is kívülről néztük meg, a harangtoronnyal és a különböző kapukkal együtt. Az északi kaputól felfelé található két szökőkút és Nin-i Gergely püspök szobra, akinek a lábujját kell simogatni és az szerencsét hoz. Úgy tettünk. Reméljük szerencsénk is lesz. :))
Kóborlás a helyi termelői és kirakodóvásári piacon.
Természetesen elköltöttem egy csomó lóvét. Anyu okosabban vásárol. Ebéd egy helyi pizzéria jellegű helyen, ami nagyon hasonlít a nálunk is népszerű 200,-Ft/szelet típusúra. Utána még egy kör séta. Visszaér az idegenvezető, aki elmondja, hogy útitársunkhoz dokit hívtak, aki be akarta vinni a helyi kórházba, de múló rosszullétre hivatkozással nem ment be.
Kishajónk visszafelé nem fért át Trogir város hídja alatt, kétszer is neki futottunk, mire sikerül átjutni alatta. Néhányan kiszálltak a történelmi belvárosban. Mi is. Séta, árusok, pálmafák, termelői piac, szokásos.
Minden csupa kő, de meseszép. Vajon miből élnek itt az emberek? Később talán teszek fel fotókat is.
Vacsorára horvát gulyás salátával. A főnökkel a helyi vegyesboltban futunk össze, biztosít róla, hogy kimarad az én salátámból az, amit nem szeretek. :) Mindjárt az első pillanatban megállapítottam, hogy nagyon jó fej, azonnal a szívembe lopta magát.:) Egyszerűék annyit esznek és olyan bunkó módon, hogy anyu már megjegyzi, esetleg ő is szedne repetát...
Vacsora után meghívást kapok a helyiek kedvenc italára, ami Kiskovács néven fut (Kr... kimondhatatlan) és császárkörtéhez hasonló íze van. Egyszerű anyu ott terem, hogy mi az, amit iszok, és vajon mennyibe kerül... Ááááá... és még hol a nyaralás vége?!
Ezt az italt fagyin is adják, útmutatót is kapunk, hogy hol érdemes kipróbálni. :)
Következő nap új posztban ;)
Utolsó kommentek