Ahogy már korábban jeleztem, Gazdi barátnőjénél maradtam. 

Ám, amit most elmesélek, az kicsit előbb történt. Még Gazdi is itt volt. Nem tudom mi ütött belém, de mikor leültettek a bejárati ajtó elé, gondoltam megviccelem őket, meghallottam, ahogy lekerül a póráz, s már ott sem voltam. Irány vissza a játszótérre. 

Nagyon boldog voltam, bár hallottam, hogy a hátam mögött kiabálnak, hogy jöjjek vissza, meg a Gazdi trappolását is kristálytisztán éreztem egyre jobban lemaradva, de nem akaródzott megállni. A térre befutva hevesen ugatni kezdtem, aztán mindjárt meg is torpantam, ott volt egy sokkal nagyobb kutya, mint én. Ő futva indult felém, én alig bírtam irányt változtatni. Az ő gazdija is kiabált, azt hiszem ő jobban nevelt, mint én, mert egyből megállt. Ekkor ért utol Gazdám. A másik kutyusról kiderült, hogy kan és boxer, és az is, hogy ő nagyon szeretne velem barátkozni. Én leültem Gazdi lába mellé és nem néztem rájuk. Úgy nem is volt ott az a másik állat. Amikor nevetni kezdtek, félve odapillantottam, hát mit ad az ég?! Megint ott volt a boxer. Próbáltam Gazdi lábát megkerülni, eléggé ideges is voltam, de ahányszor oldalra fordultam, meg kellett állapítanom, hogy a másik kutya mindig közelebb van. Néhány perc elteltével rájöttem, hogy jobb lett volna, ha szépen felmegyek a lakásba, mert ezzel a másik kutyával nincs kedvem barátkozni.

Gazdi nagyon sajnálta, mert a kutyafiú elég jóravalónak tűnt, s őszinte érdeklődést mutatott irányomba. Végül megszidtak és kinevettek, emiatt hazáig lehajtott fejjel ballagtam. Lehet, hogy szocializálódnom kéne?!

Mancs: Trudi

A Karácsonyt megelőző időszak mindenki számára húzós. Nekem már a november is az volt.

Szuper irodalmi estet szerveztek a Napvilágosok, remek ismeretségekkel gazdagodtam általuk! 

Aztán volt egy kis wellness, a helyet nem írom le, mert nem akarok ingyen reklámot egy olyan hotelnak, ami nem egészen hozta azt, amit az ember egy ****-os szállodától elvárna. Persze az, hogy mi mégis jól éreztük magunkat, nem nekik volt köszönhető! :)

Pécs városa ismét felejthetetlen élmény nyújtott, tudom figyelmetekbe ajánlani, ha a környéken jártok a Rab Coffe-t. Rendezvényeken alkotnak kiváló olasz alapanyagból imádni való finomságokat! (http://rabcoffe.hu/ ) Érdemes megnézni, hol találkozhattok velük. Remélem hamarosan nem csak Pécsett és a környékre kapnak meghívást, hanem az ország több településén is felbukkannak! :) Én nagyon szorítok a fejlődő családi vállalkozásnak. 

A Monarchia Sörház (http://monarchiasorhaz.hu/) étkei is felejthetetlenek voltak, bőséges adagok, figyelmes kiszolgálás és megfizethető árak. A társaság remek volt, nagyon jól szórakoztunk, remélem lesz még alkalmunk újra összefutni.

Aztán az utolsó hétvégén egy esküvőre voltunk hivatalosak, de az majd egy másik poszt lesz. ;)

Hamupipőke cipője elérhető, már az egészen kicsi lánykák is megtalálhatják az egyéniségüknek megfelelő darabokat mind ruhában, mind cipőben.

Talán, ha anno nekem is lett volna csillogó, ezüst topánkám, másképp alakul a női sorsom! :)

Az ember szavainak súlya van. Még akkor is, ha nem gondol bele abba, mit indít el egy-egy mondattal, szóval. A másik lelkében kavarhatsz mindent megváltoztató vihart, adhatsz hosszú távú belenyugvást, megpihenést, csak egyet nem tehetsz: a kimondott szót nem vonhatod vissza. 

A következmények változóak, gondold hát meg, mikor, mit, hogyan, de legfőképp kinek mondasz!

Kedves Olvasók!

Már nagyon régen jelentkeztem, de nézzétek el nekem.

Képzeljétek el mi történt velem mostanság! Gazdi a barátnőjénél hagyott. Egyébként furcsák voltak, mert titkolóztak, meg sugdolóztak, nem is tudtam mire vélni.

Nem indult azért teljesen zökkenőmentesen a történet, ugyanis a barátnőnek volt egy fontos vizsgája, jó sokáig magamra hagytak. Kicsit izgultam én is, hogy sikerül a jeles alkalom, izgalmamban megrágtam a szőnyeget, meg egy fontos papírokat tartalmazó dossziét. Mit ne mondjak, nem lettem megdicsérve.

Aztán mikor Gazdi elment, sokáig vártam az ajtónál, éjszaka is többször kimentem megnézni. Reggel a barátnőn is láttam, hogy rosszul aludt. Valószínűleg neki is a Gazdi hiányzott, nem pedig én idegesítettem az éjszakai jövés-menéssel.

Amíg 3-an voltunk jó volt, mert a vizsga után elvittek kirándulni, annyit szaladgáltam a hegyen, hogy estére teljesen elfáradtam. Illetve ők azt gondolták, meg is jegyezték, hogy "már nem kell vele labdázni este", viszont én cseles voltam, a kocsiban kipihentem a fáradalmakat, a lakásba érve pedig a kedvenc játékommal a számban ülve vártam, hogy valaki foglalkozzon velem. :)

És hát mindig adódtak érdekes helyzetek. Valamiért a tőlem sokkal kisebb kutyákat nem szeretem. Akkor se, ha pórázon vannak, akkor se, ha a kerítés mögött. Viszont ilyenkor engem is nehéz visszafogni, még Gazdinak is. Azt mondják, hogy nem tudok szépen sétálni. Nem tudom milyen lenne az, mert mindig azt hallom, hogy "lassan, szépen, ne húzz!", de mit csináljak, ha olyan jó kint a friss levegőn?! 

Mancsolás: Trudi

folyt köv. 

Szeretném az alábbi eseményt a figyelmetekbe ajánlani!

A Napvilág Íróklub rendezésében-szervezésében már nem először kerül sor felolvasóestre, irodalmi találkozóra, a szervezők az amatőr tehetségeket igyekeznek összefogni, közelebb hozni rohanó társadalmunkban a kultúrát, az irodalom szeretetét, az olvasás élményét, az embereket egymáshoz.

Az esten sok értékes alkotás kerül majd tolmácsolásra, s a kedves Zsűri az én egyik novellámnak is bizalmat szavazott, így a művemmel és velem is találkozhattok a helyszínen.

https://pinvents.com/event/250264185122254/elektrda-irodalmi-est

https://hu-hu.facebook.com/events/250264185122254/?source=1

Jó szórakozást kívánok előre is! 

Szükségem van még egy kis időre Kedves Olvasóm!

Már csak 1-2 hét kérdése, hogy újra itt legyek, megújulva újabb posztokkal jelentkezzek. 

Egy kis türelem még, aztán kaptok, kutyát,  hideget-meleget, elmúlt nyaralásokat, érzeteket!

Szeretettel várok mindenkit november elején! :) 

Előtt állok és van mögöttem. 

Annyi különféle hatás ért, hogy eltart egy ideig, míg rendszerezem magamban. 

Senki nincs elfelejtve, csak beszippantott az idő-tér mátrix, az egyensúly megteremtésén fáradozom. Előbb-utóbb helyre kerülnek a dolgok!

Ne hagyjatok magamra! :)

Mikor van itt az ideje?

Nem akkor, amikor már úgy érzed, hogy minden rád omlott és semmi nem sikerül. Mert akkor úgy is lesz. A tested is jelez! Válts akkor, amikor még nincs baj. Amikor még csak egy-egy dologgal vagy elégedetlen. Tarts önvizsgálatot és találd meg magadat, magadban! Ne engedd, hogy elhatalmasodjanak a gondok és elhalványítsák a ragyogó napot!

elcsodálkozom a nyaraló emberek sokszínűségén.

A medencében képesek elfoglalni az összes helyet, aki úszni szeretne kénytelen félúton megfordulni. Idősebb pasas hátúszással kísérletezik, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, de legalább ürül a medence.

Az idő kegyes, csak a barátaim hiányoznak... A kaja szokás szerint szuper, az asztaltársaság egyik fele cserélődik.

Drága nagymamámmal egyidős asztalszomszéd kedves ajándékkal lep meg búcsúzóul, egészen meghatódom.

A városka még mindig szép, ápolt növények, hangulatos vendéglátó helyek és lépten-nyomon padok hívogatnak. Jó elbámészkodni a színes, sok nyelvű forgatagban.

Pihenek és feltöltődöm...

Tudni kell, hogy a NAV bűnügyi szolgálata Pest megyében és Budapesten egy objektumban Kaszásdűlő környékén található.

Az alábbi eset a nyomozók szerint megesett.

A tanú megérkezik, bár nem az idézett időpontra, hanem jóval később délelőtt 11 óra felé. A nyomozó türelmes, várja a magyarázatot. A legó hajú, kb. 1 m 50 cm-es pasas hadarva közli, hogy a Boráros tértől gyalog jött. Amíg a nyomozó egyezteti a gépi adatokat az okmányokkal, emberünk bámulja az iroda képekkel telerakott falát és próbálna kommunikálni a másik két nyomozóval, akik - érthető okokból - nem vevők a csacsogásra.

Egyikük olyannyira nem, hogy ki is megy az irodából, így nem hallja, mikor a tanú ecseteli, hogy mennyire szomjas. A kihallgató mondja neki, hogy ha végzett, lent van mosdó, folyik víz, vagy vehet magának inni a büfében. A csávó közli, hogy az bizony nem jó, mert ő vizet nem iszik, ráadásul a büfében tuti nem lehet sört kapni, mert már vagy három órája nem ivott egy kortyot se, most meg úgy meginna két sört! Nyomozó fapofával hallgatja...

Aztán visszaérkezik a másik nyomozó az irodába, épp jókor, a vezetékes mellett a mobilja is csörög, azt se tudja melyikhez kapjon, mikor a pasas mondja, hogy alig várta, hogy visszajöjjön és beszélhessenek, mert látja, hogy  mennyi kutyás képe van, és ő szeretné a saját kutyájáról készült képeket megmutatni. A nyomozó nincs épp társalgós hangulatban, így közli, hogy hozzá is jöttek, nem ér rá képeket nézegetni.
A csávót ez kicsit sem zavarja, halálos nyugalommal közli, hogy nem siet sehova, ha a nyomozó végzett a kihallgatással, akkor utána megmutogatja..

Nem is engedi kimenni az ajtón, felpattan a székről, viszi a mobilját és mondja, hogy merre kéne lapozni. A nyomozó gyógyszere gurul, nem fogja ő egy hajléktalan telefonját lapozgatni, ránéz a megnyitott képre, közli, hogy aranyos, majd visszaparancsolja az embert a székre és lemegy a saját tanújáért.

Felérve az újonnan jött tanú is konstatálja, hogy nem egyszerű szituba csöppent, főleg, mikor emberünk már másodszor szól bele a nem őt érintő kihallgatásba. A saját kihallgatója türelmes, a másik nyomozó kevésbé, így rászól a pasira, hogy a saját kihallgatására figyeljen már, nem oda dumáljon.

Folynak a kihallgatások, aztán egyszer csak egy hang: - Miaú! Miaú!

Mindez egyre erősödve. Mindenki hegyezi a fülét, majd emberünk felveszi a telefont és bőszen magyaráz!

- Figyelj! Nem tudom mikor érek oda. Estére tuti... Ha itt végeztem... Hogy-hogy hol? Hát itt vagyok Kakasüllőn! Mondom! Mit tudom én! A nyomozóknál....

A türelmes kolléga eddig bírta. Mondja az embernek, hogy nem Kakasüllő, hanem Kaszásdűlő. Majd megkérdi ki telefonált. A másik tanú halkan odasúgja a tisztnek, hogy biztos a macska gazdája volt. :)

A pasi a végén közli, hogy neki este a Borároson van jelenése, mert innia kell és gyalog megy oda...

Ottan annyira szép és jó...

40 fok árnyékban. Muszáj 10 percenként költözni, mert a nap egyre jobban süt. A fáról hullik valami szmötyi, de csak otthon jövünk rá, hogy ez nem jön ki a fürdőruhából.

A medencék tömve. Sajnos Oláh Dzsinóék is ott vannak. Apuka akkora, hogy bemegy a vízbe és az összes kijön. Meg az emberek is.

Ifjú - cirka 15 körüli - titánok bőszen ugrálnak a vízbe, ha épp van 2 nm szabad felület.

Ángyika pezsgőt! kortyolgat a barátnőjével némi red bullal tolva. Harmadik társuk a déli verőfényt élvezi. Fekszik a tűző napon. Én meg kíváncsian várom mikor fordulnak a vízbe, illetve a szöszi mikor kap hőgutát. Egyelőre mindenki bírja.

Elballagunk a fagyishoz. Hagyományos csavaros, gépi fagyi hívogat. Van csoki, vanília, puncs. Nagy adag vanília puncsot kérek. Megkapnám, már majdnem összeér a két kéz, az adó és a kapó, mikor szöszke pultosunk közli, hogy bocsi, nem is puncs, hanem málna. Maradhat? Nem b.. meg, nem maradhat. Hányok a málnától.... Persze mosolyogva közlöm, hogy sajnos ez nem az én kombóm, lesz kedves másikat adni. Húzza a száját, de megkapom a csoki-vaníliát. Azt legalább nem tudja elrontani.

Izom apu agyon tetoválva a medencében majdnem megdugja gebe, szintén agyontetovált, hosszú műkörmű drágáját. Szép is a szerelem. Végig andalogják a medencét minden irányban, a csaj apu derekát a lábával átkulcsolva kapargatja a hátát és időnként belefúrja fejét a srác vállába. Van köztük vagy 15 év ránézésre. A srác is kaphatna annyit....

És akkor a nap fénypontja! Egy vékony úszódresszes kislány a pufi barátnőjét szeretné a megtanítani a fejes rejtelmeire. Magyaráz, nem is rosszul. Láb behajlít, kartartás, próbáld meg! Ducika neki rugaszkodik. Csatt! Hasas a medencében. :) Lelkes tanítvány, nem adja fel a medence közönségének nagy derültségére. Először mindenki csak diszkréten mosolyog, végül kollektíve kitör a vihogás. Pufika nem hallja, kísérletezik, de nem megy.

Azt hiszem ennyi egyelőre elég volt a strandból. Mondjuk jövő nyárig!

Nem tudom írtam-e, hogy a mi lépcsőházunk kissé furcsa. Nem cserélődnek a lakók, hanem inkább nincsenek. Vagy aki van, azt se látom sose. 

Talán írtam, hogy valamikor Karácsony tájékán Kisasszonnyal jöttünk fel a lépcsőházban, ő meg éktelenül hangos volt és azt hittük azért jön ki, hogy lecsesszen, ehelyett közölte, hogy neki is ilyen szép kutyája volt valaha és hogy mennyire szereti, most sült ki a pogácsa, adhat-e neki.

A kutyának hozott, nekünk nem. No comment...

De az is, hogy valamelyik nap jövök felfelé, tárva-nyitva az ajtaja, én köszönök neki, ő rám néz, majd válaszul becsapja az ajtót...

Szeretettel ajánlom az ilyen "kedves" szomszédoknak Kasza Tibi alábbi szösszenetét:

https://www.youtube.com/watch?v=hhp_ExSjY7M

Dühös vagyok. Mert mindig csak várok. Utálok várni! Gyűlölöm, hogy nem tudok helyzeteket, embereket kiszámítani, hogy az ígéret ma csak pusztába kiáltott szó!!!!!!!!!!!!!!!

A kedves finánc az ügyfélnek segít adatlapot tölteni.

Értelemszerűen mindenhova a T. Ügyfél adatai kellenek, de a vámos nem bízza a véletlenre, igyekszik gyorsítani a kitöltésen, így mutatja és mondja is, hogy mit, hova kell írni.

- Vezetéknév: ügyfél beírja a teljes nevét.

- Lakcím: ez még ment is, bár abba a rovatba, hogy utca név, oda sikerül házszámmal, emelet/ajtó számmal beírni mindent…

- Következik az anyja neve: ez pipa és lájk, elsőre tökéletes.

- Születési helye:

Ügyfél kérdez:anyámé?…

Finánc nem mondja ki, csak gondolja: igen, ANYÁDÉ B...MEG!

Amennyiben tömény térdcsapkodós, könny kicsordulós filmre vágysz és 117 percet végig visítanál röhögve, ajánlom figyelmedbe a 

http://port.hu/noi_szervek_the_heat/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=140268&i_city_id=3372&i_county_id=1

filmet! 

Persze a vihogás mellett tetszetős a szereplők azon tulajdonsága, hogy teljesen átlagosak és hétköznapiak, mégis fejlődőképesek. 

Nálam 10 pontból 10 :D

ui: Melissa McCarhty hatalmasat alakít! Ezek után kíváncsi vagyok a többi filmjére is. Nem egy topmodell színésznő, de pont esendősége miatt szerethető!

Csak ajánlani tudom az Ízisz Fogyasztószalont mindenkinek, aki nem csak a testét, a lelkét is kényeztetné kicsit!

Itt a garantált fogyás mellett egy jó hangulatú közösségbe is csöppenhetsz, hála az ott dolgozó kedves embereknek.

Egy kis segítség:

http://iziszfogyasztoszalon.hu/tartalom/kapcsolat

https://www.facebook.com/pages/%C3%8Dzisz-Fogyaszt%C3%B3-Szalon/124506384356239

A szalon árai barátságosak, a flabi gép működését például simán elmagyarázzák a vendégek is, mindenki rugalmas, türelmes, olyan személlyel, aki ideges lett volna azért, mert nem került sorra a megadott időpontban, nem találkoztam.

A kolleginák nem értették, hogy miről mesélek, ők - hál istennek nem tudom hol voltak - egy olyan fodrászati üzletből kialakított flabi szalonban voltak, ahol függöny mögé zárták őket, senkivel nem lehetett beszélgetni, beülni és megnézni, hogy mit csinál a másik, azt meg végképp nem. Nem magyarázták el a testtartás jelentőségét, hogy hány percig szabad a gépen lenni...

No comment.

Az Íziszben van Alpha Mins kapszula, hullám, boom trans, micro kezelés, jade ágy, oto chili hasgép, atlantiszi energia átadás és még sorolhatnám. Az elérhetőségeket lásd fent! Amennyiben jártál már ott, írd meg kommentbe a tapasztalataidat nekem is! 

Sziasztok Újra!

Képzeljétek el, ért egy baleset.

Gazdiékkal nyaralni voltunk, az első két nap még az idő is remekbe szabott volt, aminek meg lett a böjtje. 

A kánikulára való tekintettel viszonylag korán reggel indultunk, majd mikor megérkeztünk a szállásra, a környék felfedezése következett. Én nagyon élveztem, Gazdiék a melegben lógó nyelvvel loholtak utánam. Ebédelni a közeli étterembe mentünk, ahol a tulajék nagyon jó fejek voltak, mielőtt a kétlábúakat kiszolgálták volna, én kaptam friss vizet. :) A póráz is lekerült rólam, így szabadon szaladgálhattam az étterem kertjében, míg Gazdiék ebédeltek.

Ebéd után séta, majd láttam, hogy valami készül, mivel rám bízták a házat és nyomatékosan elmondták többször is, hogy marad. Hát persze. Ők elmentek valahova, a házat meg nekem kellett őrizni. Nem tudom meddig ücsörögtem a  kapuban abban bízva, hogy hamar visszajönnek, de kénytelen voltam belátni, hogy nem maradhatok ott sokáig, mert nagyon meleg van.

Mint kiderült ők fürdeni mentek, engem meg nem vittek magukkal, mivel a Balatonban tilos kutyát fürdetni. Nem tudom ki hozta ezt a jogszabályt, de szívesen megrángatnám rajta egy kicsit a nadrágot. 

Szóval mikor visszajöttek újra a faluba mentünk, de nekem nem volt hozzá kedvem. Alig vánszorogtam. Gazdiék nevettek is rajtam, azt hitték megint elfáradtam, mint a múltkor, mikor a hegyen ugráltattak le-föl. Így késő estére már nem akartak magukkal vinni újra. Mire hazaértek, már alig bírtam menni, koordinálatlan volt a mozgásom, már inni se kellett. Gazdi kétségbeesett, de hála az égnek dr. Varga Ottó doktor úr azt mondta, hogy fogad minket. A kocsiba tettek, az útra nem emlékszem, már nem voltam jól. Gazdi barátnője először allergiás reakcióra tippelt, de a doki csak rám nézett és máris mondta, hogy hőgutát kaptam. A lázam 42,7 volt, holott a kutyáknak 38,5 a normál hőmérsékletük. Feltettek a vizsgálóasztalra, infúzió, szteroid, jégakku a fejemre. Hamarosan jobban lettem. A doktor bácsi azt mondta, hogy ha reggel visznek el, akkor már valószínűleg nem lehet megmenteni.

Gazdi és a barátnője is teljesen elképedtek, mert eddig csak olyan kutyákról hallottak hőguta kapcsán, akit valahol ott felejtettek, de az állatorvos azt mondta, hogy ilyen melegben elég 15-20 p is, hogy egy nagy szőrű kutya hőgutát kapjon! 

Tessék kedves Gazdik és leendő Gazdik erre odafigyelni!

Trudi

Ui: Jól megijesztettem őket, de azért jó dolog is volt ebben. Egész nyaralás alatt engem kényeztettek! :D

Valamelyik nap nyomorogtam a villamoson. Klasszikus jött combino helyett. A megállóban kavargott a sokszínű nép, ám kirítt a tömegből egy párocska. A 17 környéki fiú és lány ketten együtt alig voltak vastagabbak, mint én, továbbá olyan "barnák voltak, mint egy mentőautó" /idézet a Kedvesemtől/.

Csont sovány karjukon lógott a póló, a fiú haja trendin a szemében, a leányzó fekete hajjal, orrában karika, szeme feketére sminkelve, a szája fehérre, esküszöm úgy néztek ki, mint két kriptaszökevény. A srác egész úton bőszen ölelgette nőjét, az sem zavarta, hogy emiatt a könyöke feszt az én karomhoz ér, s ahogy a villamos taszigál, egyre mélyebb kontaktusba kerülünk. Kezdett a gyógyszerem gurulni. A párbeszédüket hallgatva még inkább. A két ifjú mekegett. Értelmes, kerek, artikulált mondat nem bírta elhagyni a szájukat.

Jó, hogy időben leszálltam.

Aztán a frissebb jelenség... Már nem csak a korosodó nők felejtik el, hogy nem 20 évesek, hanem a férfiak is. Egymást követő napon láttam kettőt is. Mindkettő vagány, fiatalos tornacipőben, pólóban, farmerban feszített elmaradhatatlannak tűnő napszemüveg és sapka társaságában. Hátulról láttam őket először. Olyan 25+ -osnak saccoltam őket. Aztán mikor megfordultak tátva maradt a szám. Az egyik bőven verte a 60-at is, ütemesen rágózott, miközben rángatta a fejét a fülébe bömbölő mp4 lejátszóra. A másik meg affektált a barátjának. Persze biztosan nem kell általánosítanom, de mindkettőről a Büszkeség menet jutott eszembe és némi szánalom...

Budapest fénypontja: villamospótló busz külön sávban. Halad... Haladna. Ha a kocsik nem hagynák figyelmen kívül a felfestett jelzést. És ha a kerékpárosok nem kanyarodnának ész nélkül ki a busz elé. Az egyiknek olyan jól sikerült, hogy az utasok a fékezés hatására majdnem feldőltek, a busz csikorgó fékekkel úgy 10 cm-re állt meg a nőtől. Az ütő meg bennem. De mindenki kellően higgadt volt, senki nem szentségelt, biciklis anyu valószínűleg sokkot kapott, mert csak markolta a kormányt és nézett maga elé...

Szép este volt! 

amiben úszom. El.

De jelentkezem előbb-utóbb. Történések vannak, időm és kedvem nincs írni. 

Azokért a hibákért, amelyeket az általad nagyra becsült és szeretett emberek elkövetnek, NEM NEKED KELL FELELNI!  Nem kell miattuk büntetni magad, mert nem vagy mártír!

Kedves Barátaim!

Jó múltkoriban nem tudom mi volt velem. Lehet a telihold volt az oka, de magamat is megleptem azzal, amit csináltam.

Olyan bújós lettem, hogy csak na. A Gazdi és barátnője nem is értette, hogy miért lihegek folyton a sarkukban. Szinte semmit nem tudtak tőlem csinálni. Gazdi sokáig vizslatott, szerinte nem teljesen normálisan nyüszítgettem. Pedig nem volt semmi bajom. Nem fájt sehol. Még a vacsorát is megettem. A séták alkalmával jókat játszottunk.

Aztán mégis alig bírtam elaludni. A hajnali séta után ők még visszafeküdtek, s mivel egyikük sem foglalkozott velem, így én is összekucorodtam a szőnyegen. Nem sokat pihentek Gazdiék, de ébredés után már tudtam, hogy nagy baj van. Nem, nem intéztem el bent a dolgaimat, csak unalmamban megrágcsáltam egy kicsit a szőnyeget. Gazdi barátnője nagyon mérges volt, úgy leszidott, hogy még a fülem is kettéállt. Egész délelőtt nem szólt hozzám, akármit is csináltam.

Persze szerencsére nem egy perzsaszőnyeg volt, de nem is értem mi ütött belém. Rá néhány napra a játékaimat is darabokra szedtem, pedig már régen leszoktam a rágcsálásról. Igyekszem a cipőktől távol tartani magam. Nehogy baj legyen.

Trudi

A téma sajnos több, mint aktuális. 

Aki figyelemmel követi a híradásokat, az tudja, hogy nagy a baj. Viszont az emberek példás magatartást tanúsítanak. Mindenki ott van a gátakon, aki tud lapátol.

És persze mindig akad egy-két hülye is:

https://www.facebook.com/photo.php?v=10201039215090195&set=vb.1462255509&type=2&theater

Az lenne a jó, ha a szolidaritás nem csak ilyenkor lenne meg az emberekben, hanem akkor is, mikor nincs katasztrófa.