A mostani bejegyzésem különleges lesz.

Köszönetet szeretnék mondani két különleges embernek - az édesanyámnak és a nagymamámnak - ezzel a poszttal.

Sokat tanultunk egymástól. Kölcsönösen. És szuper, hogy vannak az életemben! Mindketten fiatalosak, jó humorúak és végtelenül bölcsek. Bármilyen problémával fordulhatok hozzájuk, legyen az kapcsolati vagy főzési, rossz tanácsot még sosem adtak. Meghallgatnak, akár éjjel is! Olyan nincs, hogy nem érnek rá. Ha beteg vagyok, a mai napig úgy ápolnak, mint gyerekkoromban, s nincs is jobb gyógyszer egy jó anyai húslevesnél, vagy a nagyi borsólevesénél!

Ezzel a két szép verssel kívánok az én szeretteimnek és minden édesanyának gyönyörű és boldog anyák napját!

Bálint Ilona: Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.

A chat.hu-n már régen jártam. De van, ami nem változik. Szűrőnek fent van egy kép, amin nem én vagyok. A hölgy kissé túlsúlyos és igénytelen, ám ez sem riasztja el a vállalkozó kedvű pasikat az ismerkedéstől. Nem hiszem el, hogy valakinek a képen látható igénytelenség tényleg tetszik. És mégis.... Ha meg nem, akkor szimplán perverzek. A másik fele meg a full idióták gyülekezete, akik szerintem nem ezen a földön élnek.

Néhány beköszönő szöveg, nickkel együtt, hogy tudjátok kitől kell menekülni. A személyiségi jogaik meg nem sérülnek, hiszen a nickek hetente változnak....

Tytt (30 éves):Szia,lenne kedved megnézni egy 30 éves srácot pucéran?

Lovaszfiu34 (36 éves): Szia! Puszi fenekedbe.

Ezt a következőt idemásolom majdnem teljes terjedelmében....

Zsoolt20 (?? éves): Szia! Abban kérném a véleményedet h szted ciki ha belementem egy lány ismerősömnek hogy kihasználhat?

Én: ?

"Az önismeret kulcsa a mély, belső érzelmi világunk és a külső cselekedeteink közötti harmónia."

dr. Menis Yousry

A viszonylag jól szituált 50 környéki pasi felpaprikázva sétálgat le-föl a kapitányság várójában. Nem csak az háborítja fel, hogy a rendőrök nem azonnal jönnek érte, hogy felvegyék a bejelentését, hanem a saját problémája is.

Amikor a nyomozó megérkezik, emberünk kérés nélkül is a nyakába zúdítja nyomorát. Azzal kezdi, hogy amennyiben itt sem kap kellő támogatást, nem veszik komolyan az ügyét, ő egyenesen a médiához ballag és kitálal. A rendőrnek szeme se rebben. Megkezdik a bejelentés felvételét. Kiderül, hogy emberünk fő problémája az, hogy 10 évvel ezelőtt az egyik banktól hitelt igényelt, amit nem kapott meg, de mostanában jönnek a levelek, hogy a hitel törlesztőrészletét ilyen és ilyen összegben, adott napon vonják a számlájáról. Felháborodva, egyre hangosabban, a dühtől eltorzult arccal üvölti, hogy ebben az országban mindent meg lehet tenni, a kisembereket kisemmizik, a semmire fizettetnek velük.

A rendőr türelmes, elkéri az ember papírjait, közben próbálja csitítani. A rendelkezésre álló iratokon van egy számlaszám. A rendőr megkérdi, hogy kié a számla. A férfi nézi egy darabig, majd közli, hogy neki fogalma sincs róla.  És milyen az már, hogy az ő számlájáról akarják levonni azt a hitelt, amit meg sem kapott, ráadásul a levélben is ismeretlen számlaszámot adnak meg. Megy a matek, az idő telik, míg végül a manusnak eszébe jut, hogy a banknál van ismerőse, mindjárt felhívja, hogy legalább a saját számlaszámát kiderítse. Úgy is lesz. Élénk diskurzus.

A csevej végén kiderül, hogy a kiküldött értesítőkön szereplő folyószámla szám az övé. Továbbá az is, hogy erre a számlára anno kiutalták a kért összeget, amit most kellene kezdeni törleszteni... :D

Emberünk kicsire összemenve válaszol a nyomozó azon kérdésére, hogy vajon elballag-e még ma a médiához. :)

Amikor az ember minden nap ugyanazokkal az arcokkal utazik, egy idő után már majd mindegyiknek van neve, egyik-másiknak története, egészen felüdülés egy másfajta utazóközönséget megtapasztalni. És most erről a másfajta élményről írnék.

Történt az egyik hideg áprilisi napon, hogy más irányból érkeztem haza, mint ahonnan indultam. Más vonat, más emberek. Ahol felszálltam, négy fős társaság is felszállt, kutya futtában szemrevételeztem őket. Hamar megállapítottam, hogy két párt alkotnak, de nem igazán foglalkoztattak. A saját gondolataim annál inkább. A délután eseményei, ingerei, az engem ért hatások, a miértek, a hogyanok, s elmélázva bámultam az elsuhanni nem akaró tájat.

A vonat nagyon lassan zötykölődött, a kilátás is városi környezetet hozott elém, azt meg már untam. Nem tartott sokáig a bambulás, mert a társaság férfi tagja egy igen érdekes élményről mesélt. A párja épp azt ecsetelte korábban a barátainak, hogy az ő ura időnként levonul a pincében kialakított "férfi sarokba", ahol az üzlethez nélkülözhetetlen motivációs anyagokat nézi és hallgatja. Itt vette át a szót a férfi. Érzékeltetni akarta, hogy az anyagokban milyen érdekes dolgokat lát. Elmesélte, hogy legutóbb két kísérletről is hallott.

Engem ezek a kísérletek fogtak meg. Az első az volt, hogy tegyél a zsebedbe egy kavicsot (arról lemaradtam, hogy meddig), majd ahányszor a nap folyamán megérinted, adj hálát az adott napon egy jó dologért, vagy gondolj egy aznapi pozitív élményre.

A másik pedig, hogy indíts el egy stoppert 24 órára. Ahányszor elkáromkodod magad, vagy pedig valami negatívat gondolsz, teszel, mondasz, indítsd újra.

Mindkét kísérlet a pozitív gondolatok felé terel. Szerintem a kavics még menne, de a stopperral nagyon sokunknak meggyűlne a baja. Ugyan sem egyiket, sem másikat nem vágtam zsebre, de sokszor eszembe jutnak a férfi szavai. Hálás vagyok neki, hogy erre rávilágított, még ha nem is nekem szánta!

Legyen mindannyiótoknak szebb napja! <3

http://port.hu/adatlap/film/mozi/ven-rokak-going-in-style/movie-175837

Optimista voltam és nem csalódtam, mikor úgy gondoltam, hogy a három öreggel nem lehet mellé lőni. Morgan Freeman, Michael Caine és Alan Arkin félelmetes ebben a filmben.

Tipikus amerikai, de nincs túl tolva se a nagy amerikai álom, se a mindenki happy és minden jó érzés. Nem lövöm le a film poénját,  ha azt mondom, szórakoztató. A poénok ülnek, az erkölcsi dilemmák valószerűek. A három öreg partnerként játszik, nem akar egyikőjük se a másik fölé kerekedni. Van benne sok humor, esendőség, szerelem, örök barátság. Szerethető film, szerethető történet, szerethető karakterek!

Nálam tízet ért. :D

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!

Az egyik rendőrségi objektumban esett meg az alábbi.

Megérkezik a nyomozóhoz a szakértő. Természetesen a biztonsági protokoll rá is vonatkozik, nem lehet csak úgy ki-be sétafikálni. Még akkor se, ha már nem először jár a kapitányságon. Viszont azzal az őrmesterrel, aki a kapuügyelet ellátja, még sosem találkozott. Őrmester szigorú, átvezényli a szakértőt a detektoros kapun, majd megkérdi, hogy mi van a táskában.

A drágakő szakértő készségesen elmondja, hogy egy gyémánt teszter.

Őrmesterünk azonnal lecsap: - A táskában rejteget egy nőt?!

A szakértő értetlenül néz: Milyen nőt?!

A fiatal kolléga: - Hát most mondta, hogy van magánál egy Gyémánt Eszter... :)

Azt hiszem az ölelések is megérnek egy posztot.

A barátaimmal, családtagjaimmal természetes, hogy megöleljük egymást, függetlenül attól, mennyi idő telt el a korábbi találkozás óta.

Az esszencia kurzus utolsó napján ölelés terápiával zártuk a napot. Meglepő tapasztalásaim voltak az ölelések kapcsán. Egyrészt, hogy milyen harmóniát alkotnak a férfi és női energiák, mennyire tapintható. Másrészt az emberek és az ölelések sokszínűségéről.

A bennem élő távolságtartó személy fejben eldöntötte, hogy azon keveseken kívül, akiket mindjárt az elején a szívembe zárt, a többiekhez majd csak alig-alig érintéssel közeledik, nem fog vadidegeneket ölelgetni. Kb. a harmadik személynél dőlt meg a fejben felállított korlát. Egyszerűen beleengedtem magam az érzésbe, ahogy a szemben álló másodpercek alatt bizalmat szavazott. És megtört a jég. Szinte majdnem mindenkivel ölelést szavaztunk egymásnak. Ez nem kis dolog 180 főnél. Az ölelés nélküliséget azok az emberek váltották ki, akiken láttam, hogy teljesen bezártak és tapintható volt, nem igényelnek szorosabb testi kontaktust.

Érdekes érzés volt megtapasztalni a különböző öleléseket. Másképp ölelt a családapa, a kigyúrt srác, a több gyerekes családanya, a művész stb. Volt akinél azt éreztem, jó belesimulni a karjaiba, energiával tölt fel, volt aki, mintha vigasztalt volna nemtől, kortól és külsőtől függetlenül. Olyan is előfordult, aki mintha ott sem lett volna, az ölelésében az égvilágon semmi nem volt. Szó szerint semmi, ilyet még sosem tapasztaltam korábban. Volt, akit én is úgy szorítottam magamhoz, mintha a világ minden bajától meg akartam volna óvni. Csodálatos pillanatok voltak, szeretettel és elfogadással teliek. Profitáltam belőle, az utóhatása még most is érezhető.

Kötelezővé tenném az emberek között, kevesebb rossz történne a világban. Nem kell hozzá sok, csak nyitottság és két kar. :) Az eredmény pedig borítékolható. Mosoly, mosoly, mosoly! :)

Óh, igen, ez elképzelhető bármely életkorban.

Maga a kivitelezés meg ugye annyi mindentől függ...

Például attól is, hogy álmodod-e, vagy csinálod. Kinek ne lennének erotikus álmai? Szerintem mindenkinek vannak, csak nem mindenki emlékszik rá, vagy egyszerűen szégyenlős és nem mesél róla.

Azt hiszem tényleg  itt a tavasz. :) Minden éjjel erotikus álmaim vannak. A szereplők, a helyszínek mind változatosak. Egy novellára is megihletett a jó idő. Vagy inkább egy konkrét személy...

A fantáziámat bármi képes beindítani! :)

"A valódi szabadság a bátorság általi önfeladásból ered,

nem pedig a félelem táplálta lázadásból."

dr. Menis Yousry

Megnéztem a Mindenki című filmet. És azt gondolom tényleg jogosan kapta az Oscar díjat.

A retro hangulat ellenére ellenére én akár a mába is be tudtam volna helyezni a filmet, hiszen minden korban vannak olyanok, akik kifelé élnek. Az iskolai kórusba is mindenki bekerülhet. Milyen szépen is hangzik. Az új iskolába kerülő lányka lelkes lesz a gondolattól, egyrészt, hogy tartozhat valahova, másrészt meg azért, mert lehet énekelni, közösen sikereket elérni. Aztán Erika tanárnő  (Szamosi Zsófi) megkéri Zsófit (Gáspárfalvi Dorottya), hogy éneklés helyett inkább csak tátogjon. Ezt a meleg szívű Liza (Hais Dorottya) észreveszi és a gyerekek érzékenységével kiszedi barátnőjéből, hogy mi a baj...

Nem lövöm le a poénját, bár a net tele van vele. A lényeg, hogy a gyerekek összefognak a tanerő ellen.

A kórus Bodzavirág című dala, a Bakáts Téri Általános Iskola kórusának előadásában.

https://www.youtube.com/watch?v=MI1B260of5o

A film örökké aktuális kérdéseket feszeget. Mi fontosabb? A kívülre megfelelés? A közösség? Az egyéni érdek? A rendszerváltás utáni években vagyunk. Erika néni súlyos terhet pakol Zsófira azzal, hogy egyrészt megtiltja neki, hogy énekeljen, másrészt a lelkére köti, hogy ez kettejük titka. A tanerő igen erősen a sikerre koncentrál, de mégsem teszi ki a kórusból azokat, akik kevésbé jól énekelnek. Amikor kiderül, hogy Zsófin kívül más is csak tátoghat, próbál a gyerekek lelkiismeretére hatni, időlegesen sikerrel. De a gyerekek ártatlanok és nem lefizethetők, nem lának ugyan Erika néni fejébe. Ahogy mi, nézők sem tudhatjuk, hogy mi miatt tartja ott a gyengén éneklő gyerekeket? Talán fél konfrontálódni? Kifelé akarja megmutatni, hogy neki szuper kórusa van? A verseny miatt? Ahol bizonyítani szeretné, hogy neki van a legnagyobb létszámú kórusa? Esetleg egyszer, majd később, a megmérettetés után szeretne külön foglalkozni a lemaradó gyerekekkel? Az emberséges pedagógus képe a végén összeomlik és nem marad más, mint az önös érdek vezérelte tanerő. A gyerekek összefognak ellene...

Végig feszes a történet egy pillanatra sem esünk ki a ritmusból és az időtartama is eltalált. Pont belefér, aminek benne kell lennie. Csillagos 5-ös.

Erika nénik meg mindig lesznek. Sosem felejtem el az enyémet. Ő kivételesen nem néni volt, viszont az ének tanárságon kívül az osztályfőnököm is. Amíg a keze alá nem kerültem, nagyon szerettem énekelni. Egy kicsit vágytam arra, hogy az énekkarba kerüljek. Kedves osztályfőnököm az egyik óra után az alábbiakat szegezte nekem: "Látom, hogy lelkes vagy és szeretnél énekelni. De hamisan énekelsz, a hangod nagyon erős és elnyomja a többiekét. Jó lenne, ha vagy halkabban énekelnél, vagy csak magadban."

Énekkari tagságom ezennel ugrott. Talán azért nem viselt meg olyan nagyon, mert már akkor tudtam, hogy az írás az én utam. Az írás terén voltak sikereim, nem szorultam az énekkarra. Viszont T. Osztályfőnököm ezen mondata örökre belém égett... Koncerteken sem merem kiereszteni a hangom, a karaoket meg egyenesen utálom. Továbbá mivel minden ének-zenéhez kapcsolódó tevékenységtől örökre elvette a kedvem, sosem derült ki, hogy van-e tehetségem hangszeren játszani. Köszönöm Tanár Úr!

Igen, akad ilyen pasi is.

De milyen is az a férfi, aki veszélytelen?

Maca mostanában olyan, mint aki csak lányregényeket olvas. Azok is tele vannak veszélytelen pasikkal. Egyik sem fog kilépni a könyvek lapjairól, nem valószerűek, de nagyon szerethetőek. Vagy pont nagyon is valóságosak, viszont, ha keresed, sehol nem találod őket.

Lelkesen újságolta, hogy léteznek még az ő ízlésének mindenben megfelelő egyedek. Aztán elmesélte, hogy az egyik nős, a másik barátnős, a harmadik meg kb. 3  hetente ír néhány sort.

Én egyikben sem látom a perspektívát, ezt meg is mondtam neki. Azzal együtt, hogy ez nagyon jó az elméjének, de kicsit hasonlít arra az ismerősre, aki egész nap a net előtt ül, szabadidejében valódi társaság helyett a különböző netes fórumokon megismert, akár külföldi emberekkel beszélget. Nincs kockázat, sose találkoznak, sosem lesz beteljesült kapcsolat, szépeket írni messziről mindenki tud. Ahogy Maca legújabb kiszemeltjei is.

Kérdeztem, hogy ezek közül bármelyik szorgalmazott már találkozót, a nős válik-e, a barátnősnek milyen a viszonya a párjával? A nősnél épp a második gyerkőcöt várják teljes egyetértésben, Maca attól alélt el, hogy a férfi kedves, pont úgy bánik a gyerekével, ahogy azt Maca szerint leendő párjának is illene. A tenyerén hordozza várandós nejét, sugárzik róla, hogy ő maga kiegyensúlyozott, továbbá boldog kapcsolatban él.

A barátnős együtt lakik a nővel, a korábbi házasságokból származó gyerekek sokat vannak náluk, a nő kisfia velük is él, remekül kijönnek egymással, egyikőjük sem szeretne a meglévőkön túl több gyereket. Maca több közös projekten dolgozik együtt a pasival, aki nyilván csípi a barátnőmet, de sosem lép át semmilyen határt. Udvarias, humoros, nagyokat röhögnek. A humora kifejezetten imponál Macának.

A harmadik meg.... Nos. Nehéz dió. Hihetetlenül intelligens, viszont ezzel együtt hangulatember is. Kedveli a barátnőmet a jobb napjain. Akkor sziporkázó, bár feketébe hajló humorral rá-ráír. De mostanság több a rosszabb napja, amikor hetekig nem történik semmi. Ha Maca ír rá, kutyafuttában két mondatot válaszol.

Természetesen azt Maca is belátta, hogy ezek egyike sem az, akit ő keres. Viszont állítása szerint jól szórakozik. Időnként velük, máskor meg rajtuk.

Remélem tényleg így van és nem valami képzelt világba ringatja magát ezekkel a férfiakkal! :)

Nénike beballag a kapitányságra. Természetesen pénteken a munkaidő vége előtt fél órával. És természetesen az évezred bűncselekményéről bír tudomással.

Körülményes. 1900 nagyon régenről indul a sztori. Kb. az üveghegyen túlról. Csak itt nem üveghegy van, hanem adózatlan dohánytermék.

A nyomozó figyelmesen hallgat. A mami elmondja, hogy a tízemeletes társasház, ahol ő lakik egy bűntanya. Tudja, hogy a szomszédai illegális dohányáruval foglalkoznak. Főleg az elsőtől a negyedik emeletig. Tuti, mert nagyon sokat jár a lift. És hallja, hogy nehéz tárgyakat húzgálnak.

A rendőr megkérdi, hogy nem fordulhat-e elő, hogy valaki bevásárolt, költözik, azért hall furcsa hangokat. A  néni szerint nem. Hiszen autók is jönnek-mennek, mindenfélék, abból is vesznek ki dobozokat, néha pénzt is adnak érte, szóval csak cigi lehet.

A nyomozó próbál a futárcégekre, ételszállítókra kitérni, de a nyanya nem hagyja lerázni magát, kivágja az aduászt. Onnan tudja, hogy illegálba nyomják a cigarettát, mert az egyik szomszédjával - végre valaki nevesítve! - találkozott már a közeli piacon. És! a kezében volt egy doboz cigaretta. Az, hogy emberünk esetleg dohányzik az mellékes.

A rendőr kéri, hogy nevezze meg a szomszédokat, akik a "bűncselekményeket" elkövetik, mondjon emelet, ajtó számot, gépjármű típust, rendszámot, cigaretta márkát stb. Néni zavartan néz, majd azt mondja, hogy ő ilyennel nem tud szolgálni. Mit képzel a nyomozó hatóság, úgy néz ki, mint aki feljelentgeti az ismerőseit?! Ezt kikéri magának, ő abban a házban lakik!  A rendőr igyekszik rövidre zárni, érdemi adatok híján sokat nem tehet. Oké, mami megérti, megígéri, hogy visszajön majd konkrét adatokkal.

Eltelik egy hét. Nénike visszaballag a kapitányságra. A korábbi nyomozó nincs bent, a többiek felkészítik a panaszirodást. És lőn! Mami bizonyítékot szolgáltat. A4-es lapon kb. az utcában megforduló összes jármű rendszáma feltüntetve. :) Ésss fényképet is hozott. A rendőrök forgatják, fogalmuk sincs egy körfolyosós, elit negyedbeli társasház képén mit is kellene nézni. A néni felvilágosítja őket! - Maguk tényleg nem látják?! Hát ott a villámhárító helyén kifeszített drótkötél! Ezen húzzák fel éjjelente a kartondobozokat!!! :)

Eltelt egy hónap és aki kíváncsi volt a másikra, az részt vehetett egy "osztálytalálkozón". Azért így idézőjelben, mert 180 főt összehozni egy adott időpontra még egy lakodalomra se sikerül maradéktalanul. :) Ettől függetlenül azért így is kb. 40-en ott voltunk.

Még mindig rá tudok csodálkozni dolgokra. Például, hogy a kevésbé nyitott emberek is jönnek, vállalják, hogy egy kvázi vadidegen környezetben beszélgetnek másokkal, elmondják a gondolataikat nagyobb plénum előtt mikrofonba (nekem ez mindig mumus... de erről majd később). Illetve hogy ezek az emberek, nemtől, kortól, lakóhelytől függetlenül "feláldozzák" a vasárnapjukat. Az idézőjel megint azért, mert kicsit sem tűnt áldozatnak. Magamtól sem, holott mivel általában későn érek haza, hétvégén ritkán akaródzik újra a fővárosba látogatni. Most viszont nagyon akartam menni. És rácsodálkoztam, hogy néhány óráért és a társaságért jöttek emberek az ország minden pontjáról. Szegedről, Debrecenből, Ceglédről, Miskolcról, Székesfehérvárról és még ki tudja honnan. Le a kalappal előttük.

Nagyon jól esett, hogy az emberek tényleg maszk nélkül mutatták meg magukat. Segítenek levetkőzni a bennem felhalmozódott bizalmatlanságot. Mostanra tudatosult, hogy alapvetően mindenkivel mindig nagyon jól elcsacsogok, de árgus szemekkel figyelem az embereket. Nem akarom őket hazugságon kapni, nem akarok ítélkezni, néha mégis megteszem. És akkor valami belül felnyerít: "na ugye, én megmondtam. Ne bízz senkiben, ne higgy nekik!". Ezt az érzést itt szépen, lassan oldják. Azzal, hogy vannak. Hogy olyanok, amilyenek. Amikor rákérdezel egy ember foglalkozására és az a válasza: balettművész, te meg bámulsz rá kikerekedett szemmel, mert mindenfélét el tudtál róla képzelni, de ezt nem, akkor előjön a kisördög, mi van, ha meg akar vezetni?! És csak lassan oszlik el a kétely, hogy az itt jelenlévő emberek nem azért jöttek, hogy magukat fényezzék, vagy hihetetlen dolgokat állítsanak, még csak nem is azért, hogy téged teszteljenek, mit hiszel el és mit nem... Ezek az emberek azért vannak itt, mert haladnak egy úton, eljutottak felismerésekig és nem akarnak megállni. És akkor könnyebb elengedni magam. És élvezni a társalgást. Azt, hogy aki kérdez, aki válaszol, azt őszintén érdekli a másik. Figyel. Nyitott a hallottakra. Nem ítélkezik, inkább támogat. Ez az érzés segít a koránt sem mindig kerek világomat egyensúlyba hozni. És nekem ez most nagyon kell. 

Aztán itt vannak az én kis hullámvölgyeim. Gondoltam, hogy olyan nagy megvilágosodásban nem lesz részem, s jó volt azt is hallani, hogy ezzel mások is így vannak. Nem mindenkit vág fejbe az élet. Nekem a kisebb aha élmények jutnak. Például észrevettem, amin korábban simán neki álltam vitatkozni, azt ma már egy kézlegyintéssel elengedem. Szeretném hinni, hogy nem azért, mert belefásultam, hanem azért, mert

a) nem fontos

b) nem az én problémám.

Az ölelések megint feltöltöttek. Lehet, hogy a találkozókon kellene egy ölelés terápiás 10 p-et tartani? Ahogy a kurzuson volt. Mindenki dönt és szavaz. Ezzel lehetne egy bizalmi légkört teremteni az elején, s talán a félénkek is jobban oldódnának, hiszen lenne kapcsolódási pont. Vélemény?

A rendszeres találkozók ötletét maximálisan támogatom és minden programra vevő vagyok. :) Közelebb hoz minket egymáshoz. Hátha a kicsiből indulva egyszer csak sikerül a világmegváltás?! 

Muszáj a negatív emberekről is szót ejtenem. Természetesen minden közösségben vannak olyanok, akik nem szimpatikusak. Ennek okát felesleges firtatni, nem is kell tenniük hozzá semmi rosszat, mégsem kedveljük őket. Tegye mindenki a szívére a kezét, s őszintén mondja el, ha itt nem találkozott ilyennel. De! És itt jön a de. Ezeket az embereket nem nekem vagy nekünk kell szembesíteni/megváltoztatni. Lehet, hogy valaki más velünk kapcsolatban is ugyanezt érzi. Amit én tehetek az, hogy ezeket az embereket nem engedem az energiamezőmbe, az intim szférámba, ha meg mégis bejönnek, határt szabok. És nem rágódom rajta, miért kaptam tőlük ezt, vagy azt. Elengedem. Nem az én problémám... A saját démonaikkal küzdjenek ők. Én igyekszem elérni, hogy ne legyenek démonaim. Azt hiszem ez a jó irány! :D És még egy fontos kiegészítés. Próbálok ítélkezés helyett szimplán elfogadó lenni velük szemben...

Hirtelen ennyi.

ui: A mikrofonnal adós vagyok. Anélkül hamarabb neki állok szónokolni nagyközönség előtt, a mikrofon feszélyez. :D Amúgy is a nagy szám ellenére inkább szeretek csendes megfigyelő státuszt betölteni... Ez egy kicsit paradoxon... Persze, ha elememben és közegemben vagyok, simán bevállalom a vezető szerepet is, ilyenkor az elvonulós énem fogja a fejét ;)

A Madách Színház pályázatának díjnyertes darabját nemrég láttam. A Magyarock Dalszínház (akik most 15 évesek) előadásában. A szereplő gárda szenzációs, a szövegek ütősek, a színdarab a humor mellett tükröt tart a valóságról.

Végig lendületes, a  mondandó épp csak annyira komoly a darabban, hogy a néző egyrészt magára ismerhet, illetve hazafelé még gondolkodhat rajta. Könnyed és szórakoztató  és mégis mély. Ajánlom mindenkinek!

Az első felvonás végig kacagtató, a második már inkább gondolkodtató, sok humorral. Néhány gondolat erejéig a családállítás is előtérbe kerül, aki volt már ilyenen, az értőn bólogat a jelenet alatt.

A színészeket láttam korábban más darabban is (Anconai szerelmesek), ott is hatalmasat alakítottak.

A Színházat itt is megtalálhatjátok: https://www.facebook.com/magyarockdalszinhaz/?fref=ts

Ha az oldalukon lejjebb görgettek, a 2017. január 27-i bejegyzésben kaphattok a Csoportterápiából egy kis ízelítőt. :D

Nem szeretem a Valentin napot. Nekem túl giccses. Idén is előre fáztam tőle. És mégis ért néhány pozitív meglepetés.

Reggeli első:

Egy mások által nehezen kezelhető és elég öntörvényű kolléga felhívott, hogy átugorhatna-e az irodámba. Mi ültünk egy irodában, én speciel kedvelem. Néhány perc múlva megjelenik a kedvenc csokimmal. Látva kérdő tekintetemet, mondja, hogy szimplán azért, mert egyike vagyok azoknak, akik nem utálják őt. :D

Második:

Kolleginával csacsogunk, majd szóba kerül, hogy ki-kit kedvel. Mondom neki, hogy ne foglalkozzon azokkal, akik őt nem kedvelik, nem ér annyit. Hozzáteszem, sokan engem sem szeretnek. Nagyra nyitott szemmel mondja: Én azt hittem téged mindenki kedvel, mert olyan kedves vagy. :D

Harmadik:

Régen látott barátok telefonálnak, hogy ha már Valentin van, mi lenne,  ha ez szeretet nap lenne, nem a szerelmesek napja, üljünk be valahova.

Negyedik:

A barátnőmnél szépülök, lelkesen mesélek neki az esszenciáról. A kurzuson résztvevőkről. Hallgat, hümmög, kérdez, majd megjegyzi: Rá fogok pillantani, látom te nagyon lelkes vagy. Jó, hogy valami ennyi pozitív energiát ad.

Néhány nappal Valentin után:

Egy feladathoz némi visszajelzésre van szükségem. Elsők közt az esszenciások aktivizálják magukat. Aztán sorban a barátaim is. Megy minden gördülékenyen. :D

És nem csak energiát és támogatás kapok. Ha kicsit rosszabb pillanatom van, megnézem a csillagot. És minden jó lesz!

Be kell vallanom,  függő vagyok. :)

De nem ám alkohol, szerencsejáték vagy drog, hanem például írás és olvasás függő. És sajnos fotózás függő is. :) Amikor a telefonomat megvettem, az egyik fő szempont az volt, hogy olyan kamerája legyen, amivel szép képeket lehet készíteni. A fényképezőgéppel ellentétben ez többnyire a kezem ügyében van és imádok mindenféle számomra érdekes, tartalommal, hangulattal bíró helyet, tárgyat, embereket fotózni.

Legutóbb olyan élményben volt részem, ami ritkán adatik meg. A jégzajlást néztem a Dunán, a Margit híd lábánál. Olyan alacsony volt a vízállás, hogy a híd pillérét meg lehetett kerülni és a Parlamentet szó szerint a Duna közepéről fotózhattam. Mivel nem ide készültem, így csak a telefon volt nálam, de fogadjátok szeretettel az ott készült képek közül az egyik kedvencemet.

Elolvastam SZABÓZ cikkét az Indexen a Rapülők koncert kapcsán. Nem értek vele egyet. Mindenkinek szíve joga véleményt formálni egy általa fontosnak ítélt eseményről, ezért e bejegyzés.

Nekem kifejezetten tetszett a koncert. Igen, nosztalgikus volt, giccses, pont mint 1994-ben. De! De pont ettől volt jó! Hogy nem akart mást adni, mint amit akkor kaptam. Anno egy kisváros középiskolájának tornatermében alig 200 fő előtt léptek fel. Én alapvetően nem vagyok nagy koncertre járó, akkor a koncertjegyet szülinapomra kaptam.

A hangulat anno hasonlóan frenetikus volt, mint tegnap. Akik a tornaterembe zsúfolódtak, mind azért jöttek, hogy megnézzék őket. Geszti engem személy szerint már az ÁSZ című tévéműsorral megfogott, mondhat rá bárki bármit, szerintem egy kreatív pasas, aki jó érzékkel használta és használja ki a piaci réseket. Lehet ezért utálni, szeretni, de mindenképp kevesebbek lennénk nélküle például egy Dzsungel Könyvével.

Nagyon jól felépített show-t láttam tegnap, pont attól lett hiteles számomra, hogy semmivel sem akart többet hozzá tenni, mint amilyen az eredeti volt. Ettől persze még más zenei műfaj is közel áll hozzám...

Az Aréna tele volt. Úgy, ahogy például egy Gloria Gaynoron nem. És olyan animációs elemek tarkították és színesítették a koncertet, amilyet korábban még nem láttam. Időutazás volt a javából. Sokat hozzátett a feelinghez a több, mint 10 méter magas díszlet, amire folyamatosan vetítették ki a régi idők pixeles videójátékaiból kivágott képkockákat, a koncert vége felé a tagok gyerekkori fotóiból összerakott kollázst. Berkes „T. Boy” Gábor és Szentmihályi „Michel de Lux” Gábor ugyanúgy, ahogy korábban hozták önmagukat, a show részt meghagyták Gesztinek. Rengeteg táncos, háttér ember munkája kellett ahhoz, hogy frenetikus legyen az este. Kifejezetten tetszett, hogy Geszti teret hagyott másoknak is, például az általa korábban mentorált ikreknek (Hajdú Bea és Mariann), a női hangokat rajtuk kívül Tóth Gabi és Vera képviselte, ott volt Szolnoki Péter, Somló emlékére énekeltek a fiaival... Elismerem, Geszti viccei kicsit idejét múltak és szexisták voltak, de két zeneszám között  megtették átvezetésnek.

Szerintem sem Kozsó, sem pedig Dévényi Tibi bácsi nem volt kínos. Pont azt a nosztalgiát hozták vissza, amit a '90-es években éreztünk. És magukból is tudtak viccet csinálni! Az akkori discoban mindenki a nyugati táncosokat majmolta a tévéből. Szórakoztató volt az elnevezéseket olvasni és felismerni a táncstílusokat, ahogy felelevenítették. Igen, 1992-ben sem tudtak táncolni. De nem a tánctudásukért szerettük őket! :) 

A show részeként például a Helyi terminátor című szám alatt az összes táncos egységes jelmezben jelent meg. Majd a háttér animáció felerősödött és csak jöttek előre a gépekké avanzsált emberek egyre nagyobb méretben. 

Akinek nem inge, ne vegye magára. Szerintem frenetikus volt! A közönség is. Előttem egy olyan anyuka állt, aki a lányával jött, aki a Rapülők sikerének idején még tervben sem volt. És a 16-20 év körüli lányka is olyan lelkesen csápolt és üvöltötte a számokat, mint a mellettem álló 50-es, menedzser forma fazon.

Két szektort tánciskolás diákok töltöttek meg, ők is a show részei voltak. Sajnos az iskola nevét nem jegyeztem meg. Az Áj láv jú című klipben szereplő modell is megjelent a koncert végén. És szerintem a korhű ruhadarabok sem rontották, inkább emelték a hangulatot. Nosztalgiáztam rajta, hogy az abban az időben viselt ruháimból vajon össze tudnék-e még állítani egy retro szettet. A válasz igen lett. ;)

Geszti megkérdezte menet közben, hogy ki az, aki azzal jött, akit szeret. Kezek lendültek magasba. Megkérdezte, hogy ki házas, ki szingli. Kifelé menet ez utóbbi kérdés kapcsán egy társaság előttünk tárgyalta meg, hogy az egyik srác mikor emelte a kezét.

A társaság egyik férfi tagja: - Mintha a szinglinél láttam volna fenn a kezed...

Emberünk: - Felrándult... Lemaradtam arról a részről és aztán pont ott kapcsoltam véletlenül.  :)

Legyen ez a záró gondolat. Felesleges megtagadni a régi énünket, inkább bátran vállaljuk fel. És ne szégyelljük, ha jól éreztük magunkat!  Köszönöm az élményt!

" Amikor elengeded azt, akinek hiszed magad, azzá válsz, aki valójában vagy."

dr. Menis Yousry

Vannak olyan bűncselekmények, amelyben a nyomozó hatóságnak akár több ezer feletti tanút kell kihallgatnia. Tekintettel az állandó humán kapacitás hiányra, mivel a Be. /* Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény/ lehetővé teszi/ az írásbeli vallomástételt, ezért a kihallgatni kívánt személyek részére megküldésre kerül a jegyzőkönyv, mely tartalmazza a tanúra vonatkozó figyelmeztetéseket, esetleges zárt adatkezeléshez kapcsolódó adatlapot és a kérdéseket.

Igazából ez nem egy hatékony módszer. Az állampolgárnak kényelmes, de a nyomozó általában szenved vele. Tekintettel arra, hogy a tanúk bizonyos kérdések, figyelmeztetések felett nagyvonalúan elsiklanak, olvashatatlanul írnak, nem pontosan a kérdésre válaszolnak és a többi.

Ezekből néhány kiragadott példa:

 A jegyzőkönyvben a kérdések feltétele előtt szerepel az alábbi:

Tanú válasza:

.................................................... (ide kézzel kell beírni a lenti szöveget)

A figyelmeztetést megértettem, kijelentem, hogy tanúvallomásomnak akadálya nincs. XY tanú aláírása

A tanúk erre adott válasza a legkülönbözőbb:

"Nem tudom értelmezni."

"Nem értem mi van fölé írva, számomra ez nem értelmezhető"

"Akadály van, mozgáskorlátozott vagyok"

Az alábbi kérdésekre például ilyen válaszok is születtek:

Kérdés: A napi munkavégzés során kitől kapta az utasításokat? Történt-e változás az utasítás adó személyében, amikor másik céghez került?

Tanú: Történt.

Kérdés: Milyen adózó volt Ön? Saját maga készítette a bevallását, vagy a cég?

Tanú: Önadózó, saját magam makszimum segítettek.

Kérdés: A felsorolt vállalkozásoknál ki volt az Ön munkahelyi vezetője, ki ellenőrizte a munkavégzést, elszámolási kötelezettsége mely személy felé volt?

Tanú: Nem találkoztam senkivel. /lehet itt kéne dolgozni, se főnök, se ellenőrzés, se kötelezettség:) /

Kérdés: Kapott-e formaruhát, viselt-e bármilyen, a cégre utaló ruhát? Milyen logót, megnevezést tartalmazott a munkaruha, kitől kapta és kinek adta le?

Tanú: Igen. A fodrászatban sárga narancsos pólót (gyenge minőségű), a boltban meg piros köpenyt, amin valami felirat volt. Nem adtam le senkinek, azt én kaptam!!!

Kérdés: Nevezze meg a munkahelyi vezetőjét!

Tanú: Öööö. Azt hiszem valamilyen Marika/Béla/Géza/Edit  (bármi ide írható)

A jegyzőkönyvben aztán később valahol felsorolásra kerülnek a vezetőként eljáró személyek. Ezek közt vagy van Marika/Béla stb, vagy nincs. És akkor a tanú válasza arra, hogy ismerősek-e neki az adott nevek:

Tanú: Most már meg van. A Marika/Béla stb. tulajdonképpen a Kiss/Kovács/Nagy/Vékony Kati/Robi/Péter, rá gondoltam, mikor azt írtam néhány kérdéssel előbb, hogy Marika/Béla. :)

A nyomozók kedvence, az a tanú, aki a több oldalnyi kérdést tartalmazó jegyzőkönyvbe

a) azt írja mindenhova, hogy nem emlékszem, nem, igen;

b) vagy minden harmadik, negyedik kérdésre felel, de az egyéb észrevétel rovatot gondosan teleírja. Például ehhez hasonló szöveggel:

"Bocsánatukat kérem, de még sose töltöttem ilyet, amit tudtam leírtam. Ha még kell a segítségem, keressenek nyugodtan. Ha valamit nem jól írtam, vagy nem érthető, akkor se haragudjanak rám. "

:)))

Az idei év feketén kezdődött és mintha nem akarna vége szakadni. Nem ismertem Menus Anikó r. törm-öt, de kívánom, hogy legyen könnyű neki a föld.

Az emberektől meg azt kívánom, hogy ne találgassanak, ne elemezzenek (elvégre nem ők a szakértők!), a médiától meg azt, hogy HITELES HÍREKET SZOLGÁLTASSON!

Szörnyű tragédia és megérintett. Mert bármikor megtörténhet, hogy kapsz egy telefont, s akit szeretsz, nincs többé. Mert szolgálatteljesítés közben elhunyt. A hazáját szolgálva, védve, azért, hogy te, én és még sokan mások nyugodtan aludhassunk.

A rendőrnő családjának idővel megnyugvást, most pedig erőt és kitartást az elviselhetetlen tragédia feldolgozásához!

RIP!

https://www.youtube.com/watch?v=qP3_n2zcQ1Q

Lassan eltelik egy hét.

És bennem nem csillapodik az öröm. :)

Az alábbi tapasztalásokról tudok beszámolni a kurzus vége óta:

Eddig is érzékeny voltam a negatív kisugárzással bíró emberekre, igyekeztem őket minél messzebbre kerülni, hogy ne szippantson be az energia vámpírságuk, de a héten ez fokozottan igaz volt. Többször észrevettem, magammal is kritikusabb vagyok, a negatív eseményeket próbálom kitolni az életemből, ezzel egyidejűleg, mikor észre veszem magamon, hogy panaszkodom, igyekszem mielőbb véget vetni a panaszáradatnak. Mindannyian napestig sorolhatnánk a nem jó dolgokat, de tudatosan csak a jóra igyekszem koncentrálni.

Komoly megmérettetésben volt részem szerdán. Az előző héten nem volt olyan pillanat, hogy ne jutott volna eszembe, a gyomrom a gondolatra görcsbe rándult, de az esszencia kurzus alatt alig-alig gondoltam rá, majd ez a tendencia hétfőn és kedden is folytatódott. Egy pillanatra meghökkentem saját magamon, mi ez a stressz nélküliség, normális-e, hogy nem aggódom magam halálra?! Aztán eszembe jutott Menis derűje, az esszenciásokból áradó pozitív energia és rájöttem, hogy az volt a nem normális állapot, mikor stresszeltem. A normális az, hogy tisztában vagyok a képességeimmel és tudásom legjavát adva megteszem, ami tőlem telik.

Azért ráerősítésnek, biztos, ami biztos alapon kértem némi támogatást az esszenciásoktól (megkaptam, folyamatosan jelen voltatok/voltak az esemény alatt is) és magammal vittem a belső szépségemet jelképező csillagot. A nap folyamán, mikor elbizonytalanodtam, csak ránéztem a felsőmre, megsimogattam a ragyogó ékszert és tudtam minden rendben lesz.

Így is lett. Önmagamat túlszárnyalva maximális ponthoz közeli értéket értem el, holott, amikor az esélyeket latolgattam alig-alig adtam magamnak a megfelelőt meghaladó pontszámot.  :)

Néhány embernek meséltem a képzésről, s egy hét elteltével is annyira a hatása alatt vagyok, hogy az emlékek hatására meghatódtam, a szemem könnyes lett, elakadt a hangom és újra átéltem az elmesélt pillanatokat.

Köszönöm nektek! :)

Ui: Ma jó szokásomhoz híven vettem két kaparós sorsjegyet. És lássatok csodát, mindkettő nyert! Nem nagy összeg, de maga az érzés, megfizethetetlen! ;)