A 2. napi vacsoráról nem is szóltam még.

A tulajdonos volt olyan rendes, hogy anyunak kifilézte a halat, amin Egyszerű Anyu meglepődött, mert természetesen ők már fél órával a vacsora kezdete előtt lent topogtak, nehogy valamiről lemaradjanak, s az ő hala sajnos nem volt kifilézve. :) A hal mellé volt kagyló. Anyu megette a kagylót, félretette a héját a tányérján. Egyszer csak Egyszerű Anyu megkérdi, hogy nem adná-e neki anyu, mert kimosná, hazavinné és kitenné a vitrinbe, hogy ilyet is evett... Jááááááááááj!

Egész éjjel szakadt, féltünk, hogy a raftingból másnap semmi nem lesz, de reggelre elállt az eső. Omis belvárosában kitett a busz, mindenki azt hitte, hogy irány a rafting, így fényképezőgépet, meg egyéb ilyen dolgokat, pénzt, telót, a buszon hagytuk. Ehhez képest előbb volt egy helyi idegenvezetővel városnézés és közben nem elég hogy az előző napokhoz képest hidegebb volt, de még az eső is újra esni kezdett.  A városban kiderült, hogy a kalózok harcoltak anno, s hogy például minden templomnak külön álló a harangtornya, amit láttam, de nem tudtam miért. Hát azért, mert a népnek imádkozó helyre szükség volt, de tornyot ráértek később is építeni. A különböző városok egyébként egymással rivalizáltak is, hogy kinek van magasabb harangtornya. Azt is elmondta az idegenvezető, hogy nyáron gyakoriak a bozóttüzek, ilyenkor a tűzoltók csak a lakóingatlanok környékét oltják, ha az erdő ég, azzal nem tudnak mit kezdeni, mert a szél miatt nem lehet eloltani. Mondta, hogy például olyankor is egészen sokan fürdőznek a tengerben.