A hajléktalan maffia okos, időnként cserélgeti az embereket a különböző helyeken.

A Margit híd budai hídfőjénél viszonylag sokáig ült egy férfi, akit most egy másik követett, kettejük között röpke időre egy nő is megfordult.

Mostani emberünk egy táblát tart a kezében, melyre első nap az volt ráírva, hogy "ÉHEZEM". S láttam, amint egy lányka visszalép és odaadja a szendvicsét. Emberünk udvariasan megköszöni, mikor az adakozó távozik fura grimaszt vágva nem tud mit kezdeni az étellel. Gondolom aznap ez volt a sokadik. Talán ez az első nap a nőnapot előzte meg, nőnapra viszont rutinossá avanzsált, mert már "Boldog nőnapot minden nőnek!" felirat hirdette az igét. Hullott is az apró a tálkába.

Nőnap elmúlt, új tábla járja, amin "Élelemre gyűjtök" lett a felirat. 

Na ezért nem adok én ezeknek semmit. Lehet köpködni, lehet azt mondani, hogy szívtelen dög vagyok, de könyörgöm, ha az első nap az "éhezem"-re nem jó a szendvics, akkor élelemre gyűjtéssel meg nálam semmire sem megy.

Empátia ide, empátia oda, nem bírom a hajléktalanokat!