Hogy mennyire nem könnyű kenyér a nyomozóké, álljon itt az alábbi példa.

A kapitányságra megérkezik a tanú, akit az ügyeletes annak rendje és módja szerint beregisztrál. A tanú előtt fejléces idézés, nagy betűkkel a nyomozó neve. Nem is kell sokat várakoznia, bár a várórész tele van. 

A nyomozó elkiáltja magát, az úriember nevét mondja érthetően és tagoltan. A pasi feláll, majd elindul a beléptető ügyeletes felé. A nyomozó rászól, hogy hozzá kéne menni, nem az őrszolgálathoz. A csávó odaér és mondja:

- Egész éjjel bent volt a kontaktlencsém, most kivettem és nem látok...

Ülj le egyes!

Az irodában az íróasztalon különböző tollak, az egyforma tollak közül némelyiken jelölés. A tanú által vizslatotton éppen lila. Ember forgatja a tollat, nézegeti, majd a kérdés: - Ez miért lila toll, ha egyszer kék tinta van benne? 

Nyomozó kérdez: Ismeri Bobák XY-t? Csávó felnyerít: - Ésss a nyúl hol marad?! A kihallgató még bírja, fapofával közli, hogy a mesében a nyulakat Bob és Bobeknek hívták...

Ember kér a jegyzőkönyvből másolatot. A nyomozó mutatja, hogy hol talál a közelben postát, a csávó lelkes, annyira nézi a mutatott helyet, hogy feldönti az épület díszét, a plafonig érő virágot... Majd visszamegy az illetékbélyeggel, hitelesítés után elvenné a jegyzőkönyvet, szinte kikapja a nyomozó kezéből, hogy ő már menne. A nyomozó diktálja, hogy oda kéne írnia, hogy dátum, átvettem.

Ember: -15-e van?

Nyomozó: - Nem, 21-e.

Csávó: - A picsába. Akkor most úgy kezdem, hogy nem a 21-gyel, mint külföldön, hanem a 2014-el a lapon?!